2020. évi CLXV. törvény indokolás
2020. évi CLXV. törvény indokolás
az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2020. évi CLXV. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Az egyes igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat (a továbbiakban: Javaslat) célja egyes igazságügyi tárgyú törvények módosítása annak érdekében, hogy az elmúlt időszak gyakorlati tapasztalatai hasznosuljanak és a jogalkalmazást segítsék, valamint annak érdekében, hogy a törvények illeszkedjenek a változó társadalmi, szervezeti, technikai viszonyokhoz.
A Javaslat a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. (a továbbiakban: Kjtv.) módosításával egységesíti a közjegyzői szolgálat létesítésével kapcsolatos miniszteri hatásköröket azzal, hogy nemcsak a kinevezés joga illeti meg a minisztert, hanem a kinevezési folyamat elindítása a pályázat meghirdetésével. A pályázati eljárás során a területi kamara továbbra is kulcsfontosságú szerepet tölt be, mivel a megüresedő álláshelyekről a területi kamarák tájékoztatják a minisztert, és a pályázatokat is a területi kamarához kell benyújtani, amely az elbírálást követően kinevezési javaslatot készít a miniszter részére.
A Javaslat megerősíti a miniszter törvényességi felügyeleti jogosítványait, a többi jogászi hivatásrendhez (ügyvédek, végrehajtók, igazságügyi szakértők) hasonlóan a kiemelt kamarai szabályozók érvényessége – a jogbiztonság növelése érdekében – a miniszter előzetes jóváhagyásához lesz kötve.
A közhatalmi jogosítványokkal rendelkező közjegyzők működése szempontjából kiemelt jelentősége van a közbizalomnak, amely nemcsak azt kívánja meg, hogy a feladataikat magas színvonalon, a jogszabályoknak mindenkor megfelelve lássák el, hanem azt is, hogy mindezt transzparensen, magas fokú integritással és professzionálisan működtetett vállalkozásként lássák el. Ennek érdekében a javaslat tovább folytatja a már megkezdett folyamatot: nem csak a 2019. január 1. óta kinevezett közjegyzők esetében, hanem 2022. január 1-től valamennyi, egyénileg működő közjegyzőtől megköveteli azt, hogy a tevékenységét cégszerű formában, közjegyzői irodaként folytassa tovább.
A Javaslat az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény (a továbbiakban: Iasz.) módosításával bevezeti a nyugalmazott igazságügyi alkalmazott fogalmának meghatározását, és lehetővé teszi, hogy e személyi kör részére az igazságügyi szerv a költségvetésében biztosított előirányzatoktól függően szociális és temetési segélyt folyósítson. A módosítás megteremti a lehetőségét annak is, hogy a jövőben az igazságügyi alkalmazottak és a nyugalmazott igazságügyi alkalmazottak közeli hozzátartozói is részesülhessenek temetési segélyben.
Az állam kiemelt feladata a bűnözés okozta anyagi, erkölcsi, lelki károk csökkentése, enyhítése, amennyiben lehetséges, felszámolása. Az áldozatsegítés és az áldozatvédelem elsődleges feladata a bűncselekmény miatt felmerült egyéni hatások és költségek mérséklése, amely optimális esetben másodlagosan össztársadalmi szinten is költségmegtakarítást jelent, javítja a társadalom mentális állapotát és humánerőforrásokat szabadít fel. A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Ást.) módosításával a Javaslat célja, hogy az áldozatok és az állami áldozatsegítő szervezetek közötti kapcsolatfelvétel hatékonyabbá tételével – a jelenlegi rendszer megtartása mellett – bevezetésre kerüljön az áldozatok közvetlen elérésén alapuló, akár 90%-os áldozatelérést is megvalósító úgynevezett „opt-out” rendszer annak érdekében, hogy az áldozatok minél szélesebb köre kaphasson segítséget.
A Nemzeti Jogszabálytár mint elektronikus jogszabálygyűjtemény az állampolgárok joghoz való hozzáférésének hatékony biztosítása érdekében lehetővé teszi a már kihirdetett jogszabályok szövegének, továbbá azok időállapotok szerint egységes szerkezetű szövegének közzétételét. Az elmúlt években az elektronikus jogszabálygyűjtemény és az ahhoz kapcsolódó informatikai infrastruktúra jelentős technikai fejlesztése következett be, és a minőségi jogalkotás folyamatának magasabb szintű kiszolgálása és a kormányzati döntés-előkészítési és döntéshozó folyamatok, valamint egyes kapcsolódó hatósági tevékenységek egységes és kizárólagos informatikai támogatása érdekében bevezetésre került az Integrált Jogalkotási Rendszer.
A Javaslat célja a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.), valamint a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.) módosításával a megújult infrastruktúra miatt szükséges technikai változtatások átvezetése a jogrendszeren, különös figyelmet fordítva arra, hogy az önkormányzati autonómia változatlan tiszteletben tartása mellett a megjelenő jogszabályszövegek megfelelősége továbbra is biztosított legyen. Az Integrált Jogalkotási Rendszernek köszönhetően a jövőben nem szükséges, hogy a helyi önkormányzat az önkormányzati rendeletet a kihirdetését követően megküldje a helyi önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó fővárosi vagy megyei kormányhivatalnak, és a kormányhivatal továbbítsa azt a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszternek, amely ügymenet-egyszerűsítés mind a fővárosi és megyei kormányhivatalok, mind pedig a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter tekintetében jelentős bürokráciacsökkentést eredményez. Az önkormányzati rendelet kormányhivatal részére történő megküldéséről a jegyző a jövőben kormányrendeletben meghatározottak szerint gondoskodik.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvény (a továbbiakban: Bjt.) módosításai három fő témakört érintenek.
A Bszi.-nek az egyes törvényeknek az egyfokú járási hivatali eljárások megteremtésével összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: 2019. évi CXXVII. törvény) általi módosítása teremtette meg új jogorvoslati formaként a jogegységi panasz eljárást. A jogintézmény nemcsak jogorvoslatot jelent, hanem egyben fontos eszköz a Kúria ítélkezési gyakorlatot egységesítő feladat-ellátásában. A jogegységi panaszok elbírálása során a Kúria a Magyarország Alaptörvényébe foglalt törvény előtti egyenlőség követelményét juttatja érvényre. Ennek az újfajta eljárásnak nemcsak az a rendeltetése, hogy az egységes jogalkalmazás rendszerszintű követelményét biztosítsa, hanem az is, hogy garantálja az azonos jogkérdések azonos értelmezéssel és ebből fakadóan azonos döntéssel történő elbírálását. A társadalmi és gazdasági élet változásaira ugyanakkor nemcsak a jogalkotó tud reagálni új szabályok megalkotásával, hanem a már megalkotott jog megfelelő, az Alaptörvényhez igazodó, azzal konform értelmezése kialakításával a bíróságok is. A jogkérdések megítélésének egységes értelmezés útján történő összehangolása eddig is a Kúria jogegységesítő feladatát képezte, melyhez a 2019-ben bevezetett és 2020 folyamán hatályba lépett, a Bszi.-ben található szabályozás új eszközt biztosított a jogegységi panaszok elbírálásának hatáskörével. Ennek részletszabályai az eddigi tapasztalatok és a Kúria által megfogalmazott felvetések figyelembevételével továbbfejlesztést igényelnek.
A jogegységi panasz eljárás egy olyan jogorvoslati eljárás, amelyet mind a polgári, mind a közigazgatási, mind a büntető ügyekben alkalmazni kell. A jogegységi panasz eljárásnak ebből következően sajátos eljárási szabályai vannak, amelyek mindegyik ügyben alkalmazandóak. A módosítás a jogegységi panasz eljárás szabályait egészíti, illetve pontosítja a jogalkalmazás zökkenőmentes biztosítása érdekében.
A jogegységi panasz eljárás tekintetében a módosítás – egyebek mellett – rögzíti a határozathozatalra vonatkozó részletszabályokat, lehetőséget teremt arra, hogy a jogegységi panasz tanács tagja eltérő véleményét és annak indokait az indokoláshoz csatolhassa. Az eljárás sui generis természetére tekintettel szükséges annak rögzítése, hogy a jogegységi panasz tanács elnöke mely intézkedéseket hozhat meg önállóan. A módosítás a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében egyértelműen rögzíti, hogy jogegységi panasznak a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre hivatkozással van helye, továbbá a jogegységi panasz eljáráshoz kapcsolódó átmeneti szabályt is pontosítja.
Mivel a jogegységi panasz eljárás az adott bírósági eljáráshoz kapcsolódó – az ott előállt jogsérelem orvoslására hivatott – külön jogvédelmi eszközként sajátos perorvoslatnak tekinthető, arra nézve a fél jogainak érvényesítését megkönnyítő, az eljárás korábbi szakaszában érvényesülő költségkedvezmények jogpolitikai indokai változatlanul megfogalmazhatók. Ezért a Javaslat a Bszi.-nek a Pp. egyes rendelkezéseire utaló szabályát kiegészíti azzal, hogy a jogegységi panasz eljárásban a Pp.-nek a költségkedvezményekre, illetve a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozó szabályait is megfelelően alkalmazni kell.
A Javaslat a Kúria főtitkára és főtitkár-helyettese jogállásának szabályait is módosítja. Tekintettel arra, hogy a főtitkár és a főtitkár-helyettes alapvető feladata a Kúria elnöke igazgatási, szervezési munkájának segítése, e két bírósági vezetői tisztségre a kinevezés a jövőben nem 6 éves határozott időre szól, hanem a Kúria elnökének megbízatásához kapcsolódik.
A fentieken túl a Javaslat egységesíti az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba történő, valamint az érintett szervhez történő bírói beosztás szabályait.
A legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Üjt.) Javaslat szerinti módosításával a jövőben a nyugállományú nem ügyész ügyészségi alkalmazottak szociális és temetési segélyben, a nem ügyész ügyészségi alkalmazottak közeli hozzátartozói és a nyugállományú nem ügyész ügyészségi alkalmazottak közeli hozzátartozói temetési segélyben részesülhetnek az ügyészség éves költségvetésében biztosított előirányzatoktól függően.
A Javaslat tartalmazza mindazon törvények módosítását, amelyek az Alaptörvény kilencedik módosításával összefüggésben az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdésével és XVI. cikk (1) bekezdésével összhangban a gyermekek fokozottabb védelmét biztosítják.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) Családjogi Könyve az Alaptörvény XVI. cikkével és a nemzetközi egyezményekkel összhangban rendelkezik arról, hogy ha a gyermek nem nevelkedhet saját családjában, akkor biztosítani kell számára, hogy lehetőleg családi környezetben nőjön fel. Az örökbefogadás célja, hogy a gyermek érdekében a családban történő nevelkedését biztosítsa. A módosítás eredményeként a gyermek jogai az örökbefogadás során az eddigiekhez képest még nagyobb hangsúlyt kapnak az örökbefogadásra alkalmas házaspár kiválasztása és az egyedülálló személy örökbefogadásának kivételessége eredményeként.
Ezen indokolás a Jat. 18. § (3) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
Az 1. §-hoz
A rendelkezés egyértelművé teszi, hogy közjegyző kinevezése betöltetlen álláshelyre történik, tekintet nélkül arra, hogy a közjegyzői álláshely megüresedésére milyen okból került sor. Új közjegyzői álláshely létrehozása, meglévő álláshely megüresedése vagy jövőbeni megüresedése esetén is – a kinevezésre vonatkozó rendelkezések között – célszerű tartalmilag fenntartani azt a korábbi szabályt, ami a kinevezést csak a korábbi közjegyzői szolgálat megszűnését követően tette lehetővé. Fennmarad az a rendelkezés is, hogy a kinevezésre a területi kamara elnökségének a kinevezési javaslata alapján kerül sor.
A 2. §-hoz
A Javaslat lépést tartva jogászi hivatásrendek fejlődésével és az ellátott feladatok minőségének változásával, lehetővé teszi a bírósági titkári és alügyészi gyakorlat elismerését is a kinevezési feltételt jelentő 3 éves joggyakorlat tekintetében. A jelenleg hatályos ügyvédi és kamarai jogtanácsosi gyakorlat megkövetelése kapcsán hangsúlyozni kell, hogy e gyakorlat alatt kizárólag az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 4. § (1) bekezdés a), d) és e) pontja szerinti gyakorlat ismerhető el.
A 3. §-hoz
A Javaslat egységesíti a közjegyzői szolgálat létesítésével kapcsolatos miniszteri hatásköröket azzal, hogy nemcsak a kinevezés joga illeti meg a minisztert, hanem a kinevezési folyamat elindítása is, a pályázat meghirdetésével. A pályázati eljárás során a területi kamara továbbra is kulcsfontosságú szerepet tölt be, mivel a megüresedő álláshelyekről a területi kamarák tájékoztatják a minisztert, és a pályázatokat is a területi kamarához kell benyújtani, amely az elbírálást követően kinevezési javaslatot készít a miniszter részére. A pályázati eljárás részletes szabályait külön jogszabály határozza meg, amely a módosítás hatályba lépésével egyidejűleg felváltja a jelenlegi alacsonyabb szintű szabályozást.
A közjegyzői álláshelyet – a hatályos szabályokkal egyezően – főszabály szerint csak pályázat útján lehet betölteni. Ez alól kivételt a Kjtv. 20. §-a szerinti áthelyezés esete jelent, amire a normaszöveg a módosítás következtében kifejezetten utal.
Jelentős változás, hogy a közjegyzői álláshelyre a pályázatot a jövőben az igazságügyért felelős miniszter írja ki, így biztosítva azt, hogy egyes megüresedett közjegyzői álláshelyek pályáztatás nélkül, tartós helyettes útján legyenek működtetve, megakadályozva ezzel a miniszter által jogszabályban meghatározott közjegyzői létszám feltöltését.
A pályázat meghirdetése érdekében a területi kamara ad tájékoztatást a megüresedő vagy megüresedett álláshelyekről a miniszter részére. Abban az esetben, ha a közjegyzői szolgálat előreláthatólag azért szűnik meg, mert a közjegyző betölti azt a kort, amikor a törvény alapján a közjegyzői szolgálata megszűnik, ezt a tájékoztatást az álláshely várható megüresedésének időpontját megelőző hat hónappal, ha a közjegyző meghal, a halál tényéről való tudomásszerzéstől számított 8 napon belül nyújtja a kamara a miniszter részére. Ezekben az esetekben a közjegyzői álláshelyre a pályázatot a miniszter a tájékoztatás kézhezvételétől számított 45 napon belül írja ki.
A módosítás lehetőséget biztosít arra, hogy ha a területi kamara elnöksége a megüresedő vagy megüresedett álláshelyről nem nyújt tájékoztatást, de arról a miniszter tudomást szerez, tájékoztatás hiányában is módjában álljon hirdetmény útján kiírni a pályázatot.
Ha az álláshely megüresedésére a közjegyző lemondása miatt kerül sor, akkor a felmentésről szóló határozat véglegessé válásától, a közjegyzői szolgálat megszűnése esetén az ennek megállapításáról szóló határozat véglegessé válásától, hivatalvesztés, érdemtelenség vagy alkalmatlanság esetén az ezt megállapító jogerős határozat kézhezvételétől, illetve a pályázati eljárás eredménytelenné vagy érvénytelenné nyilvánításától számított 45 napon belül írja ki a miniszter a pályázatot. Úgyszintén 45 nap áll rendelkezésre a pályázat kiírására akkor, ha a közjegyzői álláshely kérelemre történő áthelyezés miatt üresedik meg, vagy új álláshely létrehozására kerül sor.
A pályázatot a miniszter hirdetmény közzététele útján írja ki, a hirdetmény tartalmának és a közzétételének részletes szabályait miniszteri rendelet tartalmazza. A pályázat benyújtásának és elbírálásának részletes szabályait miniszteri rendelet határozza meg.
A Javaslat lehetőséget biztosít arra is, a megüresedő vagy egyébként betöltetlen közjegyzői álláshelyre már szolgálatban lévő közjegyző áthelyezési kérelmet terjesszen elő. Ebben az esetben pályázati eljárás lefolytatására nincs szükség. Ebben az esetben a pályázat kiírásának határideje az áthelyezési kérelem elbírálásának idejéig nyugszik.
A 4. §-hoz
A Javaslat fenntartja azt a rendelkezést is, amely törvény erejénél fogva szünteti meg a pályázati eljárást arra az esetre, ha a meghirdetett közjegyzői álláshely mégsem üresedik meg. Kiegészül a Kjtv. továbbá az eljárás eredménytelenségére, illetve érvénytelenségére vonatkozó szabályokkal.
Az 5. §-hoz
A Javaslat az áthelyezés új eseteként szabályozza a közjegyző kérelmére történő áthelyezést megüresedő, megüresedett vagy újonnan létrejött közjegyzői székhely (álláshely) tekintetében. A közjegyző az áthelyezés iránti kérelmét a közjegyzői székhely (álláshely) szerint illetékes területi kamara elnöksége útján nyújtja be, melyet a területi kamara a véleményével együtt továbbít a miniszter részére. A Javaslat meghatározza a kérelem előterjesztésének feltételeit, a kamarai vélemény kialakításának és a miniszteri döntés meghozatalának szempontjait is.
A 6–9. §-okhoz
A közhatalmi jogosítványokkal rendelkező közjegyzők működése szempontjából kiemelt jelentősége van a közbizalomnak, amely nemcsak azt kívánja meg, hogy a feladataikat magas színvonalon, a jogszabályoknak mindenkor megfelelve lássák el, hanem azt is, hogy mindezt transzparensen, magas fokú integritással és professzionálisan működtetett vállalkozásként lássák el. Ennek érdekében a javaslat tovább folytatja a már megkezdett folyamatot: nem csak a 2019. január 1. óta kinevezett közjegyzők esetében, hanem 2022. január 1-től valamennyi, korábban egyénileg működő közjegyzőtől megköveteli azt, hogy a tevékenységét cégszerű formában, közjegyzői irodaként folytassa tovább. A javaslat megfelelő felkészülési időt, egy évet biztosít az átalakulás végrehajtására, valamint további könnyítésként lehetővé teszi annak a 18 közjegyzőnek, aki 2022. január 1. és december 31. között tölti be az öregségi nyugdíjkorhatárt, hogy ők választásuk szerint folytathassák egyénileg a működésüket, és az erre formára irányadó működési és helyettesítési szabályok vonatkozzanak rájuk.
A 10–13. §-okhoz
A Javaslat megerősíti a miniszter törvényességi felügyeleti jogosítványait, a többi jogászi hivatásrendhez (ügyvédek, végrehajtók, igazságügyi szakértők) hasonlóan a kiemelt kamarai szabályozók érvényessége a – a jogbiztonság növelése érdekében – a miniszter előzetes jóváhagyásához lesz kötve.
Az új szabályozás egyértelműen meghatározza azokat a tárgyköröket, amelyeket a kamara szabályozhat, külön kiemelve azokat a témákat, amelyek jelentőségüknél fogva kiemelt szabályzatnak minősülnek. A kiemelt szabályzatok közé tartozik például az új székhelyre történő kinevezés és áthelyezés esetén felmerülő egyes kérdésekről, a közjegyzői székhely (álláshely) megszüntetése és az illetékességi terület változása esetén alkalmazandó kérdésekről, valamint a személyes adatoknak a közjegyzői eljárásokkal összefüggő kezelésére vonatkozó szabályokról szóló szabályzat.
A Javaslat a jelenleg hatályos rendelkezésekhez képest részletesen szabályozza a szabályzatok törvényességi célú ellenőrzésének menetét.
A 14–16. §-okhoz
Átmeneti rendelkezések, szövegcserés módosítások és hatályon kívül helyező rendelkezések.
A 17. és 18. §-hoz
A módosítás a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény módosításáról szóló 2020. évi LXXIII. törvény 33/A. §-t érintő módosításával összefüggésben korrekciót végez el.
A 19–22. §-okhoz
A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy az Iasz. szerinti igazságügyi szervek a tőlük közvetlenül, igazságügyi alkalmazottként nyugállományba vonult személyek részére szociális és temetési segélyt folyósítsanak, ha az ennek fedezetére álló összeg az igazságügyi szerv költségvetésben rendelkezésre áll. Emellett a temetési költséggel okozott terhek csökkentése érdekében a Javaslat kimondja, hogy a jövőben temetési segélyben az igazságügyi alkalmazottak és a nyugalmazott igazságügyi alkalmazottak közeli hozzátartozói is részesülhetnek. A Javaslat az Iasz. korábbi, és a Javaslattal bevezetett egyéb juttatásai részletszabályainak kialakítására a bíróságokkal, illetve az OBH-val szolgálati jogviszonyban álló, illetve onnan nyugállományba vonult igazságügyi alkalmazottak és hozzátartozóik tekintetében az OBH elnökét hatalmazza fel, az egyéb igazságügyi szervnél szolgálati jogviszonyban álló, illetve onnan nyugállományba vonult igazságügyi alkalmazottak és hozzátartozóik tekintetében pedig a rendészetért felelős miniszter az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben határozhatja meg e juttatások részletszabályait.
A 23. és 24. §-hoz
Az áldozatok közvetlen elérése érdekében alapvető feltétel, hogy a rendőrség előtt ismertté vált áldozat figyelmét már az ügy rendőrségi előadója felhívja arra, hogy van számára a büntetőeljáráson kívül is segítség az áldozatsegítő szolgálatok (a fővárosi és megyei kormányhivatalok áldozatsegítő szolgálatai, valamint az Igazságügyi Minisztérium által működtetett áldozatsegítő központok) formájában.
A szolgálatok létére történő figyelemfelhívás ugyanakkor nem elégséges, hiszen az áldozat ettől még nem feltétlenül lesz tisztában azzal, hogy milyen jellegű – természetbeni és anyagi – segítséget kaphat, ezért a tájékoztatásnak erre is ki kell térnie. Ezzel együtt az eljáró rendőrségi előadónak természetesen nem feladata, hogy a támogatások részletes szabályait ismertesse, azt az erre felkészült áldozatsegítő teszi meg.
Az áldozatot magától értetődően nem lehet áldozatsegítési eljárás alá vonni, ezért azt minden esetben neki kell eldöntenie, hogy élni kíván-e az állami áldozatsegítési rendszer nyújtotta támogatások valamelyik, vagy akár mindegyik formájával. Ennek érdekében – valamint a nyilvánvaló adatvédelmi megfontolások miatt – az áldozatok közvetlen megkeresésére csak ilyen tartalmú kifejezett hozzájárulásuk alapján kerülhet sor.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ebben a folyamatban a megfelelő tájékoztatás milyen kiemelt jelentőséggel bír. Az áldozat – aki esetleg még nem is hallott az áldozatsegítésről – csak akkor fogja igénybe venni az áldozatsegítési támogatást, és ezzel valódi segítséget kapni, ha nem csak egy újabb hivatalos iratot kell aláírnia, hanem valóban érti, hogy miben számíthat az áldozatsegítő szolgálatra. Ebben a rendőrség munkatársainak hatalmas felelőssége van.
Az ehhez hozzájáruló áldozat megfelelő adatainak továbbításáról a rendőrség gondoskodik. Ez ésszerűen nem valósítható meg a „hagyományos módokon”, a lehető legautomatizáltabb – és ezáltal leggyorsabb – formában a rendőrség és az áldozatsegítő szolgálatok szakrendszerei közötti automatikus adatátadás jelenti a megoldást, ahol az ügyek elosztását az áldozatsegítő szolgálatok szakrendszere végzi. Az ügyek elosztása során elsősorban a konkrét támogatáshoz kapcsolódó hatásköri, valamint illetékességi szempontok veendőek figyelembe, de ilyen módon szintén megvalósítható az ügyek arányos elosztása a fővárosi és megyei kormányhivatalok és az áldozatsegítő központok között.
Ugyancsak kiemelkedő jelentőségű, hogy az áldozat számára elérhető támogatások mihamarabb rendelkezésére álljanak, hiszen a bűncselekmény következtében könnyedén kerülhetett azonnali kezelést igénylő anyagi, vagy lelki krízisbe, amelyek esetében az áldozatsegítő szolgálatok támogatni tudják. Ezért szükséges a közvetlen áldozatelérés folyamatában meghatározott rövid határidők meghatározása és betartása, valamint a kommunikációs formák minél rugalmasabb – az áldozat preferenciáit szem előtt tartó – megválasztása.
Az áldozatsegítés természetesen a közvetlen eléréssel nem érhet véget, épp ellenkezőleg csak itt kezdődik. A lényeg, hogy ezáltal az áldozatok közvetlen és személyre szabott „ajánlatot” kapjanak az áldozatsegítő szolgálattól, és az alapján beléphessenek az áldozatsegítés jelenleg is meglévő támogatásainak rendszerébe.
A 25. §-hoz
Az Ást. alapján azonnali pénzügyi segélyként az áldozatsegítő szolgálat fedezi az áldozat lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel és utazással kapcsolatos, valamint a gyógyászati és kegyeleti jellegű rendkívüli kiadásait akkor, ha a bűncselekmény vagy a tulajdon elleni szabálysértés következtében az áldozat ezen kiadások megfizetésére nem képes. Az előzőek alapján tehát ez a támogatási forma az áldozat oldalán a bűncselekmény – vagy a szabálysértés – folytán felmerült azonnali anyagi krízishelyzetben hivatott segítséget nyújtani.
Az Ást. az igényérvényesítés határideje tekintetében úgy rendelkezik, hogy azonnali pénzügyi segély iránti kérelmet a bűncselekmény, illetve a szabálysértés elkövetését követő öt napon belül lehet előterjeszteni.
A jelenleg rendelkezésre álló öt napos határidő nyilvánvalóan igazodik az azonnali krízishelyzethez, ugyanakkor indokoltnak tartjuk – már csak a most bevezetendő közvetlen elérés átfutási idejére tekintettel is – az áldozatok számára kedvezőbb, nyolc napos határidő előírását.
A 26. §-hoz
Az Ást. 20. § (3) bekezdése alapján az áldozatsegítő szolgálat eljárásában írásbelinek nem minősíthető elektronikus úton nem tart kapcsolatot az ügyféllel. A rendelkezés bevezetése óta eltel időben a gyakorlat bebizonyította, hogy a kapcsolattartás ilyen megszorítása nem szolgálja az áldozatok érdekeit, ezáltal nehezen alkalmazható, sőt a szabályt maga az Ást. is áttöri. Az érdekérvényesítés elősegítése szolgáltatás iránti kérelmet bármilyen formában elő lehet terjeszteni, akár telefonon is és e-mailen is.
A fentieken túl a gyakorlatban az áldozatsegítő szolgálatok a hozzájuk forduló áldozatok helyzetének megkönnyítése érdekében, az Ást. céljával összhangban általában elfogadják a kapcsolattartás e formáját, álláspontunk szerint helyesen.
A fentiek alapján indokolt az érintett rendelkezések hatályon kívül helyezése.
A 27. §-hoz
A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 131/L. §-a alapján a jogi képviselő 2021. január 1-jétől a cégbejegyzésre (változásbejegyzésre) irányuló kérelmet és minden egyéb beadványt az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon, a Pp. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával is benyújthatja. E határidőig a cégbejegyzési (változásbejegyzési) eljárás során kizárólag a IV. Fejezet 2. cím szerinti elektronikus kapcsolattartás szabályai alkalmazhatóak. A jogszabály-módosítás által előírt változtatások kivitelezéséhez szükséges technikai feltételek jelenleg nem adottak, amely miatt későbbi alkalmazási időpont meghatározása indokolt.
A 28. §-hoz
Az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 41. § (1) bekezdésében található korlátozás miatt szükséges törvényi szinten biztosítani annak lehetőségét, hogy az igazságügyért felelős miniszter és az igazságügyért felelős miniszter irányítása alatt álló központi államigazgatási szerv jogi személyt, jogi személyiséggel nem rendelkező más szervezetet hozhasson létre.
A 29. és a 33. §-hoz
A jogalkotással összefüggő gyakorlati igényeknek megfelelően, a Javaslat egyértelmű felhatalmazást ad arra, hogy a Kormánytól a Kormány tagjához kerülő jogalkotási hatáskör esetén a tárgykört szabályozó korábbi kormányrendelet kormányrendeletben technikailag deregulálható legyen. A Javaslattal dogmatikai szempontból egyértelművé válik, hogy ilyen esetben a Kormány származékos jogalkotói hatáskörben jár el.
A 30., a 32. a 34. és a 35. §-hoz
A deregulációs törekvések érvényre juttatása érdekében a Javaslat miniszteri rendeleti szabályozásra utalja a Magyar Közlöny terjesztésének, valamint a Magyar Közlönyről vagy annak egy részéről papír alapú, illetve digitális oldalhű másolat készítésének részletes szabályait is, emellett az igazságügyért felelős miniszter rendeletében lesz kijelölhető a Magyar Közlönyről vagy annak egy részéről papír alapú oldalhű másolat készítésére jogosult szerv.
A Javaslat továbbá a Jat. 30. § (5) bekezdése szerinti felhatalmazó rendelkezés technikai pontosítását hajtja végre a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 29. § (2) bekezdésére tekintettel, amely alapján igazgatási szolgáltatási díjat miniszter kizárólag az adópolitikáért felelős miniszter egyetértésével kiadott rendeletben állapíthat meg. A javaslat emellett a hatályoshoz képest új szabályozási elemként megteremti annak lehetőségét, hogy az igazságügyért felelős miniszter a Magyar Közlöny digitális oldalhű másolata készítésének igazgatási szolgáltatási díját is megállapíthassa. A Jat. 30. § (5) bekezdés b) pontja szerinti felhatalmazó rendelkezésnek a javaslat által pontosított szövegezése a korábbi kijelentő módot felváltva feltételes móddal fejezi ki, hogy – a Jat. 5. § (8) bekezdésére figyelemmel – a rendelet megalkotása nem kötelező. Ezt a módosítást egyébként a Jat. 25/A. § (5) bekezdésének szövegezése is követi.
A 31. §-hoz
A Jat. módosításával a Nemzeti Jogszabálytárra vonatkozó szabályok pontosításra kerülnek. A Jat. – a hatályos jogszabályi kereteket nem érintően megállapítva a Nemzeti Jogszabálytár minimumtartalmát – törvényi szinten kívánja rögzíteni, hogy a Nemzeti Jogszabálytár elsődleges célja a jogszabályok kihirdetett szövegének, valamint egységes szerkezetű szövegek közzététele, továbbá egyértelművé teszi, hogy a Nemzeti Jogszabálytárban való közzétételről jogszabályok és a Magyar Közlönyben közzétételre került közjogi szervezetszabályozó eszközök esetében az igazságügyért felelős miniszter, önkormányzati rendelet esetében a jegyző gondoskodik.
A Jat. hatályos 29. § (2) bekezdése deregulációja is megvalósul, mivel a Nemzeti Jogszabálytár lesz az az egyetlen és egységes felület, amely a jogszabályok „utólagos” közzétételét biztosítja, ahová a helyi önkormányzatok esetében a jegyzők önállóan töltik fel a helyi önkormányzatok jogi aktusait, így a helyi önkormányzatok törvényességi felügyeletéért felelős miniszter közreműködésére a Javaslat szerint a továbbiakban nem kerül sor.
A jogszabályszövegek közzétételének részletes szabályairól (módjáról és felelőséről) a továbbiakban külön jogszabályok – a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló sarkalatos törvény és végrehajtási rendeletei, valamint a Jat. végrehajtási kormányrendelete – rendelkeznek.
A 36–38. §-okhoz
A Javaslat az alapvető jogok biztosának kezdeményezésére módosítja az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalát (a továbbiakban: Hivatal) érintő rendelkezéseket. A Javaslat alapján módosul az alapvető jogok biztosáról szóló 2011. évi CXI. törvénynek a Hivatal vezetésére, valamint a fejezetet irányító szerv vezetőjének jogosítványaira vonatkozó rendelkezése, ezen jogkörök a főtitkár helyett az Országgyűlés által megválasztott alapvető jogok biztosát illetik meg. A Javaslat rögzíti, hogy a főtitkár az alapvető jogok biztosa vezetése alatt a Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatában meghatározott feladatokat látja el.
A 39. §-hoz
A 2019. évi CXXVII. törvény az Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdésével összhangban megerősítette a Kúria szerepét a jogegység biztosításában. A Kúria közzétett döntéseinek jogértelmezése 2020. április 1-jétől az alsóbbfokú bíróságok, 2020. július 1-jétől pedig a Kúria ítélkező tanácsai számára is kötelező, az eltérés esetén a határozat jogegységi panasszal támadható. A Kúria minden tanácsának határozata magának a Kúriának a kötelező jogértelmezést hordozó döntése. A jogegység biztosításában betöltött sajátos szerep ellátását könnyíti meg, ha a Kúrián több bíróból álló tanácsok járnak el. A hatályos eljárási törvények szerint a Kúria általában három, kivételesen – így az ügy különös bonyolultsága vagy kiemelt társadalmi jelentősége esetén – öt bíróból álló tanácsok eljárását írják elő. Az öttagú tanács eljárását kivételesen a törvény írja elő, általában azonban a tanács elnöke egy személyben, csak az adott ügyre vonatkozóan rendelheti ezt el.
A Javaslat lehetővé teszi a Kúria elnöke számára, hogy egy vagy több szakágat érintően, az érintett kollégium véleményét kikérve úgy döntsön, hogy a Kúria elé tartozó egyes eljárásokban kizárólag öttagú tanácsok járjanak el. Ha a Kúria elnöke él ezzel az eszközzel, a döntése nem egyetlen ügyre, hanem egy szakág (a Bszi. szabályai szerint a büntetőjogi, polgári jogi vagy közigazgatási jogi kollégium), azon belül pedig az egyes eljárástípusokra (például az összes felülvizsgálati eljárásra vagy harmadfokú eljárásra vagy másodfokú eljárásra) általában vonatkozik. Ezt a törvényes bíróhoz való jog garanciájaként a Kúria ügyelosztási rendjében meg kell jelölni.
A nagyobb tanácsok mellett szól, hogy a történeti alkotmány időszakában is nagy létszámú tanácsok működtek és más országoknak is az a gyakorlata, hogy a legfelsőbb szinten ítélkező bíróságokon nem kis létszámú bírói tanácsok járnak el. A Kiegyezés után a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában hozott 1868. évi LIV. törvénycikk szerint a Magyar Királyi Curia héttagú tanácsokban járt el, a harmadfokú eljárást (a Curia saját döntése elleni semmisségi panasz esetén) 11 tagból álló tanács folytatta. Ezt a tanácsi méretet az első világháború után csökkentették öt fősre, a polgári eljárás és az igazságügyi szervezet módosításáról szóló 1925. évi VIII. törvénnyel (a királyi közigazgatási bíróság eleve ötfős tanácsban járt el, egyes kivételes hatásköreiben volt csak három fős az eljárás). A jelenleg is működő három tagú tanácsok a kommunista államszervezet újításai, alapvetően a bírói kar lecserélésével párhuzamosan jelentek meg.
A nagyobb létszámú kúriai tanácsok eljárására áttérés ütemezésének és időpontjának meghatározását a Javaslat a Kúria elnökére bízza, mivel az elmúlt évek csökkenő ügyérkezése ellenére a 2020. év a Covid 19 járvány hatásai miatt nem alkalmas arra, hogy az ügyterhelésre vonatkozó hatásvizsgálat alapjául szolgáljon. Kötelező – az eljárási törvényekben elrendelt – bevezetése a következő években a Kúria működési zavarához, az eljárások nem kívánt elhúzódásához vezethet. A Javaslat ezért a fokozatos bevezetést teszi lehetővé. Ha ez a fokozatosság az elkövetkező években a módosítással elérni kívánt eredményre vezet, a későbbiekben az eljárási törvényekben véglegesen rögzíthető.
A 40. §-hoz
A Bszi. hatályos szabályozása alapján a jogegységi panasz tanács tagjainak száma 8. A Javaslat annak érdekében, hogy a bonyolultabb, összetettebb ügyekben több tagú tanács járhasson el, úgy rendelkezik, hogy a jogegységi panasz tanács tagjainak száma legalább 8. Amennyiben a jogegységi panasz tanács elnöke – a Kúria elnöke vagy elnökhelyettese – úgy ítéli meg, hogy több tag részvétele indokolt az ügy eldöntésében, ennél nagyobb létszámú tanácsot is felállíthat.
A hatályos szabályozás kizárólag a határozati formát ismeri a jogegységi panasz tanács döntései kapcsán, ugyanakkor számos eljárási kérdésben is igényli a tanács döntését, ezért a Javaslat e körben kiegészíti a szabályozást és rögzíti, hogy a tanács a jogegységi panasz érdemében határozattal, minden más kérdésben pedig végzéssel határoz.
A döntéshozatal részletesebb szabályozása érdekében a Javaslat előírja, hogy a jogegységi panasz tanács a határozatát zárt tanácskozás után szavazással, egyszerű szótöbbséggel hozza meg. Szükséges továbbá annak szabályozása is, hogy a szavazás során tartózkodni nem lehet.
A jogegységi panaszok elbírálása során a konkrét beadvány eldöntésén túl, a megfelelő jogértelmezés megállapítása érdekében a Kúria sajátos, az alkotmánybírósági döntéshozatalhoz nagyban hasonló értelmezési, elvi tevékenységet is végez. Ennek eredményeként jelentősége lehet annak, hogy az egyes eltérő bírói értelmezéseket, álláspontokat a jogkereső közönség is megismerje, hiszen azok is hozzájárulhatnak a jogalkalmazás és a jogi gondolkodás fejlődéséhez. A Javaslat ezért lehetőséget teremt arra, hogy a tanács tagja eltérő álláspontját – azaz eltérő véleményét és annak indokait – az indokoláshoz csatolhassa. Ennek indoka, hogy a tanácskozásban felmerült és kialakult eltérő jogi érvelés a nyilvánosság számára is megismerhető legyen, és ezzel hozzájáruljon a jogi gondolkodás fejlesztéséhez.
A jogegységi panaszeljárásnak a más bírói eljárásoktól elkülönülő (sui generis) természetére tekintettel indokolt az eljáró tanács elnökének a döntés-előkészítési hatásköreinek szabályozása, a Javaslat ezért kimondja, hogy a jogegységi panasz tanács elnökének milyen jogkörei vannak. A Javaslat taxatív felsorolás helyett, egy rugalmasabb, az eljárási törvényekben is ismert megoldást alkalmaz, akként rendelkezik, hogy a jogegységi panasz tanács elnöke minden olyan intézkedést megtehet és minden olyan végzést meghozhat, amit a törvény nem utal a tanács hatáskörébe.
A 41. §-hoz
A Javaslat a jelenlegi, a kúriai határozatok között a panasszal való megtámadhatóság kérdésében még differenciáló szabályozást tovább fejlesztve rögzíti, hogy – a pervezető végzések kivételével – jogegységi panasznak van helye a Kúriának az eljárási törvény alapján további fellebbezéssel, felülvizsgálati kérelemmel vagy felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható határozata ellen, ezzel általánossá teszi a panasz benyújtásának lehetőségét. Ezen túlmenően a Javaslat a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében a jelenlegi szabály értelmezését megerősítve rögzíti, hogy a jogegységi panasznak a Kúria 2012. január 1-je után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre hivatkozással van helye. Ennek rögzítése azért indokolt, mert bár a Bszi. 188. §-a alapján a Kúria szervezeti értelemben és az ítélkezési tevékenység tekintetében a Legfelsőbb Bíróság jogutódja, azonban a Kúria Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozata alatt értelemszerűen csak 2012. január 1-jét követően közzétett határozatok értendők, mivel a Kúria ítélkező tevékenységében és nem a közzétételi tevékenységében számít a Legfelsőbb Bíróság jogutódjának, így a Kúria előtti legfőbb bírói szerv határozataitól való eltérés a jogegységi panasz eljárás keretében nem kifogásolható.
A Javaslat a fenti kiegészítés mellett, a jogegységi panasz eljárásra vonatkozó §-ok szabályozását még annyiban alakítja át, hogy a Bszi. 41/B. §-ának rendelkezései közül csak azokat a rendelkezéseket tartja a 41/B. §-ban, amelyek sarkalatos rendelkezéseknek minősülnek, míg azokat a szabályokat, amelyek kifejezetten a sui generis eljárás eljárási szabályai, és így nem sarkalatos rendelkezések, a 41/C. és a 41/D. §-ok tartalmazzák.
A 42. és a 43. §-hoz
A hatályos szabályozás szerint a jogegységi panasz elbírálása során egyes kérdések – így a beadványok, az idézés tartalma és módja, a kézbesítés, a kézbesítési kifogás, a határidő számítása, az ítélkezési szünet, az eljárás anyagának rögzítése – tekintetében a polgári perrendtartásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. A Javaslat ezt az utaló szabályt egészíti ki további szükséges utaló rendelkezésekkel.
Mivel a jogegységi panasz eljárás az adott bírósági eljáráshoz kapcsolódó – az ott előállt jogsérelem orvoslására hivatott – külön jogvédelmi eszközként sajátos jogorvoslatnak tekinthető, arra nézve a fél jogainak érvényesítését megkönnyítő, az eljárás korábbi szakaszában érvényesülő költségkedvezmények jogpolitikai indokai változatlanul megfogalmazhatók. Ezért az utaló szabályt szükséges kiegészíteni azzal, hogy a jogegységi panasz eljárásban a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a költségkedvezményekre, illetve a meg nem fizetett illeték és az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozó szabályait is megfelelően alkalmazni kell.
Indokolt rögzíteni azt is, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvénynek a perbeli jogutódlásra vonatkozó szabályait is alkalmazni kell a jogegységi panasz eljárásban, mivel a jogegységi panasz eljárás jogorvoslati eljárás, melyben a felek részt vesznek.
Emellett utalni szükséges a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az Európai Unió Bírósága, az Alkotmánybíróság és a Kúria eljárásának kezdeményezésére vonatkozó szabályára is mint alkalmazandó szabályra, a következőkre tekintettel.
A 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett és a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel kihirdetett lisszaboni szerződéssel módosított, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 19. cikk (3) bek. b) pontja alapján a tagállami bíróság – hivatalból vagy kérelemre – az Európai Unió Bíróságának előzetes döntéshozatali eljárását kezdeményezheti, melynek keretében az Európai Unió Bírósága előzetes döntést hoz az uniós jog értelmezésére vagy az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusok érvényességére vonatkozó kérdésekről.
Kötelező az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése, ha olyan bíróság előtt merül fel ilyen kérdés, amelynek határozatai ellen a nemzeti jog alapján nincs jogorvoslati lehetőség [a 2004. évi XXX. törvénnyel kihirdetett és a 2007. évi CLXVIII. törvénnyel kihirdetett lisszaboni szerződéssel módosított, az Európai Közösséget létrehozó szerződés (EUMSz) 267. cikk].
Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 25. § (1) bekezdése és 32. § (1) bekezdése alapján a bíróság az Alkotmánybíróság eljárását abban az esetben kezdeményezheti, ha az előtte folyamatban lévő ügy elbírálása során olyan jogszabályt, jogszabályi rendelkezést, közjogi szervezetszabályozó eszközt vagy jogegységi határozatot kell alkalmaznia, amelynek alaptörvény-ellenességét vagy nemzetközi szerződésbe ütközését észleli.
A Kúria eljárásának kezdeményezésére akkor van lehetőség, ha a bíróságnak az előtte folyamatban lévő eljárásban önkormányzati rendelet olyan rendelkezését kell alkalmaznia, amelynek más jogszabályba ütközését észleli.
A jogegységi panasz eljárásokban is felmerülhet az uniós jog értelmezésének szükségessége, illetve az is, hogy a jogegységi panasz tanácsnak olyan jogszabályt, jogszabályi rendelkezést, közjogi szervezetszabályozó eszközt, jogegységi határozatot vagy önkormányzati rendeletet kellene alkalmaznia, melynek alaptörvény-ellenességét vagy nemzetközi szerződésbe ütközését (önkormányzati rendelet esetén más jogszabályba ütközését) észleli.
Ehhez kapcsolódóan a Javaslat rögzíti azt is, hogy mely esetekben függeszti fel a jogegységi panasz eljárást jogegységi panasz tanács.
Tekintettel arra, hogy a Javaslat egyértelművé teszi, hogy jogegységi panasznak a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre hivatkozással van helye, a Javaslat a jogegységi panasz visszautasításának esetei között is egyértelművé teszi, hogy a nem a Kúria 2012. január 1. után hozott és a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától való eltérésre hivatkozással előterjesztett jogegységi panaszt vissza kell utasítani.
Vissza kell utasítani továbbá a jogegységi panaszt akkor is, ha azt a 2020. július 1-jét megelőzően hozott Kúria határozattal szemben nyújtották be, ugyanis az átmeneti szabály jelenlegi értelmezésének megerősítése szerint jogegységi panasz eljárásnak a Kúria 2020. július 1-jén és az azt követően meghozott, a 41/B. §-ban meghatározott határozata ellen van helye.
A 44. és a 45. §-hoz
A Javaslat a Bjt. módosításával egységesíti az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba és az érintett szervhez történő bírói beosztást, ezért a Bszi. ide vonatkozó szabályait is pontosítja a Bjt.-vel való összhang megteremtése érdekében.
A 46–48. §-okhoz
A Javaslat módosítja a Kúria főtitkárának és főtitkár-helyettesének jogállását. A Kúria főtitkárának, illetve főtitkár-helyettesének feladata, hogy mint bírósági vezetők hatékonyan segítsék a Kúria elnökének a Kúriára vonatkozó igazgatási tevékenységét. A főtitkár ellátja a Kúria működésével, az elnöki döntések előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos szervezési, ellenőrzési, koordinációs, valamint a szervezeti és működési szabályzat szerint hatáskörébe utalt igazgatási feladatokat, továbbá a Kúria elnöke egyes, a törvényben meghatározott igazgatási jellegű feladatait a főtitkár, illetve a főtitkár-helyettes útján is gyakorolhatja a szervezeti és működési szabályzatban meghatározottak szerint. A főtitkár és a főtitkár-helyettes feladatai alapvetően tehát a Kúria elnökének igazgatási tevékenységéhez kapcsolódnak. Erre figyelemmel a Javaslat szerinti módosítás alapján a főtitkár és a főtitkár-helyettes kinevezésére nem 6 éves időtartamra kerül sor. A Kúria főtitkárának és a főtitkár-helyettesnek kinevezése a jövőben a Kúria elnökének megbízatási idejére szól. Ha a Kúria elnökének megbízatása a megbízatási időtartam letelte előtt szűnik meg, a Kúria főtitkárának és főtitkár-helyettesének megbízatása is megszűnik. Tekintettel arra, hogy a főtitkár és a főtitkár-helyettes megbízatása a Kúria elnökének megbízatási idejére szól, sajátos előírások szükségesek az e tisztségekre vonatkozó pályázatokra is. A Javaslat ezért rögzíti, hogy a Kúria elnöke a Kúria megválasztott elnökével egyeztetve a megbízatási ideje lejártát legalább 20, de legfeljebb 30 nappal megelőzően kiírja a Kúria főtitkári és főtitkár-helyettesi vezetői tisztségre vonatkozó pályázatot. A Kúria megválasztott elnöke a pályázatokat hivatalba lépését követően haladéktalanul elbírálja. Ha a Kúria elnökének megbízatása a megbízatási időtartam letelte előtt szűnik meg, a pályázatot a Kúria megválasztott elnöke hivatalba lépését követően haladéktalanul kiírja.
A 49. §-hoz
Tekintettel arra, hogy a jogegységi panasz szempontjából kiemelt jelentősége van, hogy melyek a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatai, a Javaslat pontosítja a közzéteendő határozatok körét. Hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás esetén az alsóbb fokú bíróság már közzétett határozatára tekintettel is indokolt a Kúria hatályon kívül helyező határozatának közzététele. Ez tartalmazza ugyanis a Kúriának azt a döntését, amellyel a hatályon kívül helyezett határozat jogértelmezését elveti.
Emellett a Javaslat a Bírósági Határozatok Gyűjteményének könnyebb alkalmazhatósága érdekében azt is rögzíti, hogy a Kúria által közzétett határozat mellett fel kell tüntetni annak elvi tartalmát vagy a rövid tartalmát, és az alkalmazott jogszabályokat.
Az 50. §-hoz
A Javaslat módosítja a Bszi. sarkalatossági záradékát, mivel a jogegységi panasz eljárás kifejezett eljárási szabályai nem minősülnek sarkalatos rendelkezésnek.
Az 51. §-hoz
A Javaslat pontosítja a jogegységi panasz előterjesztésére vonatkozó átmeneti szabályt, egyértelművé téve azt, hogy jogegységi panasz eljárásnak a Kúria 2020. július 1-jén és az azt követően meghozott, a Bszi. 41/B. §-ában meghatározott határozata ellen van helye. Ugyanakkor azt is rögzíti átmeneti szabályként a Javaslat, hogy a Bszi. 41/B. §-ában meghatározott feltételek teljesülése esetén a jogegységi panaszeljárásnak az ügyben alkalmazott és alkalmazandó eljárási törvénytől függetlenül minden esetben helye van, ha a felülvizsgálati kérelemmel támadott határozatot a bíróság 2020. április 1-jét és a Kúria a határozatát 2020. július 1-jét követően hozta.
Az átmeneti szabály módosítására azért volt szükség, mert a Bszi. 2019. évi CXXVII. törvénnyel megállapított 197/B. § (5) bekezdésének gyakorlata eltérő értelmezésekhez vezetett. A Kúria elnöke ezért indítványozta az Alkotmánybíróságnál a rendelkezés részleges megsemmisítését (alkotmánybírósági ügyszám: II/01734/2020). A Javaslat a Kúria elnöke indítványának megfelelően, az Alaptörvény 28. cikkében írtaknak megfelelő értelmezést támogatva pontosítja az átmeneti szabályt, amely szerint a 2020. július 1-jei időpont nem az alsóbbfokú bíróság, hanem a Kúria határozatának keletkezésére vonatkozik. A Javaslat így kizárja azt a téves értelmezést, amelyre az alkotmánybírósági indítvány utal.
A 2019. évi CXXVII. törvény csak a megalkotásakor hatályos eljárási törvényeket módosította és írta elő a bíróságok számára a Kúria gyakorlatától eltérésre vonatkozó indokolási kötelességet. A 2019. december 19-én kihirdetett törvény a korábban már hatályon kívül helyezett eljárási törvényeket nem módosíthatta, mert a Jat. 9. § (1) bekezdése szerint nem hatályos jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés nem módosítható. Az átmeneti szabály értelmében nem akadálya a jogegységi panasz-eljárásnak az, hogy az alsóbbfokú bíróságok által alkalmazott, korábban hatályban volt eljárási törvény még nem rendelkezett arról, hogy a Kúria közzétett határozatától eltérést a bíróságnak indokolnia kellett. Ha a támadott határozatot az alsóbbfokú bíróság 2020. április 1-jét követően hozta, az alkalmazott eljárási törvényre hivatkozással a jogegységi panasz nem utasítható vissza.
Az 52. §-hoz
A Javaslat ahhoz a rendelkezéshez, amely a Bírósági Határozatok Gyűjteményének könnyebb alkalmazhatósága érdekében azt is rögzíti, hogy a Kúria által közzétett határozat mellett fel kell tüntetni annak elvi tartalmát vagy a rövid tartalmát, és az alkalmazott jogszabályokat, átmeneti szabályt is rögzít. Az átmeneti szabály szerint ez a kötelezettség a 2021. január 1. után hozott határozatok esetében áll fenn. A Javaslat a 2012. január 1. napja és 2020. december 31. napja között hozott, a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatok esetében ennek a kötelezettségnek a teljesítésére átmeneti időt ad 2023. december 31. napjáig.
Tekintettel arra, hogy a Javaslat módosítja azon határozatok körét, amelyekkel szemben jogegységi panasz kérelem terjeszthető elő, a Javaslat átmeneti szabállyal egyértelművé teszi, hogy a módosított szabályokat azon jogegységi panasz kérelmekre kell alkalmazni, amelyeket 2021. január 1. napján és azt követően terjesztenek elő.
A Javaslat átmeneti rendelkezést ad a Kúria főtitkárra vonatkozó új szabályok első alkalommal történő alkalmazása esetére. E szerint a főtitkárra vonatkozó új szabályokat az e rendelkezések hatálybalépését követően első alkalommal azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a főtitkári tisztségre történő pályázat kiírása és a pályázat elbírálása közötti időben a főtitkári tisztséget a Kúria elnöke megbízással töltheti be.
Az 53. és az 54. §-hoz
A §-ok a jogegységi panasz eljárás szabályainak pontosítása okán, a Bszi. belső összhangjának biztosítása érdekében szükséges szövegcserés módosításokat és hatályon kívül helyezéseket tartalmazzák. Emellett a Javaslat alapján a jövőben öt fős önkormányzati tanácsok járnak el.
Az 55–58. §-hoz
A Bjt.-nek a 2019. évi CXXVII. törvény általi módosítása vezette be azt a szabályozást, amely szerint közigazgatási ügyszakban ítélkező bíró beosztható az Alkotmánybíróság Hivatalába, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalába, az Állami Számvevőszékre, az ügyészségre, központi államigazgatási szervhez, valamint fővárosi és megyei kormányhivatalhoz (a továbbiakban együtt: érintett szerv).
Ugyanakkor a hatályos szabályozás alapján azok a bírák, akik egyéb ügyszakban ítélkeznek, kizárólag az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba oszthatók be amellett, hogy az OBH-ba és a Kúriára beoszthatók.
Tekintettel arra, hogy nem indokolt e körben a különböző ügyszakban ítélkező bírók között különbséget tenni, mivel valamennyi bíró a bírói munkában szerzett tapasztalataival segítheti a fent felsorolt szervek munkáját, továbbá valamennyi bíró fontos munkatapasztalatot szerezhet ezeknél a szerveknél, a módosítás egységesíti a beosztott bíró jogállását.
A Javaslat a Bjt. 27. § (2) bekezdésének és a Bjt. 27/A. §-ának módosításával ügyszakra vonatkozó megszorítás nélkül azt rögzíti, hogy a bíró beosztható a jövőben az OBH-ba, a Kúriára és az érintett szervhez.
Erre figyelemmel a Javaslat a Bjt. 14. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontjában a bírói pályázati rangsor kialakítása során figyelembe vehető szempontok között a szakmai értékelés esetében az érintett szerv alaptevékenységébe tartozó közjogi jellegű feladat- és hatáskör ellátása érdekében az érintett szervnél eltöltött bírói joggyakorlati időnek az érintett szerv vezetője általi értékelését tünteti fel.
A Bjt. 39. § (3) bekezdésben azt is szükséges rendezni, hogy a Kúriára beosztott bíró a vezetői tisztségek közül kizárólag főosztályvezetői, főosztályvezető-helyettesi vagy osztályvezetői munkakört tölthetnek be, illetve ilyen álláshelyen foglalkoztathatóak.
Az 59. §-hoz
A Javaslat a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső bírák körét meghatározó, a Bjt. 42/C. § b) pont bf) alpontjában is egységesen rendelkezik az érintett szervhez beosztott bírákról.
A 60. §-hoz
A Javaslat a Bjt. hatályos szabályozásán érdemben nem változtatva, egységesen rögzíti az érintett szervhez beosztott bíró jogállására vonatkozó szabályokat. A Javaslat a független és pártatlan eljárás biztosítékaként rögzít egy sajátos összeférhetetlenségi szabályt is az érintett szervhez beosztott bíró beosztásának megszűnése esetére. E szerint az érintett szervhez beosztott bíró a beosztása megszűnését követő két évig nem vehet részt olyan ügy elintézésben, amelyben az érintett szerv félként szerepel.
A 61–64. §-okhoz
A Javaslat a hatályos szabályoknak megfelelő tartalommal rögzíti az érintett szervhez beosztott bíró értékelésére, a vele szemben lefolytatásra kerülő fegyelmi eljárására, valamint az adatainak a nyilvántartására vonatkozó szabályokat.
A 65. és a 66. §-hoz
A Javaslat a főtitkárnak az illetményen felül járó juttatásait más alkotmányos intézmények hasonló feladatokat ellátó tisztségviselőinek, így mindenek előtt az Alkotmánybíróság főtitkárának, vagy az Állami Számvevőszék főtitkárának juttatásaihoz igazítja. A főtitkár a jövőben az államtitkárok részére biztosított juttatásokra lesz jogosult, a főtitkár-helyettes pedig az illetményén felül a helyettes államtitkár részére biztosított juttatásokat kapja.
A 67. §-hoz
A Javaslat a beosztott bíróra vonatkozó szabályozás egységesítésére tekintettel a javadalmazás tekintetében szükséges módosításokat is elvégzi. Ez érdemi módosítást nem eredményez, mivel az igazságügyért felelős minisztériumba és az egyéb szervhez beosztott bíró javadalmazása eddig is egységes volt főszabály szerint.
A 68. §-hoz
A Javaslat a beosztott bíróra vonatkozó szabályozás egységesítésére tekintettel a vagyonnyilatkozat tekintetében szükséges technikai jellegű módosításokat is elvégzi.
A 69. §-hoz
A Javaslat az átmeneti szabályok között egyértelművé teszi, hogy a beosztott bíróra vonatkozó szabályozás egységesítése az igazságügyért felelős minisztériumba beosztott bíró jogállását nem érinti, 2021. január 1-jétől az igazságügyért felelős minisztériumba beosztott bíró beosztása a beosztásáról szóló határozatban foglaltak szerint az érintett szervhez történő beosztásnak tekintendő.
A 70. §-hoz
A § a sarkalatossági záradék szükséges kiegészítését tartalmazza.
A 71. §-hoz
A § az igazságügyért felelős minisztériumba beosztott bíró és az érintett szervhez beosztott bíró beosztásának egységesítéséhez kapcsolódó, a Bjt. belső összhangját biztosító hatályon kívül helyezéseket tartalmaz.
A 72. és a 73. §-okhoz
A Javaslat megteremti annak a lehetőségét, hogy az ügyészség a tőle közvetlenül, nem ügyész ügyészségi alkalmazottként nyugállományba vonult személyek részére szociális és temetési segélyt folyósítson, ha az ennek fedezetére álló összeg az ügyészség éves költségvetésben rendelkezésre áll. Emellett a temetési költséggel okozott terhek csökkentése érdekében a Javaslat kimondja, hogy a jövőben a nem ügyész ügyészségi alkalmazottak és a nyugállományú nem ügyész ügyészségi alkalmazottak közeli hozzátartozói is részesülhetnek temetési segélyben.
A 74. §-hoz
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításával a Javaslat – a miniszteri rendeleti szabályozást felváltva – kormányrendeleti szabályozásra utalja a helyi önkormányzati rendeletek és a képviselő-testületi, bizottsági jegyzőkönyvek fővárosi és megyei kormányhivatalok részére történő megküldésének részletes szabályait.
A 75–77. §-hoz
A módosítások a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) és más jogállási törvények közötti összhang megteremtését szolgálják.
A 78. §-hoz
A pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, a kárpótlási hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelők a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) hatálya alá tartozó kormánytisztviselők, az ügyviteli vizsgájukkal összefüggő szabályokat a Kit.-be szükséges átemelni.
A 79. §-hoz
A természetes személyek adósságrendezéséről szóló 2015. évi CV. törvény (a továbbiakban: Are. tv.) hatályos rendelkezései nem részletezték az adós és a hitelezők között a bírósági eljáráson kívül kötött adósságrendezési megállapodás tartalmát. A módosítás példálózó jelleggel felsorolja, hogy az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében, az adós jövedelmi és vagyoni viszonyai figyelembe vételével milyen típusú fizetési kedvezményeket, valamint az adós és a hitelező érdekei szempontjából lényeges rendelkezéseket célszerű a megállapodásba foglalni. Az eddigi tapasztalatok szerint az adós és a hitelezők konszenzust tudnának kialakítani az ingatlan értékesítésére és az értékesítési bevételnek az adósság rendezésére vonatkozóan is, de az ingatlan reális piaci áron történő eladása az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jog miatt nem tud megvalósulni. A végrehajtást kérők érdeke is, hogy követeléseik legalább részben megtérüljenek, ezért ebben az esetben is az értékesítést követően a Családi Csődvédelmi Szolgálat megkeresésének megfelelően a végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 40–41. §-a szerint jár el. A megkereséshez csatolni kell az adósságrendezési megállapodást és az adós nyilatkozatát a vételárból a végrehajtást kérő részére történő kifizetésről.
A 80. §-hoz
A gyakorlatban előfordult, hogy a hitelezők elmulasztották a Családi Csődvédelmi Szolgálat által közzétett hirdetményben meghatározott határidő leteltéig bejelenteni az adóssal szemben fennálló követelésüket. Ugyanakkor azonban az adós vagyontárgyára zálogjoguk vagy végrehajtási joguk van bejegyezve. A Javaslat ezt a helyzetet rendezi azzal, hogy ilyenkor bírósági adósságtörlesztési eljárás kerül lefolytatásra.
A módosítás részletesen szabályozza a hitelezői bejelentkezés elmulasztásának jogkövetkezményeit, és arra ösztönzi a hitelezőket, hogy az eljárásba legalább később jelentkezzenek be. A bejelentési kötelezettségüket késedelmesen teljesítő vagy az eljáráson kívül maradó hitelezők ezt a mulasztásukat azonban nem használhatják fel pénzügyi előnyök szerzésére, tehát nem juthatnak magasabb megtérüléshez azokhoz a hitelezőkhöz képest, akik a jogszabályi határidőket betartva bekapcsolódtak az eljárásba és viselték annak terheit.
A 81. §-hoz
Az eddigi tapasztalatok szerint az adós és a hitelezők a bírósági adósságrendezési eljárásban kötött egyezségben is meg tudnának állapodni az adós ingatlanának értékesítésére és az értékesítési bevételnek az adósság rendezésére vonatkozóan, azonban az ingatlan reális piaci áron történő eladása az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett végrehajtási jog miatt nem tud megvalósulni. A korábban indult, de a bírósági adósságrendezésre tekintettel felfüggesztett végrehajtási eljárásokban részt vevők érdeke, hogy az adóssal szemben fennálló követeléseik legalább részben megtérüljenek, ezért ebben az esetben is az értékesítést követően a családi vagyonfelügyelő kérésének megfelelően a végrehajtó intézkedik a végrehajtási jog töröltetése iránt.
A fentiek mellett a Javaslat szövegpontosítást tartalmaz.
A 82. §-hoz
Az Are. tv. 79. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adósságrendezési eljárásban, a bíróság adósságtörlesztő végzése alapján értékesítésre kerülő ingatlanra vonatkozó végrehajtási jog is megszűnik. A végrehajtási jog ingatlan-nyilvántartásból történő törlése iránt a családi vagyonfelügyelő értesítését követően a végrehajtó intézkedik.
Az Are. tv. 79. §-ának új (1a) bekezdése a korábbi (1) bekezdés szövegében volt, jogtechnikai okokból került egy önálló bekezdésbe.
A 83. §-hoz
Az Are. tv. 86. §-ában rendelkezni kell arról is, hogy az adóst mentesítő bírósági végzés jogerőre emelkedésével a felfüggesztett végrehajtási eljárás e törvény erejénél fogva megszűnik, tekintettel arra, hogy a felfüggesztett végrehajtási eljárás folytatása az adós mentesítésére tekintettel már okafogyottá vált. A bíróság a mentesítő végzést megküldi a végrehajtást foganatosító szervnek annak érdekében, hogy a végrehajtás megszüntetésével összefüggő szükséges intézkedéseket megtegye.
A 84. §-hoz
A Javaslattal beiktatott módosításokra vonatkozó átmeneti szabályokat állapítja meg, az Are. tv. új 105/B. § beiktatásával. A módosításokat alkalmazni kell a folyamatban lévő eljárásokban is, ha egy eljárási cselekményt a törvénymódosítás hatályba lépését követően kell lefolytatni.
A 85. §-hoz
Az Are. tv. 16. § (2) bekezdésének módosítása az Are. tv. 30. § (7a) bekezdésének módosítása miatt szükséges, ugyanis az adósságrendezési nyilvántartónak meg kell küldeni a módosított bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodás szövegét is.
Az Are. tv. 21. § (1) bekezdésében az adós által a főhitelező pénzügyi intézmény részére fizetendő minimális törlesztési részlet kiszámításához szükséges pontosító rendelkezés kerül beiktatásra a törvény belső koherenciájának megteremtése érdekében.
Az Are. tv. 26. § (3) bekezdésében és 41. § (6) bekezdésében indokolt kimondani azt is, hogy az adós által korábban felhalmozott tartozások miatt az adós mindennapi életviteléhez alapvetően szükséges közüzemi szolgáltatásokat a közműszolgáltató nem szüneteltetheti az adós késedelmes fizetésére hivatkozva.
A 86. §-hoz
Az Are. tv. 8. § (1) bekezdésének módosítása arra tekintettel szükséges, hogy ha a korábbi bírósági adósságrendezési eljárást a bíróság érdemben nem utasította el, és az adós képes orvosolni azt a hiányosságot, amire tekintettel a korábbi bírósági adósságrendezési kérelmet a bíróság visszautasította, akkor ne legyen elzárva egy következő adósságrendezési eljárás kezdeményezésétől.
Az Are. tv. 77. § (2) bekezdésének szövege átkerült a 79. § (1) bekezdésébe, ezért hatályon kívül helyezhető.
A 87. és 88. §-hoz
Az E-ügyintézési törvény 2020. október 1. napjával hatályba lépett 14. § (3) bekezdése alapján a gazdálkodó szervezet – ha működéséhez jogszabály által rendszeresített nyilvántartásba vétele kötelező – a Kormány rendeletében meghatározottak szerint, a Kormány rendeletében megjelölt, a gazdálkodó szervezet nyilvántartásba vételéért felelős szerv útján kezdeményezheti, hogy a jogszabály által rendszeresített nyilvántartásba vételi eljárással egyidejűleg kerüljön sor a Kormány rendeletében meghatározott, a hivatalos elérhetőséget biztosító szolgáltatás regisztrációjára. A jogszabály-módosítás által előírt változtatások kivitelezéséhez szükséges technikai feltételek jelenleg nem adottak, ezért a jelenleg már hatályos rendelkezést hatályon kívül kell helyezni, és későbbi időponttal kell újra megállapítani.
A 89. §-hoz
A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló 2017. évi LIII. törvény módosítása a Kjtv.-módosítással összefüggésben azért szükséges, hogy a megszűnő kamarai iránymutatások helyébe lépő szabályzatokra vonatkozóan megteremtse a szabályozási koherenciát.
A 90–92. §-okhoz
A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) 1. § (3) bekezdése szerint fogyasztói szerződésből eredő jogvita esetén nincs helye választottbírósági eljárásnak. A bizalmi vagyonkezeléssel összefüggő jogviszonyok jellemzően nem fogyasztói jogviszonyok, ugyanakkor egyes esetekben mégis fogyasztói jellegű jogviszonynak is minősülhetnek. A bizalmi vagyonkezeléssel összefüggő jogviszonyokban ugyanakkor – a nemzetközi tapasztalatokat figyelembe véve – jellemzően alkalmaznak választottbírósági kikötést az esetlegesen felmerülő jogviták hatékony rendezése érdekében. A rendszerint nemzetközi elemeket is tartalmazó szerződések esetén ugyanis gyakran nem állapítható meg egyértelműen, hogy melyik állam bírósága rendelkezik joghatósággal az ügy elbírálására, vagy a jogvita szempontjából releváns több jogviszonyból eredő viták különböző államok bíróságainak joghatósága alá tartoznak. A felek által alkalmazott választottbírósági kikötés ugyanakkor biztosíthatja, hogy a jogvitát érintő összes kérdésben ugyanaz a bíróság dönthessen, ami jelentősen csökkentheti a vita eldöntésének költség- és időigényét, csökkenti továbbá a párhuzamos eljárások lehetőségét is. A választottbíróság tagjai között rendszerint magasabb számú az olyan külföldi és hazai gyakorlatot egyaránt ismerő szakember, akiknek tapasztalata ugyancsak elősegítheti a jogvita végleges rendezését. Az eljárás nyelvének szabad megválasztása is előnyt jelent a nemzetközi elemeket tartalmazó ügyek elbírálása során. Mindezekre tekintettel indokolt egyértelművé tenni, hogy a bizalmi vagyonkezelési szerződéssel összefüggő jogviták választottbírósági eljárásban elbírálhatóak.
A Vbt. 61. §-ának módosítása lehetővé teszi, hogy az elnökség tagja elnökségi tagi megbízatása alatt is eljárhasson választottbíróként, ha kifejezetten a felek jelölik választottbírónak. Az elnökségi tag választottbíróként történő eljárásának korlátozása alapvetően az elnökség függetlenségét biztosítja, ugyanakkor a felek kérelmére eljáró személy esetén nem kívánt érdekellentét a fél és a választottbíró között nem merülhet fel. További szempont, hogy az elnökség tagjai felelősen akkor tudnak a választottbíráskodással kapcsolatos kérdésekben dönteni, ha a választottbírósági gyakorlattól nem szakadnak el. Célszerű tehát a választottbíróként történő eljárást az elnökségi tag esetében is lehetővé tenni, ha az a felek akaratán alapul.
A 93. §-hoz
Az Üttv. 23. § (1) bekezdés a) pontjának, 27. § (1) bekezdés c) pontjának, 66. § (1) bekezdésének és 70. § (1) bekezdésének kiegészítését teszi szükségessé annak megteremtése, hogy az igazságügyi szakértői intézmények által igazságügyi alkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott jogi munkatársak is szükség esetén kamarai jogtanácsosként vagy ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett jogi előadóként láthassák el tevékenységüket. Ezen felül az Üttv. ügyvédi tevékenységet kizáró esetei között a vonatkozó büntetőjogi és bűnügyi nyilvántartási törvényekkel, valamint az Üttv. 22. § (1) bekezdés c) pontjának más eseteivel való belső koherencia megteremtése érdekében szükséges szövegcserés módosítással a felfüggesztett szabadságvesztés esetében is arról rendelkezni, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlásához előírt várakozási idő nem a próbaidő leteltével, hanem a mentesítés beálltával kezdődik.
A 94. §-hoz
A Javaslat a bírónak az igazságügyért felelős minisztériumba és az érintett szervhez történő beosztására vonatkozó szabályok egységesítésére tekintettel szükséges módosítást tartalmazza, mivel e körben a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény fogalomhasználatát is a Bjt. szerinti egységes szabályozáshoz kell igazítani.
A 95. és a 97. §-hoz
A pártfogó felügyelői, jogi segítségnyújtó és áldozatsegítő szolgálatként, a kárpótlási hatóságként kijelölt szervnél működő pártfogó felügyelők a Kit. hatálya alá tartozó kormánytisztviselők, azonban ügyviteli vizsgájukat jelenleg a korábban irányadó jogállási törvény – a Kttv. – tartalmazza, illetve az adja meg a kapcsolódó végrehajtási rendelet megalkotásához a felhatalmazást. A kérdéses rendelkezésetek a Kit.-be szükséges átemelni.
A 96. §-hoz
A módosítás alapján jár szabadság a szülési szabadság időtartamára is.
A 98. §-hoz
Az irányító hatósági feladatokat ellátó szervezeti egység irányítására és annak vezetője tevékenységére vonatkozó szabályozás pontosítása vált szükségessé a hatékony működés biztosítása érdekében.
Az európai uniós források 2021–2027 közötti elosztásához kapcsolódóan 2021. január 1-jétől új Irányító Hatóság (a továbbiakban: IH) jön létre a teljes fejlesztéspolitikai intézményrendszer technikai segítségnyújtása érdekében Végrehajtás Operatív Program (a továbbiakban: VOP) néven. A VOP IH az európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkárság szervezetében, azon belül is a fejlesztéspolitikai szolgáltatásokért felelős helyettes államtitkárságon kerül létrehozásra. A módosítás szükségességének oka, hogy jelenleg az IH feladatot ellátó helyettes államtitkárok egyéb szakmai feladatot nem láthatnak el, melytől az újonnan létrehozandó IH esetén, annak jellegére, funkciójára és szervezeti felépítésére tekintettel indokolt eltérni.
A módosítás lehetővé teszi, hogy az irányító hatósági feladatokat ellátó szervezeti egység a közigazgatási államtitkár irányítása alá tartozzon.
A 99. §-hoz
A 2019. évi CXXVII. törvény alapján Csornán járásbíróság, Balatonfüreden pedig törvénykezési hely fog működni a jövőben. A Javaslat annak érdekében, hogy az új járásbíróság és az új törvénykezési hely működésének megkezdéséhez minden feltétel rendelkezésre álljon, módosítja a 2019. évi CXXVII. törvény ide vonatkozó hatálybalépési időpontját.
A 100. §-hoz
A módosítás az örökbefogadások előkészítését végző területi gyermekvédelmi szakszolgálat feladatai között egyértelművé teszi, hogy a gyermek számára elsősorban arra alkalmas örökbefogadó házaspárt kell kiválasztania.
A módosított szabályozás alapján egyértelmű a jogalkotó szándéka: a gyermek számára legmegfelelőbb, legnagyobb jogi és érzelmi biztonságot nyújtó gondoskodási formaként a házastársak általi örökbefogadást részesíti előnyben.
A házasság preferálását társadalomtudományi kutatások, empirikus statisztikai tények támasztják alá, hiszen kimutatható, hogy a házasságok jóval tartósabbak, mint az élettársi kapcsolatok: utóbbiak közül öt éven belül minden harmadik bomlik fel, míg a házasságok közül csak kevesebb, mint 10%-uk. Márpedig a gyermek mindenek felett álló érdeke az, hogy ne instabil, kiszámíthatatlan viszonyok között, hanem valóban tartós szeretetközösségben nevelkedhessenek fel. A jogi szabályozás ehhez a természetes igényhez törekszik alkalmazkodni.
A 101. §-hoz
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) örökbefogadási feltételeinek változásához igazodóan szükséges megjeleníteni a Gyvt.-ben, hogy egyedül örökbe fogadni szándékozó személy esetén a családpolitikáért felelős miniszter különös méltánylást érdemlő esetekben hozzájárulhat az alkalmasságuk megállapításához. Az örökbefogadásra való alkalmasság megállapítása gyámhatósági hatáskör. A jövőben a gyámhatóságnak az egyedül örökbe fogadni szándékozó személy örökbefogadásra való alkalmasságának megállapításáról való döntéséhez a miniszter hozzájárulását kell kérnie. A miniszter a hozzájárulás megadásánál a gyermek érdekét mérlegeli, figyelemmel az Alaptörvény L) cikkét és XVI. cikk (1) bekezdését érintő változásokra.
102. §-hoz
Az örökbefogadási feltételek változásához kapcsolódóan fontos átmeneti rendelkezésben rögzíteni, hogy a változások a módosítás hatálybalépésekor hatályos alkalmassági határozattal rendelkező örökbe fogadni szándékozó személyeket nem érintik. Azaz azon egyedül örökbe fogadni szándékozó személyek esetén, akiknek alkalmasságát már megállapították, vagy az esetlegesen meghosszabbították, vagy meghosszabbítják, a miniszteri hozzájárulás nem szükséges.
A 103. §-hoz
Koherenciás célú szövegcserés módosítás.
A 104. §-hoz
A Ptk. rögzíti az örökbefogadás anyagi jogi feltételeit. A Ptk. örökbefogadásra vonatkozó rendelkezései szerint gyermeket együttesen jelenleg csak házastársak fogadhatnak örökbe. Ugyanakkor jogilag lehetőség van arra, hogy bárki, egyedül örökbefogadó szülővé váljon. Ez annyit jelent, hogy csak ő lesz szülő, partnere nem gyakorolhat szülői felügyeleti jogokat. A Javaslat alapján a Ptk. örökbefogadó személyéről szóló 4:121. §-a úgy módosul, hogy – a gyermek családban történő nevelkedése érdekében – főszabály szerint gyermeket csak házaspárok fogadhatnak örökbe, vagyis örökbefogadó szülő csak egy házasságban élő nő és egy férfi lehet. Ez alól a házastársi és rokoni örökbefogadás kivételt jelent. A házastársi, rokoni örökbefogadáson túl különös méltánylást érdemlő helyzet fennállása esetén a Javaslat külön jogszabályra utalással kivételt állapít meg. Erről a kivételről a Gyvt., illetve a részletszabályokról a kormányrendelet rendelkezik. Következésképp kivételes esetben továbbra is mód van arra, hogy valaki gyermeket egyedül örökbe fogadjon, de az örökbefogadni szándékozó személy alkalmassága megállapításához a Gyvt. szabályai alapján a családpolitikáért felelős miniszter hozzájárulására van szükség.
A 105. §-hoz
Hatálybaléptető rendelkezés.
A 106. §-hoz
Sarkalatossági záradék.
A 107. és a 108. §-hoz
Az Európai Uniós jognak való megfelelést szolgáló rendelkezés.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás