BÜ BH 2020/322
BÜ BH 2020/322
2020.11.01.
I. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz. A nem ügydöntő végzés esetében akkor van helye fellebbezésnek, ha azt a törvény nem zárja ki. A pervezető végzés jogorvoslattal nem támadható. Abban az esetben, ha a bíróság végzése vagy intézkedése ellen nincs helye fellebbezésnek, az ügydöntő határozat elleni fellebbezésre jogosult a bíróság végzését vagy intézkedését az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben sérelmezheti [Be. 579. § (1) és (2) bek., 580. § (1) bek. d) pont, (3) bek.].
II. Az eljárás megszüntetése vagy felfüggesztése iránti indítványt elutasító határozat pervezető végzésnek minősül, mivel ez a döntés csupán az ügy további menetének akkénti meghatározását jelenti, hogy a bíróság nem látja fennállni a feltételeket sem a felfüggesztéshez, sem az ügydöntő határozat meghozatalához. Amennyiben az indítvány előterjesztője ezt sérelmesnek tartja, az ügydöntő határozat elleni fellebbezésében élhet jogorvoslati jogával; önálló és azonnali fellebbezés benyújtására azonban nincs lehetősége [Be. 449. § (4) bek., 580. § (1) bek. d) pont, (3) bek.].
III. Az eljárás felfüggesztése, illetve megszüntetése iránti indítványról nem kell alakszerű határozatot hozni; és így megindokolni sem. Az írásba foglalt ilyen határozat ellen bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnak, ha pedig ezt elmulasztja, a másodfokú bíróságnak el kell utasítania [Be. 451. § (9) bek., 588. § (1) bek., 597. § (1) bek.].
[2] Az Ny.-i Törvényszék a 2019. január 22. napján tartott tárgyaláson kihirdetett végzésével a XXXIII. r. vádlott vonatkozásában a védő eljárás felfüggesztése iránti indítványát elutasította.
[3] A védelmi fellebbezés folytán másodfokon eljáró D.-i Ítélőtábla a 2019. március 27. napján kelt végzésével az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[4] A megismételt eljárásban a törvényszék a 2019. május 28. napján kelt végzésével a XXXIII. r. vádlott vonatkozásában ismételten a büntetőeljárás megszüntetésére és felfüggesztésére vonatkozó védelmi indítvány elutasításáról határozott.
[5] A védelmi fellebbezés folytán másodfokon eljárt D.-i ítélőtábla a 2019. szeptember 19. napján meghozott végzésével a törvényszék végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[6] Az Ny.-i Törvényszék a megismételt eljárásban a 2019. október 9. napján kelt végzésével a büntetőeljárás megszüntetésére és felfüggesztésére vonatkozó indítványt ismételten elutasította.
[7] A védelmi fellebbezés folytán másodfokon eljárt D.-i Ítélőtábla a 2020. január 15. napján meghozott végzésével a törvényszék végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[8] A XXXIII. r. terhelttel szemben költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt van folyamatban büntetőeljárás az Ny.-i Törvényszéken.
[9] Az elsőfokú bíróság hivatkozott végzéseiben foglalt indokolás lényege a következő:
[10] Az Ny.-i Járásbíróság a járási és nyomozó ügyészség 2016. február 1. napján kelt vádirata és a járási és nyomozó ügyészség 2018. május 11. napján kelt vádirata, valamint a 2018. június 18. napján kelt vádirata alapján a járásbíróságon költségvetési csalás bűntette miatt a terhelt ellen indult büntetőeljárásokat a járásbíróság egyesítette, majd az ügyet az Ny.-i Törvényszékre áttette.
[11] A megyei főügyészség a 2018. szeptember 7. napján kelt vádmódosításában a XXXIII. r. vádlottat 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettével vádolta, melyet társtettesként és bűnszervezetben követett el a 2010., 2011., 2012. és 2015. években, valamint 1 rendbeli, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő és büntetendő jelentős vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettével vádolta, melyet felbujtóként és bűnszervezetben követett el a 2016. évben, továbbá 2 rendbeli, a Btk. 345. §-ába ütköző, aszerint minősülő és büntetendő hamis magánokirat felhasználásának vétségével vádolta, melyet részben társtettesként, részben felbujtóként valósított meg.
[12] A XXIII. r. terheltet az Ny.-i Törvényszék 2014. június 3. napján kihirdetett, és a D.-i Ítélőtábla 2015. január 26. napján jogerőre emelkedett ítéletével 2 rendbeli jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette [1978. évi IV. tv. 288. § (1) bek. a) pont] miatt halmazati büntetésül 1 év börtönre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette.
[13] Ebben az ügyben a D.-i Ítélőtábla a 2017. november 16. napján kelt végzésével az ügyész által a XXXIII. r. vádlott terhére benyújtott perújítási indítvány alapján a perújítást elrendelte, mely eljárás jelenleg is folyamatban van. A perújítás alapját az képezte, hogy a terhelttel szemben az F.-i Ítélőtábla a 2017. június 8. napján kihirdetett és 2017. július 21. napján jogerőre emelkedett ítéletével – az F.-i Törvényszék ítéletének részbeni hatályon kívül helyezése mellett – a folytatólagosan elkövetett csalás bűntette [1978. évi IV. tv. 318. § (1) bek., (2) bek. II. ford. c) pont, (7) bek. b) pont] miatt indult büntetőeljárást ítélt dolog címén megszüntette.
[14] A XXXIII. r. vádlott védője az eljárás megszüntetése iránti indítványát arra alapozta, hogy a perújítás elrendelését követően nem lett volna helye vádemelésnek a cselekményegységbe tartozó cselekmények miatt, így ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, másodlagosan a perújítás keretében elrendelt eljárás jogerős befejezésig az eljárás felfüggesztését indítványozta.
[15] A törvényszék a védő indítványát alakszerű határozatban elbírálva, elutasító végzésének indokolásában arra az álláspontra jutott, hogy egy másik büntetőeljárásnak a kimenetele nem lehet előzetes kérdés, ezért a Be. 488. § (1) bekezdés d) pontjában írt ok nem valósul meg. Miután a perújítás eredménye a büntetőeljárásra nincs hatással, ezért a Be. 492. § (1) bekezdés d) pontja alapján az eljárás megszüntetésének sincs helye.
[16] A törvényszék végzésének felülbírálata során az ítélőtábla úgy találta – és ezen álláspontját valamennyi jogorvoslattal támadott végzésének indokolásában kifejtette –, hogy a korábbi, a 2015. január 26-i jogerős elítéléssel elbírált bűncselekmények tényállását összevetve, a jelen ügyben vád tárgyává tett cselekményeket az elkövetési magatartások ugyanolyan jellegű – az állami támogatás jogosulatlan igénybevételét eredményező, költségvetést károsító – cselekvőséget ölelnek fel. A cselekmények jogi minősítése ugyan eltér, de az ítélt dolog szempontjából a múltban lezajlott és a vádló, illetőleg a bíróság által megállapíthatónak tartott eseményeknek, azaz a büntetőjogilag jelentős, rendszerezett tényeknek van jelentősége, valamint annak, hogy a jogerős elbírálásra mely időpontban került sor. A jogerős elbírálásig elkövetett – hasonló típusú, költségvetést károsító – cselekmények ugyanis cselekményegységbe tartoznak, függetlenül attól, hogy az egyes cselekmények elkövetési ideje nem esik egybe.
[17] Az ítélőtábla a legutóbb meghozott végzésében kifejtette: tévedett az elsőfokú bíróság – megfelelő indok nélkül, figyelmen kívül hagyva a 6/2009. BJE határozat iránymutatásait és az ítélőtábla két hatályon kívül helyező végzésében foglaltakat –, amikor a cselekmény elkövetési idejéhez kötötte a cselekményegység-teremtő hatást. A 6/2009. BJE határozat már a rendelkező részében egyértelműen meghatározza az újabb eljárás megindításának korlátait, miszerint nincs helye újabb vádemelésnek olyan részcselekmény miatt, amely már az elbírált bűncselekményegységébe tartozik, de nem képezte a jogerős határozatban megállapított tényállás részét. A jogegységi határozatból egyértelműen megállapítható, hogy a cselekményegység-teremtő hatás nem a vádemeléshez, hanem a jogerős elbíráláshoz kötődik.
[18] Az ítélőtábla végzésében kifejtette, hogy a vád tárgyává tett cselekmények egy része olyan cselekménynek minősül, melyet a bíróság már jogerősen elbírált. Ezen cselekményrész pedig a 2010., 2011., 2012. adóévek tekintetében társtettesként elkövetett, a vád szerint 31 142 545 forint vagyoni hátránnyal járó, a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés b) pontja szerint minősülő jelentős vagyoni hátrányt okozó, üzletszerűen és bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás bűntettének minősül. Bár a jogerősen elbírált bűncselekmény minősítése más, azonban a költségvetési csalás bűntette, mivel törvényi tényállási eleme az egy vagy több költségvetésnek okozott vagyoni hátrány, az azzal érintett adónemektől, illetve állami támogatástól, továbbá a bevallási és támogatás folyósítási időszakok számától függetlenül törvényi egységet alkot. E törvényi egységbe tartozik a jogerős ítélettel elbírált és jelen ügyben vád tárgyává tett cselekmények közül a 2010-2012. évek közötti cselekményrész, figyelemmel a jogerős döntés 2015. január 26. napjával történő meghozatalára.
[19] Az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését az ítélőtábla a Be. 609. § (1) bekezdése, (2) bekezdés d) pontjára alapította. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felülbírált végzésben oly mértékben megsértette az indokolási kötelezettségét, mely akadályát képezte az érdemi felülbírálatnak. A végzés indokolásában olyan jelentős ellentmondás észlelhető, mely folytán nem ellenőrizhető, hogy a törvényszék a jogkérdésben hozott döntését mely jogi álláspont alapján hozta meg. E körben a végzés indokolása azért ellentmondásos, mert részben azt állapította meg, hogy a jogegységi határozatban írtak szerint a cselekményegység lezárásának legkésőbbi időpontja az alapítélet jogerőre emelkedésének napja, ezzel szemben a végzés más részeiben az elkövetési időhöz kötötte a cselekményegység-teremtő hatást. Az elsőként idézett érv ellentétben áll a határozat rendelkező részével, mert annak elfogadása esetén nem lett volna helye az eljárás megszüntetését célzó indítvány elutasításának. Arról pedig nem adott az elsőfokú bíróság megfelelő indokolást, hogy a már idézett jogegységi határozat egyértelmű és félreérthetetlen iránymutatásával szemben miért a megyei főügyészség álláspontjának megfelelően, az elkövetési időnek tulajdonít cselekményegységet teremtő hatást. Az indokolás lényeges hibája és a hatályon kívül helyező végzés iránymutatásától való ismételt eltérés kizárta az érdemi döntés meghozatalát. Az indokolási kötelezettség megsértése ugyanis lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, azaz arra, hogy fennállnak-e az eljárás akár részleges megszüntetésének feltételei vagy sem. Ezért sem megváltoztató, sem helybenhagyó döntés nem lett volna hozható a másodfokú eljárásban. Az ítélőtábla utalt arra is, hogy lehetőség szerint el kell kerülni azon – a rendes jogorvoslat lehetőségét kizáró – eljárási helyzetet, hogy a másodfokú bíróság hozzon egy nem ügydöntő végzés felülbírálatakor megváltoztatás eredményeként ügydöntő határozatot.
[20] Az ítélőtábla iránymutatásként a Be. 611. § (1) bekezdése alapján előírta, hogy a folyamatban lévő perújítási eljárás állásától függően vizsgálni kell a Be. 492. § (1) bekezdés d) pontja szerint a társtettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette miatt indult büntetőeljárás megszüntetésének lehetőségét, mely során nem lehet figyelmen kívül hagyni a 6/2009. BJE határozat rendelkezését és indokolását sem. Ha pedig a feltételek és a megfelelő ténybeli alap adottak, akkor az eljárás részleges megszüntetéséről hozható meg a döntés, mely ügydöntő határozatnak minősül, ezért a vád egységes elbírálásának követelményét is szem előtt tartva azt is vizsgálni kell, hogy már az eljárás jelen állásában, vagy csak a bizonyítási eljárás lefolytatását követően az ítéletben kerülhet erre sor.
[21] A legfőbb ügyész az Ny.-i Törvényszék három első fokon meghozott, továbbá a D.-i Ítélőtábla másodfokon született végzései ellen a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt terjesztett elő.
[22] A jogorvoslati indítvány indokai szerint az Ny.-i Törvényszék végzésével az eljárás felfüggesztésére vonatkozó indítvány elutasításáról rendelkezett, így a végzés pervezető végzésnek tekintendő, ami ellen a fellebbezés lehetőségét a Be. 580. § (1) bekezdés d) pontja kizárja. Ebből következően az Ny.-i Törvényszék e végzésére vonatkozóan tévesen biztosított fellebbezési jogot. A D.-i Ítélőtábla a fellebbezés elutasítása [Be. 597. § (1) bek.] helyett a végzés felülbírálatába bocsátkozott és azzal hatáskörét túllépte.
[23] Az Ny.-i Törvényszék további két végzésében szükségtelenül rendelkezett az eljárás megszüntetésére irányuló indítvány elutasításáról. E kérdésben akkor kellett volna alakszerű határozatot hozni, amennyiben az indítvánnyal egyetért és az eljárást megszünteti. Amennyiben az indítvánnyal nem ért egyet, a helyes eljárás az lett volna, hogy az indítvány tárgyában az annak megfelelő időben, azaz a bizonyítási eljárás befejezését követően, az ügydöntő határozatban rendelkezik.
[24] A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha megállapítja, hogy az elsőfokú bíróság szükségtelenül rendelkezett alakszerű fellebbezéssel támadható határozatban az eljárás megszüntetésére irányuló védői indítvány elutasításáról, erre tekintettel a végzést hatályon kívül helyezi anélkül, hogy a másodfokú végzésben az eljárásmegszüntetési ok fennállását indokolja. Ezzel lett volna elkerülhető, hogy a másodfokú bíróság már az elsőfokú eljárás folyamatban léte alatt az ügy érdemében állást foglaljon.
[25] Az indítvány szerint a D.-i Ítélőtábla végzéseiben az eljárás megszüntetésének lehetőségével kapcsolatos okfejtés érdemben is téves, jelen esetben ugyanis a vád tárgyát képező költségvetési csalás egyik részcselekménye sem alkothat törvényi egységet az Ny.-i Törvényszék jogerős ítéletének tényállásában írt cselekménnyel. Jogosulatlan gazdasági előny megszerzése miatt történt jogerős elítélés a költségvetési csalás részcselekményét alkotó cselekmény vonatkozásában res iudicatát nem képezhet. A Kúria Bpkf.III.696/2016/3. számú határozatára hivatkozással fejtette ki, hogy cselekményegységet csak ugyanolyan bűncselekmények alkothatnak. Erre figyelemmel pedig a korábbi Btk. szerinti jogosulatlan gazdasági előny megszerzése és a Btk.-ban foglalt költségvetési csalás sem formailag, sem tartalmilag nem ugyanaz a bűncselekmény; így a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése miatt történt jogerős elítélés a költségvetési csalás részcselekményét alkotó cselekmény vonatkozásában „res iudicatát” nem eredményezhet.
[26] A jogorvoslati indítvánnyal támadott határozatok, perújítás, felülvizsgálat vagy egyszerűsített felülvizsgálati eljárás útján nem támadhatók. Indítványozta, hogy a Kúria az Ny.-i Törvényszék és a D.-i Ítélőtábla végzései tekintetében – a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 83. § (3) bekezdése szerinti tanácsülésen – a Be. 669. § (1) bekezdése alapján a törvénysértést állapítsa meg.
[27] A Legfőbb Ügyészség jogorvoslati indítványára a védő észrevételt terjesztett elő. Abban kifejtette, hogy a költségvetési csalás cselekményegysége kapcsán a bírói és ügyészi gyakorlat nem kiforrott, így tarthatatlan lenne az, ha költségvetési csalás esetében az ügyészség vádja teremtené az egységet, hiszen az ilyen elképzelés nem számol azzal, amikor – mint jelen ügyben is –, a költségvetési csalás különböző részcselekményei kapcsán különböző időpontokban történt a vádemelés. A védői indítvány az eljárás megszüntetésére okszerű volt és korántsem idő előtti, hiszen a bíróság bármikor dönthet bizonyítás felvétele nélkül olyan kérdésekben, amik a vád alapján megállapíthatók. A védői indítvány azért is indokolt volt, mert az ügyészi indítvány alapján előzetes fogvatartásban levő vádlott jogellenesen van fogva akkor, ha a bíróság megállapítja, hogy a jogerős elbírálásra tekintettel csak perújításnak lenne helye.
[28] A védő kiemelte, hogy a jogorvoslati jog az Alaptörvényben is biztosított alapelvi szintű joga a terheltnek. A büntetőeljárási törvény szűk körben enged kivételt az általánosan ismert jogorvoslati jog alól. Az eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére irányuló indítványt érdemben elutasító végzés nincs kiemelve a jogorvoslattal támadható határozatok közül (Be. 513. §, 580. §). Nyilvánvalóan téves a Legfőbb Ügyészség azon álláspontja, hogy az eljárás felfüggesztésére vagy megszüntetésére irányuló indítvány elutasítása pervezető végzéssel történik, ami ellen fellebbezésnek nincsen helye, mert pervezető jellegű. A pervezető végzés a Be. 449. § (4) bekezdése alapján az ügy bíróságra érkezését követően az ügy menetét megállapító, az eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy elvégzése érdekében hozott nem ügydöntő végzés.
[29] Az eljárási törvényben nincs olyan szabály, hogy egy indítvány érdemi elbírálása rendes határozat, annak elutasítása pedig már pervezető. Hasonló logikával pervezető végzés lenne pl. az iratmásolatok kiadására irányuló indítvány vagy a letartóztatás megszüntetésére irányuló indítvány elutasítása.
[30] A bíróság már a tárgyalás előkészítése során megszüntetheti az eljárást a Be. 492. § (1) bekezdésében meghatározott kérdésekben, ha arról bizonyítás felvétele nélkül rendelkezésre áll minden adat és arról dönteni lehetséges. Nem csupán akkor szüntetheti meg az eljárást, ha a vádlott meghalt, hanem akkor is, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény. A döntés korlátja, hogy bizonyítás nélkül dönteni lehessen a kérdésben. Ilyen a jogerős elbírálás miatti megszüntetés is. A bíróság megszüntetheti az eljárást, ha bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a korábbi jogerős elítélés ténye [Be. 492. § (1) bek. d) pont]. Az Ny.-i Törvényszék érdemi határozatot hozott a ne bis in idem kérdésében és helyesen engedett jogorvoslatot a végzéssel szemben.
[31] Álláspontja szerint értelmezhetetlen az eljárásjogilag meg nem engedhető nyomásgyakorlás az indítvány okfejtése szerint, hiszen fel sem merült az a végzések indokolásában, hogyan kell értékelni a bizonyítékokat, vagy hogy milyen döntést hozzon a törvényszék. Ha a másodfokú bíróság azt írja, hogy abban az esetben, ha meghalt a vádlott, az eljárást meg kell szüntetni, az nem tekinthető eljárásjogilag meg nem engedhető nyomásgyakorlásnak. Jelen ügyben is ugyanez történt. Nem helytálló a jogorvoslati indítvány azon érvelése, hogy a D.-i Ítélőtáblának egyszerűen csak hatályon kívül kellett volna helyeznie a végzést. Az indítvány érdemi elutasítása fellebbezhető határozatban történt, így azt el kellett bírálni.
[32] A bírói gyakorlat nem egységes a költségvetési csalás cselekményegységének értelmezése tekintetében, a jogorvoslati indítvány által hivatkozott Kúria Bpkf.III.696/2016/3. számú határozata a végzés törvénysértésének megállapítására alkalmatlan. A Kúria ismertetett határozata két, már jogerősen befejeződött ügyben elemezte a perújítás elrendelésének a lehetőségét. A jelen ügyben azonban az utóbb kezdeményezett büntetőügy még folyamatban van. Jelenleg nincs jogosulatlan gazdasági előny megszerzése a Büntető Törvénykönyvben, az egységes elbírálás esetén költségvetési csalás lenne.
[33] Az Ny.-i Törvényszék korábbi határozatával szemben perújítási eljárás van folyamatban, melyet az ügyészség indítványára rendelt el a bíróság, holott abban a jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntette miatt elítélt vádlott újabb cselekménye már csalásnak vagy költségvetési csalásnak minősül.
[34] Mindezek alapján a legfőbb ügyészi indítvány elutasítását indítványozta. A bíróságoknak folyamatosan vizsgálniuk kell minden ügyben azt, hogy valamely eljárásmegszüntetési ok nem áll-e fenn. Nem kérdéses, hogy nem folytathat a bíróság pl. bizonyítást olyan vádlottal szemben, aki már meghalt, de szükségtelen a bizonyítás akkor is, ha a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, az már jogerősen el lett bírálva vagy elévült.
[35] A Be. 668. § (1) bekezdése értelmében a Kúria a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot – ha az elutasításának nincs helye – nyilvános ülésen bírálja el.
[36] A veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő, többször módosított, az egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 83. § (3) bekezdése értelmében a Kúria tanácsa a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslatot, ha azt a tanács elnöke szükségesnek tartja nyilvános ülésen, egyébként tanácsülésen bírálja el. Ha a jogorvoslatot tanácsülésen bírálja el, biztosítani kell, hogy az érintettek indítványa, észrevétele megismerhető legyen, azzal összefüggésben az érintettek észrevételt terjeszthessenek elő [74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 83. § (4) bek.].
[37] A bejelentett rendkívüli jogorvoslat alapján a Kúria indokoltnak tartotta ezen eljárási forma alkalmazását.
[38] A Legfőbb Ügyészség jogorvoslati indítványa alapos.
[39] A Be. 667. § (1) bekezdése szerint a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslatot jelenthet be a bíróság törvénysértő jogerős ügydöntő határozata és végleges, nem ügydöntő végzése ellen.
[40] A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetén a XC. Fejezet (felülvizsgálati eljárás) rendelkezéseit az e Fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni (Be. 666. §).
[41] A Be. 659. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványt – a (3)–(4) bekezdésben meghatározott kivétellel – a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. E rendelkezés irányadó a törvényességi jogorvoslati eljárásban is.
[42] A Kúria megállapította, hogy a jogorvoslati indítvánnyal támadott határozatok más jogorvoslattal nem támadhatók.
[43] A Be. 648. §-a szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye; ügydöntőnek az első fokon meghozott határozatok közül a Be. 456. § (1) bekezdése szerint a vádlottat bűnösnek kimondó vagy felmentő ítélet, az eljárást megszüntető végzés, továbbá a Be. 739. § (2) bekezdésére figyelemmel a büntetővégzés tekintendő.
[44] A büntetőeljárás megszüntetése és felfüggesztése iránti indítványt elutasító végzés nem ügydöntő, így a törvénysértés a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontjára alapított perújítási eljárásban sem orvosolható. A megtámadott végzések ellen a Be. 671. §-a alapján egyszerűsített felülvizsgálati eljárásnak sincs helye.
[45] A kérdéses végzések tekintetében a törvénysértés csak a Be. 667. § (1) bekezdése szerinti rendkívüli jogorvoslattal orvosolható.
[46] Miután a törvényesség érdekében kezdeményezett rendkívüli jogorvoslati eljárás feltételei fennállnak, a Kúria a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 83. § (3) bekezdése szerinti tanácsülésen az eljárást lefolytatta.
[48] A törvényességi jogorvoslattal megtámadott határozatok indokolására és a legfőbb ügyész érvelésére tekintettel a Kúriának alapvetően abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bírósági eljárás során az eljárás felfüggesztése, illetve az eljárás megszüntetése iránti indítvány elutasításáról rendelkező végzés fellebbezéssel támadható, nem ügydöntő végzés, avagy olyan pervezető végzés, amellyel szemben az eljárási törvény a fellebbezést kizárja.
[49] Az Ny.-i Törvényszék a 2019. január 22. napján kelt végzésével elutasította a védő eljárás felfüggesztésére irányuló indítványát.
[50] A védő álláspontja indítványában a következő volt: amennyiben az adott ügyben a cselekményegységet a 2002 szeptemberét követően elkövetett cselekményekre látja a bíróság megállapíthatónak, akkor fel kell függeszteni az eljárást. Az eljárás felfüggesztésének alapja a Be. 535. § (1) bekezdése és 488. § (1) bekezdés d) pontja, ugyanis az eljárás folytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni. Így előzetes kérdés, hogy az elrendelt perújítás eredményétől, annak jogerejétől függően lehet az ítélt dolog címén történő eljárás megszüntetéséről határozni. A perújítással megtámadott, felfüggesztett szabadságvesztés jogerejének feltörése esetén okafogyottá válik a felfüggesztett szabadságvesztés utólagos elrendelésének kérdése, valamint az elrendelt perújítás eredményeként okafogyottá válik a felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatti elkövetésre mint súlyosító körülményre történő hivatkozás.
[51] A törvényszék elutasító végzésnek indokolásában e kérdésben arra az álláspontra jutott, hogy egy másik büntetőeljárásnak a kimenetele nem lehet előzetes kérdés, ezért a Be. 488. § (1) bekezdés d) pontjában írt ok nem valósul meg.
[52] A D.-i Ítélőtábla e végzést hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította, alapvetően azzal az indokolással, hogy a törvényszék az eljárás megszüntetésére irányuló védelmi indítványról nem rendelkezett, azt érdemben nem bírálta el és ebben a körben a határozat indokolásában valójában érdemi álláspontra nem is helyezkedett. Emellett a bíróság az eljárás megszüntetésének akadályáról indokolást csak részben és azt is tévesen adott.
[53] Az indokolásban ezt követően az ügy érdemét érintő, az eljárás megszüntetésének feltételeiről fejtette ki álláspontját a D.-i Ítélőtábla a 2019. március 27. napján kelt határozatában.
[54] Az ítélőtábla következésképpen a törvényszék eljárás felfüggesztése iránti indítványt elutasító végzését fellebbezéssel támadható, nem ügydöntő végzésnek tekintette, melynek felülbírálata során az ügy érdeme tekintetében is iránymutatást adott.
[55] Az Ny.-i Törvényszék a megismételt eljárásban a 2019. május 28. napján kelt végzésében az eljárás megszüntetésére és felfüggesztésére vonatkozó indítványt utasította el.
[56] A védő az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványát ugyanazon indokra, az előzetes kérdésben való döntésre, míg az eljárás megszüntetése iránti indítványát a Be. 492. § (1) bekezdés d) pontjára, azaz res iudicatára alapította, mert álláspontja szerint a XXXIII. r. vádlottal szemben az Ny.-i Törvényszék, illetve a D.-i Ítélőtábla korábbi ítélete vonatkozásában elrendelt perújítást követően a cselekményegységbe tartozó cselekmények miatt nem lett volna helye vádemelésnek.
[57] A törvényszék a végzésben az ítélkezési gyakorlatot elemezve vizsgálta a költségvetési csalás bűncselekmény esetében a cselekményegység kérdését és kifejtette álláspontját arra vonatkozóan, hogy miért nincs helye az eljárás megszüntetésének.
[58] A végzés 13. oldal utolsó bekezdésében és a 14. oldal 1. bekezdésében a következőket rögzítette. A megyei főügyészség jogi álláspontja szerint a törvényszéknek a fenti kérdéskörben hozandó végzése a Be. 449. § (4) bekezdése szerint pervezető végzésnek minősül, mely végzéssel szemben a Be. 580. § (1) bekezdés d) pontja alapján nincs helye fellebbezésnek.
[59] A törvényszék a fenti jogi érveléssel szemben jelen végzés ellen jogorvoslati jogot biztosít, mivel korábban ugyanilyen tárgyban hozott végzéssel szemben is biztosította a fellebbezés lehetőségét. A D.-i Ítélőtábla a hatályon kívül helyező végzésben nem utalt arra, hogy a végzés ellen ne lehetne a jogorvoslatot biztosítani.
[60] A D.-i Ítélőtábla a 2019. szeptember 19. napján kelt végzésében az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért nem tartja alkalmazhatónak a korábbi hatályon kívül helyező végzésben is hivatkozott kötelező jogegységi határozatot. Az indokolás hibája és a hatályon kívül helyező végzés iránymutatásától való eltérés kizárja az érdemi döntés meghozatalát, mely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, azaz arra, hogy fennállnak-e az eljárás akár részleges megszüntetésének feltételei vagy sem. Ezért a Be. 609. § (1) bekezdése, (2) bekezdés d) pontja alapján hatályon kívül helyezte az elsőfokú bíróság végzését, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[61] Az Ny.-i Törvényszék ezt követő, 2019. október 9. napján kelt végzésében ismét döntött az eljárás megszüntetésére és felfüggesztésére vonatkozó indítvány elutasításáról. Az indokolásban a korábbi végzésben már kifejtett álláspontját megismételve, a cselekményegység érdemi vizsgálatába bocsátkozott. A végzés ellen a fellebbezési jogot biztosította, majd a védő fellebbezése folytán másodfokon eljáró D.-i Ítélőtábla a 2020. január 15. napján kelt végzésében a hatályon kívül helyező végzésében ismételten a cselekményegység kérdésében történő ellentmondásos indokolásra alapította döntését.
[62] Mindezek előrebocsátása után a Kúria a következőkre mutat rá.
[63] A Be. 449. § (1) bekezdés a)-c) pontja szerint a bíróság az eljárása során ügydöntő határozattal, nem ügydöntő végzéssel vagy határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel dönt. A 449. § (2) bekezdése szerint az ügydöntő határozat ítélet vagy ügydöntő végzés.
[64] Ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.). Ennek megfelelően a Be. 456. § (1) bekezdése alapján a bíróság jogerős ügydöntő határozata végleges, mindenkire kötelező döntést tartalmaz a vádról, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségéről, a büntetőjogi következményekről vagy ezek hiányáról.
[65] A nem ügydöntő végzés tekintetében a Be. 449. § (3) bekezdése fogalmi meghatározást nem, csupán példálózó felsorolást tartalmaz, melyből következően ebbe a körbe tartozik minden olyan végzés, amely nem a (2) bekezdésben meghatározott eljárást megszüntető végzés.
[66] Az ügydöntő végzés jogerőre képes [Be. 456. § (1) bek.], míg a nem ügydöntő végzés véglegessé válik [Be. 460. § (1) bek.].
[67] Pervezető végzés az ügy bíróságra érkezését követően az ügy menetét megállapító, az eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy elvégzése érdekében hozott nem ügydöntő végzés [Be. 449. § (4) bek.]. Az eljárási törvény a nem ügydöntő és a pervezető végzések különös típusait is nevesíti, azokról példálózó jellegű, de nem kimerítő felsorolást ad, azonban azok között sem az eljárás felfüggesztése iránti indítványt elutasító, sem az eljárás megszüntetése iránti indítványt elutasító végzés nem szerepel.
[68] Emellett az elsőfokú ügydöntő és nem ügydöntő, valamint a pervezető végzések elleni jogorvoslat eljárási szabályai is eltérőek.
[69] Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozata ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz [Be. 579. § (1) bek.], a nem ügydöntő végzés esetében akkor van helye fellebbezésnek, ha azt a törvény nem zárja ki [Be. 579. § (2) bek.]. A pervezető végzés jogorvoslattal nem támadható [Be. 580. § (1) bek. d) pont]. A felhívott törvényhely (3) bekezdése alapján ugyanakkor: ha a bíróság végzése vagy intézkedése ellen nincs helye fellebbezésnek, az ügydöntő határozat elleni fellebbezésre jogosult a bíróság végzését vagy intézkedését az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben sérelmezheti.
[70] Mindebből következően – ha a védő az eljárás megszüntetése vagy felfüggesztése iránti indítványát elutasító pervezető végzést sérelmesnek tartja – az ügydöntő határozat elleni fellebbezésében élhet úgynevezett járulékos jogorvoslati jogával; önálló és azonnali fellebbezés benyújtására azonban nincs lehetőség.
[71] A Be. 488. § (1) bekezdés d) pontja szerint a bíróság felfüggesztheti az eljárást, ha az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni, míg a Be. 492. § (1) bekezdés d) pontja szerint a bíróság az eljárást ügydöntő végzéssel megszünteti, ha a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták.
[72] A Be. 535. § (1) bekezdése szerint az eljárás felfüggesztésének a tárgyalás megkezdése után is helye van a 487. §-ban, a 488. § (1) bekezdésben, valamint a 489. §-ban és a 490. §-ban meghatározott okokból.
[73] A Be. 535. § (3) bekezdése rögzíti, hogy nincs helye fellebbezésnek az eljárásnak a 488. § (1) bekezdés a)-b) pontja és a 489-490. §-a alapján történt felfüggesztése, valamint a 489. § (1)–(2) bekezdésében, vagy a 490. § (1) bekezdésében meghatározott eljárás kezdeményezésére irányuló indítvány elutasítása ellen.
[74] Az idézett törvényi rendelkezések alapján egyértelmű, hogy a Be. 488. § (1) bekezdés d) pontja és a tárgyalás megkezdése után a Be. 535. § (1) bekezdése alapján az előzetes kérdésben hozott döntés beszerzése miatt az eljárás felfüggesztéséről rendelkező végzés nem ügydöntő végzés. E végzésre vonatkozóan a fellebbezést a törvény nem zárja ki, ezért ellene a Be. 579. § (2) bekezdése szerint fellebbezésnek van helye.
[75] Ezzel szemben a Be. 492. § (1) bekezdés d) pontja szerint, valamint a tárgyalás megkezdését követően a Be. 567. § (1) bekezdés b) pontja alapján az eljárás megszüntetéséről rendelkező végzés ügydöntő végzés, mely ellen a Be. 579. § (1) bekezdése alapján fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz.
[76] A bíróság a tárgyalás előkészítése szakaszában ügydöntő végzéssel határoz az eljárás megszüntetéséről a Be. 492. § (1) bekezdés d) pontja szerint akkor, ha a vád tárgyává tett cselekményt már jogerősen elbírálták, valamint a tárgyalás megkezdése után ugyanilyen okból ügydöntő végzéssel határoz a Be. 567. § (1) bekezdés b) pontja alapján.
[77] Az eljárást megszüntető végzés harmadfokú felül-bírálata kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a 63. BK véleményében és a BH 2009.351. számú eseti döntésében is rámutatott, hogy az eljárás megszüntetése olyan ügydöntő végzés, amely az 1998. évi XIX. törvény (korábbi Be.) 386. § (1) bekezdése alapján megnyitja a másodfellebbezés lehetőségét, de csak abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság a büntetőjogi felelősség kérdésében ügydöntő határozatot hozott. Azaz akkor, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető döntését változtatta meg, vagy ellenkezőleg, az elsőfokú bíróság valamely bűnösséget kimondó rendelkezését a törvényhely alapján úgy változtatta meg, hogy az első fokon elítélt vádlottal szemben a büntetőeljárást megszüntette.
[78] Nem kétséges tehát az, hogy az eljárás felfüggesztéséről és az eljárás megszüntetéséről hozott határozat fellebbezéssel támadható.
[79] Más a helyzet azonban az eljárás felfüggesztése iránti, valamint az eljárás megszüntetése iránti indítványt elutasító határozatok esetében.
[80] A Kúria egyetértett a Legfőbb Ügyészség álláspontjával, miszerint az eljárás felfüggesztése, valamint az eljárás megszüntetése iránti indítványt elutasító végzés pervezető végzés.
[81] A pervezető végzés a nem ügydöntő jellegű határozatok egy különös típusa, mely az ügy menetét megállapító határozat és – hasonlóan a bizonyítás elrendeléséhez, vagy a bizonyítási eszköz beszerzéséhez kapcsolódó döntésekhez – azt juttatja kifejezésre, hogy a bíróság nem kívánja nem ügydöntő végzésével az eljárást megakasztani, és nem kívánja ügydöntő végzésével az eljárást befejezni.
[82] A Be. 163. § (1) bekezdése szerint a bizonyítás azokra a tényekre terjed ki, amelyek a büntető és a büntetőeljárási jogszabályok alkalmazásában jelentősek. A büntetőeljárásban a bíróság a döntését valósághű tényállásra alapozza. A bíróság az ítélkezés során a tényállást a vád keretein belül tisztázza [Be. 163. § (2), (3) bek.].
[83] A törvényi rendelkezés tehát az, hogy a bizonyítás menetét, terjedelmét és irányát a bíróság határozza meg a megalapozott tényállás megállapítása érdekében.
[84] Az eljárás előzetes kérdés miatti fel nem függesztése csakúgy, mint például az ügyek nem egyesítése vagy nem elkülönítése [Be. 449. § (4) bek. d) pont], abban a kérdésben való állásfoglalás, hogy mi a célszerű és hatékony pervitel módja, a más – büntető-, polgári, vagy egyéb – eljárás folytatása, vagy eredménye milyen összefüggésben áll az adott ügyben releváns bizonyítás irányával és céljával, mennyiben mozdítja előbbre a tényállás tisztázásának folyamatában a bizonyítás menetét az ügydöntő határozat megalapozása érdekében.
[85] Mindezen – az ügy előbbrevitelét, az ügy menetét érintő – kérdések nemleges megválaszolása bírói döntés, vagyis annak kinyilvánítása, hogy az indítványtól eltérően a bíróság nem látja szükségesnek az előzetes kérdésben való határozat bevárását az eljárás folytatásához, más esetekben pedig nem látja fennállni a Be. 488-490. §-aiban írt felfüggesztési okok egyikét sem.
[86] Mindezekből következően az Ny.-i Törvényszék eljárás felfüggesztése iránti indítványt elutasító végzése pervezető végzés, mint ahogy azt egyébiránt a Legfelsőbb Bíróság a Bkf.I.1.008/2009/2. számú fellebbezést elutasító végzésében is rögzítette.
[87] A büntetőeljárás során a Be. 4. § (3) bekezdése értelmében hivatalból vizsgálni kell, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének van-e helye abból az okból, hogy az elkövető cselekményét már jogerősen elbírálták. A (3) bekezdést kell alkalmazni akkor is, ha az elkövető egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg, a bíróság azonban – a vád szerinti minősítésnek megfelelően – nem a vádirati tényállás szerint megállapítható valamennyi bűncselekmény miatt állapítja meg a terhelt bűnösségét.
[88] A védő fellebbezésben előadott érvelése szerint nem lehet különbséget tenni az indítvány érdemi elbírálása és az indítvány elutasítása között, mivel sehol sincs olyan szabály az eljárási törvényben, hogy egy indítvány érdemi elbírálása „rendes” határozat, annak elutasítása pedig már pervezető. Hivatkozott az iratmásolatok kiadására irányuló indítványra, illetve a letartóztatás megszüntetésére irányuló indítvány elutasítására.
[89] A már hivatkozott Be. 4. § (3) bekezdése, valamint (6) bekezdése alapján a bíróságnak az egész eljárás során hivatalból vizsgálnia kell, hogy valamely büntethetőséget megszüntető ok fennáll-e; ezért a megszüntetés indítványozása ugyan az érintett felek törvényes lehetősége, azonban nem szükségszerű eljárási cselekmény, ezért a bíróság nem is köteles érdemben, alakszerű határozattal dönteni az indítványról. Ezzel szemben a Be. 300. § (1), (3) bekezdése szerint a letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálása, egyúttal a letartóztatás indokainak vizsgálata a vádemelést megelőzően, majd a kényszerintézkedés tárgyában a tárgyalás előkészítése [Be. 494. § (1) bek.], illetve a letartóztatás Be. 297. §-ában foglalt tartamára figyelemmel a Be. 291. §-a szerinti felülvizsgálata során meghatározott időtartamhoz kötött, az nem az egész eljárásban hivatalból vizsgálandó, nem az ügy menetét meghatározó döntés, így a fellebbezés e határozatok ellen nem kizárt.
[90] Ezt támasztja alá egyébként az a rendelkezés is, hogy – szemben a Be. 4. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettséggel – a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedések esetében csupán arra kell törekednie a bíróságnak, hogy a kényszerintézkedés a lehető legrövidebb ideig tartson [Be. 279. § (1) bek.]. Emellett a letartóztatás megszüntetése iránti indítvány elbírálására – szemben az eljárás felfüggesztése, illetve megszüntetése iránti indítvánnyal – a Be. határozott rendelkezéseket tartalmaz, egyértelművé téve, hogy ezen kérdésekben hozott döntések fellebbezéssel támadható, nem ügydöntő határozatok.
[91] Az iratmegismerés biztosítása, valamint a kényszerintézkedés tárgyában hozott döntés emellett nem tekintendő az ügy menetét megállapító, eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy elvégzése érdekében hozott nem ügydöntő végzésnek, hanem olyan nem ügydöntő végzés, amely ellen a Be. 449. §, a Be. 579. § (2) bekezdése alapján fellebbezésnek van helye. A nem ügydöntő végzés elleni fellebbezés lehetősége nem attól függ, hogy az valamely indítvány elutasítása vagy érdemi bírálata-e, hanem attól, hogy nem ügydöntő, vagy pervezető-e. Mindazon nem ügydöntő végzés ellen fellebbezésnek van helye, amely nem minősül a Be. 449. § (4) bekezdése szerinti, az ügy előbbrevitelét biztosító pervezető végzésnek.
[92] A bíróság akkor hoz ügydöntő határozatot, ha a bizonyítási eljárás további folytatását nem tartja szükségesnek, ha bizonyítási indítványt nem tettek, vagy azt a bíróság elutasította, és a bizonyítási eljárást a Be. 540. §-a alapján befejezetté nyilvánítja.
[93] Az ügydöntő határozat meghozatalára irányuló indítvány elutasítása pedig az ügy menetének akkénti meghatározása, hogy a bíróság nem látja fennállni a feltételeket az ügydöntő határozat meghozatalához. Ahogy az ítélethozatalt, az eljárás megszüntető végzés meghozatalát sem lehet az első fokon eljáró bíróságtól kikényszeríteni, nem ismer az eljárási törvény olyan szabályt sem, mely a bizonyítás befejezetté nyilvánítását megelőzően az ítélet meg nem hozatalának, vagy az eljárás meg nem szüntetésének nem ügydöntő végzésben történő deklarálását írná elő.
[94] A bíróságnak ügydöntő határozatot csak akkor kell hoznia, amikor annak feltételeit megállapíthatónak látja; akkor, ha az eljárás valamelyik résztvevője arra tesz indítványt, hogy a bíróság hozzon ügydöntő határozatot, azonban ennek feltételeit nem látja fennállni és az ügydöntő határozat hozatalát mellőzi, semmilyen határozat meghozatalára nincs szükség. Amennyiben pedig a bíróság az eljárást nem szünteti meg és továbbra is indokoltnak tartja a bizonyítási eljárás folytatását – vagyis azt, hogy csak annak lezárásakor hozzon ügydöntő határozatot –, az ezt sérelmező indítványozó a bűnösséget megállapító vagy felmentő ügydöntő határozat elleni fellebbezésben sérelmezheti a büntethetőséget megszüntető ok megállapításának hiányát. Ez azonban nem zárja ki a bíróság törvényi kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy az eljárás során hivatalból vizsgálja, hogy valamely büntethetőséget megszüntető ok fennáll-e (Kúria Bhar.I.778/2013/2.).
[95] A folyamatban lévő büntetőügyben az elsőfokú bíróság a XXXIII. r. terhelttel szemben az eljárást nem függesztette fel és nem is szüntette meg, mert továbbra is indokoltnak tartotta a bizonyítási eljárás folytatását. A pervezető végzést nem kell indokolni [Be. 451. § (9) bek.]. A fellebbezés lehetősége is kizárt, a pervezető végzés okozta sérelem esetleges felülbírálata a másodfokú eljárásban azonban lehetséges, ugyanis az ügydöntő határozat elleni fellebbezésre jogosult az indítványában foglaltak nem teljesítését az ügydöntő határozat elleni fellebbezésében sérelmezheti [Be. 580. § (1) bek. d) pont, (3) bek.].
[96] Megjegyzi a Kúria, hogy ugyanilyen rendelkezéseket tartalmazott a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban korábbi Be.) a pervezető végzés meghatározását illetően [260. § (1) bek.].
[97] Akkor sem minősül az ügy érdemét érintő határozatnak a pervezető végzés, ha határozati formában utasítja el a bíróság az abban előterjesztett indítványt és a korábbi Be. 260. § (2) bekezdésére figyelemmel ellene fellebbezésnek nincs helye. Ebből következően az eljárás megszüntetésére tett indítványt elutasító végzés fellebbezéssel nem támadható (Kúria Bhar.I.778/2013/2.). Ettől eltérő rendelkezéseket a hatályos Be. sem tartalmaz.
[98] Az eljárás a Be. 597. § (2) bekezdése szerint a másodfokú eljárásban is felfüggeszthető, továbbá a Be. 607. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban az ügydöntő határozat felülbírálata során az eljárás megszüntetésének sincs akadálya, ezért a XXXIII. r. terhelt és védője az ügydöntő határozat elleni fellebbezésben sérelmezheti és indokolhatja is a büntethetőséget megszüntető ok megállapításának hiányát.
[99] A folyamatban lévő büntetőügyben az elsőfokú bíróság úgy határozta meg az ügy menetét, hogy maj-
dan, a bizonyítási eljárás befejezését követően hoz ügydöntő határozatot a terhelt büntetőjogi felelőssége tekintetében.
[100] Az eljárás megszüntetése kérdésében alakszerű határozatot akkor kellett volna hozni, ha az indítvánnyal egyetértve, az ügyiratokat megvizsgálva a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a cselekményt már jogerősen elbírálták. Ilyen következtetés hiányában azonban a bizonyítási eljárás befejezését követően a bíróságnak az ügydöntő határozatban kell indokolni azt, hogy miért nem látta fennállni az eljárás megszüntetésére okot adó res iudicatát az adott ügyben.
[101] Mindezekre tekintettel a törvényszék tévedett, amikor az indítványok elutasítására vonatkozóan határozatokat hozott, azokat indokolással látta el, és ellenük fellebbezési jogot biztosított.
[102] A Be. 580. § (1) bekezdés d) pontja a pervezető végzéssel szembeni fellebbezést kizárja, így az eljárás felfüggesztésére, valamint az eljárás megszüntetésére tett indítványt elutasító végzés fellebbezéssel nem támadható.
[103] A másodfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a fellebbezés kizártságát észlelve a fellebbezést a Be. 597. § (1) bekezdése alapján elutasítja. Ezzel szemben a végzés érdemi felülbírálatába bocsátkozott azzal, hogy az indokolás hiányosságaiban látta az eljárási szabálysértés megvalósulását és a végzéseket hatályon kívül helyezte.
[104] A Kúria már kifejtette ezzel összefüggésben azt a továbbra is irányadó álláspontját, hogy törvénysértő határozatot hoz a másodfokú bíróság, amikor törvényi felhatalmazás nélkül az eljárás megszüntetéséről rendelkezik és először maga hoz az ügyben ügydöntő határozatot, elvonva ezzel az elsőfokú bíróság döntési jogkörét (Bhar.I.778/2013/2. számú határozat 4. oldal 7. bekezdés).
[105] A Kúria az előzőekben kifejtetteket összefoglalva megállapította, hogy az eljárás megszüntetésére irányuló indítvány elutasítása esetén fogalmilag nincs mit felülvizsgálni.
[106] Ebből következően a bíróság csakis akkor köteles az eljárás megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában határozatot hozni, amennyiben a maga részéről eljárást megszüntető okot lát fennforogni, s ezen esetben az eljárás megszüntetése egyenesen kötelező is a számára. Az eljárást az ok észlelésekor nyomban meg kell szüntetni.
[107] Ellenkező esetben, tehát akkor, ha a bíróság az ügydöntő határozat meghozatala előtt az eljárás megszüntetésére hivatalból nem lát okot, a védelem előzetes állásfoglalásra bírhatná olyan kérdésekben, amelyekről kellő megalapozottsággal, legalábbis általában, a bizonyítási eljárás befejezését követően, az ügydöntő határozatban foglalhat állást.
[108] Az eljárás megszüntetésére okot nem látó bíróság, ha nem hoz az indítvány tárgyában határozatot, az indítványban foglaltakkal kapcsolatos álláspontjáról az ügydöntő határozat indokolásában köteles számot adni (Bfv.III.1.482/2012/3. számú határozat).
[109] A Be. 588. § (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság a törvényben kizárt fellebbezést elutasítja. Amennyiben azt elmulasztja, a Be. 597. § (1) bekezdésére figyelemmel a fellebbezést a másodfokú bíróság utasítja el.
[110] Következésképpen az ítélőtáblának a pervezető végzés felülbírálata helyett a fellebbezést, mint törvényben kizártat el kellett volna utasítani.
[111] A Kúria – az előzőekben kifejtettekre figyelemmel – az eljárás megszüntetése iránti indítvány alapossága kérdésében az eljárt bíróságok végzésének érdemi felülbírálatába nem is bocsátkozhatott, és arra sem látott lehetőséget, hogy a legfőbb ügyész jogorvoslati indítványában megfogalmazott – a bűncselekményegység és a res iudicata kérdésében kifejtett – érveit vizsgálja; annak ellenére, hogy az indítvány okszerűen hivatkozott a Kúria Bpkf.III.696/2016/3. számú határozat [49] bekezdésében foglalt indokokra.
[112] A pervezető végzés elleni jogorvoslat kizártsága egyúttal az érdemi felülbírálat lehetőségét is kizárja, így a védő indítványában sérelmezett kérdés vizsgálatára – mint ahogy azt a Kúria a korábbiakban kifejtette – csak az elsőfokú bíróság által hozott ügydöntő határozat elleni fellebbezés felülbírálata során van törvényes lehetőség.
[113] Nem arról van tehát szó, hogy a védelmi indítvány elutasítása vagy figyelmen kívül hagyása ellen ne lenne jogorvoslati lehetőség, a törvény csupán az azonnali és önálló fellebbezés lehetőségét zárja ki.
[114] A Kúria ezért a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 83. § (3) bekezdése szerinti tanácsülésen Be. 669. § (1) bekezdése alapján a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta és megállapította, hogy az Ny.-i Törvényszék, valamint a D.-i Ítélőtábla végzései törvénysértők.
[115] A Be. 669. § (2) bekezdése szerint a Kúria a törvénysértés megállapítása esetén a terheltet felmentheti, a kényszergyógykezelést mellőzheti, az eljárást megszüntetheti, enyhébb büntetést szabhat ki, vagy enyhébb intézkedést alkalmazhat, illetve ilyen határozat meghozatala érdekében a sérelmezett határozatot hatályon kívül helyezheti és szükség esetén az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja.
[116] A Be. 669. § (3) bekezdésére figyelemmel – miután az (2) bekezdésben meghatározott érdemi döntés meghozatalának nincs helye és ilyen határozat meghozatala érdekében a végzések hatályon kívül helyezésére sem kerülhetett sor – a Kúria csupán a törvénysértés megállapítására szorítkozhatott.
(Kúria Bt. I. 429/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás