KÜ BH 2020/343
KÜ BH 2020/343
2020.11.01.
Az életkorhoz kötötten kötelező védőoltásokat 11 éves kortól kezdődően iskolai kampányoltás keretében kell elvégezni, amelyek esetében – pótlás esetén is – az iskolaorvos minősül oltóorvosnak [1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 8. §, 57. §, 58. §; 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (NM rendelet) 5. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] P. A. védőnő 2018. november 19. napján kelt levelében jelzéssel élt a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Kecskeméti Járási Hivatala (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) felé, hogy a felperes gyermeke, kiskorú F. Z. Á. nem kapta meg a 11 éves életkorban esedékes MMR, illetve dTap kampányoltás körébe tartozó kötelező védőoltásokat, mert 2018 szeptemberében esedékes kampányoltások napján a gyermek betegsége miatt hiányzott. A felperes 2018. szeptember 12. napján megtiltotta a védőnőnek, hogy gyermekét vele történő előzetes időpont-egyeztetés, valamint személyes jelenléte nélkül invazív beavatkozásnak tegyék ki, valamint tájékoztatta a védőnőt, hogy a kötelező védőoltások beadatását továbbra is a gyermekorvosukkal kívánja elvégeztetni, ezért szerette volna elkérni az oltóanyagot. A felperes bemutatott többek között egy 2018. augusztus 27. napján, a V. G. B. Kft. által kiállított igazolást, amelyben az szerepel, hogy vállalja a gyermek DI-TE és MMR kampányoltásának beadását. A védőnő levelében rögzítette, hogy megküldte a felperes számára a védőoltásokkal kapcsolatos értesítést és tájékoztatót, az első két levelet a felperes átvette, a harmadik „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza hozzá.
[2] Az elsőfokú hatóság 2018. november 20. napján kelt BK-05/NEO/05417-2/2018. számú levelében tájékoztatta a felperest az iskolai kampányoltások beadásának és pótlásának rendjéről és felszólította, hogy a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 14. § (1) bekezdése alapján 2018. december 31. napjáig gyermekével jelenjen meg dr. G. Gy. iskolaorvos rendelőjében az életkorhoz kötötten kötelező kampány védőoltások felvétele céljából. Dr. G. Gy. iskolaorvos 2019. január 7. napján arról tájékoztatta az elsőfokú hatóságot, hogy a megadott határidőn belül a védőoltások felvétele nem történt meg.
[3] Az elsőfokú hatóság 2019. január 18. napján kelt, BK-05/NEO/0020-5/2019. számú határozatával kötelezte a felperest mint a kiskorú gyermek törvényes képviselőjét, hogy a kötelező kampányoltások körébe tartozó morbilli-mumpsz-rubeola (MMR) elleni revakcináció, valamint a diftéria-tetanusz-acellurális pertussis (dTap) emlékeztető oltás felvétele érdekében jelenjen meg gyermekével dr. G. Gy. iskolaorvos rendelőjében 2019. február 28. napjáig.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2019. április 19. napján kelt, BK/NEF/00568-3/2019. számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta és kötelezte a felperest mint a kiskorú gyermek törvényes képviselőjét, hogy az MMR és a dTap emlékeztető oltás felvétele érdekében jelenjen meg gyermekével dr. G. Gy. iskolaorvos rendelőjében 2019. május 14-én 10-12 óra között. Határozatának indokolásban rögzítette, hogy a felperes gyermekével nem jelent meg a kampányoltás pótlására, a távolmaradás okát nem jelezte, nem igazolta, az elsőfokú hatósághoz nem nyújtott be kérelmet gyermeke védőoltás alóli mentesítése érdekében. Hivatkozva a 2018. évi védőoltásokról szóló, az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiadott, Védőoltási Módszertani Levelében (a továbbiakban: VML) foglaltakra kiemelte, hogy az nem értelmezhető úgy, hogy amennyiben a szülő meg tudja oldani, hogy gyermeke egyénileg is elérhető legyen, akkor eldöntheti, hogy milyen módon, illetve melyik orvosnál oltatja be gyermekét. A VML-ben írtak továbbá nem ellentétesek az NM rendelet 5. § (5) bekezdésében előírtakkal, az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat ugyanis 11. éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni. Rámutatott arra, hogy az MMR és a dTap mint inaktivált oltóanyag egy időben, vagy időköz tartása nélkül külön testtájra bármikor beadható. Az NM rendelet 5. § (9) bekezdésében foglaltakkal kapcsolatban kiemelte, hogy az oltóorvos az oltásra kötelezett háziorvosa, házi gyermekorvosa, iskolai kampányoltás esetén az iskolaorvos, amiből az következik, a jogalkotó azért nevesíti külön az iskolai kampányoltást, mert a kampányoltások nem csak iskolások körében történnek, történhetnek. Az NM rendelet a kampányoltások tekintetében jelöli ki oltóorvosként az iskolaorvost, nem pedig időszaktól teszi függővé oltási kötelezettségét. A szabad orvosválasztáshoz való jog kapcsán megjegyezte, hogy az NM rendelet az 5. § (5) és (9) bekezdéseivel elrendeltek kivételt tesznek a szabad orvoslás szabályai alól, ezért az elsőfokú hatóság jogszerűen járt el. Az alperes határozatát az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény 2. § (1) bekezdés d) pontjára, a 4. § (6) bekezdés c) pontjára, a 10. § (1) bekezdésére, az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 56. § (1) és (2) bekezdéseire, az 57. § (1), (2) bekezdéseire, az 58. § (3), (6) és (7) bekezdéseire, továbbá az NM rendelet 1. § (1) bekezdésére, a 3. § (1) bekezdésére, a 4. § (2) bekezdésére, az 5. § (1), (5), (8) és (9) bekezdéseire, a 14. § (1), (2) bekezdéseire, a 15. § (1) bekezdés b) pontjára, valamint a 16. § (1) bekezdés a) és f) pontjaira alapította.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes az alperes határozatával szemben keresetet terjesztett elő, módosított keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megsemmisítését, és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte, másodlagos kereseti kérelme az alperesi határozat akként történő megváltoztatására irányult, hogy a két védőoltás beadása ne egyszerre történjen meg.
[6] Az alperes védiratában a határozatában foglaltak fenntartásával a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[8] Rögzítette, hogy a gyermek életkorhoz kötött kötelező védőoltását 11 éves kortól kezdve az NM rendelet 5. § (5) bekezdése alapján iskolai kampányoltás keretében kell beadni, ugyanezen jogszabályi rendelkezés (9) bekezdése pedig egyértelműen arról rendelkezik, hogy az iskolai kampányoltás esetén az iskolaorvos minősül oltóorvosnak. A hivatkozott jogszabályi rendelkezések együttes értelmezéséből következően az életkorhoz kötött, kötelező kampányoltás beadására kizárólag annak az oktatási intézménynek az iskolaorvosa jogosult, amellyel a gyermek tanulói jogviszonyban áll. Ezt támasztja alá az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX. 3.) NM rendelet 2. számú melléket 3.) pont a) alpontja is, amely szerint a nevelési-oktatási intézmény orvosa által ellátandó feladat – többek között – az iskolai életkorhoz kötött kampányoltások elvégzése és dokumentálása. Rámutatott arra, hogy az NM rendelet 5. § (9) bekezdésében felsorolt személyek főszabályként valamennyien oltóorvosnak minősülnek, azonban a jogszabályhely megfogalmazásából egyértelműen levezethető az jogalkotói akarat, amely az iskolai kampányoltásokat kiemeli ebből az általános körből, és arra vonatkozóan speciális szabályként rögzíti, hogy ezen oltások tekintetében kizárólag az iskolaorvos minősül oltóorvosnak. Utalt az Eütv. 8. § (1) bekezdésére, és kiemelte, hogy az valóban jogot biztosít az ellátást végző orvos szabad megválasztásához, ugyanakkor a hivatkozott jogszabályi rendelkezésben szerepel az a kitétel, hogy „ha jogszabály kivételt nem tesz”. A megfogalmazás a kivétel körében nem kizárólagosan a törvényi rendelkezésekre utal, hanem általánosságban a jogszabályok tágabb körére, ezért a kivétel megállapítására kormányrendelet vagy miniszteri rendelet is alkalmas lehet. Az NM rendelet 5. § (5) és (9) bekezdései éppen ezen kivételt teremtik meg akkor, amikor előírják, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni, és az iskolai kampányoltás esetében az oltóorvos az iskolaorvos.
[9] Az oltások egyszerre történő beadásával kapcsolatban hivatkozott a VML C) pontjára, és megállapította, hogy a I.O. [= Inaktivált oltóanyag (beleértve DTPa+IPV+Hib, DTPa+IPV, meningococcus, pne-umococcus, kullancsencephalitis, influenza és hepatitis A, B vakcinákat)] valamint az É.v.v. [= Élővírus-tartalmú vakcina (pl.: MMR ...)] oltások közötti időintervallumokat a VML 0-val jelöli meg, azaz ezen oltások között nem szükséges időintervallumot tartani. Mindebből következően az MMR élővírus-vakcina és a dTap (DTPa) inaktivált oltóanyag időköz tartása nélkül bármikor beadható a gyermek részére, így ez nem akadálya az elmaradt kampányoltások egyszerre történő pótlásának, beadásának. Utalt arra, hogy bár a felperes gyermeke beteges állapotára hivatkozva ellenezte az oltások egyszerre történő beadását, a gyermeknél oltási ellenjavallatot jelentő betegségről, állapotról, oltást követő nem kívánatos eseményről dokumentációt az eljárás során nem nyújtott be. A keresethez csatolt, a gyermek háziorvosának, dr. T. V. javaslata, illetve igazolása sem tartalmaz az oltások egy időben történő alkalmazását befolyásoló, kizáró betegséget, csak az általános oltási gyakorlatra és kampányoltási szokásokra hivatkozik.
[10] Megállapította, hogy az alperes nem sértette meg az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 5. § (1) és (2) bekezdéseit, ugyanis a felperes azon kérésének jogsza-bályellenességéről, hogy a kampányoltás keretében kötelezően beadandó védőoltást a gyermek háziorvosa adja be, a védőnő már tájékoztatta a felperest, továbbá az eljáró hatóság a 2018. november 20. napján kelt, BK-05/NEO/05417-2/2018. számú levelében felhívta a felperes figyelmét arra, hogy az iskolai kampányoltás beadására a jogszabályok értelmében az iskolaorvos jogosult. Az ügyféli jogokról és kötelezettségekről a 2019. január 9. napján kelt, BK-05/NEO/00020-3/2019. számú „értesítés eljárás megindításáról” tárgyú hivatalos levélben az eljáró hatóság teljeskörűen tájékoztatta a felperest, és jogai-nak gyakorlásában nem akadályozta. Az elsőfokú bíróság részletesen indokolta, hogy az NM rendelet 5. § (5) bekezdése körében az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezése miért nem indokolt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezését, és szükség esetén az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte, továbbá kérte szükség esetén a jogerős határozat közigazgatási cselekményre kiterjedő hatállyal történő hatályon kívül helyezését és a közigazgatási szerv új eljárás lefolytatására kötelezését.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az elsőfokú ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
[16] A védőoltásokkal kapcsolatos alapvető szabályokat az Eütv. 57. és 58. §-ai tartalmazzák, deklarálva, hogy a védőoltás célja a fertőző betegségekkel szembeni aktív, illetve passzív védettség kialakítása [Eütv. 57. § (1) bekezdés], továbbá előírva, hogy a miniszter rendeletben határozza meg azokat a fertőző betegségeket, amelyek esetében életkorhoz kötötten kötelező védőoltás elrendelésének van helye [Eütv. 57. § (2) bekezdés a) pont]. Ennek megfelelően az NM rendelet 5. §-a határozza meg az életkorhoz kötötten kötelező védőoltásokra vonatkozó eljárási rendet. Az NM rendelet 5. § (5) bekezdése kimondja, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat 11 éves kortól iskolai kampányoltások keretében kell elvégezni, ugyanezen jogszabályhely (9) bekezdés első fordulata pedig akként rendelkezik, hogy oltóorvos az oltásra kötelezett háziorvosa, házi gyermekorvosa, iskolai kampányoltás esetén az iskolaorvos, a foglalkozás-egészségügyi szolgálat orvosa, a klinikai védőoltási szaktanácsadó, a nemzetközi oltásokra feljogosított oltóhely orvosa. Az NM rendelet 5. §-a meghatározza a 0-6, a 11 és a 12 évesek részére kötelező védőoltásokat, mivel pedig ezen életkorokban eltérő személyek végzik a gyermekek kötelező védőoltását, az NM rendelet 5. § (9) bekezdése több személyt minősít oltóorvosnak, így többek között a gyermek háziorvosát és az iskolaorvost is. Az NM rendelet ezen rendelkezése szerint az oltóorvosnak iskolai kampányoltás esetén az iskolaorvos minősül. Az NM rendelet 5. §-ának releváns rendelkezéseinek együttes értelmezéséből kétséget kizáróan az következik, hogy a 11 éves kortól kötelező védőoltásokat iskolai kampányoltás keretében kell elvégezni, ilyen esetben pedig az iskolaorvos minősül oltóorvosnak.
[17] A felperes kifogásolta az orvos szabad megválasztásához való jog megsértését. Az Eütv. 8. § (1) bekezdése biztosítja, hogy a betegnek joga van az állapota által szakmailag indokolt szintű egészségügyi szolgáltató és – ha jogszabály kivételt nem tesz – a választott orvos egyetértésével az ellátását végző orvos megválasztásához, amennyiben azt az egészségi állapota által indokolt ellátás szakmai tartalma, az ellátás sürgőssége vagy az ellátás igénybevételének alapjául szolgáló jogviszony nem zárja ki. Az elsőfokú bíróság e körben helyesen állapította meg, hogy főszabályként a törvény valóban deklarálja a szabad orvosválasztáshoz való jogot, azonban a „ha jogszabály kivételt nem tesz” kitétel egyértelműen megteremti a főszabálytól való eltérés lehetőségét, márpedig az NM rendelet 5. § (5) és (9) bekezdéseinek előírásaiból egyértelműen az következik, hogy iskolai kampányoltás esetén az Eütv. 8. § (1) bekezdése szerinti, orvos szabad megválasztásához való jog korlátozásra kerülhet, mégpedig nem kizárólag törvény, hanem bármilyen jogszabály által. Az eljárt hatóságok és az elsőfokú bíróság nem hagyta figyelmen kívül az Eütv. 8. § (1) bekezdése szerinti szabad orvosválasztás jogát, hanem helytállóan arra a következtetésre jutottak, hogy ezen főszabály az iskolai kampányoltások esetén nem érvényesül, erre pedig a jogszabály a felperes hivatkozásaival szemben lehetőséget biztosít. A felperes ennek kapcsán helytelenül érvelt azzal, hogy az Eütv. szerinti szabad orvosválasztást az NM rendelet nem korlátozhatja, mert az Eütv. orvos megválasztásához való jogot szabályozó 8. § (1) bekezdése a „ha jogszabályt kivételt nem tesz” kitételt tartalmazza, így az NM rendelettel – mint jogszabállyal – történő korlátozás jogszerű.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében az Eütv. 58. § (7) bekezdését félreértelmezte, ezen rendelkezés ugyanis azt írja elő, hogy ha a védőoltás igénybevételére köteles személy e kötelezettségének írásbeli felszólításra sem tesz eleget, az egészségügyi államigazgatási szerv a védőoltást elrendeli, amelyet közvetlen járványveszély esetén azonnal végrehajthatóvá is nyilváníthat. Az Eütv. ezen rendelkezése tehát nemcsak jogosultságot biztosít az egészségügyi államigazgatási szerv részére a védőoltás elrendelésére, hanem kifejezett kötelezettséget ír elő. E jogszabályhely a hatóság részére mérlegelés nélküli, kógens eljárási kötelezettséget ír elő. A felperes e körben alaptalanul érvelt azzal is, hogy iskolai kampányoltáson kívüli oltás esetén ki adhat oltást, mert a perbeli esetben iskolai kampányoltásról volt szó. Az Eütv. 56. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja valóban akként rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben foglaltak megvalósítása érdekében az egészségügyi államigazgatási szerv a betegek jogait az e törvényben foglaltak szerint korlátozhatja, e korlátozás pedig az Eütv. 8. § (1) bekezdése szerinti, szabad orvosválasztáshoz való jog korlátozását jelenti, ami alól azonban a jogalkotó bármely jogszabállyal kivételt engedett, vagyis a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a betegek jogait csak az Eütv.-ben foglaltak szerint lehet korlátozni. Az Eütv. 21. §-a az ellátás visszautasításának jogára vonatkozik, így az a perbeli esetben nem volt alkalmazandó. Az alperes helyesen hivatkozott arra felülvizsgálati ellenkérelmében, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2012. január 1. napjával hatályon kívül helyezett jogszabály, így az a perbeli esetben nem volt alkalmazandó.
[19] A felperes azon érvelése, amely szerint az NM rendelet 5. § (5) bekezdése általános rendelkezés, amely csak azon gyermekekre vonatkozik, akiknek „nincs kifogásuk az iskolaorvos általi oltás ellen”, akik viszont ragaszkodnak a kezelőorvosukhoz, azoktól a jogszabály nem veszi el a szabad orvosválasztás jogát, teljességgel alaptalan, mindez sem az NM rendeletből, sem az Eütv.-ből nem következő jogértelmezés. Hangsúlyozandó, hogy az NM rendelet 5. § (5) és (9) bekezdéseiből az állapítható meg, hogy oltóorvosnak iskolai kampányoltás esetén kizárólag az iskolaorvos minősül.
[20] A felperes által indítványozott alkotmánybírósági utólagos normakontroll-eljárás kezdeményezése szükségtelen volt: az Alkotmánybíróság több döntésében foglalkozott már az életkorhoz kötött kötelező védőoltások alkotmányjogi vonatkozásaival [39/2007. (VI. 20.) AB határozat és 3080/2019. (IV. 17.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „[t]ekintettel a természettudományos előfeltevésekre, az [...] előírt, életkorhoz kötött védőoltások alkalmas és szükséges eszköznek minősülnek egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez” [39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007., 464., 487.]. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította továbbá, hogy „az alkotmánybírósági eljárás során nem kérdőjelezhető meg, hogy a védőoltások (köztük az életkorhoz kötött védőoltások) az emberi szervezet fertőző betegségekkel szembeni ellenálló képességének fokozását és a fertőző megbetegedések elterjedésének megelőzését szolgálják. Tehát egyfelől az egyént (a gyermeket) védik a fertőzéstől, másfelől az egész társadalmat a járványok megjelenésétől” [39/2007. (VI. 20.) AB határozat, ABH 2007., 464., 485.]. Az Alkotmánybíróság összességében azt állapította meg, hogy az Eütv.-ben és a kapcsolódó jogszabályokban előírt, életkorhoz kötött védőoltások alkalmas és szükséges eszköznek minősülnek egyfelől a gyermekek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének biztosításához, másfelől az egész társadalom fertőző betegségekkel, járványokkal szembeni védelméhez.
[21] Tekintettel arra, hogy az NM rendelet 5. § (5) bekezdésében szereplő „kell” szó nem ütközik az Eütv. 8. § (1) bekezdése szerinti szabad orvosválasztáshoz való jogba, mert ezen jogszabályhely maga enged kivételt a főszabály alól, az Alkotmánybíróság előtti eljárás kezdeményezése ez okból is szükségtelen volt.
[22] A felperes hivatkozásával szemben sem az alperes, sem az elsőfokú bíróság nem hagyta figyelmen kívül, illetve nem értelmezte helytelenül az NM rendelet 5. § (8) és (9) bekezdéseit. Az NM rendelet 5. § (8) bekezdése az elmaradt védőoltás pótlásáról rendelkezik, előírva, hogy a hiányzó oltásokat az oltás végzésére jogosultaknak kell pótolniuk. Az NM rendelet 5. § (9) bekezdése pedig ez esetben is alkalmazandó, vagyis, hogy mivel a perbeli esetben elmaradt iskolai kampányoltásról van szó, az oltóorvosnak az iskolaorvos minősül. A felperes érvelésével szemben a kampányoltás nem azért kampányoltás, mert azt egyszerre sok gyermeknek adják be, a kampányoltás nem az oltandók körétől, hanem az oltás fajtájától minősül kampányoltásnak. Ezt az értelmezést támasztja alá a 2018. évi VML is, amely a kampányoltásokat sorolja fel (MMR revakcináció és dTap emlékeztető oltás), nem az oltandók körét. Ennélfogva pedig azon okból, hogy a felperes gyermekének oltására nem az osztálytársaival/iskolatársaival együtt került sor, nem jelenti, hogy a felperes gyermeke nem kampányoltásban részesült. Teljességgel alaptalan az a felperesi álláspont, amely szerint a kampányoltási időszak lecsengése után a kampányoltás keretében beadandó, de elmaradt oltás már csak elmaradt kötelező oltásnak tekintendő, ilyen értelmezés ugyanis sem az Eütv.-ből, sem az NM rendeletből nem vezethető le. Helyesen hivatkozott arra az alperes, hogy az iskolaorvos státuszát a védőoltások tekintetében a kampányoltás keretében beadható védőoltások köre határozza meg, nem pedig az, hogy az oltást hol adja be, így nem jogszabálysértő az, hogy a kampányoltást az iskolaorvos a háziorvosi rendelőjében végzi.
[23] Az elmaradt oltások egyszerre történő pótlásával kapcsolatban az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást, amikor a 2018. évi VML VI. Életkorhoz kötött kötelező védőoltások fejezetének B) pont 1. és 2. pontjait és C) pontját vizsgálva megállapította, hogy az inaktivált oltóanyag (beleértve DTPa+IPV+Hib, DTPa+IPV, meningococcus, pneumococcus, kul-lancs-encephalitis, influenza és hepatitis A, B vakcinákat] valamint az élővírus-tartalmú vakcina (pl.: MMR ...] oltások közötti időintervallumokat a VML 0-val jelöli meg, vagyis ezen oltások között nem szükséges időintervallumot tartani, az egyszerre történő pótlás tehát nem kifogásolható. A felperes e körben alaptalanul hivatkozott arra, hogy mindez orvos-szakmai kérdés, amelynek körében orvos szakértő kirendelésének lett volna helye, ugyanis a módszertani levél az NM rendelet 4. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kerül évente kiadásra, így az abban foglaltak a bíróságok által is figyelembe veendőek és alkalmazandóak. Másrészt – ahogyan arra az elsőfokú ítélet helytállóan rámutatott – a felperes a gyermekénél oltási ellenjavallatot jelentő betegségre, állapotra, oltást követő nem kívánatos eseményre nem hivatkozott, ilyenről orvosi dokumentációt sem a hatósági, sem a peres eljárás során nem csatolt be. Következésképpen a felperes hivatkozásával szemben az Ákr. 62. §-a szerinti tényállástisztázási kötelezettség sem sérült.
[24] A fentiekben kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv.II.38.414/2019.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás