BÜ BH 2020/30
BÜ BH 2020/30
2020.02.01.
Emberkereskedelem – és nem kényszermunka – bűntette valósul meg, ha a munkavégzésre kényszerítés kiszolgáltatott személy sérelmére, e helyzetének a kihasználásával, előny szerzése érdekében történik, és az elkövető kizsákmányolás céljából sértetteket toboroz, szállít és elszállásol [Btk. 192. §, 193. §].
[1] A járásbíróság a 2018. január 11. napján meghozott és kihirdetett ítéletével
[2] - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 7 rendbeli, társtettesként elkövetett kényszermunka bűntettében [Btk. 193. § (1) bek., (2) bek. a) pont], 2 rendbeli, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek. és (9) bek. a) pont], valamint 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntettében [Btk. 194. § (1) bek., (2) bek. b) és c) pont]. Ezért, valamint a terhelttel szemben korábban alkalmazott próbára bocsátással elbírált garázdaság bűntette [1978. évi IV. törvény – a továbbiakban: korábbi Btk. – 271. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt – halmazati büntetésül – 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra;
[3] - a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 7 rendbeli, társtettesként elkövetett kényszermunka bűntettében [Btk. 193. § (1) bek., (2) bek. a) pont], kényszermunka bűntettének kísérletében [Btk. 193. § (1) bek.], és 2 rendbeli, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek. és (9) bek. a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra;
[4] - a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki 5 rendbeli, társtettesként elkövetett kényszermunka bűntettében [Btk. 193. § (1) bek., valamint (2) bek. a) pont], és 2 rendbeli, társtettesként elkövetett súlyos testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek. és (9) bek. a) pont]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[5] Emellett rendelkezett a bűnügyi költségről, valamint a II. r. terhelttől lefoglalt gépkocsi értékesítéséből származó 425 000 forintot elkobozta.
[6] A mindhárom terhelt tekintetében védelmi fellebbezések alapján másodfokon eljárt törvényszék a 2018. október 18. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében megváltoztatta: a terheltek kényszermunka bűntetteként értékelt cselekményeit a Btk. 193. § (1) bekezdése szerint minősítette, melyből a III. r. terhelt egyet tettesként követett el. A testi épség elleni cselekmények társtettesi minősítését mellőzte. Az I. r. terhelt személyi szabadság megsértése bűntetteként értékelt cselekményeinek a Btk. 194. § (2) bekezdés c) pontja szerinti minősítését mellőzte. Ugyancsak mellőzte az I. r. terhelttel szemben korábban hozott próbára bocsátó rendelkezés hatályon kívül helyezését és a próbára bocsátás megszüntetését, valamint e terhelttel szemben garázdaság bűntette [korábbi Btk. 271. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt a büntetés kiszabását. Az I. r. és a II. r. terhelt szabadságvesztését egyaránt 3 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 4-4 évre, a III. r. terhelt szabadságvesztését 2 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 3 évre enyhítette; egyúttal a II. r. terhelttel szemben 1 420 400 forint, a III. r. terhelttel szemben 2 250 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el. Egyebekben az elsőfokú ítéletet mindhárom terhelt tekintetében helybenhagyta.
[7] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás a következő.
[8] A terheltek rokoni viszonyban állnak egymással. Az I. r. és a II. r. terheltek élettársak, az I. r. terhelt pedig a III. r. terhelt gyermeke.
[9] A II. r. és a III. r. terheltek a vádbeli időszakban bejelentett, állandó munkahellyel és jövedelemmel nem rendelkeztek. Az I. r. terheltnek volt munkaviszonya 2010. március és 2010. július hónap között, valamint 2011. november és 2011. december hónapokban. Az I. r. terhelt néhány hónapos közfoglalkoztatási jogviszonnyal rendelkezett 2013. december és 2014. március hó között, az ezen kívül eső időszakban nem volt bejelentett, állandó munkahelye és jövedelme.
[10] Az I. r. és a II. r. terheltek eltartásában ugyanakkor két kiskorú gyermek van. Egy gyermek az I. r. terhelt korábbi kapcsolatából született, egy gyermek az I. r. és a II. r. terheltek közös gyermeke.
[11] A terheltek a hosszabb elkövetési időszakban legális, bejelentett munka nélkül kívánták megélhetésüket biztosítani kiszolgáltatott, rászoruló emberek felhasználásával oly módon, hogy különböző helyeken hajléktalan személyeket kutattak fel, akiket magukhoz költöztettek, azután saját hasznukra koldultattak. A terheltek azzal az ígérettel, hogy könnyű munkát – plakátragasztást, ház körüli tevékenységet – tudnak adni a sértetteknek, illetve eltartásukról gondoskodnak, a sértetteket a lakásukra hívták, és elszállásolták, ám ígéretük ellenére nem munkát adtak számukra, hanem koldulásra vették rá, illetve kényszerítették őket.
[12] Azzal, hogy a terheltek a sértetteknek segítettek a szociális járadék megszerzéséhez szükséges feltételeket megszerezni, a saját megélhetésük forrását teremtették meg, mivel a járadékokat, illetve nyugdíjat teljesen vagy nagyrészt elvették a sértettektől. A sértettek hajléktalanként jövedelem nélkül kiszolgáltatott helyzetben voltak. A terheltek valamennyi sértettnek lakhatást, ház körüli munkát, ellátást ígértek, mely általánosságban tisztességes ellátásnak számít. Amikor a helyzetüket, fogyatékosságukat kihasználva utcán kell koldulniuk, ez további megalázásnak tekinthető kilátástalan helyzetükben. A sértetteket a létük biztosításának ígéretével megtévesztették.
[13] A sértettek többen laktak egy helyiségben, amikben csak a legszükségesebb tárgyak voltak. Látták, hallották vagy elmondták egymásnak, ami történt velük. Így szereztek tudomást arról, hogy miként beszélnek, hogyan viselkednek a terheltek a társaikkal, vagy melyik sértettet bántották, fenyegették. Ez a tudomásszerzés elég volt a kiszolgáltatott helyzetben élő sértetteknek, hogy a terheltektől féljenek, ne kerüljenek konfliktusba velük, hiszen nem volt a környezetükben olyan személy, aki megvédte volna őket, vagy valamilyen megoldást tudott volna nyújtani számukra.
[14] A terheltek többnyire E. város területén, illetve külföldön – Ausztriában és Németországban – koldultatták a sértetteket. A szerzett pénzt naponta elvették a sértettektől és a jövedelemmel nem rendelkező terheltek önmagukat, illetve családtagjaikat ebből a pénzből tartották el. A terheltek az egyes sértettek sérelmére elkövetett cselekményeiket egymás tevékenységéről tudva, közösen valósították meg.
[15] A terheltek a következő bűncselekményeket az alábbi sértettek sérelmére követték el.
[16] A III. r. terhelt 2012 őszén – pontosabban meg nem határozható időben – találkozott B. I.-vel, B. M.-mel és B. Zs.-vel, amikor azok kukáztak. Felajánlotta nekik, hogy ház körüli segítségért cserébe lakjanak nála, amit elfogadtak, de a két nő nem maradt ott sokáig, míg B. I. ott maradt, és ott lakik jelenleg is.
[17] Ezután 2012 novemberében az I. r. és a II. r. terheltek E.-ben megállították B. M.-et és B. Zs.-t, majd könnyű házimunka ígéretével és fenyegetéssel is megpróbálták rávenni arra, hogy beszálljanak az autójukba. A sértettek nem tettek eleget a felhívásnak, ezért az I. r. terhelt belökte őket a kocsiba, és egy házba vitték a sértetteket. Az ingatlanban egy kamrából kialakított helyiségben szállásolták el B. M.-et és B. Zs.-t, valamint velük együtt B. I. sértettet is. Az ígért házimunka helyett az I. r. terhelt egy kartonpapírt akasztatott a sértettek nyakába. A táblán „Kérem segítsenek, dobjanak!” felirat szerepelt, majd B. M.-et egy tolókocsiba ültetve az utcán koldultatták.
[18] A sértettek többször próbáltak ellenszegülni, ám ekkor az I. r. terhelt veréssel fenyegette, illetve bántalmazta is őket, a ház kapuját zárva tartotta. A sértettek csak a ház udvarára tudtak kimenni, az utcára csak a terheltek tudtával, vagy az ő kíséretükben mehettek, és csakis koldulás céljából; így hagyhatták el a házat. A városban külön voltak elhelyezve, külön koldultak, egymást nem akarták elhagyni, így maradtak. Miután nem mentek el a terheltektől, egy idő után már a kulccsal kinyithatták a kaput, kimehettek, de a kulcsot a postaládába kellett dobni, és csengetésre engedték be őket.
[19] 2013. év elején, illetve május hó folyamán az I. r. és a II. r. terheltek a sértetteket 22 napra Bécsbe vitték, és ott koldultatták. 2013. július hó 1. napja és 2013. július hó 7. napja közötti időben az I. r. és a III. r. terhelt ismét Bécsbe vitte a sértetteket és ott újra koldulásra kényszerítették.
[20] A sértettek az időjárástól függetlenül kint ültek az utcán. A koldulás során szerzett bevételt teljes egészében átadták a terhelteknek. 2013. augusztus hó 2. napján B. M. és B. Zs. sértettek templomba mentek, ahová nem követték őket a terheltek, s így mindketten megszöktek.
[21] A terheltek kihasználták a két sértett befolyásolhatóságát, sodorhatóságát, egymáshoz való ragaszkodásukat is.
[22] S. I. sértett – akinek bal lábát lábfej-középben korábban csonkolták – 2011. évben ismerkedett meg az I. r. és a II. r. terhelttel. Először a II. r. terhelt és szülei családi házában lakott kb. négy éven keresztül, ahol a II. r. terhelt felajánlotta neki, hogy menjen ki vele külföldre koldulni, mert ők ebből élnek. S. I. sértett először ezt elutasította, de később az ajánlatot elfogadva a II. r. terhelttel ment. Németország több városában koldult – az eljárás során ismeretlenül maradt – személlyel együtt. A II. r. terhelt végig felügyelte a sértettet és társát. Időnként odament hozzájuk, és elvette az addig kapott pénzt, ami naponta összesen mintegy 70-80 euró volt. Alkalmanként 10-12 napot töltöttek külföldön koldulással.
[23] S. I. sértett E.-ben, illetve néha M.-en is koldult, majd körülbelül egy hét itthon tartózkodás után a II. r. terhelt S. I. sértettet ismét külföldre – főként Németországba – vitte és ott újra koldultatta.
[24] A 2012. év végi ünnepek körül – pontosabban nem meghatározható időben – S. I. sértettet az I. r. és a III. r. terhelt Bécsbe vitte, ahol több napon keresztül B. M. és B. Zs. sértettekkel együtt koldulniuk kellett. A sértettek a hideg időjárás ellenére kint ültek az utcán, éjszaka S. I. sértett pedig egy padon aludt a szabad ég alatt.
[25] 2013. január hó 7. napján S. I. sértett kórházba került, mert a korábban amputált bal lábfeje az időjárási viszontagságok és a nem megfelelő higiénés körülmények miatt kisebesedett. 2013. április hó 11. napján a bal lábát lábszár magasságban amputálták. S. I. sértett 2013 januárjában, majd 2013. április hó 5. napjától 2013. július hó 17. napja közötti időben feküdt a kórházban súlyos alsó végtagi érszűkület, érelzáródás következtében kialakult végtagüszkösödés miatt. A kórházi beutalást a bal alsó végtag amputációs sebének felszakadása, üszkösödése, a bal lábfej súlyos keringési zavara indokolta.
[26] S. I. sértett bal alsó végtagi reamputációja rendkívül súlyos érelmeszesedés talaján kialakult érelzáródás okozta üszkösödés miatt volt indokolt. A sértett állapotának rosszabbodásához hozzájárult a nem megfelelő ellátás, a nem megfelelő időjárási körülmények és higiénés viszonyok között való foglalkoztatás.
[27] Az I. r. és a II. r. terhelt a kórházban többször felkeresték S. I. sértettet, és rávették arra, hogy a kórházi kezelést követően újra kimenjen külföldre koldulni. S. I. sértett mivel nem volt hol lakjon, és félt, hogy a kórházi kezelés után az utcára kerül, ezért beleegyezett a terheltek kérésébe, és 2013. július hónap végén néhány napon át Bécsben koldult.
[28] G. J. sértett szintén hajléktalan életmódot folytatott. Először E.-ben hajléktalanszállón lakott, majd onnan kiköltözött. 2013. augusztus hó 20. napján az I. r. és a II. r. terhelt megszólították, és elhívták lakásukra azzal, hogy náluk tisztálkodhat. Ezzel a terhelteknek valójában az volt a céljuk, hogy koldultassák a sértettet. Kb. egy hét után a II. r. terhelt közölte G. J. sértettel, hogy ki kell ülnie koldulni, majd a pénz egy részét át kell adnia neki. A II. r. terhelt G. J. sértettet naponta kivitte autóval E. város különböző pontjaira, ahol egy tolókocsit adott G. J. sértettnek, abba beleültette és így koldultatta. G. J. sértett naponta átlagosan 1500 forintot adott át a II. r. terheltnek, havonta összesen mintegy 45 000 forintot. G. J. sértett 25 000 forint segélyt kapott havonta, melyből 10 000 forintot átadott önként a II. r. terheltnek az ellátás fejében. G. J. sértett 2014. június hónap végéig „dolgozott” ily módon a terhelteknek.
[29] L. Zs. sértettet 2014. április hónap végén kereste meg az I. r. és a II. r. terhelt M.-en, ahol hajléktalanként élt. Semmilyen jövedelme nem volt, koldult és kukázott, ebből tartotta el magát. A terheltek közölték a sértettel, hogy E.-be vinnék, ahol koldulnia kellene, cserébe szállást és ellátást kap majd. L. Zs. sértett ebbe beleegyezett, majd az I. r. és a II. r. terhelt E.-be vitte. Másnap a II. r. terhelt kivitte a városba L. Zs. sértettet, ahol egy kisszéken ülve, táblával a nyakában koldult. A táblán „Beteg vagyok, munkám nincsen” felirat volt. Naponta 1000-2500 forint közötti összeget szedett össze ily módon, aminek a kisebb részét megtartotta magának, a többit pedig átadta a II. r. terheltnek.
[30] J. Cs. sértettet 2014. évben a III. r. terhelt felesége hívta a házukba, akivel korábbról ismerték egymást. J. Cs. sértettnek mindkét lábát 1983. évben amputálták. Tolókocsiba kényszerült. Hajléktalanként E.-ben az utcán élt, rokkantnyugdíja 80 000 forint körül volt. Kb. fél év elteltével a III. r. terhelt felvetette J. Cs. sértettnek, hogy menjen ki vele külföldre, ott zenéljenek és a sértett kolduljon. J. Cs. sértett ebbe beleegyezett. Ezt követően a III. r. terhelt tulajdonát képező személygépkocsival – melyet a III. r. terhelt vezetett – rendszeresen kijártak Németországba B. I.-vel együtt. Ez a tevékenység még 2014 őszéig folytatódott. Kint létük alatt mindhárman az autóban aludtak. Napközben J. Cs. sértett egy tolókocsiban ülve koldult, illetve együtt zenéltek, az ebből származó pénzt teljes egészében átadta a III. r. terheltnek.
[31] M. J. sértett kb. 2002. év óta hajléktalan volt. 2010. évben fagyásos sérülések miatt mindkét lábát lábszár magasságban, valamint a bal kéz II., III. és IV. ujj végpercét amputálták. M. J. sértett 2012 tavaszán került kapcsolatba az I. r. és a II. r. terheltekkel, akik felajánlották neki, hogy lakjon náluk, cserébe pedig kolduljon nekik. 2012. május végén M. J. sértett a terheltek házába költözött, majd őt és J. Cs. sértettet a III. r. terhelt a Németországba szállította, ahol J. Cs. sértett megtanította M. J. sértettet koldulni.
[32] Ezt követően M. J. sértett rendszeresen járt Bécsbe, Salzburgba, Linzbe, Ulmba és Freiburgba, ahová őt és J. Cs. sértettet a III. r. terhelt szállította mikrobusszal. Külföldön valamennyien kocsiban aludtak, naponta reggel 8-tól este 8-ig kint kellett ülniük az utcán évszaktól és időjárástól függetlenül, és koldulniuk kellett. A pénzből ennivalót, cigarettát és napi 2 liter bort kaptak. A koldulásból származó pénzt 3 óránként leadták a III. r. terheltnek.
[33] A külföldi utakra alkalmanként az I. r. és a II. r. terhelt is velük ment, ők a sértetteket figyelték. M. J. sértett 2013 őszéig lakott a terhelteknél. Ez alatt rendszeresen koldulni járt, és többször volt kórházban. 2012 decemberében mindkét lábszárcsonkon kialakult fekélyek miatt kezelték. 2013 júliusában a jobb lábszárcsonkon kialakult seb szétválás miatt a comb középső-alsó harmad határán reamputációt végeztek. 2013 szeptemberében a bal lábszárcsonkon kialakult sipolyozó seb miatt a bal comb középső-alsó harmad határán végeztek reamputációt.
[34] Két sértett – S. I. és M. J. – esetében a nem megfelelő ellátás következtében további végtag-reamputációra került sor. Az állapot rosszabbodásához nem volt szükség fagypont alatti hőmérsékletre, elegendő a hosszabb ideig nem megfelelő hőmérsékleten tartózkodás. Mivel a külföldi zenélés során a sértettek napokig a kocsiban aludtak, nem volt megfelelő fűtés, így a hőmérséklet sem volt megfelelő. A higiénés körülmények sem voltak megfelelőek, így mindezek hozzájárultak a sértettek állapotának változásához, romlásához. Amennyiben a terheltek valóban gondoskodni kívántak a sértettekről, nem teszik ki olyan körülményeknek őket, amely miatt rosszabbodik az állapotuk.
[35] Sz. Z. sértett semmilyen jövedelemmel nem rendelkezett. 2014 márciusában ismerkedett meg a II. r. terhelttel, aki munkát ajánlott neki. Sz. Z. sértett ezt elvállalta, és a terheltek lakására költözött. Később a II. r. terhelt közölte a sértettel, hogy koldulnia kell az ott lakás és ellátás fejében. Sz. Z. sértett 2014. március és április hó folyamán lakott a terhelteknél. Ez idő alatt E.-ben koldult egy, az I. r. terhelt által készített kartonpapírral a kezében, amin „Munkanélküli vagyok, adakozzatok!” felirat szerepelt. A napi bevételt, kb. 1500 forintot teljes egészében átadta a II. r. terheltnek.
[36] A sértettek valamennyien kiszolgáltatott, szorult élethelyzetben voltak, illetve függtek a terheltektől. Egy részük azért, mert nem volt jövedelmük, illetve hajléktalanok voltak, mások pedig fizikailag is képtelenek voltak az önellátásra. A sértettek tisztában voltak azzal, hogy amennyiben nem tesznek eleget a terheltek elvárásainak, utcára kerülnek. Ezzel magyarázható, hogy fizikai korlátaikat túllépve, az időjárási viszontagságok ellenére is kint álltak, koldultak a terheltek javára.
[37] S. I. és M. J. sértetteknél az alacsony hőmérséklet már korábban okozott helyi lehűlést, fagyásos sérülést. Nevezettek esetében, mivel perifériás érbetegségben, alsó végtagi érszűkületben szenvedtek, a fagyásos sérülések fagypontnál magasabb, akár 10-15 Celsius-fokos hőmérsékleten is kialakulhattak, különösen szeles, nyirkos időben, nem megfelelő ruházat és lábbeli használata miatt, hóolvadásban való hosszabb álldogálás folytán, fagypont feletti hőmérsékleten. (A fagyásos sérülések legsúlyosabb formájában szövetelhalás – üszkösödés – keletkezik.)
[38] A terheltek lakásain tartott házkutatás során műlábakat és tolókocsikat találtak. Lefoglalásra került a gépjármű, amellyel az I. r. és a II. r. terhelt a sértetteket koldulni szállította E.-ben és külföldre.
[39] K. P. I. sértett családi okok miatt hajléktalanná vált, hajléktalanszállón lakott. Nyugdíjából és üvegek gyűjtéséből élt. 2013. évben – pontosabban meg nem határozható időben – a II. r. terhelt megszólította és felajánlotta neki, hogy némi munka ellenében hozzájuk költözhet.
[40] K. P. I. sértett 2013. július hó 16. napján a II. r. terhelt szüleihez költözött. Az ott lakásért és az ellátásért cserébe K. P. I. sértett megengedte, hogy a havi 140 000 forint nyugdíját id. N. J. és felesége meghatalmazással, havonta, készpénzben felvegyék. K. P. I. sértett ezenkívül házi munkát is végzett az N. családnál, és továbbra is üvegeket gyűjtött a városban.
[41] 2014. év február hónapban a II. r. terhelt és id. N. J. a II. r. terhelt tulajdonában lévő mikrobusszal K. P. I. sértettet és még három másik, az eljárás során ismeretlenül maradt, id. N. J.-éknél lakó személyt Bécsbe utaztatták. Ott a II. r. terhelt egy német nyelven írott táblát adott K. P. I.-nek és felszólította, hogy azzal kolduljon. K. P. I. sértett nem akart kéregetni, ezért megszökött a csoporttól, majd egy év elteltével, 2015. évben tért haza Magyarországra, ahol ismét id. N. J. házában lakott. K. P. I. sértett külföldi tartózkodása alatt a Magyarországon folyósított nyugdíját id. N. J.-né vette fel. 2016. év márciusában K. P. I. a terheltek számára ismeretlen helyre költözött.
[42] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a megyei főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt az I., II. és III. r. terheltek terhére a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján arra hivatkozással, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terheltekkel szemben – cselekményeik törvénysértő minősítése miatt – törvénysértő büntetést szabott ki.
[43] A felülvizsgálati indítvány szerint a terheltek szabadság és emberi méltóság elleni cselekményeinek kényszermunka bűntetteként való minősítése téves. Helyesen az I., II. és III. r. terhelteknek
- a tényállás 1. pontjában írt cselekménye 2 rendbeli, társtettesként elkövetett, a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés b) és i) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő emberkereskedelem bűntettének,
- a tényállás 2. és 6. pontjában írt cselekményei 2 rendbeli, társtettesként, folytatólagosan elkövetett, a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés i) pontja szerint minősülő emberkereskedelem bűntettének,
- az I. és a II. r. terheltnek a tényállás 3., 4. és 7. pont alatti cselekményei 3 rendbeli, társtettesként, folytatólagosan elkövetett, a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés i) pontja szerint minősülő emberkereskedelem bűntettének,
- a II. r. terheltnek a tényállás 8. pontjában írt cselekménye a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés i) pontja szerint minősülő emberkereskedelem bűntette kísérletének, végül
- a III. r. terheltnek a tényállás 5. pontjában írt cselekménye folytatólagosan elkövetett, a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés i) pontja szerint minősülő emberkereskedelem bűntettének minősül,
mely cselekményeket a terheltek bűnszervezetben követték el.
[44] Felülvizsgálati indítványában a főügyészség kifejtette: a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott emberkereskedelem bűntettét az követi el, aki mást kizsákmányolás céljából – egyebek mellett – toboroz, szállít, elszállásol. A kizsákmányolás fogalmát e törvényhely alkalmazásában a Btk. 192. § (8) bekezdése határozza meg. Aszerint kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával előny szerzésére törekvés.
[45] Jelen ügyben – az ügyészség álláspontja szerint – a terheltek a sértettek kiszolgáltatott helyzetben tartását valósították meg a sértettek már meglévő kiszolgáltatott helyzetének – a hajléktalanság és a kilátástalan anyagi helyzet – fenntartásával és az abból való kilábalás akadályozásával. A sértettek más elfogadható választási lehetőség hiányában kénytelenek voltak alávetni magukat a koldultatásuk révén való kizsákmányolásuknak. Az ilyen kiszolgáltatott helyzetben lévő sértett nem adhat érvényes beleegyezést az emberi méltóságát, személyi szabadságát sértő bűncselekmény elkövetésébe.
[46] A főügyészség felülvizsgálati indítványa szerint megállapítható, hogy a terheltek a sértettek kiszolgáltatott helyzetben tartásával anyagi haszonszerzésre törekedtek. A sértetteket könnyű munka ígéretével – valójában koldultatási célzattal – toborozták, de a jogerős ítéleti tényállás alapján a terheltek általi szállításuk és elszállásolásuk is megállapítható.
[47] A Btk.-nak a 2019. évi LXVI. törvénnyel 2019. július 10. napján történt módosítását megelőzően előterjesztett indítvány szerint a terheltek cselekményeiket bűnszervezetben követték el. A sértetteket hosszú időn keresztül, összehangoltan koldultatták, a részcselekményeket egymás között megosztották. Így egymás tevékenységéről tudva biztosították a koldulás végzésének helyét, a sértettek felkutatását, toborzását, szállítását, elszállásolását, a tevékenység ellenőrzését és a haszon megszerzését; mindezt úgy, hogy tevékenységük a hatóságok előtt rejtve maradjon.
[48] Az üzletszerű elkövetés – mint az emberkereskedelem minősítő körülménye – kapcsán a főügyészség utalt arra, hogy a II. és III. r. terheltek a vádbeli időszakban egyáltalán nem rendelkeztek legális jövedelemmel. Az I. r. terhelt is csupán néhány hónapig állt közfoglalkoztatási jogviszonyban. Magukat és családjukat a sértettek által összekoldult, és tőlük elvett pénzből tartották el.
[49] Az indítvány szerint a jogerős ítéletben a terheltek cselekményeinek törvénysértő minősítése törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett. Az emberkereskedelem szóban lévő minősített eseteinek büntetési tétele a Btk. 192. § (3) bekezdése szerint minősülő cselekmény esetén kettőtől nyolc évig, a hivatkozott törvényhely (4) bekezdése szerint minősülő cselekmény esetén öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, mely büntetési tételek felső határa a bűnszervezetben való elkövetésre tekintettel – a Btk. 91. § (1) bekezdése értelmében – a kétszeresére emelkedik. A büntetési tétel így – a halmazatra is tekintettel, valamennyi terhelt esetében öt évtől huszonöt évig terjedő szabadságvesztés, aminek a Btk. 80. § (2) és (3) bekezdése szerint irányadó középmértéke tizenöt év.
[50] Azzal, hogy a bíróság jogerős ítéletében a terheltek cselekményeit törvénysértően, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett kényszermunka bűntetteként minősítette, a szabadságvesztések tartamát pedig az I. és II. r. terheltek esetében 3 év 6 hónapban, a III. r. terhelt esetében 2 év 6 hónapban határozta meg, a helyes minősítéshez képest törvénysértően enyhe büntetést szabott ki. Ez az ún. enyhítő szakasz [Btk. 82. § (1) és (2) bek.] alkalmazását feltételezné, ami nem állt a bíróság volt szándékában, és arra a jelentős tárgyi súlyú bűncselekmények többszörös halmazata esetében nem is lenne törvényes alap.
[51] A megyei főügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, és a Be. 20. § (1) bekezdés 6. pontjára figyelemmel a törvényszéket utasítsa a megismételt elsőfokú eljárás lefolytatására.
[52] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt – helyes indokainál fogva – fenntartotta és ugyancsak a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, valamint a törvényszék új elsőfokú eljárás lefolytatására utasítását indítványozta.
[53] Az I. r. terhelt védője az ügyészség felülvizsgálati indítványa kapcsán észrevételezte, hogy azt bizonyítékok nem támasztják alá, iratellenes. Az I. r. terhelt bejelentett munkahellyel rendelkezett. Ezen túl házhoz járt fodrászkodni, és családja régiségkereskedői tevékenységéből is jövedelemben részesült. A házban lakó sértettek ugyanazt ették, mint a terhelt családja. Lakhatásukat az átlagot legalábbis elérő körülmények között biztosították. „Minden tekintetben” aggályosnak és megalapozatlannak tartotta a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát és felülvizsgálati indítványát. A sértetteket nem zárták be. A gépjárműbe tuszkolás kapcsán a sértettek bizonytalan, egymásnak, és más bizonyítékoknak is ellentmondó vallomásokat tettek. A sértettek még az eljárás tartama alatt is többször felkeresték az I. r. terheltet, hogy tőle segítséget kérjenek. Nincs adat arra, hogy az I. r. terhelt kényszerítette, fenyegette vagy bántalmazta volna a sértetteket, és tőlük pénzt vett volna el. Valójában – a roma hagyományoknak megfelelően – az élettársa mögött ballagott arra, amerre a II. r. terhelt járt, és így találkozott többször a sértettekkel, azonban őket csak élelmiszerrel segítette, a hajukat vágta le, vagy más módon segítette őket.
[54] A védő szerint az I. r. terhelt az emberkereskedelem törvényi tényállásának egyetlen elemét sem valósította meg, így büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg. Nem valósult meg bűnszervezet sem, mert nincs bizonyíték arra nézve, hogy a terheltek megegyeztek volna a bűncselekmények elkövetésében. A bűnszervezet magasabb fokú szervezettséget igényel, amelyben a tagok egymás között megosztják a feladatokat.
[55] Végül a védő észrevételezte, hogy az indítványt benyújtó ügyészség kényszermunka bűntette miatt emelt vádat a terheltekkel szemben, és azt végig e bűncselekmény miatt tartotta fenn. Az elsőfokú ítélettel szemben nem is fellebbezett a minősítés megváltoztatása érdekében.
[56] A III. r. terhelt védője az ügyészség indítványára tett írásbeli észrevételében a támadott ítéletek hatályában fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint az irányadó tényállásból sem az emberkereskedelem, sem a bűnszervezet törvényi tényállási elemei nem tűnnek ki. A jogi minősítést illetően a jogerős ítéletben kifejtettekkel egyetértett.
[57] A III. r. terhelt írásbeli észrevételében kifejtette, hogy sem az emberkereskedelem bűntettét, sem más bűncselekményt nem követett el. A sértetteket nem koldultatta. Németországba zenélni ment ki velük. A Kúria – a Be. 660. § (2) bekezdés a) pontja alapján – tájékoztatta a terhelteket és a védőket arról, hogy a terheltek terhére benyújtott felülvizsgálati indítványról nyilvános ülésen határoz, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül ezt indítványozza. Mivel az érdekeltek a nyilvános ülés megtartását nem kérték, a Kúria az ügyészség felülvizsgálati indítványát – a Be. 660. § (1) bekezdése alapján – tanácsülésen bírálta el.
[58] A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alapos.
[59] A Be. 648. § a) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt van helye. A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján valóban felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a cselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabott ki. Az ügyészség felülvizsgálati indítványában tehát törvényes felülvizsgálati okra hivatkozik, amely alapján a felülvizsgálati eljárás lefolytatásának helye van.
[60] A felülvizsgálati eljárásban a felülbírálat terjedelme nem teljes körű, hanem szigorúan a felülvizsgálati indítványhoz kötött. A Be. 659. § (5) bekezdése szerint a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. A Be. 659. § (6) bekezdése azonban a felülvizsgálatra okot adó, törvényben meghatározott eljárási szabálysértések vizsgálatára kiterjeszti a felülbírálatot, az indítvány tartalmától függetlenül.
[61] A büntető anyagi jog szabályainak a megsértésére alapozott felülvizsgálati indítvány alapján eljáró Kúria tehát mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján a terhelt(ek) bűnösségének megállapítása, illetve – miképp jelen ügyben – a cselekmény jogi minősítése megfelel-e a büntető anyagi jog szabályainak. Ugyanakkor a felülvizsgálati ügyben eljáró Kúria a Be. 659. § (6) bekezdésének kötelező rendelkezése alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott, a felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértések tekintetében akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
[62] A felülvizsgálati indítvány kiindulópontja az, hogy az irányadó – a jogerős ítéletben foglalt – tényállásban rögzített cselekmény minősítése az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt tekintetében törvénysértőnek tűnik. A Kúriának tehát elsőként azt kellett megvizsgálnia, hogy a tényállás e részében rögzített cselekmény miként minősül. E vizsgálat eredményeként lehet állást foglalni abban, hogy a jogerős ügydöntő határozatban megállapított cselekmény a kényszermunka bűntettével [Btk. 193. § (1) bek.] szemben minősülhet-e emberkereskedelem bűntettének [Btk. 192. § (2) bek.]. E tekintetben a további minősítés – az emberkereskedelem minősített eseteit illetően, illetve a bűnszervezetben elkövetés megállapíthatósága tekintetében – közömbös. Ha ugyanis az elbírált cselekmények emberkereskedelem bűntettének minősülhetnek, akkor a bíróságok hatáskör hiányában jártak el, miután az emberkereskedelem bűntette – mind az elsőfokú eljárás idején hatályos 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 16. § (1) bekezdés f) pont harmadik fordulata, mind pedig a 2018. július 1. napja óta hatályos Be. (2017. évi XC. törvény) 20. § (1) bekezdés 6. pont harmadik fordulata alapján – első fokon a törvényszék hatáskörébe tartozik.
[63] Amennyiben az adott cselekmény nem kényszermunka bűntettének, hanem emberkereskedelem bűntettének minősülhet, akkor az elsőfokú bíróságként eljárt járásbíróság a hatáskörét túllépte.
[64] A kényszermunka bűntettét az követi el, aki mást, annak kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, illetve erőszakkal vagy fenyegetéssel munkavégzésre kényszerít. A Btk. 193. § (1) bekezdésében meghatározott kényszermunka bűntettének alapesete egy évtől öt évig terjedő, míg annak a (2) bekezdés a) pontja szerinti minősített esete – a sértett sanyargatásával való elkövetése – pedig két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[65] A Btk. miniszteri indokolása rámutat arra, hogy a 2013. július 1. napját megelőzően hatályban volt korábbi Btk. a személyi szabadság megsértésének tényállásában rendelte büntetni azt, aki emberkereskedelemmel összefüggésben megszerzett és a személyi szabadságától megfosztott sértett személyi szabadságának megfosztását fenntartotta, és a sértettet munkavégzésre kényszerítette. A hatályos Btk. ezen változtatva külön tényállásban, kényszermunka alcím alatt rendel büntetni minden munkavégzésre kényszerítést, mert nem csak azt az esetet kívánja büntetni, amikor valaki az emberkereskedelem révén hozzákerült, személyi szabadságától megfosztott személyt továbbra is rabságban tartva munkára kényszeríti.
[66] Ugyanakkor azonban a kényszermunka megállapítására nem kerülhet sor, ha a kiszolgáltatott helyzetben lévő személy (vagy más személy erőszakkal vagy fenyegetéssel való) munkavégzésre kényszerítéséről van szó, mert e magatartás megfelel az emberkereskedelemnek a Btk. 192. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott – valamely – elkövetési magatartásának is.
[67] Az emberkereskedelem bűntettének a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott – második – alapesetét követi el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki mást kizsákmányolás céljából elad, megvásárol, elcserél, átad, átvesz, toboroz, szállít, elszállásol, elrejt vagy másnak megszerez. Az emberkereskedelem szóban lévő esetének megállapíthatóságához tehát szükséges, hogy az elkövető az elkövetési magatartást „kizsákmányolás céljából” fejtse ki. A Btk. 192. § (8) bekezdésében foglalt értelmező rendelkezés szerint az emberkereskedelem tényállásának alkalmazásában kizsákmányolás a kiszolgáltatott helyzetbe hozott vagy helyzetben tartott sértett e helyzetének kihasználásával előny szerzésére törekvés. Az előny lehet anyagi vagy egyéb előny.
[68] A hajléktalan, családi és társadalmi kapcsolatokkal, valamint jövedelemmel nem rendelkező, alacsony intellektusú és/vagy testi fogyatékos, és ekként önmagát még csak alapszinten eltartani is csak korlátozottan képes személy kétségtelenül kiszolgáltatott helyzetben van. Az pedig nem vitathatóan anyagi előny, hogy a terheltek a sértettek által koldulással megszerzett teljes keresményéhez csekély ellenszolgáltatás – azaz a pusztán a lakhatás és az élelmezés – szerény körülmények között való – biztosításával hozzájutottak. Egyúttal az a körülmény, hogy a sértettek teljes „szerzeményével” a terheltek rendelkeztek, és nekik saját rendelkezésükre álló pénzük egyáltalán nem maradt, kizárta, hogy a sértettek e kiszolgáltatott helyzetükből kitörhessenek. A felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján tehát a kizsákmányolásnak a Btk. 192. § (8) bekezdésében meghatározott elemei maradéktalanul megvalósultak, ekként az emberkereskedelem szóban lévő esetéhez megkívánt célzat megállapítható.
[69] Az emberkereskedelemnek a Btk. 192. § (2) bekezdésében meghatározott elkövetési magatartásai – egyebek mellett – a kizsákmányolás céljából való toborzás, szállítás és elszállásolás. A jogerős ítélet tényállásában megállapított terhelti magatartásokban e tényállási elemek tetten érhetők. A terheltek – a fentebb teljeskörűen rögzített egyes tényállási pontokban meghatározottak szerint – a már elemzett kizsákmányolási célzattal, könnyű munka ígéretével a sértetteket toborozták, a tulajdonukban lévő ingatlanokban őket elszállásolták, illetve koldulási helyükre – esetenként külföldre – szállították. Minderre figyelemmel, az irányadó tényállás és az előzőkben felvázolt indokok alapján a terheltek cselekményei – a testi épség elleni bűncselekményeken túlmenően – emberkereskedelem bűntetteként minősülnek.
[70] Ebből azonban az is következik, hogy az emberkereskedelem minősítő körülményeinek, valamint a téves minősítésnek a büntetés kiszabására gyakorolt hatása – a felülvizsgálati indítvány eredeti tartalmával szemben – már nem képezte a felülbírálat tárgyát. Az emberkereskedelem valamennyi alakzata ugyanis – amint az fentebb már kifejtésre került – a büntetési tételétől függetlenül a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozik. Következésképpen az ügyben első- és másodfokon eljárt bíróság eljárásában a Be. 608. § (1) bekezdés c) pont első fordulatában meghatározott feltétlen eljárási szabálysértés valósult meg, amelynek eljárásjogi következménye, hogy az azzal érintett ítéleteket – azok tartalmára való tekintet nélkül – hatályon kívül kell helyezni. E körben pedig nincs jelentősége annak, hogy a kiszabott büntetés a helyes minősítés mellett törvényes-e, vagy éppen törvénysértő.
[71] Az I. r. terhelt védője és a III. r. terhelt által tett észrevételek kapcsán a Kúria utal arra, hogy a Be. 659. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye. A felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Erre tekintettel ezen észrevételek – amelyek kizárólag a bizonyítékok eltérő értékelésén alapultak és a jogerős ítéletben foglalttól eltérő tényállás alapján vitatták a felülvizsgálati indítványban kifejtetteket, sőt a terheltek bűnösségét is – érdemi megvizsgálására és elbírálására a felülvizsgálati eljárásban nem kerülhetett sor.
[72] A III. r. terhelt védője az irányadó tényállás alapulvétele mellett sem látta megalapozottnak az ügyészség felülvizsgálati indítványát; ezzel azonban a Kúria – a fentebb már kifejtettek szerint – nem értett egyet.
[73] A III. r. terhelt írásbeli észrevétele kapcsán a Kúria ismét utal arra, hogy a Be. 659. § (5) bekezdése szerint a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot főszabályként csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül. Ekként észrevételeinek az ezen túlmutató része a felülbírálat keretein kívül esik.
[74] A Kúria a teljesség érdekében rámutat arra is, hogy a Be. 650. § (1) bekezdés c) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak akkor, ha a törvénysértés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatása útján orvosolható. A Be. 672. § (2) bekezdés második fordulata pedig lehetővé teszi az egyszerűsített felülvizsgálatot, s így egyszersmind kizárja a felülvizsgálatot, ha a bíróság jogerős ítéletében a vagyonelkobzásról nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Az e körben írtakat ugyanakkor a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése értelemszerűen okafogyottá teszi.
[75] A fent kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaposnak találta. Erre tekintettel a Kúria a megtámadott elsőfokú és másodfokú határozatot – mivel a bíróságok a hatáskörüket túllépték – a Be. 608. § (1) bekezdés c) pont 1. fordulatában meghatározott okból, a 663. § (2) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte, és a határkörrel [Be. 20. § (1) bek. 6. pont 3. ford.] és illetékességgel [Be. 21. § (1) bek. 1. mondat] rendelkező törvényszéket új elsőfokú eljárásra utasította.
(Kúria Bfv. II. 600/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás