KÜ BH 2020/221
KÜ BH 2020/221
2020.07.01.
A piacfelügyeleti szabályok szerint nem minősül gyártónak az a személy, aki (amely) nem felel meg a 2001/95/EK Irányelv 2. cikk e) pontja valamely alpontjában foglalt meghatározásnak [2012. évi LXXXVIII. tv. (Pftv.) 2. §, 8. § (3)–(4) bekezdés, 13. § (2) bekezdés, 15. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az elsőfokú fogyasztóvédelmi hatóság 2017. május 10-én helyszíni hatósági ellenőrzést végzett a felperes által a Budapesten üzemeltetett kereskedelmi egységben, amelyről ellenőrzési jegyzőkönyv került felvételre. Eszerint három különböző típusú női szandálon a gyártó neve és székhelye nem került feltüntetésre.
[2] Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés alapján hozta meg határozatát, amelyben a felperes által forgalmazott alábbi termékek további forgalmazását a gyártó nevének és székhelyének feltüntetéséhez kötötte: Ombretto márkajelzésű P72 azonosító jelölésű női szandál; Lady Doc márkajelzésű, 7710 azonosító jelölésű női szandál és a Rialto márkajelzésű, 1153 azonosító jelölésű női szandál. A hatóság elrendelte, hogy a felperes a fenti kötelezettségének a határozat jogerőre emelkedésének napjától köteles eleget tenni. A hatóság döntését elsődlegesen a termékek piacfelügyeletéről szóló 2012. évi LXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Pftv.) 2. § 6. pontjára, 3. § (1), 8. § (3), 13. § (1), (2) bekezdéseire, 17. § (2) bekezdés g) pontjára, továbbá a 765/2008/EK Rendelet (a továbbiakban: EK Rendelet) 2. cikk 6. pontjára alapította. Kifejtette, hogy az ellenőrzés során feltárt hiányosság olyan súlyú jogsértést valósított meg, amely indokolttá tette a rendelkező rész szerinti szankció alkalmazását.
[3] A határozattal szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kifejtette, hogy a perbeli termékek vonatkozásában az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikk e) pontja szerint gyártónak minősül, így vele szemben szankció nem alkalmazható. Hivatkozott érvelése alátámasztására a Kúria Kfv.II.37.020/2016/7. számú ítéletében (a továbbiakban: Kúriai Ítélet) foglaltakra.
[4] Az alperes a 2017. november 24-én kelt PE/ÜZ16/913/2017. ügyiratszámú határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Kiemelte, hogy az iratok közt nincs olyan dokumentum, amely alátámasztaná a felperes gyártói minőségét. A fényképfelvételek nem támasztják alá, hogy a termékeken bármilyen információ feltüntetésre került a gyártóval kapcsolatban. Jelen esetben irreleváns, hogy a felperes magát gyártónak vagy forgalmazónak minősíti-e, hiszen a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy sem a terméken, sem annak dobozán nem került feltüntetésre a Pftv. 8. § (3) bekezdésében megfogalmazott kritérium. A termékhez adott „Vásárlói tájékoztató” ellenőrzési dokumentumon a felperes a termék forgalmazójaként jelenik meg, a társaság a gyártói mivoltát igazoló dokumentumot nem csatolt.
[5] Az alperes nem vitatta a Kúriai Ítéletben írtakat, azonban nézete szerint a Pftv. 8. § (3) bekezdésére és az EK Rendelet 2. cikk (6) bekezdésére figyelemmel a gyártó nevének, székhelyének feltüntetését meg kell követelni, mert ezen adatok terméken való feltüntetése, a termék mérete, kialakítása, vagy egyéb sajátossága miatt nem ütközik akadályba. A Kúriai Ítéletben a termék Közösségen kívül gyártott, jelen esetben azonban a felperes által nem vitatottan a női szandálok származási helye Olaszország, ezért mivel nincs importőre a terméknek a gyártó feltüntetése a hatályos jogszabályokra alapítottan kötelező. Az elsőfokú hatóság helyesen állapította meg a kifogásolt mulasztás jogellenességét és az alkalmazott szankciót.
A kereseti kérelem
[6] Az alperesi határozatot a felperes keresettel támadta, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Véleménye szerint a határozat ellentétben áll a Pftv. 8. § (3) és (4) bekezdésében foglaltakkal. Okfejtése szerint a Pftv. 2. § 11. pontja alapján alkalmazandó EK Rendelet 2. cikk 3. pontjára tekintettel a társaság gyártónak minősül, így nevének és székhelyének a termék kísérő dokumentációján való feltüntetésével eleget tesz a Pftv. 8. § (4) bekezdése szerinti kötelezettségének.
Az elsőfokú ítélet
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően – új eljárásra kötelezés nélkül – hatályon kívül helyezte. Az indokolásban felhívta a Pftv. 2. § 11. pontját, 8. § (3), (4) bekezdéseit; az EK Rendelet 2. cikk 3. pontját, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. § (1) bekezdését és 339/B. §-át.
[8] A bíróság az EK Rendelet 2. cikk 3. pontja alapján a felperessel egyezően arra következtetésre jutott, hogy az EK Rendelet hivatkozott cikke a gyártó fogalom-meghatározása során az egyes tevékenységeket – köztük a forgalmazást – vagylagosan sorolja fel, ezért e tevékenységek közül bármelyiket megvalósító személy gyártónak tekintendő, így egy termék saját név alatt való forgalmazása is megalapozza a gyártói minőséget. Mivel a felperes – az alperes által sem vitatottan – a kifogásolt termékeket forgalmazta, ezért ebben a minőségében gyártónak is minősült, ekként saját nevének és székhelyének a termékeket kísérő dokumentumokon való feltüntetésével – a Pftv. 8. § (4) bekezdésében írtakon keresztül – eleget tett a Pftv. 8. § (3) bekezdése előírásainak.
[9] Az alperes a felperes által a fellebbezésében és a keresetlevelében hivatkozott jogszabályi előírásokat jogsértő módon hagyta figyelmen kívül, ezért határozata a felperes által hivatkozott körben jogszabályba ütközik. Jogsértés hiányában a közigazgatási eljárás megindítása is szükségtelen volt.
A felülvizsgálati kérelem
[10] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása, másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítása iránt. Érvelése szerint az ítélet különösen sérti a Pp. 206. §-át, a Pftv. 2. § 6. és 11. pont, 8. § (3), (4), 9. § (5), 11. § (3), 13. § (2) bekezdéseit, valamint az EK Rendelet 2. cikk 3. pontját és 12. cikk 6. pontját.
[11] A gyártó fogalmának értelmezése körében az alperes hivatkozott a Kúriai Ítéletben foglalt azon érvelésre, hogy a tagállamoknak címzett Irányelv átültetése nem megfelelően történt meg, mert a Pftv. 2. § 11. pontja gyártó alatt nem ugyanazt a személyi kört érti, mint az Irányelv 2. cikk e) pontja, amelyről a Pftv. 39. § (1) bekezdése azt állítja, hogy a Pftv. annak megfelelő, harmonizált jogszabály. Az Irányelv tágabb gyártó fogalmat határoz meg, mint az EK Rendelet. A Kúria megállapította az Irányelv közvetlen hatályát, valamint az uniós jog és a nemzeti jog közötti kollíziót, ezért az Irányelvet tartotta alkalmazhatónak, így félre kellett tenni a nemzeti jogszabályt, a Pftv. 2. § 11. pontját és a Kúria döntését az uniós jogra alapította.
[12] Az alperes szerint a fogyasztóvédelmi hatóság a Kúria Ítéletét beépítette a joggyakorlatába, a perben felhívta a felperest, hogy kitől szerzi be a perbeli termékeket. A felperes szerint a kérdéses termékek Olaszországból érkeztek, tehát a gyártó személye fontos és elengedhetetlen információnak minősül. A felperes a Pftv. 9. § (5) bekezdése szerint sem minősül gyártónak, ezt alátámasztja az is, hogy saját magát forgalmazónak tüntette fel a vásárlói tájékoztatón. A felperes a Pftv. 13. § (2) és (3) bekezdésére alapítottan forgalmazóként köteles lett volna ellenőrizni azt, hogy a gyártó eleget tett-e a 8. § (3) bekezdésében foglalt előírásnak.
[13] Az alperes kifejtette, a felperes a Pftv. 2. § 6. pontja, az EK Rendelet 2. cikk 6. pontja és az Irányelv 2. cikk f) pontja szerint forgalmazónak tekintendő, amelyet alátámaszt saját nyilatkozata is. A bíróság a fenti jogszabályhelyeket döntése során jogellenesen nem vizsgálta.
[14] A közigazgatási és munkaügyi bíróság nem indokolta meg, hogy a Kúriai Ítéletet milyen szempontból vette figyelembe és ha nem értékelte, annak mi volt az indoka. Továbbá nincs az ítéletben indokolás arra, hogy miért nem bírt jelentőséggel az a tény, hogy a felperes a vásárlói tájékoztatóban magát forgalmazóként tüntette fel.
[15] Az alperes hangsúlyozta a Pftv. 8. § (4) bekezdésében foglalt szabály nem volt alkalmazható, mert mind a termék kialakítása, mind annak doboza lehetővé tette az előírt gyártói adatok feltüntetését. Az irányadó rendelet szerint a tájékoztatást címke útján kell megvalósítani, márpedig a termékek talpán többféle címkét is elhelyezett a forgalmazó és a termék dobozán is bőven volt hely címkék elhelyezésére.
[16] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[18] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálható felül.
[19] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pontosan és törvényesen megállapított tényállásból helytelen jogi következtetést vont le.
[20] A felülvizsgálati bíróságnak elsődlegesen abban kellett döntenie, hogy a felperes az alperesi határozattal érintett női szandálok vonatkozásában gyártónak minősül, avagy nem.
[21] A Pftv. 2. § 11. pontja szerint gyártó: a 756/2008/EK Rendelet 2. cikk 3. pontjában meghatározott fogalom. Az EK Rendelet 2. cikk 3. pontja szerint „gyártó": az a természetes vagy jogi személy, aki a terméket gyártja, vagy aki saját nevében vagy védjegye alatt egy terméket terveztet, vagy gyártat, vagy forgalmaz.
[22] A korábban írtaknak megfelelően az elsőfokú bíróság a Pftv. 2. § 11. pontjának és az EK Rendelet 2. cikk 3. pontjának alkalmazásával kifejtette, mivel a felperes a kifogásolt termékeket forgalmazta, ezért ebben a minőségében gyártónak is minősült.
[23] A Kúria megítélése szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság döntése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta a Pftv. 39. § (1) bekezdésében írt azon rendelkezést, hogy a törvény az Irányelv 1., 2., 3., 5., 8., 9., 11., 12., 13. és 18. cikkének való megfelelést szolgálja. Ebből következően a Pftv. 2. § 11. pontja szerinti gyártó fogalomnak összhangban kell lenni az Irányelv 2. cikk e) pontjában szereplő gyártó definícióval.
[24] Az Irányelv 2. cikk e) pontja alapján gyártó:
i) a terméknek a Közösség területén székhellyel rendelkező előállítója, vagy bármely más személy, aki magát – nevének, védjegyének vagy más megkülönböztető jegyének a terméken történő elhelyezésével – előállítóként jelöli meg, vagy a termék újracsomagolását végző személy;
ii) a termék Közösség területén székhellyel nem rendelkező előállítójának a képviselője, illetve a Közösség területén székhellyel rendelkező képviselő hiányában a termék importőre;
iii) az értékesítési láncban hivatásszerűen részt vevő más szereplő, amennyiben tevékenysége a termék biztonsági jellemzőit befolyásolhatja.
[25] A Kúria jelen ügyben eljáró tanácsa – egyetértve a másik tanács által hozott Kfv.II.37.020/2016/7. számú ítélettel – a Pftv. 2. § 11. pontja, az EK Rendelet 2. cikk 3. pontja és az Irányelv 2. cikk e) pontja összevetése alapján megállapította, hogy a tagállamoknak címzett Irányelv átültetése nem megfelelően történt meg, ugyanis a Pftv. 2. § 11. pontja az EK Rendelet 2. cikk 3. pontján keresztül gyártó alatt nem ugyanazt a személyi kört érti, mint az Irányelv 2. cikk e) pontja. A felülvizsgálati bíróság az Európai Unió Bírósága irányadó gyakorlatára alapítottan megállapította, hogy az Irányelv nem megfelelően került átültetésre, az Irányelv mint jelen esetben kötelezően alkalmazandó uniós jogszabály és a Pftv. mint nemzeti jogszabály között kollízió jött létre. Az uniós jog elsőbbségének elvét alkalmazva az uniós jog a nemzeti bíróság előtt felhívható és ebben az esetben a nemzeti bíróság köteles döntését az uniós jogra alapítani. A Kúria a gyártói minőség megállapítása körében az Irányelvet tartotta alkalmazhatónak, döntését nem a Pftv. 2. § 11. pontjára, hanem az Irányelv 2. cikk e) pontjára alapította.
[26] A felperes nem minősül a termék előállítójának vagy a termék újracsomagolását végző személynek, csakúgy, mint a termék Közösség területén székhellyel nem rendelkező előállítója képviselőjének, illetve a termék importőrének sem. A fentiek mellett a felperes ugyan az értékesítési láncban részt vevő más szereplő, de tevékenysége a termék biztonsági jellemzőit nem befolyásolja. A felperes ezért az Irányelv 2. cikk e) pontjában megjelölt egyik alpont szerint sem tekinthető a perbeli termékek gyártójának, ezzel szemben a 2. cikk f) pontjában definiált forgalmazóként határozható meg, mert olyan, az értékesítési láncban hivatásszerűen részt vevő szereplő, akinek tevékenysége a termék biztonsági jellemzőit nem befolyásolja.
[27] A Pftv. 8. § (3) bekezdése kimondja, a gyártó köteles a terméken feltüntetni a nevét, kereskedelmi nevét vagy bejegyzett kereskedelmi védjegyét és a székhelyét. A 8. § (4) bekezdése értelmében amennyiben a termék mérete, kialakítása vagy egyéb sajátossága miatt az azonosító jelölés és a (3) bekezdésben meghatározott adatok nem tüntethetők fel magán a terméken, azokat jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a termék csomagolásán vagy a termék kísérő dokumentációján kell megadni. A 13. § (2) bekezdése rögzíti, a forgalmazó a termék forgalmazása előtt köteles meggyőződni arról, hogy a terméken elhelyezték a jogszabály által előírt megfelelőségi jelölést és egyéb jelöléseket, mellékelték hozzá a jogszabály által előírt megfelelőséget igazoló dokumentumot, és amennyiben általános hatályú, közvetlenül alkalmazandó európai uniós jogi aktus vagy az Európai Unió egyes termékek forgalmazásának feltéte-leit harmonizáló kötelező jogi aktusa rendelkezései-nek átültetése céljából elfogadott jogszabály előírja, a használati és a kezelési útmutatót, valamint arról, hogy a gyártó és az importőr eleget tett a 8. § (2) és (3) bekezdésében és a 11. § (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek.
[28] A felperes a korábban írtaknak megfelelően nem tekinthető az alperesi határozattal érintett termékek gyártójának, ezért – ellentétben a jogerős ítéletben írtakkal – saját nevének és székhelyének a termékeket kísérő dokumentumokon való feltüntetésével nem tett eleget a Pftv. 8. § (3) és (4) bekezdésében foglaltaknak, így vele szemben jogszerűen került sor szankció alkalmazására a Pftv. 15. § (2) bekezdésére alapítottan.
[29] A Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította.
(Kúria Kfv.III.37.600/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás