MÜ BH 2020/21
MÜ BH 2020/21
2020.01.01.
A munkavállalók által az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapított azonnali hatályú felmondás nem jogszerű, ha a munkaviszony fenntartását munkavállalói oldalon ellehetetlenítő, a bizalomvesztést részükről objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkáltató oldalán nem állapítható meg [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontja].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesek a felperesnél álltak munkaviszonyban. A NAV Bűnügyi Igazgatósága 2016. április 21-én, ismeretlen tettes ellen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt nyomozást rendelt el. Erre tekintettel 2016. április 26-án, május 30-án, június 6-án és június 7-én a felperes gyár területén házkutatást tartottak, a felperes több vezető és egyéb beosztású munkavállalóját a gyár területéről tanúkihallgatásra kísérték. A felperes igazgatósági elnöke és a cégvezető lakásán is házkutatást tartottak, a raktárkészlet egy részét pedig lefoglalták.
[2] Az alperesek 2016. június 7-én a munkahelyükön megjelentek, de a 2016. május 31-én alapított L. Kft. előző napi tájékoztatása alapján – amely vállalta jogfolytonos foglalkoztatásukat – nem vették fel a munkát, hanem a munkaviszonyuk megszüntetéséről döntöttek, ezért a munkaszerződésük másolatának kiadását kérték. Néhány alperes az okirat egy példányát megkapta, túlnyomó többségük azonban nem jutott ehhez hozzá.
[3] Az alperesek a gyár területét elhagyták, munkaviszonyukat – közel azonos időben – azonnali hatályú felmondással megszüntették.
[4] A jogviszonyt megszüntető nyilatkozatok indokaként azt hozták fel, hogy a munkáltató olyan magatartást tanúsított, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tette, ugyanis a telephelyen foganatosított nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatt bizalomvesztés alakult ki bennük. Emellett a munkáltató vezetősége őket megfenyegette, kérésük ellenére munkaszerződésük másolatát nem adta ki.
[5] A felperes az alperesek azonnali hatályú felmondását nem fogadta el, és felszólította őket a munka felvételére. Ennek nem tettek eleget, ezért 2016. június 16-án azonnali hatályú felmondást közölt velük, arra hivatkozva, hogy a 2016. június 7-ei munkamegtagadással és a felperessel azonos tevékenységre létrehozott társaságnál munkaviszony létesítésével a munkaviszonyukat ellehetetlenítő magatartást tanúsítottak.
A felperes keresete és az alperesek ellenkérelme
[6] A felperes keresetében a munkavállalók azonnali hatályú felmondása jogellenességének megállapítását és a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 84. § (1) bekezdése alapján 30 nap felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére kötelezését kérte.
[7] A felperes álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondások elkéstek, az alperesek a felmondó nyilatkozat közlése előtt már több mint egy hónappal tudomást szereztek a nyomozásról. Az azonnali hatályú felmondások indoka valótlan, a felperes vezetőit és kb. 25 munkavállalót kihallgattak, az árukészletet azonban csak részben foglalták le, ami utóbb jogszerűtlennek is bizonyult. Az indok nem okszerű, a munkáltató nem követett el olyan lényeges kötelezettségszegést, amely az azonnali hatályú felmondások jogszerű indoka lehetne. A felperes azt is kifejtette, hogy 2016. június 7-én a munkáltató azért nem adta át minden munkavállalónak a munkaszerződése másolatát, mert az kb. 120 főt érintett egyszerre, a kérés azonnali teljesítése a munkaüggyel foglalkozó munkatárs részéről képtelenség lett volna. A cégvezető nyilatkozata, amely a perindítás lehetőségét helyezte kilátásba, nem tekinthető fenyegetésnek.
[8] Az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint a bizalom megingására alkalmas, súlyos bűncselekmény gyanúját a felperes a mai napig nem oszlatta el, a büntetőeljárás még folyamatban van, így a jogviszony megszüntető nyilatkozatuk megfelel a jogszabályi előírásoknak.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság részítéletével kötelezte az alpereseket, hogy személyenként 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek felmondási időre járó távolléti díjuknak megfelelő, különböző nagyságú összegeket.
[10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondásokat a 15 napos szubjektív határidőben közölték, és azok valós indoka volt a nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatti bizalomvesztés. Valós oknak ítélte a munkaszerződés másolata kiadásának megtagadását is.
[11] Nem találta valós indoknak a vezetőség általi fenyegetést mint azonnali hatályú felmondási indokot, mert több alperes úgy nyilatkozott, hogy senki nem fenyegette meg őket. Több alperes esetében pedig a cégvezető kifogásolt kijelentése nem teremtett kényszerhelyzetet, mert annak ellenére a munkahelyüket munkaidő alatt elhagyhatták, vagyis ez nem volt jogellenes fenyegetés.
[12] Az elsőfokú bíróság valós indoknak ítélte a nyomozati cselekmények és a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatti bizalomvesztést, a munkaszerződés másolatok kiadásának megtagadását, azonban egyik okot sem találta olyannak, amely miatt azonnali hatályú felmondással lehetett élni. Önmagában az ismeretlen tettes ellen indult, de a munkáltatót érintő büntetőeljárás nem kellő indoka a másik fél bizalomvesztésének, különösen akkor nem, ha a bűncselekmény a munkaviszonnyal összefüggést nem mutat. A nyomozás semmilyen kihatással nem volt az alperesek tevékenységére, a munkáltatói kötelezettségek teljesítésére, mert a felperes a foglalkoztatási kötelezettségének eleget tett, a munkavállalókat munkával ellátta, a munkabérüket rendszeresen kifizette.
[13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes az alperesek egy részének a munkaszerződése másolatát nem adta át, ez azonban nem okszerű azonnali hatályú felmondási indok. Bár az Mt. 6. § (1) bekezdése szerint az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményéből az Mt. 6. § (2) bekezdésében írt együttműködési kötelezettség következik, a munkaszerződés átadásának elmulasztása azonban nem volt lényeges kötelezettségszegés. A cselekmény súlyát mérsékli, hogy az alperesek a munkahelyüket a munkáltató engedélye nélkül akarták elhagyni, és a munkaszerződéseik mintájára másik munkáltatónál kívántak munkaviszonyt létesíteni. Mindebből következően a valósnak bizonyult indokok az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően nem tették lehetetlenné a munkaviszony fenntartását, ezért az elsőfokú bíróság az azonnali hatályú felmondásokat jogellenesnek minősítette, és az Mt. 84. § (1) bekezdés alkalmazásával kötelezte az alpereseket a 30 nap felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg megfizetésére.
[14] Az alperesek egy részének fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét és ítéletét fellebbezéssel nem támadott részében nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta.
[15] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat, így az érintett személyek nyilatkozatait, és az egyéb okirati bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében előírt elveknek megfelelően, okszerűen, logikátlan és iratellenes megállapítások nélkül értékelte.
[16] Az Mt. 64. § (2) bekezdésének megfelelően a nyilatkozatot tevő alpereseket terhelte az azonnali hatályú felmondás indokai valóságának és okszerűségének bizonyítása. E bizonyítási teherről az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint fennálló kötelezettsége folytán teljes mértékben helyes tájékoztatást adott. A perben tehát azt kellett vizsgálni, hogy az azonnali hatályú felmondásban megjelölt indokok jogszerűen megalapozták-e a munkaviszony megszüntetését.
[17] Adott esetben a büntetőeljárás nem a felperessel, vagy igazgatósági tagjával szemben indult, hanem ismeretlen tettes ellen, amely a felperes telephelyén foganatosított nyomozati cselekményekkel járt együtt. Önmagában ezek a tények nem vezethettek bizalomvesztéshez olyan körülmények mellett, hogy a felperes a foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Az alperesek ezzel kapcsolatos szubjektív véleménye nem játszhat szerepet, mert csak a munkaviszony fenntartását objektív módon lehetetlenné tevő magatartások értékelhetőek.
[18] A munkáltatónál foganatosított nyomozati cselekmények, továbbá a súlyos bűncselekmény alapos gyanúja miatt kialakult bizalomvesztés nem tekinthető a munkáltatónál esetleg fennálló szabálytalanságok és rossz munkakörülmények összefoglaló indokának, ezekből az azonnali hatályú felmondások megadott indokaira objektív módon nem lehet következtetni. A munkáltató részéről a nyomozati cselekményeket érintő tájékoztatási kötelezettség elmulasztása az azonnali hatályú felmondások indokaként nem szerepeltek.
[19] Nincs jelentősége a jogellenesség megítélése szempontjából annak, hogy az alpereseket milyen mögöttes ok motiválta a munkaviszony megszüntetésében, hogy abban közrejátszott-e a Kft. állásajánlata.
[20] Helytálló volt az elsőfokú bíróság következtetése, miszerint a felperesnél foganatosított nyomozati cselekmények miatt és bűncselekmény alapos gyanúján alapuló bizalomvesztés nem tekinthető az azonnali hatályú felmondás okszerű indokának, mert e tényekre alapított bizalomvesztést nem a felperes okozta, vagy alakította ki az alperesekben.
[21] A másodfokú bíróság az Mt. 23. § (1) bekezdésére és az Mt. 6. § (1), (2) bekezdésére utalással kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondások azon indoka sem volt okszerű, miszerint a munkáltató nem adta ki minden munkavállaló részére a munkaszerződés másolatát.
Az alperesek felülvizsgálati kérelme
és a felperes ellenkérelme
[22] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben elsődlegesen az alpereseket marasztaló jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérték, ugyanezek az alperesek az ítéletek hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozták.
[23] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben a Pp. 220. § (1) bekezdés d) pontjának, 221. § (1) bekezdésének és a 206. § (1) bekezdésének megsértését panaszolták. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróság az alperesek fellebbezésének egyes érdemi indokaira nem reagált, ítéletének indokolásában nem adott számot arról, hogy mely okból találta azokat megalapozatlannak.
[24] Az alperesek már a fellebbezésükben kifejtették, hogy az általuk évek során elszenvedett megaláztatások, rossz munkakörülmények, valamint a felperes utasítására elkövetett szabálytalanságok konkrétan nem szerepelnek az azonnali hatályú felmondásban, azonban ez nem zárhatja ki, hogy a bíróságok ezt vizsgálhassák a jogviszony megszüntetéséhez vezető körülményeket érintően a jóhiszeműség, tisztesség és elvárhatóság szempontjából. Ezt a másodfokú bíróság nem értékelte.
[25] Az eljáró bíróságok úgy hozták meg döntésüket, hogy nem tulajdonítottak jelentőséget az Mt. 6. § (1), (2) bekezdéseiben megfogalmazott elvárhatósági követelményeknek. Az alperesek álláspontja szerint tény, hogy az általuk az évek során elszenvedett megaláztatások, rossz körülmények, valamint a felperes utasítására elkövetett szabálytalanságok nem szerepelnek az azonnali hatályú felmondásban, ez azonban nem zárja ki, hogy a bíróság vizsgálja a felmondáshoz vezető körülményeket. Jelen esetben ez nem történt meg.
[26] A perben igazolást nyert, hogy a felperes megsértette az Mt. 6. § (4) bekezdésében rögzített tájékoztatási kötelezettségét, amikor alpereseket a nyomozással összefüggésben egyáltalán nem tájékoztatta, ez pedig jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a munkavállalók elveszítsék bizalmukat.
[27] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult az alperesek perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[28] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben megalapozott.
[29] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a Pp. 272. § (1) bekezdésnek megfelelően és abban fellelt határidőben előterjesztett felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert hivatalból megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn.
[30] A Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését alaptalanul állították az alperesek. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok rögzítették a tényállást, és az abból figyelembe vett körülményeket, továbbá az ebből levont következtetésükről, a bizonyítékok egybevetéséről számot adtak. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet.
[31] Az alperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak arra, hogy az elsőfokú bíróság részéről „irányított kérdésfeltevés” történt, amelyet a másodfokú bíróság jogsértően fogadott el. Az eljárás során az alperesek erre nézve észrevételt nem tettek, nem sérelmezték a bíróság bizonyítási eljárás során feltett kérdéseit, nem hivatkoztak azok félreérthető voltára, vagy téves jegyzőkönyvezésre. Ebből következően a Pp. 117. §-ának és 118. §-ának megsértése nem állapítható meg.
[32] Alaptalanul állították az alperesek, hogy a másodfokú bíróság egyetértett ugyan az elsőfokú bíróság döntésével, mégis eltérő indokokat tartalmaz döntése. A másodfokú bíróság a Pp. 253. § (2) bekezdésére hivatkozással hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletét, amely szerint, ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét érdemben helytállónak találta azzal, hogy egyes kérdésekben nem azonos álláspontot foglalt el, ez azonban az érdemi döntésre nem volt kihatással. A másodfokú bíróság az ítéleti döntését részletesen megindokolta, jogszabálysértést nem követett el (Pp. 221. §).
[33] Az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontja szerint a munkáltató, vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Az azonnali hatályú felmondásban felhozott indokot az arra hivatkozó félnek kell bizonyítania, vagyis jelen esetben az alpereseknek kellett igazolniuk, hogy a jogviszonyt megszüntető intézkedésük megfelelt a jogszabályi előírásoknak [Mt. 64. § (2) bekezdés].
[34] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartás akkor lehet a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésének jogszerű indoka, ha emiatt nemcsak a másik fél véleménye szerint lehetetlen az adott körülmények között a munkaviszony fenntartása, hanem a hivatkozott magatartás objektíve teszi folytathatatlanná a munkaviszonyt (MD.I.272.). Csak akkor lehet ezt a jogot gyakorolni, ha a munkaviszony másik alanyának magatartása idézte elő azt a helyzetet, amely a munkaviszony fenntartásának lehetetlenné válását eredményezte (MD.I.273.). A munkaügyi peres eljárás tárgyát az azonnali hatályú felmondásban írtak képezhették, vagyis abban a körben volt módjuk a bíróságoknak vizsgálódni, amelyre a munkavállalók jogviszonyt megszüntető jognyilatkozataikat alapították. Szabálytalan munkáltatói utasításra, valamely, a felmondásukhoz vezető folyamatra az alperesek jognyilatkozataikban nem hivatkoztak. A büntetőeljárási cselekményekre utalás nem minősül ezen – perben előadott okok – összefoglaló megjelölésének.
[35] A másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást, amikor kifejtette, hogy az azonnali hatályú felmondásokban megjelölt büntetőeljárás nem a felperessel, vagy annak vezetőjével szemben indult, hanem ismeretlen tettes ellen. A nyomozati cselekményekre való hivatkozás – többlet tényállási elem hiányában – önmagában nem támasztja alá a bizalomvesztést, mivel adott esetben a munkavállalók a termelésben változatlanul részt vehettek, munkavégzésüket a felperes nem lehetetlenítette el, bérfizetési kötelezettségének eleget tett. Így a munkaviszony fenntartását munkavállalói oldalon ellehetetlenítő, ezért a bizalomvesztést részükről objektíven megalapozó magatartás, körülmény a munkáltató részéről nem volt megállapítható.
[36] Azon, több alperes azonnali hatályú felmondásában megjelölt ok miszerint „.... több dolgozót is kihallgattak, illetve elkísértek a nyomozók, amelynek alapját a NAV Bűnügyi Igazgatóságának közleménye szerint az képezte, hogy költségvetési csalás és más bűncselekmények gyanújával indítottak büntetőeljárást”, nem elégséges indoka a bizalomvesztésnek, mivel abból nem derül ki, hogy az egyes személyek esetében más munkavállalók tanúkénti kihallgatása milyen érdeksérelmet jelentett, ami a munkaviszony azonnali megszüntetését jogszerűen eredményezhette. Az ismeretlen tettes ellen indult nyomozás és a munkaviszony fenntarthatósága ellehetetlenülése közötti okozati összefüggés fennállta jelen esetben nem volt bizonyított.
[37] A bíróságok a bizonyítékokat megfelelően értékelték (Pp. 206. §) és helytálló következtetésre jutottak, amikor kifejtették, hogy az alperesek által állított előírásellenes utasítás és emiatt a félelem a nyomozással összefüggő érintettség miatt nem volt értékelhető, tekintettel arra, hogy ezen körülményre az alperesek a jogviszonyt megszüntető jognyilatkozataikban nem hivatkoztak a bizalomvesztés körében, az azonnali hatályú felmondásban foglalt indokokat pedig utólag nem lehet kiterjeszteni. A bíróságok az azonos szövegű azonnali hatályú felmondással élő alperesek jogviszony megszüntetését külön-külön csoportokba rendezve vizsgálták, oly módon, hogy a feleket személyesen meghallgatták. Ez nem volt jogellenes, az alperesek sem sérelmezték, az e körben előadott felülvizsgálati kérelem ezért alaptalan (Pp. 221. §).
[38] Alaptalanul állították az alperesek felülvizsgálati kérelmükben, hogy a felperesnek a nyomozás körülményeiről őket tájékoztatni kellett volna, ami nem történt meg, és ez hozzájárult tömeges jogviszony megszüntetésükhöz. Hivatkozásuk szerint ezáltal sérült az Mt. 6. § (4) bekezdése, ez azonban nem volt megállapítható. A perben nem merült fel adat arra, hogy a munkáltató a munkavállalók kérése ellenére nem nyilatkozott a nyomozásról, és arra sem volt bizonyíték, hogy ezen munkáltatói magatartás befolyásolta volna az alpereseket az azonnali hatályú jogviszony megszüntetés során, és erre a felmondásokban sem hivatkoztak. Nem volt igazolt, hogy a munkáltató együttműködési kötelezettségét megsértette volna, ezáltal eljárásával közrehatott nagyszámú alperes jogviszonyának megszüntetésében.
[39] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. I. 10.271/2018.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás