PK ÍH 2020/23.
PK ÍH 2020/23.
2020.03.01.
I. Kézbesítési kifogást kizárólag természetes személy nyújthat be arra hivatkozással, hogy az iratokat önhibáján kívül nem volt módja átvenni.
II. A hivatalos iratok kézbesítésének megsértése nem állapítható meg, ha a fél csupán az érdekkörében felmerülő olyan szervezeti hiányosságokra hivatkozik, amelyek egyébként is alkalmatlanok az önhiba hiányának igazolására. Az önhiba nem kapcsolható olyan elvárhatósági szinthez, hogy a mulasztó diplomás-e vagy sem.
Alkalmazott jogszabályok: 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 138. § (1) bekezdés a) pont, Pp. 608. § (1) bekezdés, Pp. 138. § (4) bekezdés b) pont, Pp. 139. § (3) bekezdés.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével az alperes kézbesítési kifogását elutasította, míg a 4. sorszámú bírósági meghagyás elleni ellentmondását visszautasította. A végzés indokolásában rögzítette, hogy a keresetlevél közlése mellett felhívta az alperest az ellenkérelme előterjesztésére, egyúttal tájékoztatta, hogy nyilatkozatát elektronikus úton köteles előterjeszteni. Az alperes a postai úton kiadott iratokat a tértivevény tanúsága szerint M. A.útján vette át 2018. június 15-én. A határidő eredménytelen elteltét követően 4. sorszámon bírósági meghagyást bocsátott ki. A szolgáltató tanúsítása szerint az elektronikusan megküldött bírósági meghagyás kézbesítése 2018. november 13-át megelőző napon meghiúsult, ezért a 7. sorszámú végzésével arról értesítette az alperest, hogy az 2018. november 12-én kézbesítettnek minősül, egyúttal tájékoztatta, hogy a kézbesítési fikcióval szemben a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül kifogással élhet. A 7. sorszámú végzést az alperes 2018. december 13-án vette át elektronikusan, majd a 15 napos határidőn belül kézbesítési kifogással és ellentmondással élt. A kézbesítési kifogását a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 138. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással arra alapította, hogy cégkapuját a társaság 2017. december 31-ig megbízott könyvelője szívességből készítette el, az elektronikus cím és jelszó az akkori ügyvezető számára is ismeretlen volt, ezért azt 2018 februárjában az új ügyvezetővel nem is közölhette, aki ennek okán nem kapott értesítést a bírósági küldeményről. Arra is hivatkozott, hogy a keresetlevél kézbesítését követően nem vette fel elektronikusan a kapcsolatot a bírósággal, ezért részére az iratokat továbbra is postai úton kellett volna kézbesíteni. A felperes kérte a kifogás elutasítását, mivel a céglajstrom szerint a Cégközlöny 2018. június 19-én közzétette az alperes cégkapuját és a Pp. 608. § (1) bekezdése értelmében az alperes elektronikus eljárásra kötelezett.
Az elsőfokú bíróság határozatának jogi indokolásában rögzítette, hogy a Pp. 608. § (1) bekezdése alapján az alperes elektronikus eljárásra kötelezett, amellyel kapcsolatos tájékoztatást átvette 2018. június 15-én. Az alperes nem állította, hogy a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó szabályok megsértésével történt, hanem a belső, szervezeti hiányosságokra hivatkozott, amelyek azonban alkalmatlanok a kézbesítés szabálytalanságának igazolására. A felperes helyesen hivatkozott továbbá arra, hogy az alperes cégkapuját 2018. június 19-én közzétették. Mindezek alapján a kézbesítési kifogás elutasításának volt helye. Tekintettel arra, hogy az alperes a bírósági meghagyás elleni ellentmondását határidőn túl terjesztette elő, az elkésettnek minősül, ezért a Pp. 182. § (2) bekezdése alapján visszautasításának volt helye.
A végzés ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amely tartalma szerint annak megváltoztatásával a kézbesítési kifogás iránti kérelme elfogadására és annak megállapítására irányult, hogy ellentmondása határidőben érkezett. Előadása szerint a bírósági meghagyást önhibáján kívül nem vehette át. Az önhiba a Pp. 138. § (4) bekezdés a) pontjában írt más oknak minősül, amely méltányos eljárásban figyelembe vehető. Érvelése szerint az önhiba kérdése mindig valamilyen elvárhatósági szinthez kapcsolódó kérdés és tekintve, hogy az alperes vezető tisztségviselője szakmunkás, vele szemben – egy többdiplomás személyhez képest – alacsonyabb az elvárhatósági szint.
A felperes észrevételében kérte a végzés helybenhagyását. Álláspontja szerint az önhiba hiányára való hivatkozásra csak a Pp. 138. § (4) bekezdés b) pontja teremt alapot, arra azonban kizárólag természetes személy hivatkozhat a Pp. 138. § (5) bekezdése alapján. Egyebekben a kézbesítés szabálytalansága nem is állapítható meg, az alperes csupán az érdekkörében felmerülő szervezeti hiányosságokra hivatkozott, amelyek egyébként is alkalmatlanok lennének az önhiba hiányának igazolására. Alaptalan az alperes azon álláspontja is, hogy az önhiba kérdése elvárhatósági szinthez kapcsolható, hiszen ez ahhoz vezetne, hogy a jogszabályokat attól függően kellene betartani, hogy az ügyvezető diplomás-e vagy sem. A méltányos elbírálásra sem hivatkozhat alappal az alperes, mivel arra csak a Pp. 138. § (4) bekezdés b) pontjára alapított kifogás elbírálása során van lehetőség.
A fellebbezés nem alapos.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival maradéktalanul egyetért, azok megismétlése nélkül a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 386. § (4) bekezdése alapján csak utal a határozat helyes indokaira. Az elsőfokú bíróság a jogszabályok helyes alkalmazásával jutott arra a következtetésre, hogy a kézbesítési kifogás elutasításának és a bírósági meghagyás elleni ellentmondás visszautasításának van helye, a fellebbezés sem tartalmaz olyan érveket, amelyek alkalmasak lennének a sérelmezett döntés megváltoztatására.
A Pp. 138. § (4) bekezdése szerint a kézbesítési kifogásnak a bíróság akkor ad helyt, ha a címzett a bírósági iratot nem vehette át, mivel a) a kézbesítés a hivatalos iratok kézbesítésére vonatkozó jogszabályok megsértésével történt meg, vagy más okból nem volt szabályszerű, vagy b) az iratot más, az a) pontban nem említett okból önhibáján kívül nem volt módja átvenni. Az (5) bekezdés akként rendelkezik, hogy a (4) bekezdés b) pontjában foglalt okból a kézbesítési fikcióval szembeni kifogást csak természetes személy fél vagy az eljárásban részt vevő egyéb természetes személy érdekelt terjeszthet elő.
A fellebbezés érvelése kapcsán az ítélőtábla rámutat, hogy a Pp. 138. § (4) bekezdés a) pontjának helyes értelmezése szerint az arra alapított kifogás akkor lehet eredményes, ha a címzett a kézbesítés szabályszerűtlenségét állítja és igazolja, melynek során nincs jelentősége annak, hogy tanúsított-e önhibát a kézbesítés során. Az önhiba hiányát a jogalkotó a Pp. 138. § (4) bekezdés b) pontjában külön nevesíti, melyből következően az az alperesi állásponttal szemben nyilvánvalóan nem értelmezhető a Pp. 138. § (4) bekezdés a) pontjában írt más oknak. Ehhez képest az alperes nem a kézbesítés szabályszerűtlenségére, hanem arra hivatkozott, hogy az iratokat önhibáján kívül nem vehette át, amelyre azonban – ahogyan azt a felperes észrevétele helyesen fejti ki – a Pp. 138. § (5) bekezdése alapján kizárólag természetes személy hivatkozhat. A méltányos elbírálásra is eredménytelenül hivatkozott az alperes, mivel arra a Pp. 139. § (3) bekezdése alapján csak a Pp. 138. § (4) bekezdés b) pontjára alapított, természetes személy által előterjesztett kifogás elbírálása során van lehetőség.
A kézbesítési kifogás alaptalanságára tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy a 2018. november 12-én kézbesítettnek tekintendő bírósági meghagyással szemben 2018. december 28-án előterjesztett ellentmondás a Pp. 181. § (1) bekezdésében írt 15 napos határidőn túl került benyújtásra, ezért az elkésettségére figyelemmel a Pp. 182. § (2) bekezdése alapján visszautasítandó volt.
Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a alapján alkalmazandó Pp. 383. §-ának (2) bekezdése szerint hagyta helyben.
(Fővárosi Ítélőtábla 14.Gpkf.44.225/2019/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás