KÜ BH 2020/161
KÜ BH 2020/161
2020.05.01.
A szakértő szakvéleménye csak azon szakterületen értékelhető, melyben a szakértői névjegyzékben feltüntetett kompetenciával rendelkezik [1952. évi III. tv. (Pp.) 177. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A II. r. alperes kérelmére az I. r. alperes a 2017. március 9. napján kelt SZ/152/00416-14/2017. számú határozatával a felperes tulajdonában álló kisvárdai ... hrsz.-ú, 7082 m2 nagyságú „kivett, beépítetlen terület” nyilvántartású ingatlan 789 m2 területét a közlekedési infrastruktúra fejlesztése a „Kisvárda déli tehermentesítő út megépítése a 4. sz. főút és a 4108 jelű összekötő út között” közérdekű célra kisajátította. A kártalanítás összegét a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 37/D. § (1)–(3) bekezdésében foglaltak szerint kirendelt Gy. T. igazságügyi szakértő szakvéleményére alapítva, 1 195 299 forintban állapította meg.
[2] Az I. r. alperes a szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a kisajátítással érintett ingatlan aszfalt útról megközelíthető. A szakértő a szakvéleményét piaci adatokon alapuló összehasonlító módszerrel készítette el.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] Az I. r. alperes határozatával szemben a felperes terjesztett elő keresetet. Ebben elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az ingatlan kisajátításának törvényi feltételei nem állnak fenn, és ezért a kisajátítás nem volt jogszerű. Másodlagosan, amennyiben a bíróság a kisajátítás törvényi feltételeit fennállónak ítélné, vitatta a kártalanítás összegét, ennek körében hivatkozott dr. L. L. igazságügyi szakértői véleményére, amely szerinte alátámasztotta, hogy a perbeli ingatlan forgalmi értéke lényegesen meghaladja a szakértő által megállapított értéket.
[4] Az I. és II r. alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
[5] Az elsőfokú bíróság a 2017. július 7. napján kelt K.27.290/2017/7. sorszámú közbenső ítéletével a felperes keresetét a kisajátítás jogalapja vonatkozásában elutasította. A közbenső ítélettel szemben a peres felek felülvizsgálati kérelmet nem terjesztettek elő.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[6] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 14.K.27.290/2017/28. számú ítéletével a keresetet elutasította. Mivel a kisajátítás jogalapja tekinteteben a bíróság a keresetet elutasította, az ítéletben csak abban a kérdésben foglalt állást, hogy a kisajátítási összeg helytállóan került-e megállapításra. Ezen szakkérdés tisztázása érdekében a felperes kérelmére igazságügyi ingatlanforgalmi szakértői bizonyítást rendelt el.
[7] Az elsőfokú bíróság a perben kirendelt G. Á. ingatlanforgalmi igazságügyi szakértő szakértői véleményét a bíróság aggálymentesnek tekintette, és ítélkezése alapjául elfogadta. Megállapította, hogy a perben kirendelt szakértő a perrel érintett ingatlant a helyszínen megtekintette, megállapította, hogy az a város déli iparterületi részén, belterületen található. Megközelítése egy irányból lehetséges. Az út szilárd burkolattal rendelkezik, esős időben is jól járható. Az alapellátást nyújtó üzletek, tömegközlekedés 2-3 km távolságban találhatók. A többi oldalról hasonló beépítetlen területtel határos. A nadrágszíj alakú terület sík felszínű, termőföldként hasznosított terület, mely kisüzemi gazdálkodásra alkalmas. Az ingatlan környezete rendezett, ingatlan-nyilvántartási megnevezésének megfelelően hasznosított, gondozott, jó a környezet esztétikai benyomása. A kisajátítással érintett 789 m2 terület a teljes terület 11%-os részét érinti, a kisajátítás szabályos alakban történik, az ingatlan teljes szélességében mintegy 40 méter hosszúságban. A kisajátítás két részre osztja az ingatlant, így nemcsak csökkenti az összefüggő nagy területet, hanem ketté is vágja, mellyel megszűnik a korábbi egységes hasznosíthatóság. A visszamaradó területek bár területmérték alapján elérik a szabályozás szerinti legkisebb telekméretet, így teljes kisajátításuk nem javasolt, azonban a visszamaradó területek értékcsökkenést szenvednek. Az ingatlan kerítetlen, közművel nem rendelkezik, közterületi kapcsolata biztosított. Az ingatlan Kisvárda város beépítésre szánt részén található, egyéb ipari gazdasági övezetben, mely a Helyi Építési Szabályzat szerint egyéb ipari gazdasági terület (GIPE). Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a szakértő piaci összehasonlító elemzést végzett, a fajlagos árat korrekció alkalmazásával határozta meg.
[8] A felperes által hivatkozott szakértői vélemény kapcsán utalt arra, hogy dr. L. L. szakértő csak mezőgazdasági ingatlanok vonatkozásában rendelkezik kompetenciával, így a perrel érintett ingatlanra szakvéleményt nem is adhatott volna, továbbá a perben a bíróság szakértői bizonyítást folytatott le, a felperes pedig bár a közigazgatási eljárásban és a perben is hivatkozott a szakvéleményre, azt azonban az eljárás tárgyává nem tette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[9] A jogerős ítélettel szemben a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Ebben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 141. § (2) bekezdését, 163. § (1) bekezdését, 177. § (6) bekezdését, illetve a 182. § (3) bekezdését. Az ítélet sérti továbbá a Kstv. 1. § (1) bekezdését is.
[10] Ennek indokául kifejtette, hogy az eljárásban többször is hivatkozott dr. L. L. szakértő szakvéleményére, melyről a bíróságnak hivatalos tudomása volt, azt mindkét peres fél ismerte. Nem hivatkozhatott tehát arra a bíróság, hogy azt a felperes nem nyújtotta be, másrészt amennyiben a szakvélemény becsatolása az ügyben jelentőséggel bírt, úgy ebben a körben a Pp. 142. § (1) bekezdése szerint hiánypótlási felhívást kellett volna kiadni.
[11] Mindezért a felperes álláspontja szerint a tényállás-felderítési kötelezettségének a bíróság akkor tett volna eleget, ha a felperes által hivatkozott szakvéleményre tekintettel új szakértőt rendelt volna ki és feloldja az ellentmondást a szakvélemények között.
[12] Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte, jogtanácsosi munkadíjat magánban foglaló perköltség megállapítása mellett. Hangsúlyozta, hogy a perbeli ingatlan vonatkozásában dr. L. L. kompetenciával nem rendelkezik, továbbá – figyelemmel a Kúria Kfv.II.37.087/2017/13. számú ítéletében kifejtettekre is – a bíróságnak az ítélkezés alapjául elfogadott aggálytalan szakvéleményt a bizonyításra alkalmatlan szakvéleménnyel nem kell egybevetnie.
[13] A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet, csatlakozó felülvizsgálati kérelmet nem nyújtott be.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan.
[15] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (2) bekezdése, 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmek keretei között az abban megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül.
[16] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra a Kúriának abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság jogszerűen mellőzte-e a felperes által hivatkozott, de be nem csatolt dr. L. L. igazságügyi szakértő által készített szakvéleményt.
[17] Az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény 3. § (1) bekezdése szerint az igazságügyi szakértő feladata, hogy a hatóság kirendelése vagy megbízás alapján, a tudomány és a műszaki fejlődés eredményei-nek felhasználásával készített szakvéleménnyel, a függetlenség és pártatlanság követelményének megtartásával döntse el a szakkérdést, és segítse a tényállás megállapítását. Az 5. § (1) bekezdése értelmében igazságügyi szakértői tevékenység végzését a névjegyzéket vezető hatóság – a névjegyzékbe, meghatározott szakterületre történő felvétel útján – kérelemre annak a természetes személynek engedélyezi, aki a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelel és akivel szemben nem áll fenn a (3) bekezdésben foglalt kizáró ok.
[18] Az igazságügyi szakértői szakterületeket, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételeket a 9/2006. (II. 27.) IM rendelet tartalmazza. Az ingatlan-értékbecslés szakterület és az ahhoz kapcsolódó képesítési feltétel a rendelet 11. melléklet C/1. pontjában, a termőföld-értékbecslés a 4. számú melléklet 33. pontjában került meghatározásra. Ebből következően a két szakterület eltérő kompetenciakört jelent.
[19] Annak megítélése, hogy a felperes által felhívott szakvélemény a Pp. 177. § rendelkezései szerint szakvéleménynek minősülhet-e, döntő szempont annak értékelése során, hogy a benyújtás és a szakvélemény érdemi értékelésének elmaradása az ügy érdemére kihatással bírt-e.
[20] A felperes által hivatkozott szakvéleményt dr. L. L. igazságügyi szakértő készítette, aki a bíróság által is hivatalosan ismert szakértői adatlapja szerint szántóföldi és kertészeti növényvédelem, termőföld-forgalmazás, termőföld-értékbecslés, mezőgazdasági kár, mezőgazdasági kárbecslés, mezőgazdasági termésbecslés, szántóföldi növénytermesztés, mezőgazdasági vadkár és mezőgazdasági termények, termékek tárolása szakterületekre rendelkezik kompetenciával. Így tehát a szakértői névjegyzék szerint nem termőföld ingatlan értékbecslése vonatkozásban szakértelemmel nem rendelkezik.
[21] A Pp. 177. § (2) bekezdése szerint a bíróság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet rendelhet ki szakértőként. Más szakértő csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható. Ezen rendelkezés azt célt szolgálja, hogy a perben szakértői véleményként az adott szakterületre ellenőrzötten szakképesítéssel és annak megfelelő szaktudással rendelkező szakértő által készített szakvélemény kerülhessen felhasználásra. A szakértő szakvéleménye tehát csak azon szakterületen értékelhető, melyben kompetenciával rendelkezik (BH 2016.126.).
[22] A perben nem volt vitatott az a tény, hogy a kisajátítással érintett ingatlan nem minősült termőföldnek, az „kivett, beépítetlen terület” megjelöléssel volt nyilvántartásba véve, annak szakértői értékbecslését így csupán termőföld-értékbecslés szakterületen kompetenciával rendelkező szakértő nem végezheti el, mindezért az ilyen bizonyíték benyújtása esetén sem lehetett volna szakértői véleményként értékelhető. Az a körülmény tehát, hogy az elsőfokú bíróság a felperes által hivatkozott irat benyújtására felhívást nem adott ki, annak tartalmát nem vetette össze a beszerzett és rendelkezésre álló szakvéleményekkel nem volt jogszabálysértő.
[23] A felperes további felülvizsgálati hivatkozásaira tekintettel a Kúria rámutat arra, hogy a közigazgatási perben eljáró bíróságoknak – főszabály szerint – nincs tényállás tisztázására vonatkozó kötelezettségük. Az ügy eldöntése szempontjából releváns tényeket a feleknek kell előadniuk, továbbá a vitatott tényeket – törvény eltérő rendelkezése hiányában – annak a félnek kell bizonyítani, akinek érdekében áll, hogy azt a bíróság valónak fogadja el. Ennek körében terjesztette elő a felperes a szakértői bizonyítás iránti indítványát.
[24] A perben a bizonyítékok megjelölése és rendelkezésre bocsátása a feleket terheli. Ezzel összhangban a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a felperesnek már a keresetlevelében elő kell adnia az általa érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait. A (2) bekezdés szerint a keresetlevélhez csatolni kell továbbá azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tartalmára a felperes bizonyítékként hivatkozik.
[25] A bíróság feladata az ügy eldöntése szempontjából lényeges tények meghatározása, a felek által felajánlott bizonyítást nem köteles kimeríteni, csak olyan mértékben, amennyire az adott ügy körülményei azt szükségessé teszik. A kifejtettek szerint jelen perben a kisajátítással érintett ingatlan nem termőföldi minősége miatt, az arról ingatlan-értékbecslés szakterületre be nem jegyzett szakértő által készített ingatlan-értékbecslési szakvélemény becsatolása nem volt szükséges.
[26] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban beszerzett szakértői véleményt a perben kirendelt szakértő szakvéleményével összevetette, annak eredményeként a tényállást a Pp. 206. § rendelkezései szerint a bizonyítékok összevetésével állapította meg.
[27] A Kúria gyakorlata egységes abban a körben, hogy a Pp. 206. §-ának megsértésére való hivatkozás esetén a jogerős ítélet érintésének csakis akkor van helye, ha a tényállás iratellenes, illetve a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte, ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A Kúria gyakorlata ebben a körben is egyértelmű, miszerint nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A tényállás megállapítása a Pp. 206. §-a szerint szabad bírói mérlegeléssel történik, ha az nem iratellenes vagy logikátlan, a felülvizsgálata nem lehet eredményes, a felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés (KGD 2018.72.).
[28] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az értékelés során a bizonyítékokat egyenként és összességükben is értékelte, annak felülmérlegelésére nem kerülhetett sor. A Kúria megállapította továbbá, hogy a bíróság ítélete sem iratellenes, sem logikátlan, okszerűtlen nem volt.
[29] A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelmekben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.IV.38.015/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás