MÜ BH 2020/215
MÜ BH 2020/215
2020.07.01.
I. A munkabér megfizetése a munkáltató alapvető kötelezettsége. Abból levonásnak jogszabály vagy – a levonásmentes munkabérrészig – végrehajtható határozat alapján van helye. Bérfizetésre ezért határidőben a munkáltató akkor is köteles, ha munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amelynek eredményeként utóbb esetleg vele szemben kártérítési igénnyel élhet.
II. A bérfizetés elmaradása a munkavállaló megélhetését veszélyezteti, így annak részbeni teljesítése is az azonnali hatályú felmondás jogszerű indokául szolgálhat [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pont, 161. § (1) bekezdés, 162. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes munkavállaló 2009. július 1-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban gépjárművezető munkakörben a felperes alkalmazásában. Munkaviszonyának fennállása alatt alapbérben, pótlékokban, napidíjban és az üzemanyag-megtakarítás összegében részesült. 2012. január 1-től 105 100 forint volt a havi alapbére.
[2] Az alperes 2013. februárjában meghatározott útvonalon látott el fuvar- feladatot 50%-os üres futás mellett. Az általa vezetett tehergépkocsira 33 liter/kilométer elvárt üzemanyag-fogyasztást határozott meg a munkáltató 50%-os (üres) futás esetén.
[3] Az alperes utolsó fuvarfeladatát 2013. március 9-én végezte, ezt követően keresőképtelen volt jogviszonya megszűnéséig, 2013. április 2-áig, azonnali hatályú felmondása időpontjáig. 2013. április 8-án létesített új munkaviszonyt.
[4] A felperes munkáltató az alperes által használt tehergépjármű februári üzemanyag-fogyasztását 2013. március 4-e és 6-a között ellenőrizte, és a vizsgálat megállapításának következményeként 2013. március 14-én írásbeli figyelmeztetést adott alperesnek. Eszerint az alperes által vezetett tehergépkocsi február havi fogyasztása 50%-os (üres) futás mellett az alapjárati időszak háromszorosára nőtt. Ennek alapján vélelmezhető, hogy „a hiányzó üzemanyag-mennyiséggel sajátjaként rendelkezett”.
[5] A vizsgálatra tekintettel a felperes az alperes február havi munkabérét két részletben fizette meg, így határidőben, 2013. március 6-án az alapbérét, bruttó 105 100 forint alapulvételével, majd a március 10-ei határidőhöz képest késedelmesen, 2013. április 2-án a fennmaradó bruttó 245 590 forintot.
[6] A felperes 2013. április 4-én kelt fizetési felszólítással az alperest 75 454 forint kártérítés megfizetésére kötelezte a 2013. február havi üzemanyag-többletfogyasztás miatt.
[7] A felperes 2013. július 1-től a M. C. D. Szakszervezet tagja lett. Ennek a 2011. július 1-től hatályos, a közúti közlekedési alágazatban több munkavállalóra kiterjedő hatályú kollektív szerződésének a 21.2. pontja tartalmazta egyebek mellett, hogy a munkavállaló rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, amennyiben a munkáltató az Mt. 96. §-ában szabályozott feltételeket kimeríti, így nem fizeti meg a munkavállaló munkabérét, egyéb járandóságát vagy azzal több mint egyhetes késedelembe esik. A fenti Kollektív Szerződés 2013. július 1-től hatályos rendelkezései ugyanezen szövegrészt tartalmazzák azzal, hogy a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 96. §-a helyett a 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §-ára történik hivatkozás.
[8] Az alperes azonnali hatályú felmondását a munkáltató bérfizetési kötelezettségének nem megfelelő teljesítésére alapította.
A felperes keresete és az alperes viszontkeresete, valamint a felek ellenkérelmei
[9] A felperes keresetében a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását és a jogellenesség jogkövetkezményeként 144 960 forint (35 napi, későbbiekben pontosított 30 napi mértékű) felmondási időre járó távolléti díj megfizetését kérte. Hivatkozása szerint a február havi részmunkabért határidőben megfizette, 23 napi késedelembe esett a további résszel, azonban 2013. április 2-án ezt is teljesítette. Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát nem rendeltetésszerűen gyakorolta, az üzemanyag-fogyasztás vizsgálatának lefolytatásában, valamint a jogviszony megszüntetésében sem működött közre.
[10] Az alperes a kereset elutasítását kérte, ezen túlmenően viszontkeresetet terjesztett elő. Ebben az azonnali hatályú felmondás jogszerűségére tekintettel havi 105 100 forint alapbér figyelembevételével kérte a jogkövetkezmények alkalmazását: felmondási időre járó munkabérként 63 060 forintot igényelt, és 105 100 forint végkielégítést kért kamatokkal.
Álláspontja szerint a hivatkozott Kollektív Szerződés 21.2. pontja alapján a munkabérfizetési kötelezettség már egyhetes késedelem miatt gyakorolható volt. A távolléti díj összegét 144 960 forintra kérte felemelni.
[11] További viszontkeresetében az írásbeli figyelmeztetés és a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését kérte, valamint 500 000 forint nem vagyoni kártérítést azon az alapon, hogy az írásbeli figyelmeztetésben a munkáltató a méltóságát, becsületét, jó hírnevét sértette.
Utóbb előterjesztett viszontkeresetében nem vagyoni kártérítést igényelt arra hivatkozva, hogy a munkáltató a róla készült, a személyügyi nyilvántartás részét képező fényképfelvételt kifüggesztette a telephely bejáratánál lévő be- és kiléptető bódéban az ő hozzájárulása nélkül, így a nem vagyoni kártérítési igényét együttesen 750 000 forintban határozta meg. Később benyújtott viszontkeresetében, 5 245 196 forint elmaradt munkabér megfizetését is kérte kamatával. Ezenkívül további 100 000 forint havi elmaradt üzemanyag-megtérítést kért az alperes 2015. április 29-én előterjesztett viszontkeresetében, összesen 559 381 forint rendkívüli munkavégzés ellenértéke és annak középarányos kamata megtérítését igényelve.
[12] A felperes a viszontkeresetek elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 105 100 forintot felmondási időre járó távolléti díj címén. A felperes 2013. március 14-én kelt írásbeli figyelmeztetését és 2013. április 4-én kelt fizetési felszólítását hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy a felperes megsértette az alperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát. Kötelezte a felperest 100 000 forint nem vagyoni kártérítés megtérítésére, ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.
[14] Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati eljárás részét képező azonnali hatályú felmondás jogszerűsége körében utalt az Mt. 78. § (1), (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy az alperest terhelte annak bizonyítása, miszerint az azonnali hatályú felmondás jogát a szubjektív határidőn belül gyakorolta, továbbá, hogy a felperes 2013. februárban esedékes munkabérfizetési kötelezettségét jelentős mértékben megszegte.
[15] A felek között az nem volt vitatott, hogy a felperes a február havi munkabért két részletben fizette meg, 2013. március 6-án a 105.100 forint alapbérrészt, míg 2013. április 2-án a fennmaradó bruttó 245 590 forintot.
[16] A felperes fizetési kötelezettségének 2013. március 10-étől április 2-áig részben nem tett eleget. Ezzel olyan sérelmes állapotot tartott fenn, amely időszak alatt az alperes az azonnali hatályú felmondás jogát gyakorolhatta. Az állapotsérelem esetén a sérelmes állapot annak fennállása alatt mindvégig vitatható, az igény elévülési időn belül érvényesíthető (Mfv.II.10.606/2015/3.).
[17] Az azonnali hatályú felmondás indokát vizsgálva a bíróság megállapította, hogy a kötelezettségszegés a munkabér egy részére vonatkozott, egy alkalommal történt, és nem a fizetés elmulasztása, hanem 23 napos késedelmes fizetés történt. A bíróság álláspontja szerint ezek a körülmények nem alapozzák meg a jelentős mértékű jogsértést.
[18] A bíróság beszerezte a 2013. július 1-jét megelőző, 2011. július 1-től hatályos, több munkáltatóra kiterjedő hatályú Kollektív Szerződést, amelynek 21.2. pontja tartalmazta egyebek mellett, hogy a munkavállaló rendkívüli felmondással megszüntetheti a munkaviszonyt, amennyiben a munkáltató az Mt. 96. §-ában szabályozott feltételeket kimeríti, így nem fizeti meg a munkavállaló munkabérét, egyéb járandóságát vagy azzal több mint egyhetes késedelembe esik.
[19] Az alperes az azonnali hatályú felmondása indokolásában nem hivatkozott a Kollektív Szerződésre, azt csak a peres eljárásban jelölte meg. Eszerint a munkabér, egyéb járandóság meg nem fizetése vagy azzal több mint egyhetes késedelembe esés meríti ki a jelentős mértékű kötelezettségszegés tényállási elemét. Jelen perben azonban a felperes részben nem fizette meg a munkabért, nem a teljes összeggel esett késedelembe, így nem valósult meg ez a kitétel.
[20] A bíróság azt állapította meg, hogy a 2011. évtől hatályos Kollektív Szerződés 21.2. pontja szerinti kötelezettségszegés nem történt, így az azonnali hatályú felmondás elbírálásakor az Mt. 78. §-ában foglaltakat kellett vizsgálni. Az egy alkalommal történő, részbeni munkabérfizetési kötelezettség késedelmes teljesítése „nem meríti ki a jogszabály által megkövetelt három konjunktív elem meglétét”. Ezért az azonnali hatályú felmondás jogellenes. Erre tekintettel kötelezte a bíróság az alperest felmondási időre járó távolléti díj megfizetésére [Mt. 69. § (1) bekezdés, 84. § (1) bekezdés].
[21] Egyebekben indokát adta az ítélet rendelkező részében foglaltaknak, megjelölve a hivatkozott jogszabályt is.
[22] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek további 559 938 forint munkabért annak kamatával együtt.
[23] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint nem volt jogszabálysértő az elsőfokú bíróság ítélete, az Mt. 78. §-ában foglaltakat helyesen értékelte. A felperes egy alkalommal megvalósított részleges bérfizetési késedelme mint kötelezettségszegés nem alapozza meg az Mt. 78. §-ában előírt, a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékben történő megszegését. A felperes kötelezettségszegése – bár a munkáltató bérfizetési kötelezettségét érintette – nem volt jelentős súlyú, első alkalommal történt, továbbá megállapítható a peradatok alapján, hogy az alperes a munkaviszonya azonnali hatályú megszüntetése miatt elkerülte az üzemanyag felhasználásával kapcsolatos munkáltatói intézkedést.
[24] A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróságnak a munkavállalói azonnali hatályú felmondás jogszerűségével kapcsolatos jogi álláspontja nem ellentétes a Kollektív Szerződés rendelkezéseivel sem, mivel az egyszeri bérfizetési késedelem csak az alperesnek járó havi bér egy részére vonatkozott. Erre tekintettel a másodfokú bíróság helyesnek ítélte az elsőfokú bíróság okfejtését az azonnali hatályú felmondással összefüggésben.
[25] A másodfokú bíróság egyebekben is egyetértett az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtettekkel, kivéve a rakodással és a rendkívüli munkavégzéssel összefüggő munkabérigényt. Ebben a részben a felperest a viszontkereset szerint marasztalta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes
ellenkérelme
[26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek az azonnali hatályú felmondásra vonatkozó része hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasításával egyidejűleg az alperes viszontkere-se-tének való helyt adást kért.
[27] Hivatkozása szerint a másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy az írásbeli figyelmeztetés, illetve a fizetési felszólítás jogellenes volt, ebből következően az azonnali hatályú felmondás jogellenességének kimondása önmagában is ellentmondó, mindezzel sérült a Pp. 206. § (1) bekezdése.
[28] Az alperes anyagi jogszabálysértésként jelölte meg az Mt. 42. § (2) bekezdésének b) pontját. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a munkáltatónak alapvető és lényeges kötelezettsége, hogy a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban és a munkaszerződésben foglaltak szerinti munkabért fizessen.
[29] Az Mt. 157. § (1) bekezdése szerint a munkavállalót megillető munkabért teljes egészében ki kell fizetni, azaz jogellenes a munkabér visszatartása és/vagy annak több részletben történő kifizetése. Nincs olyan, a felperesre vonatkozó rendelkezés, amely megengedné a munkabér visszatartását vagy annak több részletben való megfizetését.
[30] Az Mt. 161. § (1) bekezdése szabályozza a munkabérből való levonás lehetőségeit, ilyen azonban az alperes esetében nem állt fenn. Az Mt. 162. §-a szerint pedig a levonásmentes munkabérrel szemben beszámításnak nincs helye.
[31] Az Mt. 78. §-ának (1) bekezdésére utalással kifejtette az alperes, hogy az azonnali hatályú felmondás jogszerű volt, erre tekintettel az Mt. 78. § (3) bekezdése alapján felmentési időre járó munkabér címén 63 060 forintot igényelt kamatával, valamint 105 100 forintot végkielégítés címén ugyancsak kamatával. Ennek megfizetésére kérte kötelezni változatlanul a felperest.
[32] Az alperes szerint a másodfokú bíróság ítélete sérti a Kollektív Szerződésben foglaltakat is, amelyre az eljárás során többször utalt. Mivel az Mt. 13. §-a értelmében a Kollektív Szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabály, ezért az abban foglaltak nem hagyhatók figyelmen kívül. A Kollektív Szerződés a munkabér meg nem fizetése, vagy annak több mint egy héttel történő késedelmes teljesítése esetére biztosítja a munkavállaló részére az azonnali hatályú felmondás jogát, ezt a bíróságok nem hagyhatták figyelmen kívül.
[33] A Kúria több ítéletében is megállapította, hogy a munkáltató azon mulasztása, miszerint a munkaszerződésben rögzített, de legkésőbb az Mt.-ben meghatározott időpontig a munkavállaló munkabérét nem fizeti meg, lényeges kötelezettségszegésnek tekinthető. Az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja alapján ugyanis a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni és részére munkabért fizetni. E téren következetes az ítélkezési gyakorlat, a munkabérfizetési kötelezettség elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet akkor is, ha a késedelem nem huzamosabb ideig áll fenn, és a munkáltató magatartása nem visszatérő jellegű, hanem csupán egyetlen alkalommal történt (Mfv.I.10.702/2013.; Mfv.I.10.105/2016/5.).
[34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, az alperes perköltségben való marasztalásával.
[35] Hivatkozása szerint a munkavállalói felmondást semmilyen előzetes szóbeli vagy írásbeli felszólítás nem előzte meg, amelyben sérelmezte volna, hogy a 2013. február hónapra járó valamennyi juttatását nem kapta meg.
[36] Az alperes visszaélésszerűen gyakorolta az azonnali hatályú felmondás jogát. Az első- és a másodfokú bíróságok azt vizsgálták, hogy a leírt előzmények ismeretében a felperesnek egy alkalommal megvalósított, részleges bérfizetési késedelme (23 naptári nap) megvalósította-e az Mt. 78. § (1) bekezdés a) pontjában előírt lényeges kötelezettség szándékos vagy súlyos gondatlansággal, jelentős mértékű megszegését. Helyesen állapították meg, hogy egyszeri késedelem történt, rövid időszakra, a késedelem nem teljes havi bérre és egyéb juttatásra terjedt ki. A perben vizsgált Kollektív Szerződés hatálya ekkor a felperesre nem terjedt ki.
[37] A felülvizsgálati kérelemben az alperes az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozott kötelezettségszegésként. Ezzel szemben az irányadó Mt. 78. § (1) bekezdés szerint kellett eldönteni, hogy a kötelezettségszegés súlya indokolta-e ezen munkavállalói jognyilatkozatot.
A Kúria döntése és jogi indokai
[38] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[39] A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes részére a munkáltató a 2013. március 10-én esedékes február havi munkabérnek csupán az alapbér részét fizette meg, bruttó 105 000 forint összegben. A további, bruttó 245 590 forint megtérítése csak az alperes bérfizetés elmaradására alapított azonnali hatályú felmondását követően, 23 nap elteltével, 2013. április 2-án történt.
[40] Az Mt. 42. § (2) bekezdés b) pontja alapján a munkáltatónak foglalkoztatási és bérfizetési kötelezettsége áll fenn. Ez utóbbinak az Mt. 157. § (1) bekezdése értelmében a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell eleget tennie.
[41] Az alperes felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott az Mt. 161. § (1) bekezdésében és 162. §-ában foglaltakra, amelyek szerint munkabérből való levonásnak jogszabály, vagy – a levonásmentes részig – végrehajtandó határozat alapján van helye, a levonásmentes munkabérrel szemben pedig beszámítás nem lehetséges.
[42] Következetes az ítélkezési gyakorlat abban, hogy a munkabérfizetési kötelezettség elmulasztása a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerű indoka lehet akkor is, ha a késedelem nem huzamosabb ideig állt fenn és a munkáltató mulasztása nem visszatérő jellegű, hanem egyetlen alkalommal történt (Mfv.I.10.105/2016/5.).
[43] Jelen esetben is a munkáltató munkabérfizetési kötelezettségét nem megfelelő módon, illetve mértékben teljesítette, így a munkavállaló azonnali hatályú felmondása jogszerű volt [Mt. 78. § (1) bekezdés a) pont]. A munkáltató lényeges kötelezettségét szegte meg, amelyet – mivel a késedelmes munkabérfizetés a munkavállaló létfenntartását veszélyezteti – jelentős mértékűnek kell tekinteni akkor is, ha az egy alkalommal és csak részben történt.
[44] A munkáltatónak a bér kifizetését akkor is teljesítenie kell, ha egyébként a munkavállalójával szemben olyan vizsgálatot folytat, amely eredményeként esetleg utóbb kártérítési igénnyel léphet fel [Mt. 161. § (1) bekezdés].
[45] A kifejtettek szerint a felperes szándékos kötelezettségszegését az Mt. fent hivatkozott szabályai alapján kellett megállapítani, így nincs jelentősége annak, hogy az alperes által hivatkozott Kollektív Szerződés hatálya kiterjedt-e a felperesre.
[46] Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogszerűségéhez fűződően felmondási időre járó bért és végkielégítést igényelt, amelyre megalapozottan tarthatott igényt az Mt. 69. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja, valamint az Mt. 78. § (3) bekezdése és 77. § (3) bekezdés a) pontja alapján. A követelést összegszerűségében is helyesen határozta meg, amelyet a felperes sem vitatott.
[47] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítéletet felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részében nem érintette, egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét – a perköltség és az illetékviselésre is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a munkavállaló azonnali hatályú felmondásának jogszerűségére tekintettel annak jogkövetkezményei megfizetésére kötelezte a felperest [Pp. 275. § (4) bekezdése].
(Kúria Mfv.X.10.279/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás