PÜ BH 2020/331
PÜ BH 2020/331
2020.11.01.
Nem vezethet eredményre az a felülvizsgálati kérelem, amely csupán általánosságban fogalmaz, az általa helyesnek tartott jogi álláspontot nem fejti ki, jogi érveit nem ütközteti a jogerős ítélet indokolásával [1952. évi III. tv. (Pp.) 275. § (4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesek szülei: néhai B. S. és neje a perbeli pihenőházukat hatósági engedély alapján történt bővítést, átalakítást követően 2000-ben lakóházzá átminősíttették. A felperes 2006. november 16-án kötött adásvételi szerződéssel megvásárolta az I. rendű alperestől és néhai B. S.-nétől a lakóház és két gazdasági épület megnevezésű ingatlant „ahogy az ma áll, a vevő által megtekintett és ismert állapotban”, annak összes tartozékaival 11 000 000 forint vételárért. A vételárat 2007. január 15-ig részletekben fizette meg, 2007. január 8-án beköltözött. Az ingatlanban a beköltözését követően néhány hónapon belül hibákat észlelt, a falak vizesedése miatt penészesedés alakult ki.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes C. J. igazságügyi ingatlanforgalmi, építésügyi szakértő véleménye alapján 2013. december 19-én kereset terjesztett elő szavatossági igénye érvényesítése érdekében. 2014. június hó 10-én a szerződéstől a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 306/A. § alapján elállt, és kérte az eredeti állapotot helyreállítását, másodlagosan a vételár leszállítását.
[3] Az alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásában az adásvételi szerződés érvényessége körében kifejtette, hogy a felperes az ingatlant megtekintett állapotban vásárolta, kellő körültekintéssel tudhatta volna, hogy az ingatlan a lakóingatlanra vonatkozó műszaki előírásoknak nem felel meg, ezért utólag a szerződés semmisségére nem hivatkozhat. Megjegyezte továbbá, hogy amennyiben a felperes tévedésben volt, hogy az ingatlan lakóingatlan-e, a megtámadási határidő a szerződéskötéstől számított egy év elteltével lejárt. A felperes hibás teljesítésre vonatkozó igénye kapcsán a Ptk. 310., 305., 305/A. és 306. §-ai felhívásával ismételten rámutatott arra, hogy a felperes az ingatlant megtekintett állapotban vásárolta meg. Az ingatlan szabványtól való eltérése, az a körülmény, hogy a falak a lakóépületre előírt vastagságot nem érik el, számára felismerhető volt. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nyílt hibának minősül, hogy a felperes nem lakóépületet vásárolt. Ezt meghaladóan az adásvételi szerződés megkötését követően a felperes hibajelenségeket észlelt, penészesedést, repedést a falon, a padlózaton. Az alperesek azonban a keresetlevelet 2014. május 15-én vették át, ezért a felperesi igény elévült a Ptk. 308. § (1) bekezdése alapján.
[5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolásában a megállapított tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes az ingatlant 2007. január 8-án vette birtokba, mellőzte C. J. magánszakértő véleményének az ismertetését, az érvénytelenségi keresetre vonatkozó jogi indokolást, a Ptk. 310. §-ára vonatkozó hivatkozást. Rögzítette, hogy a felperes keresetében hibás teljesítésre alapított kellékszavatossági igényt érvényesített (Ptk. 305., 306. §), az érvénytelenségi keresetétől elállt, az elsőfokú bíróság e tekintetben a pert megszüntette [P.21.221/2013/12., 13., 25. sorszám]. A Ptk. szerződéskötéskor hatályos 308. § (1) bekezdése, 308/A. § (1) bekezdése felhívásával kiemelte, hogy a szavatossági határidőt a teljesítés időpontjától, a perbeli esetben 2007. január 8-ától kell számítani, amikor a felperes az ingatlant birtokba vette. A szavatossági igény érvényesítésének jogvesztő határideje elteltével a jogosult szavatossági jogai megszűnnek, a jogvesztés az alanyi jog végleges megszűnését eredményezi, egyetlen, a Ptk. 308/C. §-a szerinti kifogás kivételével (2/2012. PJE határozat). A kötelező alkalmassági időről szóló, és jelen adásvételi szerződés irányadó 11/1985. (VI. 22.) ÉVM-IPM-KM-MÉM-BKM együttes rendelet csak az új építésű felépítményekre irányadó. Használt épületre vonatkozó szavatossági igény alapjául a rendeletben írt előírások csak akkor vehetőek figyelembe, ha az épület megépítésétől számítva a jogszabályban írt kötelező alkalmassági idő még nem telt el. Tehát a felperes a kellékszavatossági igényét 2007. január 8-tól, a birtokbavételtől számított három év jogvesztő határidőn belül érvényesíthette, a jogvesztő határidő lejártával az alanyi jog elenyészett. Ezért az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést hozott, amikor a 2013. de-cember 19-én, a jogvesztő határidő leteltét követően benyújtott keresetet elutasította.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályként a Ptk. 308. § (2) bekezdését jelölte meg. A jogszabálysértést azzal indokolta, hogy különböző időpontokban következett be, illetve vált észlelhetővé az ingatlan, szavatosság körébe tartozó műszaki fogyatékossága. Sérelmet szenvedett az EH 2012.P.8. is. Nem lehet megállapítani, hogy a követelés érvényesítése teljes egészében elévült. Az ingatlant érintő szavatossági igény érvényesítésének a lehetőségét és határidejét sem helyesen értékelték az eljárt bíróságok.
[7] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a hivatkozott okból nem jogszabálysértő.
[9] A Kúria rámutat arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelmében olyan anyagi jogszabályhely megsértésére hivatkozik, amely a perbeli jogvitában nem releváns: a Ptk. 308. § (2) bekezdése állagszavatossági szabály. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet érdemben bírálta el, figyelemmel a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. § (3) bekezdésére, miszerint ha a felülvizsgálati kérelemben tartalmilag helyesen történik hivatkozás a jogszabálysértés tényére, de a megsértett jogszabályhely megjelölése téves, ezen okból a felülvizsgálati kérelem nem utasítható el. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tartalma szerint úgy tekintette, hogy a felperes a Ptk. 308/A. § (1) bekezdés megsértésére alapította a rendkívüli jogorvoslati kérelmét. A felperes a Pp. 272. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelemben azt jelölte meg, hogy a Pp. 275. § (4) bekezdése utolsó fordulatának megfelelő tartalmú határozat meghozatalát kívánja: azt, hogy a Kúria a jogerős határozatot egészben hatályon kívül helyezze, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítsa.
[10] A felülvizsgálati eljárás nem a per folytatása, hanem a rendes jogorvoslat (fellebbezés) alapján hozott jogerős bírósági határozat valamely anyagi jogi vagy eljárásjogi jogkérdésben megmutatkozó hibájának, a jogszabálysértésnek az orvoslására szolgáló, kérelemhez kötött rendkívüli perorvoslat. Kúria számára a felülvizsgálati kérelem meghatározza a felülbírálat tartalmi és perjogi kereteit, kizárólag a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél által megjelölt és tartalmában kifejtett jogszabálysértéseket vizsgálhatja. A felperesnek az eljárás korábbi szakaszaiban tett nyilatkozatait a Kúria nem tekint(h)ette a felülvizsgálati kérelem tartalmának, így azokat nem is vizsgál(hat)-ta [BH 2018.113.]. Figyelemmel arra, hogy a Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, vizsgálnia a kérelem indokai tükrében azt kellett, hogy a hivatkozott anyagi jogszabálysértést, a Ptk. 308/A. § (1) bekezdése megsértését a felperes alátámasztotta-e az általa felhívott, helyesen EBH 2012.P.8. szám alatt közzétett eseti döntés alapulvételével. A Kúria megállapította, hogy a hiba felismerése, a jogvesztő határidő kezdő időpontja kapcsán a felülvizsgálati kérelem nem tartalmaz a jogerős ítéletben megállapítottól eltérő időpontot, csupán általánosságban fogalmaz. Nem jelöli meg, hogy a per mely adatai alapján, mikor szerzett tudomást mindazokról a tényekről, amelyek ismerete szükséges volt a hiba miatti szavatossági igény érvényesítéséhez, amelyből tényszerűen következik, hogy jogvesztő határidőt nem mulasztott el, igényét határidőben érvényesítette. Nem jelölte meg, hogy az ingatlan szavatosság körébe tartozó, mely műszaki fogyatékossága, milyen időpontokban következett be, illetve vált észlelhetővé. Azt is csak állította a felperes, hogy az ingatlant érintő szavatossági igény érvényesítésének a lehetőségét és határidejét sem helyesen értékelték az eljárt bíróságok, de annak ellenében az általa helyesnek tartott jogi álláspontot nem fejtette ki, jogi érveit nem ütköztette a jogerős ítélet indokolásával. Enélkül nem teljesül a kért tartalmú határozat meghozatalának az eljárásjogi feltétele, nem állapítható meg az új eljárás lefolytatásának szükségessége a kereset érdemi elbírálása érdekében.
[11] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.844/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás