BÜ BH 2020/134
BÜ BH 2020/134
2020.05.01.
A különösen nagy kárt okozó csalás és vesztegetés bűntettét egyaránt elköveti az a hitelezési tanácsadó banki alkalmazott, aki a pénzintézettel szemben fennálló törvényi kötelezettségét megszegve anyagi ellenszolgáltatásért (esetenként 300 000-500 000 forint vesztegetési pénzért) közreműködik abban, hogy Széchenyi Kártya-hitelekhez jussanak olyan gazdasági társaságok, amelyek nem hitelképesek, s már a hitel felvételének időpontjában sem áll szándékukban, de módjukban sem az igényelt hitelek visszafizetése, s ezáltal az általa előterjesztett hiteligények folytán az érintett két banknak 343 millió forint kárt okoz [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. ba) és bc) alpont, (6) bek. b) pont, 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
[1] A törvényszék a 2016. március 31. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. ba) és bc) alpont, (6) bek. b) pont], felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. b) pont], felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében (Btk. 345. §) és 63 rendbeli vesztegetés bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért a II. r. terheltet halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, melyből a II. r. terhelt annak kétharmad része kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A II. r. terhelttel szemben 21 600 000 forint vagyonelkobzást is elrendelt, a magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról és a bűnügyi költség viseléséről.
[2] Kétirányú fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla a 2017. október 24. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy a II. r. terhelt terhére rótt korrupciós bűncselekmény megnevezését vesztegetés elfogadása bűntettére [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont I. és II. ford.] pontosította, helyesbítette a feltételes szabadsággal kapcsolatos rendelkezést, és a II. r. terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét 21 900 000 forintra felemelte.
[3] Az eljárt bíróság által megállapított tényállás lényege a következő. A Széchenyi Kártya-programban 2003. évtől a P.-bank, a T. Rt. és az E. Bank H. Zrt. (mely 2004. szeptember 1. napjától előbbi jogutódja) is részt vett, amelynek keretén belül gazdasági társaságok vagy egyéni vállalkozók 5 000 000 forint erejéig kedvezményes kamatozás mellett vehettek igénybe folyószámlahitelt. A bankok számára a hitel biztosítéka a H. Rt. készfizető kezességvállalása volt, amely alapján az rt. a tartozások 73%-áért állami kezességet vállalhatott. Az igénylés folyamata a K. Pénzügyi és Szolgáltatásközvetítő Rt.-n keresztül történt; a K. Rt.-nél elkészült egy előminősítés. A bank hitelbírálata a K.-nál szigorúbb feltételeket is tartalmazott, illetve a bank akkor is elutasíthatta a hitelkérelmet, amennyiben az a K. feltételeinek megfelelt.
[4] A banki hitelbírálat gyorsított eljárásban, a fiók szintjén történt meg, a hiteligénylés előterjesztője a bankfiók valamely ügyintézője – a P.-bank Rt. (E. Bank H. Zrt.) esetén, a tényállásban szereplő cégek vonatkozásában a II. r. terhelt – a döntéshozó pedig a bankfiók vezetője volt. A minősítés alapjául szolgáló elektronikus adatok és a K. Rt. által a bankfiók részére eljuttatott hitelkérelemben feltüntetett adatok egyezőségét a bank kijelölt fiókjai ellenőrizték. A hitelképesség szempontjai között szerepelt, hogy a vállalkozás ne szerepeljen a bank tiltólistáján, az előző évi gazdálkodás ne legyen veszteséges, ne legyen lejárt kötelezettsége, az egyéni vállalkozó vagy a társas vállalkozás operatív irányítását végző vezető, tisztviselő minimum kétéves munkaviszonnyal, egyéni vállalkozóként végzett tevékenységi idővel rendelkezzen. Feltétel volt az is, hogy az ügyfél a bankot valótlan tény közlésével, lényeges tények elhallgatásával a valóságnak nem megfelelő adatok szolgáltatásával ne tévessze meg, és a feltételeknek való megfelelés mellett az ügyfelet az illetékes döntéshozó is hitelképesnek ítélje meg. A kisvállalkozói kapcsolattartó, illetve az ügyfélkapcsolati menedzser teendői a papíralapú dokumentáció kézhezvételét követően, illetve az elektronikus kérelem adatainak beérkezését követően az alábbiak voltak: ellenőrizni volt köteles, hogy a hitelkérelem hiánytalanul kitöltésre került-e, valamennyi mellékletet csatoltak-e, össze kellett vetnie, hogy a hitelkérelemben szereplő adatok megegyeznek-e az elektronikusan a bankba érkezett, az ügyfélminősítés alapjául szolgáló adatokkal, ellenőriznie vagy ellenőriztetnie kellett, hogy a vállalkozás, annak tulajdonosai, a magánszemély kezes, illetve a kapcsolt vállalkozásnak minősülő cégek szerepelnek-e a bank tiltólistáján, illetve az előírt esetekben be kellett szereznie a BAR lekérdezés eredményét. Javaslatot kellett tennie a program által generált ügyfélminősítési kategória jóváhagyására és gondoskodni az ügyfélminősítési kategória jóváhagyásának dokumentálásáról. Ki kellett töltenie az eljárási rend mellékletét képező egyszerűsített előterjesztés nyomtatványt és benyújtani az illetékes döntéshozó részére. A pénzügyi adatok formai helyességének ellenőrzése is a kapcsolattartó feladata volt, mert a program a mérlegeredmény-kimutatás tekintetében nem végzett ellenőrzést.
[5] Az I. r. terhelt 2004. év során segítői, köztük terhelt-társai segítségével, esetenként személyesen, különböző, nehéz anyagi helyzetben lévő, sokszor hajléktalan személyeket („strómanokat”) kutatott fel, akik anyagi ellenszolgáltatás fejében különböző gazdasági társaságokba léptek be, illetőleg fiktív gazdasági társaságokat alapítottak. Az elkövetők által felkutatott „strómanok” a gazdasági társaságokba való belépésüket, vagy a társaságok megalapítását – az esetek nagy részében csupán – néhány hónappal követően személyesen, vagy meghatalmazottaik révén Széchényi Kártya Igénylési Lapot nyújtottak be – főszabály szerint – a K. Rt. irodájában azzal, hogy – az I. r. terhelt és szervezőtársai iránymutatása alapján – hitelügyintéző bankfiókként az E. Bank Rt. b.-i fiókját jelölték meg. A hitelkérelmeket a II. r. terhelt által előkészített hitelbírálat alapján az E. Bank H. Zrt. (P.-bank Rt.) kedvezően bírálta el, és a gazdasági társaságok részére 5 000 000 forint (egy esetben 3 000 000 forint) hitelt nyújtott. Az erről szóló értesítést követően vagy az I. r. terhelt, vagy valamelyik másik szervező, tipikusan a III. r., a IV. r. és az V. r. terhelt, illetve az általuk beszervezett további szervezők értesítették a „strómanokat”, akik az E. Bank H. Zrt.-nél a hitelösszeget átvették, majd azt a korábbi megállapodásnak megfelelően – a saját „fizetségükkel” csökkentett összegben – I. r. terheltnek, vagy valamely másik szervezőnek adták át. A felvett hitelösszegek így elsődlegesen a cégek átvételét és a hitelfelvételeket kitaláló és intéző I. r., III. r., IV. r. és V. r. terhelthez, valamint rajtuk keresztül közvetve a II. r. terhelthez kerültek. A felvett hitelek visszafizetésére sem a „strómanoknak”, sem a szervezőknek, sem a II. r. terheltnek nem volt lehetősége, az a szándékukban sem állt.
[6] Az I-V. r. terheltek jogtalan haszonszerzés végett, az E. Bank H. Zrt. (P.-bank Rt.) megtévesztésével, 2004 áprilisa és 2004 decembere közötti időben 67 különböző gazdasági társaság hitelfelvételében működtek közre, a II. r. terhelt pedig ezenfelül egy cég esetében a terhelttársaitól függetlenül, míg egy további cég (Sz. Kft.) esetében társak nélkül, de azok érdekkörébe tartozó személyek felkérésére működött közre a valótlan adatokkal történő, visszafizetés szándéka nélküli hitelfelvétel ügyintézésében.
[7] A II. r. terhelt 2003. július 1. napjától a P.-bank, majd az E. Bank H. Zrt. fiókjában mint hitelezési tanácsadó dolgozott. Feladatkörébe tartozott, hogy szervezze és irányítsa a mikrovállalati hitelügyintézést, segítse elő a bank és leányvállalatai termékeinek és szolgáltatásainak hatékony értékesítését, a mikrovál-lalati ügyfelek új hitelügyleteinek teljes körű lebonyolítását végezze, bővítse a fiók ügyfélkörét. A Széchenyi Kártya ügyintézést a fiókban a II. r. terhelt végezte. A II. r. terhelt mint az E. Bank H. Zrt. fiókjának önálló ügyintézésre nem jogosult, de a döntés előkészítésében közreműködő alkalmazottja 2004. évben, a lentebb részletezett esetekben szándékosan, kötelességét megszegve segítséget nyújtott olyan cégek számára Széchenyi Kártya-hitel felvételében, melyek arra – általa is tudottan – nem voltak jogosultak. A cégek többsége a hitel bírálatához hamis, nem az arra jogosult adóhatóság által kiállított és valótlan tartalmú hamis nullás APEH-igazolásokat csatoltak, ezzel keltve azt a látszatot, hogy adótartozásuk ellenére jogosultak a hitel felvételére. A II. r. terhelt ellenszolgáltatás fejében vállalta, hogy a társaságok az általa is ismert fenti körülmények ellenére megkapják a hitelt. Ezt szolgálta az is, hogy a valótlan tartalmú iratok olyan adatokat tartalmaztak, hogy már a kezdeti elbírálás során a számítógépes program kategorikusan hitelképesnek és a Széchenyi Kártya-hitelre jogosultnak vegye a céget. Erre azért volt szükség, hogy a cég ne kerüljön a mérlegelendő társaságok közé, így elkerülhető volt a részletesebb ellenőrzése a társaság forgalmának és a benyújtott iratokon szereplő adatoknak. Azon vállalkozásokat érintően, akik úgy kezdték az ügyletek intézését és úgy akartak a szerződéses feltételeknek megfelelni, hogy az érdekeltségükbe tartozó cégek utalgattak egymás között, a II. r. terhelt figyelmeztette a III. r. terheltet, hogy nem lesz jó, mert a banknál észre fogják venni. Miután mindez megtörtént, a II. r. terhelt jelezte az I. r. terheltnek, illetve az V. r., utóbb a III. r. vagy a IV. r. terheltnek, hogy mikor lehet menni a szerződéseket aláírni. A II. r. terhelt működésével kapcsolatban jogtalan előnyt – több alkalommal 300 000 forintot, bizonyos esetekben 500 000 forintot – kért és fogadott el az I. r., a III. r. és a IV. r. terhelttől.
[8] A II. r. terhelt bár tisztában volt azzal, hogy a hiteleket az igénylők nem fogják visszafizetni, a döntéshozó fiókvezetőt – a Munka Törvénykönyvéről szóló, az elkövetés idején hatályban volt 1992. évi XXII. törvény 3. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségének megszegésével – nem tájékoztatta azokról az általa ismert körülményekről, amelyek a hitel odaigénylését a bank számára veszteséggel járónak mutatták, és ezzel a döntéshozót és rajta keresztül munkáltatóját tévedésbe ejtette a tekintetben, hogy az igénylések rendben vannak, a hitel biztonsággal folyósítható. A II. r. terhelt a P.-bank és T. Rt. (E. Bank H. Zrt.) sérelmére elkövetett, 1-8. és 10-70. tényállási pontban írt, összesen 69 céggel kapcsolatos csalási cselekményei révén 343 000 000 forint kárt okozott.
[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője – az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjait megjelölve – terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, elsődlegesen a II. r. terhelt felmentése, másodlagosan a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése érdekében.
[10] Indokai szerint a II. r. terhelt bűnösségének megállapítására a csalás bűntette esetében a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, mivel a csalással érintett hitelügyletekben a II. r. terhelt jóhiszemű banki hitelügyintézőként vett részt. E tekintetben munkáltatójának tévedésben tartása mint elkövetői magatartás nem került bizonyításra, a vádbeli ügyek vonatkozásában nem merült fel olyan konkrét gyanús körülmény, amelyet a II. r. terhelt észlelhetett volna. Hivatkozott arra, hogy a II. r. terhelt tudattartalma – azon ismerete, hogy olyan cégeknek nyújtott segítséget a hitelfelvételhez, amelyek arra nem voltak jogosultak – nem a tényállás részét képező tény, hanem jogkövetkeztetés. Álláspontja szerint a bíróságnak helyesen azt kellett volna megállapítania, hogy a bűncselekmények szervezői a II. r. terheltet megtévesztették. A szándékossággal összefüggésben hivatkozott arra, hogy a II. r. terhelt kötelességszegést nem valósított meg, feladatai elvégzése során a hitelügyintézést gyorsítani sem tudta, valódi „mozgástere” az ügyintézések során nem volt. A K. által átküldött adatok alapján a számítógépes program szerint a cégek kategorikusan hitelképesek voltak, nem kerültek a mérlegelendő társaságok közé. Ebből következően nem is volt szükség a II. r. terheltre ahhoz, hogy a szervezők, segítők, hitelfelvevők csalása megvalósuljon. A vesztegetés tekintetében utalt arra, hogy a II. r. terhelt bűnösségének megállapítása azért törvénysértő, mert a cselekmény elkövetése idején (2004. év) hatályos anyagi jogi rendelkezések alapján bűnössége csak kötelességszegése esetén lett volna megállapítható, ilyen kötelességszegés azonban nem történt. Az indítvány részletezte, hogy a bíróságok mely tények és körülmények tekintetében nem tettek eleget indokolási kötelezettségüknek, illetve kifogásolta, hogy nem foglalkoztak a II. r. terheltet mentő körülmények, bizonyítékok értékelésével.
[11] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta. Az ügyészi álláspont szerint az ítéleti tényállás a II. r. terhelt téves tényismeretére vonatkozó, és ezen az alapon tévedését megalapozó adatokat nem tartalmaz, ellenben tartalmaz valamennyi, a védő által hiányolt, vagy figyelmen kívül hagyott tényadatot, így a II. r. terhelt szándékos eljárását megalapozó tudati tényeket, és a kötelességszegő magatartásának leírását. Hivatkozott arra, hogy az indítvány tévesen értelmezi a tudati tények és a bűnösségi alakzat megállapítása során alkalmazott jogkövetkeztetés közötti különbséget is. Az indokolási kötelezettség megsértésével kapcsolatos kifogás pedig relatív eljárási szabálysértésnek minősülhetne, ezért felülvizsgálat alapját nem képezheti. Mindezek alapján a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében az indítványozó hivatkozott arra, hogy jelen ügyben a III. r. és a IV. r. terheltre nézve megismételt eljárás volt folyamatban, amely álláspontja szerint más megvilágításba helyezi a II. r. terhelt elkövetésben játszott szerepét. Kifejtette, hogy a II. r. terhelt nem volt döntésre jogosult a hitelkérelmek kapcsán, egy számítógépes program minősítette a kérelmeket, a II. r. terhelt banki feladata a Széchényi Kártya-konstrukcióban az volt, hogy ellenőrizze az elbíráláshoz szükséges iratok meglétét, azokat futtassa le különböző elektronikus ellenőrzéseken, ha szükséges, hiánypótlás iránt intézkedjen, a döntésre jogosult által jóváhagyott kérelmek kifizetéséhez értesítse a hiteligénylőt, szerződés aláírásában közreműködjön, majd ezt követően a pénztári kifizetéshez szükséges rendelvényt adja ki. A vesztegetési cselekmények esetében az eljárás megszüntetését, a csalási cselekmények vonatkozásában a terhelt bizonyítottság hiányában történő felmentését, másodlagosan pedig a II. r. terhelt javára szolgáló további enyhítő körülmények figyelembevétele mellett a kiszabott büntetés jelentős enyhítését, a vagyonelkobzás mellőzését, a bűnügyi költség csökkentését, a közügyektől eltiltás mérséklését és a még le nem töltött büntetés tekintetében a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését kérte.
[13] A II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[14] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szemben jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. A Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[15] Kétségtelen, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor; a 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja pedig lehetővé teszi a felülvizsgálatot, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[16] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatában megállapított tényállás az irányadó.
[17] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében, felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználása vétségében és 63 rendbeli vesztegetés elfogadása bűntettében megállapította.
[18] Az elkövetés idején hatályos 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 318. § (1) – miként az elbírálás idején hatályos Btk. 373. § (1) – bekezdése kimondja, hogy aki jogtalan haszonszerzés érdekében mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.
[19] A korábbi Btk. 20. § (3) bekezdése – Btk. 13. § (3) bekezdése – szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.
[20] A korábbi Btk. 21. § (2) bekezdése – Btk. 14. § (2) bekezdése – szerint bűnsegéd az, aki a bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt.
[21] Az indítvány kifogásolta, hogy a II. r. terhelt esetében a csalás megvalósulásához szükséges elkövetői magatartás hiányzik, a terhelt részéről az ügyintézés során kötelességszegés nem történt, és a terhelt nem bírt tudomással arról, hogy olyan cégeknek nyújtott segítséget a hitelfelvételhez, amelyek arra nem voltak jogosultak, munkavégzése során a hitelekkel összefüggésben érdemi tevékenységet nem végzett, a hitelkérelmekkel kapcsolatban érdemi feladata nem volt; a II. r. terhelt tudata nem terjedt ki a csalási cselekmények elkövetésére, a bűncselekmények szervezői őt megtévesztették.
[22] Az irányadó tényállás – az indítványban foglaltakkal ellentétben – egyértelműen tartalmazza a következőket:
[23] - az I. r. terhelt 2004. év során terhelttársai segítségével, illetve személyesen nehéz anyagi helyzetben lévő, sokszor hajléktalan személyeket („strómanokat”) kutatott fel, akik anyagi ellenszolgáltatás fejében különböző gazdasági társaságokba léptek be, fiktív gazdasági társaságokat alapítottak; ezt követően személyesen vagy meghatalmazottjaik révén Széchenyi Kártya-igénylést nyújtottak be az I. r. terhelt és szervezőtársai iránymutatásai alapján. A hitelkérelmek iratanyagát az I. r. terhelt társai rendezték, állították össze, csatolták az elkövetői kör által beszerzett hamis, nem a kiállító hatóságként feltüntetett adóhatóság által kiállított APEH-igazolásokat arról, hogy az adott gazdasági társaságnak köztehertartozása nincsen. A hitelkérelmeket a II. r. terhelt által előkészített hitelbírálat alapján a pénzintézet kedvezően bírálta el, és a gazdasági társaságok részére 5 millió forintos (egy esetben 3 millió forintos) hitelt nyújtott.
[24] - A beszervezett „strómanok” a hitelösszegeket átvették, majd saját „fizetségükkel” csökkentett összegben az I. r. terheltnek, vagy valamely másik szervezőnek adták át; a tartalmilag valótlan hitel- és kezességvállalási szerződések teljesítésére e személyeknek sem szándékuk, sem lehetőségük nem volt, a felvett hitelösszegek nem hozzájuk, hanem az I. r., III. r., IV. r., V. r., valamint a II. r. terhelthez kerültek.
[25] - A bűncselekmény főszervezői és irányítói az I. r., III. r., IV. r., V. r. terhelt volt; a hitelügyintézést a II. r. terhelt banki alkalmazott végezte, aki kötelezettségének megszegéséért a vele kapcsolatban lévő I. r., III. r. és IV. r. terhelttől cégenként 300 000-500 000 forint közötti összegeket fogadott el.
[26] - A II. r. terhelt hitelezési tanácsadóként dolgozott, feladata volt, hogy szervezze és irányítsa a mikroválla-lati hitelügyintézést, az ügyfelek új hitelügyleteiknek teljes körű lebonyolítását végezze, és bővítse a fiók ügyfélkörét, a Széchenyi Kártya ügyintézését ő végezte. Az E. Bank H. Zrt. egyik fiókjának önálló ügyintézésre nem jogosult, de a döntés előkészületében közreműködő alkalmazottja volt, és ennek során szándékosan, kötelességét megszegve segítséget nyújtott olyan cégek számára Széchenyi Kártya-hitel felvételében, melyek arra – általa is tudottan – nem voltak jogosultak. A cégek a hitelbírálathoz hamis, nem az arra jogosult által kiállított és valótlan tartalmú, hamis nullás APEH-igazolásokat csatoltak. A II. r. terhelt ellenszolgáltatás fejében vállalta, hogy e társaságok az általa is ismert ezen körülmények ellenére megkapják a hitelt.
[27] - Ezt szolgálta az is, hogy a valótlan tartalmú iratok olyan adatokat tartalmaztak, hogy már a kezdeti elbírálás során a számítógépes program kategorikusan hitelképesnek vegye a céget; erre azért volt szükség, hogy a cég ne kerüljön a mérlegelendő társaságok közé, így elkerülhető volt a részletesebb ellenőrzés. Miután mindez megtörtént, a II. r. terhelt jelezte az I. r., illetve V. r., majd a III. r., IV. r. terheltnek, hogy mikor lehet menni a szerződéseket aláírni.
[28] - A II. r. terhelt, bár tisztában volt azzal, hogy a hiteleket az igénylők nem fogják visszafizetni, a döntést hozó fiókvezetőt nem tájékoztattatta azokról az általa ismert körülményekről, amelyek a hitel odaítélését a bank számára veszteséggel járónak mutatták, és ezzel a döntéshozót tévedésbe ejtette a tekintetben, hogy az igénylések a feltételeknek megfelelnek, a hitel biztonsággal folyósítható.
[29] E tényekből kitűnően a II. r. terhelt banki ügyintézői minőségében aktív, és központi szereplője volt annak az I. r. terhelt és társai által kidolgozott konstruk-ciónak, melynek lényege az volt, hogy a Széchenyi Kártya Program keretében juttatott hiteleket „stróman” személyek közreműködése révén, olyan gazdasági társaságok bevonásával megszerezzék, akik a hitelfelvétel feltételeinek nem feleltek meg, sőt az ahhoz szükséges iratokat, dokumentumokat meghamisították, abban valótlan adatokat tüntettek fel. E konstrukciókban részt vevők nyilvánvalóan tisztában voltak azzal is, hogy az ilyen körülmények között megszerzett hiteleket az igénylők nem fogják visszafizetni, azok teljesítésére sem szándékuk, sem lehetőségük nem volt. Az ily módon megszerzett 5 millió forintos hitelösszeget a terheltek egymás között szétosztották, és a II. r. terhelt közreműködéséért cégenként 300 000-500 000 forint közötti összegeket fogadott el.
[30] Amint azt az eljárt bíróság helytállóan megállapította, a II. r. terhelt magatartása megtévesztő – ezáltal tényállási – elemet tartalmazott, hiszen tisztában volt azzal, hogy a hiteligénylők a hitelt nem fogják visszafizetni, annak teljesítésére sem szándékuk, sem lehetőségük nincs, ugyanakkor a hitel elbírálására jogosult döntéshozót tévedésbe ejtette a tekintetben, hogy a hiteligénylések a feltételeknek megfelelnek, és a hitel biztonsággal folyósítható. Másfelől a csalási cselekményben részt vevő II. r. terhelt egyben passzív vesztegetés elkövetője is tettesként, amely cselekménye egyúttal lehetővé teszi a jogtalan előny elfogadása révén a csalások elkövetését; működésével kapcsolatban 300 000, bizonyos esetekben 500 000 forintot kért és fogadott el.
[31] A Kúria az indítvánnyal összefüggésben rámutat a következőkre. A csalás elkövetése többszörös okozatosságot feltételez: tipikusan akként valósul meg, hogy a tettes tévedésbe ejtő magatartásával a passzív alanynál akarati hibát idéz elő, aki ennek következtében tesz olyan jognyilatkozatot, amelyet egyébként nem tenne meg, a jognyilatkozat következtében pedig akár ő maga, akár más személy károsodik. A tényállás megvalósításának három egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte a feltétele. Egyrészt a magatartásnak kell előidéznie a tévedést, annak alkalmasnak, szándékosnak kell lennie, ugyanakkor e tévedés kell, hogy kiváltsa a megtévesztett vagyonjogi rendelkezését, melyből a kárnak kell bekövetkeznie (BH 2014.69.).
[32] A csalás megállapításának nem szükségszerű feltétele, hogy az elkövetési magatartás tanúsítása révén a tettes vagy más ténylegesen a jogtalan hasznot megszerezze, elégséges, ha saját vagy más részére való jogtalan haszonszerzés a tettes célja, az elkövetési magatartást e cél elérését kívánva valósítja meg. Aki a tévedésbe ejtésben részt vesz, akkor is tettes (társtettes), ha a célba vett haszonnak nem mindig lesz a részese.
[33] Jelen ügyben az elkövetők megtévesztő szándéka eredményeként az ügylet szereplői közül mindenki – értelemszerűen a sértett pénzintézet kivételével -jól járt. Hiszen a kezdetektől fogva a hitelfelvevőként bevontak (gazdasági társaságok) számára sem objektíve, sem szubjektíve nem volt realitása a hitelek futamidő végére történő visszafizetésének. A csalás abban az ígéretben gyökeredzik, hogy olyan gazdasági társaságok jutottak hitelhez, akik erre valós helyzetüknél fogva nem lettek volna jogosultak, visszafizetésére pedig nem voltak képesek. Mindemellett a hitel biztosítéka a H. Rt. készfizető kezesség-vállalása volt, amely alapján az Rt. a tartozások 73%-áért állami kezességet vállalt. Ez a kialakított megtévesztő konstrukció lényege.
[34] Az indítvány szerint a II. r. terhelt tudattartalmára vont következtetés azért nem helytálló, mert a II. r. terhelt nem szándékosan cselekedett, hanem jóhiszemű banki hitelügyintézőként vett részt az ügyletekben, illetve a bűncselekmények szervezői lényegében a II. r. terheltet megtévesztették.
[35] A Kúria ennek kapcsán rámutat a következőkre. Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.
[36] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra stb., illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés pedig jogi értékelés, ami pedig jogkérdés.
[37] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közötti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést (tisztában volt, tudata átfogta) egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.
[38] Jelen ügyben pedig ez a helyzet. A II. r. terhelt mint a P.-banknál, majd az E. Bank H. Zrt.-nél hitelbírálatot előkészítő személy, az ítéletben részletesen felsorolt gazdasági társaságok hitelfelvételében működött közre, a hitelügyintézést végezte, melynek során kötelezettségének megszegéséért a cselekmények fő szervezőitől és irányítóitól (I. r., III. r., IV. r. terhelttől) cégenként 300 000-500 000 forint közötti összegeket kért és fogadott el. Érdekében állt a fiók ügyfélkörének bővítése, és közreműködött abban, hogy olyan társaságok jussanak a Széchenyi Kártya Program keretében hitelhez, akik a feltételeknek nem feleltek meg; a hitelbírálathoz hamis, az arra nem jogosult adóhatóság által kiállított valótlan tartalmú APEH-igazolásokat nyújtottak be, és a kérelmek olyan valótlan adatokat tartalmaztak, hogy már a kezdeti elbírálás során a számítógépes program kategorikusan hitelképesnek vegye a céget.
[39] Erre pedig – nyilvánvalóan a II. r. terhelt által is tudottan – azért volt szükség, hogy egy adott cég ne kerüljön a mérlegelendő társaságok közé. A tényállás tartalmazza azt is, hogy azon vállalkozásokat érintően, akik úgy kezdték az ügyletek intézését, és úgy akartak a szerződéses feltételeknek megfelelni, hogy az érdekeltségükbe tartozó cégek utalgattak egymás között, a II. r. terhelt figyelmeztette a III. r. terheltet, hogy „az nem lesz jó, mert a banknál észre fogják venni”.
[40] Miután pedig a hitel ügyében a kedvező döntés megszületett, a II. r. terhelt jelezte az I. r. terheltnek, illetve az V. r., III. r. vagy IV. r. terheltnek, hogy mikor lehet a szerződéseket aláírni, illetve a hitelfelvételhez szükséges további cselekményeket elvégezte.
[41] A II. r. terhelt akarati viszonyulását mi sem támasztja alá egyértelműbben, mint az, hogy egy esetben (az E. G. Kft. esetében) a csalási cselekmények szervezőitől és irányítóitól (így az I. r., III. r., IV. r., V. r. terhelttől) függetlenül, míg egy további cég (Sz. Kft.) esetében a terhelttársak nélkül, de azok érdekkörébe tartozó személyek felkérésére működött közre a valótlan adatokkal történő visszafizetés szándéka nélküli hitelfelvétel ügyintézésében; vagyis önállósította (függetlenítette) magát egy adott cselekménysor ugyanolyan módon való véghezvitelében, és a hitelösszeg megszerzésében.
[42] Rámutat a Kúria arra, hogy a csalási cselekményben társtettesként közreműködő elkövető tudattartalma, és ugyanezen elkövető passzív vesztegetői tudattartalma egyazon hitelügylet mikénti elintézése során, e cselekmények szempontjából jelen esetben nem különülhet el egymástól. Másképpen szólva: ugyanazon elkövető esetében az ismertetett tényekből nem vonható le ellentétes következtetés a tudattartalmat érintően, hiszen az ügyek ilyen – csalárd, jogtalan előny általi – elintézéséhez való akarati viszonyulás egyazon tudaton belül csak egyféle lehet.
[43] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségét társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében megállapította [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. ba) és bc) alpont, (6) bek. b) pont].
[44] Az indítvány a vesztegetés bűntette esetében azért kifogásolta a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását, mivel álláspontja szerint a II. r. terhelt részéről kötelességszegés nem történt, a II. r. terhelt nem kezdeményezett korrupciós kapcsolatot. Hivatkozott arra, hogy az elkövetés idején hatályos Btk. alapján a passzív vesztegetés minősített esete kizárólag a kötelességszegés esetén valósul meg, ha viszont a terhelt részéről nem történt kötelességszegés, akkor az elkövetés idején hatályos törvény alkalmazásával büntetőjogi felelőssége sem lenne megállapítható.
[45] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét 63 rendbeli vesztegetés elfogadása bűntettében [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont I. és II. ford.] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése és az alkalmazandó törvény megválasztása is.
[46] Az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 251. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[47] A (2) bekezdés kimondja, hogy ha az elkövető a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, bűntettet követ el és egy évtől öt évig, fontosabb ügyben történt kötelességszegés esetén, illetőleg ha a cselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[48] Az elbírálás idején hatályos Btk. 291. §-a szerint, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kért, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a reá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetértett, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[49] A (2) bekezdés szerint, ha az elkövető a) a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, egy évtől öt évig, b) ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[50] E rendelkezések összevetéséből kitűnik, hogy a passzív vesztegetés alapesete körében az elbíráláskori, miként az elkövetéskori Btk. egyaránt büntetni rendeli a jogtalan előny kérését; illetve a jogtalan előny (vagy ennek ígérete) kötelességszegés érdekében való elfogadását.
[51] A korábbi Btk. 251. §-a minősített esetként súlyosabban bünteti, ha a tényleges kötelességszegés megtörtént, illetőleg még súlyosabban a bűnszövetségben, üzletszerűen megvalósult elkövetést.
[52] A Btk. 291. § (2) bekezdésének szabályozása ezzel teljes egészében összhangban álló, a büntetési tételkeretek is azonosak, ezért a II. r. terhelt tényállásban írt magatartása mind az elkövetés, mind az elbírálás idején hatályos anyagi jogszabály szerint büntetendő cselekmény, és azonos büntetési tétellel fenyegetett.
[53] Nem alapos az indítvány azon hivatkozása, miszerint a II. r. terhelt tevékenysége csupán formális jellegű volt, „mozgástere hiányzott”, és terhére semmilyen kötelességszegés nem róható.
[54] Ezzel ellentétben a tényállás egyértelműen tartalmazza, hogy a hitelügylet döntésre való előkészítése során a II. r. terhelt teendői a papíralapú dokumentáció kézhezvételét követően, illetve az elektronikus kérelem adatainak beérkezését követően az alábbiak voltak:
– ellenőrizni volt köteles, hogy a hitelkérelem hiánytalanul kitöltésre került-e, valamennyi mellékletet csatoltak-e;
– össze kellett vetnie, hogy a hitelkérelemben szereplő adatok megegyeznek-e az elektronikusan bankba érkezett, és az ügyfélminősítés alapjául szolgáló adatokkal;
– ellenőriznie vagy ellenőriztetnie kellett, hogy a vállalkozás, annak tulajdonosai, a magánszemély kezes szerepelnek-e a bank tiltólistáján, az előírt esetekben be kellett szereznie a BAR lekérdezés eredményét;
– javaslatot kellett tennie a program által generált ügyfélminősítési kategória jóváhagyására, és gondoskodnia az ügyfélminősítési kategória jóváhagyásának dokumentálásáról;
– ki kellett töltenie az egyszerűsített előterjesztés nyomtatványt az illetékes döntéshozó részére;
– továbbá a pénzügyi adatok formai helyességének ellenőrzése is feladata volt, mert a program mérlegeredmény-kimutatás tekintetében nem végzett ellenőrzést.
[55] E felsorolásból is kitűnik, hogy az ügyintézés nem csupán formális kérelemtovábbításból állt, az kifejezetten érdemi tevékenység volt; így a BAR lekérdezés eredményének beszerzése, javaslattétel az ügyfélminősítési kategória jóváhagyására; ettől is lényegesebb a pénzügyi adatok formai helyességének ellenőrzése, mert a számítógépes program a mérlegeredmény-kimutatás tekintetében nem végzett ellenőrzést.
[56] Kétségtelenül ez utóbbi érdemi tevékenységgel függ össze a II. r. terhelt azon cselekvősége, amely arra vonatkozott, hogy azon vállalkozásokat érintően, akik úgy akartak a szerződéses feltételeknek megfelelni, hogy az érdekeltségükbe tartozó cégek utalgattak egymás között (körbe utaltak a mérlegeredmény kimutatása érdekében), a II. r. terhelt figyelmeztette a III. r. terheltet, hogy „nem lesz jó, mert észre fogják venni”.
[57] Nyilvánvaló, hogy a II. r. terhelt tényállásban írtak szerinti tevékenysége, melynek eredményeként a döntéshozó számára olyan – valótlan – előterjesztést tett, hogy az igénylések rendben vannak, a hitel biztonsággal folyósítható, sorozatos kötelezettségszegésének eredményeként valósult meg.
[58] A tényállás az indítványban foglaltakkal ellentétben egyértelműen tartalmazza azt is, hogy a II. r. terhelt működésével kapcsolatban jogtalan előnyt, több alkalommal 300 000, bizonyos esetekben 500 000 forintot kért és fogadott el az I. r., III. r., illetve IV. r. terhelttől.
[59] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét többrendbeli vesztegetés elfogadása bűntettében megállapította, és a cselekmény minősítése is törvényes [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont I. és II. ford.].
[60] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. – adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékére vonatkozó – mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[61] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja
– részint a helyes minősítést meghatározó,
– részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[62] A II. r. terhelt esetében a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tétele öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés; a halmazati szabályokra figyelemmel a büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekmények büntetési tételeinek együttes tartamát. A terhelttel szemben alkalmazott öt év szabadságvesztés és öt év közügyektől eltiltás ezért nem törvénysértő.
[63] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.
[64] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható.
[65] Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének és ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogszabály sérelme nélkül a kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések, így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. A II. r. terhelt esetében pedig ez az irányadó tényállás vele szemben a másodfokú eljárás során jogerős ítélettel befejezett ügyben megállapított tényállás, tekintettel arra, hogy az ügyben érintett III. r. vagy IV. r. terhelt esetében megismételt eljárás keretében milyen tartalmú döntés született.
[66] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. Az indokolási kötelezettség részleges megsértése a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja alapján relatív eljárási szabálysértésnek minősül, amely körébe eső kifogás nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot.
[67] A Kúria a 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (2) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[68] Ekként a Kúria a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 560/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás