KÜ BH 2020/253
KÜ BH 2020/253
2020.08.01.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal hatásköre kiterjed minden olyan víziközmű-szolgáltatókkal szemben felmerülő panasz elbírálására, ahol a szolgáltató ilyen minőségében lép fel. A hatáskör megállapításának nem feltétele, hogy a felek között közszolgáltatási szerződéses jogviszony álljon fent [2011. évi CCIX. tv. (Vksztv.) 3. § (1) bek., 5/E. § (7) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes az érdekelt székhelyeként 2007. december 11. napjától nyilvántartott Szeged, ... szám alatti ingatlanon található felhasználási helyen vízközmű-szolgáltatást végzett. Az ingatlanon található bekötési vízmérő közszolgáltatási szerződés szerinti felhasználójaként egy lakossági fogyasztó volt bejegyezve.
[2] A felperes a perbeli felhasználási helyet, a felhasználó személyét, az alkalmazott díjtételt, valamint a számlázás alapjául szolgáló vízmérőt érintő 2017. évi ellenőrzés során megállapította, hogy a szóban forgó felhasználási helyen az érdekelt, mint nem lakossági jellegű és mellékszolgáltatási szerződéssel nem rendelkező fogyasztó fogyasztása is a bekötési vízmérőre készülő számlában szerepel. Ugyanakkor a szolgáltatásra vonatkozó számlákat – a tényleges felhasználásnak megfelelő bejelentés hiányában – a lakossági felhasználókra vonatkozó kedvezményes díjjal állították ki.
[3] A felperes az érdekelttel mint nem lakossági felhasználóval 2017. december 12. napján mellékszolgáltatási szerződést kötött, és a 2012. december 19-e és 2017. október 20-a közötti elszámolási időszak tekintetében az érdekelt részére különbözeti számlát állított ki 216 015 forint összegben, továbbá 31 369 forint egyszeri közműfejlesztési hozzájárulást számított fel. Az érdekelt a felperesnek küldött beadványaiban vitatta a felperesi számítást. A felperes az érdekeltet – több alkalommal – arról tájékoztatta, hogy a díjkülönbözet megállapítása során a rá irányadó jogszabályi rendelkezések alapján járt el, illetve amennyiben az érdekelt az abban foglaltakkal nem ért egyet, a panaszával a felügyeleti szervhez, így – többek között – az alpereshez fordulhat.
[4] Az érdekelt panaszára az alperes az FVFO-2018/1058-6 számú határozatában a panasznak helyt adott, és a felperest az érdekelttel szemben érvényesített 216 015 forint összegű különbözeti díjat tartalmazó számla törlésére kötelezte. A határozat indokolásában hivatkozott a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény (a továbbiakban: Vksztv.) 2. § 15. pontjára, az 51. § (3) bekezdésére, az 52. §-ára, a 63. § (1) bekezdésére, a víziközmű-szolgáltatásról szóló 2011. évi CCIX. törvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 58/2013. (II. 27.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Vhr.) 62. § (2) bekezdésére, a 84. § (6)–(7) bekezdéseire, valamint a felperes érintett időszakban hatályos üzletszabályzatának (a továbbiakban: ÜSZ) III. 4.2.2. pontjára.
[5] Az alperes megállapította, hogy a fogyasztási helyen 2017. december 12-ét megelőzően csak a bekötési vízmérő szerinti felhasználó rendelkezett felhasználási hellyel, a felhasználási hely és az ott felszerelt bekötési vízmérő az érdekelt vonatkozásában nem volt nyilvántartva a felperesnél, így az érdekelt nevére a 2017. december 12-ét megelőző időszak fogyasztására vonatkozóan a felhasználási hely szerinti fogyasztásmérő adatain alapuló elszámoló számla nem volt kiállítható. Az elkülönített mérés elmulasztásának jogkövetkezményeként sem az ÜSZ rendelkezései között, sem a hivatkozott jogszabályokban nem szerepel az utólagos számlakorrekció lehetősége, így az nem alkalmazható a perbeli mulasztás jogkövetkezményeként.
[6] Az alperes kiemelte, hogy a felperes a követelését szerződésen kívüli polgári jogi követelésként polgári peres eljárásban kísérelheti meg érvényesíteni.
[7] Az alperes a hatáskörét a Vksztv. 3. § (1) bekezdésére és az 5/E. § (7) bekezdésére alapította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[8] A felperes a keresetében a határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését, valamint perköltségében történő marasztalását kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy az alperes kiterjesztően értelmezte a Vksztv. 3. § (1) bekezdésében és az 5/E. § (7) bekezdésében foglaltakat. Álláspontja szerint az alperes a közigazgatási jogkörén túlterjeszkedett, hiszen amennyiben közte és az érdekelt között nem jött létre jogviszony 2017. de-cember 12. napjáig, abban az esetben alperesnek nincs hatásköre az érdekelt panaszának elbírálására sem. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 992/2003. számú közigazgatási elvi határozatára és kifejette, hogy az alperes határozatában mindössze addig terjeszkedhetett volna, hogy hatáskör hiányában a panasz elbírálását elutasítja és az érdekeltet polgári peres eljárásra utasítja. Ezzel szemben a Vksztv. rendelkezéseit megsértve eljárt egy olyan panasz elbírálásában, amelyben az érdekelt nem volt fogyasztó.
[9] Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte fenntartva a határozatában foglaltakat. Kifejtette, hogy az érdekelt 2017. december 12-e óta felhasználónak minősül, a panasz előterjesztésére pedig 2018. április 20-án került sor, így a panasz előterjesztésekor felhasználó volt. Idézte a Vksztv. 3. § (1) bekezdését, az 5/E. § (7) bekezdését és arra hivatkozott, hogy ez utóbbi jogszabályhely kifejezetten a keresetben foglaltakkal ellentétesen rendelkezik. Kiemelte, hogy a közüzemi szerződések köre eleve kötelmi jogi jellegű, tehát az esetek nagy részében polgári bíróságok hatásköre is megállapítható az ilyen jogvitákban. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 353/B/2007. sz. határozatára.
[10] Az érdekelt – csatlakozva az alperes által előadottakhoz – a kereset elutasítását kérte. Megalapozatlannak tartotta a felperes hatáskör hiányára hivatkozását, a véleménye szerint ugyanis az alperes hatáskörét a Vksztv. 5/E. § (7) bekezdése a panaszos személyétől függetlenül megalapozza.
Az elsőfokú ítélet
[11] A Fővárosi Törvényszék 101.K.700.804/2018/10. számú ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a Vksztv. 5/E. § (7) bekezdése alapján, az (1)–(5) bekezdésben meghatározottakon kívül a víziközmű-szolgáltatókkal szemben felmerülő panaszok ügyében a Hivatal jár el. E jogszabályhely az alperes részére általános hatáskört biztosít a víziközmű-szolgáltatókkal szembeni, így a perbeli panasz kivizsgálására. Ennek során az alperes egy, az engedélyes (felperes) által már lefolytatott olyan eljárás megfelelőségét vizsgálta, amelynek eredményeképpen a felperes az ÜSZ, a Vksztv. és a Vhr. rendelkezéseire alapított jogkövetkezményt (fogyasztásmérő adatain alapuló elszámoló számla) alkalmazta az érdekelttel szemben.
[12] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a hivatkozott jogszabályhely – a felperes állításával ellentétben – nem korlátozza az alperes hatáskörét aszerint, hogy a panasszal élő fogyasztónak (felhasználónak) minősül vagy sem. Utalt arra, hogy egyrészt a felperessel 2017. december 12. napján mellékszolgáltatási szerződést kötő érdekelt 2018. április 20. napján felhasználóként terjesztette elő a panaszát, másrészt a felperes az érdekeltnek megküldött tájékoztatóiban az érdekelt által megfogalmazottakat maga is díjfizetéssel összefüggő panasz körébe eső vitatásnak tekintette, és eszerint adott tájékoztatást a további jogorvoslatokról, így az alpereshez fordulás lehetőségéről.
[13] Az elsőfokú bíróság megjegyezte végül, hogy a felperes nem vitatta azt az alperesi megállapítást, hogy az ÜSZ számításra vonatkozó szabályai szerint nem bocsáthatott ki elszámoló számlát az érdekelt nevére, mert erre az általa megjelölt jogszabályhelyek, így sem a Vksztv., sem az ÜSZ nem biztosított lehetőséget.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[14] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet megváltoztatását és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra, kötelezését kérte. A fellebbezésében és a másodfokú eljárásban tett nyilatkozataiban kifejtette, hogy véleménye szerint az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Vksztv. 3. § (1) bekezdésében és az 5/E. § (7) bekezdésében foglaltakat, az a jogszabály téves értelmezése folytán állapította meg, hogy a Vksztv. 5/E. § (7) bekezdése az alperes számára általános hatáskört biztosít. Ez alapján ugyanis az alpereshez kétségtelenül minden panasz benyújtható, azonban a 3. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az alperes kizárólag a víziközmű-szolgáltatással összefüggő közigazgatási hatósági ügyekben, illetve hatósági ellenőrzésekben járhat el. Az alperesi érdekelt a jogszabályi bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, közöttük a Vksztv. 51. § (1) bekezdése szerint szerződéses jogviszony nem keletkezett, így jogosulatlanul vette igénybe a felperes által nyújtott víziközmű-szolgáltatás során a lakossági fogyasztók részére járó kedvezményt, így a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodott, a felperes ezt követelte vissza.
[15] A felperes szerint azzal, hogy közte és az érdekelt között közszolgáltatási jogviszony nem jött létre, nem volt olyan tény, ami az alperes hatáskörét megalapozta volna, az alperes így közhatalmi jogosítvány hiányában járt el.
[16] Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem nyújtott be.
[17] Az alperesi érdekelt a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a felperes víziközmű-szolgáltató és a panasz vele szemben került benyújtásra, így az alperes hatásköre fennállt. A felperes nyilatkozatait ellentmondásosnak tartotta, mivel a számlakibocsátás feltétele egy alapul szolgáló jogviszony, azonban a felperes szerint ilyen nem volt közöttük. Az álláspontja szerint továbbá a Vksztv. 5/E. § (7) bekezdése szerint hatáskör gyakorlásának nem a víziközmű-szolgáltatóval létrejött szerződéses jogviszony, hanem a víziközmű-szolgáltatói – panaszra okot adó – magatartás az előfeltétele.
A Kúria döntése és jogi indokai
[18] A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan.
[19] A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 108. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság az ítéletet – a bizonyítás és vizsgálat hivatalbóli elrendelésének körén kívül – csak a fellebbezés, a csatlakozó fellebbezési kérelem és a fellebbezési ellenkérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[20] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást megfelelően feltárta, az alkalmazandó jogszabályokat pontosan meghatározta, azokból érdemben helyes következtetésre jutott.
[21] A Vksztv. 3. § (1) bekezdése szerint a víziközmű-szolgáltatással összefüggő közigazgatási hatósági ügyekben, illetve hatósági ellenőrzésekben – az e törvényben meghatározott kivételekkel – a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) jár el. A Vksztv. 5/E. § (7) bekezdése alapján továbbá az (1)–(5) bekezdésben meghatározottakon kívül a víziközmű-szolgáltatókkal szemben felmerülő panaszok ügyében a Hivatal jár el.
[22] A Kúria megállapította, hogy a Vksztv. a II. fejezetében az alperes számára több hatáskört biztosít. Az alperes hatáskörrel rendelkezik a víziközmű-szolgáltatók felügyelete terén (2/b. cím), továbbá eljár a víziközmű-szolgáltatással kapcsolatos egyéb hatósági feladatokban (2/c. cím) is. A Vksztv. 3. § (1) bekezdése általánosságban jelöli ki az alperes hatáskörét. Ennek szövege szerint a hatáskör nem csupán a víziközmű-szolgáltatási jogviszonyra, hanem minden a víziközmű-szolgáltatással összefüggő közigazgatási hatósági ügyre kiterjed. Ennek egy speciális formája a Vksztv. 5/E. § (7) bekezdése szerinti, a víziközmű-szolgáltatókkal szemben felmerülő panaszok intézése.
[23] A perbeli – és a felek által sem vitatott – tényállásból megállapítható, hogy a felperes és az alperesi érdekelt között a vitatott időszakban közszolgáltatási szerződéses jogviszony nem állt fenn, azonban az érdekelt a felperes, mint víziközmű-szolgáltató által biztosított közműszolgáltatást igénybe vette. A felperes állítása szerint az igénye abból fakadt, hogy az alperesi érdekelt jogosulatlanul vette igénybe a felperes által nyújtott víziközmű-szolgáltatás során a lakossági fogyasztók részére járó kedvezményt, így a felperes rovására jogalap nélkül gazdagodott. Ebből adódóan a felperesi igény vitathatatlan módon a víziközmű-szolgáltatással összefüggésben keletkezett.
[24] A Kúria megállapította azonban, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes már fogyasztó volt a panasza előterjesztésekor. A tényleges fogyasztói minőség helyett ugyanis a víziközmű-szolgáltatással való összefüggésnek és annak volt jelentősége, hogy a panasz víziközmű-szolgáltatóval szemben kerüljön előterjesztésre.
[25] A felperes a fentiekben meghatározott igényének érvényesítése céljából számlát állított ki az alperesi érdekelt részére, majd őt a hatósági út igénybevételének lehetőségéről tájékoztatta. A víziközmű-szolgáltató felperes tehát az ügyben megállapíthatóan ilyen szolgáltatói minőségében lépett fel, mely fellépéssel szemben az érdekelt – a felperes tájékoztatásának megfelelően – panaszt terjesztett elő.
[26] Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 7. §-a határozza meg a hatósági ügy fogalmát. Eszerint a hatóság eljárása során az e törvény hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági ügyben (a továbbiakban: ügy) és a hatósági ellenőrzés során e törvény rendelkezéseit alkalmazza. E törvény alkalmazásában ügy az, amelynek intézése során a hatóság döntésével az ügyfél jogát vagy kötelezettségét megállapítja, jogvitáját eldönti, jogsértését megállapítja, tényt, állapotot, adatot (a továbbiakban együtt: adat) igazol vagy nyilvántartást vezet, illetve az ezeket érintő döntését érvényesíti.
[27] A kifejtettekből megállapítható tehát, hogy helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy a Vksztv. 5/E. § (7) bekezdése az alperes részére általános hatáskört biztosított a víziközmű-szolgáltatókkal szembeni, így a perbeli panasz kivizsgálására is, amely hatósági ügynek minősült. Az alperesi határozat ugyanis nem a felperes és az érdekelt közötti – polgári természetű – jogvita, hanem a felperes eljárásának jogszerűsége ellenőrzésére terjedt ki. Ezen ellenőrzésnek pedig nem az a feltétele, hogy a víziközmű-szolgáltató szerződéses jogviszony keretében járjon el, hanem az, hogy a víziközmű-szolgáltató víziközmű-szolgáltatással összefüggésben ilyen minőségében járjon el.
[28] Ezt az értelmezést támasztja alá a Vksztv. indokolása is, amely szerint az országos szinten egységes elvek mentén szervezett, működtetett és ellenőrzött víziközmű-szolgáltatások mint alapvető kommunális szolgáltatások biztosítása, olyan közösségi érdek, amelynek érvényesítéséhez szükséges a jelenleg érdek-összeütközésektől terhelt hatáskörök észszerű szétválasztása. Ezért a törvény az ellátási felelősség érintetlenül hagyása mellett, a víziközmű-szolgáltatások, illetve a víziközmű-szolgáltatók szakmai, gazdasági felügyeletét, valamint a víziközmű közüzemi szolgáltatások ármegállapítási jogkörét a Magyar Energia Hivatalhoz telepíti. Ebből következően tehát a víziközmű-szolgáltatók szakmai felügyeletének minden ilyen minőségben tett szolgáltatással összefüggő cselekményre fenn kell állnia.
[29] A kifejtettek alapján a Kúria megállapította, hogy a fellebbezéssel támadott ítélet a jogszabályoknak megfelelt, így azt a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kf. IV.37.328/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás