BÜ BH 2020/265
BÜ BH 2020/265
2020.09.01.
A harmadfokú bírósági eljárásban nincs helye bizonyításnak. Ezért a bizonyítással összefüggésben lévő ún. relatív eljárási szabálysértés és az emiatt megvalósult részbeni megalapozatlanság esetén is helye lehet a másodfokú – és szükség esetén az elsőfokú – bírósági ítélet hatályon kívül helyezésének, amennyiben az eljárási szabálysértés és ezáltal a megalapozatlanság kizárólag bizonyítás felvételével lenne orvosolható [Be. 594. § (1) bek., 617. §, 619. § (2) és (3) bek., 625. § (4) bek.].
[1] A járásbíróság a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban meghozott és 2018. január 10-én kihirdetett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont] és számvitel rendje megsértésének bűntettében [Btk. 403. § (1) bek. b) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év – 2 év próbaidőre felfüggesztett – börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. Az M.-T. D. Kft. magánfél polgári jogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és 21 800 forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a vádlottat.
[2] A másodfokon eljárt törvényszék a vádlott és védője teljes felmentés érdekében bejelentett fellebbezése alapján a 2018. november 13-án kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A vádlottat az ellene folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont] miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában, míg a számvitel rendje megsértésének bűntette [Btk. 403. § (1) bek. b) pont] miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Ezt meghaladóan helyesbítette a bűnjelekre vonatkozó rendelkezést és megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.
[3] A másodfokú ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, az ellentétes döntést sérelmezve, a másodfokú bíróság felmentő rendelkezését támadva. Indítványozta a másodfokú ítélet megváltoztatását, mindkét bűncselekményben a vádlott bűnösségének megállapítását és vele szemben próbaidőre felfüggesztett, börtön fokozatú szabadságvesztés kiszabását.
[4] A fellebbviteli főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján a vádlott terhére bejelentett másodfellebbezést módosított formában tartotta fenn, a másodfokú ítélet harmadfokú eljárásban nem orvosolható megalapozatlansága miatt annak hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
[5] Az ügyészség fellebbezése alapján eljárva az ítélőtábla a 2019. október 2-án kihirdetett végzésével hatályon kívül helyezte a másodfokú ítéletet és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasította. Egyben elrendelte, hogy a megismételt eljárásban az ügyet a másodfokú bíróság más tanácsa tárgyalja.
[6] Rámutatott, hogy a joghatályos ügyészi másodfellebbezés kapcsán a másodfokú ítélet teljes körű felülbírálatának van helye és ennek során azt is vizsgálnia kellett, hogy az első- és másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok betartásával folytatta-e le.
[7] A harmadfokú bíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás során dr. K.-né dr. B. J. és F. L. M. tanúkat a rájuk vonatkozó törvényes figyelmeztetés elmulasztásával hallgatta ki. Emiatt e tanúk a megismételt eljárásban tett vallomása bizonyítékként nem értékelhető. E vallomások kirekesztésével pedig az elsőfokú bíróság ítélete részleges felderítetlensége [Be. 592. § (2) bek. b) pont] miatt megalapozatlanná vált.
[8] Mivel a másodfokú bíróság – az eljárási szabálysértést nem észlelve – az elsőfokú bíróság ítéletének részleges megalapozatlanságát a fenti két tanú vallomásának egy-egy részletét a tényállásba beemelve, illetve helyes ténybeli következtetés útján kívánta orvosolni, a másodfokú ítélet ugyancsak megalapozatlanná vált.
[9] Figyelemmel arra, hogy a harmadfokú eljárásban bizonyításnak nincs helye, a másodfokú ítélet részbeni megalapozatlanságát a harmadfokú bíróság nem tudta kiküszöbölni.
[10] Az ítélőtábla a hatályon kívül helyező rendelkezés indokául a másodfokú ítéletnek a Be. 625. § (4) bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanságára hivatkozott.
[11] A harmadfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyező rendelkezése ellen a vádlott a megismételt eljárás lefolytatására és a más összetételű tanácsra vonatkozó rendelkezést sérelmezve, míg védője – indokolás nélkül – jelentett be fellebbezést.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.
[13] Rámutatott, hogy a fellebbezők esetében nem áll fenn a Be. 627. § (4) bekezdésében írt tilalom, mivel a másodfokú határozat ellen nem jelentettek be fellebbezést.
[14] A harmadfokú bíróság az eljárási szabályok betartásával járt el és alappal következtetett rá, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértése (két tanú törvényes figyelmeztetés hiányában történt kihallgatása) következtében mind az első-, mind a másodfokú ítélet olyan megalapozatlanságban szenved, amelyet a Be. 619. § (3) bekezdése alapján nem tud kiküszö-bölni, ezért a Be. 625. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezésnek volt helye.
[15] Az ügyészi álláspont szerint a harmadfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállás felderítetlenségben testet öltő részbeni megalapozatlanságát. Mivel a harmadfokú eljárásban nincs helye bizonyításnak, ezért a másodfokú ítélet részbeni megalapozatlansága harmadfokon nem volt orvosolható.
[16] Indokoltnak tartotta a harmadfokú bíróság azon rendelkezését, hogy a megismételt eljárást a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontjára figyelemmel a bíróság más tanácsa folytassa le.
[17] A kifejtettek alapján a harmadfokú határozat helybenhagyására tett indítványt.
[18] A Kúria a fellebbezéseket a Be. 628. § (1) bekezdés b) pontja alapján tanácsülésen bírálta el.
[19] A Be. 627. § (1) bekezdés b) pontja szerint a harmadfokú bíróságnak a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor, valamint a Be. 627. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok miatt. Ekként a bejelentett fellebbezések joghatályosak.
[20] A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének másodfokon igénybe vehető eszközei változatlanok és teljes körűek. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma nem a megalapozatlanság kiküszöbölését korlátozza, hanem az első fokon lefolytatott bizonyítást védi. A tényállás hiányosságának pótlása, felderítetlenségének megszüntetése, az iratellenesség kiküszö-bölése, avagy a helyes ténybeli következtetés levonása nem esik a felülmérlegelés tilalma alá, hanem éppen a megalapozatlanság orvoslásának törvényes eszköze, amelyet a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontja kifejezetten arra az esetre rendel alkalmazni, ha az így módosult eltérő tényállás a felmentett vádlott bűnösségének megállapításához vezethet. A bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma annyit jelent, hogy a fellebbviteli bíróság nem dönthet másként egy bizonyíték hitelességéről, mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság tette [Be. 593. § (1)–(3) bek.]
[21] A megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezés ultima ratio, amelyet a hatályos büntetőeljárási törvény részleges megalapozatlanság esetén a másodfokú eljárásban kategorikusan kizár. A törvényes okon alapuló hatályon kívül helyező végzésben azonban a bíróság rámutathat az ítélet részleges megalapozatlanságára is, de önmagában ez utóbbi hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat (EBH 2019.B.9.II-III.).
[22] A Be. Tizenhetedik Része szerinti eljárásban a jogorvoslat tárgya kizárólag a másodfokú vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése, és a fellebbviteli bíróság ahhoz vezető eljárása. Az eljárás célja pedig annak vizsgálata, hogy a megtámadott végzés törvénysértő-e.
[23] A támadott (hatályon kívül helyező) rendelkezés ugyanis nem az ügy eldöntését, vagy az eljárás lezárását, hanem az eljárás újrakezdését jelenti. Ehhez képest a fellebbezésekkel támadott, hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés tartalma nem az, hogy miért jó vagy nem jó ez a döntés, hanem az, hogy miért nem volt hozható érdemi döntés, illetve miért nem eredményezett ilyen (érdemi) döntésre alkalmas helyzetet a lefolytatott eljárás. Nyitva hagyja azonban az eljárás tárgyában hozható jövőbeni döntés lehetőségét, mibenlétét (ide nem értve a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban érvényesülő súlyosítási korlátokat). Érdemi döntés esetében a döntés (tehát a jogkövetkeztetés) és annak ténybeli alapja közötti viszony a vizsgálat tárgya; a hatályon kívül helyezés felülbírálata során azonban ez a viszonyítás nem végezhető el. Jelen esetben a hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálásakor ugyanis éppen azt kell megítélni, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek hiányáról – és ezért a hatályon kívül helyezésről – a harmadfokú bíróság helyesen vagy indokolatlanul rendelkezett-e.
[24] Nyilvánvaló, hogy minden felülbírálat a felülbírálat tárgyának – jelen esetben a hatályon kívül helyezés – rendeltetéséhez igazodik. Ehhez képest hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása valójában nem ügy, nem irat, hanem túlnyomórészt határozatvizsgálat.
[25] Így, amennyiben a hatályon kívül helyezés indoka a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, úgy vizsgálandó, hogy a megjelölt feltétlen eljárási szabálysértés valóban megvalósult-e; ha pedig a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, akkor az eljárási szabálysértés megvalósulásán túl az is, hogy e szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására, és ha igen, az orvosolható lett volna-e a harmadfokú eljárásban.
[26] Amennyiben a hatályon kívül helyezés oka a Be. 592. § (1) bekezdésében meghatározott teljes megalapozatlanság, avagy a Be. 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok, úgy vizsgálandó, hogy a fellebbviteli bíróság által hivatkozott megalapozatlanság valóban teljes körű-e, vagy csak a Be. 592. § (2) bekezdése szerinti részleges megalapozatlanság; illetve a másodfokú ítélet megalapozatlansága valóban csak bizonyítás felvételével küszöbölhető-e ki.
[27] A fellebbezés elbírálása során az eldöntendő kérdés tehát nem az, hogy a hatályon kívül helyezett alsóbb fokú ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; így volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e. Ellenkező esetben a fellebbezést elbíráló bíróság átvenné a harmadfokú bíróság jogkörét.
[28] A fentiekből következően megalapozatlanság esetén a vizsgálat tárgya az, hogy a másod- vagy harmadfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után jogkövetkezményként, avagy az kiküszöbölhető-e a fellebbviteli eljárásban is (EBH 2019.B.9.).
[29] A Be. 627. § (1) bekezdés d) pontja szerint a harmadfokú bíróságnak a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 625. § (4) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor. Ekként a végzés ellen fellebbezésnek helye van, és így a Be. 627. § (3) bekezdése szerinti jogosultak által előterjesztett fellebbezések joghatályosak.
[30] A fentiekből következően a vizsgálat tárgya az, hogy a harmadfokú bíróság által észlelt megalapozatlanság a Be. rendelkezései alapján jogkövetkezményként valóban hatályon kívül helyezést von-e maga után, avagy a fellebbviteli eljárásban kiküszöbölhető. A Kúriának érdemben azt kellett vizsgálnia, hogy a harmadfokú bíróság határozatában megjelölt ténybeli fogyatékosságok a Be. 619. § (3) bekezdése alapján orvosolhatók-e.
[31] A Be. 617. §-ára figyelemmel a Be. 611. § (1) bekezdése szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a harmadfokú bíróságnak a megismételt másodfokú eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja és kerete.
[32] Emellett természetesen a megtámadott határozatot hozó bíróság eljárásának vizsgálatáról is szó van [Be. 627. § (2) bek., 626. §, 618. § (1) bek. b) pont]. A Kúria a fellebbezéssel megtámadott határozat meghozatala kapcsán nem észlelt feltétlen hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértést.
[33] A fellebbezések elbírálása nem az ügy eldöntését célozza, a felülbírálat tárgya nem a hatályon kívül helyezett határozat, kizárólag az vizsgálható, hogy az érdemi határozathozatal feltételeinek a hiányáról törvényesen rendelkezett-e a bíróság.
[34] A Be. 619. § (1), (2), illetve (3) bekezdése alapján a harmadfokú bíróság a határozatát akkor alapíthatja a másodfokú ítélet alapját képező tényállásra, ha az további bizonyítás felvétele nélkül is megalapozott, vagy az iratok alapján azzá tehető, illetve a helytelen ténybeli következtetés kiküszöbölhető, ekként a helyes tényállás megállapítható.
[35] A harmadfokú bíróság értelemszerűen azt vizsgálja, hogy a másodfokú bíróság által irányadónak tartott tényállás megalapozott-e. Ez alatt értendő az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által – módosítás nélkül is – megalapozottnak tartott tényállás, valamint a másodfokú bíróság módosításának helyénvalósága. A harmadfokú bíróság egyaránt köteles a megalapozatlanság vizsgálatára és kiküszöbölésére.
[36] A megalapozatlanság kiküszöbölésének (a reformációs jogkörnek) azonban eltérő a terjedelme a másodfokú, illetve a harmadfokú eljárásban.
[37] A másodfokú bíróság akár – a törvényi korlátok között felülmérlegeléssel – eltérő tényállást is megállapíthat [Be. 593. § (1) bek. b) és c) pont, (3) bek.]. A harmadfokú bíróság viszont a tényállást csupán kiegészítheti (az abból hiányzó ténymegállapításokat pótolhatja) és helyesbítheti (a meglévő ténymegállapítást módosíthatja, mellőzheti).
[38] A két terjedelem közti különbség lényege, hogy a kiegészítés, helyesbítés csak a meglévő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt nem. Ami pedig kívül esik a harmadfokú bíróság – másodfokú bíróságéhoz képest szűkebb – reformációs jogkörén, az értelemszerűen a hatályon kívül helyezési (kasszációs) jogkörbe tartozik [Be. 625. § (4) bek., EBH 2018.B.13.].
[39] Fő szabályként a másodfokú bíróság határozatát az elsőfokú ítélettel megállapított tényállásra alapítja [Be. 591. § (1) bek.].
[40] Ha az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg, amit viszont a másodfokú bíróság – megalapozatlanság hiányában – módosít, akkor ez nem csupán eljárási szabálysértés. Ezáltal ugyanis az adott határozat ténybeli alapja – a módosítás szerinti mértékben – megváltozik, miáltal megalapozatlan megállapítás kerül a megalapozott tényállás helyébe.
[41] Ez viszont azt is jelenti, hogy a másodfokú bíróság az első fokon megállapított és megalapozott tényállás tartalmától függetlenül indokolatlanul a bizonyítékok felülmérlegelésébe bocsátkozott [Be. 593. § (1) bek. b) és c) pont]. A felülmérlegelés azonban legfeljebb a megalapozatlanság kiküszöbölésének egyik eszköze lehet, nem pedig kiváltója.
[42] További lényeges különbség, hogy a másodfokú bíróság a tényállást akár a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján is kiegészítheti, míg a harmadfokú bíróság csupán az iratok alapján, illetve ténybeli következtetés útján egészítheti ki a tényállást, tehát bizonyítást nem vehet fel és ennek érdekében tárgyalást sem tarthat.
[43] Mindebből következően a harmadfokú eljárásban – a bizonyítási tilalom folytán – a bizonyítékok felülmérlegelésére, eltérő értékelésére, és ezzel összefüggésben eltérő tényállás megállapítására csak a terhelt felmentése vagy az eljárás megszüntetése érdekében kerülhet sor.
[44] Így a harmadfokú bíróság – a másodfokú bíróság számára a Be. 593. § (1) bekezdés c) pontjában biztosított lehetőséggel élve – sem a bizonyítást érintő ügyiratok tartalma, sem ténybeli következtetés útján nem mérlegelheti felül a bizonyítékokat és nem állapíthat meg a másodfokú bíróság által megállapított tényállástól eltérő tényállást és arra alapozva nem állapíthatja meg a másodfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét.
[45] A Be. indokolása egyébként is egyértelművé teszi, hogy a felülmérlegelés tilalma alól csak a terhelt javára van kivétel; a Be. 593. § (2) bekezdése alapján a bizonyítékok eltérő értékelésére a bűnösség megállapítása érdekében csak olyan tényekkel kapcsolatban van lehetőség, amelyekre a másodfokú bíróság bizonyítást vett fel. Erre pedig a harmadfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség.
[46] Amennyiben a másodfokú döntés tekintetében a másodfokú döntés alapjául szolgáló tényállás megalapozatlansága csak a harmadfokú eljárásban tilalmazott bizonyítás lefolytatásával vagy az ügyiratok alapján eltérő tényállás megállapításával lenne kiküszöbölhető – hatályon kívül helyezésnek és a másodfokú bíróság új eljárásra utasításának van helye [Be. 625. § (4) bek., EBH 2018.B.13.V.].
[47] A felülvizsgálati határozat megalapozatlanságának kiküszöbölésére másod- és harmadfokú felülbírálat során eltérő terjedelmet biztosító eszközök állnak rendelkezésre. A harmadfokú bíróság által elvégezhető tényálláskiegészítés és helyesbítés csak a meglévő tényállásba illeszkedő ténymegállapítást eredményezhet, attól eltérőt nem.
[48] A másodfokú bíróság nem észlelte, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság az eljárása idején hatályos 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 85. § (1)–(3) bekezdésében írtakat figyelmen kívül hagyta. Így dr. K.-né dr. B. J. és F. L. M. tanúkat vallomástételük akadályának tisztázása nélkül úgy hallgatta ki, hogy nem figyelmeztette őket arra, hogy kötelesek a legjobb tudomásuk és lelkiismeretük szerint az igazat vallani, továbbá arra, hogy a hamis tanúzást és a tanúvallomás jogosulatlan megtagadását a törvény büntetni rendeli. E figyelmeztetés (jegyzőkönyvezésének) elmaradása miatt a fenti tanúk vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe. Ez lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására. A fenti tanúvallomások kirekesztésével az elsőfokú ítélet részben felderítetlenné vált. Ezt a relatív eljárási szabálysértést, amely másodfokon bizonyítás felvételével orvosolható lett volna, a törvényszék nem küszöbölte ki hiánytalanul, így a törvényes figyelmeztetés nélkül kihallgatott tanúk vallomásának bizonyítékkénti elfogadása miatt a másodfokon megállapított tényállás továbbra is részben megalapozatlan maradt.
[49] Ez a részleges megalapozatlanság a harmadfokú eljárásban a Be. 619. § (3) bekezdésében írtak szerint az ügyiratok alapján, illetve helyes ténybeli következtetéssel nem küszöbölhető ki, csupán bizonyítás felvételével lenne orvosolható, amire a Be. 619. § (2) bekezdésében írtakra figyelemmel nincs mód.
[50] A Be. 625. § (4) bekezdése értelmében a harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság, és szükség szerint az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot, vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a másodfokú ítélet megalapozatlanságát a 619. § (3) bekezdése alapján nem tudja kiküszöbölni. A jelen esetben az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlansága a másodfokon lefolytatandó bizonyítással orvosolható, így a harmadfokú bíróságnak nem volt más törvényes lehetősége, mint rendelkezni a másodfokú határozat hatályon kívül helyezéséről.
[51] Az ítélőtábla tehát helyesen állapította meg, hogy az általa észlelt, felderítetlenségben testet öltő megalapozatlanság részleges [Be. 592. § (2) bek. d) pont], azonban a harmadfokú eljárásban nem orvosolható, így – a Be. 625. § (4) bekezdése alapján – az ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását vonja maga után.
[52] Jelen esetben tehát a Kúria döntése kizárólag arra szorítkozhat, hogy a harmadfokú bíróság az általa megállapított megalapozatlansághoz képest az eljárási törvény szabályainak megfelelően rendelkezett a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezéséről.
[53] A harmadfokú bíróság a Be. 617. §-ára utalással, a Be. 611. § (2) bekezdése alapján elrendelte, hogy a megismételt másodfokú eljárásban az ügyet a törvényszék más tanácsa tárgyalja. E törvényhely alapján a hatályon kívül helyezést kimondó bíróságnak lehetősége van annak elrendelésére, hogy a megismételt eljárásban az ügyet az adott bíróság más tanácsa vagy – kivételesen – más bíróság tárgyalja. Erre utóbbi esetre alapvetően akkor kerülhet sor, ha a bíróságnak nincs olyan másik tanácsa, amelyik ne lenne a kizárással érintve. A hatályon kívül helyezésről döntő bíróság számára tehát ez csupán lehetőség.
[54] Ugyanakkor a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontja alapján a hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásból ki van zárva az a bíró, aki a megalapozatlansága miatt hatályon kívül helyezett határozat meghozatalában részt vett. Erről a feltétlen (abszolút) kizárási okról a törvény a kizáró ok konkrét nevesítésével rendelkezik. Ebből adódóan a törvénynél fogva kategorikusan kizárt tanács helyett a megismételt eljárásban más összetételű tanács eljárásáról a harmadfokú bíróság szükségtelenül rendelkezett.
[55] A fentiekre figyelemmel a vádlott fellebbezésében foglalt álláspontja, vagyis, hogy pergazdaságossági okból a megismételt eljárást célszerű volna ugyanannak a tanácsnak lefolytatnia, amelynek határozatát – a harmadfokú eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlansága miatt – hatályon kívül helyezték, szembe megy a törvény feltétlenül kötelező rendelkezésével.
[56] Ekként a Kúria az ítélőtábla harmadfokú végzését a Be. 630. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Hkf. I. 1.531/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás