BÜ BH 2020/233
BÜ BH 2020/233
2020.08.01.
I. A fellebbezést elutasító végzés nem jogerős ügydöntő határozat, így ellene felülvizsgálatnak nincs helye [Be. 456. § (1) bek., 588. § (1) bek.].
II. A nem ügydöntő határozatok közé tartozó fellebbezést elutasító végzés ellen – ha azt nem a Kúria hozta – a jogorvoslat jogát kizáró rendelkezés hiányában fellebbezésnek van helye [Be. 614. § (1)–(2) bek., 648. §, 656. § (2) bek. a) pont].
[1] A járási és nyomozó ügyészség vádiratában kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete, míg további vádiratában 3 rendbeli becsületsértés vétsége miatt emelt vádat.
[2] A járásbíróság a 2018. szeptember 18. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki kábítószer birtoklásának bűntettében [Btk. 178. § (1) bek.] és 3 rendbeli becsületsértés vétségében [Btk. 227. § (1) bek. a) pont].
[3] Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy végrehajtásának elrendelése esetén a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá az előzetes fogvatartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. Egyszersmind felmentette az ellene kábítószer-kereskedelem bűntettének kísérlete [Btk. 176. § (1) bek.] miatt emelt vád alól.
[4] Az ügyészség az I. rendű terhelt terhére irányuló fellebbezése folytán másodfokon eljárt törvényszék a 2019. szeptember 13. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta: az egészséget veszélyeztető bűncselekményt társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének [Btk. 176. § (1) bek.] minősítette, büntetését 3 év 6 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra súlyosította, a felmentő rendelkezést mellőzte, elrendelte a H.-i Járásbíróság ítéletével kiszabott 2 év börtönbüntetés végrehajtását és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezést pontosította. Egyebekben az I. rendű terhelt tekintetében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ügyész, valamint az I. rendű terhelt és védője részére fellebbezési jogot biztosított.
[5] A védelmi fellebbezések alapján harmadfokon eljárt ítélőtábla a 2019. december 13. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével az I. rendű terhelt és védője által bejelentett fellebbezéseket elutasította.
[6] Megállapította, hogy a másodfokú bíróság tévesen biztosított fellebbezési jogot. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 615. § (1) és (2) bekezdése szerinti helyzet nem áll fenn. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletszerkesztési hibáját korrigálva változtatta meg az egészséget veszélyeztető bűncselekmény minősítését, s mellőzte a felmentő rendelkezést. Másodfokon csak minősítésbeli változás történt, amelyet jól tükröz a másodfokú ítélet rendelkező részének megfogalmazása is. Nem volt tehát ellentétes döntés, így nem nyílt meg a harmadfokú felülbírálat lehetősége. Ezért a másodfokú ítélet ellen a jogorvoslati jog biztosítása is téves volt. A fellebbezéseket mint törvényben kizártakat [Be. 598. § (1) bek. a) pont, 617. §] utasította el.
[7] A harmadfokú bíróság a végzés záradékában megállapította, hogy a másodfokú ítélet az I. rendű terhelt tekintetében a meghozatala napján (2019. december 13.) jogerőre emelkedett.
[8] A harmadfokú végzés ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § b) pontját és 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontját megjelölve: „eljárási szabálysértés” miatt, a harmadfokú végzés hatályon kívül helyezése, és a harmadfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
[9] A védő sérelmezte, hogy „az egészséget veszélyeztető bűncselekmények címszó alatt tárgyalt bűncselekmények vonatkozásában az egyik tényállás a fogyasztásra vonatkozó, a másik pedig a kereskedelemre vonatkozó tényállást állapít meg, ez véleményem szerint ellentétes döntés volt és ezért állapította meg a másodfokú bíróság a jogorvoslati lehetőséget.”
[10] Az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.
[11] A Be. 648. §-a értelmében – a rendkívüli jogorvoslatként szabályozott – felülvizsgálatnak kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye.
[12] A harmadfokú bíróság fellebbezést elutasító végzése azonban nem ügydöntő határozat.
[13] A Be. 456. § (1) bekezdés 1. mondata ugyanis kimondja, hogy a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról. Ez a rendelkezés lényegében megegyezik a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 257. § (1) bekezdés 2. mondatának azon szabályával, hogy a bíróságnak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell. Az azonos szabályozásra figyelemmel, nincs ok változtatni a korábbi Be. kapcsán következetes ítélkezési gyakorlaton, amely szerint ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.).
[14] A harmadfokú bíróság fellebbezést elutasító végzése tehát – miután nem a vádról rendelkezik – nem ügydöntő határozat. Ennélfogva a védő felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.
[15] A fellebbezést elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye, azt azonban a harmadfokú bíróság nem biztosította.
[16] A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság határozatai, valamint az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen, illetve a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság intézkedésének elmulasztása miatt – e törvényben meghatározottak szerint – jogorvoslatnak van helye [korábbi Be. 3. § (3) bek.]. A Be. már nem szabályozza az általános jogorvoslati jogot az alapvető rendelkezések körében.
[17] Jelenleg Magyarország Alaptörvénye a XXVIII. cikk (7) bekezdésében mondja ki: Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A hatályos büntetőeljárási törvény pedig külön rendelkezésekben fogalmazza meg: a terhelt jogosult arra, hogy a jogorvoslattal éljen [Be. 39. § (1) bek. i) pont]; a védő – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – teljeskörűen gyakorolhatja a terhelt mindazon jogát, amely jellegénél fogva nem csak a terhelt személyéhez fűződik [Be. 42. § (1) bek. 1. mondat], meghatározza az ügydöntő határozat elleni fellebbezésre jogosultak körét (Be. 581. §: terhelt, ügyészség, védő stb.); a végzés elleni fellebbezés elintézésére az ítélet elleni fellebbezés szabályai – meghatározott, de a jelen esetben közös eltérés mellett – megfelelően irányadók [Be. 579. § (3) bek.]. A Be. ezt meghaladóan egyes rendelkezéseivel kizárja a jogorvoslat lehetőségét.
[18] A másodfokú bírósági eljárásban, a harmadfokú bírósági eljárásban és a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárásban hozott olyan, nem ügydöntő végzés elleni fellebbezésre, amely ellen az elsőfokú eljárásban jogorvoslatnak lenne helye, az LXXXI-LXXXIV. Fejezetben foglaltakat az e §-ban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni [Be. 614. § (1) bek.].
[19] A törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó vagy az elkésett fellebbezést az elsőfokú bíróság elutasítja [Be. 588. § (1) bek.]. A másodfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, ha az 588. § (1) bekezdésében felsorolt esetekben az elsőfokú bíróság elmulasztotta a fellebbezés elutasítását [Be. 597. § (1) bek.]. A Tizenegyedik, valamint Tizenharmadik-Tizennegyedik Részben megállapított rendelkezéseket a másodfokú bírósági eljárásban az e Részben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni (Be. 589. §). A fellebbezés harmadfokon történő elutasítását a Be. külön már nem szabályozza. A harmadfokú bírósági eljárásban a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket az e Részben foglalt eltérésekkel kell értelemszerűen alkalmazni (Be. 617. §).
[20] A Be. nem zárja ki a nem ügydöntő határozatok közé tartozó fellebbezést elutasító végzés elleni fellebbezés lehetőségét az elsőfokú eljárásban, valamint erre nézve nincs külön kizáró rendelkezés sem a másodfokú, sem a harmadfokú eljárásban, ez alól egyetlen kivétel, ha az adott végzést a Kúria hozta [Be. 614. § (2) bek.].
[21] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen, a Be. 655. § (1) bekezdése szerinti összetételben eljárva – az I. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, és azt mint a törvényben kizárt indítványt a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján elutasította.
[22] A Kúria felhívta a harmadfokú bíróságot, hogy végzése ellen – utólag – biztosítsa a fellebbezési jogot.
(Kúria Bfv. I. 468/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás