BÜ BH 2020/139
BÜ BH 2020/139
2020.05.01.
I. A másodfokú bíróság határozatával szemben bejelenthető másodfellebbezés csak ügydöntő határozattal szemben érvényesíthető. A törvény ugyanis a másodfokú bíróság határozata ellen csak abban az esetben teszi lehetővé a további jogorvoslatot, ha a büntetőjogi főkérdésekben születik az elsőfokú bíróság határozatához képest ellentétes döntés. A nem ügydöntő végzés elleni fellebbezést elbíráló másodfokú határozattal szemben nincs helye további rendes jogorvoslatnak [Be.579. § (3) bek., 614. § (1) bek., 615. § (1) és (2) bek.].
II. Amennyiben a másodfokú vagy harmadfokú bíróság hatályon kívül helyezi az alsóbb fokú bíróság nem ügydöntő végzését, határozatával szemben a Be. Tizenhetedik Részében foglalt eljárásnak nincs helye, a döntés fellebbezéssel nem támadható [Be. 449. § (3) bek., 626. §, 627. § (1) és (2) bek.].
[1] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2019. október 10. napján megtartott tanácsülésen meghozott végzésével elutasította a III. r. vádlott meghatalmazott védője által az ítélőtábla mint másodfokú bíróság – a törvényszék határozatának az eljárást a II-XIV. r. és XVIII-XXIX. r. vádlottak vonatkozásában felfüggesztő részét hatályon kívül helyező és e vádlottak vonatkozásában az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító – végzése ellen előterjesztett fellebbezését.
[2] A végzés ellen a III. r. vádlott meghatalmazott védője fellebbezéssel élt, melyet írásban indokolt.
[3] Jogorvoslati kérelmének indokaként hivatkozott arra, hogy a Be. 579. § (3) bekezdésére és a Be. 615. § (1) bekezdésére tekintettel a Be. 614. § (1) bekezdésének helyes értelmezése alapján az ellentétes tartalmú nem ügydöntő határozattal szemben is helye van a harmadfokú bírósági eljárásnak. Érvelése szerint az ítélőtábla végzése ellentétes a törvényszék határozatával, ami megnyitja a fellebbezés és így a harmadfokú eljárás lehetőségét.
[4] A meghatalmazott védő egyben kifejtette az ítélőtábla végzésével szembeni jogorvoslatának indokait is. Álláspontja szerint a „Be. 487. §-a az eljárás felfüggesztését szabályozza és nem egy bizonyos vádlottal szemben” rendelkezik az eljárás felfüggesztéséről. Ezt támasztja alá a hivatkozott jogszabályhely nyelvtani értelmezése is. Ezen túlmenően a vád alapján a bíróságnak a bűnszervezetben való elkövetést kell vizsgálnia és ez alapján nem lehetséges az eljárás felfüggesztése kizárólag egy vádlott vonatkozásában, különös tekintettel arra, hogy az „egységes elbírálás elvét a Kúria is rögzítette a 17/2015. számú büntető elvi határozatban”.
[5] Mindezek alapján elsődlegesen az ítélőtábla végzésének megváltoztatását indítványozta, annak megállapításával, hogy az ítélőtábla határozatával szemben fellebbezésnek helye van és ebből eredően az ítélőtábla végzésének megváltoztatását és a törvényszék határozatának helybenhagyását kérte. Másodlagosan az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését és az ítélőtáblának a másodfokú döntés – fellebbezési jogra vonatkozó tájékoztatásra vonatkozó – kiegészítésére utasítását indítványozta.
[6] A Legfőbb Ügyészség a III. r. vádlott meghatalmazott védőjének fellebbezését alaptalannak tartotta és azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését hagyja helyben.
[7] Álláspontja szerint az ítélőtábla másodfokú, fellebbviteli jogkörben meghozott határozata vonatkozásában a Be. 614. § alkalmazásának nincs helye, továbbá a másodfokú bíróság által meghozott eljárást felfüggesztő végzést hatályon kívül helyező határozata nem ügydöntő határozat, ezért ellene sem a Be. 615. § (1)–(2) bekezdése, sem a Be. 627. § (1) bekezdése alapján nincs helye fellebbezésnek.
[8] A III. r. vádlott meghatalmazott védőjének fellebbezése nem alapos.
[9] Az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzésében helytállóan állapította meg, hogy a támadott végzéssel szemben – a meghatalmazott védő által hivatkozott – Be. 614. § (1) bekezdése, továbbá a Be. 615. § (1) és (2) bekezdése alapján sincs helye fellebbezésnek.
[10] A Kúria megállapította, hogy az ítélőtábla másodfokú jogkörében eljárva hozta meg a végzését, mellyel – a Be. 609. § (1) bekezdése alapján – az első fokon eljárt törvényszék végzését – a fellebbezéssel támadott, eljárás felfüggesztésére vonatkozó részében – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Mindezek alapján az ítélőtábla az e határozattal szemben a III. r. vádlott védője által bejelentett fellebbezést – mint törvényben kizártat – törvényesen utasította el.
[11] A meghatalmazott védő fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a Be. 614. §-a, illetve a Be. 615. §-a nyitja meg jogorvoslat lehetőségét az ítélőtábla végzésével szemben.
[12] A Be. 614. §-a a másodfokú bírósági eljárás során meghozott nem ügydöntő végzés elleni fellebbezésre, míg a Be. 615. §-a a fellebbviteli eljárásban meghozott ügydöntő határozat elleni másodfellebbezésre vonatkozó szabályozást tartalmazza, így a meghatalmazott védő két, egymást kizáró okra alapította jogorvoslati indítványát.
[13] A Kúria osztotta az ítélőtábla álláspontját abban, hogy sem a Be. 614. § (1) bekezdése, sem a Be. 615. § (2) bekezdése nem nyitja meg a jogorvoslat lehetőségét a fellebbezéssel támadott határozat esetében.
[14] A Be. 614. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú bírósági eljárásban, a harmadfokú bírósági eljárásban és a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés elleni fellebbezésre, amely ellen az elsőfokú eljárásban jogorvoslatnak lenne helye, a LXXXI-LXXXIV. Fejezetben foglaltakat az e §-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A jogszabályhely nem terjed ki a fellebbezéssel támadott végzésre. Az ítélőtábla határozatában nem az eljárás felfüggesztéséről hozott döntést, hanem az elsőfokú bíróság e tárgyban hozott határozatával szemben bejelentett fellebbezést bírálta el, azaz másodfokú jogkörben járt el. Az elsőfokú bíróság másodfokú eljárás lefolytatására nem jogosult, így ilyen tartalmú határozat meghozatala kizárt az eljárásában.
[15] A Be. 614. és 615. §-ainak összevetése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a törvény a másodfellebbezés lehetőségét kizárólag az ügydöntő ha-tározatokkal szemben kívánja biztosítani. A Be. 614. §-a ugyanis a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés szabályait írja le, míg a 615. § (1) és (2) bekezdése nem hagy kétséget afelől, hogy a másodfokú bíróság határozata ellen csak abban az esetben teszi lehetővé a további jogorvoslatot, ha a büntetőjogi főkérdésekben születik az elsőfokú bíróság határozatához képest ellentétes döntés. Ez pedig – értelemszerűen – kizárólag ügydöntő határozattal történhet. A másodfellebbezéssel támadható döntések taxatív felsorolásából [Be. 615. § (2) bek. a)-c) pont] is egyértelműen következik, hogy a nem ügydöntő végzés elleni fellebbezést elbíráló másodfokú határozattal szemben nincs helye további rendes jogorvoslatnak.
[16] Szemben a védő fellebbezésében foglaltakkal, ezen nem változtat az a tény sem, hogy a Be. 579. § (3) bekezdése alapján a végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai megfelelően irányadók. A fenti törvényhely megfogalmazása afelől sem hagy kétséget, hogy csak a fellebbezés elintézésére irányadóak az ítélet elleni jogorvoslat elintézésének szabályai. A fellebbezés feltételeire vonatkozóan azonban a Be. 615. §-a már eltérő, különös szabályt állapít meg, egyértelművé téve, hogy másodfellebbezés csak a törvényben felsorolt esetekben és csak ügydöntő határozattal szemben vehető igénybe, míg a nem ügydöntő határozatokkal szemben csak az egyfokú fellebbezés lehetősége biztosított.
[17] Az ítélőtábla végzése indokolásában ezért helyesen határozta meg, hogy az ügy elbírálását előmozdító, közbenső jellegű nem ügydöntő határozatok tartoznak a Be. 614. § hatálya alá, melyet a másodfokú bíróság elsőfokú jogkörben eljárva hoz meg.
[18] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. Azaz e jogszabályi rendelkezés a másodfokú bíróság által meghozott ítélettel (ügydöntő határozatával) szemben biztosítja a másodfellebbezés lehetőségét.
[19] A Be. 615. § (2) bekezdése adja az ellentétes döntés fogalmi meghatározását: a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette, b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette, c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.
[20] A Be. 456. § (1) bekezdése értelmében az ügydöntő határozat a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról tartalmaz döntést.
[21] Mindezek tükrében a törvényszék eljárás felfüggesztéséről rendelkező végzése nem ügydöntő határozat, így annak felülbírálata során az ítélőtábla által meghozott határozat sem ügydöntő, így e határozattal szemben másodfellebbezés kizárt.
[22] A teljesség igényével – a Legfőbb Ügyészség álláspontjával egyetértve – a Kúria rámutat arra, hogy az ítélőtábla végzésével szemben a Be. 627. § (1) bekezdése alapján sincs helye fellebbezésnek. E jogszabályi rendelkezés kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzés, valamint a harmadfokú bíróságnak a másodfokú bíróság ítéletét vagy a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzés ellen biztosítja a fellebbezési jogot, ha a hatályon kívül helyezésre a törvényben kimerítő jelleggel meghatározott hatályon kívül helyezési okból került sor.
[23] Ezen jogintézmény kapcsán pedig a Be. indokolása teszi egyértelművé, hogy a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés lehetőségét a törvény korlátlanul nem, csak az alsóbb fokú bíróság ügydöntő, érdemi határozatát hatályon kívül helyező fellebbviteli végzések esetében biztosítja.
[24] A védő fellebbezési indítványában foglaltak teljesítésére ezért a Be. egyetlen rendelkezése sem biztosít törvényes lehetőséget.
[25] A fentiek tükrében az ítélőtábla helyesen jutott arra a megállapításra, hogy a védő által vitatott végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, és ez alapján a III. r. vádlott meghatalmazott védőjének fellebbezését – a Be. 588. § (1) bekezdése szerint – törvényesen utasította el.
[26] A Kúria ezért az ítélőtábla végzését – a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján – helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. I. 10/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás