BK ÍH 2020/2.
BK ÍH 2020/2.
2020.03.01.
Egyes kábítószerek esetén az elkövetéskori mennyiségi határok számításánál orvos szakértő bevonásával nem történhet mérlegelés, ha az elbíráláskor hatályos Btk. a bázis formában megadott tiszta hatóanyag-tartalmat rögzíti és annak értékelése a szakvéleménynél kedvezőbb [Btk. 461. § (3) bek. a) és b) pont, Btk. 461. § (4) bekezdés].
Az első fokon eljárt törvényszék a vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 178. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő különösen jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószer birtoklásának bűntettében. Ezért őt 7 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, büntetése súlyosítása végett, a kiszabott szabadságvesztés büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés hosszabb tartamban történő megállapítása érdekében jelentett be fellebbezést.
A vádlott és védője felmentés érdekében éltek jogorvoslattal.
A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést visszavonta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla a vádlott terhére megállapított cselekményt a Btk. 178. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer birtoklása bűntettének minősítse, és az ítélet jogi indokolását a cselekmény minősítése vonatkozásában módosítsa. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.
A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész és a védő is fenntartotta az írásbeli beadványában foglaltakat.
A vádlott ártatlanságát hangoztatta, állítása szerint neki a kábítószerhez nem volt köze.
A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljeskörűen felülbírálta.
A felülbírálat során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le. Nem vétett sem abszolút eljárási szabálysértést [Be. 608. § (1) bekezdés a)-f) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. § (1), (2) bekezdés], amely az érdemi felülbírálatot kizárná.
Az elsőfokú bíróság az ügy helyes megítélése szempontjából lényeges bizonyítékokat megvizsgálta, és azokat okszerűen, a logika törvényei szerint, kifogástalanul értékelte. Következtetései perrendszerűek és a hibátlanul értékelt bizonyítás anyagán nyugszanak.
Az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság – megalapozatlansági hibát nem észlelve – megalapozottnak tartotta, melyre érdemi döntés volt alapítható.
A védelmi fellebbezések a bizonyítékok törvényes értékelésének támadásán keresztül vitatták a tényállás megalapozottságát, mely az eljárási törvény kizáró rendelkezése folytán eredményre nem vezethetett.
Az elsőfokú bíróság törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmény minősítése azonban nem felel meg az anyagi jognak. Ennek az az oka, hogy a törvényszék szem elől tévesztette a Btk. 2. §-ban írtakat. A Btk. 2. § (1) bekezdése szerint a bűncselekményt az elkövetése idején hatályban lévő büntetőtörvény szerint kell elbírálni. A (2) bekezdés azonban úgy rendelkezik, hogy ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni.
A törvényszék ítéletében azt állapította meg, hogy az ADB-FUBINACA nevű kábítószer esetén a Btk. 461. § a csekély mennyiség felső határát nem számszerűsíti, annak megállapítása orvos szakértői kompetencia. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a hatóanyag mennyisége meghaladta nem csak a jelentős mennyiség, de a különösen jelentős mennyiség – 1400 mg – alsó határát is.
Ezzel szemben a 2017. évi CXCVII. törvény 341. § (3) bekezdése alapján a Btk. 461. § (1) bekezdése 2018. január hó 1. napjával kiegészült a d) pont db) alpontjával. E szerint az ADB-FUBINACA esetén a csekély mennyiség felső határa 0,05 gramm. Így e kábítószer esetén a mennyiségi határok számításánál a Btk. 461. § (4) bekezdésére alapítva orvos szakértő bevonásával már nem történhet mérlegelés, a cselekmény minősítése a Btk. 461. § (3) a) és b) pontja alapján lehetséges. Ezek szerint a kábítószer különösen jelentős mennyiségű, ha az adott kábítószerre meghatározott csekély mennyiség felső határának kétszázszoros mértékét meghaladja. Ennek megfelelően az ADB-FUBINACA esetén a különösen jelentős mennyiség alsó határa 10 gramm, melyet jelen ügyben a vád tárgyává tett mennyiség sem a vádlottra a legkedvezőbb esetet tekintve – 1900 mg –, sem pedig a hatóanyag maximálisan becsült mennyisége – 9400 mg – esetében nem érte el. A vádlottól lefoglalt kábítószer a hatóanyag tartalma alapján – mivel az meghaladta a csekély mennyiség felső határának húszszoros mértékét –, jelentős mennyiségű.
Ennek megfelelően a vádlott terhére rótt bűncselekmény a Btk. 178. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette.
A törvényszék helyesen tárta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető súlyosító és enyhítő körülményeket. Az általa kiszabott szabadságvesztés büntetést és közügyektől eltiltás mellékbüntetést az ítélőtábla a bűncselekmény minősítésének megváltozása folytán módosult büntetési tételkerethez igazította.
A büntetés kiszabása során igen hangsúlyos az egyéniesítés, valamint a szankciónak a tett arányához igazodása. A büntetéskiszabás során a büntetőjog általános elveire, és az alaptörvényből fakadó alkotmányos körülményekre is figyelemmel kell lenni. „A büntetéssel történő jogkorlátozásnak meg kell felelnie az arányosságnak, a szükségszerűségének és az ultima ratio elveinek” (1214/B/1990. AB határozat). A 2/2017. (II. 10.) AB határozat alkotmányos követelményként fogalmazta meg az eljárás elhúzódása esetén e tény enyhítő körülményként történő értékelését. Az eljárás elhúzódását az időmúlás, mint enyhítő körülmény mellett is figyelembe kell venni a büntetés kiszabása során. A bűncselekmény enyhébb minősülésén túl e követelmény is indokolta a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését.
A jelentős mennyiségre elkövetett kábítószer birtoklása bűntettére meghatározott büntetési tételkeret öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés. Ennek megfelelően a Btk. 80. § (2) bekezdése alkalmazásával a középmérték 7 év 6 hónap. Az ítélőtábla, egyetértve az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a vádlottal szemben nem szükséges a büntetést a középmértékben meghatározni, hanem attól az alsó határ felé indokolt eltérni, a szabadságvesztés tartamát 6 évben határozta meg. A közügyektől eltiltás tartamát a főbüntetéshez igazította.
Az elsőfokú bíróság ítéletének a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozatára, a vádlott feltételes szabadságra bocsáthatóságára, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására, a lefoglalt bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezései a törvénynek megfelelnek.
A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a szükséges részben a Be. 604. § (1) bekezdésének b) pontja és a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, míg a törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 604. § (1) bekezdés a) pontja és a Be. 605. § (1) bekezdése alkalmazásával helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Bf.II.471/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás