PÜ BH 2020/235
PÜ BH 2020/235
2020.08.01.
A sérelemdíj mértékének meghatározásakor figyelembe veendő körülmények nem mindegyike áll okozati összefüggésben a sértettnél jelentkező hátrány nagyságával. Így a jogsértés ismétlődő jellegét akkor is értékelnie kell a bíróságnak, ha az nem volt kihatással a nem vagyoni sérelem nagyságára. A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogintézmény büntető funkciójára is az okozott hátrány nagyságától függetlenül kell figyelemmel lenni [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes édesapjának tulajdonát képező személygépjárműben 2016. március 17. napján 16 óra 50 perc körüli időben ismeretlen személy kárt okozott. A felperes feljelentése nyomán az alperes előtt eljárás indult, melynek során 2017. január 24. napján hallgatták meg tanúként. Az eljárásban a felperes adatai zártan kezelését kérte. Az ügyben eljáró szabálysértési hatóság 2017. július 8. napján 01813/469-41/2016. szabs. szám alatt hozott határozatot, melyet a feljelentő és az eljárás alá vont személy részére is kézbesített. A határozat a felperes lakcímét tartalmazta. Ezt követően a hatóság 2019. október 9. napján kijavító határozatot hozott 01813/469-47/2016. szabs. szám alatt, melyben az adatokat ismételten szerepeltette.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes a személyes adatok védelméhez fűződő jogát azzal sértette meg, hogy a fenti két határozatban jogellenesen szerepeltette személyes adatait, így azokat annak megismerésére nem jogosultak számára nyilvánosságra hozta. Módosított keresetében az alperest 700 000 forint sérelemdíj megfizetésére is kérte kötelezni. E körben előadta, hogy az adatok zártan kezelésére alapos oka volt, hiszen a szabálysértési eljárás alá vont személy a baleset helyszínét elhagyta, és semmilyen elérhetőséget nem hagyott hátra, vagyis cselekményét nem ismerte el. Hivatkozott arra is, hogy az alperes jogellenes magatartása benne félelmet keltett, hiszen kifejezetten ezért élt a törvény adta jogával, lehetőségével.
Az első- és másodfokú ítélet
[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyes adatai védelméhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a XIII. kerületi Rendőrkapitányság szabálysértési hatósága fent rögzített két határozatában jogellenesen szerepeltette a felperes személyes adatait és ezzel azok megismerésére nem jogosult számára is megismerhetővé váltak. Kötelezte továbbá az alperest 250 000 forint sérelemdíj felperes javára való megfizetésére. A sérelemdíj mértékét az eset körülményeire tekintettel mérlegelés útján állapította meg. Ennek során figyelembe vette, hogy a jogsértésre két alkalommal került sor, mely az alperes eljárása során tanúsított figyelmetlenségéből és gondatlanságából fakadt. Az alperes magatartása alkalmas volt arra, hogy a felperesben kellemetlenségérzet alakuljon ki és ezen az eljárás későbbi megszüntetése sem változtat, mert a két határozat között eltelt több mint két hónapos idő elégséges volt ahhoz, hogy a felperesben fenyegető jellegű pszichés állapot kialakuljon. Kitért arra is, hogy a felperes a sérelemdíj mértékét ezt meghaladóan nem bizonyította, valamint a félelemérzeten kívül egyéb előadása nem volt. Köztudomású ténynek fogadta el, hogy a szabálysértési eljárásban a sértett fél számára megterhelő a sérelmet okozó féllel való találkozás. A tanú adatainak zártan kezelésére vonatkozó szabályok garanciális jellegűek, melyek célja egyrészt a sértett vagy tanú biztonságának védelme, másrészt a bűncselekményről információval rendelkező személy biztosítása arról, hogy nem érheti hátrány az eljárásban való részvétele miatt. Az alperes ezt a bizalmi szabályt szegte meg, mellyel nemcsak a felperes bizalmát veszítette el, hanem a jövőbeli eljárásban részt vevők bizalmát is veszélyeztette. A jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére és a sérelemdíj büntetésfunkciójára tekintettel megállapította, hogy a 700 000 forint sérelemdíj eltúlzott és úgy határozott, hogy 250 000 forint alkalmas a felperesre gyakorolt hatás kompenzálására.
[4] Az alperes – csak a sérelemdíjban való marasztalását sérelmező – fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a támadott részében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban kizárólag a sérelemdíj elsőfokú bíróság által meghatározott összegét kellett vizsgálni. A másodfokú bíróság rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, az irányadó jogszabályokat helyesen alkalmazta, és a jogsértéssel összefüggésben a sérelemdíj összegének meghatározásánál a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében rögzített szempontokat helyesen értékelte, érdemi döntését kellően megindokolta. Az alperes a fellebbezésében nem adott elő olyan okot, mely a sérelemdíj leszállítására alapot adhatott volna.
[5] Kifejtette, hogy a BH 2016.241. alapján a személyiségi jog megsértésének nem automatikus jogkövetkezménye a sérelemdíj alkalmazása. A jogosultnak ugyan a hátrányt nem kell bizonyítania, azonban a Ptk. 2:52. § (1) bekezdésből kitűnően az érintett, az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat. A Ptk. 2:52. § (3) bekezdésben rögzített szempontok értékelésével kell megállapítani, hogy az adott személyt érte-e hátrány és annak alapján kell eldönteni, hogy jogosult-e sérelemdíjra, amennyiben igen, milyen összegben.
[6] A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy köztudomású tény, hogy a szabálysértési eljárásban a személyes adatok titokban tartásához különösen fontos érdek fűződhet, így az erre vonatkozó kérelem esetén a személyes adatok, az eljárás alá vont személy részére történő közlése alkalmas lehet a tanúkban való félelem keltésére. A tanú vallomását annak tudatában teszi meg, hogy emiatt később hátrány, fenyegetés, veszély nem érheti, adataihoz csak a hatóságok férhetnek hozzá. A személyes adatai zártan kezelését a felperes kérte, így a 2012. évi II. törvény 63. § (1) bekezdés megsértése, azaz a személyi adatok kiszolgáltatása kompenzálást igénylő nem vagyoni sérelmet eredményez. A másodfokú bíróság szerint, a Ptk. megszövegezéséből következően a jogsértés ismétlődő jellegének is jelentőséget kell tulajdonítani és ez független attól, hogy ez a nem vagyoni sérelemre kihatással van-e.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a Kúria hozzon új határozatot és a felperes keresetét utasítsa el.
[8] Anyagi jogi jogszabálysértésként a Ptk. 2:53. § (3) bekezdésére hivatkozott és kérelme tartalmából kitűnően eljárásjogi jogszabálysértésként a Pp. 206. §-át jelölte meg.
[9] Érvelése szerint tévesen értékelték az eljáró bíróságok az összegszerűség körében a jogsértés ismétlődő jellegét, mivel a korábban már megismert adat újabb megismerése súlytalan, esetleges lakcímváltozás esetén lett volna csak értékelhető. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet nem vette figyelembe, hogy a felperes a hátránya mértékét nem bizonyította és a tárgyaláson sem jelent meg. Az alperes bizalmi elvet sem sértett, bizalomvesztésre vonatkozó előadást a felperes sem keresetében, sem a tárgyaláson nem tett, a jogsértésről pedig az eljáráson kívüli személyek nem szereztek tudomást, így erre figyelemmel a sérelemdíj büntetésfunkciója sem érvényesülhet. Hivatkozott arra is, hogy a megállapított 250 000 forint sérelemdíj eltúlzott az irányadó bírói gyakorlatra tekintettel, melynek alátámasztásául eseti döntéseket jelölt meg.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
[11] Előadta, hogy a felülvizsgálati kérelem felülmérlegelésre irányul. Hivatkozott arra is, hogy a felülvizsgálati kérelemben foglalt eseti döntések a perbeli ügyre nem alkalmazhatók, mivel fogvatartásra vonatkozó jogsértésekkel kapcsolatosak.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[13] A Pp. 270. § (2) bekezdésének és a 275. § (3), illetve (4) bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés lehet, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van.
[14] A Kúria azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott része a kérelemben megjelölt jogszabályhelyek és jogi indokok alapján jogszabálysértő-e.
[15] A felperes felülvizsgálati kérelme – annak tartalma szerint – a sérelemdíj összegszerűségével kapcsolatban a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében foglalt körülmények Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti mérlegelését támadja és a kérelem lényegében arra irányul, hogy a fenti feltételek mérlegelésének, értékelésének eredményeként a felperes sérelemdíj iránti igénye megalapozatlan.
[16] A bírói mérlegelés felülvizsgálati eljárásban való támadhatóságával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróságnak, illetve a Kúriának már hosszú ideje töretlenül követett és számos határozatban (pl. BH 1993.768., BH 1999.44.) kifejtett gyakorlata az, hogy a bíróság mérlegelésébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható. Felülmérlegelésre csak kivételesen kerülhet sor, ha a tényállás feltáratlan, iratellenes, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésen, vagy a bizonyítékok okszerűtlen értékelésén alapul. A Kúria megítélése szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás mentes ezektől a hibáktól.
[17] A másodfokú bíróság döntésével a Kúria teljeskörűen egyetértett, és mindenben osztotta a jogerős ítéletben kifejtett jogi indokolást is.
[18] A következetes bírói gyakorlat értelmében – mint ahogy arra a jogerős ítélet is utalt – a személyiségi jogi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. A körülmények bírói mérlegelése adott esetben akár azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére (BH 2016.241.). A perbeli esetben azonban ez nem volt megállapítható.
[19] A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül, a felperes által előadottak okszerű értékelésével és a 2:52. § (3) bekezdése alkalmazásával állapította meg a sérelemdíj összegét – amikor elfogadva az elsőfokú bíróság kellően megindokolt és megalapozott mérlegelését – nem látott alapot annak mellőzésére.
[20] A Kúria a felülvizsgálati kérelemre figyelemmel jegyzi meg, hogy teljes mértékben egyetértett a jogerős ítélet azon megállapításával, hogy a jogsértés ismétlődő jellegét a Ptk. 2:52. § (3) bekezdése, attól független nevesítetten értékelendő körülménynek tekinti, hogy az kihatással volt-e a nem vagyoni sérelem nagyságára.
[21] Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy a sérelemdíj büntetőfunkciója a perbeli esetben nem érvényesülhet.
[22] A bírói gyakorlat a Ptk. 2:52. § (3) bekezdésében foglalt sérelemdíj összegszerűségének meghatározásánál irányadó szempontokon túlmenően lényegesnek tartja, hogy a sérelemdíj mint a személyiségi jogsértés egyik lehetséges szankciójának a funkciója kettős: egyrészt kompenzációs szerepet tölt be a személyiségi jogsértés tekintetében, és emellett magánjogi büntetésnek is tekintendő a hasonló jogsértések megelőzésének céljával. Mindezen körülmények együttes figyelembevételével kell az adott esetben a fél javára megítélhető sérelemdíj mértékéről határozni.
[23] A sérelemdíj mértékének meghatározásakor a jogintézmény büntetőfunkciójára a sértettnek okozott hátrány nagyságától függetlenül figyelemmel kell lenni. Így a bíróság a sérelemdíj mértékében akkor is kifejezésre juttathatja a társadalom rosszallását, ha a sértettnek okozott hátrány nem jelentős. Így a perbeli esetben is helyesen értékelték az eljárt bíróságok azt a körülményt, hogy az alperes kétszeri szabályszegése alkalmas volt a garanciális eljárási szabályokba vetett bizalom megingatására.
[24] A Kúria a fentiekben kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a jogsértés ténye és ismétlődő jellege és a köztudomású tényként értékelendő, felperesben kialakult félelemérzet figyelembevételén túlmenően az eljáró bíróságok érvényre juttatták a sérelemdíj másodlagos büntetőfunkcióját is és ennek megfelelően helytálló mérlegeléssel határoztak a sérelemdíj összegéről, mely megfelel a bírói gyakorlatnak is. Nem volt jelentősége annak, hogy a felperes a tárgyaláson nem jelent meg, mert a felperes előadásai külön bizonyítást nem igényeltek.
[25] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság határozatának sérelemdíjjal kapcsolatos rendelkezése nem sérti a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését és a Pp. 206. §-át, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 20.432/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás