PÜ BH 2020/147
PÜ BH 2020/147
2020.05.01.
Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások beadása elvileg sértheti a beoltott személy testi integritáshoz fűződő személyiségi jogát, de a hatályos – és nem alkotmány- (alaptörvény-) ellenes – jogszabályokon alapuló oltások a testi integritáshoz való jogot érdekösszemérés alapján korlátozhatják. A közegész-ségügy és a járványok elleni védekezéshez fűződő közérdek megelőzi a testi integritáshoz fűződő jogot [1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 57. §, 58. §, 18/1998. (VI. 3.) népjóléti miniszteri rendelet 5. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. § (1) és (2) bek., 2:43. § b) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kk. S. B. a felperesek gyermeke, a kk. S. Zs. pedig az I-II. rendű felperesek unokája. Az alperes Megyei Kormányhivatal Járási Hivatala 2017. április 20-án felszólította az I-II. rendű felpereseket, nyilatkozzanak arról, hogy a III. rendű felperes részére az MMR, valamint dTap elleni újra, illetve emlékeztető védőoltást, továbbá a hepatitis BI-II. életkorhoz kötött kötelező védőoltások iskolai kampányoltás keretében való beadása megtörtént-e.
[2] Az I-II. rendű felperesek által indított, a védőoltást megelőző előszűrés elrendelési ügyekben a közigazgatási határozat hatóság felülvizsgálata tárgyában eljárt közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperesek keresetét valamennyi esetben mint alaptalant elutasította.
A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperesek keresetükben az I-II. rendű felperesek vonatkozásában kérték annak megállapítását, hogy az alperes megsértette kk. S. Zs. személyiségi jogát, emberi méltósághoz, testi integritáshoz való jogát, amikor nem vette figyelembe, hogy – törvényes képviselőjeként – az életkorhoz kötött kötelező védőoltások beadatásával kapcsolatosan nemleges nyilatkozatot tettek. Kérték az alperest a jogsértés abbahagyására kötelezni és a további jogsértéstől való eltiltást, tartalmilag az általuk nem vállalt védőoltások beadatására kötelezéstől való eltiltását.
[4] A III. rendű felperes annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette az emberi méltósághoz és a testi integritáshoz fűződő jogát azzal, hogy a kötelező védőoltások iskolai kampányoltás keretében történő beadatására kötelezte.
[5] A felperesek kereseti álláspontja szerint a védőoltás beadására kötelezés beavatkozás a gyermekek testi-lelki integritáshoz, valamint a szülők gyermekeik gondozásához és nevelésének megválasztásához fűződő jogába. Hivatkoztak arra, hogy az Alkotmánybíróság egy döntése szerint a törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni, vagyis a kötelező és kényszerítő jogi eszközök igénybevétele általában csak végső eszköze lehet a közegészségügyi célok elérésének. A felperesek szerint egy védőoltás elmaradása sem az egyént, sem a közösséget nem veszélyezteti olyan fokban, hogy kikényszerítése állami úton szükséges lenne, különösen akkor, ha a védőoltásnak mellékhatásai lehetnek. A felperesek szerint a hatóságnak azt kell felmérnie, hogy a védőoltás beoltásával járó előny a gyermek oldaláról, valamint az adott közösség védelme szempontjából meghaladja-e az alkalmazott kényszerítő eszközzel járó korlátozást, sérelmet.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló miniszteri rendeletre, valamint az egészségügyi törvény vonatkozó szabályaira. Kiemelte: csak a jogszabályi feltételek megvalósulása esetén van lehetőség a védőoltások alóli egyedi mentesítésre, jelen esetben a felperesektől azonban orvosi szakvéleménnyel alátámasztott kérelem nem érkezett, így az I-II. rendű felperesek kötelesek gondoskodni a gyermekek számára előírt kötelező védőoltások beadásának elősegítéséről. Az Alkotmánybíróság több határozatára hivatkozott abban a körben, hogy az állam egészségvédelmi kötelessége kivételes esetekben még a döntésképes egyén választásával szemben is elsőbbséget élvezhet, továbbá a gyermekek egészségének védelme és a fertőző betegségek elleni védekezés alkotmányosan elfogadható indok az alapjog korlátozására.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Az ítélet indokolása kifejtette, hogy a per eldöntéséhez alapvetően az egyén emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát kell összemérni a társadalmi érdekekkel, és azt kell megítélni, hogy a testi integritás, valamint az emberi méltósághoz való jog egyes részelemei az állam részéről korlátozhatóak-e vagy sem. Az elsőfokú bíróság osztotta az alperes álláspontját a védőoltások szükségessége tekintetében. Idézte az Alkotmánybíróság 43/2005. AB határozatában foglalt azon alapelvet, hogy a védőoltások elmaradása általában véve sokkal nagyobb kockázatot jelent a gyermek egészségére, mint a védőoltások. Az Alkotmánybíróság a gyermekek egészségének védelme és a fertőző betegségek elleni védekezés alkotmányosan elfogadható indoknak minősítette az alapjog korlátozására. Összességében az I-II. rendű felperesek nyilatkozattételre kötelezése, gyermekeik részére a védőoltás kötelező beadása az elsőfokú bíróság szerint olyan indokolt alapjogi korlátozás, amely nem eredményezi személyiségi jogaik sérelmét.
[8] A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Elsődlegesen kifejtette, hogy a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, más személy helyett vagy nevében ilyen igény előterjesztésére nincs lehetőség. Kiemelte, hogy a törvényes képviselet jogosultsága nem írja felül azt, hogy felperesként mégis a kiskorút kell perbe állítani. A jogerős ítélet megállapította, hogy az elsőfokú bíróság kk. S. Zs. esetében nem így járt el, amikor törvényes képviselőként tekintett az I-II. rendű felperesekre, valójában mégis kk. S. Zs. személyiségi jogsértésére alapított igényt bírált el. A bírói gyakorlat szerint, ha a törvényes képviselő saját nevében indít pert, de a keresetlevélből az tűnik ki, hogy a követelés nem őt, hanem a kiskorú gyermeket illeti meg, a keresetet úgy kell tekinteni, mintha azt a kiskorú nevében, annak törvényes képviselőjeként terjesztette volna elő. Az ítélőtábla érdemben foglalkozott a fellebbezés folytán a követeléssel, mert a keresetlevélből kitűnt, hogy az I. és II. rendű felperesek a cselekvőképtelen kiskorú személyiségi jogának, testi integritásához fűződő joga megsértésének megállapítására terjesztettek elő keresetet az ő perben állása nélkül. Megállapította a bíróság, hogy a törvényes képviselőt az alanyi jog nem illeti meg akkor sem, ha a cselekvőképtelen kiskorú nevében felléphet, ugyanakkor a követelés érdemben elbírálható volt.
[9] A jogerős ítélet külön utalt arra, hogy az Alaptörvény hatálybalépése előtt hozott alkotmánybírósági határozatok mérlegelési szempontként változatlanul alkalmazhatóak. Az Országgyűlés ezzel kapcsolatos döntése csupán azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság nincs kötve a korábbi alkotmány alapján meghozott határozataihoz, de ez nem zárja ki azt, hogy a testület az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbival megegyező következtetésre jusson. A törvényi rendelkezés nem korlátozza, hanem kiszélesíti az Alkotmánybíróság szabadságát az Alaptörvény értelmezése körében. Ehhez képest változatlanul alkalmazhatónak találta a jogerős ítélet az Alkotmánybíróság 39/2007. AB számú határozatát, amely az egészségügyi törvény, valamint az oltásokkal kapcsolatos miniszteri rendelet védőoltásokra vonatkozó szabályozását elemzi, amely jogszabályok ebben a tekintetben azóta nem módosultak, ezért az Alkotmánybíróság értelmezése – mivel ezen határozatát az Alkotmánybíróság maga nem helyezte hatályon kívül – a perbeli esetben is irányadónak tekintendő.
[10] A jogerős ítélet a jogszabályi rendelkezések elemzése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a védőoltás célja a fertőző betegségekkel szembeni aktív, illetve passzív védettség kialakítása. Jogszabály határozza meg azt, hogy mely fertőző betegségek esetében kell életkorhoz kötötten megbetegedési veszély esetén kötelező védőoltást elrendelni. Ugyancsak az egészségügyi törvény ad felhatalmazást arra, hogyha a védőoltás igénybevételére köteles személy a kötelezettségének írásbeli felszólításra nem tesz eleget, az egészségügyi államigazgatási szerv a védőoltást elrendeli. Védőoltás alóli mentesítés lehetőségét ugyancsak az egészségügyi törvény rendezi, a felperesek ilyen kérelmet az alpereshez nem juttattak el.
[11] A jogerős ítélet szerint az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta azt, hogy az alapvető jogok korlátozását jelenti-e az egészségügyi törvényen alapuló védőoltási rendszer. Visszautalt az Alkotmánybíróság döntésére abban a körben, hogy a gyermekek számára intézményesített védőoltások alanyai nem rendelkeznek az önrendelkezési jog gyakorlásához szükséges döntéshozatali képességgel, vagyis a jogszabályban foglalt szabályozás nem korlátozza önrendelkezési jogukat. Átemelte az Alkotmánybíróság határozatából azt is, hogy a személyiségi jog alkotóeleme a személyiség integritásához való jog, és ennek részét képezi a testi integritáshoz való jog. Ebből következően a fő szabály az, hogy a beteg egyetértése, hozzájárulása nélkül testéhez más nem nyúlhat.
[12] Ugyancsak az Alkotmánybíróság gyakorlatára utalt vissza a jogerős ítélet abban, hogy alapjogot korlátozó szabályozás akkor lehet alkotmányos, ha alkalmas valamely legitim jogalkotói cél elérésére, továbbá megfelel a szükségesség és arányosság követelményeinek. Ilyen legitim célként azonosította az Alkotmánybíróság nyomán azt, hogy más alapvető jogainak védelme, valamint az állam intézményes alapjog-biztosítási kötelezettsége, illetve egyes alkotmányos közcélok érvényesítése lehet. Ugyancsak átemelte az Alkotmánybíróság gyakorlatából azt az érvet, hogy az életkorhoz kötött védőoltások alkalmasságának és szükségességének megállapításához egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosítását, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelmét kell irányadónak tekinteni. A jogerős ítélet rögzítette, hogy az államnak a gyermekek jogai védelmére vonatkozó alkotmányos kötelezettségét és az egészségvédelmi kötelezettség részét képező járványügyi feladatait egymással összefüggésben kell figyelembe venni. Kiemelte, hogy a gyermekek egészségének védelme és a fertőző betegségek elleni védekezés alkotmányosan elfogadható indok az alapjog korlátozására. Általánosságban véve tehát az intézményesített, életkorhoz kötött védőoltások nem minősíthetőek szükségtelen alapjogi korlátozásnak. Kiemelte, hogy a védőoltások elmaradása veszélyeztetheti az egyént és a közösséget is, így amikor az állam kötelezővé tesz egyes védőoltásokat, a kockázatok viseléséről dönt.
[13] A jogerős ítélet indokolása szerint gyakorlatilag a felperesek magát az oltási rendszert támadták. A jogerős ítélet az Alkotmánybíróság határozataira is figyelemmel úgy foglalt állást, hogy az intézményesített védőoltások az egyént és társadalmat érintő előnyei messze meghaladják azokat a lehetséges károkat, amelyek mellékhatásként jelentkezhetnek a beoltott gyermekeknél, a védőoltások elmaradása általában véve sokkal nagyobb kockázatot jelent a gyermekek egészségére, mint a védőoltások. A jogerős ítélet rögzítette azt is, hogy a védőoltásokat az érintett egyén és a társadalom többi tagjának egészségét védik, így a gyermekeknek érdekük fűződik ahhoz, hogy megkapják az életkorhoz kötött védőoltásokat. Ugyanígy a gyermekközösségek tagjainak érdeke fűződik ahhoz, hogy a közösség tagjai minél nagyobb arányban legyenek immunizáltak.
[14] A jogerős ítélet utalt arra is, hogy az alperes a sérelmezett védőoltások felvételére még konkrét kötelezést nem bocsátott ki, erről szóló határozatot nem hozott, ezért konkrétan a gyermekek élethez, testi épséghez, egészséghez való jogának sérelme fel sem merülhetett.
[15] Összességében megállapította, hogy az alperes a kiskorú gyermekek alkotmányos alapjogát és ezen keresztül megvalósuló, a keresetben felsorolt személyiségi jogait nem sértette, az elsőfokú bíróság helyesen utasította el a keresetet.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[16] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresettel egyező tartalmú marasztaló ítélet meghozatalát azzal, hogy egyrészt a kerset kiterjed arra is, hogy a III. rendű felperes esetében az abbahagyásra kötelezés, illetve a további jogsértéstől való eltiltás együtt jár az alperes eltiltásával attól, hogy a III. rendű felperest a védőoltások felvételére kötelezze. Megsértett jogszabályként utaltak a Ptk. 2:42. §-ára és a 2:51. §-ára, továbbá a New Yorki Gyermekjogi Egyezmény, illetve az Oviedói Egyezmény meghatározott rendelkezéseire. Ezen egyezményeket az 1991. évi LXIV. törvény, illetve a 2002. évi VI. törvény tette a magyar jogrendszer részeivé.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, annak helyes indokaira hivatkozással.
[18] A felperesek a Pfv. 6. sorszámú előkészítő iratukban alapvetően a gyermekeknek a megtorlástól való védelmére hivatkoztak, amely álláspontjuk szerint szüleik vagy törvényes képviselőjük, vagy családtagjaik jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása miatt érhetik őket. A felperesek előadták, hogy valóban oltásellenes álláspontot képviselnek, lelkiismereti, vallási és tudományos okokból egyaránt. Kifejtették azon jogi álláspontjukat, hogy a kiskorú személy törvényes képviselőjén keresztül érvényesítheti az emberi méltóság részeként a testi integritáshoz való jogát. Előadták, azt is, hogy az oltások szerepéről, hatásosságáról tudományos vita zajlik, amely a jelen per keretei között nem dönthető el. Utaltak arra is, hogy a jogerős ítélet által alapul vett alkotmánybírósági határozat immáron tízéves, azóta változik, fejlődik az orvostudomány is. Érveltek azzal is, hogy a felperesi család tagjai oltás hiányában is kívül maradtak a helyi kanyarójárványból.
A Kúria döntése és jogi indokai
[19] A Kúria a felperesek felülvizsgálati kérelmét nem találta alaposnak.
[20] A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A (2) bekezdés értelmében a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A felülvizsgálati eljárásban általánosan érvényesül a felülmérlegelés tilalma (BH 2013.119.). Ez azt jelenti, hogy nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének és mérlegelésének. Ez alól kivételt csak az jelent, ha a korábbi mérlegelés kirívóan okszerűtlen, nyilvánvalóan iratellenes vagy ellentétes a logika, a véleményalkotás alapvető szabályaival. A jelen esetben ilyen körülményt nem észlelt.
[21] A Ptk. 2:42. § (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és abban őt senki ne gátolja.
[22] A (2) bekezdés szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A 2:43. § a) pontja szerint a személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen az élet, a testi épség és az egészség megsértése. A 2:54. § (1) bekezdése szerint a személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni. A (2) bekezdés szerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességének részlegesen korlátozott személy a személyiségi jogai védelmében önállóan felléphet. A cselekvőképtelen személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel.
[23] A személyes jogérvényesítés kötelezettségéből az következik, hogy a jelen per felperesei perben nem álló kiskorú S. Zs. nevében perben állása nélkül jogot akkor sem érvényesíthetnek, ha az I-II. rendű felperesek az ő törvényes képviselői.
[24] Fontos alapelv az is a Kúria szerint, hogy amennyiben az alperes magatartása megfelel a rá vonatkozó alkotmányos jogszabályoknak, akkor az egyidejűleg személyiségi jogsértést érdemben nem valósíthat meg. A jelen esetben a kötelező védőoltások rendszerére vonatkozó jogszabályok, így az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 54-56. §-ai, valamint a 18/1998. (VI. 3.) népjóléti miniszteri rendelet 5. §-á-ban foglaltaknak való megfelelés megtartása önmagában személyiségi jogsértést nem valósíthat meg.
[25] Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy ezen jogszabályok alkotmányellenességét (Alaptörvény-ellenességét) arra hivatott szerv (Alkotmánybíróság vagy nemzetközi bíróság) nem állapította meg. A személyiségi jogi per bíróságának egy adott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására nincs hatásköre.
[26] A következetes és egyértelmű bírói gyakorlat szerint a személyiségi jogi per a jogrendszerben elfoglalt helyénél és szerepénél fogva nem szolgálhat speciális jogorvoslati fórumként, és nem lehet feladata bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntése vagy akárcsak véleményezése sem. A személyiségi jog megsértése esetére alkalmazható objektív jogkövetkezmények pedig (jogsértés abbahagyására kötelezés, további jogsértéstől való eltiltás) nem szolgálhatnak más jogterületre tartozó jogintézmények alkalmazhatóságának befolyásolására, megszüntetésére. Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperesek tartalmilag a kötelező védőoltások egész rendszerét támadják, azt tartják jogellenesnek.
[27] A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint az Alkotmánybíróság azon határozata, amely tartalmilag foglalkozott a kötelező védőoltások rendszerének alkotmányosságával, jelenben már nem alkalmazható [39/2007. (VI. 20.) AB határozat].
[28] A Kúria egyetértett az eljárt bíróságokkal abban, hogy nincs törvényes akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróság által az adott kérdésben elfoglalt álláspontot a jelen ügyben eljáró bíróságok magukévá tegyék, amikor szükségszerűen elvégzik az egyéni személyiségi jog és a közösségi érdekek ütközése folytán felmerülő érdekösszemérést. Ez az érdekösszemérés éppen azért szükséges, mert az oltás beadásával sérül a beoltott személy testi integritása, amennyiben a maga részéről ellenzi az oltás beadását. Azt kell ugyanakkor vizsgálni, hogy van-e olyan érdek, amely ezt a jogsérelmet indokolttá teszi, vagyis korlátozható-e az egyén testi integritásához való joga egy nagyobb közösség érdekei előmozdítása okán.
[29] A Kúria osztotta az Alkotmánybíróságnak a 39/2007. (VI. 20.) AB határozat indokolásában foglalt azon álláspontját, hogy az életkorhoz kötött védőoltások, mint alapjog-korlátozó beavatkozások arányosságát a járványügyi célok és indokok, valamint a szabályozásban megjelenő korlátozások és garanciák összevetése határozza meg. Változatlanul időtálló az a megállapítás, hogy amikor az állam kötelezővé tesz egyes védőoltásokat, a kockázatok viseléséről dönt. Védőoltások elmaradása ugyanis veszélyeztetheti az egyént és a közösséget, ugyanakkor nincsenek veszélytelen védőoltások. Az állam alkotmányos kötelessége, hogy kizárólag olyan betegségek megelőzésére írjon elő oltási kötelezettséget, amelyek esetében az feltétlenül indokolt, és a gyermekek csak olyan védőoltásokat kapjanak, amelyek a lehető legkisebb egészségügyi kockázattal járnak. Ugyancsak az állam köteles gondoskodni arról, hogy a gyermekek megfelelő életkorban kapják meg a védőoltásokat. A Kúria nem látott semmilyen érdemi okot arra, hogy ne fogadja el az Alkotmánybírósághoz hasonlóan a jogalkotónak azt a tudományos ismeretekre támasztott előfeltevését, hogy az intézményesített védőoltások egyéni és társadalmat érintő előnyei messze meghaladják azokat a lehetséges károkat, amelyek mellékhatásként jelentkezhetnek a beoltott gyermekeknél. A védőoltások elmaradása általában véve sokkal nagyobb kockázatot jelent a gyermekek egészségére, mint maguk a védőoltások. Az állam kötelezettsége az is, hogy meghatározza az egyes fertőző betegségek elleni konkrét védekezés leghatékonyabb eszközeit. Ezeket a kereteket a Kúria álláspontja szerint az egészségügyi törvény, illetve a miniszteri rendelet nem lépi túl, az érdekmérlegelésnek tehát az a helyes eredménye, hogy az egyéni jogok, így a testi integritáshoz való jog az oltások esetében korlátozható alkotmányos módon. Ha pedig a korlátozás lehetősége az érdekösszemérés alkalmazásával megvalósul, akkor ez kizárja a személyiségi jogsértés megállapítását és a személyiségi jogsértéshez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazását. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata foglalkozott a felülvizsgálati kérelemben is felhívott Oviedói Egyezmény vonatkozó aspektusaival, és az Emberi Jogok Európai Bíróságának vonatkozó gyakorlatával is.
[30] A Kúria nem értett egyet a felperesek azon jogi álláspontjával, hogy a kötelező védőoltások rendszere kapcsán a gyermekek beoltása a gyermekek jogairól szóló 1989. évi New York-i egyezmény ütköző megtorlás lenne a szülei, törvényes képviselői tevékenysége vagy véleménynyilvánítása miatt. A Kúria ebben a tekintetben is irányadónak tekinti azt, hogy a testi integritáshoz fűződő személyiségi jog alkotmányosan korlátozható a védőoltások beadhatósága érdekében. A felhívott nemzetközi egyezmények egyébként az állam számára tartalmaznak kötelezettségek előírását jogalkotási tevékenységre, így azokból közvetlenül személyiségi jogok nem vezethetők le.
[31] A rendes bíróságok az Alkotmánybírósághoz hasonlóan nem válhatnak tudományos viták eldöntésének fórumává sem. Bíróságoknak kizárólag abban a kérdésben kell állást foglalniuk, hogy az egyéni személyiségi jogok közösségi érdekből a jelen esetben korlátozhatóak-e vagy sem. A Kúria egyetértve az Alkotmánybíróság 2009-es döntésével, a korlátozhatóság mellett foglalt állást. Kiemeli azt, hogy egyébként egyedi mentesítés egészségügyi okokra hivatkozással a védőoltások tekintetében is kérhető, nem volt arra adat, hogy ezzel a lehetőséggel a felperesek éltek volna. A bíróságoknak nyilvánvalóan nem lehet feladatuk az sem, hogy járványügyi helyzet fennállásáról vagy annak hiányáról szakmai állásfoglalást tegyenek.
[32] Mindezekre figyelemmel a Kúria az érdemben helytálló jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 21.224/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás