BÜ BH 2020/228
BÜ BH 2020/228
2020.08.01.
A végleges hatályú járművezetéstől eltiltás ismételten is kiszabható [Btk. 55. § (2) bek., 56. §].
[1] A járásbíróság a 2018. március 14-én tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet 4 rendbeli járművezetés ittas állapotban vétsége [Btk. 236. § (1) bek.] miatt – halmazati büntetésül – 1 év szabadságvesztésre és 6 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, egyúttal annak végrehajtási fokozatát fogházban határozta meg, és akként rendelkezett, hogy abból a terhelt – a végrehajtás elrendelése esetén – legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[2] Az ügyészség által a terhelt terhére bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék a 2019. június 11-én kihirdetett ítéletével a terhelt szabadságvesztésének tartamát 2 évre súlyosította, végrehajtásának felfüggesztését mellőzte, és a terheltet 3 év közügyektől eltiltásra is ítélte; ugyanakkor a közúti járművezetéstől eltiltás kiszabását mellőzte.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege szerint a terheltet járművezetés ittas állapotban vétsége miatt a járásbíróság a 2013. szeptember 25. napján jogerős ítéletével 120 óra közérdekű munka büntetésre és 2 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra, a 2014. április 17. napján jogerős határozatával 4 hónap – végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre és 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra, végül – az elsőfokú ítélet meghozatalát követően – a 2018. október 31. napján jogerőre emelkedett ítéletével 1 év fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre, 1 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az elmúlt két évben hat ízben vonták felelősségre közlekedési szabálysértés miatt.
[4] A terhelt 1981 óta rendelkezik „B” kategóriára érvényes vezetői engedéllyel, a cselekmény elkövetésekor azonban érvényes vezetői engedéllyel nem rendelkezett.
[5] A terhelt nem szenved elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban, vagy elmebetegség szintjét és súlyát elérő személyiségzavarban és a cselekménye elkövetésekor sem szenvedett ezekben. A terhelt nem volt korlátozva cselekménye következményeinek felismerésében, vagy abban, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjen.
[6] A terhelt esetében – habár rendszeresen fogyaszt alkoholt – az idült alkoholizmus, illetve alkoholfüggőség fennállása nem állapítható meg, mert nála nem áll fenn az ivási magatartás kontrolljának teljes képtelensége, folyamatosan dolgozik, az alkoholizmus mentális tünetei még nem észlelhetők. A terhelt rendszeres addiktológiai kezelése javasolt.
[7] A terhelt a jelen ügyben elbírált bűncselekményeinek elkövetése során négy ízben közlekedett úgy az általa vezetett személygépkocsival, hogy vérében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.
[8] A terhelt a fenti cselekményeivel megszegte a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltakat, mivel minden esetben úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt.
[9] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján, a járművezetéstől eltiltás mellőzése okán, a Btk. más szabályát sértő, törvénysértő büntetés kiszabása miatt; ebben indítványozta, hogy a Kúria a terhelttel szemben szabjon ki végleges hatályú közúti járművezetéstől eltiltást is.
[10] Az indítvány szerint a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában maga is arra az álláspontra helyezkedett, miszerint a járművezetésre morálisan alkalmatlan terhelttel szemben indokolt a végleges hatályú közúti járművezetéstől eltiltás alkalmazása; azt kizárólag arra tekintettel mellőzte mégis, hogy a terheltet a másodfokú ügydöntő határozat meghozatalát megelőzően a bíróság más ügyben már jogerősen, végleges hatállyal eltiltotta a közúti járművezetéstől, így álláspontja szerint az ismételt végleges eltiltás kiszabása szükségtelen.
[11] Az ügyészség indítványában utalt arra, hogy a Btk. 55. § (2) bekezdése szerint a járművezetés ittas állapotban bűncselekmény elkövetőjével szemben a járművezetéstől eltiltás alkalmazása főszabályként kötelező, az csak különös méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. Jelen ügyben – a terhelt előéletére és a cselekmények rendbeliségére tekintettel – sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróságban nem merült fel a terhelt cselekményeinek különös méltánylást érdemlő esetként való értékelése, a másodfokú bíróság a közúti járművezetéstől eltiltást kifejezetten mint szükségtelent mellőzte.
[12] A végleges hatályú járművezetéstől eltiltás azonban ismételten is elrendelhető (BH 2013.325.), és az erre vonatkozóan közzétett eseti döntés kifejezetten utal arra is, hogy a korábbi, ellentétes, a BH 1992.509. számú eseti döntésben foglalt gyakorlat nem tekinthető irányadónak.
[13] Ezért – a megyei főügyészség szerint – a jogerős ítéletben kiszabott büntetés, a járművezetéstől eltiltás mellőzése következtében törvénysértő.
[14] A Legfőbb Ügyészség a megyei főügyészség indítványát fenntartotta, és a terhelttel szemben végleges hatályú járművezetéstől eltiltás kiszabását indítványozta.
[15] Indokai szerint a másodfokú bíróság nem látott a terhelt tekintetében különös méltánylást érdemlő okot megállapíthatónak, ezért a Btk. 55. § (2) bekezdése alapján kötelező lett volna a járművezetéstől eltiltás kiszabása. A Legfőbb Ügyészség hangsúlyozta, hogy az indítvány nem azt támadja, hogy a bíróság jogerős ítéletében különös méltánylást érdemlő okra alapítottan vagy nem arra alapítottan, indokoltan vagy indokolatlanul mellőzte-e a járművezetéstől eltiltást, hanem azt, hogy helye van-e a bíróság által indokoltnak tartott büntetés mellőzésének azon az alapon, hogy a terheltet más ügyben már véglegesen eltiltották a járművezetéstől.
[16] A Legfőbb Ügyészség utalt rá, hogy az indítványban hivatkozott BH 2013.325. számú eseti döntés ugyan a 2013. július 1. napját megelőzően hatályban volt Btk. (az 1978. évi IV. törvény) rendelkezésein alapszik, de az új Btk. nem tartalmaz érdemben eltérő szabályozást; a végleges hatályú járművezetéstől eltiltás ismételt kiszabása nem ütközik törvényi akadályba, ellenkezőleg, az többszörösen is kiszabható. Ezért a Btk.-nak a különös méltánylást érdemlő esetkör kivételével kötelező erejű szabálya alapján a terhelttel szemben e büntetés kiszabásának mellőzésére nem kerülhetett volna sor.
[17] A Btk. 55. § (3) bekezdése szerint a járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi vagy közúti) és kategóriájú járműre is vonatkozhat. Jelen esetben a terhelt terhére rótt bűncselekmények elkövetése éppen a terheltnek a bíróság jogerős ítéletében egyértelműen megállapított morális alkalmatlanságára volt visszavezethető. Erre tekintettel nem indokolt a terheltnek csak a közúti ágazatra vonatkozó végleges hatályú járművezetéstől eltiltása, hanem annak teljes, valamennyi ágazatra és járműkategóriáira kiterjedő alkalmazása szükséges.
[18] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[19] Az ügyészség jogosult a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 651. § (1) bek. 1. ford.], azt pedig a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjesztheti elő [Be. 652. § (3) bek.]. Jelen ügyben az ügyészséggel 2019. július 9-én közölt ítélettel szemben az indítványt az ügyészség 2019. július 23-án terjesztette elő, így az joghatályos.
[20] A felülvizsgálati indítvány a terhelt terhére irányul. A felülvizsgálati indítványt a fogva tartott terhelt 2020. január 9-én, a védő pedig 2019. november 27-én átvette, de a kézbesítéstől számított nyolc napon belül, és azt követően egyikük sem indítványozta nyilvános ülés tartását [Be. 660. § (2) bek. a) pont].
[21] A Kúria tanácsának elnöke sem tartotta szükségesnek nyilvános ülés tartását [Be. 660. § (2) bek. b) pont].
[22] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye akkor, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, második fordulata alapján pedig akkor, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt szabtak ki – a ba) alpont szerint – törvénysértő büntetést, illetőleg – a bb) alpont szerint – törvénysértő intézkedést.
[23] Általános érvénnyel kimondható, hogy a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetés címén az olyan anyagi jogi szabály megszegése képez felülvizsgálati okot, amelynek alka-lmazását a büntetés (intézkedés) meghatározása körében a törvény az ítélőbíró számára kötelezően előírja, avagy korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt az egyszerűsített felülvizsgálat (Be. XCIV. Fejezet) nem ad jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem illeszkedik a törvénybe, másként szólva ilyen büntetést – illetve ilyen formában joghátrányt – a törvény nem ismer, nem tesz lehetővé.
[24] Ugyanakkor, amennyiben egy büntetés kiszabását vagy mellőzését a törvény lehetővé teszi, az nem lehet felülvizsgálat tárgya, hogy a bíróság az arra vonatkozó, egyébként a bíró mérlegelésére bízott döntést indokoltan vagy indokolatlanul hozta-e meg.
[25] A jelen ügyben azonban az előbbi esetről van szó.
[26] A Btk. 55. § (2) bekezdése szerint a járművezetéstől el kell tiltani azt, aki járművezetés ittas állapotban vagy járművezetés bódult állapotban bűncselekményt követ el; különös méltánylást érdemlő esetben a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető. A járművezetéstől eltiltás tehát járművezetés ittas állapotban elkövetése esetén is mellőzhető, azonban annak kizárólagos okaként a törvény meghatározza a különös méltánylást érdemlő esetet.
[27] Értelemszerűen az nem lehet felülvizsgálat tárgya, hogy a bíróság jogerős ítéletében különös méltánylást érdemlő okra alapította-e a szóban lévő büntetési nem mellőzését, és ha igen, az valóban megalapozza-e a járművezetéstől eltiltás mellőzését. Jelen ügyben viszont a másodfokú bíróság kifejezetten megjelölte, hogy különös méltánylást érdemlő okot nem lát fennforogni, sőt ellenkezőleg; a járművezetéstől eltiltás kiszabása indokolt lenne; ennek ellenére való mellőzésének okát kifejezetten és kizárólag abban jelölte meg, hogy a terhelttel szemben más ügyben már kiszabták a végleges hatályú eltiltást.
[28] Ekként azonban a felülvizsgálatnak nem volt tárgya az, ami nem is lehetett volna; az, hogy a bíróság jogerős ítéletében a Btk. 55. § (2) bekezdés második mondatában írt rendelkezést miképp alkalmazta. Kizárólag azt kellett vizsgálni, hogy sérti-e a Btk. 55. § (2) bekezdés első mondatában foglalt, és ekként a második mondatban írt kivétellel nem érintett, kötelező szabályát az, miszerint a bíróság jogerős ítéletében a járművezetés ittas állapotban bűncselekményét elkövető terhelttel szemben azért nem szabott ki járművezetéstől eltiltást, mert őt a bíróság más ügyben már végleges hatállyal a járművezetéstől eltiltotta. Emiatt tért el jelen ügy alapja a Kúria Bfv.II.345/2019/9. számú végzésének alapjául szolgáló anyagi joghelyzettől, és arra tekintettel a perjogi helyzettől is; a Kúria pedig ezért jutott jelen ügyben arra a következtetésre, hogy az indítvány a Btk. büntetéskiszabásra vonatkozó kötelező rendelkezésének megsértését sérelmezi, ezért megfelel a hivatkozott felülvizsgálati ok feltételeinek, és így érdemben elbírálható.
[29] Ennek során pedig a hatályos Btk. alapján is a Kúria azt állapította meg, hogy a Büntető Törvénykönyv nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely ugyanazon terhelttel szemben a végleges hatályú járművezetéstől eltiltás többszöri kiszabását a különböző büntetőeljárásokban kizárná. Ellenkezőleg, a járművezetéstől eltiltás – akár annak végleges hatályú formájában –, mind bármely más, a Btk. 33. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt büntetés vagy mellékbüntetés, a különböző büntetőeljárásokban többszörösen is kiszabható. Ennek megfelelően a BH 1992.509. számú határozatban adott iránymutatást a Kúria – ahogy arra már a BH 2013.325. számú eseti döntésben is rámutatott – nem tartja irányadónak.
[30] Járművezetés ittas állapotban bűncselekményének elkövetése esetén tehát nincs jogszabályi alap a járművezetéstől eltiltás mellőzésére, azon az alapon, hogy azt a bíróság más ügyben már végleges hatállyal kiszabta. Ezért kötelező, nem a bíró mérlegelésére bízott anyagi jogszabályt sértett a másodfokú bíróság, amikor a járművezetéstől eltiltás alkalmazását – kizárólag annak más ügyben történt, korábbi kiszabására tekintettel – mellőzte.
[31] Megjegyzi ugyanakkor, hogy a járművezetéstől eltiltás ismételt kiszabásának – a törvényszék álláspontjával szemben – gyakorlati jelentősége is van.
[32] Egyfelől – a Btk. 56. § (5) bekezdés második mondata szerint – a végleges hatályú eltiltás alól a bíróság az eltiltottat kérelemre mentesítheti, ha az eltiltás óta tíz év eltelt és az eltiltott a járművezetésre alkalmassá vált. Ekként az ismételt eltiltás jelentőséggel bír abban a tekintetben, hogy az elítélt mentesítésére csak az utóbbi büntetés kiszabásától számított tíz év elteltével kerülhet sor.
[33] Másfelől – a Btk. 55. § (3) bekezdése szerint – a járművezetéstől eltiltás meghatározott fajtájú (légi, vasúti, vízi vagy közúti) és kategóriájú járműre is vonatkozhat. Következésképp, amennyiben a korábbi eltiltás nem teljes körű, úgy az ismételt kiszabás jelenthet szélesebb körű jogkorlátozást is.
[34] Jelen ügy terheltjével szemben pedig korlátozás nélküli, valamennyi fajtájú és kategóriájú jármű vezetésére kiterjedő eltiltás kiszabása indokolt. A másodfokú bíróság is rögzítette azt a megállapítást, hogy a terhelt a járművezetésre morális okból alkalmatlan; e megállapítást kellően alátámasztja, hogy a terhelt a többszöri tettenérése, az ellene meginduló újabb és újabb büntetőeljárások, elítélései, ezen belül végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélése ellenére lényegében folyamatosan követte el az ismételt ittas járművezetéseket. Kétséget kizáróan megállapítható tehát, hogy a terhelt morális okokból képtelen kontrollálni a szeszesital-fogyasztást követő járművezetési szokásait, ekként a járművezetésre ez okból alkalmatlan. A Btk. 56. § (5) bekezdése szerint végleges hatállyal az tiltható el a járművezetéstől, aki arra alkalmatlan, így a végleges hatályú eltiltás feltétele fennáll.
[35] Nincs ok az eltiltás meghatározott fajtájú és kategóriájú járműre való korlátozására sem.
[36] A Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott. A megtámadott határozatot – a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján – megváltoztatta és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot akként, hogy a terheltet a Btk. 55. § (2) bekezdés első mondata alapján, a Btk. 56. § (1) bekezdésének zárófordulata szerinti végleges hatályú járművezetéstől eltiltásra is ítélte. Egyebekben a jogerős marasztaló ítéletet nem érintette, hanem – a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.025/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás