KÜ BH 2020/189
KÜ BH 2020/189
2020.06.01.
A volt hadigyámolti járadék megállapítására irányuló eljárásban kizárólag másik hatóság határozatára döntést nem lehet alapítani [1994. évi XLV. tv. (Hdt.) 7/A. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2018. május 17. napján elhunyt édesapja, B. D. jogán hadigyámolt jogcímen rendszeres havi járadék megállapítása iránti kérelemmel fordult a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal Debreceni Járási Hivatalához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság). Kérelmében előadta, hogy édesapja a fogságból rendkívül rossz állapotban jött haza, váll-lövést kapott, tüdőgyulladása volt, megfagyott a lábujja, arra is hivatkozott továbbá, hogy nővérei részére ugyanezen tényállás alapján rendszeres havi járadékra jogosultságot állapítottak meg (Pest Megyei Kormányhivatal PE/040/01270-3/2018. számú és PE-040/01095-3/2018. számú határozatok). Az elsőfokú hatóság 2018. július 6. napján kelt, HB-03/HAT/10018-5/2018. számú határozatával a felperes kérelmét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2018. augusztus 23. napján kelt HB/11-HAT/03361-2/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes édesapjának halála közvetlenül nem hadieredetű, nem a II. világháborúban katonai szolgálat, illetve nem a hadigondozásról szóló 1994. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Hdt.) 2. §-a által meghatározott hadifogság közvetlen következményeként vesztette életét, hanem hazaérkezését követően évtizedekkel később. Utalt arra, hogy a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattár Központi Irattára hadieredetű sérülésre, hadifogságra, hadirokkanttá nyilvánításra vonatkozó információval nem rendelkezett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperesi határozat igazságtalan, mert öt nővére megkapta az ellátást.
[3] Az alperes védiratában a határozatában foglaltak alapján kérte a felperes keresetének elutasítását.
Az elsőfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperesi határozatot megváltoztatta és megállapította, hogy a felperest volt hadigyámolt jogcímen rendszeres havi járadék illeti meg. Ítéletének indokolásában kiemelte, hogy az alperes ugyan megalapozottan hivatkozott arra, hogy általánosságban a más ügyben hozott közigazgatási hatósági döntés nem köti, azonban a perbeli tényállás szerint a felperes testvérei azonos bizonyítékok alapján, azonos személy hadieredetű fogyatkozásának megállapítására tekintettel részesültek a Hdt. rendszere szerinti ellátásban. Figyelemmel arra, hogy ugyanazon személy hadieredetű fogyatkozását, és abból származó volt hadigyámolti jogállást a felperes testvérei részére már megállapítottak, így indokolatlan megkülönböztetést jelentene a felperessel szemben ezen jogállás közigazgatási hatóság által történő megkérdőjelezése anélkül, hogy a más hatóság által megállapított tényállást ténylegesen cáfolni tudná. Hivatkozott a Kúria Kfv.III.37.029/2017/4. számú ítéletére, és arra, hogy az ezzel ellentétes értelmezés elfogadása a jogállamiság Alaptörvény B) cikkében foglalt követelményével is ellentétes helyzetre vezetne. Mivel a felperes az eljárásban tőle elvárható bizonyítási kötelezettségének eleget tett azzal, hogy igazolta, hogy más közigazgatási szervek a testvérei részére az ellátásra jogosultságot, közös szülőjük hadieredetű fogyatkozása alapján már megállapították, amivel szemben az alperesi hatóságot az ellenbizonyítás lehetősége megilletheti, azonban a más hatósági határozatban ugyanazon személy vonatkozásában tett megállapítások cáfolata nélkül az ügyfélre hátrányosabb tartalmú határozatot nem hozhatott volna.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[5] Az alperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte. Azt állította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Hdt. 1. § (1) bekezdését, 2. § g) pontját, 7/A. § (2) bekezdését, 26. § (4) bekezdését, továbbá a Hdt. végrehajtásáról szóló 113/1994. (VIII. 31.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. §-át és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (2) bekezdését, 3. §-át, 62. § (2) bekezdését, 64. § (1) bekezdését, a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (2) bekezdését és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 323. § (3) bekezdését. Kifejtette, hogy a felperes által az eljárás során becsatolt, a Pest Megyei Kormányhivatal PE/040/01270-3/2018. számú határozat igazolja, hogy a felperes Sz. L.-né nevű testvére jogosultságot szerzett hadigondozotti ellátásra, továbbá, hogy az eljárások során megkeresett szervek (Nyugdíjfolyósító Igazgatóság, HM Központi irattára) nem tudták alátámasztani az ügyfél hadigondozásra való jogosultságát, végül pedig, hogy a jogosultság megállapításának egyedüli alapja a Várpalotai Járási Hivatal VE-08B/HAT/1339-2/2017. számú, egyszerűsített határozata, amely a felperes édesapjának hadirokkantságával kapcsolatban ténymegállapítást nem tartalmaz, az a felperes testvérének hadigondozásra való jogosultságát megállapította. Ezen tények azonban nem bizonyítják a felperes hadigondozásra jogosultságát, nem tartalmaznak ugyanis adatot a felperes édesapjának hadi eredetű rokkantságáról. Utalt arra, hogy a hadigondozásra való jogosultság megállapítása esetén meghatározott eljárás szerint megállapított rokkantságot, valamint annak hadi eredetét igazoló iratot kell nyilatkozattal pótolni. Hadi eredetű rokkantság bizonyításához csak olyan ügyféli nyilatkozat lenne elfogadható, amely arról szól, hogy az érintett személy hadi eredetű rokkantságát megállapító közokirat létezett, rendelkezésre állt korábban, azonban az már nem fellelhető és beszerzése sem lehetséges, ilyen nyilatkozat azonban sem a felperes, sem testvére ügyében nem keletkezett. Az elsőfokú ítéletben hivatkozott, a Kúria Kfv.III.37.029/2017/4. számú ítéletével kapcsolatban kiemelte, hogy az egyedi ügyben hozott ítélet, amely nem minősül jogegységi döntésnek. Utalt azzal szemben a Legfelsőbb Bíróság EBH 2001.583 számú döntésére, és a 1/2002. számú KJE határozatra, amely megállapította, hogy nem jelenti az ügyfélegyenlőség sérelmét a korábbi téves jogalkalmazási gyakorlat megváltoztatása. Érvelése szerint az eredményezne teljes jogbizonytalanságot, ha azonos tényállást tartalmazó okiratokkal kapcsolatban eltérő eredményű döntések születnének úgy, hogy a jogosultság megállapítása attól függne, hogy a kérelmező rendelkezik-e olyan testvérrel, akinek kérelmét jogszabálysértő módon, jogosultságot megállapító eredménnyel bírálták el más megyében.
[6] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[7] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletében arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel azonos bizonyítékok alapján, azonos személy hadieredetű fogyatkozásának megállapítására tekintettel a felperes testvéreinek hadigyámolti jogállását megállapították, indokolatlan megkülönböztetést jelentene a felperessel szemben ezen jogállás megkérdőjelezése.
[9] Erre tekintettel arról kellett a Kúriának először döntenie, hogy másik hatóságok azonos személy hadieredetű fogyatkozására tekintettel megállapított havi járadékról rendelkező határozata köti-e a felperes által kérelmezett havi járadékról döntő hatóságot. Kiemelendő, hogy a Kúria egységes joggyakorlata értelmében (Kfv.VI.37.788/2018/7. és Kfv.IV.37.791/2018/7. számú ítéletek) más hatóság azonos személy hadieredetű fogyatkozásával kapcsolatos egyedi döntése a tényállási elemek részét képezheti, azonban jogi kötőerőt az ügyben nem jelent, mivel a közigazgatási eljárások olyan egyedi eljárások, amelyekben a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság jogosult és egyben köteles önálló, ténybelileg és jogilag megalapozott döntést hozni. Önmagában tehát az a tény, hogy egy másik székhelyű hatóság a felperes testvérei kérelmeinek helyt adott, nem jelentheti azt, hogy a felperes kérelmét is pozitívan kell elbírálni.
[10] A hadigyámolti jogállás körében tehát a bíróság nem alapíthatja döntését másik illetékességű hatóságoknak a felperes testvérei ügyében hozott döntéseire, ugyanis a jogszabályi feltételek fennállást valamennyi kérelem és eljárás során egyedileg kell vizsgálni és értékelni. A közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát végző bíróság pedig az alperesi határozat jogszerűségét köteles vizsgálni, az pedig önmagában, hogy a felperes testvérei kérelmeinek ügyében számukra pozitív döntés született, nem teszi a felperes ügyében született határozatot jogszabálysértővé.
[11] A Hdt. és a Vhr. rendelkezései alapján a felperesnek kellett bizonyítania a felperes édesapjának hadi eredetű rokkantságát. A Hdt. 26. § (4) bekezdése értelmében a jogosultság hadi eredetét elsődlegesen egykorú szolgálati, katonai, kórházi iratokkal és hatósági igazolásokkal, ezek hiányában más hitelt érdemlő módon kell igazolni. A felperes nem vitatta, hogy hadigondozásra való jogosultságát nem tudta okiratokkal igazolni, a hatóságok által megkeresett szervek pedig szintén nem támasztották alá a felperes hadigondozásra való jogosultságát. Az eljárt hatóságok tehát a jogszabályoknak megfelelően utasították el a felperes kérelmét arra figyelemmel, hogy a felperes nem minősül a Hdt. 7/A. § (2) bekezdése szerinti volt hadigyámoltnak. Az elsőfokú bíróság pedig okiratok és egyéb bizonyítékok hiányában jogszabálysértő módon járt el akkor, amikor a felperes hadigyámolti jogállását megállapította.
[12] A Kúria a fentiekben kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 99. § (3) bekezdése és 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv.II.37.184/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás