GÜ BH 2020/213
GÜ BH 2020/213
2020.07.01.
A tagállami bíróságoknak az uniós irányelvet átültető nemzeti jogszabályt kell alkalmazniuk, amelynek értelmezése során figyelemmel kell lenniük az irányelv céljaira, az Európai Unió Bírósága ítéleteiben kifejtettekre. Tisztességtelen szerződési feltételekkel kapcsolatban joghatályosan előterjesztett kereseti kérelem hiányában a bíróságok hivatalból nem vizsgálhatják a szerződési feltételek tisztességtelenségét [Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikk, 288. cikk].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2006. március 30-án a felperes mint adós és a II. rendű alperes mint hitelező között CHF alapú kölcsönszerződés jött létre. A szerződés – többek között – rögzítette, miszerint a hitelező az adós részére 70 284 CHF kölcsönt nyújt akként, hogy azt a folyósítási feltételek teljesítését követő 8 munkanapon belül átutalja a felperes lakossági forint- vagy devizaszámlájára. A felperes azt vállalta, hogy e kölcsönösszeget – a szerződésben foglalt kamattal, kezelési költséggel a folyósítási jutalékkal növelt összegben – 240 hónap alatt fizeti vissza a II. rendű alperesnek. A szerződés szerint a kamat, a kezelési költség és a folyósítási jutalék mértéke a folyósításkor hatályos Hirdetményben kerül meghatározásra azzal, hogy a kamatláb és a kezelési költség ügyleti évenként változik, a folyósítási jutalék pedig a folyósításkor levonásra kerül a kölcsönösszegből. A szerződéskötés napján az ügyleti kamat 4,75%, a törlesztőrészlet összege 559,62 CHF, a THM 7,53% volt.
[2] A szerződés VIII/13. pontja szerint a felperes a II. rendű alperes Üzletszabályzatának és Hirdetményének rendelkezéseit megismerte és azokat magára nézve kötelezőnek fogadta el.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[3] A felperes keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kölcsönszerződés nem jött létre. Másodlagosan a szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte jogszabályba ütközésre és tisztességtelenségre hivatkozva. Jogkövetkezményként mindkét esetben az eredeti állapot helyreállítását kérte, annak megállapításával, hogy kölcsöntartozásának összege elsődlegesen 5 042 578 Ft, másodlagosan 11 675 781 Ft.
[4] Az alperesek elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a kereset elutasítását kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 tv.) 37. § (2) bekezdése alapján kizárólag a szerződés létre nem jötte körében előterjesztett keresetet bírálhatta el érdemben, a szerződés érvénytelenségével kapcsolatos keresetét úgy tekintette, hogy azt a felperes nem tartotta fenn. Az elsőfokú bíróság részletesen indokolta, hogy a szerződés miért jött létre.
[6] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést azzal, hogy mellőzte a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti másodlagos kereset elbírálását. A másodfokú bíróság a szerződés létre nem jöttének megállapítása iránti kereset vonatkozásában maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a felperes keresetének helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Többek között arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: rPtk.) 205. §-ába, 205/B. §-ába, 207. § (2) bekezdésébe, 209. §-ába, 209/A. §-ába, 239. § (1), (2) bekezdéseibe, 523. §-ába, a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 18/1999. Korm. rendelet) 1. § j) pontjába és 2. § b) pontjába, a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelv (a továbbiakban: fogyasztói irányelv) 3. cikk (1) bekezdésébe, 4. cikk (1)–(2) bekezdéseibe, 6. cikk (1) bekezdésébe ütköző módon hozták meg határozataikat. Előadta azt is, hogy az eljárt bíróságok nem vizsgálták érdemben az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EU Bíróság) C-38/17., C-51/17., C-118/17., C-126/17., C-186/17., C-483/16. számú ügyekben meghozott ítéleteinek a tagállami bíróságok számára kötelező jogértelmezését. Előadta továbbá, hogy az európai jog primátusának megsértése „abszolút hatályon kívül helyezési ok”.
[8] A felperes részletesen megindokolta, hogy a perbeli kölcsönszerződés a fogyasztói irányelv és az általa hivatkozott EU bírósági ítéletek alapján miért minősül – az árfolyamkockázat tisztességtelensége miatt – érvénytelennek. E körben arra is hivatkozott, hogy az eljárt bíróságoknak kereseti kérelem hiányában is hivatalból kellett volna vizsgálniuk az esetleges érvénytelenséget. Álláspontja szerint jogszabálysértő módon jutottak a bíróságok arra a következtetésre, hogy a szerződés minden lényeges elemet tartalmaz.
[9] Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján nem jogszabálysértő.
[11] A Kúria utal arra, hogy az rPp. 272. § (2) bekezdése és az azt értelmező a felülvizsgálati kérelem hivatal-bóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. pontja értelmében a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásra akkor alkalmas, ha a fél abban megjelöli a megsértett jogszabályhelyet és annak indokait is előadja, vagyis ezen együttes feltételek fennállása esetén van mód a kérelem érdemi elbírálására.
[12] Jelen perben a jogerős ítélet azt rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a felperes nyilatkozata hiányában úgy tekintette, miszerint a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló kérelmét a felperes nem tartotta fenn. Ezt a megállapítást a felperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta, nem adta elő, hogy miért volt keresete a DH2. tv. 37. és 39. §-ában foglaltaknak megfelelő tartalmú, vagy a hivatkozott rendelkezést miért nem kellett alkalmazni. Ennek hiányában érdemben nem volt vizsgálható, hogy a szerződés jogszabályba, többek között az rHpt. rendelkezésébe ütközött-e, illetve tisztességtelen feltételt tartalmazott-e az árfolyamkockázat viselése tekintetében. Ebből következően a tisztességtelenséget szabályozó uniós és magyar jogszabályok értelmezésének, és az e körben meghozott, a felperes által hivatkozott EU bírósági ítéleteknek sem volt jelentősége a felülvizsgálati kérelem elbírálása tekintetében.
[13] A felperes szerint az eljárt bíróságoknak – ugyanezen uniós jogszabályi rendelkezések és joggyakorlat alapján – hivatalból is vizsgálniuk kellett volna a kölcsönszerződés tisztességtelenségét. A Kúria megítélése szerint az EU Bíróságnak a fogyasztói irányelvvel kapcsolatos – részben a felperesek által is hivatkozott – joggyakorlata alapján nem állapítható meg az a kötelezettség, hogy a tagállami bíróságoknak az érvénytelenség megállapítására irányuló, joghatályosan elő nem terjesztett kereseti kérelem esetén a fogyasztói szerződés egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételei esetleges tisztességtelenségét hivatalból kellene, lehetne vizsgálniuk, és az esetleges tisztességtelen rendelkezéseket észlelniük. A Kúria utal arra, az EU Bíróság csak a kereseti kérelem alapjául szolgáló ÁSZF rendelkezések vonatkozásában állapított meg többlet eljárásjogi kötelezettséget a tagállami bíróságok számára (így többek között: C488/11. sz., Asbeek Brusse ügyben hozott ítélet, 39. pont; C-470/12. sz., PohotovosŁ-ügyben hozott ítélet, 40. pont), de egyik ítéletében sem törte át a tagállami polgári eljárásjogok legfontosabb alapelvi szintű rendelkezését, a kérelemhez kötöttség elvét úgy, ahogy arra a felperes hivatkozott.
[14] A felperes jogszabálysértésként jelölte meg a fogyasztói irányelv több rendelkezésének és az EU Bíróság egyes ítéleteinek nem megfelelő alkalmazását. A Kúria megjegyzi, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 288. cikke alapján az irányelv mint uniós jogforrás kétszintű, közvetett jogi szabályozó eszköz, aminek tartalmát a tagállamok kötelesek a nemzeti jogrendszerükbe beépíteni. A tagállami bíróságoknak az irányelvet átültető nemzeti jogszabályt kell alkalmazniuk, amelynek értelmezése során az irányelvben megfogalmazott cél megvalósítására kell törekedniük [C-91/92. sz. Paola Faccini Dori ügyben 1994. július 14-én hozott ítélet 26. pont, C-240-244/98. sz. Oceano Grupo és társai egyesített ügyekben 2000. június 27-én hozott ítélet 32. pont; a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről szóló 3/2011. (XII. 12.) PK vélemény 2. pontjának indokolása]. Amennyiben a tagállam eleget tesz implementációs kötelezettségének, az irányelv közvetlen bírósági alkalmazása fogalmilag kizárt. A fogyasztói irányelv rendelkezéseit a perben releváns időszakban az rPtk.-ba és a 18/1999. Korm. rendeletbe ültették át, amely magyar jogforrások vonatkozó rendelkezéseit – joghatályosan előterjesztett kereseti kérelem hiányában – az eljárt bíróságok nem vizsgálhatták.
[15] Az EU Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott ítélete az EUMSZ 267. cikke alapján az eljárást kezdeményező bíróságra kötelező, de nincs erga omnes hatálya (66/80. sz. International Chemical Corporation ügyben 1981. május 13-án hozott ítélet 18. pont). A tagállami bíróságoknak az EU Bíróság konkrét uniós jogforrás értelmezésével kapcsolatos joggyakorlatát kell követniük (28/62. sz. Da Costa ügyben 1963. március 27-én hozott ítélet), aminek előfeltétele, hogy a konkrét perbeli jogvita eldöntéséhez az uniós jogi normát alkalmazni kell. Figyelemmel a jelen perben az erre vonatkozó, joghatályosan előterjesztett kereseti kérelem hiányára, a bíróságok nem értelmezhették sem a fogyasztó irányelvet, sem az azzal kapcsolatos EU bírósági joggyakorlatot. A fentiek alapján rögzíthető, hogy az egyébként a felülvizsgálati kérelemben megjelölt beazonosíthatatlan jogszabályi rendelkezés szerinti „uniós jog primátusa” nem sérült.
[16] A Kúria mindezek alapján érdemben csak azt vizsgálhatta, hogy a perbeli szerződés létrejött-e, a jogerős ítélet megfelel-e az rPtk. 205. § (1)–(2) bekezdéseinek és 523. § (1)–(2) bekezdéseinek. A Kúria ezzel kapcsolatban mindenben egyetértett a másodfokú bíróság által kifejtettekkel.
[17] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.172/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás