KÜ BH 2020/282
KÜ BH 2020/282
2020.09.01.
A kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárásban a termőföld védelmének érvényesítése érdekében eljáró ingatlanügyi szakhatóság a teljes kutatási terület termőföldminőségét vizsgálja és értékeli, nem csak a kutató létesítményekkel (pl. fúrások) érintett terület minőségét [2007. évi CXXIX. tv. (Tftv.) 8. § (1)–(3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A Pest Megyei Kormányhivatal Bányafelügyeleti Főosztálya (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) PE/V/991-14/2017. számú határozatával a felperes részére homok és kavics kutatására Bugyi külterületére kutatási engedélyt adott.
[2] A felperes 2017. november 30. napján kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokú hatósághoz. A műszaki üzemi terv szerint a kutatási terület a Bugyi ... hrsz.-ú ingatlanokat foglalja magában (1. pont), a kutatólétesítmények pedig a Bugyi ... hrsz.-ú ingatlanokon helyezkednek el (4.1. pont). Az elsőfokú hatóság 2018. január 17. napján kelt, PE/V/3216-17/2017. számú határozatával a műszaki üzemi terv jóváhagyása iránti kérelmet elutasította, mert a Pest Megyei Kormányhivatal Dabasi Járási Hivatalának a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 8. § (1)–(3) bekezdései szerinti, 10.125/2018. számú szakhatósági állásfoglalása a kutatási műszaki üzemi tervet nem hagyta jóvá, mert megállapította, hogy a kutatási terület túlnyomó része az átlagosnál jobb minőségű termőföldet érint.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt I. rendű alperes másodfokú eljárása során beszerezte a II. rendű alperes illetékes osztályának 10.086/2017. számú másodfokú szakhatósági állásfoglalását, amely a Pest Megyei Kormányhivatal Dabasi Járási Hivatalának elsőfokú földvédelmi szakhatósági állásfoglalását az indokolási rész kiegészítése mellett helybenhagyta. A másodfokú szakhatósági állásfoglalás kiemelte, hogy a Bugyi településről készült törzskönyv adatai szerint a szántó művelési ágban nyilvántartott termőföldterületek átlagos kataszteri tiszta jövedelme: 10,34 AK/ha, a legelő művelési ágban nyilvántartott termőföldterületek átlagos kataszteri tiszta jövedelme: 4,27 AK/ha, amiből megállapítható, hogy a kutatási terület a település legjobb minőségű szántóterületének több mint felét, az összes átlagosnál jobb minőségű szántóterületének pedig 10%-át érinti. A kutatási jogosultsággal érintett terület túlnyomó részben (406,6866 ha) átlagosnál jobb minőségű termőföldterületet érint, ennek megfelelően a kutatási jogosultság gyakorlása a Tftv. 8. § (3) bekezdése alapján nem engedélyezhető. Utalt arra is, hogy a felperes által végezni kívánt kutatás eredményeképpen záros határidőn belül a kutatási jogosultsággal érintett teljes terület megsemmisülése (kitermelése) valósulna meg a bányászati tevékenység megkezdését követően, mely súlyosan sérti a termőföldvédelmi érdekeket. Hangsúlyozta, hogy a jogalkotó nyilvánvaló akarata szerint már a műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárásban érvényt kell szerezni a termőföldvédelmi szempontoknak, ennek megfelelően rendelkezett úgy, hogy a földvédelmi szakterületet bevonja az eljárásba közreműködő szakértőként. Amennyiben a termőföldvédelmi szempontok teljes kutatási területre kiterjedő vizsgálatát a jogalkotó nem tartotta volna elengedhetetlennek a kutatást megelőző jóváhagyási eljárásban, úgy a bányahatóság eljárásában a termőföldvédelmi szakterület bevonására nem került volna sor. Ennek megfelelően – függetlenül attól, hogy maga a kutatófúrás nem eredményezi a termőföld megsemmisülését – jogalkotó szándéka szerint már ebben az eljárásban indokolt a kérelem megtagadása. Emellett hivatkozott a MÁFI „Az Alföld földtani atlasza” c. kiadványának magyarázójára, amely szerint a kavicsösszlet vastagsága Bugyi északi részén 5 méternél kisebb, déli részén 20-30 méter vastagságú, ezért szükségtelen a túlnyomó részben átlagosnál jobb minőségű termőföldterületeken végzett kutatás, hiszen a településen 4873,270 ha nagyságú átlagosnál gyengébb minőségű termőföldterület található, mely alatt az ásványvagyon megtalálható. A másodfokú szakhatósági állásfoglalásra figyelemmel az I. rendű alperes 2018. március 14. napján kelt, MBFSZ-HATOSAG/287-6/2018. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta, hivatkozva a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 44. § (1) bekezdésére.
A kereseti kérelem és az alperesi védiratok
[4] A felperes keresetében az I. rendű alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az I. rendű alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[5] Az I. rendű alperes védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte, arra hivatkozott, hogy az első- és másodfokú szakhatósági állásfoglalásokra tekintettel a kutatási műszaki üzemi terv nem volt jóváhagyható.
[6] A II. rendű alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezésében is a műszaki üzemi terv jóváhagyását kérte, kérelme tehát nem a kutatófúrások helye szerinti földrészletekre korlátozott kutatási engedélykérelem volt, hanem a teljes kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányult.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. rendű alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően megsemmisítette és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Idézte a Tftv. 8. § (1)–(3) bekezdéseit, majd megállapította, hogy a hatóságnak a műszaki üzemi terv jóváhagyásakor vagy a jóváhagyás elutasításakor a kérelem konkrét műszaki tartalmát jelentő kutatási, műszaki üzemi tervből kell kiindulnia, amikor a szakhatóság a kérelemmel érintett tevékenység végzését, létesítmény elhelyezését, jogosultság gyakorlását, földvédelmi minőségi és mennyiségi szempontból értékeli. A kutatás jelen esetben kizárólag a fizikai mérések elvégzését jelenti, a műszaki üzemi tervben meghatározott pontokon. A meglévő fúrásokon kívül további 30 darab fúrás mélyítését, valamint geoelektromos méréseket terveznek a műszaki üzemi terv szerint. Az új fúrásokat csak az átlagosnál gyengébb minőségi osztályú termőtalajjal fedett területre tervezik. Megállapította, hogy az első- és másodfokú szakhatóság nem a konkrét kutatási tevékenységgel kapcsolatban állította a védelmi szempontok sérelmét, hanem a későbbi bányatelek-fektetés, bányanyitás, illetőleg üzemeltetés ütközik álláspontja szerint a minőségi és mennyiségi földvédelem követelményeivel. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes szakhatósági állásfoglalásában a termőföldterületek indokolatlan igénybevételének megakadályozására hivatkozott, illetve arra, hogy a szakhatósági eljárásban olyan tevékenység engedélyezésére ne kerülhessen sor, mely záros határidőn belül a termőföld más célú hasznosítására vonatkozó kérelem benyújtását indokolja, adott esetben szükségtelenül, tehát egy jövőbeli engedélyezési eljárás, illetve tevékenység az elutasítás indoka. Ezzel szemben az álláspontja az volt, hogy a Tftv. 8. § (1) és (2) bekezdéseiből az következik, hogy a jogszabály kizárólag az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzését, létesítmény elhelyezését, illetőleg jogosultság gyakorlását teszi vizsgálandóvá, mely kizárólag az adott kérelem tartalmát jelentheti, hiszen a kérelemnek helyt adó döntés esetén is csak a kérelemben foglaltak szerint szerezhet jogot a kérelmező. A műszaki üzemi tervből megállapítható, hogy a tevékenység jobb minőségű talajt nem érint, valamint azt is, hogy az első- és másodfokú szakhatóság állásfoglalása jogszabálysértő, miután nem a konkrét kérelemmel érintett tevékenység földvédelmi szempontú vizsgálatán alapult. Minderre tekintettel megállapította, hogy az I. rendű alperes határozata jogszabálysértő szakhatósági állásfoglaláson alapult, így az I. rendű alperesi határozat is jogszabálysértő. A megismételt eljárásra előírta, hogy a földvédelmi szakhatósági hozzájárulás megadása a Tftv. 8. § (1)–(3) bekezdése alapján nem tagadható meg a konkrét kutatási műszaki üzemi tervvel közvetlen összefüggésbe nem hozható földvédelmi szempontokra hivatkozással.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az I. rendű alperes határozatának helybenhagyását kérte. Azt állította, hogy az elsőfokú ítélet sérti a Tftv. 8. § (3) bekezdését. Kiemelte, hogy a felperes fellebbezésében Bugyi külterület homok és kavics ásványi nyersanyag megkutatására szóló műszaki üzemi terv jóváhagyását kérte, azaz kérelme nem a kutatófúrások helyének, hanem a teljes kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányult. Minderre tekintettel pedig a II. rendű alperesnek az ásványi nyersanyag megkutatására szóló kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyása során a teljes területre kellett a vizsgálatát lefolytatnia. Ennek alapján pedig alappal vette figyelembe a Tftv. 8. § (1) bekezdése szerinti tevékenység végzésére a gyengébb minőségű termőföldek igénybevételi követelményét, továbbá a Tftv. 8. § (3) bekezdésében foglaltakat. Megállapításra került továbbá, hogy Bugyi településen belül kellő mennyiségben, 1011,3885 ha-ban rendelkezésre áll még igénybe nem vett, de megkutatott és bányatelek jogi jelleggel fedett terület. Utalt a másodfokú szakhatósági állásfoglalásban is hivatkozott, „Az Alföld földtani atlasza” című kiadvány magyarázójára, és az azzal kapcsolatban kifejtettekre. Hivatkozott végül a Kúria Kfv.II.37.650/2012/4. számú ítéletére, és arra, hogy az elsőfokú ítélet ellentétes a kúriai ítélkezéssel.
[9] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte, arra hivatkozva, hogy az elsőfokú ítélet a jogszabályoknak megfelel.
A Kúria döntése és jogi indokai
[10] A II. rendű alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
[11] A Kúria hasonló tényállású ügyben hozott, Kfv.II.37.650/2012/4. számú ítéletében a perbeli jogkérdéssel azonos kérdéskörben döntött, az ezen ítéletben kifejtetteket a Kúria jelen ügyben is fenntartja. A Kúria ezen ítéletében kiemelte, hogy a „földhasznosításról, a földvédelemről és a földminősítésről szóló Tftv.-rendelkezések célja, hogy a termőföldek – s ezen belül is elsősorban a jó minőségű földek – termőképességének és mennyiségének fenntartása biztosított legyen, ezen előírásoknak a földhivatalok a hatósági eljárásuk során kellően érvényt tudjanak szerezni.” A Tftv. 8. §-a alapján „megállapítható, hogy azon közigazgatási eljárásokban, amelyekben az ingatlanügyi hatóság szakhatóságként működik közre, a termőföld védelmének érvényesítése érdekében köteles eljárni, és azt a jogszabályi kötelezettséget kell érvényre kell juttatnia, hogy az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzése lehetőség szerint a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történjen. A Tftv. 8. §-a tehát meghatározza az ingatlanügyi hatóság részére a szakhatósági állásfoglalás kialakításakor szem előtt tartandó célt, a termőföld mennyiségi (esetenként minőségi) védelmét. Ebből kifolyólag a termőföld védelmének érvényesítése a felperes műszaki üzemi tervének jóváhagyására irányuló eljárás kapcsán is az alperesi beavatkozó (jelen perben: II. rendű alperes) feladata és kötelezettsége volt.”
[12] A II. rendű alperesnek az ingatlan-nyilvántartás törzskönyvi adatai alapján kellett vizsgálnia, hogy a felperesi kérelemben megjelölt ingatlanok átlagosnál jobb minőségű termőföldeket érintenek-e. A szakhatósági állásfoglalások – felperes által sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben nem cáfolt – megállapítása szerint a kutatással érintett termőföld kataszteri tiszta jövedelme: 4. minőségű osztályú szántóé: 16,50 AK/ha, 5. minőségű osztályú szántóé: 10,40, AK/ha, 6. minőségű osztályú szántóé: 6,30 AK/ha, Bugyi településen pedig a szántó művelési ágú termőföld kataszteri tiszta jövedelme: 10,34 Ak/ha, így a kutatásra tervezett 597 ha 4519 m2 nagy része a települési átlag felettinek számít.
[13] Az a felperesi hivatkozás, amely szerint kutatási műszaki üzemi terv 4.1. pontja értelmében a fúrásokat az átlagosnál gyengébb minőségű (szántó 6. és 7.) termőtalajjal fedett területre tervezik mélyíteni, márpedig a 6. minőségű osztályú szántó termőföld kataszteri tiszta jövedelme a Bugyi település átlagos kataszteri tiszta jövedelménél lényegesen kisebb, nem fogadható el, mert a felperes kérelme a kutatási műszaki üzemi tervben szereplő kutatási terület jóváhagyására irányult, nem pedig a kutatófúrások helyének jóváhagyására. A műszaki üzemi terv 1. pontja szerinti kutatással érintett terület nemcsak Bugyi település átlagos kataszteri tiszta jövedelménél alacsonyabb minőségi osztályú területet fedett le. A felperes érvelésével szemben kiemelendő, hogy a jóváhagyásra benyújtott műszaki üzemi terv 1. pontja tartalmazza a kutatási területet, a 4.1. pedig a fúrások, vagyis a kutató-létesítményeik helyeit, a felperes jóváhagyás iránti kérelme azonban nemcsak a fúrásokkal érintett ingatlanokra, hanem a teljes kutatási területre vonatkozott, így a II. rendű alperes vizsgálódási kötelezettsége nemcsak a fúrásokkal érintett, hanem a teljes kutatási területre vonatkozott. A felperes alaptalanul hivatkozott arra is felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy a felperesi tevékenység tárgyául szolgáló ingatlanok termőföldminőségét a II. rendű alperes nem vizsgálta, mert erre vonatkozó részletes okfejtés található a másodfokú szakhatósági állásfoglalásban. Mindemellett a Tftv. 8. § (3) bekezdésére figyelemmel helytállóan vizsgálta és vette figyelembe a II. rendű alperes azt a felperes által szintén nem cáfolt tényt is, hogy Bugyi településen kellő mennyiségben (1011,3885 ha-ban) rendelkezésre áll még igénybe nem vett, de megkutatott és bányatelek jogi jelleggel fedett terület.
[14] Erre figyelemmel tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy kizárólag a fúrásokkal érintett ingatlanok termőföldminősége vizsgálandó, ahogyan abban is, hogy az eljárt szakhatóságok jóváhagyás megtagadásának egy jövőbeli engedélyezési eljárás, illetve tevékenység az oka. A Magyar Bányászati és Földtani Szolgálatról szóló 161/2017. (VI. 28.) Korm. rendelet 3. számú melléklete előírja a kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárás során vizsgálandó szakkérdéseket, a Tftv. 7. § (2) bekezdése szerint pedig az ingatlanügyi hatóság a termőföld mennyiségi védelme érdekében fellépve jár el földvédelmi szakhatóságként. A jogalkotó tehát már a kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyására irányuló eljárásban vizsgálni és értékelni rendelte a termőföldvédelmi szempontokat.
[15] Rámutat végül arra a Kúria, hogy a felperesi álláspont elfogadása azt eredményezné, hogy a kutatási műszaki üzemi terv jóváhagyását nem lehetne megtagadni a jobb minőségű termőföldekre vonatkozó kutatási cél és terv ellenére sem, ha a kutató létesítmények elhelyezését az átlagosnál gyengébb minőségű termőföldek igénybevételével tervezné a bányavállalkozó, ami a Tftv. 8. §-a szerinti termőföldvédelem teljes mértékű kiüresedését eredményezné, a jogszabály ilyen módon történő megkerülésével.
[16] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Kp. 99. § (3) bekezdése és 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv.II.37.604/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás