KÜ BH 2020/190
KÜ BH 2020/190
2020.06.01.
Közbeszerzési eljárás során az ajánlatkérőt az esélyegyenlőség sérelme okán akkor illetheti meg az ügyfélképesség, ha igazolja, hogy vele szemben az ajánlatkérő az eljárás során eltérő elvárást tanúsított, azonos tartalmú pályázati elemet különböző módon értékelt. Az ajánlatkérő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamely jog- vagy érdeksérelme a vita--tott közbeszerzési eljárással kapcsolatban [2015. évi CXLIII. tv. (Kbt.) 71. § (1) bek., 148. § (2) bek.].
A fellebbezés elbírálása alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes mint ajánlatkérő 2017. április 11. napján küldte meg az összefoglaló tájékoztatását a Közbeszerzési Hatóságnak a „Foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtása a Miniszterelnökség alkalmazottai részére megbízási keretszerződés alapján 2 részben, I. rész: foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtása a Miniszterelnökség alkalmazottai részére Budapesten” megrendelése tárgyában, a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) 113. § (1) bekezdése szerinti közbeszerzési eljárás megindítása érdekében. Az ajánlattételi felhívás 4. pontja ismertette azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a felperesnek évenként fennáll a kötelezettsége a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás nyújtására. Az ajánlatkérő a Kbt. 76. § (2) bekezdése c) pontja szerinti legjobb ár-érték arányt megjelenítő szempontokat alkalmazta. Rögzítette, hogy a szerződés időtartama a szerződés aláírásától számított 12 hónapig vagy a keretösszeg kimerüléséig tart, megbízási szerződés keretében.
[2] Az ajánlattételi határidőre négy ajánlattevő, köztük az alperesi beavatkozó (kérelmező) nyújtott be ajánlatot. Az ajánlatok elbírálásáról 2017. július 21-én készült összegzés szerint az eljárás az első rész tekintetében eredményes lett, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ (nyertes ajánlattevő) tett egyedül érvényes ajánlatot, és a felperes őt hirdette ki nyertesként. Az ajánlatkérő az alperesi beavatkozó ajánlatát a hiánypótlási kötelezettség elmulasztása miatt, a Kbt. 73. § (1) bekezdés e) pontja alapján, a 2017. június 1-jén hozott közbenső döntésével érvénytelenné nyilvánította.
[3] Rögzítendő, hogy a nyertes ajánlattevő az ajánlatának 16. oldalán úgy nyilatkozott, hogy önállóan megfelel az ajánlatkérő által előírt a Kbt. 65. §-ában foglalt alkalmassági követelményeknek. Az ajánlatkérő ezzel összefüggésben több alkalommal is hiánypótlásra hívta fel, végül a válaszokat elfogadva hozta meg eljárást lezáró döntését. Az alperesi beavatkozó 2017. július 10-én előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő, melyben kifogásolta, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatára vonatkozó hiánypótlási felhívás a Kbt. 71. § (6) bekezdésébe (az azonos hiány újabb hiánypótoltatásának tilalmába) ütközött. Az ajánlatkérő azonban az előzetes vitarendezési kérelmet elutasította.
[4] Az eljárást lezáró döntés megsemmisítése, jogsértés megállapítása iránt, három kérelmi elemet érintően az alperesi beavatkozó nyújtott be jogorvoslati kérelmet az alpereshez. Egyrészt továbbra is sérelmezte a nyertes ajánlattevő ajánlatával kapcsolatban a Kbt. 71. § (6) bekezdése jogellenes alkalmazását, másrészt (második és harmadik kérelmi elemként lényegében azonos okból) azt, hogy a nyertes ajánlattevő ajánlatában szereplő két szakápoló végzettségének, illetőleg szakmai gyakorlatának igazolása hiánypótlás után sem felelt meg a felhívásban foglaltaknak. Az ajánlatkérő tehát megsértette a Kbt. 73. § (1) bekezdés d) pontját, mert nem nyilvánította érvénytelenné az ajánlatot.
[5] A kérelmező az ügyfélképessége fennállásának alátámasztására a Kbt. 148. § (2) bekezdésére és az ügyfélképesség kérdése körében kialakult bírói gyakorlatra (Kúria Kfv.II.37.674/2015/6. számú eseti döntése) hivatkozott. Kiemelte, hogy bár a hivatkozott kúriai határozat még a 2011. évi Kbt. 137. § (2) bekezdésének értelmezéséről szól, azonban azzal a 2015. évi Kbt. 148. § (2) bekezdése szó szerint megegyezik. A fentiek alapján kialakított jogi álláspontja szerint a 148. § (2) bekezdése csak az egyéb érdekelt vonatkozásában várja el a jog-, illetve érdeksérelem igazolását, az ajánlattevőt pusztán az eljárásban betöltött szerepe folytán ipso iure megilleti az ügyféli státusz.
[6] Az ajánlatkérő a nyilatkozatában elsősorban az ügyfélképesség hiánya okán kérte az eljárás megszüntetését. Rámutatott, hogy a kérelmező nem teljesítette a hiánypótlási felhívásban foglaltakat, ezért az ajánlata érvénytelen lett, melyet nem kifogásolt, emiatt jogorvoslati kérelmet nem nyújtott be. Számos hatósági és bírósági eseti döntésre is utalva kifejtette, hogy az ügyfélképességet csak közvetlen érdeksérelem alapozhatja meg, amely akkor állapítható meg, ha a kérelmező a szerződés megkötésére vonatkozóan került hátrányos helyzetbe, illetve az ajánlatkérő jogsértése közvetlen következményeként elesik a szerződés megkötésének közvetlen lehetőségétől. A kérelmező érvénytelen ajánlattal nem lehet az eljárás nyertese, így a kérelmének érdemi elbírálása esetén sem kerülne előnyösebb helyzetbe, így jogos érdekét közvetlenül nem érinti az ajánlatkérői döntés. Az ajánlatkérő részletesen kifejtett álláspontja szerint érdemben sem alapos a jogorvoslati kérelem, ezért kérte annak elutasítását.
[7] Az alperes D.366/15/2017. számú határozatában a jogorvoslati kérelem első kérelmi elemét elutasította. A második és harmadik kérelmi elem vonatkozásában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 69. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kbt. 71. § (1) bekezdését, ezért a beszerzés 1. részére vonatkozó eljárást lezáró döntést megsemmisítette.
[8] A jogorvoslati kérelem érdemi elbírálhatóságának vizsgálata során a Kbt. 148. § (2) bekezdése értelmezéséből arra a következtetésre jutott, hogy mivel a jogalkotó konkrétan meghatározta azt, hogy mely személyek, szervezetek jogosultak jogorvoslati eljárás kezdeményezésére, így nem biztosította a feltétel nélküli jogorvoslat-kezdeményezési jogot. A jogalkotó az ajánlatkérőn kívüli személyek, szervezetek vonatkozásában pedig ahhoz a feltételhez kötötte a jogorvoslat kezdeményezésének a jogát, hogy a Kbt.-be ütköző tevékenység vagy mulasztás a jogát vagy jogos érdekét sértse vagy veszélyeztesse. Tényként rögzítette, hogy az alperesi beavatkozó ajánlatát az ajánlatkérő érvénytelenné nyilvánította és e döntést az alperesi beavatkozó jogvesztő határidőn belül nem támadta, de ettől függetlenül a jogos érdeke fennáll annak vitatására, hogy az ajánlatkérő jogszerű bírálatot követően hozza meg az eljárást lezáró döntését, azaz azonos elvek mentén bírálja el az ajánlatokat. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperesi beavatkozó ügyfélképessége, a jogos érdeke a jogorvoslati kérelemben foglaltak megállapítása tekintetében fennáll, ezért érdemben elbírálta jogorvoslati kérelmet.
[9] Az első kérelmi elem tekintetében nem találta megalapozottnak a kérelmező jogorvoslati kérelmét, azaz a Kbt. 71. § (6) bekezdése megsértését, míg a második és harmadik kérelmi elemet alaposnak ítélte. Hivatkozott a Kbt. 69. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a Kbt. 71. § (1) bekezdésére, és utóbbit idézve rögzítette, hogy az ajánlatkérő köteles az összes ajánlattevő és részvételre jelentkező számára azonos feltételekkel biztosítani a hiánypótlás lehetőségét, valamint az ajánlatban a részvételi jelentkezésben található nem egyértelmű kijelentés, nyilatkozat, igazolás tartalmának tisztázása érdekében az ajánlattevőtől felvilágosítást kérni. Az alperes megállapította, hogy az a tény, hogy a nyertes ajánlattevő szakembereinek önéletrajzai ugyanazon munkáltatónál ugyanazon ápolási osztályon, ugyanazon időben más szakmai gyakorlati megjelölést tartalmaztak olyan ellentmondásnak minősül, mely kapcsán az ajánlatkérő a Kbt. 71. § (1) bekezdése szerinti felvilágosításkérésre köteles annak érdekében, hogy megnyugtató módon tisztázni tudja a nyertes ajánlattevő alkalmassági feltételnek való megfelelését. Az alkalmassági követelmények meghatározása alapján ugyanis csak az a szakmai gyakorlat fogadható el, amelyet a szakápolói képzettségnek megfelelő munkakörben töltöttek el szakápolóként. Az alperes a fentiek alapján a kérelmező második és harmadik kérelmének helyt adott és megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a Kbt. 69. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Kbt. 71. § (1) bekezdését. Rámutatott, hogy amennyiben szükséges, az ajánlatkérő alkalmazhatja a Kbt. 69. § (13) bekezdésében szabályozott információkérést.
[10] Az alperes a fentiek alapján a Kbt. 144. § (1) bekezdésében meghatározott hatáskörében eljárva, a Kbt. 165. § (2) bekezdés a) pontja alapján az alaptalan első kérelmi elemet elutasította, míg a második és harmadik kérelem kapcsán a Kbt. 165. § (2) bekezdés d) pontja alapján megállapította, hogy az ajánlatkérő megsértette a rendelkező részben foglalt jogszabályt, ezért a Kbt. 165. § (3) bekezdés b) pontja alapján megsemmisítette az ajánlatkérő első részben hozott eljárást lezáró és az azt követő döntéseit, és a d) pont alapján bírságot szabott ki.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[11] A felperes az alperesi határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatását kérte arra tekintettel, hogy az alperes jogsértően bírálta el érdemben a jogorvoslati kérelmet. Arra az esetre, ha nem lenne alapos az elsődleges kérelme, annak megállapítását kérte, hogy az alperesnek a második és harmadik kérelmi elem vonatkozásában hozott döntése jogszabálysértő.
[12] Indokai szerint az alperes megsértette a Kbt. 148. § (2) bekezdését azzal, hogy az ügyfélképesség hiánya ellenére a jogorvoslati kérelmet érdemben elbírálta.
[13] A felperes a keresetében a második és harmadik kérelem tekintetében hozott alperesi döntést is jogszabálysértőnek állította, azt részletesen indokolta is.
[14] Alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte.
[15] Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[16] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét az ügyfélképesség kérdésében alaposnak találta. Mindenekelőtt a Kbt. 148. § (2) bekezdésének megsértésével kapcsolatos kereseti kérelmet vizsgálta. E rendelkezés értelmében a közbeszerzési eljárásban részt vett ajánlattevő által benyújtott jogorvoslati kérelem esetén a jog vagy jogos érdek sérelmének igazolása nem követelmény, az ajánlattevőt pusztán az eljárásban betöltött szerepe folytán megilleti az ügyféli jogállás. Az ügyféli jogállástól különböző kérdés azonban az, hogy a közbeszerzési hatósági eljárásban érvényesíteni kívánt jogsértéshez kapcsolódóan a jogos érdek fennáll-e, az adott jogsértés közvetlenül a kérelmező jogát, jogos érdekét érinti-e, ezért a jogorvoslati kérelem érdemben elbírálható-e. A bíróság egyetértett az alperessel abban, hogy az ügyfélképességről az ügy összes körülményének alapos és körültekintő mérlegelésével kell dönteni.
[17] A perbeli tényállás szerint a felperes a jogorvoslati kérelmében a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását nem kifogásolta, az egyetlen érvényes ajánlat érvényessé nyilvánítását azonban igen. Kérdés, hogy ilyen tényállás esetén az érvénytelen ajánlattevőnek jogos érdeke fűződhet e a nyertes ajánlat kifogásolására, és hivatkozhat-e ezzel kapcsolatban jogsértésre. Az alperesi döntés szerint az alperesi beavatkozó jogos érdeke abban áll fenn, hogy az ajánlatkérő jogszerűen végezze az ajánlatok bírálatát. Az alperes már a per során ezt kiegészítette azzal, hogy az eljárás eredménytelenségének eléréséhez is jogos érdeke fűződik az esetleges új eljárás reményében.
[18] A bíróság szerint valóban jogos igény az ajánlattevő részéről, hogy az ajánlatkérő az ajánlatok bírálatát a jogszabályoknak megfelelően végezze el, de ez még önmagában nem teremti meg az adott ajánlattevő jogos érdekének fennállását, ehhez az szükséges, hogy a jogorvoslati kérelemmel elérni kívánt cél alapján az ajánlattevő kedvezőbb helyzetbe kerülhessen. Erre tekintettel a bíróság azt vizsgálta, hogy a jogorvoslati kérelem szerinti cél az eljárás eredménytelenségének megállapítása, a jogorvoslatot benyújtó kérelmezőre van-e jogi kihatással, ezáltal a kérelmező kerülhet-e kedvezőbb jogi helyzetbe.
[19] A bíróság álláspontja szerint azonban az, hogy az eljárás eredménytelensége esetén egy új kötelezően kiírandó közbeszerzési eljárásban az alperesi beavatkozó kedvezőbb helyzetbe kerülhetne, egyértelműen nem állapítható meg, mert egy jövőbeni bizonytalan esemény jelenleg előre megállapítható végkimenetellel nem zárulhat, ezért nem vezethet annak megállapítására, hogy abban az eljárásban az alperesi beavatkozó feltétlenül kedvezőbb helyzetbe kerülne. Ennek bekövetkezése csak esetleges, ezért ez közvetlen jogi érdeknek szintén nem minősíthető.
[20] Mindezek alapján az alperes eljárása és határozata a Kbt. 148. § (2) bekezdésébe ütközik, mert az alperes a jogorvoslati kérelem alapján érdemi vizsgálatot folytatott le, és nem észlelte, hogy a Kbt. 145. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a közigazgatási eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 30. § f) pontja alapján az ügyfélképesség hiánya miatt a jogorvoslat érdemi vizsgálat nélküli elutasításának lett volna helye. A bíróság a jogsértést a Kbt. 172. § (1) bekezdésében biztosított megváltoztató jogkörével élve orvosolta, az alperes határozatát megváltoztatta és a jogorvoslati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A Kbt. 151. § (8) bekezdése szerint, ha a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogorvoslati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, vagy a jogorvoslati eljárást a (6) bekezdésben foglalt okból megszünteti, az igazgatási szolgáltatási díj a kérelmezőnek visszajár. A bíróság a Kbt. 145. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 72. § (1) bekezdés de) pontjára tekintettel rendelkezett a költségek viseléséről, illetve a Kbt. 151. § (8) bekezdés első mondata alapján hívta fel az alperest a jogorvoslati kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására tekintettel az igazgatási szolgáltatási díj kérelmező részére történő visszatéríttetésére.
A fellebbezés és az ellenkérelem
[21] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen azt kérte, hogy a Kúria változtassa meg az elsőfokú bíróság ítéletét oly módon, hogy a felperes keresetét mindkét kereseti kérelem tekintetében utasítsa el, mivel a kereseti kérelmi elemek elbírálása nem igényel bizonyítást, csupán jogkérdésben kell dönteni. Kérte, hogy a Kúria másodlagosan helyezze hatályon kívül az ítéletet és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, továbbá kötelezze a felperest első- és másodfokú perköltség megfizetésére. Rámutatott, hogy álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezte a Kbt. 148. § (2) rendelkezését, ezért helytelen jogi következtetést vont le és ez alapján a döntése jogszabálysértő.
[22] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[23] A fellebbezés az alábbiak szerint alaptalan.
[24] A Kbt. 2. § (2) bekezdése értelmében az ajánlatkérőnek esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot kell biztosítania a gazdasági szereplők számára.
[25] A Kbt. 71. § (1) bekezdése szerint az ajánlatkérő köteles az összes ajánlattevő és a részvételre jelentkező számára azonos feltételekkel biztosítani a hiánypótlás lehetőségét, valamint az ajánlatban vagy részvételi jelentkezésben található nem egyértelmű kijelentések, nyilatkozatok, igazolások tartalmának tisztázása érdekében az ajánlattevőtől vagy részvételre jelentkezőtől felvilágosítást kérni.
[26] A Kbt. 148. § (2) bekezdése értelmében kérelmet nyújthat be az ajánlatkérő, az ajánlattevő, közös ajánlattétel esetén bármelyik ajánlattevő, a részvételre jelentkező, közös részvételi jelentkezés esetén bármelyik részvételre jelentkező vagy az egyéb érdekelt, akinek jogát vagy jogos érdekét az e törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti.
[27] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy jelen másodfokú eljárásnak már kizárólag az a tárgya, hogy az elsőfokú bíróság helyesen foglalt-e állást az alperesi beavatkozó ügyfélképessége kérdésében. Kellő jogi alappal állapította-e meg az ügyfélképesség hiányát, és vonta le ítéletében annak jogkövetkezményét.
[28] E körben a felek álláspontja markánsan eltért egymástól. Az alperes a határozatában megállapította az ügyfélképességet, melynek jogalapjaként – tételes szabályként – a Kbt. 71. § (1) bekezdését jelölte meg, azonos feltételeket kell biztosítani az összes ajánlattevő részére a hiánypótlás, a nyilatkozatok tisztázása, a felvilágosítás terén, amely joghely sérelme miatt – az alperes álláspontja szerint – az eljárást lezáró döntés ellen jogorvoslattal élhet még az az ajánlatkérő is, aki a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását nem kifogásolta. Ennek indoka, hogy jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az ajánlatkérő jogszerűen, azonos elvek mentén bírálja el az ajánlatokat. Tartalmában és lényegében tehát az alperes a Kbt. 71. § (1) bekezdésének megsértésén keresztül az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód alapelvére utalt az alperesi beavatkozó jogos érdekével összefüggésben.
[29] Ehhez képest a felperes keresetében arra mutatott rá, hogy az ügyfélképesség fennállásához szükséges vizsgálni a közvetlen érdeksérelem fennállását, hangsúlyozva, hogy a jogorvoslati kérelem „nem törvényességi óvás”. A jelen perbeli tényállás mellett pedig még a jogsértés kimondása esetén sem változna a felperes jogi helyzete, mivel érvénytelen ajánlatot tett, és egy új eljárás kimenetele pedig teljesen bizonytalan.
[30] Lényegében ezt a kereseti érvelést osztotta az elsőfokú bíróság is azzal, hogy a jogorvoslattal élő fél joga, jogos érdeke közvetlen fennállásának van jelentősége, ehhez pedig az kell, hogy a jogorvoslatért folyamodó az elérni kívánt cél alapján kedvezőbb helyzetbe kerülhessen.
[31] Az alperesi fellebbezés szerint ugyanakkor ez csak másodlagos szempont, jelen ügyben az ügyfélképesség szempontjából annak az alapelvi jellegű problémának volt/van jelentősége, hogy az alperesi beavatkozó ugyanazon ajánlati tartalomra állította a nyertes ajánlat jogsértését, amire nézve a saját ajánlatát is érvénytelenné nyilvánították.
[32] A Kúria a vázolt érvrendszerből a felperes álláspontját osztotta és az elsőfokú bíróság döntésével ezáltal érdemben egyetértett. Mindazonáltal rámutat arra, hogy az ügyfélképesség kérdése jelentős jogelméleti és egyben gyakorlati kérdés is, nemcsak a közbeszerzési hatósági eljárásban, hanem általában a közigazgatási eljárásban. A Közbeszerzési Döntőbizottság, mint a közbeszerzési jogorvoslati ügyekben eljárni jogosult hatóság eljárása kérelemre vagy hivatalból indul. Azt, hogy a kérelemre induló eljárás esetén ki és milyen feltétellel nyújthat be jogorvoslati kérelmet a fentiekben felhívott Kbt. 148. § (2) bekezdése tartalmazza.
[33] E körben azonban szükséges utalni arra, hogy az ügyfélképesség kifejezés az iránymutató jogirodalmi álláspont szerint is a közbeszerzési gyakorlatban elterjedt, a döntőbizottság által használt, de a bíróság által is átvett kifejezés, és arra utal, hogy ki lehet a jogorvoslati eljárás kérelmezője, de nem arra, hogy ki lehet az ügyfele. A Ket. 15. §-a szerinti általános ügyfélfogalom eltérő rendelkezés hiányában vonatkozik a közbeszerzési ügyekre is, míg az ügyfélképesség-fogalom csak arra utal, hogy bárki nem lehet kérelmező, csak az, akit a Kbt. 148. §-a meghatároz, és csak abban a kérdésben, amely tekintetben jogát vagy jogos érdekét a törvénybe ütköző tevékenység vagy mulasztás sérti vagy veszélyezteti (Kommentár a közbeszerzési törvényhez, 728. oldal).
[34] Ezzel összhangban és egyben utalva bírói gyakorlatra mutat rá a Kbt. 148. §-ához fűzött törvényi indokolás, hogy a jog vagy jogos érdek megsértésének vagy veszélyeztetésének kellően közvetlennek kell lennie ahhoz, hogy a kérelem benyújtásának jogát megalapozza. Csak azok a személyek nyújthatnak be jogorvoslati kérelmet, akiknek jog- vagy érdeksérelme közvetlenül kimutatható a vitatott közbeszerzéssel összefüggésben. Nemcsak az egyéb érdekeltnek kell az érdekeltségét bizonyítania, hanem az ajánlattevőként jogorvoslati kérelmet előterjesztőnek is, az ajánlattevő is csak akkor nyújthat be jogorvoslati kérelmet, amennyiben közvetlenül kimutatható valamilyen jog- vagy érdeksérelme a vitatott közbeszerzési eljárással kapcsolatban.
[35] A Kúria ezt követően rámutat arra, hogy közbeszerzési eljárás ajánlattevőjének ügyfélképessége külön is speciális részkérdés. Az ajánlattevő nem vitásan a közbeszerzési eljárás résztvevője és érdekeltsége fűződik az eljárás jogszerű lefolytatásához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyben feltétel nélkül jogorvoslati eljárás kezdeményezője is lehet. Az ajánlattevő egyébiránt különböző eljárási szituációkban lehet jogorvoslatot kezdeményező. Ilyen például amikor az egyébként érvényes ajánlatot tevő, de nem nyertes ajánlattevő támadja az ajánlatkérői döntést (a nyertes pályázó ajánlatát). Ez leggyakrabban a második helyezett ajánlattevő eljárásindítását jelenti. További eset lehet, ha az ajánlattevő a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását vitatja. Mindkét esetben egységes a bírói gyakorlat abban, hogy döntően és fő szabály szerint az ajánlattevő ezen státusza akkor alapozza meg az ügyfélképességet, ha a kérelmező igazolni tudja, hogy jogszerű eljárás esetén kedvezőbb helyzetbe kerülhet/kerülhetett volna.
[36] Nem gyakori, de azért nem is példa nélküli a jelen üggyel parallel eset, amikor az érvénytelen ajánlatot benyújtó ajánlattevő nem támadja saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását, de azt állítja, hogy a nyertes ajánlat is érvénytelen, márpedig ennek megállapítása esetén a végső soron az ebből adódó várható eredménytelenség megnyitja a lehetőséget egy új eljárásra, az abban való részvételre.
[37] Jelen konkrét ügyben egy ténylegesen tehát ritkán előforduló, a gyakorlatban kivételes esetben biztosított az alperes ügyfélképességet egy érvénytelen ajánlatot benyújtó, de a saját ajánlata érvénytelenségét nem kifogásoló ajánlattevőnek, lehetővé téve a nyertes ajánlat vitatását, a hiánypótlás, tájékoztatáskérés azonos feltételekkel történő biztosítását előíró Kbt.-szabály megsértésére hivatkozással.
[38] Súlypontilag mutat rá Kúria, hogy ugyanakkor az alperes a határozatában az esélyegyenlőség alapelve sérelmének mikénti megvalósulását a tényálláson keresztül nem mutatta be. Ténylegesen konkrétan a fellebbezésében utalt arra, hogy ez abban áll, mely szerint az alperesi beavatkozó ugyanazon ajánlati tartalomra (szakmai alkalmasság) állított jogsértést, melyre vonatkozóan az ajánlatkérő az alperesi beavatkozó ajánlatának érvénytelenségét is megállapította, és ez az az alapelvi jellegű sérelem, ami az alperesi beavatkozó jogos érdekét érinti, miáltal az ügyfélképességét megalapozza. Az alperes a határozatában (86. pont) valójában azt mondta ki, hogy a nyertes ajánlattevő pályázatában a szakápolók alkalmassági szempontjai között, a hiánypótlás után is maradt fenn ellentmondásosnak minősülő adat, amit megnyugtatóan rendezni kell, ezért az ajánlatkérői döntést megsemmisítette (de csak és kizárólag ezen okból), utalva egyben arra, hogy az ajánlatkérő e körben folytathatja tovább úgy az eljárást, hogy információkat szerez be. Az alperes a nyertes ajánlat érvénytelenségét nem mondta ki.
[39] A Kúria rögzíti, hogy nem alapelvi kérdés, hanem a tényállás egy elemének értékelése az, hogy a hiánypótlásra beérkező információt az ajánlatkérő miként minősíti (egyértelműnek, világosnak tartja-e vagy sem). Vitatása esetén ezt a döntőbizottság akár értékelheti másként is, mint az ajánlatkérő de ez ettől még nem lesz az egyenlő elbánással, illetve az esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdés, ha nincs összehasonlítva a másik pályázó anyagával. Ezen másik ajánlattevőt pedig az esélyegyenlőség sérelme okán akkor illeti meg az ügyfélképesség, ha igazolja, hogy vele szemben az eljárásban eltérő elbánást tanúsított az ajánlatkérő, illetőleg teljesen azonos tartalmú pályázati elemet (hiánypótlási felhívásra adott azonos választ, azonos tájékoztatást) értékelt különböző módon. Önmagában nem elég, hogy az alperesi beavatkozó pályázata az alkalmassági követelményekkel összefüggésben érvénytelen.
[40] A teljes azonosságot egyébként nemcsak az alperesi határozat nem mutatta be, de a periratok sem támasztják alá. Az alperesi határozat tényállási részébe beemelt ajánlatkérői nyilatkozat szerint az alperesi beavatkozó ajánlata azért érvénytelen, mert nem teljesítette a hiánypótlási felhívásokat. Ezt támasztja alá az iratok között fellelhető ajánlatkérői közbenső döntésről szóló tájékoztatás is. Ez az alperesi beavatkozót érintően (az 1. és 2. ajánlati része is vonatkozóan) 7 pontban foglalja össze a hiányosságokat, és valamennyi esetben a hiánypótlás, illetve felvilágosítás határidőben történő benyújtásának elmulasztása az elutasítási ok, amely hiányosságok nem azonosak a nyertes ajánlattevőnél kifogásolt problémával. A Kúria tehát utal arra, hogy jelen ügyben azonos kérdés eltérő megítéléséből fakadó esélyegyenlőség sérelme nem merült fel, ez nem alapozhatja meg az alperesi beavatkozó ügyfélképességét. Nem állhatott fent tehát az az egészen kivételes eset, hogy annak ellenére jogorvoslati kérelemmel élhetett az ajánlattevő, hogy egyébként a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítását nem támadta.
[41] Megállapította tehát a Kúria, hogy ebben a közvetlen jog-, illetve érdeksérelemmel összefüggő és minden esetben alapos vizsgálatot kívánó, egyébiránt mérlegelési kérdésben helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság. A Kúria csak megjegyzi, hogy a felek által az álláspontjuk alátámasztására felhívott további kúriai ítéletek tényállása nem teljesen azonos a jelen ügyével, éppen a központi kérdés, azaz az ügyfélképesség tekintetében. A Kfv.II.37.674/2015/6. számú ügyben nem eljárást lezáró döntést támad az egyik ajánlattevő, hanem ajánlati felhívást egy még folyamatban lévő ügyben, melyben a saját jogán érintett. A Kfv.II.37.487/2017/3. számú ügyben az ajánlattevő pedig a saját ajánlata érvénytelenné nyilvánítása jogszerűségét vitatva támadja az eljárást lezáró döntést is.
[42] Nem sértette meg tehát az elsőfokú bíróság az alperes által felhívott jogszabályokat, a Kbt. 73. § (1) bekezdés d) és e) pontját pedig a bíróság már csak azért sem sérthette meg, mert az alperes nem is mondta ki a nyertes ajánlat érvénytelenségét.
[43] A fentiekre tekintettel a Kúria az érdemben helyes elsőfokú ítéletet a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Kf.III.37.383/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás