PÜ BH 2020/332
PÜ BH 2020/332
2020.11.01.
A szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjével megítélt felperes az általa kapott tájékoztatás alapján nem gondolhatta alappal azt, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy nem őt terheli [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 209. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes a 2007. május 9-én megkötött hitel- és jelzálogszerződésben a felperes részére – magáncélú felhasználásra – 42 600 CHF rendelkezésre tartását, forintban legfeljebb 6 000 000 forint kölcsön kifizetését vállalta. Megállapodtak, hogy a kölcsön kamatlába és a kezelési költség kamatperiódusonként változó és az a bank mindenkori kondíciós listájában kerül közlésre. A teljes hitelösszeg felvétele esetén az induló törlesztőrészlet összege 311,46 CHF, amelyet a felperes forintban volt köteles törleszteni oly módon, hogy a devizában meghatározott törlesztő-részlet összegét az alperes a deviza eladási árfolyamán számítja át forintra. A felperes a szerződéskötéssel egyidejűleg elfogadta és tudomásul vette az alperes kockázatfeltáró nyilatkozatban nyújtott tájékoztatását, amelyben felhívta a figyelmét az árfolyamváltozás hatására, így arra, hogy kedvezőtlen esetben akár jelentősen megnövekedhet a tőketartozás és a törlesztőrészletek forintban számított összege. Az alperes a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: elszámolási tv.) alapján elvégezte az elszámolást, azzal kapcsolatban a felperes eljárást nem kezdeményezett, csak az alperes felé hivatkozott arra, hogy nem jött létre a kölcsönszerződés.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében kérte a szerződés érvénytelenségének a megállapítását és az alperes kötelezését 250 000 forint megfizetésére. Kérte a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeként annak érvényessé nyilvánítását annak a megállapítása mellett, hogy a törlesztőrészlet és a törlesztési időpont tárgyú kikötés, az árfolyamkockázat felperesre telepítése, a kockázatfeltáró nyilatkozat, a kamatperiódusonként változó kezelési költség és a szerződéskötési díjra vonatkozó kikötés tisztességtelen. Indokai szerint a szerződés nem felel meg a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdésében foglaltaknak, túlfizetése áll fenn az alperessel szemben.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felek közt létrejött szerződés, illetve annak tartalma megfelelt a Hpt. előírásainak és nem volt akadálya annak, hogy a felek a tartozást devizában határozzák meg azzal, hogy az adós forintban teljesíti a fizetési kötelezettségeit és így a fizetési kötelezettségének mértékét a forint- és a devizaárfolyam változásai határozzák meg. A szerződés megkötésekor a felperes az árfolyamváltozás lehetőségére és annak a törlesztőrészletekre és a tőkeösszegre gyakorolt hatása tekintetében a 2/2014. PJE határozatnak megfelelő tájékoztatást adott a felperesnek. A kockázatfeltáró nyilatkozatot a felperes megkapta, aláírta, az abban foglaltakat tudomásul vette, így közömbös az a hivatkozása, amely szerint azt nem tanulmányozta át kellőképpen. A felperes az egyoldalú szerződésmódosításra és az árfolyamrésre vonatkozó szerződéses kikötések egyedi megtárgyalását állította, így értelmezhetetlen volt a kezelési költség és a szerződéskötési díjra vonatkozó kikötések tisztességtelenségére való hivatkozása. A felülvizsgált elszámolás befogadásával a felperes maga is elismerte a kölcsönszerződés devizahiteles törvények hatálya alá tartozását, arra pedig felhívás ellenére nem nyilatkozott, hogy a kezelési költség, díj tekintetében előadott keresetéhez milyen vagyonmozgás társul, milyen fizetési kötelezettség terheli a feleket. Nem volt alapos továbbá a marasztalásra vonatkozó kereset sem, tekintettel arra, hogy a felperes felhívás ellenére sem adta elő, hogy a követelése miből ered.
[5] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint a szerződés egyes rendelkezéseiből és a kockázatfeltáró nyilatkozat tartalmából egyértelműen és félreérthetetlen módon lehetett következtetni arra, hogy a törlesztőrészletek összege a futamidő során megváltozhat. A kockázatfeltáró nyilatkozatban a felperes kifejezetten vállalta a mértékadó devizanem, azaz a svájci frank és a forint közötti árfolyamváltozásokból eredő kockázatot. A kockázatfeltáró nyilatkozat világosan, egyértelmű és átlátható módon rögzítette, hogy az árfolyamkockázat a fogyasztót terheli és a kedvezőtlen változásának nincs felső határa. Amennyiben ezt a felperes kellő figyelmességgel és körültekintéssel átolvassa, úgy nyilvánvalóvá válik számára, hogy a fizetési kötelezettségei előre nem látható módon is megnövekedhetnek. A felperes nem is hivatkozott arra, hogy ezzel kapcsolatosan bármiféle bizonytalanság merült volna fel, az pedig a jóhiszeműség és a tisztesség követelményére tekintettel is elvárható volt tőle, hogy egy ilyen jellegű szerződés megkötése esetén az ügyletkötés jelentőségéhez igazodóan a szerződés megkötését megelőzően tájékozódjon a feltételekről. A kölcsönszerződés nélkülözhetetlen tartalmi eleme a kölcsönösszeg és az ügyleti kamat meghatározása, míg az egyéb elemek, így a fizetendő díjak, költségek szerződéses feltételek megjelölése csak eshetőleges. A bankkölcsön esetében a felmerülő adminisztratív jellegű szolgáltatásoknak a költségét a hitelező az ügyleti kamatba beépítve, vagy külön nevesítve, kezelési költség címén érvényesítheti. A kezelési költség ezért a szolgáltatás, ellenszolgáltatás meghatározásának körébe tartozik, azaz a hitelintézet által nyújtott szolgáltatás ellenértékének az egyik eleme. Ennek megfelelően az erre vonatkozó általános szerződési feltétel tisztességtelensége csak akkor lenne vizsgálható, ha annak megszövegezése nem egyértelmű, vagy nem érthető. A perbeli szerződés kezelési költségre vonatkozó kikötésének a megszövegezése azonban egyértelmű volt, a mértéket félre nem érthető módon határozta meg, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (5) bekezdésének korlátozó szabálya folytán a kezelési költség a bíróság által érdemben a kikötés tisztességtelenségének megítélése szempontjából nem volt vizsgálható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma alapján – az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem indokolásában előadta, hogy a meghozott ítéletek sértik az rPtk. 209. § (1), (2) bekezdésében és a 207. § (2) bekezdésében foglaltakat, mert a tájékoztatása nem volt megfelelő, figyelemmel a 11/2015. (V. 14.) AB határozatban foglaltakra és a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13. EGK irányelv (a továbbiakban: irányelv) átláthatósági követelményének a megsértésére.
[7] A felperes a Kúria előtti eljárásban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 155/B. § (1) bekezdése szerint kérte kezdeményezni az Alkotmánybíróság egyedi normakontroll-eljárását a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 29. § (1) és (2) bekezdésének megsemmisítése érdekében arra hivatkozással, hogy a jogszabály alaptörvény-ellenes: sérül a nyilvános tárgyalás joga, felszámolja a közvetlenséget, a nyilvánosságot, a kontradiktórius rendszert. Másodlagosan kérte megállapítani a Pp. 111. § (4) bekezdése alapján az eljárás félbeszakadását, harmadlagosan és negyedlegesen az alperes hozzájárulásának beszerzését követően a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 21. § (5) bekezdése alapján az eljárás szünetelését, a rendelet 29. § (3) bekezdése alapján tárgyalás tartását. Kérte a 3/2005. (XI. 14.) PK-KK vélemény felhívásával a tárgyalás felfüggesztését az Európai Unió Bírósága előtt C-932/19. és C-609/19. szám alatt folyamatban lévő ügyekben a döntés bevárása érdekében.
[8] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 29. § (2) bekezdése alapján tárgyaláson kívül elbírálta. A felperesnek az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét a Pp. 155/B. § (4) bekezdése alapján elutasította. A Kúria nem találta indokoltnak indítvány benyújtását az Alkotmánybírósághoz, a Pp. 155/B. § (2) bekezdésében a fél részére biztosított eljárási lehetőség nem kötötte (BH 2018.210.). Mellőzte a Kúria a Pp. 111. § (4) bekezdése alapján az eljárás félbeszakadásának a megállapítását is annak törvényi feltételei hiányában. Az alperes egyoldalú kérelme alapján nem volt helye a Kúria előtti eljárásban sem a 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet 21. § (5) bekezdése alapján az eljárás szünetelése megállapításának, sem a rendelet 29. § (3) bekezdése alapján tárgyalás tartásának. A Kúria megjegyzi, hogy mindkét esetben olyan bírói eljárási cselekményről van szó, amelynek jogszabályi feltétele a felek közös kérelme, amely nem azonos az egyik fél kérelmére az ellenérdekű fél bírói felhívásra tett nyilatkozatával. A Kúria a felperesnek az eljárás Pp. 152. § (2) bekezdése alapján történő felfüggesztésére irányuló kérelmét a következő indokolással elutasította: A bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha más bíróság az előtte folyamatban lévő per tárgyalásának a felfüggesztése mellett kezdeményezte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárását (BH 2007.173.). Ahogyan nincs lehetőség az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásnak kezdeményezésére, úgy nincs lehetőség folyamatban levő előzetes döntéshozatali eljárásra tekintettel a per tárgyalása felfüggesztésének sem abban az esetben, ha a felmerült kérdés az ügy szempontjából nem releváns, vagy a rendelkezést a bíróság már értelmezte, vagy ha az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás nem a perben bizonyított tények alapján felmerült releváns jogkérdés tárgyában folyik. A perbeli esetben az érvénytelenség megállapítása hiányában az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazása nem merült fel, a fogyasztó tájékoztatása az árfolyamkockázatról pedig a tárgya volt annak az eljárásnak, amelyre tekintettel a tárgyalást a Kúria jelen ügyben is felfüggesztette. Mindemellett – figyelemmel a Pp. 155/A. § (2) bekezdése rendelkezésére – a felperes által hivatkozott előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezője nem magyar bíróság, az Európai Bíróság előzetes döntését igénylő kérdés nem érint magyar jogszabályokat.
[10] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[11] A felperes a felülvizsgálati kérelmében is az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó szerződési feltételek tisztességtelensége miatt hivatkozott a szerződés teljes érvénytelenségére. E kérdés kapcsán a Kúria a Pfv. VI.21.910/2018/9. számú döntésében kifejtetteket jelen esetben is irányadónak ítélte: A Hpt. szerződés megkötésekor hatályos 203. § (6)–(7) bekezdése annyit írt elő, hogy a pénzügyi intézménynek a lakossági ügyféllel kötött, devizahitel nyújtására irányuló szerződés esetén fel kell tárnia a szerződéses ügyletben az ügyfelet érintő kockázatot, amelynek tudomásulvételét az ügyfél aláírásával igazolja. A kockázatfeltáró nyilatkozattal szemben támasztott tartalmi követelmény az árfolyamkockázat ismertetése, hatása a törlesztőrészletre. A tájékoztatási kötelezettség megsértése alapot adhat a hozzá kapcsolódó szerződéses kikötés tisztességtelen jellege, és emiatt a szerződés (részleges vagy teljes) érvénytelensége megállapítására. Az a szerződéses feltétel, amely alapján az ügyletben rejlő, a szerződéses főszolgáltatás körébe tartozó árfolyamkockázatot korlátlanul az adós viseli, az esetben nem tisztességtelen, ha meghatározása megfelel a jóhiszeműség és tisztesség követelményének, ha az „általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos” fogyasztó számára világosan, és érthetően megfogalmazott (2/2014. PJE, Európai Unió Bírósága C-26/13. számú ítélet 74. pont, C-51/2017. számú ítélet 3. pont). A felperes a tájékoztatás nem megfelelő volta miatt a kölcsönszerződés tisztességtelenségét alaptalanul állította. A külön okiratba foglalt, a felperes által tudomásul vett, aláírt „kockázatfeltáró nyilatkozat devizahitelek árfolyam- és kamatkockázatával kapcsolatban” kitér az árfolyam előre pontosan nem becsülhető gyakoriságú, irányú változására, amely az adósságteher, mind a tőketartozás, mind a törlesztőrészletek jelentős mértékű megnövekedéséhez vezethet. A szerződéses okirat tartalmazza a svájci frankban számított törlesztőrészlet, devizatartozás (2., 6.4. pont) forintban történő megfizetésének a kötelezettségét. A Kúria szerint sem akadályozta a felperest a Hpt. 203. § (6)–(7) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettséggel nyújtható információ hiánya a szerződéses kötelezettségvállalása mértékének helyes értékelésében, az árfolyamkockázat hatásának a felmérésében. Az okiratok konkrét tartalma alapján az adós felperes tájékozott és megalapozott döntést hozhatott, értékelni tudta a rá telepített árfolyamkockázatnak a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is. Erről tanúskodik a kockázatfeltárás kapcsán rögzített nyilatkozata is, miszerint a szerződést a piac által indukált esetleges kockázatok felelős mérlegelésével kötötte meg. A 2/2014. PJE határozat 1. pontjához fűzött indokolás értelmében a felperesnek nem volt elég állítania, hanem bizonyítania kellett volna, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül őt terhelő volta számára – a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó mércéjével megítélve – nem volt világos és érthető. A perben ezt a felperes nem bizonyította. Az átlagos fogyasztó mércéjével megítélt felperes alappal nem gondolhatta azt, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy nem őt terheli, illetve őt csak korlátozott mértékben terheli (2/2014. PJE 1., III.1.). Mindebből következően a kölcsönügyletben rejlő árfolyamkockázatot a fogyasztó felperesre telepítő szerződési feltétel tisztességtelen jellege, emiatt a kölcsönszerződés felülvizsgálati kérelemben is állított érvénytelensége a Ptk. 209/A. § (2) bekezdés alapján nem volt megállapítható
[12] A költség, szolgáltatás nélküli díjak tisztességtelensége tárgyában az EUB előtt C-621/17. számon folyamatban volt előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet szerint a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: irányelv) 4. cikk (2) bekezdését és 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, nem kívánja meg, hogy a fogyasztói kölcsönszerződésben foglalt, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételekben, amelyek a fogyasztót terhelő kezelési költség és folyósítási jutalék összegét, azok kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározzák, az érintett összegek ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást is részletezzék. Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a feltétel, amely nem teszi lehetővé az e költség ellenében nyújtott konkrét szolgáltatások egyértelmű azonosítását, a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben főszabály szerint nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a jóhiszeműség követelményével ellentétben. A Bíróság e körben kimondta, hogy az egyes többletfizetési kötelezettség fejében, azok jellegének azonban olyan módon ki kell tűnnie a szerződésből, hogy vizsgálható legyen: 1. van-e a folyósítási jutalék és a kezelési költség mögött valamilyen szolgáltatás; 2. ezek a szolgáltatások (jellegükből adódóan) észszerűen a kölcsön kezelése vagy folyósítása körébe tartozó szolgáltatások közé tartoznak-e (gazdaságilag vagy jogilag indokolható-e az igénybevételük); 3. e szolgáltatások fejében megállapított költség vagy jutalék nem aránytalan-e a kölcsönösszeghez képest. Annyiban alapos a felülvizsgálati kérelem, hogy a másodfokú bíróság a kezelési költséget tévesen tekintette a szolgáltatás-ellenszolgáltatás körébe tartozónak, azaz a hitelintézeti szolgáltatás ellenértéke elemének. Ezért ezen indokolással a kezelési költségre vonatkozó szerződési kikötés tisztességtelenségének – fentiek szem előtt tartásával történő – érdemi vizsgálatát nem tagadhatta meg. Az EUB a C-26/13. számú ügyben hozott ítéletében akként foglalt állást, hogy a „szerződés elsődleges tárgyát” vagyis a „főszolgáltatást” megállapító szerződési feltételeknek azok tekintendők, amelyek a szerződést jellemző szolgáltatást határozzák meg. Az irányelv 4. cikk (2) bekezdése szerinti, a tisztességtelenség vizsgálhatósága kivételét jelentő feltételeket megszorítóan kell értelmezni. A Ptk. 523. § (1) bekezdése szerint a kölcsön nyújtásnak, azaz a főszolgáltatásnak az ellenértéke a kamat. A felek megállapodhatnak ezenfelül más fizetési kötelezettségben is, de az nem minősül a főszolgáltatás ellenértékének, ezért a tisztességtelensége vizsgálható.
[13] A Kúria e keretben a kereset elutasításának elsőfokú bíróság által kifejtett indokolásával értett egyet. Az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy miután az alperes az elszámolási tv. alapján elszámolt és azt a felperes befogadta, eljárást nem kezdeményezett, a szerződés a devizahiteles törvények hatálya alá tartozik. A felperes az esőfokú tárgyalás berekesztését megelőzően tett nyilatkozatában az alperes kötelezését 250 000 forint megfizetésére a szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeként az általa viselt árfolyamkockázatból adódó túlfizetése kapcsán kérte. Azonban a kezelési költség érvénytelen kikötése kihullik a szerződésből, s miután a szerződő felek között szükségszerű vagyonmozgást jelent, szintén elszámolást igényel. Az elszámolási tv. 37. § (1) bekezdés utolsó mondata alapján a felperesnek a jogkövetkezmény alkalmazására vonatkozóan a kezelési költség kapcsán is a felek közötti elszámolásra kiterjedő és összegszerűen is megjelölt, határozott kérelmet kellett előterjesztenie, annak hiányában a (2) bekezdés értelmében a felperes kezelési költségre vonatkozó szerződési kikötés érvénytelenségére alapított kereseti kérelmét úgy kellett tekinteni, hogy a megállapítás iránti kereseti kérelmet nem tartja fenn.
[14] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.861/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás