KÜ BH 2020/225
KÜ BH 2020/225
2020.07.01.
Amennyiben az alperes a jogsértő közigazgatási határozatot saját hatáskörben visszavonja, bíróság által felülvizsgálható közigazgatási cselekmény hiányában a visszavont határozat elleni, bíróságra sem továbbított keresetlevél nem fejt ki joghatást, perfüggőséget sem eredményez. Ezért az „új” határozat elleni keresetlevél önállóan vizsgálandó [2017. évi I. tv. (Kp.) 37. § (1) bek., 39. § (1), (4), (5) bek., 40. § (1) bek., 48. § (1) bek.].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
és az ügy előzménye
[1] A felperes a Budapest, XII. kerület ... számú közös tulajdonú felhasználási hely „többségi” tulajdonostársaként az alpereshez 2019. május 3. napján elektronikus úton érkezett panaszában a Fővárosi Vízművek Zrt. víziközmű-szolgáltató (a továbbiakban: Szolgáltató) által lefolytatott mellékvízmérő-szolgáltatással kapcsolatos eljárását kifogásolta, kérte a Szolgáltató intézkedéseinek felülvizsgálatát. Panaszában többek között a közös tulajdonú vezetéken levő főmérő mellett, két tulajdonostárs kezdeményezésére létesített mellékvízmérő víziközmű-szolgáltatási szerződés kötésének jogszerűségét vitatta.
[2] Az alperes a panaszt a 2019. július 16. napján kiadmányozott FVFO_2019/897-4. számú határozatával elutasította. A határozat ellen a felperes 2019. augusztus 21-én keresetet nyújtott be, amelyet az alperes nem továbbított a Fővárosi Törvényszéknek, mert a 2019. szeptember 11. napján kiadmányozott határozatával visszavonta az FVFO_2019/897-4. számú határozatát azzal az indokkal, hogy a tényállás további tisztázása szükséges.
[3] Az alperes ezt követően, kiegészítő nyilatkozatok beszerzése után a 2019. december 5. napján kiadmányozott FVFO_2019/897-11. számú határozatával a panaszt ismételten elutasította. A felperes a határozatot 2019. december 9-én átvette.
[4] A felperes az alperes határozata ellen 2020. január 16. napján terjesztett elő elektronikus úton keresetlevelet, amelyben annak elsődlegesen a megsemmisítését, másodlagosan a hatályon kívül helyezését, harmadlagosan a megváltoztatását kérte. Indokait a korábban, 2019. augusztus 21-én előterjesztett és jelen kereseti kérelméhez mellékelt keresetlevelében (a továbbiakban: első keresetlevél) részletesen kifejtettek szerint tartotta fenn. A perindítási határidő vonatkozásában – a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 36. § (1) bekezdés f) pontjára utalva – az ítélkezési szünetre tekintettel a keresetlevelét határidőben beadottnak tekintette.
[5] Az alperes a védiratában pergátló akadály fennállásáról nyilatkozott, a Kp. 48. § (1) bekezdés i) pontja alapján – a 39. § (4) bekezdésére tekintettel – a keresetlevél visszautasítását kérte. Az alperes kiemelte, hogy a felperes a keresettel támadott FVFO_2019/897-11. számú határozatot a csatolt tértivevény szerint 2019. december 9-én vette át, a keresetlevél előterjesztésére 2020. január 16-án került sor, ezért a keresetlevél elkésett. A Kp. 39. § (4) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy az ítélkezési szünet a keresetlevél benyújtására biztosított határidőt nem érinti, ezért azt az ítélkezési szünettől függetlenül 30 napon belül kell benyújtani.
Az elsőfokú bíróság végzése
[6] Az elsőfokú bíróság végzésével a felperes keresetlevelét a Kp. 39. § (1) és (4) bekezdése és 48. § (1) bekezdésének i) pontja alapján visszautasította. Megállapította, hogy a felperes a keresetlevelét az annak benyújtására nyitva álló törvényi határidőn túl terjesztette elő, a keresetindítási határidőt elmulasztotta és igazolási kérelemmel nem élt, csak utalt arra, hogy álláspontja szerint a Kp. 36. § (1) bekezdés f) pont alapján az ítélkezési szünetre tekintettel a keresete határidőben benyújtottnak minősül. Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a peres eljárás kérelemre induló eljárás, a Kp. 37. § (1) bekezdése alapján a felperes a keresetlevél előterjesztésével indítja meg a közigazgatási pert. A keresetlevél előterjesztésére vonatkozó határidő azonban nem peres eljárási határidő, a felperes által hivatkozott ítélkezési szünet csak a már megindult és folyamatban lévő peres eljárásban felmerülő határidő tekintetében irányadó, a peres eljárási határidők folyására van kihatással, így az nem számít bele a keresetindítási határidőbe (KGD 2012.101.).
A fellebbezés
[7] Az elsőfokú bíróság végzése ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás lefolytatására utasítását kérte. Fellebbezési okfejtése azon alapult, hogy határidőben, formailag és tartalmát tekintve megfelelően és jogszerűen küldte meg első kereseti kérelmét az alpereshez a Fővárosi Törvényszékhez címezve 2019. augusztus 21-én, melyet az alperes a Kp. 40. §-ában foglaltak ellenére nem továbbított. Álláspontja szerint az alperes ezen eljárása jogellenes volt, de ez nem érinti a per megindításával, illetve a perfüggőség beálltával kapcsolatos felperesi jogokat. A Kp. 39. § (5) bekezdése alapján a perfüggőség az első keresetlevél benyújtásával beállt, ennek alapján a 2020. január 16-án ugyanazon eljárásban ismételten beadott kereseti kérelme nem érinti az első keresetlevél hatályát és annak „határidőben benyújtott” megfelelőségét. Ismételt keresetleveléhez a 2019. augusztus 21-én benyújtott kereseti kérelmét is csatolta, alappal feltételezte, hogy az eljárás folyamatban van, hiszen a 2019. augusztus 21-i keresetlevele megfelelt a Kp. 39-40. §-aiban foglaltaknak, ezért igazolási kérelmet külön valóban nem terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a határidőben benyújtott, 2019. augusztus 21-i felperesi keresetlevelet, így a második beadványa nem lehet elkésett. Abban az esetben, amennyiben alperesnek az eredeti határozatát jogában volt visszavonni és az első kereseti kérelmét visszatartani, úgy felmerül az alperes joggal való visszaélésének kérdése is, hiszen határozatai rendelkező részükben ugyanazon tartalommal bírnak, jelentősen kitolva az eljárási határidőt és megakadályozva felperest abban, hogy első kereseti kérelme alapján bírósági felülvizsgálatot, jogorvoslatot vegyen igénybe.
[8] Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem nyújtott be.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A fellebbezés alaptalan.
[10] A Kúria a felperes fellebbezését a Kp. 114. § (1) bekezdése alapján és a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) kormányrendelet (a továbbiakban: Veir.) 41. § (1) bekezdése figyelembevételével tárgyaláson kívül bírálta el és a Kp. 112. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdés szerint a fellebbezési kérelem keretein belül vizsgálta felül az elsőfokú bíróság végzését.
[11] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló peradatoknak az egyenként és a maguk összességében való értékelésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes 2020. január 16. napján elektronikusan előterjesztett keresetlevele a Kp. 45. § és a 37. § (1) bekezdése alapján önállóan volt vizsgálandó, amely elkésett, ezért azt igazolási kérelem hiányában vissza kellett utasítani.
[12] A Kúria a fellebbezésben kifejtett érvek alapján külön is vizsgálta, hogy a felperes által 2019. augusztus 21-én előterjesztett első keresetlevél alapján a közigazgatási jogvitában a perfüggőség beállt-e, ennek alapján a közigazgatási jogvita a Kp. szabályai szerint folyamatban lévőnek minősül-e, azaz a felperes hivatkozása alapján a korábbi keresetlevele alapján az elkésettséget nem lehetett volna megállapítani.
[13] A Kp. 39. § (5) bekezdése szerint a perfüggőség a keresetlevél benyújtásával áll be. A Kp. 48. § (1) bekezdésének f) pontja szerint a keresetlevelet vissza kell utasítani, ha a felek között ugyanazon közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára – akár ugyanazon bíróság, akár más közigazgatási ügyben eljáró bíróság előtt – per már folyamatban van. Ez jelenti a perfüggőség fogalmát. „Ugyanazon közigazgatási tevékenység” fogalma alatt azt kell érteni, hogy a közigazgatási tevékenység ugyanabból a ténybeli alapból származik, ugyanazon jogalapon és ugyanazon felek között jött létre a közigazgatási jogviszony, amely a közizgatási per tárgyát képezi. A perfüggőség Kp. 39. § (5) bekezdésében meghatározott kategorikus feltétele a keresetlevél benyújtása és annak a bíróságra való továbbítása a Kp. 39. § (1) bekezdése és 40. § (1) bekezdése alapján. Ahhoz tehát, hogy a bíróság a keresetlevél létezéséről hivatalból tudomást szerezhessen, a perfüggőség beálljon, nélkülözhetetlen a Kp. 40. §-ának megfelelő eljárás. A felperes által hivatkozott 2019. augusztus 21. napján benyújtott első keresetlevél az alperesnek egy korábbi közigazgatási cselekménye felülvizsgálatára irányult, azt a felperes az FVFO_2019/897-4. számú határozat ellen terjesztette elő, és a Kp. 40. §-ában foglaltak ellenére az alperes azért nem továbbította a Fővárosi Törvényszékhez mint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz az ügy irataival együtt, mert az alperesnek az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény 115. § (1) bekezdése értelmében lehetősége volt arra, hogy a jogsértő döntését visszavonja és kiegészítő bizonyítást folytasson le a tényállás további tisztázása érdekében. A perfüggőség nem állt be, nem indult per a korábbi keresetlevél alapján, mert nem volt a határozat visszavonása folytán olyan létező, hatályos határozat, amely ellen per lett volna kezdeményezhető. Mindezek alapján nem lehetett a perindítási határidő megtartottságával összefüggésben határidőben benyújtott keresetlevélnek tekinteni a 2019. augusztus 21-i keresetlevelet.
[14] A Kp. 2. § (4) bekezdése szerint, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a bíróság a közigazgatási jogvitát a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között bírálja el. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A kérelem tartalom szerinti elbírálásának előbbi követelményéből fakadóan az elsőfokú bíróság helyesen járt el, amikor a felperes 2020. január 16. napján elektronikusan előterjesztett keresetlevelét nem az első, hozzá meg sem érkezett keresetlevél megismétlésének, hanem olyan újonnan előterjesztett keresetlevélnek minősítette, amelynek a Kp. 45. § (1) bekezdése szerinti önálló vizsgálata során okszerűen vonta le a pergátló akadály fennálltát, és igazolási kérelem előterjesztése hiányában a keresetlevél elkésettségét. A felperesnek az eljárási jogszabályok által meghatározott keretek között érvényesülő jogorvoslathoz való joga nem szenvedett sérelmet, módjában állt volna az FVFO_2019/897-11. számú határozat ellen határidőben keresetlevelet előterjesztenie a határozat jogorvoslati záradékában foglaltak szerint.
[15] Mindezek alapján a Kúria az elsőfokú bíróság végzését a Kp. 114. § (5) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Kpkf.VI.39.009/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás