BÜ BH 2020/34
BÜ BH 2020/34
2020.02.01.
Amennyiben az elsőfokú bíróság tévesen azt az álláspontot foglalta el, hogy nincs joghatályos magánindítvány, és erre alapítottan az eljárást megszüntette, a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító végzése törvényes [Be. 567. § (2) bek. b) pont, 608. § (1) bek. e) pont].
[1] A járásbíróság a 2018. április 17. napján meghozott és kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.]. Ezért a bíróság az I. r. terheltet – mint visszaesőt – 60 nap elzárásra ítélte.
[2] A II. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek.]. Ezért a II. r. terheltet 240 óra kommunális jellegű közérdekű munka büntetésre ítélte. Rendelkezett a közérdekű munka büntetés szabadságvesztésre történő átváltoztathatóságáról.
[3] A bíróság a társtettesként elkövetett testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek.] miatt mindkét terhelttel szemben indított büntetőeljárást megszüntette.
[4] A terhelteket egyetemlegesen kötelezte az eljárás során felmerült teljes bűnügyi költség megfizetésére.
[5] Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész mindkét terhelt terhére a könnyű testi sértés vétségében való bűnösség kimondása érdekében; külön az I. r. terhelttel szemben – halmazati büntetésként – szabadságvesztés-büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása, annak megállapítása, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá a vele szemben alkalmazott feltételes szabadság megszüntetése végett jelentett be fellebbezést. A terheltek és védőjük az ítéletet tudomásul vették.
[6] A megyei főügyészség átiratában az I. r. és a II. r. terheltek terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartva
– az ítéleti tényállás helyesbítését,
– a terheltek bűnösségének megállapítását a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétségében,
– az I. r. terhelttel szemben halmazati büntetésként börtönben végrehajtandó, középmérték alatti szabadságvesztés-büntetés és közügyektől eltiltás kiszabását,
– annak megállapítását, hogy az I. r. terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható,
– a B.-i Járásbíróság határozatán alapuló feltételes szabadság megszüntetését,
– a II. r. terhelt vonatkozásában annak megállapítását, hogy az őt érintő büntetés halmazati büntetés,
egyebekben az elsőfokú bíróság ítélet helybenhagyását indítványozta.
[7] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. no-vember 19. napján tartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletében az elsőfokú ítéletet a következők szerint megváltoztatta:
az I. r. terheltet és a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett testi sértés vétségében [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek.] is.
[8] Az I. r. terhelt elzárás büntetését 90 napra súlyosította és megállapította, hogy azt büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.
[9] A terheltek büntetését mint halmazati büntetést tekintette kiszabottnak.
[10] A terheltek által egyetemlegesen fizetendő bűnügyi költség összegét pontosította.
[11] Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
[12] A másodfokú ítélet a II. r. terhelt vonatkozásában 2019. január 22. napján jogerőre emelkedett.
[13] A törvényszék ítéletével szemben az I. r. terhelt és védője jelentettek be fellebbezést, egyezően a testi sértés vétségében való bűnösség megállapítása miatt, a magánindítvány elkésettségének megállapítása érdekében.
[14] A fellebbviteli főügyészség átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak, ezért a másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt.
[15] A harmadfokon eljáró ítélőtábla a 2019. május 8. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével a törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletét, és a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[16] Az ítélőtábla végzésében megállapította, hogy a járásbíróság eljárási szabályt sértett, amikor a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 173. § (3) bekezdésére hivatkozással akként foglalt állást, hogy Cz. I. 2016. június 20. napján előterjesztett magánindítványa nem joghatályos, azaz elkésett. Ennek okán a testi sértés vétsége miatt az I. r. és a II. r. terhelttel szemben indított büntetőeljárást a korábbi Be. 332. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással megszüntette. Az ítélőtábla utalt arra is, hogy az eljárási szabálysértést a törvényszék észlelte, és a másodfokon eljáró bíróság ezzel kapcsolatos álláspontját az ítélőtábla helyesnek találta.
[17] Az ítélőtábla harmadfokú eljárásban meghozott hatályon kívül helyező végzése ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést a Be. 627. § (1) és (2) bekezdése alapján.
[18] Fellebbezésében előadta, hogy álláspontja szerint a járásbíróság tévesen döntött az eljárás megszüntetéséről, ezért a törvényszék a törvénynek megfelelően járt el, amikor a másodfokú eljárásban az ügyészség a fellebbezésnek megfelelően az eljárást megszüntető rendelkezést hatályon kívül helyezte és a fellebbezést érdemben elbírálta. Ehhez képest megítélése szerint az ítélőtábla a törvényi rendelkezések téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a másodfokon eljáró törvényszéknek az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kellett volna helyezni és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kellett volna utasítani.
[19] Az ítélőtábla a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjára hivatkozva foglalta el azt az álláspontot, hogy a másodfokú bíróság érdemi döntést nem hozhatott volna. A Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja alapján a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a Be. 567. § (1) bekezdés a)-b), és d)-e) pontjában, valamint a (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette. A Be. 567. § (2) bekezdés b) pontja szerint a bíróság nem ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha a magánindítvány hiányzik, és az a 381. § (4) bekezdése alapján már nem pótolható.
[20] A fellebbviteli főügyészség által bejelentett fellebbezés szerint ugyanakkor az ítélőtábla figyelmen kívül hagyta a Be. 381. § (4) bekezdésében foglaltakat. Ennek értelmében a sértett a feljelentést elutasító határozat kézbesítését követő egy hónapon belül léphet fel magánvádlóként, és ha a magánindítvány hiányzik, a nyilatkozatát e határidőn belül pótolhatja. Jelen ügyben azonban nem a feljelentés elutasításához kapcsolódó magánindítvány előterjesztésével kapcsolatosan került sor az elsőfokú bíróság által a téves álláspont elfoglalására. Az ítélőtábla is egyetértett azzal, hogy a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a Cz. I. sértett által előterjesztett magánindítvány nem késett el. Miután a Be. 567. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott konjunktív feltételek közül csak az egyik állapítható meg (a magánindítvány hiányával kapcsolatos döntés), ezért a harmadfokú bíróság végzése ellen fellebbezéssel élő fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az ítélőtábla részéről a Be. 567. § (2) bekezdés b) pontjára hivatkozással indokolatlanul került sor a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja alapján a törvényszék ítéletének hatályon kívül helyezésére.
[21] A kifejtettek okán indítványozta, hogy a Kúria a Be. 630. § (2) bekezdése alapján az ítélőtábla végzését a Be. 629. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja alapján helyezze hatályon kívül és utasítsa az ítélőtáblát új eljárásra, amelynek keretében az I. r. terhelt és védője által bejelentett fellebbezés érdemi elbírálására kötelezze a harmadfokú bíróságot.
[22] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést helyes indokainál fogva fenntartotta, és az abban foglaltakkal egyező indítványt tett.
[23] A Kúria a fellebbviteli főügyészség által bejelentett fellebbezés tárgyában a Be. 629. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen döntött.
[24] Ennek során megállapította, hogy a harmadfokú bíróságnak az ügyben meghozott másodfokú és elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése törvényes.
[25] A Kúria a korábbi Be. hatálya alatt, törvényességi jogorvoslat keretében már megállapította, hogy a hatályon kívül helyezés törvényességének vizsgálata kapcsán „elvégzett felülbírálat valójában nem ügy-, nem irat-, hanem határozatvizsgálat. Az eldöntendő kérdés pedig nem az, hogy a hatályon kívül helyezett elsőfokú (jelen esetben másodfokú és elsőfokú) ítélet megalapozott volt-e, hanem az, hogy a hatályon kívül helyező döntés alapos volt-e; tehát volt-e rá törvényes ok, és az eljárási ok megállapításának törvényi feltételei fennálltak-e. A Be. 378. § (1) bekezdése [jelenleg a Be. 611. § (1) bekezdése] szerint a hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását. A Kúria jelen eljárásában valójában e törvényi előírás, elvárás a felülbírálat szempontja, és kerete” (EBH 2018.B.8. [47] bekezdés).
[26] Mindez értelemszerűen irányadó a jelenlegi helyzetben is, amikor a hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás már nem rendkívüli jogorvoslat tárgya.
[27] A Be. 627. § (1) bekezdés második fordulata alapján a harmadfokú bíróságnak a másodfokú bíróság ítéletét, vagy a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és a másodfokú bíróságot vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre
a) a 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés,
b) a 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés, vagy
c) az 592. § (1) bekezdésében meghatározott okból teljes megalapozatlanság,
d) a 625. § (4) bekezdésében meghatározott ok miatt került sor.
[28] A Be. 608. § (1) bekezdés e) pontja szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróságot ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság az 567. § (1) bekezdés a)-b) és d)-e) pontjában, valamint (2) bekezdésében meghatározott valamely ok törvénysértő megállapítása miatt az eljárást megszüntette.
[29] A Be. 567. § (2) bekezdés b) pontja akként rendelkezik, hogy a bíróság nem ügydöntő végzésével az eljárást megszünteti, ha a magánindítvány hiányzik és az a Be. 381. § (4) bekezdése alapján nem pótolható.
[30] Jelen ügyben a fellebbviteli főügyészség azért jelentett be a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen fellebbezést, mivel az ítélőtábla a Be. 567. § (2) bekezdésének téves értelmezése alapján, az abban foglalt együttes feltételek egyikének – mégpedig a Be. 381. § (4) bekezdésében foglalt feltétel – hiányában állapította meg a Be. 608. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt hatályon kívül helyezési ok fennállását.
[31] A Kúria ezzel szemben megállapította, hogy az ítélőtábla a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezésével hozta meg törvényes döntését.
[32] A járásbíróság ítéletének indokolása azt tartalmazza, hogy Cz. I. sértett 2016. június 20. napján terjesztett elő – a sérelmére 2016. február 28. napján megvalósított – testi sértés vétsége miatt magánindítványt az I. r. és a II. r. terhelt ellen. Ez a magánindítvány elkésett [1998. évi XIX. törvény – továbbiakban: korábbi Be. – 173. § (3) bekezdés], amely alapján a terheltek megbüntetésére e bűncselekmény miatt nem kerülhetett sor. Emiatt velük szemben testi sértés vétsége [Btk. 164. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] miatt indított büntetőeljárást a korábbi Be. 332. § (1) bekezdés b) pontja alapján – tekintve, hogy az eljárás megindításához szükséges magánindítvány hiányzik, és az már nem pótolható – a bíróság az eljárást megszüntette.
[33] A törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletében ugyanakkor megállapította, hogy jelen ügyben Cz. I. sértett magánindítványa nem késett el, tekintettel arra, hogy a korábbi Be. 170. § (3) bekezdése [Be. 378. § (3) bek.] szerint a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló 30 napos határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a jogosult a magánindítvány előterjesztésének lehetőségéről tudomást szerez. Miután a nyomozás során erre a felhívásra 2016. június 20. napján – első tanúkihallgatásakor – került sor, és a sértett jogával élve azonnal magánindítványt terjesztett elő, erre tekintettel nyilatkozata joghatályos magánindítványnak tekintendő.
[34] Helyesen állapította meg ugyanakkor a harmadfokon eljáró ítélőtábla, hogy ugyan az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértését helyesen észlelte a másodfokú bíróság, azonban azt nem orvosolhatta volna, hanem a törvény kötelező rendelkezése folytán az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezéséről és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításáról kellett volna rendelkeznie.
[35] A Kúria a fentiekkel kapcsolatban a következőket állapítja meg.
[36] A korábbi Be. 173. § (2) bekezdésére [Be. 378. § (4) bekezdése] figyelemmel akkor, ha a nyomozás megindulását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető, a jogosult nyilatkozatát be kell szerezni. Ezért amikor nyilvánvalóvá válik, hogy a bűncselekmény magánvádra üldözendő, a hatóságnak ki kell oktatnia a sértettet arra, hogy a felhívástól számított harminc napon belül magánindítványt terjeszthet elő.
[37] A hatóságnak (az ügyésznek) az üggyel kapcsolatosan megváltozott jogi értékelése is alapot adhat a magánindítvány előterjesztésére való felhívásnak.
[38] Ez esetekben a korábbi Be. 173. § (3) bekezdése [Be. 378. § (4) bekezdése] alapján a magánindítvány előterjesztésére nyitva álló harmincnapos határidőt attól a naptól kell számítani, amikor a jogosult erről a felhívásról tudomást szerez.
[39] Az adott ügyben lefolytatott nyomozás alapján megállapíthatóvá vált: Cz. I. sértett sérelmére elkövetett cselekmény csak könnyű testi sértés vétségének minősülhet, ezért a sértettet nyilatkozattételre a nyomozó hatóság felhívta. E sértett pedig a magánindítvány előterjesztésének jogával élt.
[40] A korábbi Be. 332. § (1) bekezdés b) pontja [Be. 567. § (2) bekezdés b) pontja] szerint a bíróság tárgyalás alapján az eljárást megszünteti, ha a magánindítvány hiányzik, és az nem pótolható.
[41] A fentiek alapján akkor, ha a sértett felhívása a magánindítványra vonatkozó nyilatkozattételre nem történt meg, azt a bíróság saját eljárásában pótolhatja.
[42] A jogalkotó célja a felhívásra kötelezés kapcsán ugyanis nyilvánvalóan az volt, hogy a kioktatás, a felhívás elmulasztása ne essen a magánindítvány előterjesztésére jogosult terhére. A büntetőeljárás megindítását és folyamatát észlelő sértett számára az ilyen felhívás hiányában ugyanis nyilvánvalóan nem magától értetődő egy újabb nyilatkozat megtétele, mivel az elkövető felelősségre vonása számára is tudottan folyamatban van.
[43] Ennek a felhívásnak a hiányában az eljárás megszüntetésének nincs helye (BH 1995.561.).
[44] A bírósági eljárásban kerülhet sor a magánindítvány beszerzésére abban az esetben is, ha az eljáró bíróságnak az üggyel kapcsolatos jogi értékelése megváltozik, és ez szolgál alapul a magánindítvány előterjesztésére való felhívásra (BH 2001.58.).
[45] A töretlen bírói gyakorlat szerint – az előzőekben kifejtettekre figyelemmel – a magánindítvány még a másodfokú eljárásban is pótolható.
[46] Jelen ügyben azonban az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság joghatályos magánindítvány ellenére – valóban tévesen – azon a címen szüntette meg az eljárást, hogy a magánindítvány hiányzik és az már nem pótolható.
[47] A Kúria a döntése meghozatalakor a következőket vette figyelembe. A joghatályos magánindítvány létével kapcsolatban kétféle hiba állhat elő.
[48] - Az első esetben a bíróság joghatályos magánindítvány hiányában jár el. Ekkor tipikus esetben lefolytatja a büntetőeljárást, a terheltet nyilatkoztatja, bizonyítást vesz fel, állást foglal a bűnösség kérdésében, annak megállapítása esetén a cselekményt minősíti és büntetőjogi jogkövetkezményt alkalmaz. Amennyiben a másodfokú eljárás során kiderül, hogy nem volt (nincs) magánindítvány, a bíró gyakorlat – nyilván elsősorban pergazdaságossági okból – úgy alakult, hogy nincs akadálya a magánindítvány másodfokon történő pótlásának, és az elsőfokú határozat felülbírálatának. Ez logikus, ez esetben ugyanis tipikus, jellemző esetben van mit felülbírálni, hiszen az elsőfokú bíróság ténylegesen lefolytatta a büntetőeljárást.
[49] - A másik esetben – és ilyen a jelen ügy is – az elsőfokú bíróság tévesen úgy véli, hogy nincs joghatályos magánindítvány, holott ténylegesen van, és az eljárást megszünteti. Ennek viszont az a tipikus és jellemző következménye, hogy nem folytat le büntetőeljárást, a terheltet nem nyilatkoztatja, bizonyítást nem vesz fel, nem foglal állást a bűnösségről. A másodfoknak tehát nincs mit felülbírálnia, csupán az abban való állásfoglalást, hogy volt-e joghatályos magánindítvány. Ezért logikus az a szabályozás, hogy ilyenkor hatályon kívül helyezésre kell, hogy sor kerüljön, hiszen csak ezt követően folytatható majd le az elsőfokú eljárás.
[50] A jelen ügy sajátossága, hogy a másik, közvádra üldözendő bűncselekmény, és a másik elkövető miatt az elsőfokú bíróság tett az ítéletében a magánindítványra üldözendő bűncselekmény körébe eső ténymegállapításokat is, de ez az előzőekben kifejtettek helyességét nem írja felül.
[51] Mindezek alapján a Kúria a fellebbviteli főügyészség által az ítélőtábla – a törvényszék ítéletét, valamint a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyező, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító – végzése ellen bejelentett fellebbezést nem találta alaposnak.
[52] A Kúria megállapítja azt is, hogy a harmadfokon eljáró ítélőtábla kifogástalan indokát adta annak is, hogy az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése érinti a törvényszék ítélete ellen nem fellebbező II. r. terheltet is.
[53] Eszerint a Be. 590. § (11) bekezdése szerint a másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett terheltet felmenti, a bűncselekményének enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetését, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedést enyhíti, vagy az elsőfokú bíróság ítéletének rá vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezi és vele szemben az eljárást megszünteti, vagy az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a fellebbezéssel érintett vádlott tekintetében is ugyanígy határoz. Jelen esetben a fellebbezéssel nem érintett II. r. terhelt esetében a hatályon kívül helyezésnek ugyanolyan oka állapítható meg, mint a fellebbezéssel érintett I. r. terhelt esetében. Így a fent hivatkozott rendelkezés okán a nem fellebbező a II. r. terhelt esetében is szükségessé vált a hatályon kívül helyezés.
[54] A kifejtettek értelmében a Kúria a megtámadott ítélőtábla végzését a Be. 630. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Hkf. II. 808/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás