PK ÍH 2020/26.
PK ÍH 2020/26.
2020.03.01.
A bíróságnak a keresetlevelet a kötelező tartalmi vagy alaki kellékek hiánya miatt visszautasító végzésében fel kell sorolnia és pontosan meg kell határoznia a keresetlevél valamennyi hiányosságát.
Alkalmazott jogszabályok: 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. §, Pp. 176. § (1) bekezdés j) pont
A felperes jogi képviselője útján elektronikus úton 2018. december 13. napján terjesztette elő újra a keresetlevelét az adós vezető tisztségviselői felelősségének a megállapítása iránt.
Az elsőfokú bíróság 2. sorszámú végzésével a keresetlevelet visszautasította. Megállapította, hogy a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 170. §-ában, illetve a törvényben előírt egyéb kötelező tartalmi elemeket, mivel a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-a alapján előterjesztett kereseti kérelemben a felperes nem jelölte meg, hogy a gazdálkodó szervezet vagyona pontosan milyen összeggel csökkent. Ezért a Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja alapján a keresetlevél visszautasításáról rendelkezett és tájékoztatta a felperest a Pp. 178. § (1) bekezdése szerint a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatályok fennmaradásának feltételeiről.
A végzés ellen a felperes fellebbezett, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság kötelezését új határozat hozatalával a perfelvételi tárgyalás kitűzésére.
Előadta, hogy az újra benyújtott keresetlevél 2. oldal 3. bekezdésének vége azt tartalmazza, hogy „A készleten lévő és a társaságban lévő készpénzösszegek alapján a vagyoncsökkenés 86 443 000 forint (a mérleg aktíváinak I. és IV. sorai alapján). Összegezve a társaság vagyona 86 443 000 forinttal csökkent.” Állította, hogy az elsőfokú végzés jogszabálysértő, ugyanis az elsőfokú bíróság megállapításával ellentétben a vagyoncsökkenés összegét megjelölte, ezért a keresetlevél visszautasításának nem volt helye. Erre tekintettel az ítélőtáblától a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdésben megjelölt felülbírálati jogkör gyakorlásával azt kérte, hogy a másodfokú bíróság mellőzze a keresetlevél visszautasítását, mivel az jogszabálysértő, ugyanis megjelölte az adós vagyoncsökkenését. Álláspontja szerint a keresetlevél a jogszabály által előírt tartalmi követelményeknek megfelelt.
Erre tekintettel az ítélőtáblától a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdésében megjelölt felülbírálati jogkör gyakorlásával annak megállapítását kérte, hogy az adós vagyoncsökkenését megjelölte, tehát a felperes a keresetlevél tartalmi követelményeinek eleget tett. Sérelmezte, hogy az eljárás egy éve húzódik, ezért amennyiben lehetőség van rá, kérte ügye másik bíróra szignálását.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
Az ítélőtábla a rendelkezésre álló elsőfokú iratokból megállapította, hogy a felperes a 2018. december 13-án újra előterjesztett keresetlevele érdemi részének 5. pontjában az adós vagyoncsökkenését 86 443 000 forintban megjelölte és a pontos összeget a felszámolónak a mellékletként csatolt 2018. április 16-i nyilatkozatával, valamint az adós 2015. évi vagyonmérlegével és a 2017. évi mérlegadatokkal támasztotta alá.
Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során figyelembe vette még a következőket:
Az elsőfokú bíróság a felperes 2018. szeptember 14-én benyújtott keresetlevelét a 2. számú végzésével – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – visszautasította. Ez a keresetlevelet visszautasító végzés azonban nem tartalmazott olyan egyértelmű, pontos indokolást, amely alapján a felperes részére nyilvánvaló lett volna, hogy hogyan kell perfelvételre alkalmas módon a keresetlevelet újra benyújtania. Az elsőfokú bíróság kizárólag a Pp. 170. §-át jelölte meg és nem hivatkozott a Pp. 170. §-án belül a pontos jogszabálysértésre. Indokolásának az egyértelműség érdekében ki kellett volna terjednie arra, hogy a keresetlevél a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltaknak miért nem felel meg a keresetlevél. A Pp.170. § (2) bekezdése a keresetlevél érdemi részének kellékeit tartalmazza. Amennyiben azonban a bíróságnak az az álláspontja, hogy a keresetlevélnek a fenti törvényhely (2) bekezdése a)-e) pontig felsorolt feltételeinek külön-külön feltüntetve kell megfelelnie, vagyis – a Cstv. 33/A. § (1) bekezdés szerinti tényállásra alapított kereset esetében – a Pp. 170. § (2) bekezdés a) pontja szerint magában a kereseti kérelemben (a petítumban) szükséges a vagyoncsökkenés összegszerű megjelölése, ezt a hiányt a visszautasító végzésében pontosan kellett volna meghatároznia.
A felperes a vagyoncsökkenés mértékét az újra benyújtott keresetében az érdemi részben a tények között megjelölte. Azt a kereseti kérelem ismét nem tartalmazta, azonban az ítélőtábla álláspontja szerint mivel a korábbi visszautasító végzésben a felperes nem kapott megfelelő tájékoztatást a keresetlevél hiányáról, ezt nem lehet a hátrányára figyelembe venni. Az ítélőtábla ezért a keresetlevél tartalmát úgy értékelte, hogy a kereseti kérelem a kereset érdemi része (5) pontjában foglaltakkal együttesen alkalmas a perfelvételre. Ebből következően az elsőfokú bíróság a felperes újabb keresetlevelét tévesen utasította vissza.
Az ítélőtábla a felperesnek a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján előterjesztett keresetlevele vonatkozásában az alábbiakat hangsúlyozza:
Jelen eljárásra a Cstv. 83/R. § (4) bekezdése alapján a Cstv.-nek a 2017. évi XLIX. törvénnyel módosított 33/A. §-át kell alkalmazni, amelynek (1) bekezdése szerint a hitelező vagy – az adós nevében – a felszámoló a felszámolási eljárás alatt keresettel kérheti a 6. § szerint illetékes bíróságtól annak megállapítását, hogy azok, akik a gazdálkodó szervezet vezetői voltak a felszámolás kezdő időpontját megelőző három évben, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően a vezetői feladataikat nem a hitelezők érdekeinek figyelembevételével látták el, és ezzel okozati összefüggésben a gazdálkodó szervezet vagyona csökkent, vagy a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. E bekezdés alkalmazásában a hitelezői érdekeket figyelmen kívül hagyó tevékenységnek minősül az is, ha a vezető elmulasztotta a környezetkárosodás megelőzésére, a környezetkárosítás abbahagyására, illetve a kármentesítésre vonatkozó, jogszabályban meghatározott kötelezettségeket, és ennek következtében a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése meghiúsulhat. Ha többen közösen okoztak kárt, felelősségük egyetemleges.
A Cstv. 33/A. § (2) bekezdés értelmében a gazdálkodó szervezet vezetőjének minősül az a személy is, aki a gazdálkodó szervezet döntéseinek meghozatalára ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt. A (3) bekezdés előírja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte az az időpont, amelytől kezdve a gazdálkodó szervezet vezetői előre látták vagy az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosság mellett látniuk kellett, hogy a gazdálkodó szervezet nem lesz képes esedékességkor kielégíteni a vele szemben fennálló követeléseket.
A Cstv. 33/A. § (4) bekezdése szerint mentesül a felelősség alól a vezető, ha bizonyítja, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkeztét követően nem vállalt az adós pénzügyi helyzetéhez képest indokolatlan üzleti kockázatot, illetve az adott helyzetben az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezői veszteségek elkerülése, csökkentése, továbbá az adós gazdálkodó szervezet legfőbb szerve (döntéshozó szerve) intézkedéseinek kezdeményezése érdekében.
A Cstv. 33/A. § (1) bekezdésére hivatkozással előterjesztett kereset esetében – a következményeket érintően – három különböző tényállás valósulhat meg. Az egyik tényállás az, amikor a vezetői feladatoknak a hitelezői érdekek figyelmen kívül hagyásával történő ellátásával okozati összefüggésben az adós gazdálkodó szervezet vagyona csökken. A bírói gyakorlat e perekben megköveteli, hogy a felperes a keresetében, azaz a petitumban pontosan jelölje meg a vagyoncsökkenés mértékét, ugyanis az ítéletben a vagyoncsökkenés mértékének a meghatározása is szükséges, mivel a volt vezető kötelezettsége legfeljebb ezen összeg erejéig terjedhet.
Ettől részben (a következményében) eltérő tényállás, amikor a vezető magatartása miatt a hitelezők követeléseinek teljes mértékben történő kielégítése más okból meghiúsulhat. E tényállásra alapított kereset esetén a bíróság nem a vagyoncsökkenést, hanem a hitelezői követelések teljes mértékben történő meghiúsulását vizsgálja. A harmadik tényállás esetén a jogellenes vezetői magatartás a környezeti károk elhárításának elmulasztása.
Az idézett törvényi tényállás szerint a felelősség azokért a magatartásokért áll fenn, amelyeket a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezte után tanúsít a vezető. Erre figyelemmel a felperesnek a keresetlevelében – a Pp.170. § (2) bekezdés c) pontjában előírt tények között pontosan meg kell jelölnie azt az időpontot, amikor szerinte az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezett.
Az adott ügyben egyértelműen megállapítható, hogy az adós felszámolása kezdő időpontját megelőző három éven belüli vezető tisztségviselőivel, mint I. és II. rendű alperessel szemben az adós társaság hitelezője, mint felperes terjesztett elő keresetet a Cstv. 33/A. § (1) bekezdése alapján.
Egyértelműen megjelölte az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkeztének időpontját, amely – keresetlevele szerint – 2016. június 7. napjától állt fenn. A fent kifejtettek szerint pontosan meghatározta a vagyoncsökkenés mértékét és tényelőadásában kitért azokra az alperesi magatartásokra, amelyek közvetlen összefüggésbe hozhatók az adós társaság vagyoncsökkenésével. A felperes az adós társaság ügyvezetőinek a Cstv. 31. §-ban foglalt kötelezettségei elmulasztására is hivatkozott, amely tény megalapozottsága esetén a bíróságnak a bizonyítási kötelezettséget a Cstv. 33/A. § (5) bekezdése figyelembevételével kell meghatároznia.
Mindezek alapján az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a felperes keresetlevele a 176. § (1) bekezdés j) pontjában írt hiányosságban az elsőfokú bíróság által megállapított, illetve más okból sem szenved hiányt, perfelvételre alkalmas.
Ezért ítélőtábla a Pp. 369. § (1) bekezdése szerinti felülbírálati jogkörének gyakorlásával – figyelemmel az 1/2019. Polgári jogegységi határozatra – az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetlevél visszautasítását mellőzte.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Gpkf.44.253/2019/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás