BÜ BH 2020/229
BÜ BH 2020/229
2020.08.01.
I. A büntetés-végrehajtási szervezet hivatalos állományába tartozó reintegrációs tiszt a fogvatartottakkal összefüggésben a szolgálati visszaélés bűntettét nem követheti el, mert az katonai bűncselekmény, s közte és a fogvatartottak között szolgálati viszony nincs. A reintegrációs tiszt központi államigazgatási szervnél szolgálatot teljesítő személy, aki a fogvatartottakkal hivatalos személyként kerül kapcsolatba [Btk. 127. § (1) bek., 441. §, 459. § (1) bek. 11. pont k.) alpont; 2010. évi XLIII. tv. 1. § (2) bek. d) pont, (5) bek. b) pont].
II. A vezető reintegrációs tiszt nem valósít meg hivatali visszaélést azzal, hogy a bv. intézet könyvtárában (hozzá) beosztott könyvtárosi munkakört ellátó – egyébként magas iskolai végzettségű – fogvatartottakat az elítéltek oktatásának szervezésébe bevonja. E magatartásból a hivatali visszaélés bűntettéhez célzatként megkívánt jogtalan hátrány okozása vagy jogtalan előny szerzése egyaránt hiányzik, ezért a bűncselekményhez szükséges célzat hiányában a tényállásszerűséget, továbbá – a jogtárgysértésre, veszélyeztetésre alkalmatlansága miatt – a társadalomra veszélyességet is nélkülözi [Btk. 4. § (2) bek., 305. §].
[1] A törvényszék katonai tanácsa a 2019. március 21. napján kihirdetett ítéletével a büntetés-végrehajtási őrnagy vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés bűntettében [Btk. 441. § (1) bek.], ezért őt 150 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 195 000 forint pénzbüntetésre ítélte, melyet meg nem fizetése esetén napi tételenként egy nap szabadságvesztésre rendelt átváltoztatni. A pénzbüntetés megfizetésére a vádlottnak tíz hónapi részletfizetést engedélyezett, és kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére.
[2] A védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla katonai tanácsa a 2019. július 3. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztatta, és a vádlottat a folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés bűntettének vádja alól a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontja alapján – mivel a cselekmény társadalomra veszélyessége nem állapítható meg, ezért az nem bűncselekmény – felmentette. Határozatában részletesen indokolta, hogy a vád tárgyává tett cselekmény – ha társadalomra veszélyes lenne – a helyes minősítés szerint nem szolgálati visszaélés, hanem hivatali visszaélés bűntetteként minősülne. Ítélete ellen a az ügyészségnek fellebbezési jogot biztosított.
[3] Az ítélőtábla a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalma alapján az elsőfokú bíróság által megállapított – részben megalapozatlan – tényállást az iratok tartalma alapján helyesbítette, illetve kiegészítette a következők szerint: „a vádlott legalább 2016. év eleje óta a fogvatartotti könyvtárba beosztott könyvtárosok munkáltatásáért is felelős nevelőként a saját oktatásszervezéssel kapcsolatos feladataiba bevonta F. Zs., M. Á. és Gy. G. fogvatartottakat, akik jellemzően az adatok egyeztetésében nyújtottak neki segítséget”.
[4] A másodfokú ítélet ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása és vele szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében.
[5] A főügyészség érvelése szerint a vádlott – elkövetéskor hatályos – munkaköri leírása szerint a feladatai közé tartozott a reintegrációs csoporthoz tartozó fogvatartottak szabadidős tevékenységének összehangolása, a szabadidős programokról való gondoskodás, illetve a vádlottról készült parancsnoki jellemzés szerint a vádlott vezető reintegrációs tisztként felelt a fogvatartottak oktatásának, képzésének szervezéséért, az elkövetés időszakában, 2016 eleje és 2017 áprilisa között.
[6] A főügyészség a fellebbezésben kifejtette, miszerint a vádlott ezen szolgálati feladata nem alkalmi, eseti, vagy kampány jellegű volt, hanem folyamatosan kellett végeznie, ebből következően annak időben történő végrehajtása érdekében sem egy-egy esetben alkalmilag vonta be a hozzá beosztott könyvtáros fogvatartottakat. A vádlott az oktatásszervezési feladatát így rendszeresen a fogvatartottak bevonásával végezte és végeztette, mely körülmény által a maga számára a szolgálati helyzetéből fakadóan célzottan jogtalan előnyt szerzett, a túlmunkáltatással pedig a fogvatartottak számára jogtalan hátrányt okozott.
[7] A főügyészség álláspontja szerint ezért a másodfokú bíróság értékelésével szemben a vádlott cselekménye veszélyes volt a társadalomra, sértette a védett jogtárgyat, a büntetés-végrehajtási intézetben szolgálatot teljesítő hivatalos személyek törvényes működésébe vetett közbizalmat, ezért a vádlott cselekménye 3 rendbeli, a Btk. 305. § c) pontjában meghatározott hivatali visszaélés bűntettének megállapítására alkalmas.
[8] A Legfőbb Ügyészség a Be. 617. §-ára figyelemmel, az 588. § (4) bekezdése alapján tett indítványában az ügyészség másodfellebbezését azzal tartotta fenn, hogy a vádlott a fogvatartottaknak csak a könyvtárosi tevékenységhez kapcsolódó többletfeladatokat adhatott volna, azonban ő nem a könyvtárosi munkakörhöz kapcsolódó, hanem azon kívül eső, a saját munkaköréhez tartozó oktatásszervezői feladatokat adott az elítélteknek. Ezzel a vádlott jogtalan előnyhöz jutott, mivel feladatainak egy részét a fogvatartottak végezték el.
[9] Álláspontja szerint ezért tévedett a másodfokú bíróság, amikor a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányát állapította meg, mert az – csekély fokban – a társadalomra veszélyes volt.
[10] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet változtassa meg akként, hogy a vádlottat mondja ki bűnösnek 3 rendbeli hivatali visszaélés bűntettében, és ezért vele szemben alkalmazzon megrovást.
[11] A vádlott védője írásbeli észrevételében kifejtette, hogy a vádlott jogosult volt az érintett személyek munkáltatására az elítéltek és a bv. intézet között létrejött munkavégzésre irányuló jogviszony alapján, a munkaszerződés alapján pedig a vádlott jogosult volt egyedi, eseti jelleggel bármilyen más, külön nem nevesített feladattal is megbízni az elítélteket. Ezért a vádlott részéről a jogellenes célzat mint tényállási elem hiányzik, cselekménye nem társadalomra veszélyes.
[12] A védő ezért a másodfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[13] A Kúria az ügyben a Be. 620. § (1) bekezdésére figyelemmel nyilvános ülést tartott, melyen a Legfőbb Ügyészség képviselője és a védő az írásbeli indítványát változatlanul fenntartotta. A vádlott csatlakozott a védője által előadottakhoz.
[14] Az ügyészség másodfellebbezése nem alapos.
[15] Az ügyben harmadfokú eljárásnak van helye, mivel a bűnösség kérdésében ellentétes döntés született [Be. 615. § (2) bek. a) pont].
[16] A Kúria a Be. 618. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta a megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. Ennek során nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, ami feltétlen hatályon kívül helyezési okot képez, és az ügy érdemi elbírálását kizárná. Az eljárt bíróságok a perrendi szabályok megtartásával folytatták le az eljárást, bár az ítélőtábla katonai tanácsa helyesen mutatott rá, hogy az elsőfokú katonai tanács indokolatlanul késlekedett az ügy kitűzésével.
[17] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát az ügyiratok alapján a tényállás helyesbítésével kiküszöbölte. Az így helyesbített tényállást a Kúria megalapozottnak találta, ezért azt a harmadfokú eljárásban irányadónak tekintette.
[18] Az irányadó tényállás szerint a vádlott, akinek feladata volt a könyvtár szinten tartása, lehetőség szerint bővítése, javítása, a nem megfelelő könyvek selejtezése, továbbá a fogvatartottak oktatásának, szakképzésének szervezése, a fogvatartottak alap-, közép-, igény szerint felsőfokú oktatásban való részvételi igényének felmérése, a fogvatartotti könyvtárba beosztott könyvtárosok munkáltatásáért is felelős volt, az oktatásszervezéssel kapcsolatos feladataiba legalább 2016. év elejétől bevonta a könyvtárosi munkakört ellátó fogvatartottakat.
[19] A Kúria egyetértett az ítélőtábla katonai tanácsával abban, hogy a vádlott a fogvatartottakkal összefüggésben nem követhette el a szolgálati visszaélés bűntettét, amely katonai bűncselekmény. A vádlott azonban nem katona minőségében, hanem a büntetés-végrehajtási szervezetben szolgálatot teljesítő reinteg--rá-ciós tisztként, így központi államigazgatási szervnél [a központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. tv. 1. § (2) bek. d) pont, (5) bek. b) pont] szolgálatot teljesítő személyként, tehát a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pont k) alpontjában meghatározott hivatalos személyként került kapcsolatba a fogvatartottakkal (BH 2019.190.).
[20] A Btk. 305. §-a szerint a hivatali visszaélés bűntettét az a hivatalos személy követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hivatali hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél. A vádlott esetében az utolsó elkövetési magatartás jöhet csak szóba.
[21] Ahogyan azt az ítélőtábla katonai tanácsa helyesen idézte, az irányadó bírói gyakorlat szerint a hivatali visszaélés e fordulata akkor valósul meg, ha a hivatalos személy elkövető a jogellenes cél elérése érdekében egyenes szándékkal a hivatali helyzetét a beosztásából eredő lehetőségeit visszaélő módon kihasználva kíván jogtalan előnyhöz jutni, vagy jogtalan hátrányt okozni.
[22] A jelen ügyben azzal, hogy a könyvtárba beosztott elítélteket oktatásszervezői munkájába is bevonta, a vádlott nem kívánt semmilyen jogtalan előnyhöz jutni, és nem kívánt egyik fogvatartottnak sem jogtalan hátrányt okozni. Abból, hogy a munkaköri leírása szerint az általa elvégzendő feladatok egy részébe bevonta a könyvtárba beosztott elítélteket, olyan következtetést levonni, miszerint ezzel a saját maga számára bármilyen előnyt kívánt szerezni, nem lehet. Hasonlóképpen abból, hogy a vádlott a hozzá beosztott fogvatartottakkal a munkaköri leírásukban nem szereplő feladatokat is végeztetett, nem érhető nyomon a jogtalan hátrányokozás célzata. Így a hivatali visszaélés bűncselekményéhez szükséges célzat hiányában a vádlott cselekménye nem tényállásszerű.
[23] Egyetértett a Kúria az ítélőtábla katonai tanácsával abban is, hogy a cselekmény, amellett, hogy nem tényállásszerű, nélkülözi a társadalomra veszélyességet. Mint azt a Kúria katonai ügyekben ítélkező büntető tanácsa korábban, szintén a büntetés-végrehajtási szervezet állományába tartozó terhelt ügyében kifejtette:
[24] "A társadalomra veszélyesség valamilyen cselekménynek az a sajátossága, hogy sérti vagy veszélyezteti a büntetőjogilag védett jogi tárgyak valamelyikét. A társadalomra veszélyesség a törvényhozói értékeléstől függetlenül is létezik, és a bűncselekménnyé nyilvánítás indoka. Büntetőjogi jelentőségre azonban a jogalkotói értékelés eredményeként tesz szert. A társadalomra veszélyesség törvényi értékelése a törvényi tényállás útján történik, és a törvényi tényállási elemek (elsősorban az objektív elemek) alakítják, így a tényállásszerű cselekmény általában veszélyes a társadalomra.
[25] Mégis előfordulhatnak – ha kivételesen is – olyan tényállásszerű cselekmények, amelyek nem sértik vagy veszélyeztetik az adott bűncselekmény jogi tárgyát, és ezért nem veszélyesek a társadalomra. Ezt a lehetőséget a törvény elismeri azzal, hogy a társadalomra veszélyességet továbbra is a bűncselekmény fogalmi ismérvei között tartotta. Ha bármelyik bűncselekményi ismérv hiányzik, nincs bűncselekmény.
[26] Ezért egy tényállásszerű cselekmény esetén a jelenleg hatályos Btk. alapján is vizsgálni kell, hogy az veszélyes-e a társadalomra. Ez egyetlen esetben sem mellőzhető, és ez az ítélkező bíróság feladata.” (EBH 2018.B.1.).
[27] A Kúria álláspontja szerint a vádlott azzal, hogy – egyébként magas iskolai végzettségű – elítéltekkel az oktatásszervezői tevékenysége során keletkezett adatok egyeztetését is végeztette, nem társadalomra veszélyes, hanem hasznos, az érintett elítéltek reintegrációját elősegítő tevékenységet végzett akkor is, ha ez adott esetben nem felelt meg teljes egészében az érintett fogvatartottak munkaköri leírásának.
[28] Ekként – minthogy az ügyészség másodfellebbezése eredménytelennek bizonyult – a Kúria az ítélőtábla katonai tanácsa felmentő ítéletét a Be. 623. §-a alapján helybenhagyta.
(Kúria Bhar. III. 1.044/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás