Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

PÜ BH 2020/208

PÜ BH 2020/208

2020.07.01.
I. A kereshetőségi jog mint perindítási jogosultság (perbeli legitimáció) a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis arra: a felperest megilleti-e, és éppen a felperest illeti-e meg a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben; hiánya a kereset érdemi elutasításához vezet. A pereli jogképesség és a perbeli cselekvőképesség nem azonos a perbeli legitimációval; a perbeli jogképesség hiánya a kereset érdemi elbírálásának akadálya, a perbeli cselekvőképesség hiányában pedig a fél nevében törvényes képviselője jár el.
II. A fellebbezési korlátba ütköző hivatkozás egyúttal felülvizsgálati korlátot is jelent: a felülvizsgálati eljárásában a jogerős határozat csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálható felül, olyan körülmény azonban nem hozható fel, amelyre a fél korábban nem hivatkozott [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (1) bek., 48. §, 49. §, 235. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli ingatlan tulajdonosa a felperes. A perbeli ingatlanon egy 120 m2 alapterületű lakóházat (a továbbiakban: perbeli lakás) az alperes – időközben elhunyt – édesanyja 1974 márciusától szolgálati lakásként birtokolta, az alperes a házastársával és gyermekeivel jelenleg is abban lakik.
[2] A felperes és a G. Egyesület (a továbbiakban: egyesület) 2013. április 8. napján együttműködési megállapodást kötött, amelynek 1.1.6. pontja szerint „telek” alatt a mindösszesen 366 085 m2 területű perbeli ingatlanból 5200 m2-t kell érteni, amelyen az egyesület pályázati forrásból jégcsarnokot kíván építeni. A megállapodás értelmében az egyesület ráépítéssel az építendő jégcsarnokon szerez tulajdonjogot, és a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy részére külön megállapodásban földhasználati jogot biztosít.
[3] Az alperes részére az egyesület képviseletére nem jogosult B. P. 2014. március 10. napján az egyesület pecsétjével ellátott nyilatkozatot adott ki, amely szerint az alperes által lakott perbeli lakásra nem tartanak igényt.
[4] A felperes a 2014. szeptember 18. napján kézbesített nyilatkozatával felhívta az alperest a perbeli lakás 2014. október 31. napjáig történő kiürítésére, és az alperes részére cserelakásként felajánlott több önkormányzati bérlakást.
[5] Az alperes a felhívásnak nem tett eleget, a felajánlott bérlakásokat nem fogadta el.
[6] Az alperes 2014. október 9. napján keresetet terjesztett elő a kerületi bíróságon annak megállapítása iránt, hogy a felperestől a perbeli lakás tulajdonjogát elbirtoklással megszerezte. A bíróság a keresetet elutasította.
[7] A felperes és az egyesület 2015. december 30. napján földhasználati jogot alapító szerződést kötött, amelyben a felperes az időközben megépült „jégcsarnok” megjelölésű 2129 m2 alapterületű ingatlan javára a perbeli ingatlanból 2129 m2 területű földrészletre földhasználati jogot engedélyezett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a perbeli lakás kiürítésére.
[9] Előadta, hogy a perbeli ingatlan tulajdonosaként ő lett volna jogosult az alperes részére engedélyezni a perbeli lakás birtokban tartását, és az alperes harmadik személyektől származó jognyilatkozatra vele szemben a birtoklás kérdésében nem hivatkozhat. Hangsúlyozta, hogy az egyesülettel kötött megállapodások alapján az egyesület csak a jégcsarnok létesítéséhez szükséges területen volt jogos birtokos, és annak nem képezte részét az alperes által birtokban tartott perbeli lakás.
[10] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[11] Állította, hogy az együttműködési megállapodás alapján az egyesület volt a perbeli lakás jogos birtokosa, hiszen az építési engedélyezési eljárás során az egyesület tett nyilatkozatot a perbeli lakás fennmaradására vonatkozóan, ezért jogosult volt azzal kapcsolatos nyilatkozatot kiadni, valamint a részére annak birtokát átengedni.
[12] Utalt arra is, hogy az építésügyi hatósági eljárásban ügyfélként eljárhatott, és az egyesület nyilatkozata kiadásának is az volt az indoka, hogy az alperest jogos birtokosnak tekintette, és az általa az építési hatóság felé megtett hozzájáruló nyilatkozata feltételéül e nyilatkozat kiadását szabta.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy a perbeli lakást 45 napon belül az ingóságaitól ürítse ki és bocsássa a felperes kizárólagos birtokába.
[15] Indokolása szerint az alperes a perbeli lakás birtokban tartását megalapozó érvényes jogcímet nem tudott igazolni. Kiemelte, hogy sem az együttműködési megállapodásnak, sem a földhasználati jog alapításáról szóló szerződésnek nem volt tárgya a perbeli lakás, ebből az okból az egyesület nem minősült annak birtokosának, és az alperes az egyesülettől akkor sem származtathatna érvényes jogcímet, ha törvényes képviselője ilyen tartalmú nyilatkozatott tett volna. Megjegyezte, hogy azt a nyilatkozatot, amelyre az alperes a birtokláshoz való jogát alapította, nem az egyesület törvényes képviselője, hanem a régi Ptk. 221. §-a szerinti álképviselő adta ki, de a nyilatkozat egyébként is csak azt a – szerződéssel összhangban álló – tényt rögzíti, hogy az egyesület az alperes által lakott perbeli lakásra nem tart igényt. Nem bizonyítja azonban azt, hogy az egyesület annak jogos birtokosa lenne és birtokát az alperesre át kívánná ruházni.
[16] Utalt arra is, hogy az alperes ügyféli minősége építésügyi hatósági eljárásban való elismerésének nem volt jelentősége, hiszen a hatóság – a hatásköre hiányában – az alperes által állított jogi érdekeltséget az eljárásban nem vizsgálhatta.
[17] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[18] A felperes perbeli jogképességének hiányára hivatkozással a per megszüntetésére irányuló, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 251. § (1) bekezdésére, 121. § (1) bekezdés c) pontjára, 130. § (1) bekezdés e) pontjára és 157. §-ára alapított fellebbezési kérelmet alaptalannak találta. Rámutatott, hogy a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 41. § (1) bekezdése szerint a helyi önkormányzat jogi személy, így a régi Pp. 48. §-a szerinti perbeli jogképességgel rendelkezik, ebből következően a per megszüntetésének a felperes perbeli jogképességének hiánya miatt nem volt helye.
[19] Utalt arra, hogy az alperes nyilatkozatának tartalma szerint a felperes kereshetőségi joga hiányára hivatkozott, amelyet szintén alaptalannak talált. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság e kérdést megfelelően vizsgálta, teljes körű bizonyítást folytatott le, tanúkat hallgatott ki, amelynek alapján helytállóan jutott arra a megállapításra, hogy a szerződő felek szándéka a földhasználati jognak az egyesület részére történő átengedése kapcsán nyilvánvalóan kizárólag a jégcsarnok által érintett területre vonatkozott.
[20] Indokolása szerint a felperes állítását támasztotta alá az is, hogy az együttműködési megállapodás 4.8.1. pontjában a földhasználati jog ellenértéknél figyelembe veendő területet a jégcsarnok által ténylegesen elfoglalt terület arányában határozták meg, a 4.8. pont és a földhasználati szerződés 9. pontja alapján az egyesület a földhasználati díjat kizárólag a jégcsarnok területére számítottan fizeti meg. Mindezekből egyértelműen következik, hogy az egyesületet a birtoklás és az ebből folyó használat joga kizárólag a jégcsarnok területére illeti meg.
[21] Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint az alperes a perbeli lakás birtoklására vonatkozó jogcímet nem igazolt, így a régi Ptk. 193. § (1) bekezdése alapján az ingatlan kiürítésének van helye.
[22] Okfejtése szerint a cserelakás hiányára vonatkozó fellebbezési kérelme a régi Pp. 235. § (1) bekezdése alapján alaptalan, mert arra irányuló indítványt, hogy a felperes megfelelő cserelakást ajánljon fel, az elsőfokú eljárásban nem terjesztett elő, így ez irányú követelése a másodfokú eljárásban már nem volt figyelembe vehető.
A felülvizsgálati kérelem
[23] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a per megszüntetését, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, harmadlagosan annak hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[27] A régi Pp. 270. § (2) bekezdésének és a régi Pp. 275. § (3)–(4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van.
[28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet eljárási és anyagi jogi szabálysértésre hivatkozással is támadta.
[29] A per megszüntetését a felperes perbeli cselekvőképességének – tartalma szerint kereshetőségi jogának – hiányára hivatkozással kérte. Az alperes a fellebbezésében a felperes perbeli jogképességének hiányát is állította, amely hivatkozását a felülvizsgálati eljárásban már nem tartotta fenn.
[30] A Kúria ezzel kapcsolatban szükségesnek tartja kifejteni a következőket. A régi Pp. 48. §-a értelmében a perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. Ezzel összefüggésben a Kúria mindenben egyetért a másodfokú bíróság által kifejtettekkel, amely szerint a jogi személy felperes perbeli jogképességgel rendelkezik. A régi Pp. 49. § (1) bekezdése szerint a perben mint fél személyesen, vagy meghatalmazott útján az járhat el, akinek a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképessége van, illetőleg, aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhetik (perbeli cselekvőképesség). A régi Pp. 48. §-ában szabályozott perbeli jogképesség, valamint a régi Pp. 49. §-ában szabályozott perbeli cselekvőképesség nem azonos a perindítási jogosultsággal, azaz a kereshetőségi joggal (perbeli legitimáció). A perbeli jogképesség hiánya a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításához, illetve az eljárás későbbi szakaszában a per megszüntetéséhez vezet [régi Pp. 130. § (1) bekezdés e) pont; 157. § a) pont], míg a perbeli cselekvőképesség hiányának a jogkövetkezményeit a régi Pp. 49. § (2) bekezdése határozza meg.
[31] Ettől eltérően a kereshetőségi jog a fél és a per tárgya közötti anyagi jogi kapcsolatra vonatkozik, vagyis arra, hogy a felperest megilleti-e, és éppen a felperest illeti-e meg a keresettel érvényesített jog az alperessel szemben [régi Pp. 3. § (1) bekezdés]. A perbeli legitimáció főszabályként anyagi jogi kérdés, hiánya ebben az esetben a kereset érdemi elutasításához vezet. A perbeli legitimáció kivételesen eljárásjogi kérdés is lehet akkor, ha a pert csak jogszabályban erre feljogosított személy indíthatja meg, vagy csak meghatározott személyekkel szemben indítható. Ez utóbbi esetben, de csak akkor, az aktív vagy passzív legitimáció hiánya a régi Pp. 130. § (1) bekezdés g) pontja, vagy 157. § a) pontja szerinti jogkövetkezményeket vonja maga után (EBH 2005.1227.).
[32] A Kúria utal arra, hogy az első- és a másodfokú bíróság körültekintően vizsgálta a felperes kereshetőségi jogát, és a bizonyítási eljárás alapján helyesen foglalt állást akként, hogy a felperes a perbeli lakás vonatkozásában a birtoklás és a rendelkezés jogát nem engedte át az egyesület részére, így a tulajdonosi jogából eredően kereshetőségi joga fennáll.
[33] Mindebből következően – mivel az alperes a perbeli lakás birtoklására vonatkozó jogcímet nem igazolt – jogszerű az alperest a régi Ptk. 193. § (1) bekezdése alkalmazásával a perbeli lakás kiürítésére és a tulajdonos felperes kizárólagos birtokába bocsátására kötelező jogerős ítéleti döntés.
[34] A cserelakás felajánlásának hiányára vonatkozó hivatkozással kapcsolatban a másodfokú bíróság a régi Pp. 235. § (1) bekezdésére utalással helyesen fejtette ki, hogy e hivatkozás fellebbezési korlátba ütközött, ugyanis e jogszabályi rendelkezés értelmében a fellebbezésben új tény állítására nincs lehetőség, ha a fél az ezzel kapcsolatos nyilatkozatát már az elsőfokú eljárásban megtehette volna. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a régi Pp. 235. § (1) bekezdésének megsértését nem állította, így a cserelakás felajánlásának hiányára vonatkozó hivatkozása nem vezethetett eredményre. Mindazonáltal a Kúria megjegyzi, hogy a régi Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat csak a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátai között vizsgálható felül, olyan körülmény azonban nem hozható fel, amelyre korábban nem hivatkoztak (BH 2005.178. II.). E két jogszabályhely együttes tartalmából következik, hogy a fellebbezési korlátba ütköző hivatkozás egyúttal felülvizsgálati korlátot is jelent, ezért az alperes további észrevételei érdemben a régi Pp. 235. § (1) bekezdésének megsértésére való hivatkozás esetén sem lettek volna vizsgálhatók.
[35] A régi Ptk. 112. § (1) bekezdésével kapcsolatban az alperes jogszabálysértésére nem utalt, annak indokait nem ismertette, így ez a hivatkozása sem vezethetett eredményre [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pont].
[36] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett jogszabályoknak.
(Kúria Pfv. I. 21.212/2019.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére