2020. évi XIV. törvény indokolás
2020. évi XIV. törvény indokolás
a Magyarország és az Oroszországi Föderáció között a szociális biztonságról szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló 2020. évi XIV. törvényhez
Magyarország és az Oroszországi Föderáció kétoldalú szociális biztonsági kapcsolatait jelenleg a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, 1962. december 20-án kötött egyezmény (a továbbiakban: szociálpolitikai egyezmény) szabályozza.
A szociálpolitikai egyezmény aláírása óta eltelt jelentős időre, az időközben megváltozott politikai-gazdasági berendezkedésre, valamint a szociális biztonsági szabályozó elvek fejlődésére, végezetül pedig a felek Európa Tanácsban betöltött, illetve hazánk európai uniós tagságára tekintettel időszerűvé vált, hogy a két ország a részben már korszerűtlen szabályozás helyett modern és kölcsönös érdekeikkel teljesen összhangban álló új szociális biztonsági egyezményt kössön.
A Magyarország és az Oroszországi Föderáció között a szociális biztonságról szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) létrehozásának célja a két ország között az állampolgárok szabad mozgását támogató, az európai értékekkel összhangban levő szociális biztonsági kapcsolatok rendezése, valamint ennek eredményeként a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztése és az elavult szociálpolitikai egyezmény kétoldalú viszonylatban történő hatályon kívül helyezése. Az Egyezmény megkötésével elérni kívánt közpolitikai cél elsődlegesen a részes államok állampolgárainak a két állam társadalombiztosítási rendszereiben megszerzett jogainak védelme, a két ország szociális biztonsági rendszereinek koordinációjával a másik ország területén történő munkavégzés szabályozási rendszerének erősítése.
Az Egyezmény megjeleníti a modern szociális biztonsági alapelveket, különösen az alábbi szempontok érvényre juttatásával:
– az Egyezmény egyértelműen meghatározza a másik részes állam területén történő munkavégzés, illetve az azzal összefüggő tartózkodás esetében alkalmazandó jogot (főszabályként a foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye szerinti állam jogszabályai vonatkoznak, az ez alóli kivételeket egyértelműen rögzíti az Egyezmény),
– az Egyezmény világosan rögzíti az egyes ellátások megszerzéséhez szükséges nemzetközi jogi eljárási szabályokat, biztosítja a már megszerzett jogok fenntartását, valamint az Egyezmény hatálya alatt történő jogszerzés érdekében figyelembe veszi, összeszámítja az egyes államok joga szerint szerzett jogosultsági (biztosítási) időszakokat,
– az Egyezmény lehetővé teszi az ellátásokhoz való hozzáférést Magyarországon (illetve az ellátást folyósító országon) kívül,
– az Egyezmény arányos teherviselést valósít meg a részes államok között, a teherviselés az egyes államokban teljesített jogosultsági (biztosítási) időszakokhoz igazodik.
Az Egyezmény a fenti elvek keretei között biztosítja a magyar és az orosz jog szerinti öregségi, valamint az elhunyt személy jogán hozzátartozói nyugellátásokra jogosult személyeknek szerzett jogaik megőrzését abban az esetben is, ha mindkét ország nyugdíjbiztosítási rendszereiben szereznek biztosítási időt.
Az Egyezmény – alkalmazkodva a munkavégzés és befektetési kapcsolatok modern, Európában elfogadott nemzetközi formáihoz – lehetővé teszi, hogy a hosszabb távon kiküldetésben végzett munkavégzés vagy önálló vállalkozói tevékenység esetén a másik szerződő fél területére kiküldött biztosított munkavállaló, önálló vállalkozó a kiküldő állam joghatósága alatt maradjon és abban az államban tartsa meg biztosítási jogviszonyát (teljesítse a társadalombiztosítással összefüggő, különösen járulékfizetésre vonatkozó kötelezettségeit).
Az Egyezmény hatálya kiterjed továbbá a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak, valamint az üzemi balesetekkel és foglalkozási megbetegedésekkel összefüggő pénzbeli ellátások megállapítási szabályainak összehangolására is.
Az előzőekben rögzített elvek és szempontok az EU tagállamokkal és más európai országokkal fennálló szociális biztonsági koordinációs kapcsolatokban is meghatározóak. Ezek figyelembevételével az Egyezmény olyan szabályozási keretrendszert jelent, amely a részes felek jogrendszerében szerzett jogok fenntartása, továbbá az Egyezmény hatálya alatt történő jogszerzés elősegítése mellett a másik ország területén történő munkavégzést, gazdasági tevékenységet is támogatni képes.
Az Egyezmény a szerződő felek vonatkozásában hatályon kívül helyezi a szociálpolitikai egyezményt, ezzel többek között azt teszi lehetővé, hogy a korábbi területi elvű megállapodással szemben a biztosítási elvű megközelítés érvényesüljön a kétoldalú szociális biztonsági kapcsolatokban. Ennek eredményeként az érintett ellátások folyósításáért felelős államot nem a jogosult személy lakóhelye fogja meghatározni, és az ellátás folyósítására köteles állam teherviselésének mértéke igazodni fog a jogosult által megszerzett biztosítási időszakokhoz (és rendszerint a járulékfizetés mértékéhez). Az Egyezmény tárgyi hatálya szűkebb a szociálpolitikai egyezmény tárgyi hatályánál, az egészségbiztosítás természetbeni ellátásaira nem terjed ki, továbbá – mivel az nem is volna indokolt egy kétoldalú szociális biztonsági egyezménynél – nem öleli fel a szociális biztonsági ellátásnak nem minősülő szociális ellátásokat. Az Egyezmény rögzíti ugyanakkor a szociálpolitikai egyezmény hatálya alatt megszerzett jogok védelmét és tartalmazza az Egyezmény hatálybalépésével összefüggő további garanciális rendelkezéseket is.
Az indokolás szövege a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (1) bekezdésére figyelemmel a Jat. 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
Az Egyezmény a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. § a) pontja szerinti nemzetközi szerződésnek minősül.
Az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontjára és (3) bekezdés b) pontjára való tekintettel a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés szövegének ismeretében az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés esetében az Országgyűlés erre felhatalmazást ad.
Az Egyezmény aláírását követően az Egyezmény hatálybalépése érdekében annak kötelező hatályát az Országgyűlés elismeri.
A 2. §-hoz
Az Egyezményt az állampolgárok jogait és kötelezettségeit közvetlenül érintő jellegére tekintettel – mint törvényhozási tárgykörbe tartozó normát – törvénnyel szükséges kihirdetni.
A 3. §-hoz
Az Egyezmény hiteles magyar nyelvű szövegét az 1. melléklet tartalmazza.
Az Egyezmény I. része (Általános rendelkezések) a fogalom-meghatározásokat követően (1. cikk) rögzíti, hogy hatálya azon jogszabályokra terjed ki, amelyek a társadalombiztosítási jogviszony alapján nyújtott öregségi és hozzátartozói nyugellátásokat, valamint a baleseti járadékot és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait szabályozzák (2. cikk). Az Egyezmény személyi hatálya (3. cikk) kiterjed a részes államok állampolgáraira és családtagjaikra, akik az Egyezmény tárgyát képező jogszabályok hatálya alá tartoznak vagy tartoztak. Magyar részről kiemelt fontosságú az elsődlegesen állampolgársági alapú megközelítést rögzítő szabályozás kiszélesítése, így Magyarország tekintetében azon személyekre is kiterjed az Egyezmény hatálya, akik az Egyezmény tárgyát képező jogszabályok hatálya alá tartoznak vagy tartoztak.
Az Egyezmény rögzíti az egyenlő bánásmód alapelvét és a tények azonos figyelembevételére vonatkozó szabályt (4. cikk), biztosítva ezzel, hogy a jogosultak ellátásaik tekintetében a két ország szociális biztonsági jogszabályainak alkalmazása során azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezzenek. Az egyenlő bánásmód elvének speciális szabályát tartalmazza az Egyezmény 7. cikke, amely figyelembe veszi az egyes családtagok számától függő ellátások összegének megállapítása során a családtagokat, lakóhelyüktől függetlenül.
Az Egyezmény 5. cikke garantálja az ellátások külföldre történő kifizetésének biztonságát (5. cikk), hiszen az ellátások a másik szerződő állam területén tartózkodó személyek számára is az ellátást folyósító állam területén tartózkodó személyekre vonatkozó feltételekkel azonos módon kerülnek folyósításra és azok nem csökkenthetők arra tekintettel, hogy a biztosított a másik ország területén tartózkodik az ellátás nyújtása során. Az Egyezmény – tekintettel arra, hogy a szociálpolitikai egyezmény alapján a részes felek az ellátásokat a területükön állandó lakóhellyel rendelkező jogosultak számára folyósították – magyarázó jelleggel azt is rögzíti, hogy az állandó lakóhely megváltozása nem érinti az ellátást folyósító részes állam kötelezettségét. Az Egyezmény a pénzbeli ellátások más állam területére történő folyósítását is szabályozza (6. cikk). Magyarország esetében az ellátások folyósítása nem csak a másik részes államba, hanem harmadik országokba is megtörténik, az utalások módja azonban a nemzeti előírások szerint történik, az továbbra is a részes felek saját hatáskörébe tartozik.
Az Egyezmény II. része (Az alkalmazandó jogszabályok) egyértelműen meghatározza a másik részes állam területén történő munkavégzés, illetve az azzal összefüggő tartózkodás esetén alkalmazandó jogot (főszabályként a foglalkoztatott személyre a munkavégzés helye szerinti állam jogszabályai vonatkoznak, az ez alóli kivételeket egyértelműen rögzíti az Egyezmény). E rendelkezés alapján dönthető el és állapítható meg, hogy az Egyezmény hatálya alá tartozó személy esetében melyik állam joga alkalmazandó, hol kell az érintett személynek a kötelező társadalombiztosítással összefüggő, különösen a járulékfizetésre vonatkozó kötelezettségeit teljesíteni. Ezzel többek között elkerülhető a mindkét társadalombiztosítási rendszerbe történő egyidejű járulékfizetés.
A másik ország területén való munkavégzéssel kapcsolatban az alkalmazandó jog szabályai között jelen Egyezmény az európai normáknak megfelelően és az egyenlő bánásmód alapelvének alkalmazásával – más hatályos kétoldalú egyezményekhez hasonlóan – főszabályként (8. cikk) kimondja, hogy a munkavállaló (önálló vállalkozói tevékenységet folytató személy) biztosítási kötelezettsége annak a szerződő államnak a jogszabályaihoz igazodik, amelynek területén az érintett személy a tevékenységét végzi. Az Egyezmény rendelkezéseket tartalmaz azon esetekre is, amikor valaki egyidejűleg végez munkát vagy önálló vállalkozói tevékenységet mindkét részes államban – ilyenkor az alkalmazandó jogot a lakóhely szerinti, illetve a munkatevékenységgel érintett szerződő állam jogrendszere képezi.
Az általános szabály alól kivételt képeznek (9–11. cikk) többek között a munkaadó által a másik ország területére munkavégzés céljából kiküldött munkavállalók (önálló vállalkozói tevékenységet folytató személyek), a diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai, a személy- és teherszállításban foglalkoztatott személyek. Az Egyezmény a biztosítottal együtt élő családtagok tekintetében irányadó jogot (12. cikk), valamint azt is rögzíti, hogy az általános szabályoktól eltérően foglalkoztatott személyek (kiküldöttek) esetében milyen módon történik ezen jogállásuk igazolása (13. cikk).
A különleges rendelkezések három részben hangolják össze a nemzeti szabályozásokat, eljárásokat – ezek az alábbi ellátásokat érintik: a nyugellátások (öregség és halál esetén járó nyugellátások, orosz részről továbbá a rokkantsági ellátások); a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetén járó ellátások; valamint magyar részről a megváltozott munkaképességű személyek ellátásai.
A nyugellátásokat szabályozó III. rész (14–19. cikkek) az öregség és halál esetén járó ellátásokra, valamint az orosz fél részéről a rokkantság esetén járó nyugellátásokra vonatkozó rendelkezéseket szabályozzák. E fejezet legfontosabb szabályozási pontja, hogy a modern szociális biztonsági egyezményes elvek szerint az ellátások megállapítása arányosan (a pro rata temporis elv alapján) történik. Abban az esetben, ha a nyugellátásra való jogosultságot nem lehet megszerezni a kizárólag egyik szerződő államban megszerzett szolgálati idők alapján, lehetőség nyílik arra, hogy az egyes országok ellátást nyújtó illetékes intézményei figyelembe vegyék a másik ország biztosítási rendszerében szerzett szolgálati időt is. Amennyiben a jogosultság még így sem áll fenn, úgy speciális esetekben lehetőség van harmadik országban szerzett szolgálati idő figyelembe vételére is. Az Egyezmény alapján alkalmazandó nyugdíj megállapítási szabályok révén a magyar és az orosz illetékes intézmények az általuk alkalmazott jogszabályok szerint megszerzett szolgálati időket arányosítják a két országban megszerzett összes szolgálati időhöz. Ezt az arányt ezt követően érvényesítik azon (elméleti) összeg tekintetében, amelyet akkor állapítanának meg, ha az összeszámított szolgálati időket kizárólag a saját területükön szerezte volna a biztosított.
Rendszerszerűen külön, az V. részben (21. cikk) kerülnek rögzítésre a rokkantság (Magyarország esetében a nyújtott megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak) megállapítására vonatkozó szabályok. Az Oroszországi Föderáció jogszabályai alapján továbbra is a nyugdíjbiztosítás keretében kerülnek megállapításra és folyósításra a rokkantsági kockázaton alapuló ellátások. Ezeknek a normáknak a magyar szabályokkal való összehangolása érdekében – az európai uniós elvekkel összhangban – az Egyezmény szabályozza a rokkantsági kockázat esetén járó ellátásokkal összefüggő jogokat és eljárásokat. Az Egyezményben rögzített koordinációs szabályok a megváltozott munkaképességű személyek részére biztosított ellátások tekintetében olyan megoldásokat tartalmaznak, amelyek a munkavállalóknak a nemzeti munkaerőpiacra történő visszavezetését teszik lehetővé.
A IV. rész (20. cikk) keretében a munkahelyi baleset és foglalkozási megbetegedés esetén járó pénzbeli ellátások speciális szabályai kerülnek meghatározásra. A fejezet rendezi a munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések esetén alkalmazandó jogra, az egészségre veszélyes foglalkozások figyelembevételére, az ellátások nyújtásának módjára, illetve a költségek megtérítésének módjára vonatkozó szabályokat.
Az Egyezmény a VI. részében (Igazgatási együttműködés és hivatali jogsegély; 22–27. cikkek) szabályozza többek között az igazgatási megállapodásra és az összekötő szervek kijelölésére vonatkozó előírásokat, megállapítja a részes államok együttműködését rögzítő alapvető rendelkezéseket (22. cikk). Az Egyezmény rendelkezik az orvosi (felül)vizsgálatokról (23. cikk), meghatározza az Egyezmény hatálya alá tartozó ellátások elbírálása szempontjából kiemelkedő joghatással bíró cselekményekkel (így különösen az egyes kérelmek benyújtásával) összefüggő joghatásokat (24. cikk). Az Egyezmény keretszabályt rögzít a jogalap nélkül kifizetett pénzbeli ellátások visszafizetésére irányuló igényekkel kapcsolatos eljárásokat illetően (25. cikk). Az Egyezmény az adatvédelem vonatkozásában részletes, az irányadó nemzeti és uniós jogszabályi rendelkezésekkel összhangban álló rendelkezéseket állapít meg (26. cikk), és tartalmazza a vitás kérdések rendezésének elvei (27. cikk) tekintetében alkalmazandó szabályokat is.
A VII. rész (28–30. cikkek) tartalmazza a záró rendelkezéseket. Az átmeneti rendelkezések (28. cikk) különösen fontos garanciális jellegű szabályok, hiszen nem csak az Egyezmény hatálybalépésével, hanem a szociálpolitikai egyezmény felek közötti hatályon kívül helyezésével összefüggésben szükséges jogvédelmi rendeltetést töltenek be. Az érintett cikk nem csupán a szociálpolitikai egyezmény hatálya alatt megszerzett jogok védelmét rögzíti, hanem lehetőséget nyújt a korábbi ellátások új Egyezmény hatálya alatt történő felülvizsgálatára (ami nem vezethet az érintett ellátás összegének csökkenéséhez). A két egyezmény szabályozási elveiből következő különbségekre figyelemmel külön rögzíti az érintett cikk azt az esetkört, amikor a szociálpolitikai egyezmény alapján megállapított nyugellátás folyósítását az állandó lakóhely megváltoztatására tekintettel meg kell szüntetni. Az Egyezmény lefekteti a hatálybalépésével összefüggő további garanciális rendelkezéseket is.
Az Egyezmény 29. cikke és 30. cikke a hatálybalépéséről, valamint annak időbeli hatályáról és megszűnésének módjáról rendelkezik.
A 4. §-hoz
A törvény a kihirdetését követő napon lép hatályba. Ettől eltérően a 2. §, 3. § és az 1. melléklet – az Egyezmény maga – akkor lép hatályba, amikor letelik a részes feleknek a kötelező hatály elismerésének tényéről szóló utolsó értesítésétől számított átmeneti idő. A lefolytatott szükséges belső eljárások eredményéről a Szerződő Felek írásban, diplomáciai úton értesítik egymást.
Az 5. §-hoz
A rendelkezés az Egyezmény végrehajtásához szükséges intézkedések tekintetében az egészségbiztosításért felelős minisztert jelöli ki.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás