PÜ BH 2020/327
PÜ BH 2020/327
2020.11.01.
Nem állapítható meg a közös veszélyhelyzet mint az öröklésből való közös kiesési ok abban az esetben, ha az egyik örökhagyó a hirtelen fellépő rosszulléte miatt nem tud segítséget nyújtani a másiknak és nincs olyan közös kiváltó ok, amely a két halálesetet előidézte [2013. évi V. tv. (Ptk.) 7:4. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az örökhagyók házastársak voltak. A feleség körülbelül 20 éve magatehetetlen beteg volt, ápolását a házastársa látta el. A férj 2015. december 31-éről 2016. január 1-jére virradóan az otthonában agyvérzést kapott. A testvére – akivel ezt megelőzően, de-cember 31-én este beszélt utoljára telefonon – és annak fia 2016. január 1. napján 13 óra körül a konyhában a földön fekve talált rá. Ugyanekkor a feleséget a hálószobában találták meg eszméletlen állapotban, ugyancsak a földön fekve.
[2] A helyszínre kivonuló tűzoltóság munkatársai teljes körű szén-monoxid-mérést végeztek, amely negatív eredménnyel zárult.
[3] A kiérkező mentők a feleséget erősen kihűlt, életveszélyes állapotban egy budapesti kórházba szállították, ahol még aznap elhunyt. A férjet egy vidéki kórházba szállították, ahol tüdőgyulladást kapott, majd bal szívfél elégtelenség következtében 2016. január 7. napján meghalt.
[4] A feleség (a továbbiakban: I. rendű örökhagyó) és a férj (a továbbiakban: II. rendű örökhagyó) hagyatéka ügyében eljárt közjegyző az I-II. rendű örökhagyók hagyatékát ideiglenes hatállyal a II. rendű örökhagyó gyermekének, az I. rendű alperesnek mint törvényes örökösnek adta át. Határozata indokolásában megállapította, hogy az I. rendű örökhagyó törvényes örökösei – a II. rendű örökhagyó kiesése esetén – az elhunyt testvér jogán az örökhagyó testvérének gyermekei: a felperes és a II. rendű alperes 1/2-1/2 részben, míg a II. rendű örökhagyó törvényes örököse gyermeke, az I. rendű alperes. Kifejtette, hogy a törvényes öröklési rend abban az esetben érvényesülne, ha megállapítható lenne, hogy az örökhagyók közös balesetben vagy közös veszélyhelyzetben hunytak el, mert ebben az esetben a II. rendű örökhagyó nem örökölne az I. rendű örökhagyó után. Mivel azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – álláspontja szerint – nem volt megállapítható, hogy az örökhagyók közös veszélyhelyzetben hunytak el, az I. és II. rendű örökhagyó hagyatékát a II. rendű örökhagyó gyermekének – az I. rendű alperesnek – adta át.
[5] A közjegyző ideiglenes hagyatékátadó végzését az ellene a felperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt törvényszék helybenhagyta. Végzésének indokolásában rámutatott, hogy a hagyatéki eljárás adatai alapján nem lehet megalapozottan állást foglalni abban a kérdésben, hogy az örökhagyók közös veszélyhelyzetben hunytak el, e körben bizonyítást szükséges lefolytatni, ami peres útra tartozik.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I. rendű örökhagyó után a hagyatékhoz viszonyítottan 1/2 részben öröklésre jogosult. A II. rendű alperest a kereset teljesítésének tűrésére kérte kötelezni.
[7] Álláspontja szerint az I. rendű örökhagyó után testvérével, a II. rendű alperessel édesanyjuk mint az öröklésből kiesett testvér jogán törvényes öröklésre jogosultak a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 7:4. § (1) bekezdése alapján. Ezt azzal indokolta, hogy az I-II. rendű örökhagyók közös veszélyhelyzetben hunytak el, így az I. rendű örökhagyó utáni öröklésből a II. rendű örökhagyó kiesettnek tekintendő.
[8] Előadta, hogy az örökhagyók egyidejűleg olyan helyzetbe kerültek, hogy nem tudtak egymáson segíteni, ami mindkettőjük halálához vezetett. Amennyiben ugyanis – érvelt – egymáshoz segítséget tudtak volna hívni, haláluk szükségszerűen nem következett volna be.
[9] Véleménye szerint a veszélyhelyzet az I. rendű örökhagyó vonatkozásában abban nyilvánult meg, hogy a II. rendű örökhagyó kinyitotta annak a szobának az ablakát, ahol az I. rendű örökhagyó feküdt, azonban a rosszulléte miatt azt nem tudta becsukni, s miután az I. rendű örökhagyó nem tudott felkelni az ágyból és segítséget hívni, ezért kihűlt. A II. rendű örökhagyó esetében a veszélyhelyzetet abban látta megvalósulni, hogy miután rosszul lett, az I. rendű örökhagyó nem tudott segítséget hívni hozzá, így az időben érkező segítség híján elhunyt. Álláspontja szerint tehát a segítségtől elzárt állapot indította el a mindkét örökhagyó halálához vezető okfolyamatot.
[10] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. Az volt az álláspontja, hogy a Ptk. 7:4. § (1) bekezdése a perbeli esetre nem alkalmazható.
[11] A normaszöveg nyelvtani értelmezése szerint – érvelt – a veszélyhelyzetben, tehát annak bekövetkeztekor és a helyszínén történő elhalálozás vezet a kölcsönös kieséshez.
[12] Kifejtette, hogy veszélyhelyzetnek csak azok az élethelyzetek minősülnek, amelyek egyszeri külső hatásra, az érintett akaratától függetlenül hirtelen következnek be, és sérülést vagy halált okoznak. Arra hivatkozott, hogy egyik örökhagyót sem érte külső hatás, hiszen egyikük rosszul lett, a másikuk pedig leesett az ágyról és kihűlt. Álláspontja szerint, elfogadva a felperes által előadottakat, miszerint az I. rendű örökhagyó a II. rendű örökhagyó segítségére akart sietni, az lenne megállapítható, hogy a közös veszélyhelyzet másik fogalmi eleme – a sérülést szenvedett akaratától való függetlenség – hiányzik.
[13] A felperes által előadottakkal szemben az volt az álláspontja, hogy nem áll fenn közvetlen okozati összefüggés a II. rendű örökhagyó rosszulléte és az örökhagyók halála között, amelyek közül az egyik természetes, a másik baleseti halálnak tekintendő. Szerinte ugyanis abból, hogy a II. rendű örökhagyó rosszul lett, nem következik az, hogy az I. rendű örökhagyó emiatt – a segítségadás szándékával – került ki az ágyból, sérült meg és hűlt ki, ezt a tényt ugyanis bizonyíték nem támasztja alá.
[14] Elfogadva, hogy a halálhoz vezető okfolyamatot mindkét örökhagyó esetében a II. rendű örökhagyó rosszulléte indította el, érvelése szerint akkor sem valósul meg az a törvényi feltétel, hogy ugyanaz az esemény indítja el és eredményezi az örökhagyók halálát, mert az I. és II. rendű örökhagyó nem ugyanabban a betegségben, nem ugyanolyan módon halt meg.
Az első- és másodfokú ítélet
[15] Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletével megállapította, hogy az I. rendű örökhagyó vonatkozásában a hagyaték 1/2 részében a felperes öröklésre jogosult, és a II. rendű alperest ennek tűrésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes a perrel érintett ingatlan 1/2 részének tulajdonjogát 1/2 arányban oldalági öröklés jogcímén megszerezte. Megkereste az illetékes földhivatalt, hogy ezen ingatlan 1/4 tulajdoni hányadára jegyezze be a tulajdonjogot törvényes oldalági öröklés jogcímén a felperes javára.
[16] Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű örökhagyó kihűlését az okozta, hogy a szoba, amelyben tartózkodott, kihűlt. Álláspontja szerint ennek két oka valószínűsíthető: vagy szellőztettek, és az örökhagyók egyike sem tudta az ablakot becsukni, vagy egyáltalán nem fűtötték a szobát. Nem találta valószínűnek, hogy télen semmilyen módon nem fűtenek egy magatehetetlen ember szobájában, ezért arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szellőztetés okozta a szoba kihűlését.
[17] Lényegesnek ítélte, hogy a II. rendű örökhagyó gyakorlatilag ugyanabban az időpontban lett rosszul és vált mozgásképtelenné, amikor az I. rendű örökhagyó magatehetetlen állapotban a földre került. Megítélése szerint ezzel az örökhagyók végzetes ok miatt olyan helyzetbe kerültek, hogy egyikük sem tudott a másikon segíteni, így megállapította, hogy közös veszélyhelyzetben haltak meg. Okfejtése szerint ugyanis a haláluk egy olyan oksági folyamat kapcsán következett be, amelynek során az I. rendű örökhagyó észlelte, hogy hűl a szoba hőmérséklete, amelyben tartózkodik, próbált eljutni a II. rendű örökhagyóhoz, a II. rendű örökhagyó eközben stroke-ot kapott, és nem tudott az I. rendű örökhagyó segítségére lenni vagy segítséget hívni, mert nem érte el a telefonját.
[18] Megállapította, hogy mivel az örökhagyók közös veszélyhelyzetben haltak meg, az I. rendű örökhagyó után a felperes 1/2 részben törvényes öröklésre jogosult.
[19] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
[20] Megítélése szerint az elsőfokú bíróság olyan tényállást állapított meg, amelynek a peradatok megfelelő értékelésével nem volt alapja, ugyanis sem a tanúvallomások, sem a rendőrségi és egyéb iratok alapján nem volt megállapítható, hogy a lakóházban nyitva lett volna valamelyik ablak, ez csupán az elsőfokú bíróság feltételezése volt. Rögzítette, hogy nem volt arra utaló peradat sem, hogy az I. rendű örökhagyó fűtetlen szobában tartózkodott volna. Mindazonáltal nem látta megállapíthatónak, hogy az I. rendű örökhagyó mikor és milyen okból került a földre.
[21] Abból kiindulva, hogy a téli időszakban egy családi házban a padló általában hideg még akkor is, ha van fűtés, arra következtetett, hogy az I. rendű örökhagyó a földre kerülve magatehetetlen állapota miatt is elszenvedhetett olyan kihűlést, ami a halálához vezetett. Azt azonban nem látta meghatározhatónak, hogy az I. rendű örökhagyó kihűlését milyen körülmény idézte elő.
[22] Megállapította, hogy a II. rendű örökhagyó halálának közvetlen oka nem az agyvérzés, hanem a bal szívfél elégtelensége volt az orvosi dokumentáció szerint, a stroke és a tüdőgyulladás megelőző ok volt.
[23] Helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját, amely szerint az a tény, hogy az I-II. rendű örökhagyók halála nem azonos helyen és időben következett be, nem akadálya annak, hogy a közös veszélyhelyzet megállapítást nyerjen. Ennek ellenére a fentiek szerint nem látta bizonyítottnak a közös veszélyhelyzet fennálltát, mivel az örökhagyók halálának nem ugyanaz volt a kiváltó oka.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte arra hivatkozással, hogy a másodfokú bíróság ítélete a Ptk. 7:4. § (1) bekezdésébe ütközik, továbbá az a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 206. § (1) bekezdésébe ütközően megalapozatlan.
[25] Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak az I. és II. rendű örökhagyó halálának körülménye körében tett megállapításai a per eldöntése szempontjából lényegtelenek, ugyanis a per tárgya nem az, hogy a bíróság megállapítsa: melyik örökhagyó miért halt meg, hanem az, hogy közös veszélyhelyzetben voltak-e az örökhagyók vagy sem. Kifejtette, hogy annak van jelentősége: a két örökhagyó egyszerre került olyan helyzetbe, hogy nem tudott egymásnak segíteni, és ez a helyzet oki kapcsolatban áll a halállal. A halál konkrét okának azonban nincs jelentősége. Érvelése szerint a másodfokú bíróság félreértelmezte az alkalmazandó anyagi jogi jogszabályt, amikor azért nem látta megállapíthatónak a közös veszélyhelyzetet, mert a nyitott ablak, fűtetlen szoba vagy a szén-monoxid-mérgezés ténye nem volt megállapítható.
[26] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[27] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[28] A Ptk. 7:4. § (1) bekezdésének második fordulata az öröklésből való kiesés speciális szabályát tartalmazza. Eszerint a közös balesetben vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyek az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek tekintendők.
[29] Helytelen a felperes felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspontja, amely szerint a fenti törvényi rendelkezés alkalmazhatósága szempontjából nincs jelentősége annak, hogy milyen körülmények vezettek az örökhagyók halálához és mi volt a haláluk oka. A közös veszélyhelyzet fennállását ugyanis csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a két örökhagyó halálát közös kiváltó ok idézte elő.
[30] Azt helyesen állapította meg az első- és a másodfokú bíróság, hogy az örökhagyók halálának nem kell szükségképpen azonos helyen és időben bekövetkeznie, mindenképpen szükséges azonban, hogy a halálhoz vezető okfolyamatot mindkét örökhagyó esetében ugyanaz a külső körülmény indítsa el.
[31] A perbeli esetben az I. rendű örökhagyó halála „tartós külső hidegártalom következtében kialakult kihűlés” miatt állt be. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a perben nem nyert bizonyítást, hogy az I. rendű örökhagyó milyen okból került a földre és így a kihűlése milyen okra vezethető vissza. Ennek azonban nincs jelentősége az alább kifejtettek szerint.
[32] Iratellenesen hivatkozott a felperes arra, hogy a II. rendű örökhagyó halálát a segítségnyújtás hiánya okozta. A testvérének tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy a II. rendű örökhagyó eszméleténél volt a megtalálásakor, képes volt kommunikálni is. A kórházi zárójelentés szerint a kórházba kerülését követően tudata éber, bár zavart volt. A zárójelentés szerint halálának közvetlen oka a bal szívfél elégtelensége volt, a stroke és a kórházi kezelés során kialakult tüdőgyulladást megelőző okként került feltüntetésre. A perben nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a halálában szerepet játszott volna az, hogy az agyvérzést követően nem kapott időben segítséget. Esetében tehát nem volt olyan külső körülmény, amely a halálához vezető okfolyamatot elindította.
[33] A per adatai szerint a két örökhagyó halála eltérő okból következett be. A II. rendű örökhagyó hirtelen fellépő rosszulléte és ebből adódó mozgásképtelensége szerepet játszhatott az I. rendű örökhagyó halálában, amennyiben emiatt nem tudhatott számára segítséget nyújtani. Ennek alapján sem állapítható meg azonban olyan közös kiváltó ok, amely a mindkét örökhagyó halálához vezető okfolyamatot elindította volna. A másodfokú bíróság ebben a körben helyesen tulajdonított jelentőséget annak a körülménynek is, hogy a szén-monoxid-mérés negatív eredménnyel zárult.
[34] A fentieket egybevetve: ha nem állapítható meg az a közös kiváltó ok, ami azt eredményezi, hogy az egyik örökhagyó a hirtelen fellépő és utóbb közvetve a halálához vezető rosszulléte miatt nem tud segítséget nyújtani a mozgásában korlátozott és magatehetetlen állapotba kerülő másik örökhagyónak, a két örökhagyó rövid időn belül bekövetkező halála sem alapozza meg a közös balesetben vagy veszélyhelyzetben történt halálukra alapított kiesési okot.
[35] Mindezekből az a további következtetés adódik, hogy nem volt jelentősége annak a kérdésnek: mi okozta az I. rendű örökhagyó kihűlését. Ezért a régi Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének még abban az esetben sem lenne helye, ha a másodfokú bíróság megsértette volna a régi Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[36] A másodfokú bíróság mérlegelése azonban nem tekinthető nyilvánvalóan okszerűtlennek, ami a felülvizsgálati eljárásban indokolná a bizonyítékok felülmérlegelését (BH 1999.44.; 2013.119.). Az elsőfokú bíróság által megállapított tény, amely szerint a szobában, ahol az I. rendű örökhagyó tartózkodott, nyitva volt az ablak vagy nem fűtöttek, ellentétben áll a tanú vallomásával, aki nem emlékezett arra, hogy az ablak nyitva lett volna, illetve azt állította, hogy a szobában 20-22 ? hőmérséklet volt. Ezért a másodfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az elsőfokú bíróságnak ezt a megállapítását nem támasztja alá bizonyíték.
[37] Az előzőekben kifejtettek alapján a Kúria úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül rendelkezett a felperes keresetének elutasításáról, ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 21.508/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás