BÜ BH 2020/202
BÜ BH 2020/202
2020.07.01.
Annak elbírálása, hogy az adóhatóság általi jövedéki bírság megfizetésére kötelezés mellett a büntetőeljárásban alkalmazott szankció sérti-e a kétszeres elbírálás tilalmát, nem felülvizsgálati, hanem perújítási eljárásra tartozó kérdés [Be. 637. § (1) bek. b) pont, 649. §].
[1] A járásbíróság a 2017. október 26-án kihirdetett ítéletével a XII. r. terheltet bűnösnek mondta ki orgazdaság bűntettében [Btk. 379. § (1) bek. b) pont és (4) bek. b) pont]. Ezért őt 400 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 400 000 forint pénzbüntetésre ítélte, valamint 1 159 375 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben.
[2] A XII. r. terhelt és védője által bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2018. szeptember 26-án meghozott ítéletével a terhelt cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítette. A pénzbüntetés napi tételeinek számát 300-ra, és ekként a pénzbüntetés összegét 300 000 forintra enyhítette, a vagyonelkobzás összegét 1 028 125 forintra mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta.
[3] A bíróság jogerős ítélete ellen a XII. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) és bb) alpontjára hivatkozással, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt büntetésének enyhítését és a vagyonelkobzás mellőzését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte.
[4] A felülvizsgálati indítvány szerint jelen ügyben a másodfokú bíróság a bűnösség köréből egy részcselekményt kirekesztett. Ekként a jogerős ítélet a terhelt büntetőjogi felelősségét 53 kilogramm helyett 47 kg kilogramm, összesen 1 028 125 forint értékű fogyasztási dohány tekintetében állapította meg. Figyelmen kívül hagyta azonban, hogy ebből a mennyiségből 5,32 kilogramm fogyasztási dohányt a nyomozó hatóság a házkutatás során lefoglalt, és amiatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága még a büntetőeljárás lefolytatását megelőzően, a 2015. január 30. napján meghozott határozatával 132 574 forint jövedéki bírságot szabott ki a terhelttel szemben, amit a terhelt meg is fizetett.
[5] Ezért – a védő álláspontja szerint – ez utóbbi mennyiség tekintetében a XII. r. terhelt bűnösségét nem lehetett volna megállapítani, mert az a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. A jövedéki bírság mértéke pontosan megegyezik azzal az összeggel, amit a nyomozó hatóság az adott mennyiség után a vagyoni előnyként számításba vett. Ettől csak a bíróság tért el, amikor alacsonyabb elkövetési értéket állapított meg. Nyilvánvaló azonban, hogy a jövedéki bírság kiszabására ugyanazon – lefoglalt – 5,32 kilogramm fogyasztási dohány tekintetében került sor, amit a bíróság is a terhelt büntetőjogi felelősség alapjaként értékelt a jogerős ítéletében. A bíróság – a védő álláspontja szerint – akkor járt el volna helyesen, ha ezen mennyiséget ugyancsak leszámítja az általa 47 kilogrammban megállapított, a bűnösség alapjául szolgáló összmennyiségből, és ehhez igazodóan állapítja meg az elkövetési értéket.
[6] Ennek elmulasztásával azonban – az indítvány szerint – a bíróság jogerős ítéletében az említett 5,32 kilogramm vágott dohány tekintetében a „ne bis in idem” elvét megsértve, a kétszeres eljárásnak az Alaptörvény XXVIII. Cikkében foglalt tilalma ellenében állapította meg a XII. r. terhelt bűnösségét.
[7] A vagyonelkobzás alkalmazását pedig azért is sérelmezte a védő, mert arra csak azon vagyon tekintetében kerülhetett volna sor, amit a terhelt az elkövetés során, vagy azzal összefüggésben szerzett. A XII. r. terheltnek azonban az elkövetésből nem eredt tényleges haszna, mert a fogyasztási dohányt kizárólag a saját részére szerezte be, s azt elfogyasztotta.
[8] A bíróság jogerős ítéletében 277,5 kilogramm fogyasztási dohány után alkalmazott vagyonelkobzást az adózatlan jövedéki terméket megszerző, és azt üzletszerűen értékesítő I. r. terhelttel szemben. A XII. r. terheltnek felrótt 47 kilogramm vágott dohány ennek a mennyiségnek is a részét képezte, ezért ugyanazon mennyiség tekintetében az I. r., és a XII. r. terhelttel szemben is vagyonelkobzás alkalmazására került sor. Ez – a védő álláspontja szerint – ugyancsak a kétszeres értékelés tilalmába ütközik, mert annak folytán az állam kétszeresen gazdagodik azáltal, hogy a dohány legalacsonyabb piaci értékét mindkét terhelttől behajtja. Ráadásul a XII. r. terhelttel szemben az 5,32 kilogramm fogyasztási dohány értéke már a jövedéki bírsággal megfizetésre került.
[9] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt törvényben kizártnak tartotta, és annak elutasítását indítványozta. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéletben kiszabott büntetés nem önmagában, hanem csak akkor vizsgálható felül, ha az a bűncselekmény törvénysértő minősítésére vezethető vissza, avagy a Btk.-nak a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására vonatkozó, valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezését sérti. Ilyenre az indítvány nem hivatkozik. Az ügyészi álláspont szerint az indítványnak a kétszeres értékelés tilalmára való hivatkozása valójában annak a kifogásolásaként értelmezendő, miszerint a bíróság nem értékelte enyhítő körülményként azt, hogy a terhelttel szemben jövedéki bírság kiszabására került sor. A büntetéskiszabási körülmények értékelésének vitatása azonban a büntetés felülvizsgálatát nem teszi lehetővé.
[10] A vagyonelkobzás alkalmazásának felülvizsgálatára sincs mód, mert az e körben megvalósult esetleges törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás keretében orvosolható, ez pedig a felülvizsgálatot kizárja.
[11] A védő felülvizsgálati indítványa – az alábbiak szerint – törvényben kizárt.
[12] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe; a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A felülvizsgálat korlátja – egyebek mellett – az, hogy nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható [Be. 650. § (1) bek. c) pont].
[13] A Legfőbb Ügyészség helyesen hivatkozott arra, hogy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés, illetve alkalmazott intézkedés csak akkor képezheti felülvizsgálat tárgyát, ha az a cselekmény törvénysértő minősítésének következménye, avagy a jogerős ítéletben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés önmagában sérti a büntetéskiszabás (intézkedés-alkalmazás) valamely kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott anyagi jogi szabályát. A védői indítvány ilyenre kétségtelenül nem hivatkozik, ezért arra tekintettel a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontján alapuló felülvizsgálatra nem kerülhet sor.
[14] Ugyanakkor a Kúria nem értett egyet azzal, hogy a védő a kétszeres eljárás kifogásolásával csupán a jövedéki bírság enyhítő körülményként való értékelésének elmulasztását sérelmezte.
[15] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 Irányelve „az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről” preambulumának [17] bekezdése rögzíti, hogy a büntetőjogi szankcióknak nem megfeleltethető, ugyanarra a személyre ugyanazon magatartásért kiszabott szankciókat figyelembe lehet venni az érintett személynek az ezen irányelvben meghatározott bűncselekmény miatti elítélése során; egyéb szankciók esetében pedig teljes mértékben tiszteletben kell tartani az azonos bűncselekmény miatti kétszeres büntetőeljárás alá vonás és kétszeres büntetés tilalmát („ne bis in idem” elv).
[16] Önmagában az a körülmény, hogy a terhelttel szemben nem büntető-, hanem közigazgatási eljárásban alkalmaztak szankciót olyan cselekmény miatt, amit a támadott jogerős ítélet is elbírál, a „ne bis in idem” elvének megsértését nem zárja ki. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) elsőként Engel és társai Hollandia elleni ügyében foglalkozott a közigazgatási szankciók büntetőjogi jellegének megítélésével, és azoknak a kétszeres értékelés tilalmával, illetve a „ne bis in idem” elvével való összefüggésével.
[17] Az ennek kapcsán vizsgálandó, ún. Engel-kritériumok közül az első a rendelkezés nemzeti jog szerinti büntetőjogi besorolását érinti. Az EJEB ezt mindazonáltal nem tekinti mérvadónak, hanem csupán a vizsgálat kiindulópontjának.
[18] A második Engel-kritérium keretében az EJEB először az adott jogsértést szankcionáló szabályozás címzetti körét vizsgálja meg. Ha a szabályozás mindenkire vonatkozik, nem pedig – mint például a fegyelmi jog területén – egy bizonyos jogállással rendelkező csoportra, akkor ez a szankció büntetőjogi jellege mellett szól. Az EJEB emellett a büntetőjogi rendelkezésben előírt szankció célját veszi alapul. A büntetőjogi jelleg megállapítására nem kerül sor, ha a szankció csak a vagyoni kár megtérítését szolgálja. Ha azonban annak célja a megtorlás és a megelőzés, akkor büntetőjogi szankcióról van szó. Az EJEB ezenfelül újabb ítélkezési gyakorlatában azt is figyelembe veszi, hogy a jogsértés szankcionálása olyan jogi tárgyak védelmét szolgálja-e, amelyek védelmét rendszerint büntetőjogi rendelkezések útján biztosítják. E szempontokat összességében kell értékelni.
[19] A harmadik Engel-kritérium az előírt büntetés jellegét és súlyát érinti. Szabadságvesztés esetében általánosságban a szankció büntetőjogi jellege vélelmezendő, amely vélelem csak kivételesen dönthető meg. Főszabály szerint a meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre átváltoztatható, vagy a bűnügyi nyilvántartásba történő felvétellel járó pénzbüntetés is a büntetőeljárás fennállása mellett szól. Az EJEB a második és a harmadik kritériumot vagylagosan alkalmazza. Ha azonban a két kritérium elkülönített vizsgálata nem vezet világos eredményre, azokat együttesen is vizsgálja.
[20] Tehát csak mindezek összevetése után állapítható meg, hogy a közigazgatási eljárásban alkalmazott szankció kizárja-e ugyanazon magatartás kapcsán a büntetőeljárás indítását, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását. A védő indítványában ezért valójában a Be. 4. § (3) bekezdésének megsértését, a terhelt említett részcselekményének kétszeres elbírálását sérelmezte.
[21] A terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ügydöntő határozat hozatala azonban a felülvizsgálatot eredményező eljárási szabálysértéseknek a Be. 649. § (2) bekezdésében foglalt taxatív felsorolásában nem szerepel, ezért amiatt a felülvizsgálat törvényben kizárt. A kétszeres elítélés – értelemszerűen: megvalósulása esetén – a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja szerinti perújítási ok.
[22] Az indítványban foglaltak a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontja alapján sem vizsgálhatók akként, hogy a bíróságnak a bűnösség körét a részbeni res iudicatára tekintettel szűkebben kellett volna megállapítania, és ahhoz képest kellett volna enyhébb büntetést kiszabnia. Amint arra a Kúria már utalt, erre csak törvénysértő minősítés, vagy önmagában törvénysértő büntetés esetén van törvényes lehetőség. A (részbeni) ítélt dologra való hivatkozás, és ennek folytán alacsonyabb elkövetési érték meghatározásnak szükségességére való hivatkozás ezek egyikének sem felel meg.
[23] Az indítvány vagyonelkobzást kifogásoló része kapcsán a Kúria utal arra, hogy a Be. 650. § (1) bekezdése alapján kizárt a felülvizsgálat akkor, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. A Be. 671. § 12. pontjának második fordulata szerint egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye, ha a bíróság az alapügyben a vagyonelkobzásól a törvény kötelező rendelkezése ellenére nem rendelkezett, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Következésképp azonban a vagyonelkobzás tekintetében a felülvizsgálat ugyancsak törvényben kizárt.
[24] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a terhelt által előterjesztett felülvizsgálati indítványt, mint a törvényben kizárt indítványt a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
(Kúria Bfv. II. 308/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás