KÜ BH 2020/191
KÜ BH 2020/191
2020.06.01.
Jövedékiadó-ügyben nem az adóhatóságot, hanem az adózót terheli annak a bizonyítása, hogy a tulajdonjoga ellenére a birtokosi minősége megszűnt [1952. évi III. tv. (Pp.) 272. § (1) bek., 275. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Bűnügyi Igazgatóság Vizsgálati Osztálya az iratok megküldésével egyidejűleg arról értesítette a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatóságát (a továbbiakban: elsőfokú hatóság), hogy a felperes 6/8 arányú tulajdonában lévő Budapest XV. kerület alatti ingatlan hátsó udvarán a bal oldali garázsban magyar adójegy és közösség adóügyi jelzés nélküli jövedéki termékek (cigaretták) kerültek elő. A hatóság tagjait K. Zs., a felperes barátja (a továbbiakban: magánszemély) engedte be az ingatlanba és a garázsba, aki az eljárás során akként nyilatkozott, hogy a cigarettát ő szerezte be, ahhoz a pénzt a felperes élettársa adta.
[2] A lefolytatott ellenőrzés eredményeként az elsőfokú hatóság a 2017. február 13. napján kelt 1838054782 számú határozatával a lefoglalt 2500 csomag adózás alól elvont jövedéki termék egyetemleges birtoklásáért a felperest 3 113 750 Ft jövedéki bírság megfizetésére kötelezte.
[3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2017. május 22. napján kelt 2233782882 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[4] Döntését a jövedéki adóról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 4. § a) pont, 114. § (1) bekezdés a), b) pontok, (2) bekezdés b) pont, 116/B. § (1)–(2) bekezdések, a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:1. § (1)–(2) bekezdések rendelkezései alapján hozta meg.
[5] Indokolása szerint a lefoglalt jövedéki termékek kizárólag a felperes tulajdonában lévő ingatlanból kerültek elő, továbbá a magánszemély birtokosi jogcímét nem lehetett bizonyítani, mert nem került bemutatásra olyan bérleti vagy más szerződés, amely hitelt érdemlően és aggálytalanul igazolná, hogy a garázs a felperes hatalmából, rendelkezése alól kikerült, az ingatlan más személy használatában lenne, továbbá, hogy a garázshoz a felperesnek nincs kulcsa. Ebből az következik, hogy a garázzsal nemcsak az ingatlanban tartózkodó és kulccsal rendelkező magánszemély, hanem a felperes mint tulajdonos is rendelkezett, a dohánygyártmányoknak a felperes, illetve az azok tulajdonlását elismerő magánszemély is a birtokosa.
A kereseti kérelem
[6] A felperes keresetében az alperes határozatának elsődlegesen a megváltoztatását és a jövedéki bírság törlését, másodlagosan – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[7] Álláspontja szerint a hatóság határozata sérti az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4)–(6) bekezdések és a Ptk. 5:1. § (1) bekezdésének rendelkezéseit, a tényállás nem került teljeskörűen feltárásra, az alperes megállapításai nem tényszerűek, részben iratellenesek és esetenként egymásnak ellentmondóak. Egyértelműen megállapítható, hogy a garázst nem használta, és önmagában az a tény, hogy a magánszeméllyel nem kötött az ingatlan használatára bérleti vagy más szerződést, nem jelenti azt, hogy a magánszemélynek ne lett volna a garázs használatára irányuló jogcíme.
[8] Hivatkozott továbbá arra is, hogy a határozatban foglaltakkal ellentétben a garázs nem volt a birtokában, a tulajdonjog automatikusan nem jelent birtoklást is, jelen esetben a kettő elvált egymástól.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.
[10] Indokolása szerint azt a jogkérdést kellett megvizsgálnia, hogy a hatóság a döntéshozatalhoz szükséges tényállást felderítette-e, a releváns tények helyes értékelésével és helytállóan jutott-e arra a következtetésre, hogy felperes birtokosnak tekinthető, ezért egyetemlegesen kötelezhető a jövedéki bírság megfizetésére.
[11] Részletesen értékelte az összes bizonyítékot, köztük a felperes és a magánszemély nyilatkozatait, az ingatlan társtulajdonosának vallomását, továbbá indokát adta annak, hogy miért mellőzte a felperes által tanúként megjelölt személyek meghallgatását.
[12] Megállapította, hogy az alperes a fellelhető bizonyítékokat figyelembe vette, a releváns tényeket és körülményeket megfelelően, az irányadó anyagi jogszabályok helyes értelmezésével értékelte. A tényállást nem kizárólag a magánszemély vallomására alapította, hanem felperes nyilatkozatait is megvizsgálta, azonban azok az ellentmondásosságuk miatt javára szolgáló bizonyítékként nem értékelhetőek. A felperes az ingatlannak a tulajdonosa és a birtokosa is, ténylegesen birtokolta az adózás alól elvont jövedéki terméket, ezért a jövedéki bírság kiszabásának jogalapja egyértelműen fennállt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.
[14] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pont, a Ptk. 5:1. § (1) bekezdés, 5:2. § rendelkezései téves értelmezésével hozta meg határozatát. Véleménye szerint a jogalkotó célja az objektív felelősség megfogalmazásával nem az volt, hogy az ismert, szubjektíve is felelős birtokossal együttes birtokosként kezeljék az ingatlan tulajdonosát, aki a helyiséget ténylegesen nem birtokolta, és az áruról semmit sem tudott. Részletezte a bizonyítékok értékelését és előadta, hogy élettársa ellen az ügyészség az eljárást megszüntette.
[15] Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[17] A Kúria a jogerős határozatot a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján és keretei között vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (1) bekezdés, 275. § (2) bekezdés]. Az alperes rendkívüli jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő, ezért az elsőfokú ítélet felülvizsgálatának kereteit a felperes felülvizsgálati kérelmében foglaltak határozták meg.
[18] Az adóhatóság döntése alapjául szolgáló Jöt. 114. § (1) bekezdés b) pontja alapján a természetes személy, amennyiben olyan jövedéki terméket birtokol, amelyet nem adóraktárban állítottak elő vagy amelyet – import jövedéki termék esetén – nem vámkezeltek, a jövedéki termék mennyisége után jövedéki bírságot fizet. A (2) bekezdés szerint az (1) bekezdés alá tartozónak kell tekinteni: b) pont: azt a jövedéki terméket, amelynek adózott voltát birtokosa számlával, egyszerűsített számlával, vámokmánnyal, illetve más, hitelt érdemlő módon nem tudja bizonyítani, c) pont: az e törvény szerint adójeggyel ellátandó, de adójegy nélküli dohánygyártmányt. A (4) bekezdés értelmében a gazdálkodó szervezet – a jövedéki termékkel gazdasági tevékenységet nem folytató egyéni vállalkozó kivételével –, amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott tevékenységet folytat, a (3) bekezdés szerinti bírságalap kétszeresének, kereskedelmi mennyiség esetében ötszörösének megfelelő mértékű jövedéki bírság fizetésére köteles.
[19] A jogalkotó a Jöt. személyi hatályát egyértelműen meghatározta a 4. § a) pontjában akként, hogy e törvény rendelkezéseit a jövedéki terméket raktározó, tároló, illetve egyéb módon birtokoló jogi személyre, jogi személyiség nélküli egyéb szervezetre és természetes személyre kell alkalmazni.
[20] E rendelkezések, továbbá a Jöt. 1. § (4) bekezdése, 3. § (2) bekezdés g) pontja alapján az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az adózás alól elvont dohánygyártmány birtoklásának jogkövetkezménye jövedéki bírság kiszabása és megfizetése.
[21] Az elsőfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, az adóhatóság jogszerűen jutott-e arra a következtetésre, hogy a felperes birtokosnak tekinthető, és emiatt helye van a jövedéki bírság egyetemleges megfizetésére kötelezésének. A rendelkezésére álló iratok és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy felperes nem tudta sikerrel bizonyítani a birtoklás jogának átengedését, ezért felperes a garázs – és az abban fellelt dohánygyártmány – birtokosa. A jövedéki bírságot kiszabó adóhatósági határozat tehát jogszerű, a bírság kiszabásának jogalapja fennállt.
[22] Az adóhatóság által okiratokkal igazolt és a felek által nem vitatott tény, hogy felperes tulajdonosa annak az ingatlannak, amelyben a jövedéki termékeket megtalálták. A tulajdonjog részjogosítványa a birtoklás joga, a Jöt. azonban nem határozza meg a birtokos fogalmát, ezért szükséges a Ptk. irányadó rendelkezéseinek a vizsgálata.
[23] A Ptk. 5:1. § (1) bekezdése szerint birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja. Az 5:2. §-a értelmében a dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut. A felperes állította, hogy azért nem volt birtokosa a garázsnak és az abban fellelt magyar adójegy nélküli cigarettáknak, mert az ingatlan megvásárlását követően a garázst ténylegesen nem vette és tartotta birtokában, azt soha nem használta, annak kulcsait már az adásvételi szerződést követően átadta a magánszemélynek.
[24] A felek közötti vita tehát abban állt, hogy a felperes a garázs birtokát bizonyítottan továbbadta-e a magánszemélynek, mely kérdés eldöntése szükséges a jogkövetkezmény alkalmazhatóságának a megállapításához. A felperes tulajdonjoga és az ingatlan birtokátruházása okirattal igazolt, ezért a jogkövetkezmény alóli mentesüléshez felperesnek kell rendelkeznie mindazokkal a bizonyítékokkal, melyek alátámasztják az ingatlan birtokának átengedését.
[25] A Kúria hangsúlyozza, hogy a jövedékiadótörvényben rögzített felelősségi szabályok objektívek, melynek célja a törvény betartása és betartatása. A Legfelsőbb Bíróság és a Kúria számos döntésben rendelkezett már e kérdésről. A birtokos személyét elsősorban a tényleges helyzet határozza meg. A jövedéki törvény rendelkezései nem teszik lehetővé a szándékos, illetve a gondatlan alakzat, a vétkesség vizsgálatát. A felelősség a jövedéki törvény rendszerében objektív (Kfv.I.35.113/2007/5). A birtokos személyét jövedéki ügyekben elsősorban a tényleges helyzet határozza meg, és nem az, hogy a tudata átfogta-e a birtokosi minőséget, vagy sem (Kfv.I.35.273/2005/9.). A Jöt. objektív felelősségi rendszerének a lényege a jövedéki törvénysértés megfelelő szankcionálása, ezért nem biztosít a jogalkotó a tudati elemek vizsgálatán alapuló kimentési lehetőséget (Kfv.III.35.251/2015/7.).
[26] A perrel érintett közigazgatási eljárásban az adóhatóság a garázs birtokának más részére történő továbbadására vonatkozó felperesi állítás bizonyítottságát vizsgálta. A felperes kötelezettsége annak igazolása, hogy tulajdonjoga ellenére nem volt a garázs birtokosa, mely állítását azonban a hatóság által lefolytatott bizonyítási eljárás során nem tudta alátámasztani.
[27] Az elsőfokú bíróság a Pp. általános és a közigazgatási eljárásra vonatkozó speciális rendelkezéseinek alkalmazásával vizsgálja felül a határozatok jogszerűségét. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében felperesnek kell állításait bizonyítania, ezért a per folyamán is lehetősége volt birtokosi minősége megszűnésének bizonyítására, a birtok átengedésének, továbbadásának tényét igazoló bizonyítékainak előtárására.
[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt, a felülvizsgálati eljárásban további bizonyítás felvételének, a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Az elsőfokú bíróság jogszabálysértését a megállapított tényállás iratellenessége, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhatja meg, azonban ilyen jogsértést a Kúria a felülvizsgálati kérelem alapján nem állapított meg.
[29] A Kúria rögzíti, hogy a Pp. 206. §-ának megfelelően az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárás teljes iratanyagát megvizsgálta, a lefolytatott bizonyítási eljárást követően a tényállást a felek előadásai és a bizonyítékok egybevetése alapján tárta fel. A felek perbeli nyilatkozatait, beadványait a maguk összességében értékelte, és azokat meggyőződése szerint bírálta el. Részletesen megindokolta, hogy miért mellőzi felperes bizonyítási indítványait, megjelölte az alkalmazott jogszabályokat és megállapította, hogy a felperes keresete nem alapos, mert a tulajdonában lévő ingatlannak a birtokából való kikerülését, az ingatlan birtokának más személy részére történt átengedését nem bizonyította.
[30] Az ítélet jogi indokolása logikus és okszerű, valamint tartalmazza a kialakult bírósági joggyakorlatot is, teljeskörűen megfelel Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
[31] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.V.35.043/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás