PÜ BH 2020/146
PÜ BH 2020/146
2020.05.01.
Szavatossági igény érvényesítése esetén önmagukban a fél által csatolt okiratok (javítást végző vállalkozóval kötött szerződés, annak költségvetése, teljesítésigazolás, számla stb.) nem „fordítják meg” a bizonyítási terhet. A szakértői bizonyítás a javítást végző vállalkozó részére az elvégzett munkáért történt kifizetés szükségessége és költségei reális mértéke vizsgálatára irányul, amelynek adott esetben az állított munkák tényszerű elvégzésének ellenőrzése is része, illetve előkérdése [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (3) bek., 163. § (1) bek., 164. § (1) bek., 177. §, 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 306. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes mint megrendelő és a felperes mint vállalkozó között 2011-ben vállalkozási szerződés jött létre az n.-i ipari park területén létesítendő gyártócsarnok és irodaépület kivitelezési munkáinak elvégzésére 69 709 551 forint + áfa díj kikötése mellett, fordított adózással.
[2] A tárgyi munka 2012 novemberére elkészült, az átadás-átvétel megtörtént. A felek 2014. január 8-án garanciális bejárást tartottak, amelyről jegyzőkönyvet vettek fel és hét pontban rögzítették az épület különböző hiányosságait, hiányait, amelyek kijavítását a felperes, illetve részben egyik alvállalkozója 2014. január 31-i határidővel vállalta.
[3] A felek a jegyzőkönyv 1. pontjában rögzítették a csarnok gerinc menti beázásai körében, hogy a tetőfedéshez használt szendvicspaneleket az alperes megvásárolta, a gerinc mentén elhelyezendő tömítőszivacsot nem vette meg, így az nem került elhelyezésre. Amennyiben utólag beszerzi, a felperes elhelyezi a szerkezetben. A 2. pont szerint a tetőátvezetés menti beázásokat a V. Kft. alvállalkozó végzi el az időjárás függvényében 2014. január 31-ig. A 3., 4. és 5. pontok értelmében a földszinti zuhanyozó, a férfi WC és a portásfülke WC bűzelzárási hiba okának feltárása és a probléma elhárítása volt a felperes feladata. A 6. pontban írtaknak megfelelően a kazánkémény födém- és tetőátvezetés tömítettségét vállalta a felperes szakszerűen megoldani a további beázások elkerülése érdekében. Rögzítették, hogy a tetőtérben átvezetett kéménycső mechanikai védelméről gondoskodni szükséges, melynek módjában a felek a garanciális javítások ideje alatt megállapodnak. A 7. pont szerint a fagyálló lábazat kialakításának módjáról az épület átadási dokumentációjában nyilatkoztak a felperes részéről; eszerint a lábazat kiképzése a terv szerint megtörtént, ám azt az utólag készített térburkolat eltakarta. A megoldás a használat szempontjából nem megfelelő. Az ezzel kapcsolatos felelősségről és a szükséges teendőkről további egyeztetés szükséges.
[4] A felperes 2014. február 7-i levelében közölte az alperessel, hogy a korábbi bejáráson feltárt problémák kijavításának az időjárás nem kedvezett, a javítások februárban végezhetők el, amelyre nézve kifejezte a szándékát.
[5] Az alperes 2014. március 6-i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2014. február 7-i levelében felhozott indokokat a garanciális javítások időbeli csúszásáról nem tudja elfogadni, és jelezte, hogy a korábban közölt hiányosságok, szakszerűtlen kivitelezések száma tovább bővült, amelyekre is tekintettel úgy döntött, nem kívánja a javítási munkálatokat a felperessel elvégeztetni, azt más társaságra bízza, így a felperes hibás teljesítésével kapcsolatos költségeket kéri megfizetni, amelyeket felmerülésüket követően haladéktalanul közöl a felperessel.
[6] Az alperes mint megrendelő és a perben nem álló M. Kft. mint alvállalkozó között 2014. október 1-jén alvállalkozási szerződés jött létre az n.-i telephelyen végzett csarnokjavítási munkákra 4 200 000 forint + áfa vállalkozói díj kikötése mellett, 2014. október 25-i határidővel, amely napon az alperes teljesítésigazolást, míg ez alapján az M. Kft. számlát bocsátott ki, amelynek 5 334 000 forint összegét az alperes két részletben megfizette a kft.-nek.
[7] A peres felek között 2012. november 20-án kölcsönszerződés is létrejött, amely alapján a felperes 14 500 000 forint kölcsönt nyújtott az alperesnek, aki abból 2013 folyamán két részletben, összesen 8 430 000 forintot fizetett vissza, ezt meghaladó kifizetést nem teljesített.
A kereseti kérelem, az alperes védekezése,
beszámítási kifogása
[8] A felperes az alapeljárásban módosított keresetével 6 744 401 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest kölcsön jogcímén.
[9] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Nem vitatta a kölcsönszerződés létrejöttét, és azt sem, hogy visszafizetési kötelezettségének szerződésszerűen nem tett eleget. A keresettel szemben beszámítási kifogással élt 5 334 000 forint és járulékai vonatkozásában arra hivatkozva, hogy a felperes a 2014. január 8-i garanciális bejáráson felvett jegyzőkönyvben rögzített hibás teljesítés elismerése ellenére a hibákat nem javította ki, amelyre tekintettel az M. Kft. felé kifizetett javítási díjat kívánta beszámítani a keresettel érvényesített összegbe.
[10] A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte, azzal szemben alaki és érdemi védekezést is előterjesztett.
[11] Az elsőfokú bíróság az alapeljárásban hozott ítéletében a kereset szerint marasztalta az alperest, a beszámítási kifogást érdemben nem vizsgálta.
[12] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette és helybenhagyta, míg a beszámítási kifogás körében újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította az elsőfokú bíróságot.
[13] A jogerős részítélet indokolásában adott iránymutatásában a másodfokú bíróság előírta, hogy a megismétlendő eljárásban az elsőfokú bíróság által az alapeljárás 9. és 14. számú tárgyalási jegyzőkönyveiben adott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (3) bekezdése szerinti, a bizonyítandó tényekről, a bizonyítási kötelezettségről és teherről szóló tájékoztatás mentén, az elsőfokú bíróság általi tájékoztatás szükség szerinti kiegészítésével és aktualizálásával bizonyítási eljárást kell lefolytatni az alperes által beszámítási kifogásként érvényesített szavatossági igény tekintetében tanúmeghallgatások foganatosításával, továbbá igazságügyi szakértő bevonásával, az alperes bizonyítási kötelezettsége és terhe mellett.
[14] A megismételt eljárásban az alperes fenntartotta beszámítási kifogását, azt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 306. § (3) bekezdésére alapította, és tanú- valamint szakértői bizonyításra tett indítványt. Arra hivatkozott, hogy a hibás teljesítés tényét a felek a 2014. január 8-i közös bejáráson felvett jegyzőkönyvben rögzítették, azt a felperes elismerte, az alapeljárásban már becsatolt iratokkal (alvállalkozási szerződés, annak mellékleteként a tételes költségvetés, teljesítésigazolás, számla és a számlaösszeg kifizetését igazoló okiratok) már igazolta a javítási munkák mással történt elvégeztetésének tényét, költségeit, és azok megfizetését. Másodlagosan a GK 47. számú állásfoglalás II. pontjára utalva kifejtette, a javítási költségek megtérítését akkor is kérheti, ha a javítás még nem történt meg.
[15] A felperes a beszámítási kifogás elutasítását kérte. Kiemelte, hogy a perben érvényesíthető igény tárgyát nem az alperes által az M. Kft.-vel kötött szerződés képezi, hanem a közösen felvett hibajegyzék szerinti – nem vitatottan általa el nem végzett – hibák kijavítása és annak költsége. Aggályosnak tartotta az alperes és az M. Kft. közötti szerződés tartalmát, utalva arra, hogy annak nincs tárgya, vitatta továbbá az alperes által csatolt számla tartalmát is. A perben beszerzett és kiegészített szakvéleményt az alperes elfogadta, annak megállapításai alapján legfeljebb 382 905 forint beszámítását tartotta elfogadhatónak.
Az első- és másodfokú ítélet
[16] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság tanú- és szakértői bizonyítást folytatott le, majd ítéletével 6 947 271 forint és az ítélete rendelkező részében írt mértékű járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[17] A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság az alperesre háruló bizonyítási teher alapján azt állapította meg, hogy a felperes a felek között létrejött vállalkozási szerződést hibásan teljesítette. A 2014. január 8-i garanciális javítás jegyzőkönyvében rögzített hibák javítási költségét 301 500 forintban látta bizonyítottnak, amelynek beszámítását alaposnak ítélte. Erre tekintettel a korábbi jogerős részítéletben a felperes részére megítélt marasztalási összeg határozathozatalig terjedő időre járó kamataival növelt összegét, illetve az alaposnak ítélt beszámítási összeget ugyancsak a határozathozatalig számított kamataival együttes összegét összevonva határozta meg a marasztalási összeget, a jogerős részítéletről nem rendelkezett.
[18] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben és akként változtatta meg, hogy a korábbi részítéletét részben megváltoztatva az alperest terhelő marasztalás összegét 6 244 774 forintra, annak 2014. 02. 01-től a kifizetésig járó, az ítéletben meghatározott mértékű kamatára leszállította, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[19] A jogerős ítélet – a felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns – indokolása szerint a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság a jogerős részítéletben rögzített utasítások mentén eljárva és a felek által felajánlott keretek között a szükséges mértékű bizonyítást lefolytatta, annak eredményeként azonban a tényállást nem minden tekintetben állapította meg helyesen, így az abból levont jogi következtetései sem voltak teljes mértékben helytállóak.
[20] A másodfokú bíróság rámutatott: az elsőfokú bíróság által a régi Pp. 3. § (3) bekezdése szerint adott tájékoztatás részben téves volt. Arról kellett volna tájékoztatnia az alperest az elsődleges hivatkozása körében (miszerint a javítások megtörténtek), azt kell bizonyítania, hogy a 2014. január 8-i jegyzőkönyvben rögzített, a felperes által is elismert hibák (1-7. pont) kijavítása megtörtént, és ezek munkanemei, költségei az M. Kft. árajánlatában (költségvetésében) hol és mennyiben szerepelnek, illetőleg amennyiben a felperes ezt vitatja, úgy ezen költségek reálisak-e. A másodlagos alperesi hivatkozás tekintetében (miszerint, ha nem is történtek volna meg a javítások, a költségek akkor is érvényesíthetőek) pedig arról kellett volna tájékoztatást adnia, azt kell bizonyítania az alperesnek, hogy mik a szükséges javítások reális költségei. Az alperesnek a másodlagos, a GK 47. számú állásfoglalás II. pontjára történt hivatkozásával a másodfokú bíróság egyetértett.
[21] A másodfokú bíróság kifejtette továbbá, hogy ugyan az elsőfokú bíróság az igazságügyi szakértőt az elsődleges alperesi hivatkozás körében rendelte ki (7. számú végzés), azonban a szakértő szakvéleményében, illetve annak kiegészítéseiben úgy nyilatkozott, hogy az M. Kft. költségvetésében szereplő tételeket a 2014. január 8-i jegyzőkönyvben rögzített hibákkal, illetve azok kijavításával nem tudta összefüggésbe hozni, az alperes és az M. Kft. között 2014. október 1-jén létrejött szerződés sem rögzítette annak műszaki tartalmát, így abból nem volt megállapítható, hogy a kft. árajánlata milyen munkákra vonatkozott.
[22] A jogerős ítélet értelmében a szakértő a másodlagos alperesi hivatkozás körében is tett nyilatkozatot, így a szakvéleménye nem volt hiányos, további kiegészítésre nem szorult, és új szakértő kirendelése sem merülhetett fel, mert a kirendelt szakértő által készített szakvélemény annak kiegészítésével együtt koherens, logikailag zárt és aggálytalan volt, így arra ítéleti tényállást lehetett alapítani. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság kitért arra, hogy a szakértő már az alapszakvéleményében (15. sorszám) nyilatkozott a garanciális jegyzőkönyv 1-7. pontjaiban írt hibákról, és azok javításának elvégzését kizárólag a 3., 4., 5. pontokban szereplő bűzelzárási hibák kapcsán nem tudta megállapítani, így ezen pontokhoz nulla forint javítási költséget társított. Ezt követően (24. sorszámú iratban) rögzítette a szakértő, hogy azon hibák kijavítását tekintette megtörténtnek, ahol a hibajelenség (tetőbeázás) már nem volt észlelhető (1., 2. és 6. pont), míg azon hibák kijavítását véleményezte meg nem történtnek, ahol a hiba már nem volt ugyan észlelhető, de a beavatkozás ténye nem volt igazolható (3., 4. és 5. pont). A másodfokú bíróság egyetértett azzal a felperesi hivatkozással, hogy amennyiben a kijavítást elvégeztető alperes az eltakart szerkezeteket, részeket (WC-csatornaszellőző beépítése és kivezetése) érintően elvégzett hivatkozott munkák folyamatát nem dokumentálta (pl. fényképfelvételekkel), e körülmény az ebben a körben a régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján bizonyításra kötelezett alperes terhére értékelendő.
[23] Az M. Kft. korábbi ügyvezetőjének mint érdektelennek nem tekinthető tanúnak a vallomását a másodfokú bíróság e körben úgy értékelte, hogy az önmagában az eltakart munkák elvégzésének bizonyítására egyéb bizonyítékok hiányában nem alkalmas. Ezzel összefüggésben is utalt a szakvélemény hiánytalanságára, arra, hogy az a 3., 4., 5. tételeket illetően nem megállapítható, eltakart munkákkal összefüggésben is tartalmazott leírást, okfejtést, továbbá arra is, hogy a helyszíni szemle megismétlésének szükségessége azért nem merült fel, mert a szakértő azon hibák kijavítását és költségét is megállapította, amelyek a tetőt borító hó ellenére nem voltak részleteiben vizsgálhatók, ugyanakkor a beázás hiányában elvégzésük rögzíthető volt. Így a szakvélemény a 2014. január 8-i jegyzőkönyvben a felperes által is elismert hibák közül az 1., 2., 6. és 7. pontbeliek kijavításának elvégzését állapította meg, amelyekhez összesen nettó 506 100 forint, áfával növelten 642 747 forint költséget társított.
[24] Az áfatartalommal összefüggésben a másodfokú bíróság nem értett egyet azzal, hogy az alperesnek a beszámítási kifogás keretében érvényesített javítási költség csak áfatartalom nélkül járhat, lévén áfa-visszaigénylő, tekintettel arra, hogy ez a körülmény az áfa költségként való felmerülését nem befolyásolja, hiszen az alperest áfaalanyként terheli az áfa megfizetése.
[25] A másodfokú bíróság összességében úgy ítélte meg, hogy az alperesnek a nem vitatott felperesi hibás teljesítésből eredő, a régi Ptk. 306. § (3) bekezdése szerinti szavatossági jogára alapított beszámítási kifogása ezen 642 747 forint (áfát is magában foglaló) tőkeösszeg vonatkozásában volt megalapozott, amelyet a felperesnek járó (jogerős részítélet szerinti) marasztalási összeg, és annak a másodfokú bíróság részletes levezetése szerinti kamatainak összegéből levonva határozta meg a felperesnek fizetendő összeget és járulékait.
[26] Rámutatott továbbá, hogy az alperes fellebbezése helytálló volt a tekintetben, miszerint az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban meghozott ítéletének rendelkező részét nem a részítéletre vonatkozó, a régi Pp. 213. § (2) bekezdésében rögzített szabályok szerint fogalmazta meg, amelyre tekintettel a helytelen megszövegezést e rendelkezést követve korrigálta jogerős ítéletének rendelkező részében.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[27] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és elsődlegesen helyette a jogszabályoknak megfelelő – beszámítási kifogásának teljes mértékben helyt adó – új határozat hozatala, és ennek folytán a jogerős részítélet hatályon kívül helyezése, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsősorban a másodfokú bíróság, másodsorban az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérve, mindkét esetben a bizonyítás körében új szakértő kirendelésével, illetve a szakvélemény kiegészítésével. Megsértett jogszabályhelyként a régi Pp. 3. § (3) bekezdését, 163. § (1) bekezdését, 164. § (1) bekezdését, 177. § (1) és (6) bekezdéseit, 182. § (3) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, és 252. § (2) bekezdését jelölte meg.
[28] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását célozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[29] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[30] A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[31] A felülvizsgálati kérelem tartalmára, az alperes hivatkozásaira tekintettel a Kúria elöljáróban a felülvizsgálati eljárás jogi természetére mutat rá. A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem szigorú eljárásjogi szabályok által szabályozott rendkívüli perorvoslat, amelynek során kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által konkrétan megjelölt jogszabálysértések vizsgálhatók [régi Pp. 272. § (2) bekezdés]. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pont]. Olyan felülvizsgálati hivatkozás tehát, amely a fenti – konjunktív – jogszabályi feltételeknek nem felel meg, érdemben nem vizsgálható. Mindez a felülvizsgálati kérelemben a szakvélemény aggályos voltával összefüggésben csupán utalás szintjén említett „több tétel kapcsán” bírt jelentőséggel, mert a fent írt jogszabályi követelményeknek megfelelő, konkrét felülvizsgálati támadás hiányában e hivatkozás érdemben nem volt vizsgálható.
[32] Lényeges továbbá, hogy a régi Pp. 270. § (2) bekezdésének és 275. § (3), (4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja az anyagi jogszabálysértés, vagy az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással bíró eljárási szabálysértés megvalósulása lehet.
[33] Az alperes felülvizsgálati kérelmében kizárólag eljárási szabálysértésekre hivatkozott. Így a régi Pp. 275. § (2) bekezdése szerinti felülvizsgálati keretek között csak az volt vizsgálható, hogy a bíróság a jogerős ítélet meghozatalakor megsértette-e a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási szabályokat, és ha igen, az az ügy érdemére kihatással volt-e. Erre irányuló felülvizsgálati támadás hiányában a felülvizsgálati eljárásnak már nem volt tárgya annak vizsgálata, hogy az alperes a vonatkozó anyagi jogi rendelkezés [régi Ptk. 306. § (3) bekezdés] előírásainak megfelelően érvényesített-e az ún. első lépcsős kijavítás iránti szavatossági igény helyett ún. második lépcsős szavatossági igénynek minősülő, a más által történő kijavíttatás költségeinek megtérítése iránti igényt beszámítási kifogásában.
[34] Az alperes felülvizsgálati kérelmében alapvetően a bizonyítás elrendelésére [régi Pp. 163. § (1) bekezdés], a bizonyítási teherre [régi Pp. 164. § (1) bekezdés], és ezekhez kapcsolódóan a bíróság tájékoztatási kötelezettségére [régi Pp. 3. § (3) bekezdés] vonatkozó rendelkezések lényeges megsértését állította, ami álláspontja szerint az ügy érdemére is kihatott. Érvelésének alappontja a bizonyítási kötelezettség és teher reá történt, szerinte helytelen telepítése volt.
[35] E körben a Kúria a következőket emeli ki: a bizonyítás szükségessége és a bizonyításra köteles fél személye alapvetően az érvényesített igény tekintetében az ellenérdekű fél által tett perbeli nyilatkozat tartalmától (elismerés, részbeni vagy teljes vitatás) függ.
[36] Az adott ügyben a jogerős részítéletet követő eljárási szakban kizárólag az alperes beszámítási kifogása volt a per tárgya, az erre vonatkozó tárgyalás eredményéhez képest kellett a bíróságnak határoznia a jogerős részítélet hatályon kívül helyezéséről, vagy megfelelő módosításáról [3/2000. PJE indokolás III. pont], tekintettel arra, hogy ilyen esetben a részítélet jogereje relatív (feltételes).
[37] A másodfokú bíróság részítéletének indokolásában rögzítette, hogy a felperes az alperes beszámítási kifogását az alaki védekezésén (illetékességi kifogás) túl mind jogalapjában, mind összegszerűségében érdemben is vitatta (jogerős részítélet 3. oldal 4. bekezdés). Ehhez képest adott – helytálló – iránymutatást arról, hogy a megismételt eljárásban miként kell tájékoztatást adni és tanú- valamint szakértői bizonyítást lefolytatni az alperes bizonyítási kötelezettsége és terhe mellett (jogerős részítélet 8. oldal alulról 3. bekezdés).
[38] A megismételt eljárásban az alperes a 3. sorszámú beadványában beszámítási kifogását újból előadta, majd az elsőfokú bíróság az 5. sorszámú jegyzőkönyvben – kiegészítve az alapeljárás 9. és 14. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvében adott korábbi tájékoztatását –, adott ismételt, a régi Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatást (5. sorszámú jegyzőkönyv 1. oldal utolsó bekezdés és 2. oldal első, valamint második bekezdései). Ebben – egyéb, a bizonyítás szempontjából jelentőséggel nem bíró körülmények mellett – kifejezetten felhívta az alperest annak igazolására, miszerint az M. Kft. általi munkavégzés megtörtént, felhívta a javítási költség összegszerűségének bizonyítására is, tájékoztatást adva a szakértői bizonyítás szükségességéről azzal, hogy egyértelműen az alperest jelölte meg bizonyító félként. A bizonyítatlanság jogkövetkezményét is rögzítette.
[39] Az alperes 6. sorszámú beadványában sorolta fel okirati bizonyítékait (A/5. alatt csatolta az M. Kft.-vel kötött szerződést, annak tételes költségvetését, a teljesítésigazolást, a számlát és annak kifizetése igazolását), és – első ízben – e beadványában adta elő másodlagos (a GK 47. számú állásfoglalás II. pontján alapuló) hivatkozását.
[40] Az alperes igénye tehát [tartalmilag, régi Pp. 3. § (2) bekezdés] a beszámítási kifogás kapcsán kettős volt: a más vállalkozóval elvégeztetett javítási munkák konkrét költségeire, illetve – a javítások elvégzésének hiánya esetére, másodlagosan – a reális javítási költségekre kérte beszámítási kifogása elfogadását, ezáltal a jogerős részítélet szerinti marasztalási összeg csökkentését (mellőzését).
[41] A felperes azonban a megismételt eljárásban is egyértelműen és végig vitatta az alperes – immár mindkét – beszámítási kifogását, annak jogalapját és összegszerűségét illetően is (8. sorszámú jegyzőkönyv 1. oldal, 18. sorszámú beadvány, 32. sorszámú beadvány, 36. sorszámú jegyzőkönyv 1. oldal, 37. sorszámú beadvány, 44. sorszámú beadvány), amelyre tekintettel annak bizonyítása mindkét hivatkozás tekintetében változatlanul az alperest terhelte. Így a bíróság által a bizonyításra kötelezett személyét illetően (alperes) és a bizonyítási teher tekintetében (a bizonyítatlanság az alperes terhére esik) adott tájékoztatás érdemben a jogszabályoknak megfelelő volt, nem sértette sem a régi Pp. 3. § (3) bekezdését, sem 164. § (1) bekezdését, és a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság tájékoztatása a régi Pp. 163. § (1) bekezdésének megfelelően a bizonyítás szükségességére, sőt – e tekintetben az 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 7. pontjában foglaltaknak megfelelően – arra is kiterjedt, hogy a beszámítási kifogás tekintetében szakértői bizonyítás szükséges.
[42] Téves az alperes felülvizsgálati hivatkozása a tekintetben, hogy az általa csatolt okiratokra figyelemmel megfordult volna a bizonyítási kötelezettség és teher. A Kúria hangsúlyozza: a fél által szolgáltatott bizonyítékokat – kivéve a kifejezetten e jogkövetkezményt kiváltó jogi tényeket [pl. a régi Ptk. 242. § (1) bekezdése szerinti tartozáselismerést] igazoló bizonyítékok – önmagukban nem eredményeznek változást a bizonyítás kötelezettjének személyét illetően, nem „fordítják meg” a bizonyítási kötelezettséget, illetve terhet. Az pedig már a bizonyítékok értékelésére tartozó, ezáltal az érdemi határozat indokolásához kapcsolódó, a régi Pp. 206. § (1) bekezdése körében értékelendő körülmény, hogy a bizonyításra kötelezett fél által szolgáltatott bizonyítékok elérik-e a bíróság meggyőződésének azt a szintjét, amely mellett az állított tényt bizonyítottnak tekintheti. [E ponton a Kúria csupán megjegyzi: az alperes felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelmét nem is állította.]
[43] Az alperes a szakértői bizonyítás érdemét is támadta felülvizsgálati kérelmében, annak hiányosságait, ezáltal aggályos voltát állítva, ami szerinte a szakvélemény kiegészítését, illetve új szakértő kirendelését indokolja. Érvelésének központi eleme az volt, hogy a bíróság helytelenül szabta meg a szakértő feladatát, amikor nem végeztette el az M. Kft. költségvetésében szereplő egyes munkanemek tételes ellenőrzését, azok indokoltsága és tényleges megtörténte, valamint költségvonzata tekintetében.
[44] E hivatkozással összefüggésben a következőknek volt jelentősége.
[45] Az alperes elsődleges beszámítási kifogása a régi Ptk. 306. § (3) bekezdése alapján az ún. második lépcsős szavatossági jogok körében érvényesített igényre vonatkozott, ezen belül a más által végzett javítás költségeinek megtérítését (beszámítását) kérte. Mind a régi Ptk. e rendelkezése, mind a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:159. § [Kellékszavatossági jogok] alkalmazása körében egyező az ilyen igény tekintetében a bíróság által vizsgálandó (egyúttal a bizonyításra köteles fél által bizonyítandó) tények köre: a javítást végző vállalkozó részére az elvégzett munkáért történt kifizetés szükségességét és reális voltát kell – szakértő bevonásával – vizsgálnia. Annak megítélése során, hogy az áthárítani kívánt díj összhangban áll-e a piaci értékviszonyokkal, az eset összes körülményét értékelni kell. Érdemben ugyanezt a vizsgálódást kell elvégezni akkor is, ha a kijavítási költség előre történő megfizetését (adott ügyben: beszámítását) foglalja magában a kijavíttatás joga, tekintettel arra, hogy – amint arra az alperes másodlagosan helytállóan hivatkozott – a kijavítás költségei akkor is követelhetők, ha a kijavítás még nem történt meg (GK 47. számú állásfoglalás II. pont).
[46] Tekintettel arra, hogy a felperes – a fentebb kifejtettek szerint – az alperes beszámítási kifogását minden vonatkozásban (így a javítások megtörténte tekintetében is) vitatta, az elsőfokú bíróság 7. sorszámú végzésében helytállóan szabta a szakértő feladatául, hogy helyszíni szemle alapján elsődlegesen a 2014. január 8-i jegyzőkönyvben felvett hibák javításának megtörténtéről mint ténykérdésről foglaljon állást. Az alperes által csatolt okiratok (szerződés, költségvetés, teljesítésigazolás, számla stb.) ugyanis a bíróság számára önmagukban nem tették beazonosíthatóvá a 2014. január 8-i jegyzőkönyv 1-7. pontjaiban rögzített hibajelenségek megszüntetésének sem a tényét, sem a mikéntjét. Ezek olyan szakkérdések, amelyek főszabály szerint szakértői bizonyítást indokolnak.
[47] E szakértő kirendelő végzésben foglalt feladatmegha-tározás – amint arra a másodfokú bíróság a jogerős ítélet 16. oldalán írtak szerint az 5. sorszámú jegyzőkönyvben adott tájékoztatással összefüggésben helyesen rámutatott – részben valóban hiányos volt, az ott kifejtettekkel a Kúria egyetért, azokat megismételni nem kívánja.
[48] Tény ugyanakkor, hogy az alperes másodlagos hivatkozására és az általa az alapszakvéleményre, majd annak kiegészítésére tett észrevételekre tekintettel az elsőfokú bíróság a 2017. május 3-án kelt 29. sorszámú – 31. sorszám alatt pontosított – végzésében arra is felhívta a szakértőt, hogy állapítsa meg a 2014. október [helyesen: január] 8-i jegyzőkönyvben rögzített hibák javítási költségét, 2014. évi árszínvonalon. A szakértő 34. sorszámú beadványában – észlelve a fenti dátumelírást is – tételes választ adott a jegyzőkönyvben rögzített mindegyik hibát illetően, az 1., 2., 6. és 7. számú hibák kapcsán fenntartva az alapszakvéleményében írtakat, míg a 3., 4. és 5. számú hibák tekintetében jelezte (kiegészítés 5. oldal, 6. pont), hogy ezeknél kizárólag a hibajelenség (a bűz) mibenléte az ismert, ám annak okáról, az esetleges kivitelezési hiba meghatározásáról, feltárásáról, a hiba megszüntetésének módjáról, folyamatáról semmilyen dokumentáció, fénykép nem áll rendelkezésére, ilyet az alperes bemutatni nem tudott, az 5. számú hiba kijavítását pedig csak a padlástérből lehetett volna vizsgálni, amelynek a megtekintését azonban az alperes nem tette lehetővé.
[49] A szakértő kifejtette azt is, hogy e három hiba megszüntetésének a hiba okától függően több, az eljárást és a költségeket tekintve is egymástól igen eltérő módja lehetséges, így a kijavítás költségeiről felelősséggel nem tud nyilatkozni. A szakértő a 43. sorszámú (2018. március 2-án kelt) kiegészítésében a részére utóbb megküldött CD-n fellelhető fényképek ismeretében sem tudott mást megállapítani. A szakértő által is kijavítottként véleményezett 1., 2., 6. és 7. számú hibáknál meghatározott javítási költség tekintetében a szakértő egyrészt a 26. sorszámú, másrészt ugyancsak a 34. sorszámú válaszában rögzítette, hogy a javítási költségeket az „Építőipari Költségbecslési Segédlet 2014.” (ÉKS) alapján becsülve határozta meg, mégpedig az alperes által a felülvizsgálati kérelmében is felvetett ún. járulékos (felvonulási, bontási stb.) költségekre is kiterjedően (amit az ÉKS tételei magukban foglalnak).
[50] A Kúria kiemeli: a javíttatási költségek körében lefolytatott szakértői bizonyításnak nem az alperes és az M. Kft. közötti szerződés képezte a tárgyát, a szakértőnek nem az e szerződés mellékletét képező költségvetés egyes tételeit kellett „ellenőriznie”, hiszen az – a szerződéses szabadság elvére figyelemmel – az egyes tételekre és azok árképzésére is kiterjedően a felek szabad megállapodásának tárgya. A perben rendelkezésre állt adatok alapján az alperes által elvégzettnek állított – a felperes által e tényállítást illetően is vitatott – munkák tényleges elkészülte, és ennek megállapíthatósága esetén a ténylegesen elvégzett munka 2014. évi árszinten reális anyagköltsége és munkadíja, míg a javítás elvégzésének tényszerű megállapításának hiánya esetén – amennyiben a hiba oka, ezáltal annak elhárítási módja is feltárható volt –, ugyanezen árszinten becsülhető reális költsége képezhette a szakértő feladatát.
[51] Ehhez képest az elsőfokú bíróság által a szakértő feladatát meghatározó egyes végzéseinek (különösen: 7., 29. és 31. sorszámúak) tartalma és az ezekre a szakértő által adott alap- és kiegészítő vélemények és szakértői válaszok összességükben aggálytalanul adtak választ a fenti kérdésekre, így a kiegészített szakvélemény nem minősült hiányosnak, ellentmondónak, más peradattal ellentétesnek, amire tekintettel további kiegészítése, illetve új szakértő kirendelése nem volt szükséges, a szakvélemény lehetővé tette megalapozott ítélet meghozatalát. Ezáltal a jogerős ítélet nem sérti a régi Pp. 177. § (1) és (6) bekezdéseit, valamint 182. § (3) bekezdését sem.
[52] Az egyéb bizonyíték (a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott tanúvallomás) tekintetében a Kúria csupán megjegyzi: ezzel kapcsolatosan a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott megsértett jogszabályhely-megjelölést, a már korábban jelzetteknek megfelelően nem utalt a régi Pp. 206. § (1) bekezdésének sérelmére sem, így érdemi felülvizsgálatra e vonatkozásban nem volt lehetőség.
[53] Mindebből következően a másodfokú bíróság a határozat indokolásáról rendelkező eljárási szabályt [régi Pp. 221. § (1) bekezdés] sem sértette, és nem volt oka az elsőfokú bíróság ítélete hatályon kívül helyezésére sem. Így jogerős ítéletét az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott régi Pp. 252. § (2) bekezdés [helyesen: (3) bekezdés] megsértése nélkül, és összességében is a jogszabályoknak megfelelően hozta meg, ezért azt a Kúria – a felülvizsgálattal támadott részében – hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.344/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás