MÜ BH 2020/308
MÜ BH 2020/308
2020.10.01.
Az írásban közölt munkáltatói felmondásból annak okának világosan ki kell tűnnie.
Nem felel meg a felmondás indokolása ezen törvényi feltételnek, ha abban a munkáltató a munkavállalója terhére – konkrétumok megjelölése nélkül – szerződéskötés és -módosítás során tanúsított nem megfelelő magatartást állít. Az intézkedés alapjául szolgáló belső ellenőri vizsgálat körét azonban nem közli a munkavállalóval, annak megállapításait a felmondás sem tartalmazza, az abban foglaltak ismertetése is csak a perben történik meg [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 64. § (2) bekezdés].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 1993. augusztus 2-tól állt az alperes, illetve annak jogelődje alkalmazásában. Minőségügyi vezetőként kezdett dolgozni, majd a D. A. Kft.-nél szakértő lett, ezt követően a T. Kft.-nél üzemvezető igazgató munkakört töltött be. 2007 óta beruházási főmérnök, illetve beruházási főosztályvezető munkakört látott el alperesnél.
[2] Az alperes szabályzatban rendezte a beruházási szerződések előkészítésére és megkötésére vonatkozó előírásait, amely folyamatleírást is tartalmaz és rögzíti, hogy az alperesnél kik azok a személyek, akik a szerződést véleményezik. Így ez a jogász, a belső ellenőrzési főosztályvezető, számviteli igazgató, kontrolling- és költségvetési igazgató, vezérigazgató-helyettesek. Az előírás szerint a szerződések véleményezése véleményező lapon történik. A szerződések a cégszerű aláírás előtt -a szerződéstervezetek véleményezést követően – visszakerülnek a Központi Ügyiratkezelési Osztály szerződés-nyilvántartójához, ahol ellátják a tervezetet az „ellenőrizve” bélyegzővel.
[3] 2008. június 20-án vállalkozási szerződés jött létre az alperes mint megrendelő és a H. I. Kft. mint vállalkozó között. A szerződés (alapszerződés) a felperes a stratégiai és gazdasági vezérigazgató-helyettes, a vezérigazgató és az I. K. Kft. ügyvezetője aláírását tartalmazza.
[5] Az alperes és a H. I. Kft. közötti vállalkozási szerződést 2010. január 19-én módosították első ízben, amelyet az alperes vezérigazgatója, valamint L. P., K. Gy. és a felperes írtak alá. A kazán üzembe helyezésének határidejét hosszabbították meg ebben.
[6] A 2. számú szerződésmódosítás 2011. március 17-én volt, ekkor a műszaki tartalom módosítása történt. Az aláíró V. N., L. P. és a felperes voltak.
[7] 2010. december 8-án történt a 4. számú szerződésmódosítás, amelynek egyik aláírója alperes részéről L. P. volt. A szerződésmódosítás a fizetési feltételekre és a határidő módosításra vonatkozott.
[8] A 2011. november 22-én aláírt 6. számú szerződésmódosítás a műszaki tartalom változtatására vonatkozott, aláírója a vezérigazgató volt. Ezt követően 2011. december 12-én történt a 7. számú szerződésmódosítás, amelyet a vezérigazgató, a felperes és L. P. írtak alá az alperes részéről, amely ugyancsak a műszaki tartalom tekintetében tartalmazott változásokat, valamint többletköltséget határozott meg.
[14] Az alperes cégvezetője 2013. május 3-án kelt és a felperes által május 6-án átvett felmondással, 70 nap felmondási idővel megszüntette a felperes munkaviszonyát. Intézkedésének indokolása szerint a felmondásra okot adó magatartás a felperes részéről a munkáltatóval több szerződést kötő H. I. Kft. és az I. D. Zrt. által megkötött szerződések előkészítése, megkötése, egyes szerződések módosítása, illetve teljesítése során tanúsított azon magatartás volt, amely több esetben veszélyeztette az alperes érdekeit. Többször előfordult, hogy a felperes egyes, a H. I. Kft.-vel kötött szerződések módosításának előkészítése és teljesítése során nem az alperes érdekeinek megfelelően járt el, miközben az alperes szempontjából a döntések előkészítésében, végrehajtásában fontos szerepe volt a megbízatása és munkaszerződése alapján. A felperes a H. I. Kft.-vel kapcsolatos magatartása a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése mellett teljes bizalomvesztéshez vezetett az alperes részéről.
[15] A felperes keresetében a felmondás jogellenességére tekintettel az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Hivatkozása szerint a felmondás indokolása nem világos, nem valós és nem okszerű. Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[20] A megismételt eljárást követően a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes munkaviszony-megszüntetésének jogellenessége jogkövetkezményeként fizessen meg részére 9 400 000 forint végkielégítést és ennek kamatát, valamint kártérítés jogcímén 4 390 557 forintot.
[21] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.) 66. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra. Kifejtette, hogy a megismételt eljárásban azt vizsgálta, miszerint a felperesnek a száraz kokszoló berendezés (SZKB) projekt vonatkozásában egyszemélyi felelőssége volt-e a szerződés előkészítéséért, annak tartalmáért és a teljesítésigazolások aláírásáért. Amennyiben nem, úgy volt-e olyan információ birtokában, illetőleg tett-e olyan lépéseket, amelyekről a többi személy nem tudott, őket megtévesztette, vagy elhallgatott-e bizonyos információkat előlük, amelyek ismeretében a többiek eltérő álláspontra juthattak volna a beruházás kapcsán.
[22] A felperes vitatta az alperes azon állítását, miszerint a beruházás projektvezetője a felperes volt, és munkaköri leírásából adódóan is ő ismerte legjobban a beruházás részleteit. Arra hivatkozott, hogy a projektvezető Sz. Z. volt. A projekttel kapcsolatban a felperes – a szokásostól eltérően – megbízólevelet nem kapott, ami bizonyítja, hogy nem ő volt a projektvezető. Mindezen túl 2010 szeptemberében az alperes képviseletében eljárva kizárólag Sz. Z. vett át olyan dokumentumokat, amelyek a beruházás teljesítéséhez szükségesek voltak.
[24] A bíróság nem tudta elfogadni azt az alperesi állítást sem, miszerint kizárólag a felperes volt az egyetlen személy, aki ismerte a perbeli beruházást, illetőleg egyedül „tartotta kézben” a projektet. Ezt cáfolja, hogy az SZKB beruházás alapszerződését és azt követő szerződésmódosításait az alperes részéről nem csupán a felperes szignálta, hanem azt aláírta a vezérigazgató, továbbá a felperes felettesei, K. Gy. és L. P. is.
[25] Az SZKB szerződések vonatkozásában egyetlen szerződésen, illetve szerződésmódosításon sem található az alperes szerződések előkészítésére vonatkozó szabályzatában előírt „ellenőrizve” feliratú bélyegző. Megállapítható ennek alapján, hogy nem a szerződést véleményező rendszer szerint történt a szerződések ellenőrzése, véleményezése, azonban a szerződésen, illetőleg annak módosításain látható a vezérigazgató, valamint két esetben L. P. és K. Gy. közös aláírása.
[26] Azt, hogy a szerződések szignálása egyben azt is jelentette, hogy az aláíró felelősséget is vállal a szerződés tartalmáért, alátámasztja a perben tanúként meghallgatott Sz. Z. tanúvallomása.
[28] Azt az alperesi állítást, miszerint kizárólag a felperes volt az egyetlen személy, aki teljeskörűen átlátta a beruházás állapotát, cáfolják a kooperációs értekezletekről készült jegyzőkönyvek, emlékeztetők.
[37] Az a tény, hogy az alperes egy bizottságot is létrehozott az addigi teljesítések vizsgálatára, azt igazolja, hogy a munkáltató körültekintően járt el ebben a kérdéskörben, és nem egy személy beszámolójára támaszkodott. Arra nem merült fel adat, hogy a felperes a vizsgálat során a bizottság többi tagjait esetleg megpróbálta volna orientálni azzal kapcsolatban, hogy miként értékeljék az addigi teljesítéseket. A bíróság álláspontja szerint ez már csak azért sem jöhetett szóba, mert a bizottság tagjai is teljeskörűen tisztában voltak a beruházással összefüggő tényekkel.
[38] A fentiek alapján a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes nem egyedül döntött a szerződések megkötéséről, tartalmáról, módosításáról, a teljesítési idők meghosszabbításáról és a pótmunkákról. Ezen döntéseknek részesei voltak felettesei, a vezérigazgató, és a teljesítési segéd képviselői. Mindebből következően nem vonható le az a következtetés, hogy a felperes irányította volna a szerződés előkészítése, módosítása és teljesítése folyamatát, amely az alperes számára hátrányt okozott. Az SZKB beruházással kapcsolatos egyes döntéseket a projektben részt vevők, illetőleg azt figyelemmel kísérők – köztük az akkori vezérigazgató – tudomásával hozták meg, amelyet akkor senki sem kifogásolt.
[39] A munkáltatói intézkedés jogellenességére tekintettel a bíróság az alperest fizetésre kötelezte az Mt. 77. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint az Mt. 82. § (2) bekezdésére figyelemmel.
[40] Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította.
[41] A másodfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a bizalomvesztésre alapított munkáltatói felmondásnak a joggyakorló szubjektív értékítéletén túlmutatóan tárgyszerű, bizonyítható okának is kell lenni.
[42] A felelősség megítélése során nem csupán a szóban forgó szerződések előkészítésével, teljesítésével járó operatív feladatok mikénti ellátásának volt jelentősége, a felperes ugyanis a munkaszervezeten belül kiemelt, stratégiai pozíciót töltött be beruházási főosztályvezetőként. Az irányítása alá rendelt beruházási terület egészét felügyelte, annak tevékenységéért, teljesítményéért, a beosztott, operatív munkát végző munkatársakért egészében felelősséggel tartozott.
[43] A bizalomvesztést adott esetben nem csupán a kizárólagos, egyszemélyi felelősség alapozhatja meg, amennyiben ugyanis a munkavállaló például a cégvezetői, avagy testületi döntés szakmai előkészítése során jár el szakszerűtlenül, kifogásolható módon, úgy ennek konzekvenciáit a munkáltató alappal vonhatja meg.
[44] Az SZKB beruházás az alperes működése szempontjából kiemelt, stratégiai jelentőségű projekt volt, amelynek kivitelezése a cég több mint százmillió forintos anyagi ráfordításai ellenére, többéves „csúszást” követően sem ért célt. Az alperesnek jelentős érdeksérelmet okozva a kokszoló nem készült el, a projekt kivitelezése során felmerült számos vitás kérdés a társaság és a vállalkozó közötti jogvitába torkollott.
[45] A másodfokú bíróság tényként rögzítette, hogy Sz. Z. az SZKB projekt témafelelőseként kapott feladatot, őt ezzel maga a felperes bízta meg. Közreműködése az iratokból kitűnően nem korlátlan felhatalmazáson alapult, tevékenységét a felügyeletére hivatott felperes is ismerte, aki operatívan ugyancsak közrehatott a beruházás bonyolításában.
[49] A felperesnek egyidejűleg több beruházást kellett felügyelnie, nyilvánvaló azonban, hogy főosztályvezetőként az általa is ismerten kiemelt jelentőségű projekt bonyolítását fokozott figyelemmel kellett kísérnie.
[50] Sz. Z. témafelelősi megjelölése és közreműködése, illetve az a körülmény, hogy a beruházás bonyolításában, az azzal kapcsolatos döntések meghozatalában mások is szerephez jutottak, a felperes felelősségének vizsgálatát nem zárhatja ki.
[51] Az alperes érdekeit szolgáló intézkedések elmaradása miatti felelősség nem hárul kizárólagosan Sz. Z.-re, ugyanakkor a testületig hozott döntések következményét az annak előkészítésében, meghozatalában részt vevők, így a beruházási főosztályvezető felperes is viselni tartozik.
[52] A stratégiai projekt alapszerződését a felperesnek beosztásánál fogva kétségtelenül ismernie kellett.
[56] A felperes felelőssége a szerződésmódosításokkal kapcsolatban terhére róttak tekintetében azért nem állapítható meg, mert a kérdéses ügyekben nem egyedül, nem önhatalmúlag döntött, azok felől az alperes érintett munkatársai, illetve a cégvezetés, a teljesítési segéd, az I. K. Kft. bevonásával közösen határozott.
[57] Ezen körülmények azonban a felperes felelősségét nem zárják ki. A jogvita szempontjából annak van jelentősége, hogy beosztásából eredő munkaköri kötelezettségeinek a szerződésmódosítások előkészítése során maradéktalanul eleget tett-e, az irányadó belső szabályzatoknak megfelelően járt-e el, a felmerülő problémák kezelése kapcsán a szükséges szakmai, illetve jogi támogatást igénybe vette-e.
[67] A munkáltatói intézkedés meghozatalakori állapot szerint a kokszoló nem volt működtethető, a projekthez kapcsolódó döntések előkészítése során jelentős részben a felperesnek felróhatóan szabálytalanságok történtek, amelyek szakszerűtlen, megalapozatlan, az alperes érdekeit nem szolgáló döntésekhez, megoldásokhoz vezettek. Elmaradt a problémák teljes körű feltárása, azok hatékony kezelése, a beruházási főosztályvezető részéről a vállalkozóval történő elszámolás kérdése utóbb jogvitára okot adóan tisztázatlan maradt.
[68] Az új cégvezető 2013 áprilisában rendelte el azt a belső ellenőri vizsgálatot, amelynek nyomán a beruházás kritikus állapotával kapcsolatosan a felelősség kérdésében állást foglalhatott. A főosztályvezető tevékenysége, illetve mulasztása folytán kialakult állapot 2013 májusában is fennállt. Az a körülmény, hogy a korábbra visszanyúló kedvezőtlen folyamat következményeit az új cégvezető a helyzet megismerését követően vonta meg, intézkedése okszerűtlenségét nem eredményezi, az ezzel kapcsolatos felperesi kifogások alaptalanok.
A felperes felülvizsgálati kérelme
és az alperes ellenkérelme
[69] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat meghozatalát kérte az alperes végkielégítés és kártérítés megfizetésére kötelezése mellett. Másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és ezen bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta.
[70] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy a felmondás leglényegesebb követelménye, hogy az világos, valós és okszerű legyen. Hivatkozott arra, hogy a világosság követelményének nem felel meg a munkáltatói intézkedés, ezáltal sérült az Mt. 64. § (2) és a 66. § (1) és (2) bekezdéseiben foglaltak.
Az „egyes szerződések megkötése, módosítása és teljesítése során” és a „nem a munkáltató érdekeinek megfelelően járt el” kitételek nem alkalmasak arra, hogy a munkavállaló terhére rótt magatartás legalább alapjaiban megállapítható legyen (BH 2000.511.).
[71] A világosság körében nyomatékosan utalt a felperes arra, hogy a felmondás szövegezését nemcsak nyelvtanilag, hanem a lefolytatott bizonyítás körében is lehet, illetve kell értékelni. A H. I. Kft. és az alperes között 40 darab vállalkozási jogviszony állt fenn. Ezek esetében a felperesnek teljesen különböző feladat- és felelősségi körei voltak, így ilyen körülmények között minimálisan a felmondásban a ténybeli alapjául szolgáló szerződést meg kellett volna jelölni.
[72] A felmondás alperes által „összefoglalóan megjelölt” indoka akkor volna helytálló, ha a munkáltató korábban felperes felé munkájának nem megfelelő minősége miatt bármikor is figyelmeztetéssel vagy fegyelmi büntetéssel élt volna, ezekről írásos emlékeztető vagy jegyzőkönyv készült volna, és ezekre a felmondás utalna (BH 2008.340; 2004.251.). Ilyen soha nem történt, így az összes olyan hivatkozás, amely révén az alperes sorra próbálta utólag az egyes okiratok elővételével felperesi magatartást igazolni, nyilvánvalóan a felmondás okainak tartalmi bővítését jelenti, amit a törvény tilt (BH 2005.301.; EBH 2005.1241.).
[73] A világosság és egyértelműség követelményének azt a garanciális védelmet kellene nyújtani, hogy a munkavállaló részére egyrészről nyilvánvalóvá váljon az a konkrét magatartás, amely a felmondás alapjául szolgál, másrészről fel tudjon készülni a munkaügyi jogvitára. Az általánosság szintjén megfogalmazott felmondási indokok bizonyosan elégtelenek, és nyilvánvalóan nem felelnek meg a világosság követelményének.
[74] A másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásban keletkezett újabb bizonyítékokra és újabb tényelőadásokra is tekintettel kellett volna értékelni a világosság követelményének teljesülését, hiszen az adott ügyre vonatkozó valamennyi bizonyíték együttes értékelése alapján tudta volna jogszerűen mérlegelni, hogy a felmondás megfelelt-e a világosság követelményének. A másodfokú bíróság ezt a fajta és mértékű értékelést egyáltalán nem végezte el, hiszen csupán „visszautalt” az ügyben hozott korábbi végzésében foglaltakra, amely egyértelműen igazolja, hogy a megismételt eljárásban keletkezett tényeket és bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta.
[75] Az alperes a felmondás konkrét, világosan megállapítható okait nem közölte, olyan okokra próbált utóbb hivatkozni, amelyekre nem lehet akkor sem, ha az adott okok amúgy a felmondás jogszerű indokai lehetnének (BH 2008.344.). Az indok összefoglaló megjelölésének lehetősége nem értelmezhető akként, hogy az adott helyzetben nem egyértelmű és világos okot a peres eljárás során a nyilatkozattevő a felmondási indok jogellenes bővítésének minősülő módon bizonyítsa.
[76] A vezérigazgató vallomásában egyértelműen rögzítette, hogy kizárólag három alkalommal folytatott beszélgetést a felperessel, amelyek kapcsán az első két találkozó alapján „nem merült fel, hogy felperes nem az alperes érdekeinek megfelelően járt el”. Azaz a vezérigazgató is elismerte, hogy 2012 novemberéig semmi olyan tevékenység nem merült fel a felperes oldalán, amely a felmondásban szereplő, de meg nem határozott veszélyeztetést vagy érdeksérelmet megalapozta volna. Erre figyelemmel a felperesnek nem kellett és nem is lehetett tudnia, hogy a 2013. májusi felmondásban mire „gondol” a munkáltató.
[77] A világosság követelményének helyes értelmezése esetén fel sem merülhetett volna, hogy a másodfokú bíróság a kereset elutasításának körében kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy az egyes szerző-
désmódosítások kapcsán a belső szabályozás szerinti véleményezési eljárás elmaradt. A másodfokú bíróság úgy értékelte ezt a körülményt a felperes terhére, hogy az alperesnek még csak tényelőadása sem volt abban a körben, hogy a felperest egyáltalán terhelte-e kötelezettség ebben a vonatkozásban, vagy éppenséggel más munkavállaló kötelezettsége volt a szerződésnek a véleményező rendszerbe való eljuttatása.
A felperes álláspontja szerint a munkáltatói intézkedés a valóság követelményének sem felel meg, ezáltal is sérült az Mt. 64. § (2) bekezdés, Mt. 66. § (1)–(2) bekezdés.
[109] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a felperes érvelése a bizonyítékok felülmérlegelését célozza, amely felülvizsgálati kérelmet nem alapozhat meg.
[110] A per eldöntése során kiemelt jelentőséget kellett tulajdonítani annak, hogy a felperes a munkaszervezeten belül fontos stratégiai pozíciót töltött be beruházási főosztályvezetőként, az irányítása alá rendelt beruházási terület egészét felügyelte. Az SZKB beruházásban is kiemelt szerepe volt, a projekt menetét ő fogta össze, annak alakulásában kulcsszerepet töltött be.
[111] A jogerős ítélet is rögzíti, hogy az SZKB stratégiai beruházás a jelentős ráfordítások ellenére a felperes jogviszonyának megszűnéséig nem realizálódott, az alperesnek a szerződésszerű teljesítéssel szemben többéves csúszással, jelentős költségnövekedéssel kellett szembenéznie. A projekt sorsának ilyen alakulásában a felperes alapvetően és jelentős mértékben közrehatott.
[112] A peres eljárás során a felperes kétségbe vonta a felmondás indokát, és vitatta annak megalapozottságát. Erre tekintettel az alperes részletesen, okiratokkal és tanúvallomásokkal, továbbá igazságügyi szakértői véleménnyel bizonyította a felmondás megalapozottságát.
[113] A bizonyítás eredményeként igazolást nyert, hogy valótlan volt az a felperesi állítás, miszerint számára a felmondás indoka ne lett volna érthető. A felperes az értekezleteken részt vett, azokról jegyzőkönyvet kapott, ő hagyta mindezt jóvá. Egyedüli felelős személyként végezte az SZKB projekt pénzügyi teljesítésének kimutatását, kézben tartotta a kifizetések nyilvántartását, a pénzügyi teljesítések menetében ő volt az egyedüli kompetens személy.
[114] A felperes számára nyilvánvaló volt, hogy a felmondás indoka a bizalomvesztésben nyilvánult meg. Tudott a projekt állásáról és ezzel kapcsolatosan saját szerepéről is.
[115] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes 144 oldal és 201 darab okirati melléklettel tudta igazolni a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket.
[116] A felmondás indokául szolgáló magatartás abban állt, hogy a szerződések megkötése, módosítása és teljesítése során a felperes cselekedetei egyenként és összességükben nem az alperes érdekeit szolgálták, azokat veszélyeztették, így összességükben vezettek a bizalomvesztéshez.
A Kúria döntése és jogi indokai
[120] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[121] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül.
[122] A felperes 2013. május 3-án kelt felmondása a következőket tartalmazza: „Munkaviszonyának munkáltatói felmondással történő megszüntetésére az Ön alábbiakban megjelölt, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása miatt kerül sor.
A felmondásra okot adó magatartás az Ön részéről a munkáltatóval több szerződést (többnyire vállalkozási szerződést) kötő H. I. Kft. és az I. D. Zrt. által megkötött szerződések előkészítése, megkötése, egyes szerződések módosítása, illetve teljesítése során tanúsított azon magatartás volt, mely több esetben veszélyeztette az I. D. Zrt. érdekeit. Többször előfordult, hogy Ön egyes, a H. I. Kft.-vel kötött szerződések módosításának előkészítése során nem az I. D. Zrt. érdekeinek megfelelően járt el, továbbá előfordult, hogy a megkötött, illetve módosított szerződések H. I. Kft. általi teljesítésével sem az I. D. Zrt. érdekeinek megfelelően járt el, miközben az adott szerződés tárgyát képező szolgáltatással kapcsolatban Önnek az I. D. Zrt. szempontjában a döntések előkészítésében, végrehajtásában fontos szerepe volt megbízatása, illetve munkaszerződése alapján.
Az Ön H. I. Kft.-vel kapcsolatos magatartása a munkáltató érdekeinek veszélyeztetése mellett a munkáltató részéről teljes bizalomvesztéshez vezetett, mely szintén indokául szolgál a jelen felmondásnak, akár önmagában is megalapozza a felmondás kiadását.”
[123] A munkáltató felmondását – fő szabály szerint [Mt. 66. § (1) bekezdés] – indokolni köteles. A felmondásból annak oka világosan ki kell hogy tűnjön.
[124] Az MK 95. számú állásfoglalással kialakított ítélkezési gyakorlat szerint a világos indokolás követelményének megfelel az az indok, amely megjelöli azt a tényt, körülményt, amelyre a munkáltató az intézkedést alapította és abból – függetlenül attól, hogy azt összefoglalóan vagy részletezően határozta meg – megállapítható, hogy miért nincs szükség a továbbiakban a munkavállaló munkájára (BH 2001.395; Mfv.I.10.287/2015/6.). A bizonyítás azonban nem lépheti túl a felmondás indokolásának kereteit (MDII.143.).
[125] A munkáltatói intézkedés világos indokolása követelményének megtartottságát nem általában, hanem a jognyilatkozat címzettje tudomása (tudattartama) oldaláról kell értékelni (BH 2017.348.I.).
[126] Nem világos az indokolás, amely nem tartalmazza azokat a tényeket és körülményeket, amelyekből kitűnik, hogy a munkavállaló munkájára miért nincs szükség, így az nem nyújt számára lehetőséget sem a felhozottak ellenőrzésére, sem a védekezésre.
[127] A felmondás indokolása a törvénynek akkor felel meg [Mt. 64. § (2) bekezdése], ha az tartalmazza azokat a konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyekre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges a felmondási ok részletes leírása, elegendő lehet az ok összefoglaló megjelölése is. Nincs helye azonban új felmondási ok bizonyításának, mivel a felmondás alaki érvényességi kelléke az írásbeliség, így az eljárás során csak az vizsgálható, amit az írásba foglalt jognyilatkozat tartalmaz (Mfv.I.10.189/2015.).
[128] Fentiek alapján tehát azt kellett értékelni, hogy a felmondás megfelel-e a világosság, valóság és okszerűség jogszabályi követelményeinek.
[129] Peradat – és ezt a felmondás maga is tartalmazza –, hogy az alperessel több szerződést (többnyire vállalkozási szerződést) is kötött több projekttel összefüggésben a H. I. Kft., illetve az I. D. Zrt., amelyekkel kapcsolatban hivatkozott az alperes a felperes felróható magatartására. Az igen nagyszámú szerződés közül azonban nem jelölte meg, hogy melyek azok konkrétan, amelyek nála érdeksérelmet okoztak, vagy amellyel összefüggésben a felperes nem az előírásszerű magatartást tanúsította. Az eljárás során is több szerződést jelölt meg az alperes, végül azonban csak az SZKB projekttel összefüggésben terjesztette elő bizonyítékait és adta elő érveit.
[130] Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a bíróságok által – tévesen – vizsgálat alá vont szerződéseket, illetve azok módosítását a felek több évvel korábban kötötték, és a felperesen kívül azoknak aláírói voltak az alperes vezető állású munkavállalói is. A felmondásból nem derül ki az sem, hogy a felperes melyik magatartása, mennyiben és „miért nem volt megfelelő”, különösen arra figyelemmel, hogy a szerződések megkötése és módosítása során nem egyedül járt el.
[131] Az alperes olyan belső vizsgálatot folytatott, amely a felperes magatartását vizsgálta. Az alperes ezzel összefüggésben csupán azt közölte a felperessel, hogy „Önnel szemben kötelezettségszegés körülményeinek kivizsgálása miatt eljárás van folyamatban”. A felperes a belső ellenőrzés vizsgálati köréről nem szerzett tudomást, ítéleti bizonyossággal nem cáfoltan annak eredményéről is csak a bírósági eljárás során értesült. Így az sem állapítható meg, hogy bár az indokolás nem volt konkrét, a felperes ennek ellenére tisztában volt azzal, hogy a munkáltató mely szerződések megkötésének, módosításának előkészítése során nem találta megfelelőnek az eljárását, amivel „veszélyeztette az I.D. Zrt. érdekeit”.
[132] A felperes munkájával a felmondást megelőzően bizonyítottan nem merült fel probléma, és az alperes a felperessel közösen olyan konkrét okot sem jelölt meg, amely a belső ellenőri vizsgálat elrendelésének alapjául szolgálhatott volna a felperes magatartásával összefüggésben.
[133] Felülvizsgálati kérelmében helyesen hivatkozott a felperes arra is, hogy a felmondás tartalma alapján nem lehetett a terhére értékelni a belső szabályzat szerinti véleményezési eljárás elmaradását vagy annak nem megfelelő voltát tekintettel arra, hogy erre vonatkozóan az alperes intézkedésében még csak utalást sem tett.
[134] A felmondás okának valósnak és okszerűnek, magának az indokolásnak pedig világosnak, egyértelműnek kell lennie. Ezen három követelmény bármelyikének hiánya a felmondás jogellenességét eredményezi. Jelen esetben egyértelműen megállapítható volt, hogy a felmondás indoka nem felel meg a világosság követelményének, így a további felülvizsgálati érvek vizsgálatára jelen eljárásban már nem volt szükség.
[135] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján.
(Kúria Mfv.X.10.183/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás