BÜ BH 2020/261
BÜ BH 2020/261
2020.09.01.
A pénzhamisítás elkövetési tárgya csak létező, forgalomban levő, onnan kivont, vagy a jövőben forgalomba kerülő pénz lehet. Nem minősül „forgalomba hozatalnak” az értékpapír kölcsönszerződés fedezetéül történő ügyvédi letétbe helyezése [Btk. 389. § (1) bek. c) pont, (5) bek. a) pont].
[1] A járásbíróság a 2018. szeptember 26. napján meghozott és kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki pénzhamisítás bűntettében [Btk. 389. § (1) bek. c) pont] és folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (3) bek. a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 3 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt legkorábban büntetése kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett a magánfél polgári jogi igényéről, annak járulékos költségéről, a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről, valamint a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről.
[2] Az ellentétes irányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék a 2019. június 5. napján tartott nyilvános tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A folytatólagosan elkövetett, a Btk. 373. § (1) bekezdés, (3) bekezdés a) pontjaként értékelt csalás bűntettét a Btk. 373. § (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés bc) alpontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének minősítette. A börtönbüntetés tartamát 3 év 10 hónapra súlyosította. A polgári jogi igényre vonatkozó rendelkezést megváltoztatta: a magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította, és a járulékos költség megfizetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte. Az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a sértett 2015 júniusában ismerkedett meg a terhelttel; a terhelt a sértett által az interneten közzétett hirdetésére jelentkezett. A terhelt ekkor azt állította, hogy különféle takarítási, vegyszerbeszállítási megrendelései és lehetőségei vannak.
[4] 2015. június 26. napján egy ügyvédi irodában a terhelt és a sértett kölcsönszerződést kötöttek, amely alapján a sértett 300 000 forintot adott át készpénzben a terheltnek. A kölcsönszerződés biztosítékaként a terhelt átadott a sértettnek egy „Magyar Államkötvény 2006/14.” feliratú értékpapírnak látszó iratot, amely az ügyvédi iroda letéti őrzésébe került.
[5] A sértett ezt követően – 2016. május 2. napjáig – még három esetben a sértett lakóhelyén összesen 2 900 000 forint kölcsönt adott át készpénzben a terheltnek.
[6] A terhelt a kölcsönnyújtás ezen három esetében is a kölcsönösszeg biztosítékaként egy-egy darab „Magyar Államkötvény 2006/14.” feliratú értékpapírnak látszó iratot adott át a sértett részére. A terhelt az értékpapírnak látszó négy darab irat átadásakor tisztában volt azzal, hogy az iratok nem valódi értékpapírok és a kölcsönösszegek átvételekor tisztában volt azzal, hogy azok visszafizetésére nincs lehetősége. Az egyes kölcsönösszegek átvételekor azért adta át az értékpapírnak látszó egyes iratokat a sértettnek, hogy őt afelől megnyugtassa, pénzét vissza fogja kapni még abban az esetben is, ha a terhelt készpénzben azt nem is tudná visszafizetni.
[7] Miután a sértett feljelentést tett, a terhelt 2016. május 30. napján 500 000 forintot megfizetett a sértettnek okozott kárból.
[8] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Lényege szerint a dematerializált értékpapírok bevezetése óta a pénzhamisítást értékpapírra már nem lehet elkövetni, így a terhelt nem valósította meg a bűncselekményt. A sértett olyan időpontban tette a feljelentését, amikor még nem jártak le a kölcsönszerződések, így nem lehet arra következtetni, hogy a terhelt a lejáratkor ne akarta volna megfizetni a tartozását. Az átadott államkötvények nem szerződést biztosító mellékkötelezettségként szolgáltak, nem voltak kihatással a szerződéskötésre, ezért nem lehettek a megtévesztés tárgyai. A terhelt tartozást elismerő nyilatkozatot adott. Egy részletet vissza is fizetett, a további teljesítés pedig a sértett halála és az örökösök teljesítési felhívásának hiánya miatt maradt el.
[9] A védő mindezek alapján elsődlegesen a terhelt felmentését, másodlagosan pedig a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.
[10] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[11] Álláspontja szerint a terhelt fizetési szándékára vonatkozó védői hivatkozás az irányadó tényállástól eltérő ténybeli alapokon nyugszik. Gyakorlatilag a bíróság bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységét, így az ítélet megalapozottságát, és ezáltal áttételesen a megállapított tényállást támadja, amelyre a felülvizsgálati eljárás keretében nincs törvényes lehetőség.
[12] Kifejtette egyúttal, hogy amennyiben az elkövetőnek már a kölcsön felvételekor hiányzik a teljesítési szándéka, elköveti a csalást. Általában erre enged következtetni, ha az elkövetőt számos nagy összegű – a kölcsönadó elől elhallgatott – tartozás terheli, és jövedelmi, vagyoni viszonyai alapján a teljesítésnek nincs realitása (BH 1999.104., 2000.6., 2011.58.). A megállapított tényállás szerint a terhelt a kölcsönösszegek átvételekor tisztában volt azzal, hogy azok visszafizetésére nincs lehetősége. Az egyes kölcsönösszegek átvételekor azért adta át az értékpapírnak látszó egyes iratokat a sértettnek, hogy őt afelől megnyugtassa, pénzét vissza fogja kapni, még abban az esetben is, ha a terhelt készpénzben azt nem is tudná visszafizetni.
[13] Téves a védőnek a le nem járt fizetési határidőkre történő hivatkozása, mivel a csalás bűncselekménye a kölcsönösszegeknek a megtévesztett sértett által a terhelt számára történő átadásával befejeződött, a kárt már akkor elszenvedte. A kölcsönösszegeknek a feljelentés megtételét követő részbeni visszafizetése az okozott kár részbeni megtérítéseként a büntetés kiszabása körében értékelendő, nem pedig a bűncselekmény megvalósulását kizáró körülmény. Az örökösök teljesítési felhívásának hiányára ugyancsak nem lehet alappal hivatkozni, mivel egyrészt a bűncselekmény már korábban befejeződött, másrészt pedig – ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen rámutatott – a pénz ügyvédi letétbe helyezésével valós szándék esetén lehetősége lett volna a teljesítésre.
[14] A Btk. 389. § (1) bekezdés c) pontja alapján a pénzhamisítást az követi el, aki hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hoz. Az (5) bekezdés b) pontja szerint e § alkalmazásában a bankjeggyel azonos megítélés alá esik a sorozatban kibocsátott nyomdai úton előállított értékpapír, feltéve, hogy az átruházását jogszabály vagy az értékpapírra rávezetett nyilatkozat nem korlátozza vagy zárja ki.
[15] Az irányadó tényállás szerint a terhelt a kölcsönszerződések biztosítékaként összesen 4 darab „Magyar Államkötvény 2006/14.” feliratú értékpapírnak látszó iratot adott át a sértettnek, melyekről tudta, hogy azok nem valódi értékpapírok.
[16] Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy az interneten fellelhető minta alapján utánzással készült értékpapír-hamisítványok megtévesztésre alkalmasak voltak, mivel nem várható el egy átlagembertől, hogy az államkötvény adott évben érvényes kibocsátási módjával és feltüntetendő adattartalmával tisztában legyen. Az irat tartalmazta a kibocsátó Magyar Állam nevét, az értékpapírnak minősülésről szóló nyilatkozatot, sorozatban kibocsátott értékpapírról lévén szó az értékpapír-sorozat megjelölését, a sorozat értékpapírkódját és a sorozatba tartozó értékpapírok darabszámát, a kibocsátás helyét és időpontját, valamint okirati formában kibocsátott értékpapírra figyelemmel a kibocsátó pénzügyminiszter aláírását. Nincs annak tehát jelentősége, hogy az irat keltezésének időpontjában már csak dematerializált értékpapírok voltak forgalomban, mert a megtévesztés reális lehetősége fennállt.
[17] Ugyancsak helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy a hamis értékpapír forgalomba hozatalán egyaránt értendő az értékpapír átadása, és minden más olyan hozzáférhetővé tétele, amelynek révén azt más felhasználhatja.
[18] Mindezek alapján a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a támadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[19] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva bírálta el.
[20] A megtámadott határozatokat a Be. 659. § (5) bekezdésére figyelemmel a megtámadott részében, a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálta felül. Emellett a Be. 659. § (6) bekezdésére tekintettel vizsgálta a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott – és az indítványozó által nem hivatkozott – felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértéseket is.
[21] Ennek eredményeképpen a védő felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben – a pénzhamisítás bűncselekményét támadó részében – alaposnak, a csalás bűncselekményét támadó részében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát a pénzhamisítás bűncselekménye körében kifejtett álláspontja tekintetében alaptalannak, ezt meghaladó részében alaposnak találta.
[22] A felülvizsgálat a Be. 648. § a), b) és c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás alapulvételével vehető igénybe. A felülvizsgálat alapvető szabálya, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].
[24] Minderre tekintettel azt, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogsértés, a Kúria kizárólag az ítéletben rögzített tények alapulvételével vizsgálhatja.
[25] Eljárási szabálysértés vizsgálatára is csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.
[26] A jogalkotó a rendkívüli jogorvoslati eljárásban csak a legsúlyosabb anyagi és eljárásjogi törvénysértések esetében biztosít lehetőséget a jogerő feloldására, a jogerős ügydöntő bírósági határozatok megváltoztatására. A Kúria mindezekre tekintettel a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt, illetve tartalmában hivatkozott, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt okból – a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét –, másrészt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból – a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására – bírálta felül.
[27] A védő felülvizsgálati indítványa szerint a terheltnek szándékában állt a kölcsönösszeg visszafizetése, ezért a csalás bűncselekményét nem követte el.
[28] A védő felülvizsgálati indítványa ebben a részében a törvényben kizárt indítvány. A védő érvelésével szemben ugyanis az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a terhelt a kölcsönösszegek átvételekor tisztában volt azzal, hogy azok visszafizetésére nincs lehetősége.
[29] Az ítéleti tényállásban rögzített, a terhelt tudattartalmára vonatkozó megállapítások, az ún. tudati tények nem a jogi értékelés részei, hanem a bíróság ténymegállapító tevékenységének eredménye. A tényállás körébe tartozik a bűncselekmény elkövetésével összefüggő valamennyi körülményre vonatkozó ténymegállapítás, valamint az elkövető tudattartalmára – egyes események megtörténtére, vagy meg nem történtére vonatkozó ismereteire, céljaira – mint tudati tényekre vont következtetés is (BH 2005.167.). Ebből következik, hogy a tudati tények vitatása felülvizsgálati eljárásban kizárt, mert az a jogerős határozat által megállapított tényállás támadásának tekintendő (BH 2011.3.II.; EBH 2019.B.15.). Ezért eltérő tényállásra alapozással a felülvizsgálat lefolytatására nem kerülhetett sor.
[30] A terhelt védője felülvizsgálati indítványában a terhelt terhére megállapított mindkét bűncselekmény tekintetében jogalapként – a tartalma szerint – egyrészt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára hivatkozott. Eszerint a büntető anyagi jog szabályai-nak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét. A Kúria ezért a csalás megállapításával összefüggésben (is) megvizsgálta ezt a felülvizsgálati indokot.
[31] A cselekmény elbírálásakor hatályos Btk. 373. § (1) bekezdése szerint a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. A Kúria azt állapította meg, hogy az irányadó történeti tényállásban a csalás valamennyi törvényi tényállási eleme felismerhető.
[32] A csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés vagy a tévedésben tartás. A tévedésbe ejtés a valónak és a valótlannak a felcserélése. A valótlanság valóságként feltüntetése, vagy a valóságnak más színben beállítása. Ennek eredményeként a sértetti oldalon tévedés alakul ki. A tévedést pedig a tettes idézi elő, szóban, írásban, de nem kizárt a mulasztás sem. A tévedésnek nem kell kiterjednie a jogügylet egészére. Csak az szükséges, hogy a jogügylet olyan elemeit fogja át, amelyek a károkozással okozati összefüggésben állnak.
[33] Az elkövetői magatartás szándékos, ezen túlmenően célzatos. Az elkövető célja a jogtalan haszonszerzés, vagyis a cél nem a károkozás, hanem kizárólag a jogtalan haszonszerzés.
[34] A törvényi tényállás megvalósulásának három, egymást kiegészítő okozati összefüggés megléte a feltétele. A megtévesztő magatartásnak kell előidéznie a tévedést. Ehhez képest arra alkalmasnak, szándékosnak (és értelemszerűen más általinak) kell lennie. A tévedésnek kell kiváltania a vagyonjogi rendelkezést. Végül a vagyonjogi rendelkezés és a bekövetkezett kár között szintén okozati összefüggésnek kell lennie. Csalás esetében ugyanis a kárt nem közvetlenül az elkövető megtévesztő magatartása, hanem a megtévesztett sértett vagyonjogi rendelkezése okozza.
[35] A jogtalan haszonszerzés nem önálló tényállási elem, hanem a megtévesztő magatartás célzata. Valamely magatartás nyilvánvalóan akkor megtévesztő, ha mögöttes szándéka rejtett, vagy kifejezésre juttatásával ellentétes. A csalás tekintetében irányadó tényállás szerint a visszafizetési szándék nélküli pénzátvétel összesen négy részletben történt meg. A terhelt a kölcsön megszerzése érdekében minden alkalommal mind a fizetési szándéka, mind a fizetési képessége tekintetében megtévesztette a sértettet, hiszen tisztában volt azzal, hogy a kölcsönösszegek visszafizetéséhez szükséges anyagi fedezettel nem rendelkezik. Emellett a cél elérése (azaz a kölcsön megszerzése) érdekében a terhelt a kölcsön ürügyén átvett pénzösszegek biztosítékaként „értékpapírnak látszó” Magyar Államkötvény 2006/14. feliratú okiratot adott át a sértettnek. Ebből következően nem lehet kétséges az ügyletek jogtalan haszonszerzési célzata.
[36] A cselekmény folytatólagossága mellett a bűncselekmény üzletszerű elkövetése [Btk. 459. § (1) bek. 28. pont] is megállapítható. Egyetértett a Kúria a másodfokú bíróság álláspontjával abban, hogy az üzletszerűséget megalapozzák a részcselekményeket meghaladóan a járásbíróság és a kerületi bíróság elítélései, mert ezekből is megállapítható, hogy a terhelt 2015. év folyamán hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekedett.
[37] A következetes és egységes ítélkezési gyakorlat szerint a csalás pedig akkor válik befejezetté, amikor a megtévesztés eredményeként a kölcsön átadása, folyósítása megtörténik, hiszen ezzel a sértettnek a megtévesztés hatása alatt tett vagyoni érdekű rendelkezése realizálódik, vagyis a kár nála bekövetkezik. A Kúria ezért e körben a terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát nem találta alaposnak.
[38] A Kúria ugyanakkor megállapította, hogy a terhelt bűnösségének kimondására a pénzhamisítás bűntettében valóban nem a büntetőjog szabályainak megfelelően került sor. E tekintetben az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett ügyészi fellebbezést módosított tartalommal fenntartó megyei főügyészség kifogástalan indokolást adott.
[39] Azzal lényegében egyezően a Kúria is abból indult ki, hogy a tényállásban a pénzhamisítás körében annyi került rögzítésre, hogy a terhelt a kölcsön ürügyén átvett pénzösszegek biztosítékaként „értékpapírnak látszó” Magyar Államkötvény 2006/14. feliratú okiratot adott át a sértettnek. Az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményeként tényként állapította meg, hogy a Magyar Állam ilyen néven és adatokkal nem bocsátott ki államkötvényt.
[40] A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a másodfokú eljárásban lefolytatott bizonyítás során a másodfokú bíróság megkereste a Magyar Államkincstárat annak közlésére, hogy 2006. évben 1 000 000 forintos címletben államkötvényt bocsátott-e ki. A megkeresés alapján a másodfokú tárgyaláson ismertetésre került a Magyar Államkincstár 2019. március 29. napján kelt tájékoztatása, melyben a Magyar Államkincstár akként nyilatkozott, hogy 2006. évben csak elektronikus nyilvántartású, dematerializált és 10 000 forintos címletű államkötvényt jegyzett.
[41] A Btk. 389. § (1) bekezdése szerint a pénzhamisítás bűntettét az követi el, aki
a) pénzt forgalomba hozatal céljából utánoz vagy meghamisít,
b) hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hozatal céljából megszerez, az ország területére behoz, onnan kivisz, azon átszállít,
c) hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hoz.
[42] A pénzhamisítás elkövetési magatartása a pénz utánzása vagy meghamisítása. Ez értelemszerűen vonatkozik a bankjegy mellett az értékpapírra is, tekintettel arra, hogy a Btk. 389. § (5) bekezdés b) pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint a bankjeggyel azonos megítélés alá esik a sorozatban kibocsátott, nyomdai úton előállított értékpapír, feltéve, hogy az átruházását jogszabály vagy az értékpapírra rávezetett nyilatkozat nem korlátozza vagy zárja ki.
[43] Az utánzás a forgalomban lévő pénzről (értékpapírról) másolat készítése, míg a meghamisítás a már meglévő pénz (értékpapír) bármely módon való megváltoztatása. Következésképpen a pénzhamisítás elkövetési tárgya csak létező, ténylegesen forgalomban lévő [esetleg a Btk. 389. § (5) bekezdés a) pontjának megfelelően a jövőben forgalomba kerülő vagy onnan már kivont] pénz lehet. A bűncselekmény csak a forgalomba ténylegesen bevezetett pénz vagy értékpapír utánzásával, illetve meghamisításával követhető el.
[44] A valójában nem létező pénz utánzása vagy megváltoztatása nem sérti a pénzforgalom biztonságát, tehát a pénzhamisítás bűncselekményének a védett jogi tárgyát. A Btk. 389. §-a által védett jogi tárgyat az sérti, ha a hamis pénz (értékpapír) a pénzforgalom (értékpapírforgalom) részeként jelenik meg a továbbiakban, a forgalomba hozatal révén bekerül a forgalomba vagy ennek (tehát a forgalomba hozatalának) a közvetlen veszélye áll elő (a forgalomba hozatal céljából történő utánzás, hamisítás vagy megszerzés folytán). A védett jogi tárgy elleni támadás tehát csak olyan hamisítvány révén valósulhat meg, mely alkalmas arra, hogy ezen értékforgalom részese legyen.
[45] Megjegyzi egyúttal a Kúria, hogy a tényállás szerint az államkötvénynek látszó iratokat pénzkölcsön biztosítéka gyanánt adták át, helyezték ügyvédi letétbe. Nem történt tehát olyan aktus, amelynek következtében a kötvények az értékforgalom részévé válhattak volna. Erre tekintettel a pénz forgalomba hozatala – amint azt elkövetési magatartásként az eljárt bíróságok jogerős ítéletükben megállapították – akkor sem lett volna megállapítható, ha a felhasznált okirat pénznek minősült volna.
[46] Ugyanakkor az ilyen hamis (magán)okirat kétségtelenül alkalmas lehet (amint volt a jelen esetben) a magán- vagy akár jogi személyek megtévesztésére. Ezért a terhelt a vizsgált cselekményével (pénzhamisítás helyett) a Btk. 345. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségét követte el, és ez áll halmazatban a terhére megállapított csalással.
(Kúria Bfv. II. 1.388/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás