BÜ BH 2020/130
BÜ BH 2020/130
2020.05.01.
A megtámadottat nem fosztja meg jogos védelmi helyzetétől, ha támadójával szemben becsületsértő kifejezést használ [Btk. 22. § (1) bek.; 4/2003. BJE határozat].
[1] A törvényszék a 2017. február 28. napján kihirdetett és 2017. május 31. napján jogerőre emelkedett ítéletével a terheltet testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. ford.] miatt 2 év – végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az egyéb járulékos kérdésekről, kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére.
[2] A jogerős ügydöntő határozat ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt a terhelt javára a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva, mely szerint a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[3] Indokai szerint a törvényszék ugyan vizsgálta a jogos védelem mint büntethetőséget kizáró ok fennállását, azonban ezt csupán a cselekmény első szakaszában látta megállapíthatónak, míg a második szakaszában már nem. A törvényszék ez utóbbi esetben tévesen értékelte a terhelt verbális megnyilvánulását provokációként, a kés használatát pedig megtorlásként, ezért tévesen vont következtetést a jogos védelmi helyzet hiányára is.
[4] Kifejtette, hogy a szóbeli becsületsértés nem fosztja meg az emiatt megtámadottat a védekezés jogától, nem tekinthető kihívásnak az, ha valaki becsületsértő kifejezést használ valakivel szemben. Az sem zárja ki a jogos védelmi helyzet megállapítását, hogy a megtámadott személy a további támadás elhárítása céljából eszközt vesz magához.
[5] Eszerint jelen ügyben a cselekmény első szakaszát követően, amikor a terhelt trágár módon adott hangot felháborodásának, a sértett újból a terhelt felé iramodott, ezért a terhelt változatlanul reálisan tarthatott az őt ért jogtalan támadás folytatásától, amely a sértett ökölütési kísérletével be is következett. Ezen jogtalan támadás elhárításaként értékelendő a sértett életveszélyes sérülését okozó terhelti eszközhasználat.
[6] A kés használata védekező, elhárító cselekmény, amely szükséges volt a jogtalan támadás leküzdéséhez, az elhárítás kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie.
[7] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét változtassa meg, és a terheltet az ellene testi sértés bűntette miatt emelt vád alól, figyelemmel a Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetre, a Be. 566. § (1) bekezdés d) pontja alapján mentse fel, és állapítsa meg, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
[9] A Kúria a Be. 660. § (2) bekezdés b) pontja alapján nyilvános ülést tartott.
[10] Az ügyész a felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartotta, azzal egyezően nyilatkozott.
[11] A terhelt védője az ügyészi indítvánnyal egyetértett, és a terhelt felmentését indítványozta.
[12] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[13] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. A Be. 648. §-a szerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye, és kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[14] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.
[15] Az ügyészség a Btk. 22. § (1) bekezdésében írt büntethetőséget kizáró okra hivatkozva – jogos védelmi helyzet fennállása miatt – terjesztett elő a terhelt javára felülvizsgálati indítványt.
[16] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. Felülvizsgálati eljárásban a Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[17] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[18] A jogerős, ekként a felülvizsgálatban irányadó tényállás lényege szerint:
[19] ”...a vádlott még általános iskolás korától, illetőleg a közös lakókörnyezet okán ismerte személyesen K. T.-t, akivel a személyes kapcsolata megszakadt, csupán a Facebookon keresztül tartották a kapcsolatot. A vádlott 2015. április hónap végén is a Facebook-on keresztül kezdeményezett beszélgetést K. T.-vel, melynek keretében személyes találkozó lehetőségére is utalt. K. T. ezt elhárította azzal, hogy tartós baráti kapcsolatban van, melyet követően a vádlott – sérelmezve K. T. reakcióját – több alkalommal is sértő kifejezésekkel illette őt trágár stílusban, többek között »drogos kurvának« nevezte. K. T. az elektronikus üzenetet felháborodva mutatta meg barátjának, P. P. sértettnek, aki először K. T. saját üzenőfaláról, majd később személyes oldaláról küldött a vád-lottnak szintén szitkozódó, fenyegető, illetőleg szá-monkérő stílusú üzeneteket, majd a felek kölcsönösen letiltották egymást, megszakítva mindennemű kapcsolatot.
[20] 2015. május 1. napján P. P. sértett K. T. társaságában a nap folyamán több alkalommal szeszes italt fogyasztott, legalább 1,5 dl tömény szeszt és több üveg sört. A sértett barátnőjével L.-re készült.
[21] Az s.-i megállóban várták a villamost, amikor K. T. észlelte, hogy a belváros felől hamarabb érkező villamosról a strandfürdő felé eső, szemközti megállónál leszáll a vádlott. Szólt a sértettnek, aki egyébként személyesen a vádlottat nem ismerte, majd 17 óra 39 perckor a vádlott után futottak és hangosan kiabálva, őt megállásra szólították fel. A vádlott megállt, majd kifogásolható stílusban megkérdezte a sértettet, hogy kicsoda ő és mit akar.
[22] P. P. sértett ezen és a történteken felháborodva – felelősségre vonva a vádlottat – szitkozódva rátámadt a vádlottra, megpróbálta őt fejbe rúgni, amely azonban nem sikerült, a sértett ittassága miatt is a földre esett. A gyalogátkelőhelynél ekkor a vádlott és a sértett között dulakodás alakult ki, mely azonban rövid ideig tartott, mert a két fél ezt követően a strandfürdő parkolójába került, ahol folytatták a verekedést. Ennek keretében P. P. ismét a földre került, ekkor a vádlott két vagy három alkalommal megütötte a földön fekvő sértettet. K. T., aki a gyalogátkelőhelynél mintegy 1-1,5 méterre állt a dulakodóktól, a parkolóban már megpróbálta barátjától elhúzni a vádlottat. Ezt használta ki P. P. sértett, őt ellökte magától és a vádlott a lökést követően a földre esett. A sértett ezután is tovább folytatta a bántalmazást, két-három alkalommal meg is ütötte a vádlottat. Ezt követően K. T. őt is megpróbálta elhúzni, melynek hatására a sértett a hátán fekvő vádlottat lábánál fogva húzta pár méteren keresztül, majd a barátnője kérésének eleget téve, elengedte őt.
[23] A dulakodás alatt a vádlott hátizsákjában lévő dolgok szétperegtek a földön, illetve a sértett a barátnője közbe avatkozása után a vádlott egyik cipőjét eldobta. Ezt követően P. P. – felhagyva addigi magatartásával – K. T.-vel elindult vissza a villamosmegálló felé. A vádlott ezután összeszedte a hátizsákjából kipergett dolgait, illetőleg elment a sértett által eldobott cipőjéért, majd annak felvételét követően az M., B.-Zs. út 56. és az A. út 7. szám közötti útszakaszról, a járdáról a tőle mintegy 40 méter távolságra került sértett után kiáltott, »kurva anyádat!« kifejezéssel.
[24] A sértett a vádlotti kifejezésre, valamint ittassága, felindult állapota, illetőleg az előzmények miatt visszafordult és a vádlott felé futott, de eközben nem vette észre, hogy a vádlott a zsebéből elővette 10 cm pengehosszúságú és 15 mm legnagyobb pengeszélességű ún. pillangókését – amit mindig magánál tartott – és azt kihajtva a csípő magasságában tartotta oldalánál. P. P. sértett a vádlotthoz kartávolságra érve, ököllel megkísérelte őt megütni, azonban a vádlott az ütés elől elhajolt és ezzel egyidejűleg a bal kezében nagyujjnál kifelé álló pengeállásban tartott késsel egyenesen, előre irányuló, határozott mozdulattal, nagy erővel hasba szúrta P. P. sértettet. [...]
[25] P. P. sértett a vádlott bántalmazása következtében a nyak elülső felszínén kis kiterjedésű zúzódást, valamint jobb oldali hasüregbe hatoló, májat és vesét is sértő, szúrt sérülést szenvedett. A nyakzúzódás 8 napon belüli, míg a bordaív elülső hónaljvonalba eső vetületében elhelyezkedő szúrt sérülés következtében sérült máj és vesesérülés 8 napon túl, ténylegesen 3 hét alatt gyógyul. A májon áthatoló, a jobb vesét is sértő, vérpótlást igénylő, vérvesztést eredményező szúrt sérülés közvetlenül életveszélyesnek minősül, orvosi beavatkozás hiányában feltétlenül halált eredményezett volna. A sérülés következtében maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás nem következett be.
[26] A vádlott a cselekménnyel összefüggésben P. P. sértett részéről a bal járomív felett ujjbegynyi, homlok közepén több 1-2 cm-es zúzódással járó, a bal kézháton 2 db 0,5 cm-es, a bal vállövön 2 db 0,5 cm-es, a bal lapocka tájékán 1 db 5¤0,5 cm-es horzsolásos, illetőleg a gerincen 3 db karcolt sebzéssel járó sérülést szenvedett el, mely sérülések a dulakodás eredményeként keletkeztek.”
[27] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint „nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges”.
[28] A Kúria a 4/2003. BJE határozatból az alábbiakat emeli ki.
[29] A védekezést támadás előzi meg. Az elhárítás válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. A jogosan védekező erőt alkalmaz az erőszak ellen. A támadás olyan tevékenység, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának ismérveit. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadónak kell viselnie.
[30] Amennyiben a jogtalan támadás ténye megállapítható, úgy az elhárítás szükségessége nem vitatható. Az elhárító cselekmény aktív szembeszegülés a támadással. A szükségesség azt jelenti, hogy a védekezőnek a jogtalan támadás elhárításához enyhébb védekezési mód nem állt rendelkezésére, mint amelyet választott.
[31] A Btk. 22. § (1) bekezdése szerint jogos védelem verbális cselekményekkel szemben nem vehető igénybe, megtorlásként nem alkalmazható, a kölcsönös kihívás elfogadása mindkét fél számára a jogtalanság állapotát hozza létre, továbbá a támadás kiprovokálása megfosztja a védekezőt az elhárítás jogszerűségétől.
[32] Mindezt figyelembe véve a törvényszék jogi indokolásában helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a terheltet a cselekmény kezdetekor (első szakasz) a sértett részéről jogtalan támadás érte, melynek elhárítása szükségszerű, védelmi cselekmény.
[33] E jogos védelmi helyzet megítélésén, a támadó és a megtámadott viszonyában az ezt követően kialakult kölcsönös verekedés semmit nem változtat, nyilvánvaló, hogy a jogosan védekező erőt alkalmaz az erőszak ellen. Mellőzendő azonban az arányosság fogalmának megjelenítése, mivel a védelmi cselekmény egyetlen kritériuma a szükségesség.
[34] Ezzel szemben a törvényszék a cselekmény második szakaszát illetően tévesen következtetett a jogos védelmi helyzet hiányára.
[35] E körben egyrészt a terhelt általi verbális sértést provokációként, a kés használatát pedig a sértett korábbi jogtalan támadásának megtorlásaként értékelte.
[36] A jogi indokolás erre nézve részben a jogerős tényállással, részben pedig az indokolás más részében írtakkal került ellentmondásba.
[37] Ekként a jogi indokolásban tett azon megállapítás, hogy a terhelt már olyan időpontban használta a kést, amikor a sértett által közvetlenül, önszántából intézett támadás, illetőleg annak veszélye már nem állt fenn, a jogerős tényállásban megállapítottak alapján (és a bizonyítás anyaga szerint) nem helytálló, mivel a terhelt verbális megnyilvánulását követően a sértett futott vissza a terhelthez és kísérelte megütni ököllel.
[38] A tényállás téves hivatkozása következtében a törvényszék a terhelti bántalmazást (a kés használatát) megtorlásként értékelte, azonban ezen következtetést utóbb részletesen indokolva maga a törvényszék vetette el az ítéletében.
[39] Ehhez képest maradt az a kérdés, hogy helytálló-e a terhelti verbális sértés provokációkénti értékelése.
[40] A jogtalan támadás fizikai természetű. A verbális sértés ekként nem támadás, azzal szemben nincs jogos védelem, miként nincs jogos támadás sem. A szóra adott tettleges válasz jogtalan támadás.
[41] Következésképpen a terhelt szóbeli sértését követő sértetti reakció – az, hogy visszafutott és megkísérelte ököllel megütni a terheltet – ismételten a sértett részéről intézett jogtalan támadás.
[42] A provokálót, a kihívót azonban megfosztja a védekezés jogszerűségétől a kölcsönös jogtalanság állapota. Provokálni, kihívást intézni egyaránt lehet szóval és tettel, mikénti értékelésük az adott körülményektől függő, különös körültekintést igénylő.
[43] Nem tekinthető azonban önmagában a szóbeli sértés olyan provokációnak, kihívásnak, amely megfosztaná a jogos védelmi helyzettől az emiatt megtámadottat.
[44] Jelen ügyben is erről van szó. A sértő kifejezés használata pedig az adott körülmények között – azt követően, hogy a terhelt röviddel előtte jogtalan támadás, bántalmazás elszenvedője volt, mely verekedés során a támadóval szemben alulmaradt – valójában számon sem kérhető.
[45] Nyilvánvalóan más a megítélése a történteknek a bizonyítás során felmerült „gyere vissza” kifejezés megállapítása esetén. Ezt azonban a bíróság mérlegelése során indokoltan elvetette.
[46] Ekként az ismételt jogtalan támadással szemben az elhárítás szükségszerű, az védelmi cselekmény.
[47] A jogerős tényállás szerint a terhelt, miközben a sértett futott felé, elővette a pillangókését. A támadás ezáltal már közvetlenül fenyegető volt, miként az pillanatokon belül ténylegesen be is következett, és intézetté vált az ökölütéssel. Az irányadó tényállás e részében a történteket a sértett szemszögéből írta le, azonban mindezt az egyértelmű, pontos ténymegállapítás érdekében az elbírálandó terhelti cselekményként (elkövetői magatartásként) kell a tényállásban megállapítani.
[48] A Btk. 22. § (4) bekezdése értelmében a megtámadottat kitérési kötelezettség nem terheli. Az elhárítás jogszerűségének kritériuma a szükségesség, ekként a védekezés joga nem arányossági kérdés. A jogtalan támadás elhárításának kockázatát, következményeit a támadó viseli. A támadás elhárítása érdekében használt eszköz (pillangókés) a terhelti magatartás védelmi cselekménykénti értékelésén nem változtat.
[49] A büntetőtörvény a jogos védelem során megvalósított cselekményt „nem büntetendőnek” tekinti. Az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt – s az megvalósíthatja a Különös Rész valamely törvényi tényállását – nélkülözi a társadalomra veszélyességet, s ezáltal bűncselekményt nem valósít meg (4/2013. BJE határozat).
[50] Erre tekintettel a terhelt cselekménye a Btk. 22. § (1) bekezdése alapján büntethetőséget kizáró ok – jogos védelem – miatt nem büntetendő.
[51] Ezért a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja szerint a törvényszék ítéletét megváltoztatta, és a Be. 566. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel a terheltet az ellene a Btk. 164. § (1) bekezdése, (8) bekezdés I. fordulata szerinti testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette. Egyben megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget a Be. 575. § (1) bekezdése alapján az állam viseli. Rendelkezett továbbá a Be. 856. § (1) bekezdés c) pontja szerint, figyelemmel a Be. 857. § (1) bekezdés c) pontjára a terhelt által bűnügyi költség címén befizetett összeg visszatérítéséről. Egyebekben a megtámadott határozatot hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 384/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás