Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

GÜ BH 2020/337

GÜ BH 2020/337

2020.11.01.
I. A devizaalapú lízingszerződések érvénytelenségét eredményezi, ha az árfolyamkockázatot szabályozó kikötések nem felelnek meg az érthető és világos megfogalmazás követelményének [1959 évi IV. tv. (rPtk.) 205. § (3) bek., 209. § (1) bek.].
II. A bíróságnak a keresettel érvényesített jog tartalmához igazodóan kell tájékoztatást adnia. Nem terjed ki a tájékoztatási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy az előterjesztett kereset előreláthatólag nem lesz alapos, ezért a felperes más tényalapon más jogot érvényesítsen [1952. évi III. tv. (rPp.) 3. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2008. december 11-én lízingszerződést kötött az alperessel gépjármű megvásárlásának finanszírozására (a továbbiakban: egyedi lízingszerződés). A szerződés tartalmazta az első lízingdíj összegét (1 120 715 Ft), a havi rendszeres lízingdíjakat (53 549 Ft), a mértékadó devizanemet (CHF), a fizetendő összes lízingdíj összegét (7 546 595 Ft), valamint az alperes nyilatkozatát arról, hogy a kamatváltozás I. és a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) általa választott elszámolási módja a fix törlesztőrész-letekkel rendelkező devizaalapú finanszírozás, vagyis a havi fix devizakonstrukció, amely szerint a kamatváltozás I. és kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) esetén a futamidő – azonos törlesztőrészletek mellett – meghosszabbodik. Az alperes kijelentette a szerződés aláírásával, hogy az egyedi lízingszerződésben, valamint a szerződés elválaszthatatlan részét képező üzletszabályzatban foglaltakat megismerte, megértette, a szerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek ismerte el és azt átvette.
[2] A felperes üzletszabályzata I.1. alatt a lízingszerződés törvényi fogalmát, az I.7. alatt a havi fix konstrukciót, az I.12. pontban a mértékadó devizanem, I.17. pontban az árfolyam, I.18. pontban a mértékadó árfolyam, I.19. pont alatt a rendkívüli árfolyamesemény, I.20.a-d. pontokban a kamatváltozás I., a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) fogalmát, továbbá a kamatváltozás II. kiszámításának képletét, a kamatváltozás III. (árfolyamváltozás) megjelölését tartalmazta. Az üzletszabályzat VI.4., VII.3.b-c. pontjai rendelkeztek a lízingbeadó azonnali hatályú felmondási jogáról és annak jogkövetkezményeiről.
[3] Az alperes szerződéses fizetési kötelezettségével késedelembe esett, ezért a felperes – a 2012. október 9-i figyelmeztető levél megküldését követően – 2012. november 6-án azonnali hatállyal felmondta az egyedi lízingszerződést.
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[6] A felperes a fizetési meghagyás elleni ellentmondás folytán perré alakult eljárásban keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 525. § (1) bekezdése és 319. § (1) és (2) bekezdésére alapítottan 3 423 244 Ft és járulékai megfizetésében kérte az alperes marasztalását.
[7] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, elévülési és érvénytelenségi kifogást is előterjesztett.
Az első- és a másodfokú határozat
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott és kötelezte az alperest 3 423 244 Ft és járulékai megfizetésére.
[9] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[11] Rögzítette, hogy az alperesnek az általános szerződési feltételek tisztességtelenségére irányuló érvénytelenségi kifogása nem ütközik a jelen ügyben még alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 23. § (1) bekezdés k) pontjában foglaltakba, mivel azt nem önálló igényként érvényesíti, ezért érdemben vizsgálta azt.
[12] A másodfokú bíróság egyetértett abban az elsőfokú bírósággal, hogy a perbeli lízingszerződésre a jelen ügyben még alkalmazandó, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 203. § (6) és (7) bekezdéseiben meghatározott tájékoztatási kötelezettség nem irányadó. A jogerős ítélet megállapítása szerint azonban ez nem eredményezi azt, hogy az árfolyamkockázatról való tájékoztatás vizsgálatára más szempontok alapján ne kerülhetne sor.
[13] A másodfokú bíróság az rPtk. 205. § (3) bekezdése és az rHpt. 203. § (1)–(2) bekezdéseiben előírtak alapján arra a következtetésre jutott, hogy lízingszerződés esetén is vizsgálni kell, hogy a tájékoztatás az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára a szerződéskötéskor világos és érthető volt-e. Kiemelte, hogy bár az elsőfokú bíróság – eltérő jogi álláspontja miatt – nem vizsgálta a felek között létrejött egyedi lízingszerződés árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatását és annak megfelelőségét, azt a másodfokú eljárásban pótolta és érdemben vizsgálta.
[14] A jogerős ítélet indokolása szerint sem az egyedi lízingszerződésből, sem az üzletszabályzat felperes által hivatkozott rendelkezéseiből nem derül ki egyértelműen, hogy a forint gyengülése esetén az alperes fizetési kötelezettsége növekszik, és annak mértéke korlátlan. A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv), a Kúria 2/2014. PJE határozata, a 6/2013. PJE határozat 3. pontja, valamint az Európai Unió Bírósága C-51/17. számú ítélete alapján arra a megállapításra jutott, hogy az árfolyamkockázat alperesre terhelése és annak mértéke tekintetében a felperes nem nyújtott megfelelő tájékoztatást, ezért az rPtk. 209. § (1) bekezdése és a 2/2014. PJE határozat 1. pontja alapján az egyedi lízingszerződés tisztességtelen, az rPtk. 209/A. § (2) bekezdése alapján semmis.
[15] A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a felperes keresetében érvényesített igény nem semmis (érvénytelen) szerződésen alapult, ezért nem helytálló a felperesnek az a tényállítása, hogy a köztük létrejött érvényes szerződés felmondása folytán köteles az alperes a szerződésből eredő tartozás megfizetésére, erre tekintettel az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati kérelem
[16] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az eljárás megismétlését kérte.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében vitatta a másodfokú bíróságnak azt a megállapítását, hogy az egyedi lízingszerződés azért érvénytelen, mert az alperest tájékoztatnia kellett volna az árfolyamváltozás (árfolyamkockázat) mértékéről. Hangsúlyozta, hogy mivel a C-51/17. számú ügyben az Európai Unió Bírósága kölcsönszerződés tárgyában értelmezte az Irányelvet, a per tárgya pedig pénzügyi lízingszerződés, ezért nem vehető figyelembe az abban kifejtett jogértelmezés.
[20] A felperes álláspontja szerint az egyedi lízingszerződés és az üzletszabályzat elején található fogalom-meghatározások és a felhívott üzletszabályzati rendelkezések alapján az alperes már a szerződés aláírását megelőzően áttanulmányozhatta az árfolyamkockázatról való tájékoztatását, így elegendő idő állt rendelkezésére annak megismerésére, ezért az alperesnek adott tájékoztatása megfelelő volt. Nem a felperes feladata a megismert információk értékelése a fogyasztó (alperes) helyett. Állította, hogy a fogyasztó részéről minimálisan elvárható az a magatartás, hogy amennyiben a szerződés egyes rendelkezései nem világosak, nem érthetőek számára vagy homályosak, úgy azok tartalmáról az okirat aláírását megelőzően tájékoztatást, felvilágosítást kérjen. Kiemelte, hogy az üzletszabályzata I.19. pontjának az a rendelkezése, hogy az ügyfelet az árfolyamváltozásból eredő fizetési kötelezettségen túl az is terheli, hogy az árfolyam akár szélsőségesen, 25%-ot meghaladó mértékben is megemelkedhet a mértékadó árfolyamhoz képest, magában foglalta azt a tájékoztatást, hogy az árfolyamváltozásnak nincs felső határa a fogyasztó hátrányára.
[21] Az rPp. 3. § (3) bekezdésére hivatkozással állította, hogy a jogerős ítélet azért is jogszabálysértő, mert a másodfokú bíróság olyan tényekre és ahhoz kapcsolódó bizonyítékok hiányára alapította az ítéletét, amelyekhez kapcsolódóan elmulasztotta az rPp. 3. § (3) bekezdésében rögzített tájékoztatási kötelezettségét teljesíteni. Megjegyezte, hogy ilyen tartalmú felhívás esetén indítványozta volna a szerződéskötés során a képviseletében eljárt személyek meghallgatását. Utalt arra is, hogy az elsőfokú bíróság csupán arról tájékoztatta, hogy a perben annak bizonyítása terheli, hogy az árfolyamkockázat lehetőségéről tájékoztatta az alperest, ez azonban arra nem terjedt ki, miszerint arról is tájékoztatnia kellett volna az alperest, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa.
[22] Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet a téves jogcím megjelölésére hivatkozással úgy utasította el a keresetét, hogy az érvénytelenség megállapításához kapcsolódóan nem adott lehetőséget számára elszámolás előterjesztésére. A másodfokú bíróság nem biztosított számára lehetőséget arra, hogy az érvénytelenség megállapítása esetén az rPtk. 237. §-ában rögzített érvényessé nyilvánítás jogkövetkezményének alkalmazása alapján forintalapú elszámolást is előterjesszen, és erre vonatkozó érdemi nyilatkozatát megtehesse.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[23] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta az rPp. 275. § (2) bekezdése alapján, és azt a következők miatt nem találta jogszabálysértőnek.
[24] Kiemeli a Kúria, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében tett nyilatkozatai és az ehhez kapcsolódóan állított jogszabálysértések egymásnak részben ellentmondóak. A felperes ugyanis részben azt sérelmezte, hogy a jogerős ítélet az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tájékoztatás tartalmának megítélésénél az rHpt. 203. § (1) és (2) bekezdését, valamint az rPtk. 205. § (3) bekezdését jogszabálysértő módon vizsgálta és alkalmazta, mivel nem terhelte ilyen tartalmú tájékoztatási kötelezettség, majd azt állította, hogy az árfolyamkockázatra vonatkozó tájékoztatása megfelelő volt, az alperest terhelte további felvilágosítás kérése.
[25] A Kúria álláspontja szerint a felperes állításával szemben a jogerős ítélet helyesen értelmezte a 2/2014. PJE határozat III.1. pontját akként, hogy az a pénzügyi lízingszerződésre az rHpt. 203. § (6)–(7) bekezdésének az alkalmazását zárja ki. Az egyedi lízingszerződésre a megkötésekor hatályos rHpt. 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján alkalmazni kell az rHpt. 203. § (1)–(2) bekezdését, melyet a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény 35. § (5) bekezdése 2008. szeptember 1-től módosított. A devizahitel nyújtására irányuló egyedi lízingszerződés esetén is terheli a feleket az rPtk. 205. § (3) bekezdése alapján az általános együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről.
[26] Az ügyben másodfokon eljárt bíróság – az alperes részére a szerződéskötéshez kapcsolódóan szóban vagy írásban adott külön tájékoztatás hiányában – a felek közti egyedi lízingszerződés és a részévé vált üzletszabályzat releváns rendelkezéseinek tételes vizsgálatával elemezte az árfolyamkockázat mibenlétéről rendelkező tájékoztatás tartalmát: a havi fix devizakonstrukciót (egyedi lízingszerződés 4. pont, üzletszabályzat I.7. pont), törlesztőrészletet (egyedi lízingszerződés 3. pont), mértékadó devizanemet (I.12. pont), mértékadó árfolyamot (I.18. pont), rendkívüli árfolyameseményt (I.19. pont) kamatváltozás II.-t (árfolyamváltozás) (I.20.b. pont) szabályozó kikötések, és annak figyelembevételével, hogy a felperes nem hivatkozott további – szóban vagy írásban adott – tájékoztatásra, így jutott arra a következtetésre, miszerint a fogyasztó (alperes) számára nem jelentek meg áttekinthetően, világos és érthető tartalommal az árfolyamkockázat összefüggései.
[27] Az ügy érdemét tekintve a Kúria egyetértett a jogerős ítéletben kifejtett állásponttal abban, hogy az egyedi lízingszerződés árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tartalma nem felelt meg a világos és érthető megfogalmazás követelményének, míg a jogerős ítéletnek az üzletszabályzat vonatkozó rendelkezéseinek értékelését a következőkkel egészíti ki:
Az árfolyamkockázat a kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből adódó, szükségképpeni és automatikus következmény [6/2013. PJE határozat III/2. a) pontjához tartozó indokolás]. A lízingszerződés részét képező általános szerződési feltételeknek a lízingbevevő fizetési kötelezettségét, így az árfolyamkockázat viselését szabályozó kikötései adott esetben nem világos, nem érthető jellegük miatt, a kikötések tisztességtelenségén keresztül idézhetik elő a szerződés érvénytelenségét. Az általános szerződési feltételekben szereplő, az árfolyamkockázat mibenlétére, tartalmára, viselésére vonatkozó kikötés akkor világos és érthető, ha az „átlagos fogyasztó” mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára felismerhető, hogy a számára kedvezőtlen árfolyamváltozás korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának felső határa nincs [2/2014. PJE határozat III/1. pontjához tartozó indokolás]. A világos és érhető megfogalmazás, illetve az átláthatóság elvéből következően – amelyet az Európai Unió Bírósága többek között a C-26/13. számú és az 51/17. számú ügyben hozott ítéletében is értelmezett – a vizsgált szerződéses feltétel tekintetében a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni a szerződéskötéskor, hogy megfelelően fel tudja mérni az általa vállalt kötelezettségeket, árfolyamkockázat esetén azt, hogy a jövedelme szerinti pénznem leértékelődésével annak hatása a fizetési kötelezettségére korlátlan. A felperes felülvizsgálati kérelmében írt érveléssel ellentétben a C-51/17. számú ügyben az Európai Unió Bírósága az Irányelvet és nem az alapjogviszony tárgyát képező kölcsönszerződést értelmezte, ezért ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy abban az ügyben az alapeljárásban a fogyasztó nem lízingszerződést kötött.
[28] Nem fogadható el a pénzügyi intézményt terhelő tájékoztatási kötelezettség teljesítéseként, ha a fogyasztó több, külön okiratban szereplő szerződési feltétel együttes értelmezése, vagy több rendelkezés egybevetése alapján csak kikövetkeztetni tudja az árfolyamkockázat mibenlétét, fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását. Amennyiben a szerződési feltételek összetett, nem áttekinthető szerkezeti kialakítása miatt az árfolyamkockázattal kapcsolatos összefüggéseket – az eltérő helyen lévő kikötések felkutatásával és értelmezésével – magának a fogyasztónak kell megkísérelnie azonosítani és felismerni, az általános szerződési feltételek érintett kikötései nem tekinthetők világosnak és egyértelműnek.
[29] A felperes és az alperes devizaalapú lízingszerződést kötöttek egymással. Az egyedi szerződés utal a kirovó és a lerovó pénznem eltérésére, mértékadó devizanemként ugyanis a svájci frankot (CHF) jelöli meg, a lízingdíjtartozás, a fizetendő lízingdíjrészletek összegét pedig forintban adja meg. Az árfolyamváltozás lehetséges elszámolási módozatai közül az alperes a szerződésben foglaltak szerint a fix törlesztő-részletekkel rendelkező devizaalapú finanszírozást (fix devizakonstrukció) választotta. Ezzel kapcsolatban az egyedi lízingszerződésben a következő tájékoztatás szerepel: „A kamatváltozás I. és a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) elszámolása a futamidő végén történik. A fizetendő kamatváltozás I. és kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) esetén a futamidő – azonos törlesztőrészletek mellett – meghosszabbodik, a visszajáró kamatváltozás I.-t és kamatváltozás II.-t (árfolyamváltozás) a lízingbeadó visszautalja a lízingbevevőnek.”
[32] Az üzletszabályzat fenti rendelkezései alapján helytállóan foglalt állást a másodfokú bíróság abban, hogy külön kifejezett magyarázatot, tájékoztatást a perbeli üzletszabályzat az árfolyamkockázat mibenlétére, annak a fogyasztó (alperes) fizetési kötelezettségére gyakorolt hatására vonatkozóan nem tartalmaz. Nem tekinthető ilyen kifejezett magyarázatnak az üzletszabályzat I.20.b. pontja sem, ez a pont ugyanis csak egy a fogyasztó számára sem az összetevőit, sem a végeredményét tekintve nem számszerűsíthető, nem értelmezhető matematikai képletet rögzít, az árfolyamkockázat lényegének, gazdasági következményeinek szöveges magyarázatát nem adja, a VIII. fejezetben foglaltakkal összevetve sem értelmezhető a fogyasztó számára.
[33] A Kúria rámutat, az üzletszabályzat kikötései alapján azt az alperes valóban számításba vehette, hogy a perbeli lízingszerződéshez kapcsolódik árfolyamkockázat, azonban annak konkrét lényegét, mibenlétét, a fizetési kötelezettségére gyakorolt hatását, továbbá azt, hogy kockázatviselésének nincs felső határa, az üzletszabályzat több, különböző helyen, nem áttekinthető szerkezetben szereplő, számos esetben egyébként is homályos megfogalmazású szerződési feltételének együttes értelmezése és egybevetése alapján legfeljebb csak kikövetkeztetni tudta. Az általános szerződési feltételek ilyen szabályozási megoldása viszont nem felel meg az átláthatóság ismertetett követelményének, nem tekinthető világosnak és érthetőnek.
[34] Megalapozatlanul, a pénzügyi intézményt az árfolyamkockázat mibenlétével kapcsolatban terhelő tájékoztatási kötelezettség lényegével és rendeltetésével ellentétesen utalt a felülvizsgálati kérelem a fogyasztó (alperes) részéről a szerződéskötést megelőző tájékozódásra, illetve ebből következően az rPtk. 4. § (4) bekezdésének irányadó jellegére. A felperes perben vizsgált üzletszabályzata nem rendelkezett elégséges és elfogadható tartalommal az árfolyamkockázat mibenlétére adott tájékoztatás tekintetében; mindezt a szerződési feltételek átláthatóságának megítéléséhez a fogyasztó felé tájékoztatásra kötelezett, egyben a szerződési feltételeket kidolgozó felperes oldalán – a fogyasztó számára perjogilag kedvezően – kellett értékelni a peres eljárásban. Tévesen hivatkozott arra is a felperes, hogy az alperesnek kellett volna „elöl járnia” a tájékoztatás kérése körében, illetve, hogy a tájékoztatás szükségessége a forint és a svájci frank árfolyamának mértékétől függően terheli. A felperes jogértelmezése ellentétes az Irányelvnek a rendelkezéseivel is, amelyek célja a fogyasztók hatékonyabb és egyenértékű védelemben részesítése, akár szóban, akár írásban kötötték meg a szerződést, függetlenül attól, hogy az utóbbi esetben a szerződési feltételeket egy vagy több irat tartalmazza.
[35] A Kúria fenti jogértelmezése megfelel a közzétett bírói gyakorlatnak (BH 2020.115.) és nem tér el a felperes által hivatkozott, a Kúria elnöke által az ún. devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási kérdéseinek vizsgálatára felállított Konzultációs Testület által 2019. április 10-én közzétett állásfoglalástól sem.
[36] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekkel szemben a jogerős ítélet nem sérti az rPp. 3. § (3) bekezdését sem. E rendelkezés célja annak biztosítása, hogy a fél a bizonyítási indítványait a jóhiszemű és célszerű pervitel követelményeinek megfelelően előterjeszthesse. A felet – függetlenül attól, hogy jogi képviselővel jár-e el – ugyan tájékoztatni kell arról, hogy a bíróság az rPp. 163. §-a alapján mely tényállításait ítéli olyannak, amelyek bizonyításra szorulnak, a tájékoztatásnak azonban a kereseti kérelem és az ellenkérelem (kifogás) alapjaként előadottakból kiindulva, az anyagi jogi szabályok szerint jelentős tényekre kell vonatkoznia. A bíróságnak a peranyag felek általi szolgáltatásával kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségéről rendelkező, a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 3. pontja szerint a tájékoztatást a fél részére az eljárás olyan szakaszában kell megadnia, amikor a bizonyítandó tények már ismertek és megállapítható, hogy a fél nincs kellőképpen tisztában bizonyítási kötelezettsége tartalmával. Az alperesnek az elsőfokú eljárásban előterjesztett érvénytelenségi kifogása kiterjedt a felperes árfolyamkockázat viselését szabályozó tájékoztatásával kapcsolatos hiányosságokra is, ezért az elsőfokú bíróság erre figyelemmel tájékoztatta többek között arról a felperest, hogy őt terheli annak bizonyítása is, hogy „megfelelően tájékoztatta az alperest az árfolyamkockázat lehetőségéről” (8. jegyzőkönyv 2. oldal). A Kúria megítélése szerint ez a tájékoztatás az alperes ellentétes tényállítására és az érvénytelenségi kifogásának tartalmára tekintettel megfelelően egyediesített és teljes körű volt, mivel magában foglalta az árfolyamkockázat vitatott elemeire vonatkozó tájékoztatást. A felperes pedig nem hivatkozott az egyedi szerződésben és az üzletszabályzatban rögzítetteken kívüli, további – akár szóban, akár írásban adott – tájékoztatásra, ezért e vonatkozásban bizonyítás felvételének szükségessége fel sem merülhetett, a másodfokú bíróság tehát az rPp. 206. § (1) bekezdésének sérelme nélkül alapította a döntését a rendelkezésre álló adatokra, bizonyítékokra.
[37] A jogerős ítélet helytállóan foglalt állást abban a kérdésben is, hogy a felperes által az érvényesített jogként megjelölt jogalapon a felperes keresete alaptalan. A perben a felperes választja meg az általa érvényesített jogot és az érdemi döntés korlátait meghatározó rPp. 215. §-ában foglalt rendelkezésre figyelemmel a bíróság általában csak az érvényesített követelés megalapozottságát vizsgálhatja. Arra helyesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség valóban nem jelent egyben jogcímhez való kötöttséget is, az érdemi döntés korlátja azonban kizárja, hogy a bíróság a kereset alapjául megjelölt tények valótlansága vagy bizonyítottságának hiánya esetén döntését más tényalap figyelembevételével új jogcímen hozza meg. Ez azt jelenti, hogy a felperes által megjelölt jogcímtől való eltérésre csak a kereset szerinti tényalap azonossága esetén van jogi lehetőség. Az egyedi lízingszerződés érvénytelenségének megállapítása miatt a másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes tényállítása (érvényes lízingszerződés felmondása) alapján érvényesített jogként [rPp. 121. § (1) bekezdés c) és e) pont)] megjelölt keresete nem alapos, az rPtk. 237. §-a alapján érvényesített igényekre való felhívás pedig a felperes keresete miatt – ilyen tartalmú perrendi rendelkezés hiányában – szükségtelen volt ebben a perben.
[38] A kifejtettek értelmében a Kúria az rPp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.332/2019.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére