BÜ BH 2020/294
BÜ BH 2020/294
2020.10.01.
Amennyiben a részletfizetést engedélyező végzés meghozatalára a pénzbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatása után – tehát törvényi tilalom ellenére – került sor, az azt korrigáló végzés e tárgyban hozott újabb végzésnek tekintendő, ezért az ellene bejelentett fellebbezés a törvényben kizárt. A bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog – ha azzal élnek is – nem jelent felülbírálati kötelezettséget, a törvényben kizárt fellebbezés elbírálásának nincs helye [Bv.tv. 42. § (4) bek., 44. § (3) és (4) bek.; Be. 588. § (1) bek., 597. § (1) bek.].
[1] A törvényszék a 2012. március 8. napján kihirdetett és – a Kúria mint harmadfokú bíróság ítélete folytán – 2014. június 19. napján jogerőre emelkedett ítéletével az I. r. terheltet társtettesként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont ba), bc) alpont, (4) bek. b) pont], és társtettesként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt mint többszörös visszaesőt, halmazati büntetésül 2 év 6 hónap fegyházbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra, valamint 50 napi tétel – 100 000 forint/napi tétel összegű –, mindösszesen 5 000 000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
[2] A törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja – a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok által is igazoltan – a 2015. január 12. napján meghozott végzésével az I. r. terhelttel szemben kiszabott 5 000 000 forint pénzbüntetést ötven nap, fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre változtatta át. A végzés indokolása szerint a terhelt a pénzbüntetést felhívás ellenére nem fizette meg.
[3] Az I. r. terhelt a szabadságvesztést, valamint a feltételes szabadság megszüntetése folytán a korábbi szabadságvesztésből hátralévő részt 2019. április 8. napjával kitöltötte.
[4] A törvényszék a terhelt védőjének kérelmére a 2019. május 13. napján meghozott és 2019. május 30. napján véglegessé vált végzésével az I. r. terhelt részére részletfizetést engedélyezett az 5 000 000 forint pénzbüntetés megfizetésére.
[5] Ezt követően a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja 2019. július 31. napján megkereséssel élt az alapügyben első fokon eljárt bírósághoz a részletfizetést engedélyező végzés hatályon kívül helyezése érdekében. Átiratában jelezte, hogy miután a pénzbüntetés időközben átváltoztatásra került, a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (továbbiakban: Bv.tv.) 42. § (4) bekezdése alapján nincs helye a pénzbüntetés megfizetésére halasztás vagy részletfizetés engedélyezésére. Az I. r. terheltet a szabadságvesztés végrehajtása érdekében európai elfogatóparancs alapján kerítették kézre, az eljárásban a specialitás szabályainak alkalmazásáról nem mondott le, ezért az európai elfogatóparancsban nem szereplő pénzbüntetés helyébe lépett szabadságvesztés foganatbavételére legkorábban a terhelt szabadságvesztésből történt szabadulását követő negyvenhatodik napon kerülhet sor.
[6] A törvényszék a 2019. szeptember 30. napján meghozott végzésével a Bv.tv. 42. § (4) bekezdésére hivatkozással a részletfizetést engedélyező végzését hatályon kívül helyezte. Végzésében az ügyész, a vádlott és a védő részére fellebbezési jogot biztosított azzal, hogy az esetleges jogorvoslati kérelmet a határozat kézbesítésétől számított nyolc napon belül lehet bejelenteni.
[7] A végzés ellen az I. r. terhelt élt fellebbezéssel hatályon kívül helyezés és a részletfizetést engedélyező végzés hatályában történő fenntartása érdekében.
[8] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2020. január 27. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével a terhelt által bejelentett fellebbezést mint a törvényben kizárt fellebbezést elutasította.
[9] Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a Bv.tv. 44. § (4) bekezdése értelmében a pénzbüntetés tekintetében a halasztás vagy részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, ezért a törvényszék tévesen biztosított jogorvoslati jogosultságot a részletfizetés engedélyezésére vonatkozóan hozott újabb határozat ellen. Ebből következően az I. r. terhelt a törvényben kizárt fellebbezéssel élt, amelyet – az elsőfokú bíróságnak a Be. 588. § (1) bekezdésében írtakkal kapcsolatos mulasztását pótolva – a másodfokú bíróságnak érdemi vizsgálat nélkül el kellett utasítania.
[10] A végzés ellen az I. r. terhelt jelentett be fellebbezést, amelyet részletesen indokolt. Álláspontja szerint nem volt „érvényes átváltoztatott szabadságvesztése”, mert akkor nem szabadulhatott volna a szabadságvesztés-büntetésből. A kiadatási eljárásban a specialitás szabályainak megfelelően csak az európai elfogatóparancsban feltüntetett szabadságvesztés és a korábbi szabadságvesztésből fennmaradó tartam végrehajtása érdekében került sor az átadására. Amennyiben pedig nem volt érvényes átváltoztatás, akkor értelemszerűen a törvényszék részletfizetést engedélyező sorszámú végzése törvényes és hatályos, hiszen adható részletfizetés.
[11] Mindezek alapján az I. r. terhelt a kiadatásával kapcsolatos ügyiratok beszerzését, a pénzbüntetést szabadságvesztésre átváltoztató végzés „hatályon kívül helyezése” körülményeinek tisztázását, továbbá a törvényszék pénzbüntetés megfizetésére részletfizetést engedélyező végzésének hatályában fenntartását kérte. Annak igazolására, hogy az engedélyezett részletfizetést megkezdte, fellebbezéséhez e feladóvevények másolatát csatolta.
[12] A Legfőbb Ügyészség a fellebbezést nem találta alaposnak. Azt indítványozta, hogy a Kúria az ítélőtábla végzését helyes indokainál fogva hagyja helyben.
[13] A terhelt fellebbezése alaptalan, a Legfőbb Ügyészség álláspontja megalapozott.
[14] A Kúria mind az ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzésében, mind a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal maradéktalanul egyetértett. Az ítélőtábla a fellebbezéssel támadott végzésének indokolásában helyesen mutatott rá, hogy a Bv.tv. tartalmaz a perbíróság hatáskörébe tartozó rendelkezéseket is, amelyek részben a már jogerős ügydöntő határozatok végrehajtásához kötődnek. Ilyen például a Bv.tv. 42. §-a szerinti halasztás és részletfizetés engedélyezése pénzbüntetés esetén. Ennek megfelelően az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően előterjesztett halasztás vagy részletfizetés iránti terhelti kérelmeket is a perbíróság bírálja el, és arra a Bv.tv. alapján, a 44. § (3) bekezdésében meghatározott eljárásrendben kell sort keríteni. A felhívott törvényhely értelmében ez esetben a Be. XCIV. Fejezete szerinti egyszerűsített felülvizsgálat szabályait kell értelemszerűen alkalmazni azzal, hogy a pénzbüntetés tekintetében a halasztás vagy a részletfizetés engedélyezése tárgyában hozott nem ügydöntő végzés ellen nincs helye fellebbezésnek [Bv.tv. 44. § (3)–(4) bek.].
[15] Mindez vonatkozik arra az esetre is, amikor a törvényi tiltás folytán – a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatását követően – a pénzbüntetés megfizetésére részletfizetés nem engedélyezhető [Bv.tv. 42. § (4) bek.].
[16] Amikor a törvényszék végzésével a korábbi végzését hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy a Bv.tv. 42. § (4) bekezdésére figyelemmel a részletfizetés engedélyezésére törvénysértően került sor, ismételten a részletfizetés iránti kérelem elbírálásáról hozott – ezúttal elutasító tartalmú – döntést, mert a törvény a kérelem teljesítését az adott büntetés-végrehajtási helyzetben nem teszi lehetővé. Ebből következően a törvényszék ez utóbbi végzését is a Bv.tv. 44. §-ában szabályozott eljárásrendben – a Be. XCIV. Fejezete szerinti egyszerűsített felülvizsgálati eljárás rendelkezéseinek alkalmazásával, de a Bv.tv. 44. §-ában írt eltérő szabályok mentén – hozta meg, amely ellen a törvény a jogorvoslat lehetőségét a fentebb idézettek szerint kizárja.
[17] Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban a Be. rendelkezéseit a XCIV. Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ebből következően azokban az eljárási kérdésekben, amelyekre a XCIV. Fejezet más szabályokat nem ír elő, a Be. vonatkozó egyéb rendelkezései eltérés nélkül irányadók. Ezért a jelen ügyben is alkalmazandó az az egyéb eljárási szabály, amely szerint ha az elsőfokú bíróság a Be. 588. § (1) bekezdésének előírása ellenére elmulasztja a törvényben kizárt, az arra nem jogosulttól származó, vagy az elkésett fellebbezés elutasítását, ezt a mulasztást a másodfokú bíróságnak a Be. 597. § (1) bekezdése alapján – a Be. 598. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tanácsülésen hozott – végzésben pótolnia kell. A végzés annak megállapítását jelenti, hogy az első fokon hozott ügydöntő határozat elleni fellebbezés érdemben nem bírálható el, ezért az jogerőre emelkedik.
[18] A másodfokú bíróság így meghozott végzése a másodfokú eljárásban első fokon hozott olyan nem ügydöntő végzés, amely ellen az elsőfokú eljárásban is fellebbezésnek lenne helye. Ezért fellebbezéssel támadható [Be. 614. § (1) bek.].
[19] A bíróság által tévesen biztosított fellebbezési jog – ha azzal élnek is – nem jelent felülbírálati kötelezettséget, a törvényben kizárt fellebbezés elbírálásának nincs helye (BH 2011.276.).
[20] A törvényszék utóbb hozott végzése ellen tévesen biztosított fellebbezési jogot, ebből pedig az következett, hogy az I. r. terhelt törvényben kizárt fellebbezésének elutasítását elmulasztotta. Ezt a mulasztást – a Be. 597. § (1) bekezdése szerint – a másodfokon eljárt ítélőtábla pótolta, és a kifogásolt végzésében a terhelt fellebbezését a törvény kötelező rendelkezése alapján érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[21] Minderre tekintettel az ítélőtábla jogorvoslattal támadott végzése törvényes, megváltoztatására törvényes indok nincs. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az I. r. terhelt fellebbezése alapján sem a pénzbüntetést szabadságvesztésre átváltoztató, sem a részletfizetést engedélyező, majd elutasító végzések érdemi felülvizsgálatára sem kerülhet sor.
[22] A kifejtettek alapján a Kúria – a Be. 614. § (4) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzését a Be. 614. § (1) bekezdése értelmében, figyelemmel a (3) bekezdés b) pontjára, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. II. 374/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás