GÜ BH 2020/335
GÜ BH 2020/335
2020.11.01.
Ha a perben az előzményi perhez képest sem a felek személyében, sem a tényállásban, sem az érvényesített jogban eltérés nem áll fenn, anyagi jogerő áll fenn, a pert meg kell szüntetni [1952. évi III. tv. (rPp.) 130. § (1) bek. d) pont, 157. § a) pont, 229. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] 2008. augusztus 8-án a felperesek a bankkal svájci frank alapú kölcsönszerződést kötöttek. A felperesek a kölcsönszerződésből eredő tartozásukat a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 200/B. §-a alapján rögzített devizaárfolyamon végtörleszteni akarták. Erre irányuló kérelmüket a bank tudomásul vette azzal, hogy 2012. február 5-i előtörlesztési dátummal zárja le a jogviszonyt. Tájékoztatta a felpereseket arról, hogy a jogszabályban meghatározott árfolyamon elszámolva a végtörlesztéshez 12 831 666 Ft-nak kell a fenti időpontban a bank folyószámláján rendelkezésre állni. A II. rendű felperesnek az alperes jogelődjénél vezetett folyószámláján 8 831 666 Ft önerő állt rendelkezésére, a végtörlesztéshez hiányzó részre 2012. január 27-én a felperesek az alperes jogelődjével kölcsönszerződést kötöttek 4 000 000 Ft összegre. Az ebből a kölcsönszerződésből eredő felperesi egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot 2012. január 27-én közjegyzői okiratba foglalták, amelynek díjaként a felperesek 34 850 Ft-ot fizettek meg.
[2] 2012. február 2-án a bank arról tájékoztatta a felpereseket, hogy a kedvezményes árfolyamú végtörlesztés eredménytelenül zárult, mivel 2012. január 30-ig a felperesi önerő nem került átutalásra a bank számára.
[3] 2012. március 14-én a felperesek 17 311 923 Ft megfizetésével végtörlesztették a bank felé fennálló tartozásukat. Ez 4 374 357 Ft-tal volt magasabb összeg, mint amennyi az rHpt. 200/B. §-a alapján rögzített devizaárfolyamon lett volna.
[4] A felperesek jelen per előzményeként a Szegedi Járásbírósághoz benyújtott keresetükben 1 100 000 Ft és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest kártérítés jogcímén. Arra hivatkoztak, hogy az alperes a végtörlesztés érdekében megkötött kölcsönszerződés teljesítése körében megszegte az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, amelynek következtében a kedvezményes végtörlesztés lehetőségével nem tudtak élni. Az alperes mulasztásának eredményeként a devizaalapú kölcsön teljes kiegyenlítéséhez 4 374 357 Ft-tal kellett többet fizetniük. Őket ez az összegű kár érte, amelyből az előzményi perben csak 1 100 000 Ft igényt kívántak érvényesíteni.
[5] Az előzményi perben a Szegedi Járásbíróság 5.P.21.037/2016/41. számú ítéletével az alperest 1 100 000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Pf.20.739/2017/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében helybenhagyta. Megítélése szerint az alperes jogelődje nem tájékoztatta a felpereseket 2012. január 30-át megelőzően arról, hogy az rHpt. 200/B. § (2) bekezdés f) pontjának módosult rendelkezései miatt a végtörlesztéshez 2012. január 30-ig az önerőt a devizahitelt folyósító pénzintézethez be kell fizetni, illetve át kell utalni. Az alperes ezen szerződésszegő magatartása miatt nem tudtak a felperesek a kedvezményes végtörlesztés lehetőségével élni.
A felperesek keresete és az alperes védekezése
[6] A felperesek módosított keresetükben 3 315 457 Ft és járulékai megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Arra hivatkoztak, hogy a bankkal kötött devizaalapú kölcsönszerződésük kedvezményes végtörlesztése az alperesnek felróható okból hiúsult meg, a későbbiekben csak magasabb árfolyamon tudták kiegyenlíteni a szerződésből eredően fennálló tartozásukat. Az ebből keletkező 4 374 357 Ft többletfizetési kötelezettségükből 1 100 000 Ft-ot az előzményi perben megszületett jogerős ítélet alapján már nem érvényesítenek, a különbözeti 3 274 357 Ft, valamint a tartozáselismerő nyilatkozat közjegyzői okiratba foglalásának 34 850 Ft-os költségét és a hiteles tulajdoni lap beszerzésének 6250 Ft-os költségének megfizetésére is kérték kötelezni az alperest.
[7] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az előzményi perben meghozott bírósági ítélet anyagi jogereje kizárja a felperesek újabb perbeli követelésének elbírálását.
Az első- és a másodfokú határozat
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével 3 149 684 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megítélése szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 229. § (1) bekezdése alapján az előzményi perben meghozott jogerős ítélet anyagi jogereje nem terjed ki a jelen perben érvényesített követelésre. Az érvényesített jog azonossága fennáll, a kereset alapjául megjelölt tények azonban nem egyeznek meg, a felperesek a jelen perben a korábbi perben nem érvényesített összeg megfizetését kérték. A felpereseknek a közjegyzői díj és a tulajdoni lap beszerzésének költsége iránti keresetét nem találta alaposnak.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a polgári eljárásjog nem ismeri a jogfenntartás intézményét, azonban a polgári anyagi jog alapján a jogosult állíthatja, hogy az érvényesített követelésen kívül további kárigényének megtérítésére is igényt tart. Abban az esetben, amikor a jogosult az anyagi jog szerint őt megillető követelésének csak egy részét érvényesíti, a követelésnek a keresettel nem érvényesített részére az ítélet anyagi jogereje nem terjed ki, mivel az érvényesített jog ugyan alapvetően azonos, de a kereseti követelés és az azt megalapozó tények nem. A másodfokú bíróság e körben hivatkozott a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2017. november 20-21. napján tartott Országos Tanácskozásáról készült emlékeztető (a továbbiakban: CKOT emlékeztető) III. pontjában kifejtettekre is.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelemében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet elutasító határozat meghozatalát kérte.
[11] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az rPp. 229. § (1) bekezdésébe ütköző módon jogszabálysértő. Az előzményi perben meghozott ítélet jogereje kizárja a felperesek kártérítési igényének újbóli elbírálást. Álláspontja szerint a vonatkozó bírósági gyakorlatból, a felperesek által is hivatkozott BH 2015.230. számú határozat jogértelmezéséből is ez következik. A felperesek kezdettől fogva, már az előzményi per során is ismerték azt a pontos összeget, amelyet a jogalap fennállásának megállapítása esetén érvényesíthettek. A felperesek számára valamennyi adat ismert volt, semmilyen új bizonyíték nem merült fel az előző eljárás befejezését követően, ami indokolttá tette volna, hogy a felperesek újból keresetet indítsanak az alperessel szemben. Az igényérvényesítésnek ez a módja a jogbiztonság elvét sérti.
[12] A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy az a hivatkozott indokok alapján jogszabálysértő.
[14] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a peres felek között az előzményi perben meghozott jogerős ítélet anyagi jogereje kizárja-e a jelen perben előterjesztett kereseti kérelem érvényesíthetőségét.
[15] Az rPp. 229. § (1) bekezdése értelmében a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó jog iránt, ugyanazok a felek, ideértve azok jogutódait is, egymás ellen új keresetet indíthassanak vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő). Ez az anyagi jogerő negatív hatása, az ítélt dolog, amely – egyszerűbb megközelítésben – félazonosságot, tényazonosságot és jogazonosságot feltételez. Ezek közül a félazonosság az anyagi jogerőhatás személyi hatályát jelöli ki, míg a tényazonosság és a jogazonosság – érdemben – az anyagi jogerőhatás tárgyi terjedelmét határozza meg.
[16] Az adott esetben a felek személye – az időközben alperesi oldalon bekövetkezett jogutódlást is figyelembe véve – mindkét perben azonos volt. A közöttük fennálló jogviszony (tényazonosság) is ugyanaz volt az előzményi és a jelen perben. Az eljárt bíróságok a jogazonosság tekintetében jutottak arra a következtetésre, hogy az a két perben eltérő volt. A Kúria utal arra, az eljárt bíróságok által hivatkozott CKOT-emlékeztető – helyes értelmezése mellett – olyan kereseti követelések vonatkozásában foglalt állást, ahol a különböző részköveteléseket eltérő tények alapozzák meg. Ilyen esetben nincs elzárva a fél attól, hogy a korábban el nem bírált követelését érdemben vizsgálja a bíróság.
[17] A Kúria nem tartja irányadónak a jelen tényállás mellett a felperesek által hivatkozott BH 2015.230. számú döntésben írtakat, figyelemmel arra, hogy abban az ügyben a Kúriának a választottbírósági ítélet jogereje és a választottbírósági eljárásban nem érvényesített követelés rendes bírósági érvényesíthetősége tekintetében – más tényállás mellett – kellett állást foglalnia. A Kúria irányadónak tekinti jelen per elbírálására a BH 2019.275. számon közzétett eseti döntést, amelyben az ugyanazon megbízási szerződésből, de különböző jogcímen (kártérítési díj, illetve megbízási díj) állapította meg az eltérő tény- és jogazonosságot. A jelen perben megállapított tényállás szerint a felperesek már az előzményi perben is arra alapították keresetüket, hogy az alperes felróható magatartása miatt nem tudtak a kedvezményes végtörlesztés lehetőségével élni, amellyel pontosan meghatározható összegű kár érte őket. Ennek kisebb részét érvényesítették az előzményi perben. Annak eredményessége után a maradék összegre kívánták ugyanazon tényállás mellett, ugyanazon érvényesített jogra hivatkozással az alperessel szemben káruk maradék részét is érvényesíteni. A jelen perben tehát semmilyen eltérés nem állapítható meg sem a felek személye, sem a tényállás, illetve az érvényesíteni kívánt jog között, ezért az eljárt bíróságok az rPp. 229. § (1) bekezdésébe ütköző módon állapították meg az anyagi jogerő hiányát. A fentiektől eltérő jogi álláspont elfogadása ellentétes lenne a pergazdaságossági szempontokkal is.
[18] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően, hatályon kívül helyezte és a pert az rPp. 157. § a) pontja alapján – figyelemmel a 130. § (1) bekezdés d) pontjára – megszüntette.
(Kúria Gfv. VII. 30.403/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás