BÜ BH 2020/320
BÜ BH 2020/320
2020.11.01.
I. Hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt. Az előre – az egészségügyi ellátás, gyógykezelés megkezdése előtt – adott előny nem hálapénz, és az sem, amelyet a beteg nem saját elhatározásából, nem önként szolgáltat.
A kért és ennek eredményeként kapott juttatás tehát nem sorolható a hálapénz kategóriájába. Kérés alatt értendő minden olyan magatartás – így a célozgatás, a szokásokra történő figyelemfelhívás stb. –, amely az önkéntességet, s ennek folytán a juttatás hálapénz jellegét kizárja.
II. Az önálló intézkedésre jogosultság, mint a speciális alanyiság szempontjából a konkrét tevékenység végzésének, egyes döntési jogosultság meglétének, egy adott folyamat (kezelés) mikénti elvégzésének van jelentősége. A főorvos kétségtelenül olyan döntéseket hoz, amelyek a beteg sorsát érintőek, és ezek nem kizárólagosan terápiás jellegű döntések lehetnek. Ilyen feladatok közé tartozhat egy műtéti időpont (sorrend) kiválasztása, keresőképtelen állományba vétel, zárójelentés kiadása, a beteg további kezelési irányának, mikéntjének meghatározása.
Ilyen jellegű tevékenységnek jogtalan előny adásához kötése, ilyen tevékenység végzéséért jogtalan előny kérése nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az adott döntési, ezáltal hatalmi helyzetben lévő személy e helyzetét felhasználva (kihasználva) kíván anyagi előnyhöz jutni.
Az orvosi tevékenység végzése körében, ezen (az adott tevékenység végzésével egyébként értelemszerűen összefüggő, meglévő hatalmi) helyzetnek ilyen módon való kihasználása, egyes résztevékenységek áruba bocsátása nem csupán az egészségügyi intézmény szervezetrendszerében az eszközbeszerzések során, hanem az orvos-beteg viszonylatában, a gyógyító tevékenység körében is felmerülhet, ami ezáltal fokozottabb társadalomra veszélyességet jelent, és szigorúbb büntetőjogi megítélést eredményez [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 252. § (1) bek., (3) bek. b) pont].
[1] A kerületi bíróság a 2018. március 29. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 9 rendbeli – egy esetben folytatólagosan elkövetett – vesztegetés elfogadásának bűntettében [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 291. § (1) bek., (3) bek. c) pont]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 2 év szabadságvesztésre, 3 év orvosi foglalkozástól eltiltásra és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetésből legkorábban a büntetés fele részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A terhelttel szemben 320 000 forint erejéig vagyonelkobzást is elrendelt, kötelezte az eljárás során felmerült 13 830 forint bűnügyi költséget megfizetésére.
[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a törvényszék a 2019. március 22. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A terhelt cselekményeit 9 rendbeli – egy esetben folytatólagosan elkövetett – vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. ford.] minősítette. A szabadságvesztés-büntetés tartamát 1 év 6 hónapra, az orvosi foglalkozástól eltiltás tartamát 2 évre enyhítette, a közügyektől eltiltás kiszabását mellőzte, a szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. A terheltet 200 napi tétel pénzbüntetésre is ítélte, egynapi tétel összegét 3500 forintban állapította meg, így mindösszesen 700 000 forint pénzbüntetést szabott ki, melynek meg nem fizetése esetére rendelkezett annak átváltoztatásáról. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[3] Az irányadó tényállás lényege szerint a terhelt 2007. október 1. napjától 2013. június 30. napáig a b.-i kórház-rendelőintézet és baleseti központ közalkalmazotti jogviszonyban álló orvosa volt, melynek során feladatkörébe tartozott a betegek egészségügyi ellátása, műtétek és egyéb orvosi beavatkozások végzése. A terhelt beosztása szerint főorvosként tevékenykedett, munkaköri leírásának tartalma alapján feladat- és hatáskörébe tartozott egyebek mellett a szakdolgozók tevékenységének irányítása, ellenőrzése, a részlegre beosztott osztályos orvosok tevékenységének irányítása és ellenőrzése, a betegek napi gyógyszerelésének elrendelése, műtétek végzése, asszisztálása, konzervatív kezelés folytatása, a kórteremben fekvő, nem műtétes betegek orvosi kezelése. Munkáját az osztályvezető főorvos ellenőrizte. Hatáskör címszó alatt szerepelt a munkaköri leírásában, hogy szakorvosként teljes felelősséggel végezheti a betegellátást, képzettségének megfelelő operatív és konzervatív ellátást, azonban közvetlen felettese utasításait szakmai és szervezeti kérdésekben figyelembe kellett vennie.
A kórház főigazgatói utasításának mellékletét képező előzetes munkáltatói hozzájárulás értelmében az egészségügyi intézmény dolgozói tevékenységükre tekintettel díjazást (hálapénzt, tárgyi ajándékot, szolgáltatást) – egyebek mellett – azzal a feltétellel fogadhattak el, hogy a díjazás tényét és nagyságrendjét nem köthették ki, a gyógyító vagy diagnosztikai tevékenységsor lezárulta előtt nem kérhettek és fogadhattak el díjazást, illetve a díjazás ígérete, reménye vagy realizálódása nem befolyásolhatta a betegekkel történő bánásmódot, az érintettek semmilyen előnyt nem élvezhettek. A hálapénz (és egyéb díjazás) kizárólag e feltételek betartásával, a beteg elégedettsége kifejezésének jeléül volt elfogadható.
A terhelt 2009. június hónap és 2013. május 15. napja közötti időszakban – az 1-9. tényállási pont alatt írtak szerint – több alkalommal oly módon törekedett jövedelmének kiegészítésére, hogy az általa kezelt betegektől, illetve ismerősüktől az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott egészségügyi ellátásért jogtalan vagyoni előnyként pénzt kért, illetőleg az önként felajánlott vagy átadni szándékozott díjazást kevesellve nagyobb összegeket kért.
A tényállás egyebek mellett tartalmazza:
– 2013. június 10. napján K. A. sarokcsonttörés miatti műtétét követően elbocsátását megelőzően, a zárójelentés kézhezvételekor elégedettsége kifejezéseként önként 10 000 forint hálapénzt szándékozott átadni a terheltnek, aki a pénzt látva megkérdezte a betegtől, hogy ugye ezt nem gondolja komolyan, illetve közölte vele, hogy a műtét és a pénzösszeg nincs egyensúlyban, akinek vitorlázgatni van pénze, annak van pénze műtétre is; végül pedig megjegyezte, hogy ezt a pénzt pont öt perc alatt elissza a haverjaival; felszólította a beteget, hogy gondolja át, mert jön még varratszedésre (tényállás 1. pontja).
– 2009 júniusában N. L.-né hálája jeléül műtétet követő gipsz levételekor egy kb. 10-12 000 forint értékű könyvet akart átadni a terheltnek, aki azt azzal utasította vissza, abból nem tud pelenkát venni a gyerekének, mire a beteg 30 000 forintot adott át a terheltnek (tényállás 2. pontja).
– 2009. november 9. napján térdízület-sérülés miatt megműtött T. K. beteggel közölte, hogy 50 000 forintot fog kérni a beavatkozásért és a varratszedésért, melynek oka, hogy most drágább az élet, kocsival jár be a Balatonról, és két gyereke van; illetve T. K. barátjának, S. T.-nek a későbbi műtétje is ennyibe fog kerülni (tényállás 3-4. pontja).
– 2009. november 17. napján K. G. betegnek utalást tett arra, hogy a műtétért neki 50 000-60 000 forintot szoktak adni; a műtét után egy hónappal a beteg az egyik kezelőben 40 000 forintot adott át a terheltnek, aki az összeget kevesellve közölte, hogy majd később még rendezik, illetve most született gyereke és ezért kell neki a pénz. Azt is közölte K. G.-vel, hogy a betegállományra való további jogosultságát megalapozó orvosi vélemény kiállítása alkalmanként 5000 forintba kerül (tényállás 5. pontja).
– J. L. T. keresztszalag-szakadás miatt megműtött betegtől a kórházból való elbocsátása előtti napon közölte, hogy 30 000 forint hálapénz kevés, csak 20 000 forint volt a műtőbe való bejutás, a beteg kérdésére 50 000 forintot jelölt meg; akivel közölte, hogy az is kevés, mert még a konyhája sincs készen, illetve tájékoztatta, hogy ezt a műtétet sportolóknak 150 000 forintért szokta elvégezni, majd végül 80 000 forintos összeget határozott meg (tényállás 6. pontja).
– B. O. betegtől elbocsátása napján megkérdezte, hogy az anyagiakat mikor rendezik, a beteg a varratszedés időpontját jelölte meg; közölte vele, hogy akkor egy húszassal több lesz (tényállás 7. pontja).
– 2013. február 13. napján N.-né B. M. betegtől megkérdezte, hogy hálapénzként mennyi pénzre gondolt, aki elmondta, hogy 30 000 forintra. Erre a terhelt közölte, hogy ez egy picit kevés lesz, mert ez egy drága műtét, amiben sokan segédkeztek, és ezt az összeget öt perc alatt elisszák a haverokkal, majd 100 000 forintos összeget határozott meg azzal, hogy azt a beteg részletekben is kifizetheti (tényállás 8. pontja).
– 2013. május 14. napján M. T. beteggel közölte, hogy 80 000 forintot kér a műtétért (tényállás 9. pontja).
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a terhelttel szemben nem állapítható meg a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett önálló intézkedésre jogosultság mint minősítő körülmény. Jogértelmezése szerint egy orvos (így a terhelt esetében is, aki főorvos, de nem osztályvezető főorvos) csak a belső, kórházi igazgatási jogkör és a képviseleti jogosultsággal kapcsolatosan jogtalan előny kérése alapozná meg a minősítő körülményt; míg az orvosi gyógyító-megelőző, betegellátási tevékenységgel kapcsolatos szakmai jellegű, a betegek irányába fennálló (külső) önálló döntési jogosultság nem. A másodfokú bíróság érvelése szerint a terhelt mint főorvos kétségtelen önállóan döntött a betegek kezeléséről (műtétek végzése, asszisztálás, gyógyszeres kezelés elrendelése stb.), azonban a kórház szervezeti és működési szabályzata szerint ez a döntési jogkör megilleti a kórház valamennyi orvosként dolgozó alkalmazottját, ezért ilyen tág értelmezésből nem lehetne kiindulni, mivel az ahhoz vezetne, hogy egy kórház valamennyi orvosa szorosan vett gyógyító tevékenysége körében egyben önálló intézkedésre jogosultnak is minősülne. A bíróság kifejtette, hogy előny kérése csak akkor nyújthatna alapot a minősített eset megállapításához, ha az előny kérése kapcsolódna olyan (belső) orvosi döntési jogosultsághoz, amely a szakdolgozók és az osztályos orvosok felé fennálló irányítási és ellenőrzési jogkört is érinti, és azzal függ össze.
A másodfokú bíróság ezen érveléséhez képest kifejtette azt is, hogy az 5. tényállási pont esetében a terheltnek a betegek (külső) irányába fennálló önálló döntési jogköre is volt, amikor a megállapított tényállás szerint a betegállományra való további jogosultságot igazoló orvosi vélemény kiállítását előny adásától tette függővé; a 3., 4., 6., 7., 9. tényállási pontok esetében belső döntési igazgatási, de legalábbis döntési előkészítési jogköre volt a műtéti időpontok beosztásával kapcsolatban, valamint szintén döntési jogköre volt a zárójelentés ellenjegyzés nélküli elkészítése során.
[4] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyészség – a Be. 651. § (1) bekezdés alapján, a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból – a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt terjesztett elő 2019. október 15. napján.
[5] Indokai szerint a másodfokú bíróság anyagi jogszabálysértés révén mellőzte a terhelttel szemben a terhére rótt bűncselekmény vonatkozásában az önálló intézkedésre jogosultság mint minősítő körülmény megállapítását, és ez törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte. Az ügyészi álláspont szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor az önálló intézkedésre jogosultság fogalmából azt a következtetést vonta le, hogy orvos esetében az csak akkor képez minősített esetet, ha az elkövető által kért jogtalan előnyt a szakdolgozók és az osztályos orvosok irányításával, ellenőrzésével kapcsolatos jogkörével összefüggésben kéri (belső igazgatási jogkör), míg ha az önálló döntési jogkör a gyógyító tevékenység, a betegek kezelése körében merül fel, azaz külső, a beteg és a szolgáltató közötti egészségügyi szolgáltatási jogviszonyból eredő jogkörrel kapcsolatos, az a speciális alanyiság alapja nem lehet, hiszen az minden orvost megillet. Hivatkozott arra, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében önálló intézkedésre jogosult személynek minősül, aki az adott szerv működésével, vagy szervvel kapcsolatba kerülő személyek jogait vagy érdekeit érintő lényeges kérdésekkel összefüggésben dönthet, illetve aki az ilyen döntéseket lényegesen befolyásolhatja. Egy közalkalmazotti jogviszonyban lévő orvos esetében az őt foglalkoztató egészségügyi szolgáltató (kórház) és a betegek kerülnek egymással kapcsolatba, a kórház és a beteg között jön létre az egészségügyi szolgáltatási jogviszony. Ennek a jogviszonynak az egyik oldalán a szolgáltató érdekében és képviseletében eljáró orvos áll, aki a beteg jogait vagy érdekeit érintő, és számára értelemszerűen legfontosabb kérdésben, a gyógyítás kérdésében önállóan dönt, illetve az osztályos főorvos felé pedig javaslatokat tehet.
[6] Az ügyész szerint mindkét, akár külső gyógyító, akár belső igazgatási jellegű önálló döntési jogosultság speciális alany esetén megvalósuló vesztegetés elfogadása minősített esetének megállapítására alkalmas. Ha ugyanis az orvos a hálapénz elfogadásának szabályait megsértve, az önálló döntési jogkörébe tartozó gyógyításért kér jogtalan előnyt, ugyanúgy alkalmas a bűncselekmény megállapítására, mintha az egészségügyi intézmény gazdasági ügyintézője a kórház eszközbeszerzései során teszi ugyanezt. Nem lehet tehát elhatárolási ismérv belső vagy külső irány, a társadalomra veszélyesség szempontjából ilyen különbséget tenni nem lehet, hanem a döntési jogkör megléte vagy hiánya ezen elhatárolás alapja. Ennélfogva a gazdálkodó szervezet hierarchiájának alsóbb szintjén elhelyezkedő személy is lehet önálló intézkedésre jogosult személy, ha van döntési jogköre és az a jogkör a kritériumoknak megfelel.
[7] Az ügyész utalt arra, hogy a bíróság a terhelt bizonyítottan meglévő (belső) igazgatási jellegű döntési jogosultságát az elsőfokú ítélet tényállásában is szerepeltette, illetve annak tekintendő az általa az indokolási részben hivatkozott ugyanilyen megállapításai is. Rámutatott arra is, hogy a bíróság maga hivatkozott a betegállományra való további jogosultságot igazoló orvosi vélemény kiállítása, a műtéti időpontok beosztása és a zárójelentés ellenjegyzés nélküli elkészítése során a terhelt önálló döntési jogkörére. Mindezekből következően az ügyészi álláspont szerint a másodfokú bíróság a terhelt terhére rótt bűncselekmény jogi minősítése során a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével mellőzte a minősítő körülmény megállapítását, amely egyben törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte. Az önálló intézkedésre jogosult személy által üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettét a törvény öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni, a halmazati szabályok figyelembevételével az irányadó büntetési tételkeret öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. A terhelttel szemben jogerősen kiszabott szabadságvesztés-büntetés a büntetési tételkeret alsó határát enyhítő szakasz alkalmazásával sem éri el, ezért az ennélfogva is törvénysértőnek tekintendő. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot megváltoztatva a terhelt terhére rótt bűncselekményeket 9 rendbeli folytatólagosan, önálló intézkedésre jogosult személy által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadása bűntettének minősítse, és a terhelttel szemben lényegesen hosszabb tartamú, börtön fokozatú, végrehajtandó szabadságvesztést, hosszabb tartamú orvosi foglalkozástól eltiltást és közügyektől eltiltás mellékbüntetést alkalmazzon.
[8] A Legfőbb Ügyészség átiratában a főügyészség felülvizsgálati indítványát – annak indokaival egyetértve – változatlan tartalommal fenntartotta.
[9] A terhelt védője a felülvizsgálati indítványra és a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében kifejtette, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogi álláspontja helyes és a kiszabott büntetés törvényes. Hivatkozott arra, hogy a terhelt bár főorvos, azonban a klasszikus értelemben vett gyógyító tevékenységen felül semmilyen irányító tevékenységet nem folytatott. Nem vitatta, hogy a gyógyítást végző orvos tevékenysége kihatással van a páciensek sorsára, a gyógyítás során döntéseket hoz, ez az értelmezés azonban oda vezetne, hogy pusztán foglalkozásánál fogva automatikusan minden praktizáló orvos ebbe a körbe tartozna és ez a minősített eset értelmezésének jelentős kiszélesítését eredményezné. Egyetértett a másodfokú ítélet azon érvelésével, miszerint az előnyt a gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban kell, hogy kérje az elkövető. Beadványához mellékelte egy másik kórház osztályvezető főorvosának levelét. Mindezek alapján a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.
[10] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen bírálta el, az ügyben nyilvános ülés kitűzését az arra jogosultak nem kérték [Be. 660. § (2) bek. a) pont].
[11] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[12] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)-c) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[13] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
[14] Az ügyész jogosult a jogerős határozat közlésétől számított hat hónapon belül a terhelt terhére felülvizsgálati indítványt előterjeszteni [Be. 651. § (1) bek., Be. 652. § (3) bek.].
[15] Az iratokból kitűnően a 2019. március 22. napján megtartott másodfokú nyilvános ülésen az ügyész nem volt jelen, a határozat közlésére 2019. április 29. napján került sor, a főügyészség 2019. október 15. napján nyújtott be az elsőfokú bíróságnál felülvizsgálati indítványt. Ekként a felülvizsgálati indítvány joghatályos.
[16] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó; a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[17] Tévedett a másodfokú bíróság, amikor – az elbírálás idején hatályos anyagi jogi rendelkezések alkalmazásával – a terhelt cselekményét vesztegetés elfogadása bűntettének [Btk. 291. § (1) bek., (2) bek. b) pont II. ford.] minősítette, és ez egyben törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte.
[18] A Btk. 291. § (1) bekezdése szerint (gazdasági passzív vesztegetés), aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével, vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A 291. § (2) bekezdése alapján, ha az elkövető
a) a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, egy évtől öt évig,
b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A 291. § (3) bekezdése szerint, ha az elkövető gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy, a büntetés
a) az (1) bekezdésben meghatározott esetben egy évtől öt évig,
b) a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott esetben két évtől nyolc évig,
c) a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés.
[19] Az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) 251. § (1) bekezdése szerint: a költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az a dolgozója, illetőleg tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, vagy a kötelességének megszegéséért az ilyen előnyt, illetve annak ígéretét elfogadja, vagy a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A korábbi Btk. 251. § (2) bekezdése alapján, ha az elkövető a jogtalan előnyért a kötelességét megszegi, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig, fontosabb ügyben történt kötelességszegés esetén, illetőleg, ha a cselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[20] A korábbi Btk. 252. § (1) bekezdése szerint a költségvetési szervnek, gazdálkodó szervezetnek vagy a társadalmi szervezetnek az az önálló intézkedésre jogosult dolgozója, illetve tagja, aki a működésével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy az ilyen előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A korábbi Btk. 252. § (2) bekezdése alapján a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető az előnyért a kötelességét megszegi, a (3) bekezdés szerint pedig büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha az elkövető
a) a kötelességét fontosabb ügyben szegi meg,
b) a bűncselekményt bűnszövetségben vagy üzletszerűen követi el.
[21] Az elbíráláskor hatályos Btk. 300/A. § (1) bekezdése – miként az elkövetéskor hatályos korábbi Btk. 258/A. § 2. pontja – szerinti értelmező rendelkezés alapján kötelességszegés a kötelességnek előny adásához kötött teljesítése is.
[22] E bűncselekmények jogi tárgya a tágabb értelemben vett közélet – gazdasági és társadalmi élet – tisztasága, korrekt, jogszerű működése és az ehhez fűződő közbizalom megóvásának érdeke. A passzív gazdasági vesztegetés elkövetési magatartásai a jogtalan előny kérése, az előnynek vagy az ígéretének elfogadása, illetve az előny kérőjével vagy elfogadójával egyetértés. Az előny kérése az előny adására vonatkozó óhaj kifejezését, a korrupciós kapcsolat kezdeményezését jelenti. A kérésnek az elkövető tevékenységével kapcsolatban kell megvalósulnia. Az előny elfogadása a dolog átvételével, a szolgáltatás igénybevételével (a birtokviszonyok változásával), az előny ígéretének elfogadása pedig az átvételre irányuló beleegyező nyilatkozat kinyilvánításával valósul meg. A bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Az elkövető tudatának ki kell terjednie az előny és a tevékenysége közötti kapcsolatra.
[23] A Btk. a vesztegetés elfogadása bűntette körében a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult dolgozóját, tagját mint speciális alany elkövetőt nevesíti, súlyosabb jogkövetkezményeket fűzve ehhez; a korábbi törvény szerinti két külön tényállásban szereplő passzív gazdasági vesztegetést egy tényállásba vonja össze, mivel a gazdálkodó szervezet, egyesület részére vagy érdekében tevékenységet végző, önálló intézkedésre jogosult személy által elkövetett passzív gazdasági vesztegetés valójában a passzív gazdasági vesztegetés minősített esete.
[24] A gazdálkodó szervezet kétségtelen önálló intézkedésre jogosult dolgozója az, aki az adott szervezet működését irányítja, az azzal kapcsolatban álló személyek jogait és érdekeit érintő lényeges kérdésekben dönthet. Az ilyen személy – állandó munkakörénél vagy alkalmi megbízásánál fogva – hatáskörébe tartozik a gazdálkodó szerv egésze vagy valamely meghatározott része működésére kiható döntés a gazdálkodás (tevékenység) kereteit, módját, az erőforrások mikénti felhasználását illetően. Ehhez képest a minősített eset körében tettesként felelhetnek nemcsak a szervezet vezetői, de azok is, akik akár a szervezet kialakított belső rendje (szabályzatai), ügyrendje stb., akár a vezetők által rájuk ruházott hatáskörben – felsőbb jóváhagyás nélkül – dönthetnek bizonyos kérdésekben. A pusztán technikai kivitelezői, végrehajtói feladatkört ellátó személyek legfeljebb részesként felelhetnek, de csak akkor, ha tettesi cselekményt előmozdító magatartástöbblet állapítható meg terhükre.
[25] Nem kétséges az sem, hogy az elkövetőt a ténylegesen, mégpedig a konkrét vesztegetéssel érintett ügyben – nem pedig általánosságban – megillető jogokat figyelembe véve kell elbírálni, hogy önálló intézkedésre jogosultnak tekinthető-e vagy sem. Önmagában a munkakör megnevezéséből vagy egy adott szervezeten belüli vezetői beosztásból ugyanis nem következik egy adott ügy mikénti elintézésére vonatkozó (döntési, ellenőrzési, irányítási) jogosultság.
[26] Eldöntendő kérdés tehát jelen ügyben, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban álló, főorvos beosztású terhelt esetében mely tevékenység végzése, mely döntés, intézkedés meghozatala alapozhatja meg az önálló intézkedésre jogosultság megállapítását.
[27] Ezzel összefüggésben a Kúria előrebocsátja a következőket. A hálapénz elfogadása tekintetében a Kúria változatlanul irányadónak tartja a korábbi határozatában kifejtett szempontokat (Bhar.III.6/2015/20.).
[28] Az egészségügyi beavatkozás – a beteg, illetve biztosítási jogviszony esetében az egészségbiztosító által fizetendő – térítési díjat (avagy az ellátás ingyenességét) a gyógyintézet határozza meg, következésképpen a kórház által vállalt egészségügyi ellátásban közreműködő személyek munkájukkal kapcsolatban a betegektől ellenszolgáltatást nem kérhetnek, az ilyen módon igényelt előny ugyanis jogtalannak tekintendő. Ez független attól, hogy az orvos tevékenységét munkaviszony, szerződéses viszony alapján látja el. Hálapénz az a juttatás, amelyet az egészségügyi szolgáltatás igénybevételét követően a beteg vagy hozzátartozója hálája, köszönete jeléül a szolgáltatásban közreműködő egészségügyi dolgozónak nyújt. Ebből viszont egyértelműen következik, hogy az előre – az egészségügyi ellátás, gyógykezelés megkezdése előtt – adott előny nem hálapénz, és az sem, amelyet a beteg nem saját elhatározásából, nem önként szolgáltat.
[29] A kért és ennek eredményeként kapott juttatás tehát nem sorolható a hálapénz kategóriájába. Kérés alatt értendő minden olyan magatartás – így a célozgatás, a szokásokra történő figyelemfelhívás stb. is –, amely az önkéntességet, s ennek folytán a juttatás hálapénz jellegét kizárja.
[30] Az irányadó tényállásból kitűnően a terhelt 2009. évtől 2013. év május 15-ig terjedő időszakban több alkalommal olyan módon törekedett jövedelmének kiegészítésére, hogy az általa kezelt betegektől, az általa elvégzett műtétek, beavatkozások kapcsán az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által finanszírozott egészségügyi ellátásért pénzt kért, illetve az önként felajánlott vagy átadni szándékozott díjazást kevesellve előre meghatározott nagyságrendű, illetve nagyobb összeget kért. Egy esetben a betegtől elvárt (fizetendő) összeg nagyságát úgy határozta meg, hogy arra a beteg számára még részletfizetést is engedélyezett. Egy másik alkalommal pedig a betegtől már kért juttatáson felül a betegállományra vonatkozó további jogosultságát megalapozó orvosi vélemény kiállítását is alkalmanként meghatározott összeg juttatásához kötötte.
[31] Mindezen tények a betegek részéről történt juttatás hálapénz jellegét egyértelműen kizárják, azok valamennyi esetben jogtalan előnynek tekintendők.
[32] Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor, amikor a terhelt önálló intézkedésre jogosultságát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy orvos esetében speciális alanyiság csak akkor állapítható meg, ha az elkövető által kért jogtalan előnyt belső igazgatási jogkör, így szakdolgozók, osztályos orvosok irányításával, ellenőrzésével kapcsolatos jogkörével összefüggésben kéri; míg a gyógyító tevékenység, betegek kezelése körében az a külső, a beteg és szolgáltató között egészségügyi szolgáltatási jogviszonyból eredően nem állapítható meg, hiszen az minden orvost megillet.
[33] E megkülönböztetés téves, és az nem vezethető le sem általánosságban az orvosi tevékenység végzésére vonatkozó jogszabályokból, iránymutatásokból, szakmai szabályokból, sem pedig a konkrét ügyben feltárt terhelti tevékenységre vonatkozó tényekből. A másodfokú bíróság által kifejtett érvelés végső soron oda vezetne, hogy a jogtalan előny kérése, elfogadása az orvos-beteg kapcsolatában súlyosabb minősítést megalapozó módon fel sem merülhetne. Ez pedig nyilvánvalóan nincs így.
[34] Az egészségügyi törvény rendelkezéseiből következően a gyógyítás szabadságához való jog, az egyes szakmai módszerek, eljárások szuverén alkalmazásának szabadsága alapvető tétel. Így van ez a diagnosztikai és terápiás beavatkozásokkal kapcsolatban is azzal, hogy ez a szabadság nem korlátlan: többek között a vonatkozó ágazati jogszabályok, az adott (diagnosztikus vagy terápiás) ellátásra vonatkozó, bizonyítékokon alapuló orvoslás szerint felállított szakmai szabályok, protokollok (vizsgálati és terápiás eljárási rendek), irányelvek, módszertani levelek; ezek hiányában megalapozott, elfogadott, szakmai egyetértésen alapuló ajánlások szabják meg a gyógyítási szabadság mozgásterének keretei (Eütv. 129. §-ához fűzött magyarázat).
[35] A speciális alanyiság szempontjából a konkrét tevékenység végzésének, egyes döntési jogosultság meglétének, egy adott folyamat (kezelés) mikénti elvégzésének van jelentősége. A főorvos kétségtelenül olyan döntéseket hoz, amelyek a beteg sorsát érintőek, és ezek nem kizárólagosan terápiás jellegű döntések lehetnek. Ilyen feladatok közé tartozhat egy műtéti időpont (sorrend) kiválasztása, keresőképtelen állományba vétel, zárójelentés kiadása, a beteg további kezelési irányának, mikéntjének meghatározása.
[36] Ilyen jellegű tevékenységnek jogtalan előny adásához kötése, ilyen tevékenység végzéséért jogtalan előny kérése nyilvánvalóan azt jelenti, hogy az adott döntési, ezáltal hatalmi helyzetben lévő személy e helyzetét felhasználva (kihasználva) kíván anyagi előnyhöz jutni.
[37] Márpedig az orvosi tevékenység végzése körében, ezen (az adott tevékenység végzésével egyébként értelemszerűen összefüggő, meglévő hatalmi) helyzetnek ilyen módon való kihasználása, egyes résztevékenységek áruba bocsátása nem csupán az egészségügyi intézmény szervezet rendszerében az eszközbeszerzések során, hanem az orvos-beteg viszonylatában, a gyógyító tevékenység körében is felmerülhet, ami ezáltal fokozottabb társadalomra veszélyességet jelent, és szigorúbb büntetőjogi megítélést eredményez.
[38] Jelen ügyben pedig ez a helyzet.
[39] Az irányadó tényállás – és az eljárt bíróság jogi indokolása körében rögzített tényálláshoz tartozó ténymegállapítás – szerint a terhelt feladat- és hatáskörébe tartozott a szakdolgozók tevékenységének irányítása, ellenőrzése, a részlegre beosztott osztályos orvosok tevékenységének irányítása és ellenőrzése, a betegek napi gyógykezelésének elrendelése, műtétek végzése, konzervatív kezelések folytatása; szakorvosként teljes felelősséggel végezhette a betegellátást, a képzettségének megfelelő operatív és konzervatív ellátást. Ezenfelül –, amint azt a másodfokú bíróság is helytállóan megállapította – önállóan járt el táppénzre való jogosultságot lehetővé tevő orvosi vélemény kiállításával kapcsolatban (5. tényállási pont) és műtéti időpontok beosztásával, meghatározásával kapcsolatban (3., 4., 6., 7., 9. tényállási pontok), a zárójelentés kiállításakor, a beteg kórházból való elbocsátása során (1., 2., 8. tényállási pontok). A terhelt e tevékenységével összefüggésben kért és kapott az általa kezelt betegektől jogtalan előnyt.
[40] Mindezekből következően a terhelt magatartása – amint azt az ügyészi indítvány kifejtette – a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosultja általinak értékelendő.
[41] Tévesen értelmezte a másodfokú bíróság a vádon való túlterjeszkedés tilalmát is, és az előzőekben már kifejtettek szerint tévesen hivatkozott arra, hogy az önálló intézkedésre jogosultság megállapíthatóságát a vádirat azon hiányossága akadályozta, mely szerint csupán a betegek felé fennálló szolgáltatási jogviszonnyal kapcsolatos jogköröket szerepeltette a vádban. Megjegyzi a Kúria, hogy a bíróságnak a vádról kell döntenie, olyan tények alapján, amelyet a vád tartalmaz, nem köti ugyanakkor az ügyész által megjelölt jogi minősítés.
[42] Az alkalmazandó törvény megválasztása során a Btk. 2. §-ával összefüggésben a Kúria utal arra, hogy az elkövetés idején (2013. május 15. napjával bezáróan) hatályos korábbi Btk. rendelkezései, és az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezései a cselekmény minősítéséhez igazodó büntetési tételkeret, alkalmazott joghátrányok tekintetében nem különböznek, csupán a börtön fokozatú szabadságvesztéshez igazodó feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kedvezőbb az elbíráláskori Btk. szerint.
[43] Azonban mind az első-, mind a másodfokú bíróság a törvény kivételes rendelkezésével élve a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a büntetés fele részének letöltését követő időpontban határozta meg, amely mindkét törvény által adott esetben alkalmazható lehetőség, ily módon a feltételes szabadságra bocsátás általános, törvényi szabályozásához kötődő kedvezőbb elbírálás lehetősége mint törvényválasztó szempont közömbössé vált. Ennélfogva nincs ok az elbírálás idején hatályos Btk. rendelkezéseire való áttérésre.
[44] A terhelt terhére rótt bűncselekmények törvényes minősítése 9 rendbeli – egy esetben folytatólagosan elkövetett – a korábbi Btk. 252. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő, gazdálkodó szervezet önálló intézkedésére jogosult dolgozója által, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntette.
[45] A büntetés (illetve az intézkedés) törvényessége esetében a felülvizsgálat oka a Btk. – adott büntetés kiszabása (intézkedés alkalmazása) anyagi jogi alapjára, valamint a nemére, mértékre vonatkozó – mérlegelést nem tűrő rendelkezésének megszegése.
[46] Konkrét ügyben a büntetés (intézkedés) anyagi jogi alapja
[47] - részint a helyes minősítést meghatározó,
[48] - részint az adott büntetés kiszabására (intézkedés alkalmazására), valamint nemére, mértékére vonatkozó anyagi jogi rendelkezés.
[49] A terhelt esetében a halmazati szabályok figyelembevételével kiszabható büntetés öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, melynél az elkövetés idején hatályos korábbi Btk. 87. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja – miként a Btk. 82. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja szerint – enyhítő szakasz alkalmazásával a kiszabható büntetés minimuma kettő évig terjedő szabadságvesztés.
[50] Erre tekintettel a terhelt esetében kiszabott egy év hat hónap szabadságvesztés törvénysértő.
[51] Valójában arról van szó, hogy az elsőfokú bíróság az elkövetéskori és elbíráláskori törvény azonos megítélési és jogkövetkezményi környezetében törvényi indok nélkül az új (az elbíráláskori) törvény alkalmazásával járt el, viszont a kiszabott büntetés törvényes. A másodfokú bíróság azonban a törvényválasztási elvétést nem javította ki, és egyben az eltérő minősítéssel, annak következtében törvénysértő büntetést szabott ki. Az eldöntendő jogkérdés tehát egyfelől a törvényválasztás helyessége, másfelől a felrótt magatartás megítélése első- és másodfokú bíróság közti különbözőségének feloldása volt.
[52] A Kúria ezért – az első- és másodfokú bíróság által helyesen feltárt büntetéskiszabási körülmények figyelembevételével, és a korábbi Btk. 87. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja szerinti enyhítő szakasz alkalmazásával – a terhelttel szemben a szabadságvesztés-büntetés tartamát a törvényi minimumban, 2 évben határozta meg, melynek végrehajtási fokozata a korábbi Btk. 43. § a) pontja alapján börtön, és a korábbi Btk. 47. § (3) bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy a terhelt a büntetés fele részének letöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. A szabadságvesztés-büntetés tartamához igazodóan, az elsőfokú bíróság által meghatározott mértékű, korábbi Btk. 56. § (2) bekezdése és az 57. § (1) bekezdése szerinti foglalkozástól eltiltást és a 62. § (1) bekezdése és a 63. § (1) bekezdése szerinti közügyektől eltiltást alkalmazott; nem érintette ugyanakkor a másodfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés mértékét azzal, hogy az a korábbi Btk. 51. § (2) és (3) bekezdésén, míg a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezés a korábbi Btk. 77/B. § (1) bekezdés a) pontján alapul.
[53] A Kúria a Be. 649. § (2) bekezdése szerinti olyan további felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt.
[54] Ekként a Kúria a főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, míg a változtatással nem érintett egyéb rendelkezéseit a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.336/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás