PÜ BH 2020/205
PÜ BH 2020/205
2020.07.01.
Az önálló zálogjog biztosítéki célú alapítása esetén a felek szerződéses megállapodására tekintettel a zálogjogosult a zálogszerződésből eredő jogait csak a biztosított követelés érvényesítése érdekében – annak erejéig – elszámolási kötelezettség mellett gyakorolhatja. Ez a korlátozás azonban csak a zálogjog közvetlen megszerzőjére (eredeti zálogjogosult), továbbá az rPtk. 269. § (3) bekezdésének kifejezett rendelkezése alapján az ott meghatározott személyi körre hat ki [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 201. § (1) bek., 269. § (1) és (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli ingatlant a III. rendű alperes holtig tartó haszonélvezeti joga terheli, az ingatlan az I. és a II. rendű alperesek 1/2-1/2 arányú tulajdonában áll.
[2] A felperes pénzintézet a jogelődje hitelezési tevékenységéhez a 2007. március 23-án létrejött együttműködési keretmegállapodás és hitelkeretszerződés alapján refinanszírozási jogviszony keretében forrást biztosított.
[3] A felperes jogelődje a 2007. szeptember 10-én kelt kölcsönszerződés szerint, a folyósítás napján, a folyósítási árfolyamon számolva 16 916 750 forint, devizaalapú, szabad felhasználású kölcsönt nyújtott az I. rendű alperes adós részére. A szerződést a II. rendű alperes biztosíték nyújtóként, a III. rendű alperes haszonélvezőként írta alá. A kölcsönszerződés folyósítási feltételként írta elő önálló zálogjog alapítására vonatkozó szerződés megkötését. A 4.1 pont rögzítette: az önálló zálogjog az adósnak a kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettségei megfizetésének biztosítékául szolgál, az erre vonatkozó szerződés a kölcsönszerződés elválaszthatatlan részét képezi, továbbá az adós tudomásul veszi, hogy az önálló zálogjog a refinanszírozó bank javára átruházásra kerülhet.
[4] Az I., II. rendű alperes zálogkötelezettek, valamint a felperes jogelődje zálogjogosult 2007. szeptember 10-én a perbeli ingatlant terhelő önálló zálogjogot alapító szerződést (a továbbiakban: zálogszerződés) kötöttek, amelyet a III. rendű alperes haszonélvezőként írt alá.
[5] A zálogszerződés szerint a zálogjogosult 141 463 CHF erejéig jogosult az ingatlanból kielégítést keresni és a zálogkötelezettek hozzájárultak – ezen összeg erejéig – az ingatlan-nyilvántartásba, a zálogjogosult javára első helyen rangsorolt önálló zálogjog bejegyzéséhez.
[6] A zálogszerződés 11. pontja szerint a zálogjogosult a szerződés azonnali hatályú felmondására jogosult, amennyiben megítélése szerint az ingatlanból való kielégítés késedelme esetén a kielégítést veszélyeztetve látja. A zálogkötelezett kijelentette, hogy a zálogjogosult javára fennálló kölcsöntartozás maradéktalan visszafizetéséig a jelen szerződés, illetve az önálló zálogjog felmondására irányuló jogát nem gyakorolja.
[7] A zálogszerződés 12. pontja rögzítette, hogy a zálogjogosultnak a zálogjoga alapján történő kielégítéséhez a zálogszerződés felmondása szükséges, amelynek felmondási ideje a felmondás kézhezvételétől számított 15 nap.
[8] Az önálló zálogjogot a 2007. szeptember 10-én kelt szerződéssel (a továbbiakban: zálogjogot átruházó szerződés) a felperes jogelődje a felperesre ruházta át. A zálogjogot átruházó szerződés 1. pontja tartalmazza, hogy az átvevő a zálogszerződést megismerte, a zálogszerződésben foglaltakat magára nézve kötelezőnek fogadta el.
[9] A felperes jogelődje 2007. szeptember 14-én, többek közt a kölcsönszerződésből eredő követelést is a felperesre engedményezte.
[10] A felperes jogelődje 2014. április 14-én, végelszámolás útján, jogutód nélkül megszűnt.
[11] A felperes a 2012. november 29-én kelt közjegyzői okiratba foglalt felmondó nyilatkozattal mind a kölcsönszerződést, mind a zálogszerződést felmondta. A felmondásra tekintettel a fennálló kölcsön lejárttá, a tartozás teljes összegben esedékessé vált. A teljes lejárt tartozás mindösszesen 119 896,22 CHF és 374 112 forint egyéb költség volt és a felmondás tartalmazta, hogy a kölcsönszerződés felmondására tekintettel került sor a zálogszerződés felmondására.
[12] A felperes kérelmére – 2013. március 12-én – az alperesek által tett egyoldalú kötelezettségvállalási nyilatkozatok alapján, az I. és II. rendű alperesekkel szemben a kölcsönszerződésből eredő pénzkövetelés végrehajtására és a zálogjog érvényesítésére végrehajtási záradékok kerültek kiállításra.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[13] A felperes keresetében annak tűrésére kérte kötelezni az alpereseket, hogy 141 463 CHF és járulékai erejéig kielégítést kereshessen az ingatlanból.
[14] Az alperesek elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérték. Az elutasítás körében arra hivatkoztak, hogy a felperes az engedményezés alapját képező jogviszonyt ismerte, így a felperessel mint a zálogjogot megszerző jogutóddal szemben a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 269. § (3) bekezdése alapján érvényesíthetik az alapjogviszonnyal szembeni kifogásaikat. E körben előadták, hogy a kölcsönszerződés a felek között nem jött létre, az a rPtk. 200. § (2) bekezdése, és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. § (1) bekezdés a), b), c), e), g) pontjai alapján teljes egészében, illetve az rPtk. 209. § (1), 209/A. § (2) bekezdése alapján részlegesen semmis. Utaltak arra is, hogy a kereset a kétszeres behajtás tilalmába ütközik.
Az első- és másodfokú ítélet
[15] Az elsőfokú bíróság kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy az ingatlanból a felperes végrehajtási eljárásban, árverés útján, kielégítést keressen 141 463 CHF és késedelmi kamatai erejéig.
[16] Az elsőfokú bíróság az alperesek permegszüntetés iránti kérelmét nem találta alaposnak, egyben rögzítette, hogy a közjegyzői okirat tartalmazta mind a kölcsönszerződés, mind az önálló zálogjogot alapító szerződés felmondását és a felperes a zálogszerződést annak 12. pontja szerinti rendes felmondással mondta fel. A felmondás folytán a zálogszerződés 2013. január 29-én megszűnt.
[17] A felperes a zálogjogot nem ingyenesen, hanem ellenérték fejében szerezte a közte és a jogelődje között fennállt refinanszírozási jogviszonyra tekintettel, így az alapul szolgáló kölcsönszerződés létre nem jötte, illetve érvénytelensége nem vizsgálható. Kifejtette továbbá, hogy az önálló zálogjog a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terheli, ebből kifolyólag nem bír járulékos jelleggel. A járulékos jelleg hiánya folytán a zálogjog fennállása, érvényesítése szempontjából az alapjául szolgáló jogviszony létre nem jötte, vagy érvénytelensége, a kölcsönszerződésből származó követelés létezése, vagy nem léte, annak érvényesítése, vagy nem érvényesítése közömbös. Az önálló zálogjog absztrakt jellegéből következően annak sincs jelentősége, hogy a kölcsönszerződéssel összefüggésben végrehajtás van folyamatban. Megállapítható ugyan, hogy a szerződő felek az önálló zálogjogot a kölcsönszerződésre tekintettel kötötték, de annak jogi természete folytán önálló követelésként érvényesíthető, annak behajtása esetén pedig a feleknek el kell számolniuk.
[18] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet kamatra vonatkozó rendelkezéseit megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú ítéletet – részben eltérő indokolással – helybenhagyta.
[19] A jogerős ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság vizsgálta az rPtk. 269. § (3) bekezdése alapján azt, hogy a felperes a zálogjog megszerzésekor ismerte-e az alapjogviszonyt. Rögzítette, hogy ennek a bizonyítása az rPp. 164. § (1) bekezdése alapján az alpereseket terhelte, akik ezen kötelezettségüknek nem tudtak eleget tenni. A zálogjog alapjául szolgáló alapjogviszony átruházás időpontjában való felperes általi ismeretének a bizonyítatlanságára tekintettel az alperesek a kölcsönszerződésből eredő jogaikat és kifogásaikat a felperessel szemben nem érvényesíthették, amire figyelemmel helytálló az elsőfokú tűrésre kötelező ítéleti rendelkezés.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[20] A jogerős ítélet ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a kereset elutasítását kérték.
[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében – tartalma alapján – a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A felülvizsgálati kérelem annyiban alapos, hogy az eljárt bíróságok eltérő – téves – jogi álláspontjuk folytán a tényállást a kellő mértékben nem tárták fel és a jogerős ítélet így megalapozatlan. Az önálló zálogjog jogintézményének vannak eltérő értelmezései és a jogerős ítéletben elfoglalt álláspont sok szempontból eltér a Kúria álláspontjától.
[23] Az rPtk. 269. §-ában szabályozott önálló zálogjog a törvényi meghatározás szerint olyan zálogjog, amely a zálogtárgyat személyes követelés nélkül terheli, a zálogjogosult – a zálogszerződésben meghatározott összeg, valamint annak járulékai erejéig – kizárólag a zálogjoggal terhelt zálogtárgyból kereshet kielégítést. Az önálló zálogjog eszerint nem biztosítéki célú értékjog, hanem végleges vagyoni juttatásnak minősülő puszta dologi adósság, amely alapítható ingyenesen (ajándékként) vagy valamely fennálló követelés megszüntetésével, annak teljesítéseként is.
[24] Nem zárja ki azonban a rPtk. 269. §-a az önálló zálogjog biztosítéki célú alkalmazását sem, amire egyértelműen utal az rPtk. 269. § (3) bekezdésében fog-lalt szabályozás. Az rPtk. 200. § (1) bekezdése alapján kialakult joggyakorlatnak megfelelően a felek – ha ez nem ütközik jogszabályi rendelkezésbe – a kölcsönszerződésüket más, önálló szerződéssel is biztosíthatták. Ilyen szerződés lehetett adásvétel, opció vagy akár az önálló zálogjog is és közös ez esetekben az, hogy a biztosítéki szerződésnek nincs járulékos jellege, annak jogi sorsa nem függ a biztosított követelés jogi sorsától, így például a biztosított kölcsönszerződés érvénytelensége még nem vonja maga után az önálló biztosítéki szerződés érvénytelenségét. Az önálló zálogjogot alapító zálogszerződés ennek megfelelően a megkötésekor fennálló, benne rejlő ok miatt lehet csak érvénytelen (Kúria Pfv.VI.21.660/2016/7., Pfv.VI.21.076/2019/5. számú ítélet).
[25] Az önálló zálogjogot a biztosítéki célú alapítás sem teszi tehát járulékos jellegűvé, azonban csak bizonyos korlátok között lesz érvényesíthető. A zálogjogosult kielégítési jogát ez esetben a felek szerződéses megállapodása korlátozza azzal, hogy összekapcsolja a biztosított követelést a zálogjoggal. A zálogjogosult a zálogszerződésből eredő jogait tehát csak a biztosított követelés érvényesítése érdekében – annak erejéig – elszámolási kötelezettség mellett gyakorolhatja. Ellenkező esetben a kötelezettel szemben a jogosult a biztosított követelést is érvényesíthetné és a zálogtárgyból is kielégítést kereshetne, azaz a biztosított követelését, illetve az abból a zálogjog felmondásakor ténylegesen fennálló adósi tartozást akár többszörösen meghaladó összeghez juthatna, amely a biztosítéki céllal nyilvánvalóan ellentétes.
[26] Ez a korlátozás azonban, mivel a felek relatív hatályú kötelmi megállapodásán alapul, csak a zálogjog közvetlen megszerzőjére (eredeti zálogjogosult) hat ki, továbbá az rPtk. 269. § (3) bekezdésének kifejezett rendelkezése alapján a zálogjog közvetlen megszerzőjének olyan jogutódjára, aki az önálló zálogjogot ingyenesen szerezte, vagy a szerzéskor az annak alapjául szolgáló jogviszonyt ismerte. Velük szemben tehát a zálogkötelezett az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogait és kifogásait érvényesítheti, azaz hivatkozhat arra például, hogy a zálogjog alapjául szolgáló jogviszony érvénytelen és ezen okból, vagy a biztosítéki szerződés kötelezettjének teljesítésére tekintettel, az abból eredő tartozás megszűnt vagy kevesebb, mint a zálogszerződés szerint a zálogtárgyból kielégíthető követelés.
[27] Az önálló zálogjog egyéb megszerzőjével szemben a zálogkötelezett az alapjogviszonyból eredő jogait és kifogásait nem hozhatja fel, az ebbe a körbe nem tartozó személyek részére való átruházás esetén tehát már korlátozástól mentesen érvényesül az önálló zálogjognak az alapjogviszonytól való függetlensége.
[28] A perbeli esetben a felperes jogelődje és az alperesek közötti kölcsönszerződés 4.1. pontja és a zálogszerződés 11. pontja alapján megállapítható volt, hogy a zálogszerződés biztosítéki céllal jött létre. A felperes, mint a jogelődjének refinanszírozó bankja, az önálló zálogjogot a kölcsönszerződés és a zálogszerződés megkötésének napján azonnal megszerezte.
[29] Az alperesek érdemi ellenkérelmükben hivatkoztak arra, hogy a zálogszerződés az rPtk. 269. § (3) bekezdésének hatálya alá tartozik és a felperes keresetének az elutasítását a zálogjog alapjául szolgáló kölcsönszerződés létre nem jötte, teljes, illetve részleges semmissége alapján is kérték, valamint utaltak arra is, hogy velük szemben a kölcsönkövetelés behajtása iránt végrehajtási eljárás is folyik. Ezen hivatkozásaikra tekintettel a perben az elsődlegesen eldöntendő kérdés az volt, hogy a felperes az rPtk. 269. § (3) bekezdésében foglalt személyi körbe tartozik-e.
[30] A felperes az önálló zálogjogot visszterhesen szerezte, így az rPtk. 269. § (3) bekezdése alapján – ahogy arra a másodfokú bíróság is helytállóan utalt – azt kellett vizsgálni, hogy az önálló zálogjog megszerzésekor a felperes az annak alapjául szolgáló kölcsönjogviszonyt ismerte-e. A másodfokú bíróság ebben a körben a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelte, így téves következtetésekre jutott, a jogerős ítélet ezért sérti az rPp. 206. § (1) bekezdését. A zálogjog biztosítéki céllal történt alapítására ugyanis maga a zálogszerződés egyértelműen utalt a 11. pontjában. A zálogszerződést – a zálogjogot átruházó szerződés 1. pontja alapján – az átvevő felperes megismerte és azt magára nézve kötelezőnek fogadta el. A Kúria megjegyzi továbbá, hogy a felperesnek, mint a felperes jogelődje által nyújtott kölcsönök refinanszírozójának, a köztük fennálló jogviszony alapján eleve tudomással kellett bírnia mind a kölcsönügyletekről, mind az azok biztosítására kötött szerződésekről. A felperes mindezek alapján tehát tudott arról, hogy a zálogszerződés kölcsönszerződés biztosítékaként került megkötésre. Erre tekintettel az alperesek az rPtk. 269. § (3) bekezdése alapján – ellentétben a jogerős ítéletben foglaltakkal – a kölcsönjogviszonyból, mint az önálló zálogjog alapjául szolgáló jogviszonyból eredő jogaikat és kifogásaikat a felperessel szemben érvényesíthetik.
[31] A másodfokú bíróság a bizonyítékok helytelen értékelése folytán nem vizsgálta az alperesek alapjogviszonnyal szembeni kifogásait. Döntése során azt sem vette figyelembe, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a biztosított kölcsönjogviszonyból eredően az I. rendű alperes fennálló tartozásának összege a zálogszerződésben szereplő összegtől – egyrészt a kölcsöntartozás I. rendű alperes általi törlesztésére, másrészt a megindult végrehajtási eljárásokra tekintettel – nyilvánvalóan eltér. A kölcsönjogviszony alapján fennálló, zálogtárgyból kielégíthető követelés maximális összege, felső határa pedig a zálogszerződésben megjelölt 141 463 CHF tőke, járulékok nélkül. Az érvényesíthető követelés után, amennyiben az eléri a 141 463 CHF tőkeösszeget, a zálogszerződés alapján kamatok nem kérhetők, így a jogerős ítélet ez okból is téves.
[32] A jogerős ítéleti rendelkezés – ahogy arra az alperesek ugyancsak helytállóan utaltak – kétszeri igényérvényesítést tesz lehetővé, és egy olyan 141 463 CHF összegű követelés és járulékai behajtására jogosítja fel a felperest, amely összeggel az alperesek nem tartoznak. A jogerős ítélet alapján az I. és II. rendű alperesek tűrni kötelesek ennek az összegnek az ingatlanukból történő behajtását, ugyanakkor, ettől függetlenül, az alapul szolgáló kölcsönszerződésből eredő eltérő összegű követelés behajtása is már folyamatban van. A jogerős ítélet erre tekintettel tehát sérti az rPtk. 201. § (1) bekezdésében foglaltakat is. Az esetleges utólagos elszámolás lehetőségének felvetése az alperesek abból eredő jogsérelmét, hogy a tartozásuknál sokkal nagyobb összeget hajtanak be rajtuk, nem orvosolja, de egyébként is aggályos, hogy a jogerős bírósági ítéletekkel megítélt összeget hogyan követelhetnék vissza.
[33] A Kúria az alperesek rPp. 221. §-ának a megsértésére alapított hivatkozása körében megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság a tárgyalást a 2018. május 4-i tárgyaláson berekesztette és a határozat kihirdetésére tűzött határnapot. Ezzel az elsőfokú eljárás tárgyalási, azaz a nyilatkozattételi és bizonyítási szakasza lezárult. Ebből következően az első- és a másodfokú eljárásnak jogszerűen nem volt tárgya az alperesek 2018. május 5-i keltű, a bíróságra 2018. május 7-én érkezett beadványa, az abban foglaltakat az eljárt bíróságoknak vizsgálniuk nem kellett, így indokolási kötelezettségük sem állt fenn. Egyebekben a felülvizsgálati kérelem rendkívüli jogorvoslat jellegéből következően felülvizsgálattal a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt, az rPp. 270. § (2) bekezdése alapján a korábban elő nem adott hivatkozások érdemben nem vizsgálhatók (BH 2001.172.)
[34] A Kúria mindezek okán a jogerős ítéletet, az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően – az rPp. 275. § (4) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[35] A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell az I. és II. rendű alperesek alapjogviszony alapján fennálló tartozásának az összegét, azaz hogy van-e és ha igen milyen összegű – esedékes – követelése a felperesnek az alperesekkel szemben, amelyért, a zálogszerződésben meghatározott mértékig, a zálogtárggyal felelnek. Figyelemmel kell lenni az alperesek kölcsönjogviszonnyal szemben felhozott kifogásaira is, amelyre tekintettel vizsgálandó a kölcsönszerződés létrejöttének kérdése, valamint a teljes, illetve részleges érvénytelensége. Ezt követően hozható megalapozott döntés a kereset tárgyában, amelynek esetleges részleges, vagy teljes megalapozottsága esetén is el kell kerülni az olyan ítéleti rendelkezést, ami a ténylegeshez képest többlet követelés behajtását tenné lehetővé a felperes részére.
(Pfv. VI. 20.439/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás