BK ÍH 2020/14.
BK ÍH 2020/14.
2020.03.01.
Indokolási kötelezettség megszegése, mint relatív eljárási szabálysértés miatt akkor kerülhet sor hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasító rendelkezés meghozatalára másodfokon, ha az indokolás hiányának vagy hiányosságának következtében az elsőfokú bírósági döntés valamely büntetőjogi főkérdés tekintetében nem követhető nyomon [Be. 609. § (2) bekezdés d) pont].
Az első fokon eljáró járásbíróság a 2018. március 8. napján kihirdetett ítéletével az I. és a II. r. vádlottakat egyezően bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bekezdés (3) bekezdés] és társtettesként elkövetett garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bekezdés]. Ezért – halmazati büntetésül – az I. r. vádlottat pénzbüntetésre, a II. r. vádlottat végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetésre ítélte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint az I. és II. r. vádlottak 2015. szeptember 12. napján az esti, éjszakai órákban O. községben egy vendéglőben szórakoztak. Ide érkezett ittas állapotban 22 óra körüli időben a sértett, aki szóváltásba keveredett a vendéglő kertrészében S. A.-val. A szóváltás során S. A. egy alkalommal, hátulról a sértettet nyitott tenyérrel, jobb váll-nyak tájékon megütötte.
A vendéglőbe behallatszó hangos szóváltás miatt az I. r. vádlott kiment a kerthelyiségbe, ahol a sértettet és S. A.-t erőteljesen szétlökte, majd a kerthelyiségben tartózkodó II. r. vádlottal, az erősen ittas állapotban lévő sértettet tovább lökdösték, ütötték, rúgták. Az őt ért bántalmazás következtében a sértett elesett, és jobb bokaízület szélső irányú térdficammal járó törését, szárkapocs csonton ferdén lefutó törést, valamint a tört darab kifelé hátra irányuló, kb. fél csont szélességű elmozdulását szenvedte el. A töréses sérülések gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartam kb. 6 hét.
Az elsőfokú bíróság ítélete az I. r. vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett, ellene a II. r. vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a II. r. vádlott felmentése érdekében.
A másodfokon eljáró törvényszék 2019. február 19. napján meghozott végzésével a járásbíróság ítéletét a fellebbezéssel nem érintett I. rendű terhelt vonatkozásában is hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A törvényszék végzése szerint a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja volt, azaz a törvényszék álláspontja szerint a bűnösség megállapítása körében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét oly mértékben megsértette, amely miatt az elsőfokú ítélet felülbírálatra nem volt alkalmas.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést a hatályon kívül helyező végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítása érdekében.
Az ügyészség a fellebbezésében sérelmezte, hogy a törvényszék végzése iratellenes megállapításokat tartalmaz V. T. és S. A. tanúk vonatkozásában, továbbá a másodfokú bíróság lényegében a bizonyítékokat felülmérlegelve állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, és nem adta indokát a vádlotti cselekvőség és a sértett sérülése közötti okozati összefüggésnek. Az ügyészség álláspontja szerint az orvosszakértői vélemény és annak kiegészítése nem ellentétes a járásbíróság által megállapított tényállással, hiszen az elfogadott tanúvallomás alapján a sértett a vádlottak bántalmazásától esett el, azaz a súlyos testi sérüléshez vezető okfolyamatot kizárólag a vádlottak bántalmazása indította el. A vádlottak együtt ütötték és rúgták a sértettet, még a földre kerülése után is, ebből pedig az a következtetés vonható le, hogy közös szándékuk a sérülés okozása volt.
A fellebbviteli főügyészség az ügyészség által bejelentett fellebbezést, annak indokolásával egyezően, fenntartotta. Hivatkozott arra, hogy a járásbíróság az általa elfogadott bizonyítékok alapján okszerű magyarázatát adta annak, hogy a II. r. vádlott védekezésével szemben miért V. T. tanúvallomására alapította a tényállást, melyet az orvosszakértői vélemény és annak kiegészítése is alátámasztott.
Az ítélőtábla a Be. 626. §-a alapján alkalmazandó 617. §-ára figyelemmel a Be. 590. § (1), (2) bekezdése alapján a fellebbezéssel támadott másodfokú végzést és az azt megelőző másodfokú eljárást egyaránt felülbírálta.
Ennek során azt állapította meg, hogy a másodfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta ugyan, azonban a járásbíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről az eljárási törvény megsértésével rendelkezett. A Be. 609. § (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a 607. § (1) bekezdésében, valamint a 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt, és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására.
A Be. 609. § (2) bekezdés d) pontja alapján az (1) bekezdésben meghatározott eljárási szabálysértésnek minősül, ha a bűnösség megállapítása, felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény Btk. szerinti minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének nem vagy csak részben tett eleget.
Jelen esetben az állapítható meg, hogy a járásbíróság által rögzített tényállás tartalmazta, hogy a sértett az I. és II. r. vádlott által kifejtett bántalmazás következtében esett el. Az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság – szemben a törvényszék végzésében kifejtettekkel – indokát adta annak, hogy ezt mi alapján tartotta megállapíthatónak. Ahogy arra a járásbíróság iratszerűen hivatkozott is, a vádlottak cselekményét közvetlenül észlelő V. T. tanú nyomozás során tett vallomása alapján volt ez a körülmény megállapítható.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a törvényszék végzésében téves az a koncepció, amely arra utal, hogy az elsőfokú bíróság tévesen járt el, amikor az orvosszakértői vélemény azon megállapítása ellenére, amely szerint orvosszakértői eszközökkel nem dönthető el, hogy a sértett ittas állapotából adódó mozgáskoordináció zavara, egyenetlen talajon való megbotlása, vagy pedig bántalmazása miatt esett el, akként foglalt állást, hogy az elesés oka a vádlottak bántalmazó magatartása volt. Abban az esetben, ha valamely sérülés keletkezési mechanizmusa szakértői szempontból többféleképpen is elképzelhető, úgy nem az orvosszakértő, hanem az eljáró bíróság kompetenciájába tartozik a bizonyítékok értékelésével annak az eldöntése, hogy a szakértői szempontból lehetséges több mechanizmus közül ténylegesen melyik volt az, amelyik a sérülés bekövetkeztéhez vezetett. Az elsőfokú bíróság ezt a kérdést a rendelkezésre álló iratokkal összhangban eldöntötte, és az ezzel kapcsolatos döntésének iratszerű és logikus magyarázatát is adta a már kifejtettek szerint.
A másodfokú bíróság végzésében iratellenesen állapította meg azt, hogy S. A. tanúvallomása szerint a sértett akkor esett földre, amikor az I. r. vádlott közéjük lépett, és ennek lehetőségét az I. r. vádlott sem vitatta. S. A. tanú ilyen tartalmú vallomást nem tett, az I. rendű vádlott pedig ezzel kapcsolatban nem tett határozott nyilatkozatot, hiszen míg az első nyomozati vallomásában csupán annyit mondott, elképzelhető, hogy akkor esett el a sértett, folytatólagos gyanúsítotti kihallgatása alkalmával rögzített vallomásában már azt mondta, hogy nem hiszi, hogy akár S. A., akár a sértett elesett volna.
A törvényszéknek az I. r. vádlott sértettet és S. A.-t szétlökő magatartását jogszerűnek minősítő okfejtése is téves, hiszen az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás csupán annyit tartalmaz, hogy a vendéglőből behallatszó hangos szóváltás miatt az I. r. vádlott kiment a kerthelyiségbe, ahol a sértettet és S. A.-t erőteljesen szétlökte. Majd a kerthelyiségben tartózkodó II. r. vádlottal, az erősen ittas állapotban lévő sértettet tovább lökdösték, ütötték, rúgták. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem tartalmaz olyan körülményt, amelyre alapítani lehetne azt, hogy az I. r. vádlott vonatkozásában bármilyen büntethetőséget kizáró ok állna fenn, a sértett bántalmazásának kezdő időpontjával kapcsolatban. Ilyenre a törvényszék sem hivatkozott.
Téves volt a törvényszéknek az elkövetői tudattartalommal kapcsolatos okfejtése is, hiszen az irányadó tényállásból a már hivatkozottak szerint megállapítható volt, hogy a vádlottak közösen, egymás cselekvőségét észlelve, bántalmazták a sértettet. Így nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor kifejtette, hogy mivel az I. és II. rendű vádlottak egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg a bűncselekmények törvényi tényállását, a Btk. 13. § (3) bekezdése alapján cselekvőségük társtettesként elkövetettnek minősül. Megjegyzi ezzel kapcsolatban az ítélőtábla, hogy amennyiben a törvényszék álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete a jogi indokolás körében hiányos, úgy a jogi indokolás kiegészítésének van helye, azonban ez nem lehet hatályon kívül helyezés alapja.
Osztotta tehát az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészségnek azt az álláspontját, amely szerint a másodfokú bíróság iratellenes megállapítást tett V. T. és S. A. tanúk vallomásának tartalma vonatkozásában, és ebből eredően jutott arra a téves következtetésre, hogy az elsőfokú bíróság nem adta indokát a vádlotti cselekvőség és a sértett sérülése közötti okozati összefüggésnek.
Egyetértett az ítélőtábla azon ügyészi állásponttal is, amely szerint a törvényszék végzéséből megállapíthatóan a másodfokú bíróság valójában nem az indokolási kötelezettség hiánya miatt helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság ítéletét. A hatályon kívül helyezés valójában az értékelt bizonyítékok eltérő mérlegelésére irányult, illetve a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettség megsértése címén olyan hiányosságokat rótt fel az elsőfokú bíróságnak, amelyek megvalósulásuk esetén a megalapozatlanság körébe tartoznának.
Ahogyan arra az ügyészség is hivatkozott, az indokolási kötelezettség hatályon kívül helyezést eredményező megszegését el kell különíteni a megalapozatlanságtól, ami a hatályon kívül helyezés önálló törvényi oka, de csak teljes megalapozatlanság esetében kerülhet sor hatályon kívül helyezésre, hiszen a részbeni megalapozatlanságot a másodfokú bíróságnak ki kell küszöbölnie. Az indokolási kötelezettség teljesítése kizárólag megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható, amennyiben ugyanis tények megállapítása hiányzik, úgy az azokra vonatkozó indokolás sem kérhető számon [EBH 2018. B.8.II. pont].
Tévedett tehát a törvényszék, amikor a járásbíróság ítéletét az indokolási kötelezettség elmulasztására alapítottan hatályon kívül helyezte.
A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak ítélte, és a törvényszék végzését a Be. 629. § (2) bekezdés b) pontja és 630. § (2) bekezdés 1. fordulata alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot az eljárás lefolytatására utasította.
(Szegedi Ítélőtábla Hkf.II.211/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás