2020. évi CLXXV. törvény indokolás
2020. évi CLXXV. törvény indokolás
a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról szóló 2020. évi CLXXV. törvényhez
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (3) bekezdése és a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.
A jogalkotó lényeges egyszerűsítést hajt végre a mezőgazdasági öntözési célú kutak létesítése tekintetében azzal, hogy az 50 méternél nem mélyebb, illetve az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági öntözési célú kutak esetében hatósági nyilvántartásba történő bejegyzés érdekében az öntözési igazgatási szervhez történő bejelentés megtételét írja elő. A bejelentés alapján dönti el a hatóság, hogy szükséges-e vízjogi engedélyezési eljárás lefolytatása vagy az adott kút nem építhető meg vagy jóváhagyja a bejelentést.
A jogalkotó az előbbi mélységi korlát meghatározása mellett az ilyen kutak vízkivételi mennyiségére tekintettel egyéb feltételeket is meghatároz.
Ezzel egyidejűleg a jogalkotó „kútamnesztiát” hirdet a korábban engedély nélkül létesített, az 50 méternél nem mélyebb, illetve az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági öntözési célú kutakra.
Az általános engedélyezési kötelezettség megszüntetése jelentős adminisztratív könnyítést eredményez képest nagyságrendileg több, elsősorban gazdasági célú, így az általános engedélyezési kötelezettség megszüntetése mellett a bejelentéshez kapcsolódóan szükséges alapvető műszaki követelményeket is meghatározni. Felszín alatti vízkivételt biztosító vízilétesítmény a hatályos szabályozás szerint is csak olyan területeken létesíthető, ahol a vízkivétel az ivóvíz-bázisokat, karszt- vagy rétegvíz-készletet nem érinti. A törvénymódosítás meghatározza mezőgazdasági öntözési célú kút fogalmát.
Az általános engedélyezési körből kikerülő, illetve a jelenleg engedély nélkül üzemelő kutak fellelhetőségi helyéről az öntözési igazgatási szerv tájékoztatást kap, mivel a kutak bejelentési kötelezettsége a hatósági nyilvántartás érdekében fennmarad.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
1., 3–5., 7–8. §
A törvénymódosítás új eljárásrendszert vezet be az 50 méternél nem mélyebb, illetve az első vízzáró réteget el nem érő mezőgazdasági öntözési célú kutak vonatkozásában, abban az esetben, ha a mezőgazdasági öntözési célú kút és a hozzákapcsolódó öntözőrendszer kizárólag a létesítő, üzemeltető művelése alatt álló területek öntözését szolgálja. Az eljárás a létesítő által az öntözési igazgatási szervhez a hatósági nyilvántartásba történő bejegyzésre irányuló bejelentéssel veszi kezdetét. A bejelentés alapján az öntözési igazgatási szerv – a vízbázis állapotára és a tervezett kútnak a vízbázisra gyakorolt hatására tekintettel a felszín alatti vizek védelme érdekében – az előzetes bejelentésben foglaltak alapján a létesítést jóváhagyhatja, megtilthatja, vagy megállapíthatja, hogy vízjogi engedélyezési eljárás lefolytatása szükséges. A kút létesítése csak az öntözési igazgatási szerv jóváhagyása után vagy a véglegessé vált vízjogi létesítési engedély birtokában kezdhető meg.
A felszín alatti vizek minőségi védelme érdekében a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendelet szerint kijelölt, kijelölés alatt álló, illetve előzetesen lehatárolt belső, külső és hidrogeológiai védőidom, védőterület érintése, valamint karszt- vagy rétegvízkészlet igénybevétele esetén továbbá hatósági nyilvántartásban szereplő talaj, illetve talajvíz szennyezéssel érintett területeken a mezőgazdasági öntözési célú kutak létesítése továbbra is engedélyköteles marad.
Az engedélyezési kötelezettség alól mentesülő kutak feltételrendszerének meghatározásakor figyelembe vételre került, hogy az ezeknek a feltételeknek megfelelő kutak a felszín alatti vízkészleteket kevésbé veszik igénybe, hiszen az első vízzáró réteget nem törik át, és a saját célú öntözés feltételével mennyiségi korlát is beépítésre került. Ezeknek a kutaknak erre figyelemmel a tanulmányok szerint elhanyagolható hatás tulajdonítható az alsóbb vízbázisok vonatkozásában. Ugyanakkor feltehető nagy számukat (illetve az erre vonatkozó adatok hiányát) tekintve mindenképpen szükséges, hogy ezekről a kutakról minél átfogóbb ismeretek álljanak a hatóságok és a döntéshozók rendelkezésére. A bejelentéssel és nyilvántartásba vétellel ezen kutak számbavehetők és ellenőrizhetők, ezáltal erősebb hatósági kontroll alá kerülnek, ugyanakkor a bejelentés a vízhasználók adminisztratív és anyagi terheinek könnyítésével valósul meg, illetve hozzá kapcsolódóan – a folyamat elősegítésére – kiépíthető egy támogatási rendszer. A hatóság célirányosan tervezheti a bejelentett kutak ellenőrzését és utólagos engedélyezését, és folyamatosan rendelkezésére állnak a vízhasználati adatok. A kutak kivitelezését továbbra is szakértő kútfúró végezheti. A hatósági felügyelet alapján a kutak megfelelő kivitelezésével a felszín alatti vízkészletek mennyiségére és minőségére vonatkozó főbb védelmi szempontok továbbra is érvényesülnek.
2. §
A vízkészletet használónak a kitermelt vagy lekötött vízmennyiség után járulékfizetési kötelezettsége van. A törvény értelmében meghatározott vízhasználók köre kiegészül azokkal, akik mezőgazdasági öntözési célú kutat bejelentés alapján létesítenek, illetve üzemeltetnek, a fizetési kötelezettség, illetve a fizetés alóli mentesség jogalapjának biztosítása érdekében.
6. §
A rendelkezés célja a kúthasználókat terhelő adminisztratív kötelezettség csökkentése a bejelentési eljárás bevezetése által.
A törvénymódosítás hatálybalépésének időpontjáig engedély nélkül, vagy engedélytől eltérően létesített, a felsorolt feltételeknek megfelelő mezőgazdasági öntözési célú kutak, ha azokat 2023. december 31-ig azt az öntözési igazgatási szervhez bejelentik és az öntözési igazgatási szerv a bejelentés elfogadásáról visszaigazolást küld, legálisnak minősülnek. A visszaigazolással az öntözési igazgatási szerv megerősíti, hogy a bejelentett kút a létesítés helye és a használat módja alapján az engedélymentes körbe tartozó mezőgazdasági öntözési célú kút.
Fentieknek megfelelően a mezőgazdasági öntözési célú kutak engedélyezésének megszüntetése nem érinti automatikusan az összes ilyen kutat. Az az 50 métert, illetve az első vízzáró réteget meghaladó talpmélységű kutak, továbbá a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendelet szerint kijelölt, kijelölés alatt álló, illetve előzetesen lehatárolt belső, külső és hidrogeológiai védőidom, védőterület érintése, valamint karszt- vagy rétegvízkészlet igénybevétele esetén továbbá hatósági nyilvántartásban szereplő talaj, illetve talajvíz szennyezéssel érintett területeken, vagy ha az öntöző kút nem csak egy mezőgazdasági termelő művelésében álló területeket lát el, akkor az engedély nélkül üzemelő mezőgazdasági öntözési célú kútra, a 29. § (7) bekezdése szerinti határidőig bírságmentesen fennmaradási engedélyt kell kérni az öntözési igazgatási szervtől.
A hatályos törvényi rendelkezés értelmében az engedély nélkül létesített kutak utólagos engedélyezésének (fennmaradási engedély) meghatározott ideig történő kérelmezése mentes a vízgazdálkodási bírság alól. A törvénymódosítás e bírságmentességet a korábban engedély nélkül létesített, és az engedélykötelesből engedélymentes körbe átsorolt, a jövőben csak bejelentés-köteles mezőgazdasági öntözési célú kutakra is kiterjeszti.
9. §
Hatályba léptető rendelkezés.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás