KÜ BH 2020/252
KÜ BH 2020/252
2020.08.01.
A műsorterjesztőt terhelő szerződéskötési kötelezettség fennállását a szerződéses ajánlatok sorrendjében, de az ajánlatra vonatkozó, a továbbítási időszakra nézve kell vizsgálni. Az Mttv. speciális rendelkezéseivel szemben – erre vonatkozó egyértelmű törvényi rendelkezés hiányában – a Ptk. általános szabályai nem alkalmazhatók [2010. évi CLXXXV. tv. (Mttv.) 73. § (1), (6) bek., 75. § (1) bek., (8) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felpereshez 2016. április 1. napján érkezett meg a II. rendű felperes úgy is mint alperesi beavatkozó (a továbbiakban: II. rendű felperes) ajánlata a „Tv” elnevezésű médiaszolgáltatás 2017. évi elosztására. Ezt követően a felek között többszöri írásbeli és személyes egyeztetés következett, módosított ajánlatok kerültek előterjesztésre, a tárgyalási folyamat végén a II. rendű felperes 2016. szeptember 6. napja szerinti utolsó ajánlatát az I. rendű felperes nem fogadta el. Erre tekintettel a II. rendű felperes jogvitás eljárás lefolytatását kezdeményezte az alperesnél.
[2] Az alperes a 2017. április 19. napján kelt 398/2017. (IV. 19.) számú határozatában megállapította, hogy az I. rendű felperest – a TV G. és az analóg kábeltelevízió műsorterjesztési szolgáltatás kivételével – a II. rendű felperes „ Tv” állandó megnevezésű körzeti közösségi médiaszolgáltatása tekintetében továbbítási kötelezettség terheli a teljes műsorterjesztői átviteli rendszerén (műsorterjesztő átviteli platformon) nyújtott műsorterjesztési szolgáltatásain, ezért létrehozta a felek között a műsorterjesztési szerződést a határozat mellékleteként megállapított tartalommal.
[3] Indokolása szerint az ügyben a II. rendű felperes utolsó, 2016. szeptember 6. napja szerinti, az I. rendű felpereshez ugyanezen a napon érkezett ajánlata képezi a jogvitás eljárás tárgyát.
[4] A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommuniká-cióról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény (a továbbiakban: Mttv.) 75. § (1)–(2), valamint (7) bekezdésére figyelemmel kifejtette, hogy a műsorterjesztőt az Mttv. 73. §-a szerint a továbbítási kötelezettség átviteli rendszerenként, műsorterjesztői hálózatonként, illetve a műsorterjesztői átviteli platformonként külön-külön terheli.
[5] Az I. rendű felperest ezért összesen 6 helyi vagy körzeti közösségi, valamint további 2 helyi kereskedelmi vagy közösségi (a műholdas terjesztés kivételével) médiaszolgáltatás tekintetében terheli továbbítási szerződéskötési kötelezettség.
[6] Erre figyelemmel az alperes különösen azt vizsgálta, hogy az I. rendű felperes a II. rendű felperes ajánlatával érintett átviteli rendszerein, műsorterjesztői átviteli platformjain és szolgáltatási területein az ajánlat időpontjában hány médiaszolgáltatást terjesztett. Rögzítette, hogy a digitális műholdas műsorterjesztés útján és az internetprotokoll alapú műsorterjesztési szolgáltatásán az I. rendű felperes 4 körzeti és 1 helyi műsorszolgáltatást végzett. A „ Tv” szep-temberben elérhető volt ezen a szolgáltatáson, így az nem vehető figyelembe a továbbítási kötelezettség teljesítése körében, mert ez a jogvitás eljárás tárgya. Arra a következtetésre jutott, hogy az I. rendű felperes a műsorterjesztő átviteli rendszerein, átviteli platformjain – a TV G. szolgáltatás kivételével – nem teljesítette az Mttv. 75. §-a szerinti továbbítási kötelezettségét, ezért erre hivatkozva nem utasíthatta el jogszerűen a II. rendű felperes ajánlatát.
[7] Rögzítette, hogy az Mttv. 75. § (8) bekezdése szerinti kérdéseket és az ezzel összefüggő műsorterjesztési előadásokat részleteiben nem vizsgálta, mivel megállapítható, hogy a II. rendű felperes ajánlata a sorrendiséget illetően megelőzött más, kötelezően továbbítandó médiaszolgáltatásokra vonatkozó ajánlatokat, és az I. rendű felperes műsorterjesztési szolgáltatásai, átviteli rendszerei egyikén sem már csak egyetlen, az utolsó kötelezően terjesztendő médiaszolgáltatás kínálatra történő felvétele volt kérdéses.
[8] Az Mttv. 75. § (9)–(10) bekezdéseire utalással nem fogadta el a platform telítettségére, a versenytársak által továbbított médiaszolgáltatások alacsonyabb számára, továbbá a műsorkínálatba történő beiktatás jelentős fejlesztési költségeire, valamint az ezzel járó piaci pozícióvesztésre és fejlesztési forrásoktól való elesésre való hivatkozást, ahogy a II. rendű felperes kvótán felüli elosztására vonatkozó érvelést sem.
[9] Ugyanakkor az ajánlat el nem fogadása megalapozott volt az AKTV platformon az Mttv. 75. § (9) és (10) bekezdéseire figyelemmel.
A kereseti kérelem
[10] A felperesek keresetet terjesztettek elő a jogerős határozat bírósági felülvizsgálata iránt. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 17.K.31.562/2017/16. számú ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
[11] A fellebbezés folytán eljárt Fővárosi Törvényszék jogerős végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Rögzítette, hogy az elsőfokú ítéletből nem tűnt ki, hogy az elsőfokú bíróság a sorrendiség vonatkozásában milyen tényállást állapított meg, továbbá hogy a kvóta feltöltésére vonatkozó megállapítás pontosan mely időszakra vonatkozik. Az F/2. sorszám alatti felperesi nyilvántartást nem értékelte, az ítéletből nem tűnt ki az sem, hogy az I. rendű felperes mely gazdasági szempontú hivatkozásait értékelte. Az Mttv. 75. § (9) és (10) bekezdései alapján történt értékelés tekintetében sem foglalt állást, a helyi vételkörzetű közösségi médiaszolgáltatások kvótába történő beszámítását nem vizsgálta. Az új eljárásra nézve előírta az általa megállapított és az ítélkezés alapjául elfogadott tényállás rögzítését, pontosan megjelölve, hogy mely kereseti tényállításokat, bizonyítékokat miként tartja a határozat jogszerűtlensége vagy jogszerűsége igazolására alkalmasnak. Az elsőfokú bíróságnak részleteznie kell a jogvita eldöntése szempontjából lényeges szempontokat, azokat össze kell vetnie a határozat megállapításaival, és számot kell adnia egyesével azok elfogadásáról vagy elutasításáról. Vizsgálnia kell a bizonyítékok mérlegelésének okszerűségét, el kell végeznie a bizonyítékok értékelését, és a döntését minden kereseti érvelésre kiterjedően kell megindokolnia.
[12] A felperesek fenntartották kereseti kérelmüket.
Az elsőfokú ítélet
[13] Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban hozott ítéletével az alperes határozatát az I. rendű felperes keresete alapján hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte, a II. rendű felperes keresetét elutasította.
[14] Indokolásában az Mttv. 73. § (6) bekezdésére hivatkozással rögzítette, hogy a műsorterjesztőt a továbbítási kötelezettség átviteli rendszerén keresztül, műsorterjesztői hálózatonként, illetve műsorterjesztői átviteli platformonként külön-külön terheli. Erre figyelemmel az ajánlat egységének polgári jogi elve nem érvényesül.
[15] Az Mttv. 75. § (8) bekezdésére utalással kiemelte, hogy az ajánlat megtételének időpontja határozza meg az ajánlat ajánlatok sorrendjében elfoglalt helyét. Ezért kizárólag a műsorszolgáltató első ajánlatának megérkezése, avagy az arról való tudomásszerzés napja a releváns. E körben az I. rendű felperes keresete annyiban volt alapos, hogy az alperes az ajánlatok sorrendisége tekintetében a hivatkozásait részletesen nem vizsgálta, a feltárt tényállást hiányosan állapította meg, erre vonatkozó álláspontját csupán az elsőfokú peres eljárás során fejtette ki, a közigazgatási eljárásban közölt táblázat adatait a határozatában meg sem említette. A ténybeli és jogi hiányosságok a per során előterjesztett alperesi nyilatkozatokkal már nem pótolhatók.
[16] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes tévesen értelmezte az Mttv. 75. § (1) és (7) bekezdései-ben foglaltakat, amikor az I. rendű felperes továbbítási kötelezettségét az ajánlat kelte és nem a továbbítás időpontja szerinti időpontban vizsgálta. Az alperes figyelmen kívül hagyta, hogy a médiaszolgáltatói ajánlat a 2017. január 1-től december 31-ig tartó időszakban történő továbbításra vonatkozik.
[17] Az Mttv. 75. § (2) bekezdésére figyelemmel leszögezte, hogy az alperes tévesen és jogszabálysértő módon járt el akkor is, amikor az I. rendű felperes szerződéskötési kötelezettségének vizsgálatakor kizárólag a körzeti műsorszolgáltatókat vette figyelembe, a helyieket viszont figyelmen kívül hagyta. Megítélése szerint az alperest terhelte a tényállás tisztázásának kötelezettsége. Az I. rendű felperes ugyanis a perben bizonyította, hogy a feltárt tényállás hiányos, az alperes viszont ezzel szemben a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 336/A. § (2) bekezdése szerint rá átforduló bizonyítási kötelezettség ellenére nem tudta igazolni az általa rögzített tényállás valóságát.
[18] Az alperes tévesen értelmezte az Mttv. 75. § (9) és (10) bekezdéseit, amikor e jogszabályhelyek alkalmazhatóságát összekötötte a továbbítási kötelezettség teljesítésével. E rendelkezésekben megjelölt ok ugyanis éppen a kötelezettség alóli kimentést jelenti, vagyis logikusan és akkor vizsgálható, ha a továbbítási kötelezettség fennáll.
[19] A megismételt eljárásra nézve előírta, hogy határidő tűzésével adjon lehetőséget arra, hogy a felek a szerződést saját maguk létrehozzák, és ennek sikertelensége esetén kell lefolytatni az ismételt jogvitás eljárást. Ennek során a II. rendű felperes ajánlata tekintetében az I. rendű felperes szerződéskötési kötelezettségét az ítélet jogerőre emelkedését követő évre vonatkozóan kell vizsgálni figyelemmel arra, hogy a II. rendű felperes ajánlata a 2017. évre vonatkozott; nincs észszerű indok arra, hogy a megismételt eljárásban a szerződéskötési kötelezettséget az alperes egy már elmúlt év vonatkozásában vizsgálja.
A másodfokú ítélet
[20] A II. rendű felperes és az alperes fellebbezése, valamint az I. rendű felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – az indokolás részbeni megváltoztatásával – helybenhagyta.
[21] Indokolása szerint helyesen állapította meg az elsőfokú ítélet, hogy jogsértő módon járt el az alperes, amikor az I. rendű felperes továbbítási kötelezettségét az ajánlat kelte és nem a továbbítás időpontjának megfelelő időpontban vizsgálta. Nem elegendő az alperes arra való hivatkozása, hogy a 2017. évre vonatkozóan is bekérte az adatokat, hanem a tényállás tisztázása és a döntése megalapozásához szükség van a 2017. év tekintetében a részletes vizsgálat lefolytatására. E körben az alperes megsértette a tényállás-felderítési és indokolási kötelezettségét. Éppen annak vizsgálata és elemzése maradt el, hogy az I. rendű felperest miként és miért terhelte szolgáltatási kötelezettség a 2017. évre vonatkozó adatokra figyelemmel.
[22] Nem járt el az alperes megfelelően akkor sem, amikor a helyi médiaszolgáltatásokat kirekesztette a figyelembe veendő médiaszolgáltatások köréből. Az új eljárásban hozott ítélet megfelel ennek az iránymutatásnak, mivel a per kereteit meghaladja egy olyan bizonyítás lefolytatása, amelyben először kell állást foglalni a 2017. évre bekért adatok alapján.
[23] Az Mttv. 75. § (9) és (10) bekezdéseinek alkalmazásával kapcsolatban is helytálló volt az elsőfokú bíróság levezetése, a megjelölt ok a kötelezettség alóli kimentést jelenti, csak akkor vizsgálható fogalmilag, ha a továbbítási kötelezettség fennáll.
[24] Az elsőfokú bíróság okszerű és helyes értelmezést adott az ajánlat egységességének kérdéskörében is. Az Mttv. 73. § (6) bekezdése szerint a műsorterjesztőket továbbítási kötelezettség átviteli rendszerenként, műsorterjesztői hálózatonként, illetve műsorterjesztő átvételi platformonként külön-külön terheli. Hangsúlyozta, hogy az Mttv. speciális rendelkezései primátust élveznek a Ptk. ajánlatokra vonatkozó általános szabályozásával szemben.
[25] A megismételt eljárásra adott ítéleti iránymutatással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az alperesnek a II. rendű felperes ajánlatában foglalt időszakra, tehát a 2017. évre vonatkozóan kellett volna lefolytatnia a vizsgálatot. Ennek megfelelően az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyező ítéletének megismételt alperesi eljárásra vonatkozó iránymutatása sem vonatkozhat másra, mint az ajánlattal érintett időszakra.
A felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó
felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelmek
[26] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az I. rendű felperes keresetét is elutasító ítélet meghozatalát kérte.
[27] Előadta, hogy az Mttv. 75. § (5) bekezdésének kógens szabályozásából fakadóan a II. rendű felperes a „Tv” médiaszolgáltatása tekintetében a továbbítási kötelezettség jogosultjának minősül. Az Mttv. 75. § (8) bekezdése előírja, hogy a szerződéskötési kötelezettséget az ajánlatok sorrendje alapján kell teljesíteni, és kógens módon meghatározza az ajánlatok sorrendjénél figyelembe vehető szempontokat. Semmilyen más körülményt nem értékelhet, így kizárólag az ajánlatról való tudomásszerzés időpontja alapján határozhatja meg az ajánlatok sorrendjét. E törvényi előírás alapján állapította meg, hogy az ajánlatról való tudomásszerzés időpontjában, vagyis 2016-ban hányadik helyen állt a II. rendű felperes az ajánlatok sorrendjében. A törvényszék nem jelölt meg olyan jogszabályi rendelkezést, amely előírná a számára, hogy a tényállás tisztázása körében, az ajánlatok sorrendjének megállapításakor az ajánlat tartalmát vagy más egyéb körülményt is figyelembe kellene vennie. Önmagában már azért is megalapozatlan és jogsértő a jogerős ítélet, mert nem rögzíti a hatóság által megsértett jogszabályi rendelkezést.
[28] A jogerős ítélet megállapítása azért is megalapozatlan, mert figyelmen kívül hagyta a piaci viszonyokat is.
[29] Az I. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását kérte annak kimondásával, hogy a Ptk. ajánlatra vonatkozó általános szabályai az Mttv. 75. §-a szerinti tárgyalások és eljárás során is érvényesülnek, ezért jogszerűen utasította el a II. rendű felperesi ajánlatot, az újabb ajánlatok érkezése új sorrendet állít fel. Állította, hogy az Mttv. 73. § (6) bekezdése semmilyen módon nem vonatkozik a 75. § (1) vagy (6) bekezdése szerinti ajánlatok egységére vagy visszautasíthatóságára, e kérdésben nem is ad iránymutatást. Mivel az általa felvetett kérdést az Mttv. semmilyen módon nem szabályozza, ezért szükséges az általános polgári jogi szabályok felhívása. Az ítéletből nem érthető, hogy pontosan mit jelent az, hogy az egyes jogosulti médiaszolgáltatói ajánlatokat platformonként kell vizsgálni. Ez esetben időben és tartalmukban is elválnak egymástól az egyes, különböző platformokra vonatkozó ajánlatok, ajánlatrészek, és a felek párhuzamosan több tárgyalást folytatnának platformok szerint. Megválaszolatlanul maradt az a koncepcionális jellegű kérdés is, hogy mi az eljárás akkor, ha a médiaszolgáltatói ajánlat nem szétbontható platformok szerint, mert például a médiaszolgáltató nem előfizetőnkénti, hanem havi vagy éves átalánydíjat jelöl meg az ajánlatában, amely magában foglalja valamennyi platformon való elosztás ellenértékét.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a csatlakozó felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását kérte a Pp. 271. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel. Ennek hiányában állította, hogy az Mttv. 73. § (1) bekezdése szerint a továbbítási kötelezettség a 74-75. §-ok szerinti kötelezettségeket jelenti, tehát az Mttv. 73. § (6) bekezdése a 75. § szerinti ajánlatokra is értelemszerűen vonatkozik.
[31] Az I. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, hogy az alperes a határozatban semmilyen sorrendet nem állított fel, ehelyett mindössze azt vizsgálta, hogy a II. rendű felperes utolsó ajánlata napján éppen hány médiaszolgáltatást oszt el. Az alperesnek a 2017. évre vonatkozó ajánlatok alapján kell a sorrendet felállítania, ahhoz pedig minden szükséges információ a rendelkezésére állt.
[32] A II. rendű felperes a felülvizsgálati eljárásban nyilatkozatot nem tett.
A Kúria döntése és jogi indokai
[33] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem szintén nem alapos.
[34] A Pp. 275. § (1) és (2) bekezdéseire figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A jogerős ítélet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapján vizsgálható felül.
[35] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság vizsgálta a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványait, a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyező végzését, amelyre figyelemmel a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte és helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata jogszabálysértő, a II. rendű felperes keresete viszont nem alapos. A másodfokú bíróság a fellebbezésekben és a csatlakozó fellebbezésben foglalt valamennyi érvet megvizsgálva, a hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket helytállóan értelmezve jutott lényegében az elsőfokú bírósággal egyező jogi következtetésre.
[36] A Kúria a Fővárosi Törvényszék mindenre kiterjedő, megfelelően részletes, logikus és helytálló okfejtésén alapuló jogi érveivel maradéktalanul egyetért, az abban foglaltak megismétlése nélkül, a felülvizsgálati kérelemre és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemre figyelemmel a következőket hangsúlyozza.
[37] Az Mttv. 75. § (1) bekezdése értelmében a műsorterjesztőt – meghatározott feltételek fennállása esetén – a médiaszolgáltatók szerződéses ajánlata tekintetében szerződéskötési kötelezettség terheli. Ugyanezen szakasz (8) bekezdése kimondja, hogy a szerződéskötési kötelezettséget az ajánlatok sorrendje alapján kell teljesíteni. A szerződéskötési kötelezettség teljesítése szempontjából a szerződéses ajánlatok sorrendjét a médiaszolgáltatás terjesztése tárgyában írásban közölt szerződéses ajánlat esetén az ajánlat műsorterjesztőhöz történő megérkezésének igazolt napja határozza meg.
[38] A kiemelt jogszabályi rendelkezések értelmében a műsorterjesztőt nem általában, hanem a médiaszolgáltató szerződéses ajánlata tekintetében terheli szerződéskötési kötelezettség. Ezt a kötelezettséget kell az ajánlatok sorrendje alapján teljesíteni. A szerződéskötési kötelezettség és az ajánlat tárgya, tartalma ezért szorosan összefüggnek, azok egymástól nem választhatók el.
[39] Az Mttv. 75. § (8) bekezdése egyfelől kimondja, hogy a szerződéskötési kötelezettséget az ajánlatok sorrendje alapján kell teljesíteni, másfelől pedig előírja, hogy a szerződéses ajánlatok sorrendjét mihez képest kell meghatározni. E körben, és kizárólag erre nézve írja elő, hogy az írásban közölt szerződéses ajánlat esetén a sorrendet az ajánlat műsorterjesztőhöz történő megérkezésének napja figyelembevételével kell megállapítani. Az Mttv. sem itt, sem máshol nem rendelkezik arról, hogy az ajánlat megérkezésének napja a sorrenden kívül más szempontból is kiemelt jelentőséggel bírna, különösen nem rögzíti azt, hogy a szerződéskötési kötelezettség teljesítését a szerződéses ajánlat tárgyától, tartalmától függetlenül kellene vizsgálni.
[40] Mivel a műsorterjesztő kapacitása véges, ezért már jó előre meg kell adni, hogy „túljelentkezés” esetén mi lesz a rendező elv, a műsorterjesztőt mely médiaszolgáltatására nézve milyen mértékű szerződéskötési, illetve továbbítási kötelezettség terheli. Ez a rendező elv jelen esetben az ajánlatok időbeli sorrendje. Ez nem változtat azon, hogy a műsorterjesztőt terhelő szerződéskötési, illetve továbbítási kötelezettség meghatározott időszakra vonatkozik, amiből következik, hogy a kapacitását, illetve a médiaszolgáltatással kapcsolatos kötelezettségét az érintett időszakra vonatkoztatva kell meghatározni.
[41] A II. rendű felperes utolsó ajánlata 2016. szeptember 6. napján érkezett az I. rendű felpereshez, ám az ajánlat nem a 2016. évre, hanem a 2017. évi elosztásra vonatkozott. Ezért a 2016. évi beérkezés dátuma önmagában nem döntő a felperesi kötelezettség tekintetében, a sorrend kialakítása szempontjából annak van jelentősége, hogy a II. rendű felperes ajánlatának megérkezésekor miként alakul az I. rendű felperes kapacitása.
[42] A fentiekre figyelemmel helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az I. rendű felperes továbbítási kötelezettségét nem az ajánlat kelte, hanem a továbbítás időpontjának megfelelő időpontban kell vizsgálni. Az ezzel ellentétes eljárásával az alperes megsértette az Mttv. 75. § (8) bekezdését, amelyet az elsőfokú ítélet konkrétan meg is jelöl.
[43] Az alperesi határozat konkrétan tartalmazza, hogy az Mttv. 75. § (8) bekezdése szerinti kérdéseket és az ezzel összefüggő műsorterjesztői előadásokat részle--tei-ben nem vizsgálta, mivel megállapítható, hogy a II. rendű felperes ajánlata a sorrendiséget illetően megelőzött más kötelezően továbbítandó médiaszolgáltatásokra vonatkozó ajánlatokat, és az I. rendű felperes műsorterjesztési szolgáltatásai átviteli rendszerei egyikén sem már csak egyetlen, az utolsó kötelezően terjesztendő médiaszolgáltatás kínálatba történő felvétele volt a kérdéses. Ezzel az alperes lényegében elismerte, hogy az ajánlatok sorrendisége tekintetében nem tárta fel a tényállást, a releváns adatokat, körülményeket részletesen nem vizsgálta, nem elemezte, így nem vette figyelembe az I. rendű felperes által még a közigazgatási eljárásban közölt táblázat adatait sem. Az alperes eltérő jogi álláspontjával az eljárt bíróságok ítéleti érvelését nem sikerült cáfolnia, így a Kúria megítélése szerint is az ajánlatok sorrendje tekintetében az alperesi határozat jogsértő.
[44] Az előzőek szerint az alperes felülvizsgálati kérelme nem fogott helyt, az eljárást a jogerős ítéleti iránymutatásnak megfelelően meg kell ismételnie. Ennek során a Fővárosi Törvényszék hatályon kívül helyező végzésének megfelelően az F/2. sorszám alatt becsatolt irat tartalmát is vizsgálnia kell. Az ezzel kapcsolatos előadása akkor lett volna elfogadható, ha az ajánlatok sorrendje tekintetében eleget tett volna a tényállástisztázási és bizonyítási kötelezettségének. Ezt azonban elmulasztotta, amelyet a határozatában egyértelműen ki is nyilvánított. Erre figyelemmel nem hivatkozhat arra, hogy az I. rendű felperes a nyilvántartást csak a perben csatolta, ellenkezőleg, éppen ez alapozta meg a perbeli bizonyítási teher megfordítását. Az alperes azonban még a felülvizsgálati eljárásban sem tudta igazolni, hogy a jogszabályi kötelezettségét megfelelően teljesítette volna.
[45] Az I. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a közigazgatási perekben, azok sajátosságaira figyelemmel, a Pp. általános szabályai nem érvényesülnek maradéktalanul. Amennyiben a közigazgatási bíróság ítéletével a határozat hatályon kívül helyezése mellett a közigazgatási szervet új eljárásra is kötelezi, akkor az új eljárásra vonatkozó ítéleti rendelkezés tartalmát az ítélet indokolása határozza meg. Ilyenkor – a Ket. 109. § (4) bekezdésének megfelelően – az ítéletnek mind a rendelkező része, mind az indokolása kötelező a hatóság számára. Erre figyelemmel nem volt perjogi akadálya a csatlakozó felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálásának.
[46] Az Mttv. 73. § (1) bekezdése értelmében a műsorterjesztőt a 74-75. §-ban meghatározott kötelezettségek terhelik. Ugyanezen szakasz (6) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a műsorterjesztő több átviteli rendszeren, műsorterjesztői hálózaton vagy műsorterjesztő átviteli platformon is nyújt műsorterjesztési szolgáltatást, akkor a továbbítási kötelezettség átviteli rendszerenként, műsorterjesztői hálózatonként, illetve műsorterjesztő átviteli platformonként külön-külön terheli, kivéve, ha a műsorterjesztő több műsorterjesztő átviteli platformot tartalmazó egységes, komplex programcsomagot nyújt.
[47] Az eljárt bíróságok részletesen, helyesen rögzítették, hogy a továbbítási kötelezettség az Mttv. 75. §-a szerinti ajánlatokra is vonatkozóan, átviteli rendszerenként, műsorterjesztői hálózatonként, illetve átviteli platformonként érvényesül. Az Mttv. eltérő rendelkezése hiányában a Ptk. ajánlatokra vonatkozó általános szabályai nem alkalmazandók, az Mttv. speciá-lis rendelkezései az irányadók. Az I. rendű felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében lényegében megismételte a korábban előadottakat, ám azokra nézve az eljárt bíróságok kimerítő részletességű okszerű, következetes, jogszabályi hivatkozással alátámasztott jogi érvelést adtak. A közigazgatási bíróságnak, és a jogerős ítéletet felülvizsgáló Kúriának sem feladata az egyes koncepcionális jellegű kérdések megválaszolása, a közigazgatási per tárgya és ez által a felülvizsgálati eljárás kerete sem mehet túl a támadott határozattal érintett körön. A felperes egyes felvetései nem igazolják sem az ítéletek, sem a határozat jogsértő jellegét, és különösen nem bizonyítják a Ptk. általa felhívott rendelkezések kötelező alkalmazását.
[48] A Kúria a fentiekre figyelemmel a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az nem sérti a felülvizsgálati kérelemben és a csatlakozó felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályi rendelkezéseket.
(Kfv.III.38.342/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás