BÜ BH 2020/27
BÜ BH 2020/27
2020.02.01.
I. A vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása bűntettében bűnös az a földhivatali vezető, aki egyértelmű jogszabályi tiltás ellenére egy meghatározott személy valamennyi ingatlanát megállapítja, majd abból papíralapú másolatot készít és a kilátásba helyezett vagyoni előnyért átadja a vesztegetőnek. Ilyenkor az elkövető nem hivatkozhat a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányára [Btk. 4. § (2) bek., 294. § (1)–(3) bek., 459. § (1) bek. 11. pont k) alpont; 176/2009. (XII. 28.) FVM rendelet 3. § (2) bek.].
II. Felülvizsgálati eljárásban a megbízhatósági vizsgálat szabályszerű elrendelése és lefolytatása nem támadható [Be. 648. §, 650. § (2) bek., 659. § (1) bek., 660. § (1) bek., 662. § (1) bek.; 1994. évi XXXIV. tv. (Rtv.) 7/A-7/C. §].
[1] A törvényszék a 2018. június 5. napján kihirdetett, és az ítélőtábla végzése folytán 2018. november 19. napján jogerős ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében [Btk. 294. § (1) bek., (2) bek., (3) bek. II. ford. a) pont aa) alpont], ezért őt 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, 200 napi tétel, napi tételenként 1500 forint, összesen 300 000 forint pénzbüntetésre, 5 év egyetemi jogi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltásra és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A jogerős határozatok ellen a terhelt nevében védője terjesztett elő a Be. 648. § a) pontjára hivatkozva felülvizsgálati indítványt.
[3] Indokai szerint a terhelt a megbízhatósági vizsgálat során a tárgyalótiszttel nem a földhivatalban és nem a hivatali munkájával összefüggésben ismerkedett meg, hanem egy dohányboltban. A beszélgetések során a terhelt nem hivatali vezetőként, hanem leendő ügyvédként járt el, tájékoztatva a tárgyalótisztet a lehetséges szerződés feltételeiről. A szerződéskötéssel kapcsolatos rendszeres, a kölcsönügyletre is kiterjedő tájékoztatásnak nem volt köze a terhelt földhivatali munkájához, ezért ebben az ügyben nem lehet alkalmazni azt a bírósági gyakorlatot, amely vesztegetésként értékeli, ha a hivatali dolgozó a hivatali munka elvégzéséért valamilyen munkát kér előnyként. Előnykérés a terhelt részéről nem is történt.
[4] Hivatkozott arra, hogy amennyiben elfogadható is lenne a bíróság azon álláspontja, miszerint az előny a jogsértő cselekménnyel állt összefüggésben, az előny kilátásba helyezése akkor is a jogsértő cselekmény megígérését követően történt, a hivatali kötelesség megszegése ezért nem a jogtalan előnyért történt, így a megállapított minősítés helyett az enyhébben minősülő esetet kellett volna megállapítani.
[5] A tulajdoni lap letöltése és átadása esetén hiányzik a kérelmezőnek a másokkal szemben megvalósuló előnye, amely a korrupciós bűncselekmények alapfeltétele.
[6] Kifejtette, hogy a tárgyalótiszt nem pontosította, mire szánja a 100 000 forintot, a terhelt egyértelműnek tartotta, hogy a szerződésre adja a pénzt, és ott akar majd elszámolni; azt nem akarta átvenni, illetve a tanácsadásért és a szerződésért cserébe azt jogosnak tartotta. Sem a pénz átvétele, sem a terhelt azon kérése, hogy a szerződéskötéskor ügyvédként majd ő járhasson el, nincs okozati összefüggésben a tulajdoni lap letöltésével.
[7] Véleménye szerint, ha a tárgyalótiszt az előnyt tényleg az adatok megnézésére adta, a magatartása e tekintetben teljesen megtévesztő volt, és a terhelt okkal hihette, hogy akár a pénzt, akár a szerződés megkötésére tett ígéretet az ügyvédi tanácsadásért kapja. Ebben az esetben pedig ténybeli tévedésben volt. Másrészt tévedett a cselekménye társadalomra veszélyességében is, mivel az adatok bárki által hivatali segítség nélkül, ingyen hozzáférhetők. Az adatokba való betekintés módja a külvilág felé ezért közömbös. Álláspontjuk szerint egyébként a tévedésre, mivel az nem bizonyíték, lehetséges hivatkozni a felülvizsgálati eljárásban is.
[8] Hangsúlyozta: a terhelt a hivatali munka megszűnését követő időszakra kérte a munkát, és a szerződés elkészítése során a hivatalvezetői pozíciója nem jelentett előnyt. A hivatali dolgozók eljárása objektív, így a terhelt személye miatt a tulajdonjog-bejegyzés nem lett volna gyorsabb. Amikor megegyeztek az adatok átadásában, a terhelt motivációja nem irányult az adatok jogszerűtlen kiadására. A tárgyalótisztnek nem állt érdekében sem a soron kívüli ügyintézés, sem az igazoltatás mellőzése, így a terheltet a szabályok megszegésében nem a pénz motiválta.
[9] Álláspontja szerint a hivatali bűncselekmény társadalomra veszélyességét a cselekmény eredményének jogszerűtlensége alapján kell megítélni.
[10] Az eljárt bíróságok az indítványozó vélekedése szerint nem vizsgálták a cselekmény tényleges társadalomra veszélyességét. Álláspontja szerint, ha a terhelt egy eljárás szabályszerű lefolytatására ígéretet tesz, az még akkor sem veszélyes a társadalomra, ha előnyt kér érte. Véleménye szerint, mivel a tulajdoni lap bárki számára, bármikor, korlátozás nélkül hozzáférhető, az ebben nyújtott segítsége eredményeképp senki sem került előnybe másokkal szemben akár társadalmi, akár gazdasági vonatkozásban, és nem sérült a tisztességes, részrehajlás nélküli hatósági eljárás elve sem. E körben hivatkozott az Alkotmánybíróság 13/2000. (V. 12.) AB határozatához fűzött egyik alkotmánybírói párhuzamos indokolásra, valamint idézte az ítélőtábla katonai tanácsa ítéletét.
[11] Véleménye szerint a megbízhatósági vizsgálat jóváhagyásának időpontjára is figyelemmel, a cselekmény társadalomra veszélyessége hiányzik, illetve az rendkívül alacsony fokú, ez esetben azonban a terhelt tévedés miatt nem büntethető.
[12] Ezen anyagi jogi természetű kifogások mellett a felülvizsgálati indítvány részletesen elemezte a lefolytatott megbízhatósági vizsgálat – indítványozó szerint – jogsértő voltát. Elsődlegesen a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 66/A. §-ára, illetve az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) Teixteira De Castro Portugália elleni ítéletére hivatkozott.
[13] Kiemelte, hogy a megbízhatósági vizsgálat elrendelésekor a Nemzeti Védelmi Szolgálatnak már tudomása volt arról, hogy a terhelt felmondott, a jövőben nem kíván a közszférában dolgozni, így a vizsgálat elrendelésének oka megszűnt, annak hiányzott a jogszabályi feltétele.
[14] Az indítvány sérelmezte azt is, hogy a megbízhatósági vizsgálat végrehajtásáról szóló részletes terv nem tartalmazta az alkalmazni kívánt kriminálpszi-chológiai eszközök megjelölését és részletes leírását, a vizsgálat lefolytatása akadályozta a vizsgálattal érintett személy kötelezettségeinek, feladatainak teljesítését, továbbá megsértette a terhelt becsületét és jó hírnevét, ekként megsértette a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve kijelöléséről, valamint feladatai ellátásának, a kifogástalan életvitel ellenőrzés és a megbízhatósági vizsgálat részletes szabályainak megállapításáról szóló 293/2010. (XII. 22.) Korm. rendelet 12. § (2) és (3) bekezdését.
[15] Az indítvány szerint a megbízhatósági vizsgálat előtt folytatott titkos információgyűjtés az Rtv. 65. § (3) bekezdésébe ütközött, amely a titkos információgyűjtést a megbízhatósági vizsgálat során engedélyezi.
[16] Az indítványozó megítélése szerint K. M. és J. I. tanúk vallomása egymásnak ellentmond, az utóbbi tanúnak a dekonspiráció elkerülésével kapcsolatos magyarázata életszerűtlen és iratellenes is. A Nemzeti Védelmi Szolgálat eljárása pedig többszörösen megsértette az Rtv. előírásait.
[17] Kifogásolta azt is, hogy az Rtv. 7/A. § (1) bekezdésében írt két munkanapos – véleménye szerint jogvesztő – határidő helyett a megbízhatósági vizsgálatot elrendelő határozatot az ügyész csak a negyedik munkanapon hagyta jóvá, ezért azt el sem lehetett volna kezdeni.
[18] E kifogásokon túl, a felülvizsgálati indítvány részletesen taglalta, hogy az indítványozó véleménye szerint milyen további különbségek vannak a jelen ügy és a hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettéhez kapcsolódó bírósági gyakorlat között, és arra a következtetésre jutott, hogy a megállapított történeti tényállás alapján a terhelt elítélése nem az eddigi bírói gyakorlatot folytatta, hanem új precedenst teremtett.
[19] Emellett az indítványozó véleménye szerint az eljárt bíróságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogot azzal, hogy
– nem vizsgálták a kölcsönügylettel kapcsolatos jogi tanács és a szerződéskötés kérése közötti kapcsolatot, illetve az enyhébb megítélésű hivatali visszaélés bűncselekményének megállapíthatóságát,
– megsértették a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 4. § (2) bekezdésében foglalt in dubio pro reo elvet,
– nem adtak helyt a terhelt bizonyítási indítványainak,
– csak formálisan vizsgálták a megbízhatósági vizsgálat jogszerűségét,
– az ítélőtábla csak korlátozottan biztosította a terhelt számára az utolsó szó jogát,
– a büntetés kiszabása során megsértették az arányosság követelményét.
[20] Végezetül a felülvizsgálati indítvány sérelmezte az eljárt bíróságok által alkalmazott joghátrányokat is.
[21] E körben nehezményezte, hogy a terhelt vezető beosztását és büntetlen előéletét, továbbá azt a körülményt, hogy a tárgyalótiszt kérését csak részben teljesítette, az eljárt bíróságok nem értékelték enyhítő körülményként, és szükségtelennek ítélte a foglalkozástól eltiltás büntetés alkalmazását.
[22] A kifejtettek alapján
– elsődleges indítványa arra vonatkozott, hogy a Kúria az eljárt bíróságok határozatait változtassa meg, és a terheltet a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt az ellene emelt vád alól mentse fel,
– másodlagosan – ha a megváltoztatás az iratok alapján nem lehetséges – az eljárt bíróságok határozatai-nak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta,
– harmadlagosan pedig enyhébb, a cselekmény tényleges társadalomra veszélyességének megfelelő büntetés kiszabását kérte.
[23] A Legfőbb Ügyészség a Be. 657. § (1) bekezdése alapján tett nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt az irányadó tényállásban megállapítottakat vitató részében a törvényben kizártnak, egyebekben megalapozatlannak tartotta.
[24] Álláspontja szerint a terhelt büntetőjogi felelősségének alapját nem az a magatartása képezi, hogy az egyes szerződéstípusokkal összefüggésben tájékoztatást adott a tárgyalótiszt számára, hanem az a tény, hogy olyan adatbázisban végzett keresést, majd osztotta meg annak eredményét a tiszttel, amelyhez csak a hivatali működésével összefüggésben férhetett hozzá.
[25] Hivatkozott az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 70. § (1) bekezdésében írt azon rendelkezésre, mely szerint a számítógéppel vezetett ingatlan-nyilvántartás adatbázisából történő lekérdezés során a természetes személyazonosító adatok, illetőleg a személyi azonosító nem használható fel abból a célból, hogy annak alapján a lekérdező a tulajdonos valamennyi ingatlanát az ingatlan-nyilvántartásból megállapítsa vagy arról adatszolgáltatást teljesítsen. A tárgyalótisztnek mint magánszemélynek ilyen keresés igénylésére nem lett volna lehetősége, és a terhelt ilyen kérelmet nem teljesíthetett volna. Rámutatott, hogy az irányadó tényállás azt is tartalmazza, miszerint a tárgyalótiszt által felajánlott, illetve a terhelt által elfogadott jogtalan előny e kötelességszegéssel állt összefüggésben.
[26] A Legfőbb Ügyészség megítélése szerint az irányadó tényállás egyetlen olyan adatot sem tartalmaz, amely arra utalna, hogy a terhelt a cselekmény elkövetése során ténybeli tévedésben volt, és alappal gondolta azt, hogy a tárgyalótiszt által nyújtott előny nem az ingatlan-nyilvántartásból történő jogosulatlan lekérdezéssel, hanem a szerződéssel kapcsolatos tájékoztatással van összefüggésben.
[27] Véleménye szerint nem helytálló a társadalomra veszélyesség hiányára való hivatkozás sem.
[28] A Legfőbb Ügyészség szerint a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító jogerős ítélet helytálló, törvényes a jogi minősítés is, a felülvizsgálati indítványnak az e rendelkezéseket támadó része sem alapos; a joghátrány mérlegeléssel megállapított neme és mértéke pedig a felülvizsgálati eljárásban nem támadható.
[29] Kifejtette azt is, hogy a felülvizsgálati indítványnak az eljárási szabálysértésekre hivatkozó része törvényben kizárt; ezért a megtámadott határozatok hatályukban fenntartását indítványozta.
[30] A terhelt védője a felülvizsgálati indítványát kiegészítette. Ebben lényegében azt fejtette ki, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem egyértelmű, véleménye szerint az irányadó tényállás nem tartalmazza a konkrét elkövetési magatartást, és az sem derül ki, hogy az ítélet 3. vagy 8. oldalán írt tényállás az irányadó. A védői álláspont szerint az irányadó tényállás nem rögzíti a hivatali vesztegetés elfogadása terheltnek felrótt minősített esetének törvényi tényállási elemeihez szükséges tényeket.
[31] Így nincs rögzítve, hogy az adatbázisban keresés ígérete és a szerződés elkészítésére vonatkozó ígéret között kapcsolat áll fenn, a törvényszék által „információ"-ként megjelölt tényállási elem meghatározhatatlan, a törvényszék nem az adatbázisban való keresést, hanem a személyi azonosító adatok kérésének elmaradását tekintette kötelességszegésnek, nem egyértelmű, hogy a pénz átadása nem az adatszolgáltatásért, hanem a kötelességszegésért történt.
[32] Sérelmezte továbbá az elsőfokú ítélet azon megállapítását, miszerint a hivatali vesztegetés bűntette már az előnykéréskor befejeződik, ezért irreleváns, hogy a terhelteknek mi volt a szándéka a pénzzel. Álláspontja szerint ebből az következik, hogy ha a pénzátvétel megtörténte irreleváns, akkor a pénzért cserébe megvalósított hivatali kötelességszegés is irreleváns, tehát a tényállásnak nincs olyan eleme, amely szerint a terhelt a jogtalan előnyért a hivatali kötelességét megszegte.
[33] Ismételten kifejtette, hogy a terhelt miért volt tévedésben a pénz átadásakor. Az érvelés lényege szerint az adminisztrációs kötelezettségek megsértését a tárgyalótiszt nem kérte, így a terhelt sem lehetett annak tudatában, hogy a pénzt ezért kapja.
[34] Megismételte a cselekmény társadalomra veszélyességének hiányára vonatkozó fejtegetését is.
[35] E beadványtól függetlenül, a védő a Legfőbb Ügyészség átiratára írásbeli észrevételt tett, melyben megismételte:
– a hivatali cselekmény és az előnykérés közötti kapcsolatot semmi sem bizonyítja,
– a tájékoztatást a terhelt magánszemélyként nyújtotta, ezért életszerűtlen az ugyanazon alkalommal elhangzott előnykérést hivatali bűncselekményként értékelni,
– a felelősség alapját nem az adatbázisban történő keresés jelenti, hanem az előnykérés,
– a tulajdoni lap átadásával a tárgyalótiszt nem került másoknál előnyösebb helyzetbe,
– az elsőfokú bíróság a tulajdoni lap letöltését és a pénz átvételét nem tette a tényállás részévé, ezért ezeket nem lehet a büntetőjogi felelősség alapjául szolgáló magatartásként figyelembe venni,
– ha a szerződéskötéssel kapcsolatos tájékoztatás során a terhelt magánszemélyként járt el, akkor az előnyt is magánszemélyként kérte.
[36] Előadta, hogy a felülvizsgálati indítványában másodlagosan arra az esetre kérte a hatályon kívül helyezést, ha a Kúria az irányadó tényállás alapján nem tud a törvénynek megfelelő határozatot hozni.
[37] A felülvizsgálati indítvány elbírálására a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülést tűzött ki, melyen a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítványban írtak alapján bírálta felül; emellett a 659. § (6) bekezdése alapján vizsgálta a 649. § (2) bekezdésében meghatározott esetleges eljárási szabálysértéseket is, ilyet azonban nem észlelt.
[38] A Kúria elöljáróban megjegyzi: a felülvizsgálati indítványból megállapítható, hogy bár a bevezető részben az szerepel, hogy azt a terhelt „a meghatalmazással igazolt védőm útján” terjesztette elő, ugyanakkor a felülvizsgálati indítvány megfogalmazása, továbbá a „felülvizsgálati kérelem kiegészítése” címet viselő beadvány nem hagy kétséget afelől, hogy azt a védő nyújtotta be. Az indítványt a terhelt védője írta alá. Ezért a Kúria úgy tekintette, hogy a felülvizsgálati indítványt a terhelt és védője együttesen terjesztette elő.
[39] A felülvizsgálati indítvány túlnyomórészt a törvényben kizárt, egyebekben alaptalan.
[40] A felülvizsgálati eljárás olyan rendkívüli jogorvoslat, amely szigorúan a törvényi előfeltételekhez kötött, a Be. 649. §-ában meghatározott okok köre nem tágítható.
[41] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A 650. § (2) bekezdése pedig kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.
[42] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálat során a jogerős határozatban megállapított tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vizsgálható, az eljárt bíróságok által levont jogi következtetések – így a bűnösség megállapításának, és a cselekmény jogi minősítésének – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével bírálható el (BH 2004.102.).
[43] Ebből következően a felülvizsgálat során nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan, így a tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése sem bírálható felül. Így nem vizsgálható sem a terhelt, sem a tanúk szavahihetősége, sem az, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítási eljárást kellő terjedelemben és alapossággal folytatták-e le, és a bizonyítási eljárás során milyen esetleges hibát vétettek, mint ahogyan az sem, hogy a védelmi bizonyítási indítványok elutasítása helyénvaló volt-e.
[44] A tényálláshoz kötöttség folytán nem lehet a megállapított tényállástól eltérő vagy abban nem szereplő körülményre sem hivatkozni.
[45] Ezzel szemben az indítvány nagyobb része az alapeljárásban már előterjesztett, és az eljárt bíróságok által elvetett terhelti védekezést megismételve, anyagi jogi törvénysértés címén valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, illetve az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig a tényállás megalapozottságát támadta, amikor jogerősen megállapított tényállásban nem szereplő, vagy attól eltérő körülményekre hivatkozott.
[46] A felülvizsgálati indítvány figyelmen kívül hagyta, hogy a Kúriának e rendkívüli jogorvoslati eljárás során nincs törvényes lehetősége a nyomozás, vagy azt megelőzően a titkos információgyűjtés, illetve a megbízhatósági vizsgálat során, illetve annak eredményeként keletkezett okiratok tartalmának újraértékelésére. A felülvizsgálati indítvány I. rész 1-8. pontjaiban foglaltakkal így a Kúria eleve nem is foglalkozhatott.
[47] Ugyanez vonatkozik a felülvizsgálati indítvány kiegészítésében az I., II. és IV. pontra is azzal, hogy ha a védőnek nem lenne egyértelmű, mi az irányadó tényállás kifejezés jelentéstartalma, a Kúria a következőkre mutat rá:
[48] "A Kúria az irányadó tényállás általános meghatározása körében kihangsúlyozza, hogy egyrészt a tényállás a másodfokú bíróság által tett kiegészítésekkel, helyesbítésekkel irányadó a felülvizsgálati eljárásban (EBH 2011.2385.). Másrészt a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (BH 2006.392.)” (BH 2019.35.).
[49] Ugyanígy nem foglalkozhatott a Kúria az indítvány azon részével sem, amely a Nemzeti Védelmi Szolgálat eljárását, a megbízhatósági vizsgálat lefolytatását, a titkos információgyűjtés és a megbízhatósági vizsgálat viszonyát, és egymás utáni alkalmazását sérelmezi, továbbá amely a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét taglalja.
[50] Ellentétben ugyanis az EBH 2018.B.1. és az EBH 2018.B.16. számon közzétett elvi bírósági határozat alapjául szolgáló ügyekkel, amelyekben a Kúria mint harmadfokú bíróság járt el, a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, a bíróság által elkövetett eljárási szabálysértésre lehet hivatkozni, a nyomozás során elkövetett eljárási hibák, szabálysértések – még ha azok ténylegesen megtörténtek is – a felülvizsgálati eljárásra nem adnak lehetőséget. Maga a védő sem állított hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést.
[51] A büntetés kiszabása során elkövetett törvénysértés miatt felülvizsgálati indítvány csak akkor terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével törvénysértő büntetést szabott ki. Nem tekinthetők ilyennek az indítványozók által megjelölt, a büntetéskiszabás általános elveit meghatározó anyagi jogi rendelkezések, a Btk. 79. és 80. §-a (BH 2012.239.).
[52] A felülvizsgálati indítvány azonban a Be. 649. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt felülvizsgálati okot ténylegesen megalapozó körülményt nem jelölt meg, csupán a büntetés kiszabása körébe eső ítéleti rendelkezéseket vitatta. A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerint a terhelt bűnösségének törvénysértő megállapítása, b) pontja szerint pedig akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt a bíróság törvénysértő büntetést szabott ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmazott.
[53] A törvény önmagában a büntetés nemét és mértékét illetően nem teszi lehetővé a felülvizsgálatot. Ugyancsak nem képezheti felülvizsgálat tárgyát a törvénysértő minősítés hiányában, azaz önmagában a törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke, és az sem, hogy a bíróságok a büntetés kiszabása során az enyhítő és a súlyosító körülményeket miként vették, avagy nem vették figyelembe (BH 2005.337.). Ezért a felülvizsgálati indítvány V. része is a törvényben kizárt.
[54] Érdemben a Kúria csupán a felülvizsgálati indítvány IV. részével, amely a társadalomra veszélyesség kérdését vizsgálja, és I. rész 9-12. pontjaival foglalkozhatott, amely tévedésre, mint büntethetőséget kizáró okra hivatkozik.
[55] A felülvizsgálati indítvány azonban e részeiben nem alapos.
[56] Az indítványozók e körben is a jogerősen megállapított történeti tényállástól eltérő tényekre, körülményekre hivatkoznak. Abból a hibás gondolatmenetből indultak ki, hogy az eljárt bíróságok azt rótták a terhelt terhére, miszerint a tulajdonilap-másolatot nem szabályszerűen töltötte le és adta át a tárgyalótisztnek. Ez azonban nem így van:
[57] Az elsőfokú ítélet egyértelműen azt állapította meg, hogy a terhelt a tárgyalótiszt jogszabályba – nevezetesen az Inytv. 70. § (1) bekezdésébe és a számítógépes ingatlan-nyilvántartási rendszerből lekérdezés útján szolgáltatható egyes ingatlan-nyilvántartási adatok szolgáltatásáról és igazgatási szolgáltatási díjáról, valamint az ingatlan-nyilvántartási eljárás igazgatási szolgáltatási díjának megállapításáról és a díjak megfizetésének részletes szabályairól szóló 176/2009. (XII. 28.) FVM rendelet 3. § (1) és (2) bekezdésébe – ütköző kérésének eleget tett.
[58] Ennek megfelelően a terhelt a tárgyalótiszt által kért és törvénybe ütköző keresést végrehajtotta, és a rendelet előírásait megszegve a tulajdoni lap másolatát a tárgyalótisztnek átadta, majd elfogadta a tiszt által átadott 100 000 forint készpénzt.
[59] Az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó jogszabályok a pizzériában történő ebéd során előadott ügyféli kérelmet mint eljárási módot nem ismerik.
[60] Az indítvány szerint az, ha egy szabályszerű eljárás lefolytatására ígéretet tesz, még akkor sem veszélyes a társadalomra, ha előnyt kér érte. Ezzel szemben a hivatali vesztegetés bűntette pontosan az, hogy a hivatalos személy az egyébként jogszerű eljárásáért a maga vagy más részére jogtalan előnyt kér. Jogtalan mindaz, aminek juttatásáról jogszabály nem rendelkezik.
[61] Hasonlóképpen teljesen téves az az érvelés is, miszerint a véletlenszerűen kiválasztott személy jogai nem sérültek akkor, amikor a törvény tiltása ellenére végzett keresés eredményét – egyértelmű jogszabályi rendelkezés ellenében – a terhelt átadta a tárgyalótisztnek.
[62] A Kúria – egyezően a Legfőbb Ügyészség és a védelem álláspontjával – elfogadja azt, hogy a tárgyalótiszt által előadott fedőtörténethez kapcsolódó szerződéskötési lehetőségekről való felvilágosítás nem tartozott a terhelt munkaköréhez, azt magánemberként nyújtotta a tárgyalótisztnek (megjegyzi a Kúria, hogy a cselekménysor e része nem is képezi az eljárt bíróságok által megállapított tényállás részét).
[63] A Kúria rámutat: a terhelt azon védekezése, miszerint ennek a jogi tanácsadásnak az ellentételezése érdekében kérte a tárgyalótiszttől, hogy a leendő szerződéseket már a terhelt mint ügyvéd készíthesse elő, ellentétes a megállapított tényállással, illetve nem ad magyarázatot arra, hogy a terhelt miért fogadta el a jogellenes adatkiszolgáltatást követően a tárgyalótiszt által neki átadott készpénzt mint előnyt.
[64] A hivatali vesztegetés elfogadásának törvényi tényállási eleme ugyanis nemcsak az előny kérése, hanem annak elfogadása is (EBH 2018.B.13.II.). A történeti tényállás kronológiájából pedig egyértelmű, hogy ennek a pénznek az átadása az adatok jogellenes átadása után történt, tehát nem a tanácsadással, vagy a később megkötendő adásvételi szerződéssel volt kapcsolatos.
[65] Ebből pedig az eljárt bíróságok okszerűen következettek arra, hogy a terhelt, aki vezető beosztású hivatalos személy volt, a jogtalan előnyért hivatali kötelességét megszegte.
[66] A társadalomra veszélyességgel, illetve annak vizsgálatával kapcsolatos álláspontját legutóbb a Kúria a védő által is hivatkozott EBH 2018.B.1. számon közzétett elvi határozatában fejtette ki ([22]-[26] bekezdések). A törvényszék helyesen fejtette ki, hogy a jelen ügy és az elvi bírósági határozat alapjául szolgáló ügy milyen lényeges pontokon tér el egymástól. Ezt a Kúria nem kívánja megismételni.
[67] Azt azonban megjegyzi, hogy az ítélőtábla katonai tanácsa 6.Kbf.44/2016/5. számú ítéletére való hivatkozást éppen azért, mert azt a Kúria végzésével felülbírálta, és az előbb említett elvi bírósági határozatában azt közzé is tette, nem tartja relevánsnak, miképp az Alkotmánybíróság 13/2000. (V. 12.) AB határozatához fűzött egyik alkotmánybírói párhuzamos indokolását sem, mivel ez is csupán általánosságban foglalkozik a társadalomra veszélyesség bírói vizsgálatának szükségességével.
[68] Az indítványozók érvelésével szemben a korrupciós bűncselekmények esetében a társadalomra veszélyesség nem abban nyilvánul meg, hogy az elkövető a hivatali szabályszegésével olyan előnyben részesítette-e a megjelölt személyt, amely előny azonos feltételek mellett más számára nem érhető el. A hivatali vesztegetés elfogadása bűntettének védett jogi tárgya a közélet tisztaságán belül a hivatalos személyek szabályszerű, pártatlan és befolyástól mentes, elfogulatlan eljárásához fűződő állami és társadalmi érdek (EBH 2018.B.1. [22] bekezdés).
[69] Az irányadó tényállás szerint a terhelt mint vezető beosztású hivatalos személy ígéretet tett arra, hogy az erre vonatkozó jogi szabályozás adta kötelezettségét megszegve, a földhivatal illetékességi területére kiterjedően keresést végez a földhivatal ingatlan-nyilvántartási rendszerében. Annak tudatában, hogy a tárgyalótiszt egyrészt ígéretet tett arra, hogy az ingatlan-átruházással kapcsolatos szerződést a terhelttel készítteti el, másrészt további vagyoni előny juttatását is kilátásba helyezte, a jogszabályi előírások megszegésével keresést végzett a földhivatal ingatlan-nyilvántartási rendszerében, majd a meghatározott személy tulajdonában lévő ingatlan tulajdoni-lap-másolatát átadta a tárgyalótiszt részére, és elfogadta a tiszt által átadott vesztegetési pénzt.
[70] E történeti tényállás mellett nemcsak a társadalomra veszélyesség hiányára, hanem a ténybeli tévedésre, illetőleg a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedésre hivatkozás is minden alapot nélkülöz.
[71] A felülvizsgálati indítvány I. rész 9. pontja azzal érvel, hogy a pénz elfogadásakor a terhelt abban a tudatban (téves feltevésben) volt, hogy azt a kölcsönügylettel kapcsolatos tájékoztatásért kapta. A Kúria megjegyzi, hogy ez az alapeljárásban még esetleg elfogadható védekezési koncepció a felülvizsgálati eljárásban azonban a tényállástámadási tilalom miatt már nem vizsgálható kérdés.
[72] A társadalomra veszélyességben való tévedést abban látják az indítványozók, hogy az adatok kiadása – mivel azok bárki által hivatali segítség nélkül, ingyen hozzáférhetők – nem veszélyes a társadalomra. Ennek viszont ellentmond az Inytv. 70. § (1) bekezdése és a 176/2009. (XII. 28.) FVM rendelet 3. § (1) és (2) bekezdése, amely jogszabályokat a járási földhivatali osztály vezetőjeként a terheltnek nemhogy ismernie kellett, hanem e jogszabályok képezték mindennapi munkája alapját is. A társadalomra veszélyességben való tévedésre hivatkozást tehát a Kúria nyilvánvalóan nem fogadhatta el.
[73] A felülvizsgálati indítvány szerint a tévedés nem bizonyíték. Ez nyilván helyes megállapítás, azonban a kifejtettekkel szemben valamely büntethetőséget kizáró ok fennálltára is kizárólag az irányadó tényállás alapján lehet hivatkozni (BH 2017.323.). A felülvizsgálat ugyanis a tényállástámadási tilalomból fakadóan nem terjedhet ki arra, hogy az alapeljárásban eljárt bíróságok által meg nem állapított tények alapján következtetést vonjon olyan büntethetőséget kizáró ok – így a tévedés – meglétére, melynek fennállására a tényállásban rögzített adatok nem adnak alapot.
[74] A terhelt mindössze annyiban volt ténybeli tévedésben – tehát arról a tényről nem tudott –, hogy az őt megvesztegető személy a Nemzeti Védelmi Szolgálat védelmi tisztje. Ez azonban – a megbízhatósági vizsgálat rendeltetéséből (Rtv. 7/A-7/C. §) fakadóan törvényi követelmény az azt végrehajtó védelmi tiszt részére. A terhelt oldaláról ez a ténybeli tévedés nyilvánvalóan nem értékelhető büntethetőséget kizáró okként.
[75] Az indítvány további kifogásai anyagi jogi törvénysértésen alapuló felülvizsgálati okot szintén nem képeznek, azok a cselekmény jogi megítélését nem befolyásolják, illetve a felülvizsgálat törvényi kereteit meghaladják.
[76] Ezért a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatokat a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályukban fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 272/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás