PÜ BH 2020/326
PÜ BH 2020/326
2020.11.01.
Ha a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem nem felel meg a 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény rendelkezéseinek, a Kúria a felülvizsgálatot megtagadja [2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 409. § (2) bek., 411. § (1) bek.].
Az ügy tényállása
[1] Az I. rendű alperes és néhai férje, F. G. (a továbbiakban együtt: örökhagyók) a felperest gyermekkorában fogadták örökbe, rajta kívül más gyermekük nem volt.
[2] Az örökhagyók 2010. március 2-án a II-V. rendű alperesekkel öröklési szerződést kötöttek, amely szerint a bekövetkező haláluk esetére a halál időpontjában meglévő ingatlanvagyonukat, valamint a szerződésben meghatározott ingóságaikat átruházzák a szerződéses örökösökre tartási és gondozási kötelezettség teljesítése ellenében. Az öröklési szerződés második és harmadik oldalán az örökhagyók és a tanúk aláírása fellelhető, azonban az öröklési szerződés első oldalát sem az örökhagyók, sem a tanúk nem írták alá.
[3] A felperes F. G. örökhagyó halálát követően, a hagyatéki eljárás során szerzett tudomást arról, hogy az örökhagyók és a II-V. rendű alperesek között öröklési szerződés jött létre a perbeli ingatlan tekintetében.
[4] Az öröklési szerződés alapján a közjegyző a perbeli ingatlant a szerződéses örökösöknek adta át.
A felperes keresete, az alperesek védekezése
[5] A felperes elsődleges kereseti kérelmében az öröklési szerződés néhai F. G. örökhagyóra vonatkozó része érvénytelenségének megállapítását kérte alaki érvénytelenség címén, valamint az I. rendű alperest a fentiek tűrésére kérte kötelezni.
[6] A felperes másodlagos kereseti kérelmében az öröklési szerződés részbeni érvénytelenségének megállapítását kérte F. G. örökhagyó tekintetében szerződési akarat semmisségének okából. Az I. rendű alperest a fentiek tűrésére kérte kötelezni.
[7] A felperes harmadlagos kereseti kérelmében az öröklési szerződés létre nem jöttének megállapítását kérte ebben az esetben az I., III. és V. rendű alpereseket a fentiek tűrésére kérte kötelezni.
[8] Az I-V. rendű alperesek a felperes kereseti kérelmei-nek elutasítását kérték egyrészt arra hivatkozva, hogy az öröklési szerződés érvényes, másrészt azért, mert szerintük az öröklési szerződésben foglalt tartási kötelezettségüknek teljes mértékben eleget tettek. Az alperesek előadták, hogy a szerződés nem volt színlelt szerződés, a felek akarata jelent meg az öröklési szerződésben.
Az első- és másodfokú bíróság döntése
[9] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az öröklési szerződés F. G. örökhagyó vonatkozásában érvénytelen, az I. rendű alperest ennek tűrésére kötelezte.
[10] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintette, és a felperes elsődleges keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróságot „a másodlagos és harmadlagos keresetek vonatkozásában az eljárás további folytatására és határozat hozatalára” utasította.
[11] A másodfokú bíróság szerint kétségtelen, hogy – a felperes állításával egyezően – alaki okból az öröklési szerződés érvénytelen lenne, azonban a hagyatéki tárgyaláson a közjegyző a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (Hetv.) 52. § (3) bekezdése szerint erről tájékoztatta a feleket, akik egybehangzóan nyilatkoztak, hogy ennek ellenére az öröklési szerződést érvényesnek fogadják el. A felperesnek mint törvényes örökösnek a hagyatéki eljárás során tett nyilatkozata – amellyel az öröklési szerződést érvényesnek ismerte el – tartalmában az öröklési szerződés megtámadásának jogáról való lemondásnak minősül (BH 2013.302.), erre figyelemmel a felperes elsődleges keresete nem foghat helyt.
A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem
[12] A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
[13] Álláspontja szerint a jogerős részítélet azért jogszabálysértő, mert az alperesek sem a perfelvételi tárgyaláson, sem az írásbeli ellenkérelmükben anyagi jogi kifogást nem emeltek az elsődleges kereseti kérelmével szemben, ebből következően a másodfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2. és 7. §-ába, valamint a 183. § (1), (4) és (6) bekezdésébe, 199. § (2) bekezdés b) pontjába, 237. §-ába, 342. § (1) és (3) bekezdésébe, 370. § (1) bekezdésébe, valamint a 373. § (1), (4) és (5) bekezdésébe ütköző módon járt el, amikor a hagyatéki eljárásban megtett nyilatkozat alapján az elsődleges keresetet elutasította.
[14] A felperes a felülvizsgálati kérelméhez felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet is csatolt, amelynek tartalma szerint kérte, hogy a Kúria a Pp. 409. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatát engedélyezze.
[15] Előadta, hogy a perrel érintett jogkérdésben „a rendelkezési elv és az anyagi jogi igazság konkurál egymással”, a másodfokú részítélet az anyagi jogi igazságot juttatja érvényre. Ezzel szemben szerinte az elsőfokú bíróság ítélete mindenben figyelembe vette a rendelkezési elvet, és annak az egyes perbeli cselekményekre vonatkozó – általa is megjelölt – szabályait. Erre figyelemmel – érvelése szerint – az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl az alperesek írásbeli ellenkérelmén és a tárgyaláson tett perfelvételi nyilatkozatain.
[16] Álláspontja szerint a Pp. a rendelkezési elv következetes érvényre juttatását biztosítja a jogalkalmazónak, nem pedig azt, hogy a peres felek helyett, esetleg ellenében állapítsa meg a tényállást és az abból levonható jogi következtetéseket. Hivatkozott arra is, hogy a bíróság kötve van a felek nyilatkozatához: az alperesek az elsőfokú eljárásban a felperes perbeli legitimációjának hiányára nem hivatkoztak, következésképpen azt a bíróság nem is vizsgálhatta.
[17] Kiemelte: a joggyakorlat egységének és továbbfejlesztésének biztosítása érdekében lényeges, hogy a bíróság az anyagi pervezetés körében csak a felek által megjelölt jogszabály eltérő értelmezéséről tájékoztathatja a peres feleket, a fél hiányzó nyilatkozatát a bíróság nem pótolhatja. Szerinte ennek a kérdésnek különleges súlya és társadalmi jelentősége van.
[18] Utalt arra is, hogy a fentieken túl az ellenkérelem-változtatás lehetősége is olyan jogkérdés, ami a hivatkozott engedélyezési ok alapján indokolja a jogerős ítélet felülvizsgálatát, figyelemmel arra, hogy szerinte az alperesek a másodfokú eljárásban az ellenkérelmüket megváltoztatták, erre azonban szerinte már nem volt módjuk.
[19] Végezetül állította: az elsőfokú bíróság által meghozott érdemi döntés korlátai ugyanúgy kötik a másodfokú bíróságot is; a fél által az elsőfokú eljárásban meg nem tett perbeli nyilatkozatok pótlására a másodfokú eljárásban nincs lehetőség.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A Kúria elöljáróban utal arra, hogy a Pp. rendelkezései alapján a fél szabadon megjelölheti a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében, hogy melyik okra hivatkozással kéri a felülvizsgálat engedélyezését. A felülvizsgálat engedélyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 2/2017. (XI. 13.) PK vélemény 7. pontja értelmében a felülvizsgálat engedélyezése körében a Kúria csak a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben foglaltakat vizsgálja, a jogerős ítélet vizsgálatát tehát csak az engedélyezés feltételei szempontjából végzi el. A fél által állított jogszabálysértések érdemi vizsgálatára kizárólag a felülvizsgálat engedélyezését követően kerülhet sor.
[21] A Kúria emlékeztet arra is, hogy a hivatkozott PK vélemény 5. pontjában foglaltak alapján a felülvizsgálatot kizárólag a fél által megjelölt okból engedélyezheti. Erre figyelemmel a felperes által előterjesztett felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet érdemben kizárólag abból a szempontból vizsgálta, hogy az előadottakra figyelemmel a jogszabálysértés vizsgálata szükséges-e a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása érdekében, valamint a jogkérdés különleges súlyára és társadalmi jelentőségére tekintettel.
[22] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben előadottak alapján a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt követelmények nem teljesülnek az alábbiakra figyelemmel.
[23] A Kúria a Pp. hivatkozott pontját a fent megjelölt PK véleményben értelmezte a következők szerint. A Kúria a „joggyakorlat egységének biztosítása érdekében” a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a jogerős ítélet olyan elvi jelentőségű jogkérdést vet fel, amellyel kapcsolatban a Kúria jogegységi határozatában, kollégiumi véleményében, az elvi irányítás még hatályos korábbi eszközeiben (irányelv, elvi döntés, kollégiumi állásfoglalás), illetve az általa közzétett eseti határozatban még nem foglalt állást, feltéve, hogy a jogértelmezést igénylő elvi jelentőségű jogkérdés vonatkozásában a bírói gyakorlat nem egységes, vagy a joggyakorlattól eltérő bírói döntés megismétlődésének, ezáltal a jogegység megbomlásának a veszélye áll fenn. Ha a fél erre az engedélyezési okra hivatkozik, a PK vélemény 1. pontja szerint az engedélyezés alapjául szolgáló határozatokat a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében köteles pontosan megjelölni azzal, hogy első fokon jogerőre emelkedett határozatra nem hivatkozhat.
[24] A felperes az engedélyezés iránti kérelmében nem adta elő, hogy az általa megjelölt jogértelmezési kérdésekkel összefüggésben a bírói gyakorlatot miért tartja bizonytalannak vagy széttartónak, továbbá érvelése alátámasztására konkrét döntéseket sem jelölt meg. Önmagában a fél részére értelmezést igénylő kérdések felvetése nem alapozhatja meg a jogerős határozat jogereje feloldásának lehetőségét magában hordozó felülvizsgálat engedélyezését. Ezért a Kúria a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében a felülvizsgálatot nem látta engedélyezhetőnek.
[25] Úgyszintén nem alkalmas a jogerős ítélet felülvizsgálatának engedélyezésére a felperes által a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja körében előadott érvelés sem.
[26] A hivatkozott PK vélemény 2. pontja szerint a Kúria a felvetett jogkérdés különleges súlyára, illetve az ügy társadalmi jelentőségére alapítottan a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha az adott jogkérdésben korábban még nem foglalt állást közzétett ítélkezési gyakorlatában. A Kúria a felvetett jogkérdés különleges súlyára figyelemmel, a felülvizsgálatot különösen abban az esetben engedélyezi, ha a jogkérdés nagy számban előforduló új típusú ügyben merült fel. A Kúria a felvetett jogkérdés társadalmi jelentőségére figyelemmel a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha az adott ügy a jogalanyok széles körét érinti.
[27] Igaz ugyan, hogy a 2018. január 1-jén hatályba lépett Pp.-t érintően a Kúria sem az alapelvek, sem az anyagi pervezetés jogintézménye kapcsán nem foglalt még állást közzétett ítélkezési gyakorlatában a felperes által előadott jogkérdésben, azonban úgy ítélte meg, hogy ez a kérdés nem minősül különleges súlyúnak. A felperes sem hivatkozott arra, hogy a kérdés a konkrét ügyön túlmutatóan – új típusú ügyekben rendszeresen – felmerült, amint arra sem, hogy az a jogalanyok széles körét érinti.
[28] A kifejtettek okán a Kúria a felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 411. § (1) bekezdése alapján megtagadta.
(Kúria Pfv. I. 20.304/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás