BÜ BH 2020/231
BÜ BH 2020/231
2020.08.01.
A jogtalan haszonszerzés a csalás bűncselekményének a célzata, nem pedig az eredménye. Megállapítható ezért a csalás a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén akkor is, ha ez a haszon részben vagy egészben elmarad [Btk. 373. §].
[1] A járásbíróság a 2018. február 15-én meghozott ítéletével
[2] - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 207 rendbeli társtettesként elkövetett csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont]. Ezért őt halmazati büntetésül 5 hónap – fogház fokozatú – szabadságvesztésre, 150 napi tétel pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodószervezet általános vezetését ellátó tagi vagy egyszemélyi vezetői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés napi tételének összegét 3000 forintban határozta meg, és rendelkezett az így kiszabott 450 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetés esetére történő átváltoztatásról. A bíróság vele szemben 719 355 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el;
[3] - a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 209 rendbeli – melyből 207 rendbeli társtettesként elkövetett – csalás vétségében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont]. Ezért őt halmazati büntetésül 5 hónap – fogház fokozatú – szabadságvesztésre, 150 napi tétel pénzbüntetésre és 3 év gazdálkodószervezet általános vezetését ellátó tagi vagy egyszemélyi vezetői foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés napi tételének összegét 3000 forintban határozta meg, és rendelkezett az így kiszabott 450 000 forint pénzbüntetés meg nem fizetés esetén történő átváltoztatásról. A bíróság vele szemben 719 354 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
[4] A bíróság megállapította, hogy a terheltek – a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén – a büntetésből legkorábban a kétharmad rész kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra.
[5] A törvényszék a 2019. április 3. napján meghozott, és 2019. április 17. napján kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a II. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés felfüggesztése próbaidejének a tartamát 1 évre leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[6] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:
[7] Az F.-i Bíróság az M. Bt.-t 2000. március 17-én jegyezte be a cégnyilvántartásba.
[8] Az I. r. és a II. r. terhelt közösen elhatározta, hogy oly módon tesznek szert rendszeres jövedelemre, hogy beüzemelnek otthonukba egy emelt díjas telefonszámot, majd különböző napi- és hetilapokba megtévesztő szövegezéssel feladnak olyan hirdetéseket, amelyek nagy érdeklődésre tartanak számot, s ezt követően a minél nagyobb és jogtalan haszonszerzés érdekében igyekeznek az őket hívókat minél hosszabb ideig vonalban tartani, hogy a hangforgalom után magas jövedelemre tegyenek szert. Ennek érdekében egyrészt a más gazdasági társaságok és magánszemélyek által feladott, otthoni munkavégzést hirdető hirdetéseiket összegyűjtötték anélkül, hogy az eredeti hirdetést feladó társaságokkal, vagy magánszemélyekkel erről megegyeztek, vagy egyeztettek volna, hogy a hirdetéseik még aktuálisak-e. Másrészt nem hozták az információkhoz való hozzájutásuk módját az őket hívó felek tudomására. Megcéloztak hirdetéseikkel egy olyan célcsoportot, amely a 2009-2015. években is rendkívül nagyszámú érdeklődőt vonzott, nevezetesen az otthonról végezhető munka lehetősége.
[9] E terv megvalósításának első lépéseként az I. r. terhelt a gazdasági társaság képviseletében 2006. április 1. napján szerződést kötött az M. Nyrt.-vel. E szerződés alapján az M. Nyrt. telefonszámokat biztosította az M. Bt. részére bizonyos szolgáltatói tevékenység végzéséhez, amely emelt percdíjas telefonszámok. A percdíj a felek megállapodása szerint 625 forint volt. A szerződés szerint a percdíj 60%-ával részesedett a terheltek által üzemeltetett betéti társaság, míg 40% az M. Nyrt. részesedése volt.
[10] A terheltek mindketten tudták, hogy ők maguk munkát nem tudnak nyújtani senkinek sem. Tudták azt is, hogy munkaközvetítést sem végezhetnek, mert sem jogszabályi feltételrendszerük nincs meg hozzá, sem pedig megbízási kapcsolatban nem álltak egyetlen munkaadóval sem. Ennek ellenére a hirdetésüket úgy kellett megfogalmazni, hogy az olvasóban az a téves feltevés alakuljon ki, hogy a hirdető Bt. közvetlenül fog tudni otthon végezhető munkát biztosítani vagy legalább munkát közvetíteni.
[11] A terheltek ennek megvalósításához a más személyek és gazdasági társaságok által, különböző fórumokon, interneten, újságokban, egyéb hirdetésekben megjelentetett munkalehetőségeket hirdetők nevét (ha meg volt jelölve), telefonszámát, ha volt, e-mail-címét összegyűjtötték anélkül, hogy ezen hirdetőkkel bármiféle kapcsolatban álltak volna, azokat nem ellenőrizték le, a hirdetett munkalehetőségek konkrét felté-teleiről aktuális ismerettel nem bírtak.
[12] E téves feltevés kialakításához a terheltek az általuk működtetett M. Bt. nevében 2009-2015. években Magyarország területén, országszerte, különböző hetilapokban, helyi és megyei újságokban apróhirdetéseket adtak fel az alábbi szövegekkel: Otthonában dolgozhat, termékek címkézése stb. telefon: M., 625 Ft/p.
[13] A rendkívül rövid, szűkszavú feladott hirdetéseik közös jellemzője, hogy az „otthoni munkavégzés” megjelölésen túlmenően további részletes információkat nem tartalmaztak. A hirdetések szövege tartalmazta a 625 Ft/p, illetve a későbbiekben 635 Ft/p megjelölést.
[14] A terheltek azt is tudták, hogy az emelt díjas telefonszámot illetően tájékoztatási kötelezettségük van az olvasók felé, azaz a hirdetéseikben meg kell azt jelölni. De felismerték azt is, hogy az amúgy is kevés jövedelemmel rendelkező célcsoportba tartozó emberek meggondolják, hogy emelt díjas hívást kezdeményezzenek-e, ezért a hirdetésükben az „emelt díjas hívás” megjegyzést mellőzték, másrészt feltüntették ugyan a percdíjat, de azt oly módon tették, hogy az olvasó számára ne legyen egyértelmű, hogy mit jelent a 625 Ft/p, 635 Ft/p megjelölés. Ezt úgy érték el, hogy nem hívták fel az olvasó figyelmét, hogy emelt díjas a hívás, sőt a „perc” szót sem írták ki. Ráadásul nem utalt a megjelölés arra, hogy melyik telefonszámhoz kapcsolódik, hiszen a fenti megjelölést többnyire a hirdetés végére írták, vagy zárójelben a többi telefonszámmal és az M. Bt. névvel együtt.
[15] A terheltekkel folytatott beszélgetés közös jellemzője, hogy a terheltek nem említették egyetlen hívó félnek sem – fenntartva a megtévesztést –, hogy valójában nem biztosítanak senkinek sem otthon végezhető munkát közvetlenül. Ezt a megtévesztett sértett többnyire csak a beszélgetés alatt ismerte fel.
[16] A terheltek az általuk feladott hirdetések alapján náluk érdeklődők egy részének adtak ugyan olyan tájékoztatást, hogy a cégük egy „adatbank” és volt, akikkel azt is közölték, hogy az általuk megadott információkért felelősséget nem vállalnak, de a megtévesztés fenntartása érdekében egyetlen esetben sem részletezték, hogy ez mit jelent pontosan. Egyetlen érdeklődőnek sem mondták el, hogy ők valójában más személyek által feladott olyan hirdetéseket olvasnak be, amelyeket nem ellenőriztek. Sőt mi-után az „adatbank” kifejezést elmondták, utána a hívókat, a saját személyes adataikról kérdezték, s ügyfélkódot is generáltak nekik, mindezzel több személyben azt a látszatot keltve, hogy ez az adatbanki tevékenység.
[17] A terhelteket kötelezte a telefontársasággal kötött szerződés arra, hogy az emelt díjas telefonszámon kívül nem emelt díjas telefonszámot is megjelöljenek. A terheltek azonban ezeken a számokon érdemi információt, tájékoztatást nem adtak, hanem az érdeklődőket átirányították az emelt díjas telefonszámra, így az ügyfélszolgálatként fenntartott telefonszámon sem oszlatták el a hirdetésüket olvasó személyekben kialakult téves feltevést a valós tevékenységükről.
[18] A terheltek a feladatokat megosztották egymás közt. A más személyek hirdetéseit együtt gyűjtötték ki, a saját hirdetéseiket többnyire a II. r. terhelt adta fel. Az ügyfélszolgálati telefont többnyire ő fogadta, míg az emelt díjas telefonszámot az I. r. terhet vette fel.
[19] Miután a hívók felhívták közvetlen munkához jutás reményében a terheltek által megadott emelt díjas telefonszámot, a terheltek a náluk érdeklődőket kikérdezték iskolai végzettségükről, szakképzettségükről, személyi körülményeikről, majd hosszan tartó beszélgetés során számos gazdasági társaság és magánszemély nevét, elérhetőségét, telefonszámát, illetőleg internetes elérhetőségét, címét kezdték diktálni anélkül, hogy bármiféle fogalmuk lett volna az általuk átadott információk hitelességéről.
[20] Mivel a terheltek maguk is tisztában voltak azzal, hogy az általuk átadott információk hitelességét nem ellenőrizték, s mivel egyetlen érdeklődőnek sem tudtak konkrétumról beszámolni, ezért a hívók többségének figyelmét felhívták arra, hogy senkivel ne közöljék, hogy az említett elérhetőségekhez az M. Bt.-n keresztül jutottak. Ilyen módon a két terhelt összesen 207, míg a II. r. terhelt ezen túl további két sértettet tévesztett meg.
[21] Az okozott kár összege az I. r. terhelt esetében 3 569 728 forint, míg a II. r. terhelt összesen 3 577 021 forint.
[22] Az okozott kár összegének 60%-a, összesen 2 146 213 forint az M. Bt.-hez került.
[23] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terheltek védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a bíróság az anyagi jogszabályok megsértésével állapította meg a terheltek bűnösségét, és az elsőfokú bíróság ítélete a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes, ezért a Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés is meg-valósult.
[24] A felülvizsgálati indítvány indokolása szerint nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy a terheltek a cégükben tevékenységüket megtévesztő hirdetések feladása és a beszélgetések elhúzása révén jogtalan haszon megszerzése érdekében végezték. A terheltek a hirdetésekben olyat nem állítottak, hogy ők munkát közvetítenek. Minden alkalommal elmondták, hogy az adatbanki szolgáltatás során nyújtott információk hitelességéért nem vállalnak felelősséget. A munkáltatás vonatkozásában eredményt nem vállaltak. Mindezekre tekintettel az ügyfeleket a hirdetések során nem tévesztették meg szándékosan és ezt semmilyen bizonyíték nem támasztotta alá.
[25] A hirdetésekből – ellentétben a bírósági ítéletben írtakkal – egyértelműen megállapítható volt, hogy a beszélgetések emelt díjas hívószámúak, így az ügyfelek megtévesztése ilyen módon sem valósult meg.
[26] A bíróság nem bírálta el a védelem azon bizonyítási indítványát, hogy a terheltek számítógépén lévő adatokat vizsgálja meg. Ezekből ugyanis megállapítható lett volna, hogy a terheltek az adatbanki nyilvántartást milyen – létező – forrásokból állították össze. A tekintetben pedig nem is tartoznak felelősséggel, hogy az általuk továbbított információ – állásajánlat – a közlés időpontjában még aktuális volt-e.
[27] A bíróság nem vizsgálta, hogy a terheltek azon ügyfelei, akik nem érték el a megadott szolgáltatókat, azokat valóban megkísérelték-e felhívni, így nem nyert bizonyítást, hogy a terheltek valótlan adatbázisból közvetítettek-e az ügyfelek részére.
[28] Az ítéleti tényállás megalapozatlanul tartalmazza, hogy a terheltek egyetlen hívó félnek sem említették, hogy ők közvetlenül nem biztosítanak senkinek otthon végezhető munkát, és így megtévesztették az ügyfeleket. A terheltek valójában az adatbanki tevékenységükről tájékoztatták az őket felhívó személyeket, ami teljesen jogszerű magatartás volt.
[29] A bíróság tévesen értékelte befejezettnek a csalás bűncselekményét azáltal, hogy a sértettek a hívásokat kezdeményezték, és a káruk az ezzel összefüggésben felmerült költségekkel keletkezett. Az eljárás során semmilyen módon nem nyert bizonyítást, hogy a terheltek a bűncselekményt egyenes szándékkal követték volna el. Ezzel kapcsolatban a bíróság az indokolási kötelezettségének sem tett eleget. Nem vizsgálta, hogy a terheltek akarata a ténybeli megtévesztésen kívül kiterjedt-e cselekményük jogellenességére, azaz társadalomra veszélyességére is. Sem a hívások kezdeményezése előtti, sem azok alatti terhelti magatartásokban nem igazolódott a csalás egyenes szándékkal történő elkövetése.
[30] A II. r. terhelt a cégnek csupán munkavállalója volt. A cselekménnyel a cég és nem ő gazdagodott, jogtalan haszonhoz ő nem is juthatott. A terheltek magatartása nem bűncselekmény. Ők egy jogszerű vállalkozást működtettek, az őket hívó ügyfeleket információkkal látták el. Az általuk összegyűjtött információkat szolgáltatták az őket hívó személyeknek. Az emelt díjas szolgáltatás keretében adatbanki tevékenységet nyújtottak harmadik személyek részére. Erről az ügyfeleket a hívások során tájékoztatták is, arra pedig nem is vállaltak garanciát, hogy az általuk adott információk hitelesek-e.
[31] Ellentmondásos az ítélet jogdogmatikai szempontból is. Amennyiben ugyanis a sértettek megtévesztése a hirdetések révén valósult meg, akkor foglalkozni kellett volna a kísérleti szakban maradt cselekményekkel is azon személyekkel összefüggésben, akik ugyan olvasták a hirdetéseket, de nem hívták fel a terheltek által használt emelt díjas telefonszámokat.
[32] A terheltek abban a tekintetben sem tévesztették meg az ügyfeleket, hogy telefonszámaik emelt díjas szolgáltatások lennének. A csalás azáltal nem valósult meg, hogy bár a terheltek célja valóban haszonszerzés volt, de az nem tekinthető jogtalannak, így hiányzik a bűncselekmény egyik tényállási eleme.
[33] A védő mindezekre tekintettel a jogerős határozat megváltoztatását és a terheltek felmentését indítványozta.
[34] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozata szerint a felülvizsgálati indítvány a tényállást támadó részében a törvényben kizárt. A felülvizsgálati indítványban irányadó tényállás tartalmazza valamennyi tényt, illetve körülményt, amely alapján megállapítható, hogy a jogerős ügydöntő határozatban az I. r. és a II. r. terhelt terhére rótt bűncselekmények egyes törvényi tényállási elemei megvalósultak, illetve azokat a terheltek egyenes szándékkal valósították meg. A megállapított, és így a felülvizsgálati eljárás során irányadónak tekintendő tényállás szerint a terheltek a feladott hirdetésekben megtévesztették a sértetteket annak érdekében, hogy ilyen módon nekik kárt okozva jogtalan haszonra tegyenek szert. Az egyes bűncselekmények a sértettek tényleges megtévesztésével kísérleti szakba kerültek, míg a kár bekövetkeztével – az emelt díjas hívás megkezdésével – befejezetté váltak. Mindezekre figyelemmel az alapügyben eljárt bíróságok az általuk rögzített tények alapján helytálló jogkövetkeztetést vontak le a terheltek büntetőjogi felelősségére, és ezért a felülvizsgálati indítvány a terheltek bűnösségének a megállapítását sérelmező részében nem alapos.
[35] Mivel az alapügyben eljárt bíróságok által hozott ügydöntő határozatok rendelkező része és indokolása között semmilyen ellentmondás nem fedezhető fel, a felülvizsgálati indítvány az ezt kifogásoló részében sem alapos.
[36] A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős határozatot hatályában tartsa fenn.
[37] A terheltek védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványt változatlanul fenntartotta. Ismételten utalt arra, hogy a terheltek esetében – jogtalan haszonszerzés hiányában – a csalás tényállási elemei nem valósultak meg.
[38] A terheltek által közös beadványukban tett észrevételek szerint korábban a járásbíróság szabálysértési eljárásban bűncselekmény és szabálysértés hiányában felmentő ítéletet hozott, ezért ítélt dolog miatt nem lett volna helye újabb büntetőeljárás megindításának. A nyomozó hatóságnak el kellett volna utasítania G. Z.-né alaptalan feljelentését. Ellenük semmilyen alapos gyanú nem volt, így sem vádemelésnek, sem a büntetőeljárás lefolytatásának nem lett volna helye. A bíróság a vádon túlterjeszkedve jogtalanul ítélte el őket. Hirdetésük szövege nem volt félrevezető, illetve megtévesztésre alkalmas. Velük szemben koncepciózus, emberi jogokat sértő ítélet született.
[39] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben nem alapos.
[40] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a törvényben meghatározott feltételek szerint vehető igénybe. A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy annak során a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati indítványban a jogerős ítéletben megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, és a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.]. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás megalapozottsága nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységének és ezen keresztül a bűnösség kérdésének a vitatására. A védő indítványa ezért a törvényben kizárt indítvány azokban a részeiben, amelyekben a tényállást, a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenységét támadja, további, le nem folytatott bizonyítás hiányát, illetve a bizonyítási indítványok elutasítását sérelmezi.
[41] Nem képezheti továbbá felülvizsgálat tárgyát az sem, hogy volt-e helye a terheltekkel szemben büntetőeljárás megindításának, továbbá – egyéb adatok hiányában – a terheltek azon hivatkozása sem, amely szerint velük szemben emberi jogokat sértő ítélet született.
[42] Itt utal a Kúria arra, hogy a korábbi jogerős elbírálás felülvizsgálati eljárás alapja nem lehet, hanem – a büntetőeljárási törvényben meghatározott feltételek fennállása esetében – perújítás kezdeményezését alapozhatja meg.
[43] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő eljárási szabálysértés miatt a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján akkor, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés f) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés akkor valósul meg, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[44] A védő a felülvizsgálati indítványában nem jelölte meg, hogy a bíróság ítéletének rendelkező része és az indokolása között a teljes mértékű ellentét miben észlelhető, milyen alapon állapítható meg. A Legfőbb Ügyészség a nyilatkozatában helytállóan mutatott rá arra, hogy valójában az ítélet rendelkező része és indokolása egymással összhangban áll. Ellentmondást a Kúria sem észlelt.
[45] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján arra hivatkozással, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályai-nak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. A védő a felülvizsgálati indítványában erre a felülvizsgálati okra is hivatkozott.
[46] A bíróság a terheltek büntetőjogi felelősségét 207, illetve 209 rendbeli – részben társtettesként elkövetett – a Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés b) pont bc) alpontja szerint minősülő csalás bűntettében állapította meg.
[47] Csalás bűntettét az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz.
[48] A Kúria azt állapította meg, hogy az alapügyben eljárt bíróságok ítéleteikben megállapított történeti tényállás alapján maradéktalanul beazonosíthatóak a csalás bűncselekményének a törvényi tényállási elemei. A bíróságok abból helyesen következtettek a terheltek bűnösségére és a cselekményeik minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolást tartalmazó része teljes egészében, így a csalás minősítésére, a társtettességre és az üzletszerűségre vonatkozóan is részletes érvelést tartalmaz és összhangban áll az ítélet rendelkező részével.
[49] A csalás elkövetési magatartásának első mozzanata a tévedésbe ejtés. Ez oly módon valósul meg, hogy az elkövető a valótlanságot valóságként tünteti fel és ennek eredményeképpen a megtévesztett tudatában téves képzetek alakulnak ki. Az elsőfokú bíróság erre vonatkozó érvelése helytálló. Aszerint a terheltek tudták, hogy a hirdetéseik szövege nem fedi a valóságot. Tudták, hogy az alkalmas arra, hogy az olvasókban valótlan kép alakuljon ki a terheltek tevékenységéről, miután valótlanul azt a látszatot keltették, mintha ők, közvetlenül tudnának otthonról végzendő munkát biztosítani a hirdetéseikre jelentkezőknek.
[50] A csalás elkövetési magatartásának második fázisa a károsító tevékenység, mely azáltal valósul meg, hogy a megtévesztett személy az elkövető magatartásának következtében végez vagyoni joghatású cselekményt. A terheltek megtévesztő hirdetéseinek hatásra a sértettek emelt díjas telefonszámokon beszélgetést kezdeményeztek. Ezáltal a bűncselekmény befejezetté, majd a beszélgetések befejeztével bevégzetté vált.
[51] A jogtalan haszonszerzés a csalás bűncselekményének törvényi tényállásában az elkövető célzataként került meghatározásra és nem eredményként. Nincs jelentősége annak, hogy kinek a haszna (tehát az elkövető vagy kívülálló harmadik személy haszna) érdekében történik a cselekmény végrehajtása. Nincs jelentősége annak sem, hogy valóban realizálódik is e haszon, vagy sem, illetve hogy az elkövető vagy esetleg más személy gyarapodik a bűncselekmény által. A jelen felülvizsgálat tárgyát képező ügyben a sértetti oldalon bekövetkezett kárnak egy része ténylegesen jogtalan haszonszerzést eredményezett a sértettek által használt gazdasági társaságnál, míg a kár másik része a gazdasági társaságnak jóhiszeműen szolgáltatást biztosító telekommunikációs cég szerződésszerű és így jogszerű bevételét eredményezte.
[52] Az elsőfokú bíróság helyesen érvelt, amikor kifejtette, hogy amennyiben a terheltek szándéka arra irányult volna, hogy hirdetésük ne legyen megtévesztő, akkor fogalmazhattak volna olyan valós tartalmú hirdetéseket is, amelyek nem általuk közvetített otthoni munkára, hanem otthon végezhető munkák általuk végzett listázására utaltak volna.
[53] A Kúria ezért azt állapította meg, hogy az alapügyben eljárt bíróságok helyes érveléssel és részletesen megindokolták azt, hogy miért minősítették a terheltek cselekményét – az anyagi jog szabályainak megfelelően – csalás bűncselekményeként. Következésképpen az indítványozónak az anyagi jog szabályai-nak megsértésére történt hivatkozása is alaptalan.
[54] Mindezekre tekintettel a Kúria a terheltek védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványt elbírálva a járásbíróság és a törvényszék ítéletét a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 864/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás