KÜ BH 2020/348
KÜ BH 2020/348
2020.11.01.
A bírói gyakorlat nem követel meg a versenyügyekben sajátos tartalommal bíró, egzakt bizonyítási sztenderdet. Helyesen jár el a bíróság akkor is, ha az alperes közvetett bizonyítékok láncolatán alapuló határozatát jogszerűnek fogadja el [1996. évi LVII. tv. (Tpvt.) 11. § (1)–(2) bekezdés; 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 2. § (3) bekezdés, 50. § (1) bekezdés, 70. § (1) bekezdés].
A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEOP) keretében kiírt, vissza nem térítendő támogatást biztosító energiahatékonysági pályázatokon napelemrendszerek kiépítése és ahhoz kapcsolódó szolgáltatások – a tájékoztatás és nyilvánosság biztosítása – körében több nyertes pályázat esetén ugyanazon ajánlattevőként eljárt jogalanyok közül került ki a nyertes ajánlattevő. A pályázatokat automatikusan bírálták el, azaz jogosultsági és teljességi kritériumok alapján vizsgálták. A pályázónak első lépésként ajánlatkérést/közbeszerzést kellett lefolytatnia, és amennyiben a projekt és/vagy a pályázó nem közbeszerzés-köteles, a piaci ár alátámasztására legalább három árajánlatot kellett bekérni, amelyek meglétét és megfelelőségét auditor ellenőrizte.
[14] Az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának auditjelentése alapján a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programokért Felelős Helyettes Államtitkársága (a továbbiakban: Irányító Hatóság) a fenti ajánlatkérések (projektek) kapcsán 2015-ben folytatott szabálytalansági eljárás során a szabálytalansági jegyzőkönyvekben megállapította, hogy az érintett projektekben árajánlattételre felhívott vállalkozások olyan összehangolt magatartást tanúsítottak, amely a gazdasági versenyt megakadályozó, korlátozó vagy torzító hatást fejthet ki, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1) bekezdésébe ütközően. Az Irányító Hatóság jogkövetkezményként a projekt keretében kötött vállalkozási szerződésen belül az eszközbeszerzés értékének 25%-át alkalmazta pénzügyi korrekcióként. A jogorvoslati eljárásokban a Miniszterelnökség Jogi Ügyekért Felelős Helyettes Államtitkársága az Irányító Hatóság fenti döntéseit megsemmisítette, és azt új eljárás lefolytatására utasította. Az eljárást a versenyfelügyeleti eljárás befejezéséig felfüggesztették.
[15] A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Programokért Felelős Helyettes Államtitkárság Szabályossági és Pénzügyi Főosztály Ellenőrzés Koordinációs és Szabályossági Osztálya által benyújtott P/493/2015. számú panasz kapcsán az alperes 2016. június 8-án a VJ/41-2/2016. számú végzéssel versenyfelügyeleti eljárást indított az A. Bt.-vel, a II. rendű felperessel, az L. Kft.-vel, a IV. rendű felperessel és a H. Kft.-vel szemben, gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmának feltételezett megsértése miatt. Az L. T. Kft. és az Ö. Kft. felszámolási eljárás keretében megszűnt, így velük szemben nem indult versenyfelügyeleti eljárás. Az eljárásban az alperes 2019. február 25-én kibocsátotta előzetes álláspontját és az eljárás alá vontakat felhívta a Tpvt. 73/A. §-a szerinti egyezségi eljárásban való részvételre. A H. Kft. egyezségi nyilatkozatot tett, az előzetes álláspontban foglaltaknak megfelelően ismerte el a jogsértő magatartását. Az alperes kiegészítő előzetes álláspontot bocsátott ki, amely szerint a továbbiakban a jogsértést elismerő egyezségi nyilatkozatot az előzetes álláspontjában tett megállapításainak további bizonyítékaként veszi figyelembe.
[16] Az alperes a 2019. április 17-én kelt VJ/41-191/2016. számú egybefoglalt határozatával megállapította, hogy az érintettek a piac, pályázatok felosztására irányuló, egységes és folyamatos versenykorlátozó célú magatartást tanúsítottak, amely magatartással megsértették a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat. Az alperes a jogsértés megállapításán túl versenyfelügyeleti bírságot szabott ki.
[17] A határozat indokolása szerint az alperes vizsgálata arra terjedt ki, hogy az ajánlattevők egyeztetéseket folytattak egyes pályázatok kapcsán lebonyolított, alapvetően napelemrendszerek kivitelezésére irányuló ajánlatkérések során, a kivitelezési munkák egymás közötti esetleges felosztásáról 2009-től kezdődően. Megállapította, hogy az ajánlatkéréseket különböző vállalkozások folytatták le, egyik vizsgált pályázat sem érte el a közbeszerzés-köteles összeghatárt, ezért kizárólag az adott pályázatra vonatkozó általános szabályokat kellett figyelembe venni. Ezek közül az egyik az volt, hogy az ajánlatkérők legalább három kivitelezési ajánlat közül válasszák ki a legkedvezőbb árajánlatot, amely után a pályázatok keretében vissza nem térítendő támogatáshoz juthattak. A vizsgált ajánlatkérések közös sajátossága volt, hogy az ajánlatadásra felkért és ténylegesen ajánlatot benyújtó vállalkozások az eljárás alá vont vállalkozások közül kerültek ki. A vizsgált pályázatok az ismertetett három pályázati konstrukcióba tartoztak, amelyek időben részben egymás után, részben egymással átfedésben voltak. A pályázati konstrukciók mindegyikére külön pályázati útmutatót, pályázati felhívást készített a pályázat kiírója, az Irányító Hatóság.
[18] Az alperes a határozatában kifejtette, hogy ármeghatározó, illetve piacfelosztó kartell (ún. „kőkemény” kartell) esetén a piaci részesedés meghatározásának nincs jelentősége, mivel a csekély piaci részesedésen alapuló mentesülés ez esetben kizárt. Az érintett piac Tpvt. 14. § rendelkezése szerinti meghatározásának nem volt kiemelt jelentősége, azt teljes pontossággal nem is kellett meghatároznia. A vizsgált magatartások szempontjából az érintett termékpiacot a pályázók által lebonyolított ajánlatkérések tárgyában határozta meg, így a napelemes rendszerek kiépítésével, és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokkal – a tájékoztatás és nyilvánosság biztosítása – azonosította, azzal, hogy a B. V. Bt. 2013. évi ajánlatkérései a napelemes rendszer kiépítése mellett hőszivattyús rendszer szerelésére, fűtéskorszerűsítésre, világításra és szigetelésre is kiterjedtek. Az érintett földrajzi piacot az egyes ajánlatkéréseket követő beszerzések kivitelezésének helyszíneiben (Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék területén belül, Győrött és Szolnokon) határozta meg.
[19] Az ajánlatadói magatartásokat a vizsgált pályázati konstrukcióknál külön-külön értékelte.
A kereseti kérelmek és a védirat
[27] A II. rendű és a IV. rendű felperes külön-külön előterjesztett keresetükben elsődlegesen az alperesi határozat megsemmisítését, másodlagosan annak megváltoztatását, ezáltal a jogsértés hiányának megállapítását és a bírság mellőzését, harmadlagosan a bírság minimális összegre mérséklését kérték. Kérték továbbá az alperes kötelezését a perköltség megtérítésére. Kereseti kérelmük indokaként a közigazgatási hatósági eljárás és szolgálatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (3) bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében, 72. § (1) bekezdésében, a Kp. 85. § (5) bekezdésében, valamint a Tpvt. 11. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésére hivatkoztak, álláspontjuk szerint az alperes a határozatát nem valósághű tényállásra, hanem feltételezésekre alapította, a határozatból nem állapíthatók meg a mérlegelés szempontjai, mivel az alperes a jogsértés megállapításához szükséges közvetlen bizonyítékot nem tárt fel. Kifogásolták, hogy az alperes nem bizonyította az együttműködésüket, a részvételüket a kartellben – amely elengedhetetlen a jogsértés megállapításához –, kizárólag következtetésekre és feltételezésekre alapította a határozatát. Álláspontjuk szerint az alperes felek közötti megegyezést alátámasztó közvetlen bizonyítékokat, sőt közvetett bizonyítékokat sem tárt fel, nem igazolta a piacfelosztást és az árrögzítést, nem vizsgálta a versenyre gyakorolt negatív hatást, a jogsértés egységességét pedig annak feltételei – mind az objektív, mind a szubjektív oldal – hiányában állapította meg. A számítógépen található mappa és a használt alkalmazások alapján levont következtetéseket hibásnak tartották, kifogásolták annak bizonyítékként való értékelését. Az egyeztetés, megállapodás létrejöttét megalapozó bizonyíték hiánya, illetve a jogsértés nem jogilag megkövetelt módon való megállapítása okán utaltak az Európai Unió Alapjogi Chartájába foglalt alapvető jogra, az ártatlanság vélelmére. Vitatták, hogy az alperes nem talált enyhítő körülményt a javukra.
[28] Az alperes védiratában a megalapozatlan kereset elutasítását kérte, mivel bizonyítási kötelezettségeit teljesítette, a feltárt tényállás alapján megfelelően alátámasztott megállapításokat tett.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[29] Az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálatára irányuló II. rendű és IV. rendű felperesek kereseteit az elsőfokú bíróság elutasította, mivel azokat alaptalannak ítélte. Az ítélet indokolásában – utalva az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 101. cikk (1) bekezdésére, a Tpvt. és a Ket. releváns rendelkezéseire, az Alkotmánybíróság versenyfelügyeleti eljárás kapcsán hozott határozataira, valamint a kialakult bírói gyakorlatra – megállapította, hogy az alperes az eljárása során megnyugtatóan tisztázta a döntéshozatalhoz szükséges tényállást, a közvetett bizonyítékok láncolata alapján a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek kartelltilalomba ütköző magatartást tanúsítottak. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az alperes helyesen állapította meg, hogy a IV. rendű felperes a 2011-es pályázati konstrukcióban, a II. rendű felperes pedig a 2012-es pályázati konstrukciókban benyújtott pályázatok esetében a piac, pályázatok felosztására irányuló, egységes és folyamatos versenykorlátozó célú magatartásával megsértette a Tpvt. 11. § (1) bekezdését. Rámutatott, hogy a jelen ügyben vizsgált megállapodások céljuk szerint versenykorlátozóak voltak.
[30] Hangsúlyozta, hogy a közigazgatási perben nem a bíróság állapítja meg a tényállást, hanem azt a közigazgatási szerv a pert megelőző közigazgatási eljárás során állapítja meg, a bíróság jogszerűségi vizsgálatot végez. Rámutatott arra, hogy a jogsértés megállapításához nem szükséges, hogy polgári vagy társasági jogi értelemben érvényes megállapodás legyen, elegendő a jogsértéssel érintett felek akarategysége, továbbá, hogy közvetett bizonyítékok alapján sem kizárt a jogsértő magatartás megállapítása, ha azok olyan logikai láncot alkotnak, amelyek révén a jogsértés elkövetését tanúsítják. Rögzítette, hogy a perben a felperesek az alperes határozatának jogszerűtlenségét nem tudták bizonyítani, csupán állították, hogy nem követtek el jogsértést, a pályázati konstrukciók alatti összejátszást egyik pályázat esetében sem tudták megcáfolni tételesen. A tényállás tisztázatlanságára vonatkozó általános hivatkozásokat nem fogadta el.
[31] A bírság körében vizsgálta annak kiszabását, összegét, a mérséklés érdekében kifejtett felperesi érveket és megállapította, hogy a bírságkiszabás tekintetében a döntés a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglaltaknak megfelel.
[32] A felperesek tanúbizonyítási indítványát szükségtelennek tartotta, mivel a meghallgatni indítványozott személyek a versenyfelügyeleti eljárás során nyilatkozatot tettek, valamint a felperesek nem is jelölték meg konkrétan, hogy mely tények, körülmények alátámasztására indítványoznak tanúbizonyítást, illetőleg kérelmüket a 2020. február 6. napján kelt írásbeli nyilatkozatukban (55. sorszámú perirat) nem is tartották fenn.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[33] A II. rendű és a IV. rendű felperes az elsőfokú ítélet ellen közösen benyújtott fellebbezésben kérték elsődlegesen a Kp. 109. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a kereseti kérelemnek való helyt adást, másodlagosan a Kp. 110. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Kérték továbbá az alperes kötelezését perköltségként a fellebbezési eljárásban felmerült költségeik megfizetésére. Jogszabálysértésként a Kp. 86. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést jelölték meg, mivel álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről nem döntött, amely jogszabálysértés az ügy érdemére is kihatott. Álláspontjuk szerint az elsőfokú ítélet sérti a Ket. 2. § (3) bekezdésében, 50. § (1) bekezdésében és 72. § (1) bekezdésében, valamint a Tpvt. 11. § (1) és (2) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezéseket, továbbá az Európai Unió vonatkozó ítéleteit és jogelveit.
[34] A jogszabálysértés alátámasztásaként azzal érveltek, hogy az alperes egyik társaság tekintetében sem igazolt megállapodásra utaló magatartást, illetve a Tpvt. 11. §-ában foglalt jogsértés megvalósítását. Álláspontjuk szerint vonatkozásukban abból a téves feltevésből indult ki, hogy közvetlenül vettek részt versenyellenes magatartásban, azonban ezt a részvételt nem vizsgálta és nem is igazolta kellően.
[35] Továbbra is fenntartották, hogy az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak tekintettel kellett volna lenni az Európai Unió Alapjogi Chartája 48. cikk (1) bekezdése szerinti ártatlanság vélelmére, pontos és egybevágó bizonyítékokkal kellett volna a jogsértést alátámasztani. Álláspontjuk szerint az alperes sem a felek közötti megegyezés tényét, sem valamely versenytárs nyertességének elősegítését, sem a piacfelosztás tényét nem igazolta. A Völk kontra Vervaecke ügy (5/69 – helyesen: C-5/69.) alapján utaltak arra, hogy a versenykorlátozás negatív hatásainak érezhetőnek kell lenniük, azonban az alperes sem ilyen hatást, sem a Tpvt. 11. §-ának megsértését nem igazolta hitelt érdemlően.
[36] Hangsúlyozták, hogy már a keresetükben részletes érvrendszerrel cáfolták a határozati érveket, azokat továbbra is fenntartják, miként azt is fenntartják, hogy az alperesnek kizárólag a felperesek szerverein talált adatok és a H. Kft. ügyvezetőjének nyilatkozata áll rendelkezésre, ezekből vont le téves következtetéseket.
[37] Rámutattak, hogy a pályázatok leendő kedvezményezettjei más társaságoktól is kérték árajánlatok benyújtását. Ez a pályázati dokumentációba nem került becsatolásra, azonban e dokumentumok becsatolása utóbb megtörtént. Ismételten hivatkoztak az árral kapcsolatos előadásukra, a beruházások megvalósulására, továbbá kifogásolták, hogy az alperes nem vizsgálta meg a rendszerárakat, azokat nem hasonlította össze.
[38] A H. Kft. ügyvezetőjének nyilatkozata tekintetében hangsúlyozták, hogy mivel egyezségi eljárás keretében született, így ilyen korlátok között, fenntartásokkal szükséges értékelni, emellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy H. I. több alkalommal tett nyilatkozatot, amelyek ellentmondásosak, ezért az eljárás megállapításainak alapjául nem szolgálhattak volna. Az életszerűtlenségre alapított alperesi hivatkozás sem helytálló, nem jogi hivatkozás, így arra megállapítás nem alapítható.
[39] A keltezés helye (Debrecen) kapcsán tett alperesi megállapításokat irrelevánsnak tartják, mivel az aláírás helyszíne az ajánlatadók szabad akaratán múlik, jogszabályi előírás erre nézve nincs, miként az sem szolgálhat megállapítás alapjául, hogy a nyilatkozatot tevő tisztségviselők nem emlékeznek arra, hogy mely pályázatokat írták.
[40] A Ket. 50. §-a szerinti tényállástisztázási kötelezettség alapján hangsúlyozták, hogy az alperes határozata nem alapulhat feltételezéseken, ugyanakkor az alperes a felperesek részéről sem megállapodást, sem összehangolt magatartást nem tudott igazolni. Álláspontjuk szerint a határozat e hiányosságát nem pótolhatja a bíróság azzal, hogy a kartellmegálla-podások tipikusan titkosak, nehéz objektív és kétséget kizáró bizonyítékokat felmutatni a jogsértés igazolására.
[41] Iratbetekintési kérelmeik kapcsán az Európai Bíróság C-189/18. számú (Glencore) ügyben – jelen perbeli ügy tényállásától eltérő tényállás mellett – hozott ítéletében a védelemhez való jog és az Európai Unió Chartájának 47. cikke értelmezése kapcsán kifejtettekre figyelemmel hangsúlyozták a védelemhez való jog tiszteletben tartását, mint az uniós jog általános alapelvét és kifogásolták, hogy a bíróság által engedélyezett iratbetekintés során a csatolt anyag nem teljeskörűen került átadásra: az iratanyagban jelezett 6 db DVD-ből mindössze 1 db DVD-t kaptak meg. Előadták, hogy mivel a felek nem ugyanazon mennyiségű dokumentumot ismerhettek meg és használhattak fel, ezzel a fegyverek egyenlőségének jogelve is sérült.
[42] Sérelmezték, hogy számos érvet és bizonyítékot sorakoztattak fel arra nézve, hogy az alperesi határozat miért nem helytálló, azonban a bíróság azokat nem értékelte, ítéletében teljes egészében figyelmen kívül hagyta.
[43] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú ítélet helybenhagyását a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján, továbbá a felperesek másodfokú perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet jogszerű, a bíróság a kereseti kérelmeket teljes mértékben kimerítette, döntését megfelelően indokolta. Előadta, hogy az indokolási kötelezettségének az alperes is eleget tett, a tényállást teljeskörűen feltárva hozta meg döntését, amelyben felállított bizonyítékláncot a felperesek megtörni nem tudták. Rámutatott arra, hogy a felperesek következetesen félreértelmezik az alperest a kartelleljárások során terhelő bizonyítási kötelezettség szintjét. Hangsúlyozta, hogy a felperesek védelemhez való joga nem sérült, mivel az eljárásjogi szabályokra figyelemmel nyújtotta be a betekinthető iratokat 6 példányban, ezáltal a DVD-ből 6 db azonos tartalmút nyújtott be. Kiemelte, hogy a tényállást teljeskörűen feltárta, a feltárt bizonyítékok egyenkénti és összességében történő mérlegelésével okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek magatartásukkal megszegték a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében foglalt tilalmat a Tpvt. 11. § (2) bekezdés a) és d) pontjában foglalt magatartás megvalósításával.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[44] A II. rendű és a IV. rendű felperesek fellebbezése – a következők szerint – nem alapos.
[45] A Kúria az elsőfokú ítélet jogszerűségét a Kp. 108. § (1) bekezdése szerint eljárva, a II. rendű és a IV. rendű felperesek fellebbezésének, valamint az alperes fellebbezési ellenkérelmének a keretei között vizsgálhatta felül. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett, a kereseti kérelmeket kimerítette, a feltárt tényállásból helytálló következtetésre jutott.
[46] A fellebbezésben jogszabálysértésként megjelölt Kp. 86. § (1) bekezdésének rendelkezése szerint az ítéletben a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemről döntést kell hozni. A felperesek e jogszabálysértés megvalósulására csak általánosságban – a normaszöveg megismétlésével – hivatkoztak, azonban a fellebbezésükben nem nevesítettek olyan konkrét kereseti kérelmet, amelyről az elsőfokú bíróság nem határozott. Fellebbezésükben a jogi érvelés végén (fellebbezés 6. oldal) rögzítették, hogy az általuk felsorakoztatott arra vonatkozó érveket és bizonyítékokat, hogy az alperesi határozat mely okból nem helytálló, a bíróság nem értékelte, ítéletében azokat teljes egészében figyelmen kívül hagyta.
[47] Ezzel összefüggésben a Kúria egyrészt arra mutat rá, hogy a felperesek a kereseti kérelemben eljárásjogi jogszabálysértések alapján, a tényállástisztázási és az indokolási kötelezettség megsértésére, valamint a versenyfelügyeleti bírság kiszabása tekintetében a mérlegelés szempontjainak hiányára hivatkozva támadták a közigazgatási határozatot, megalapozatlannak tartották a Tpvt. 11. §-a szerinti jogsértés alperes általi megállapítását. A Tpvt. 11. § (1) bekezdése értelmében tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások egyesülési jog alapján létrejött szervezetének, köztestületének, egyesülésének és más hasonló szervezetének a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Nem minősül ilyennek a megállapodás, ha egymástól nem független vállalkozások között jön létre. A Tpvt. 11. § (2) bekezdése szerint a tilalom vonatkozik különösen „a) a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására; [...] d) a piac felosztására, az értékesítésből történő kizárásra, az értékesítési lehetőségek közötti választás korlátozására. A jogsértés alperes általi megállapítása kapcsán kifejtett felperesi hivatkozásokat az elsőfokú bíróság az ítéletében elbírálta és döntésének kellő indokát adta, valamint a versenyfelügyeleti bírság kiszabása körében kifejtett felperesi érveket is megvizsgálta. A Kúria másrészt utal a fellebbezési ellenkérelem 21. pontjára, amelyben az alperes – a felperesekkel szemben – helytállóan értelmezte a kereseti kérelemhez kötöttséget, amikor a kialakult bírói gyakorlatból idézve rámutatott arra, hogy az nem jelenti azt, hogy a felek minden érvére, hivatkozására kimerítően, teljes részletességgel kellene reagálni, elegendő azok lényegi vizsgálata, az ügy elbírálása szempontjából releváns körülmények, tények figyelembevétele. A kereseti kérelemhez kötöttség a közigazgatási pernek is alapelve, kiegészítve azt a kereseti kérelmek kimerítésének kötelezettségével, amelynek helyes értelmezése mentén vizsgálva és összevetve a felperesek kereseti kérelmét és az elsőfokú ítéletet, a Kp. 86. § (1) bekezdésének megsértésére alapított felperesi érvelés nem foghatott helyt. A keresetlevelek három-három petitumát – amelyek a II. rendű és a IV. rendű felperes esetében azonosak voltak – az elsőfokú bíróság tételesen megvizsgálta.
[48] A Kúria úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a felperesek kereseti kérelmének minden releváns eleme tekintetében kifejtette álláspontját és az ítélet meghozatala során indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperesi határozat vonatkozásában a Ket. 50. §-ában foglalt rendelkezésekre figyelemmel helytállóan mutatott rá a szabad bizonyítási rendszerre, ebből fakadóan a közvetett bizonyítékok felhasználhatóságára, valamint a versenyügyekben érvényesülő bizonyítási mércére. A versenyfelügyeleti eljárásban a Tpvt. 11. §-a szerinti jogsértés bizonyítása a Ket. 50. §-ának (1) bekezdése szerint az alperest terheli, azaz az alperes köteles a döntéshozatalhoz szükséges tényállást tisztázni. Ha ehhez nem elegendők a rendelkezésére álló adatok, akkor hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az ártatlanság vélelme alapján – a 30/2014. (IX. 30.) AB határozatban foglaltakra figyelemmel – azon tények, amelyek valósága tekintetében kétség merül fel, az eljárás alá vont vállalkozás javára veendők figyelembe. A versenyfelügyeleti eljárást követően a versenyhatóság határozata jogszerűségének vizsgálatára indított közigazgatási perben azonban már a felpereseken nyugszik a bizonyítási teher, az alperesi határozat jogszabálysértő voltát a perben a felpereseknek kell bizonyítaniuk a Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 265. § (1) bekezdése értelmében. Ezt az elsőfokú bíróság az ítéletében megfelelően alkalmazta, az alperes által értékelt bizonyítékok alapján a jogsértés megállapítását alaposnak ítélte, s helyesen mutatott rá arra is, hogy a felperesek általános hivatkozásai a tényállás tisztázatlanságát nem támasztják alá, továbbá, hogy a felperesek csak állították a jogsértés elkövetésének hiányát, azonban a pályázati konstrukciók alatti összejátszást egyik pályázat esetében sem cáfolták meg tételesen. A felperesek – a fellebbezésben előadott hivatkozásuk ellenére – nem sorakoztattak fel bizonyítékokat az alperesi határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására, a keresetlevelekben hivatkozott általános érvelések – amelyek szerint vagy nem fogadják el az alperesi megállapítást, az alperes által a bizonyítékokból levont következtetést, vagy állítják, hogy nem követtek el jogsértést – nem tették szükségessé azok egyenkénti vizsgálatát, az elsőfokú bíróság azokat vizsgálhatta a hivatkozott jogszabálysértések köré csoportosítva. A keresetlevelekben nevesített jogszabálysértéseket az elsőfokú bíróság maradéktalanul megvizsgálta.
[49] A Kúria nem adott helyt a megállapodásra utaló magatartás vonatkozásában tett felperesi érvelésnek sem. Az elsőfokú bíróság a megállapodásra utaló magatartás és a Tpvt. 11. §-a szerinti jogsértés megvalósulása kapcsolatában tényszerűen rögzítette az ítélet indokolásában, hogy a jogsértés megállapításához nem szükséges polgári vagy társasági jogi értelemben érvényes megállapodás, elegendő a jogsértéssel érintett felek akarategysége. Erre figyelemmel helyesen értékelte, hogy az alperes az általa feltárt tényállás alapján okszerűen állapította meg, hogy az egységes és folyamatos jogsértés mögött az a pontosan megahatározható célzat áll, hogy a vizsgált pályázatokon, így a 2011-es pályázati konstrukció pályázatain az Alter Bt., illetve egy esetben a IV. rendű felperes, a 2012-es pályázati konstrukciók pályázatain a II. rendű felperes, illetve egy esetben a H. Kft. nyertességét elősegítsék.
[50] A fellebbezésben a bizonyítás hiányossága körében kifejtett felperesi érvek nem támasztják alá az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltát. Az elsőfokú bíróság számba vette, hogy a Tpvt. 11. §-a szerinti jogsértés megállapítása során az alperes a feltárt bizonyítékok körében értékelte a pályázatok benyújtásának a körülményeit, a számítógép szerverén talált dokumentációkat (formai és tartalmi szempontból is), az e-mail-küldést, az időbeli egybeeséseket, a felek és a pályázók nyilatkozatait, valamint a H. Kft. egyezségi eljárás keretében tett, az alperes által megállapított tényállást teljes egészében alátámasztó, a jogsértést elismerő nyilatkozatát, továbbá a bizonyítékok alapján okszerű következtetéssel is élt, az egyes pályázatokon való felperesi összejátszást az értékelt bizonyítékokra épülő logikai lánccal támasztotta alá.
[51] A Kúria megítélése szerint a felperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy az alperes elsődlegesen a H. Kft. ügyvezetőjének nyilatkozatát jelölte meg bizonyítékként, ugyanis az egyezség megkötésére a tényállás feltárása, a vizsgálat lezárása után került sor, amikor az egyezségi nyilatkozat nélkül is megállapítható volt a jogsértés. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási eljárásban lefolytatott bizonyítást és az értékelt bizonyítékokat, az alperesi tényállás-megállapítást és a jogsértés megállapításának alapos voltát az alperest terhelő tényállástisztázási és bizonyítási kötelezettségre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján akként vizsgálta, hogy ennek során figyelemmel volt a versenyügyek azon sajátosságára, miszerint a versenyfelügyeleti eljárás speciális, büntetőjogias jellegű közigazgatási eljárás, azonban a versenyjog nem büntetőjogi kategória, ezért a büntetőeljárás értelmében vett kétséget kizáró bizonyításnak nem kell megfelelni. E vonatkozásban utalt a 30/2014. (IX. 30.) AB határozat [61] és [62] bekezdésére. Az elsőfokú ítélet indokolása helytállóan mutatott rá, hogy sem az Alkotmánybíróság, sem az Emberi Jogok Európai Bírósága, sem az Európai Unió Bírósága joggyakorlata nem követel meg a versenyügyekben sajátos tartalommal bíró, egzakt bizonyítási sztenderdet. Az elsőfokú bíróság a jogszabályi követelmények és a bírói gyakorlat alapján is helyesen járt el azáltal, hogy az alperes közvetett bizonyítékok láncolatán alapuló határozatát jogszerűnek fogadta el. A Kúria helyesnek ítélte az alperes által felsorakoztatott közvetett bizonyítékok egyenként és összességükben történő értékelése alapján levont alperesi következtetést arra vonatkozóan, hogy a II. rendű és a IV. rendű felperes megsértette a Tpvt. 11. §-ában foglalt tilalmat, ezáltal jogszerűnek értékelte a felperesi keresetek elutasítását is. A vizsgált pályázati konstrukciók esetén a jogsértést az alperesi határozatban nevesített, az alperes által egyenként és összességében értékelt bizonyítékok olyan zárt láncolata támasztja alá, amelyet a felperesek általános hivatkozása nem tudott áttörni.
[52] A Kúria helytállónak értékelte azt az alperesi hivatkozást, miszerint tényállástisztázási kötelezettsége nem parttalan, valamint a felperesek következetesen félreértelmezik az alperest a kartelleljárások során terhelő bizonyítási kötelezettség szintjét. A Kúria rámutat arra, hogy a felperesek a megállapodásra utaló magatartás bizonyításának hiányát és a közvetett bizonyítékok alapján tett megállapítást úgy kifogásolták, hogy a jogsértés megállapítását konkrétumokkal nem cáfolták, valamint olyan tények bizonyításának hiányát róttak fel (pl. konkrét találkozó, létrejött írásbeli megállapodás nem bizonyított), amelyre kiterjedő bizonyítási kötelezettsége az adott eljárásban az alperesnek nem volt.
[53] A felpereseknek a kartell versenykorlátozó tényleges hatása bizonyításának hiányára alapított érvelése sem támasztja alá az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltát. A Kúria az elsőfokú ítélet alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az alperest terhelő bizonyítási mércének megfelelően értékelte az alperesi bizonyítást, ennek során figyelembe vette azt is, hogy az alperes cél alapon állapította meg a jogsértést. Az ajánlati árakban való megállapodás nyilvánvaló versenykorlátozó célú magatartás, cél szerinti jogsértő magatartás megállapítása esetén pedig a versenykorlátozó tényleges hatás bizonyítása nem szükséges. Ezzel ellentétes megállapítás a fellebbezésben hivatkozott Völk kontra Vervaecke ügyben hozott C-5/69. számú döntésből sem következik, amely eltérő tényállás mellett, abszolút területi védelemmel párosított kizárólagos forgalmazási jog tárgyában született, így ott a piaci részesedés vizsgálandó volt. A hivatkozott döntés tényállásában pályázaton részvétel, pályázati árajánlatok egyeztetése nem állt fenn.
[54] A Kúria hangsúlyozza, hogy az árak alakulásának és a beruházások megvalósulásának vizsgálata hiányára alapított felperesi okfejtések sem támasztják alá az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltát. A rendszerárak vizsgálatának hiánya nem befolyásolja a felperesi jogsértések megállapíthatóságát, mivel a kartellben való részvétel tekintetében annak nincs relevanciája, hogy többlethaszonra szert tettek-e vagy sem a kartellben való részvétel révén a vállalkozások. A versenyfelügyeleti eljárásban az alperes nem az esetleges haszonszerzést, hanem magát az összejátszás tényét szankcionálta, s az összejátszás tényének megállapíthatóságára versenykorlátozó célú megállapodás esetén nem hat ki, hogy bekövetkezett-e haszonszerzés vagy sem, ezért a rendszerárak vizsgálatára nem is volt szükség. A beruházás megvalósulása szintén irreleváns a kartelljogsértés megállapíthatósága vonatkozásában, a kartelljogsértés ugyanis nem egy fiktív ügylet megvalósulásának látszatát kívánja szolgálni. Emellett a Kúria megjegyzi, hogy a beruházások ellenőrzése alapján indult az a szabálytalansági eljárás, amely versenyjogi jogsértést tárt fel és ezáltal versenyfelügyeleti eljárás lefolytatásához vezetett, azaz a beruházások megvalósulását szabálytalansági eljárásban vizsgálták. Ez is azt erősíti, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban a beruházás megvalósulását vizsgálni nem kell, kartelljogsértésben az nem releváns.
[55] A Kúria nem fogadta el a felperesek azon érvelését, hogy az életszerűséget – mivel az nem jogi hivatkozás – az alperes a megállapításánál nem veheti figyelembe. A Kúria már több ítéletében (pl. Kfv.II.37.646/2015/14. számú és a Kfv.VI.38.108/2016/26. számú ítéletében) elfogadta az életszerűségre hivatkozást. Ezzel összefüggésben a Kúria a hivatkozott ítéleteiben egyrészt azon elvárás kapcsán, hogy a jogszerű magatartás kizár minden olyan kapcsolatfelvételt a piaci szereplők között, ahol azok a piaci magatartásukat egymás tudomására hozzák, a felperesek által adott alternatív magyarázatokat nem értékelte életszerűnek (Kfv.VI.38.108/2016/26. számú ítélet), illetve rámutatott arra, hogy a más, hihető, észszerűbb magyarázatot a kartelljellegű magatartások tanúsítására a kartell gyanújába keveredett vállalkozásoknak kell megadniuk és azt bizonyítaniuk [Kfv.II.37.646/2015/14. számú ítélet, 30/2014. (IX. 30.) AB határozat]. A kialakult gyakorlat alapján tehát az életszerűség egy nem kellően észszerű, ezáltal életszerűtlen magyarázattal szemben – felperesek előadásával ellentétben – elfogadott hivatkozási alap.
[56] A Kúria alaptalannak értékelte a felperesek debreceni keltezés kapcsán tett előadását. A körülmények teljességére tekintettel az alperes helytállóan vette figyelembe és tulajdonított jelentőséget annak, hogy a vizsgált ajánlattevő vállalkozások ajánlatain keltezésként Debrecen van feltüntetve, mivel az ajánlattevők székhelyére, és az ajánlatok készítésének körülményeire figyelemmel az azonos keltezési hely feltüntetése a bizonyítékláncban elhelyezve erősíti az alperes által felállított, közvetett bizonyítékokkal kellő mértékben alátámasztott logikai láncot.
[57] A felperesek a fellebbezésükben helytállóan mutattak rá, hogy a közigazgatási határozat nem alapulhat feltételezéseken és nem kétséget kizáróan bizonyított tényállításokon sem, azonban nem adtak elő olyan konkrét hivatkozást, amely az alperesi határozat megállapítását cáfolta volna, ezáltal a keresetet elutasító elsőfokú ítélet jogszerűségét megingatta volna. Általános hivatkozások, a jogsértés meg nem valósítására, valamint az alperesi megállapítások el nem fogadására vonatkozó kijelentések, tankönyvből átvett – a jelen per alapját képező határozati tényállás elemeit figyelembe nem vevő – értelmezések, az Európai Unió Bírósága eltérő tényállású ügyeire hivatkozások nem alkalmasak a jogsértés megállapítását megalapozó bizonyítékok zárt láncolatának áttörésére, miként olyan tényekre, körülményekre alapított hivatkozások sem, amelyek a jogsértés megállapítása szempontjából nem relevánsak.
[58] A védelemhez való jog és a fegyverek egyenlőségének elve sérelmére alapított felperesi hivatkozás alaptalan, mivel az a körülmény nem eredményezett jogsérelmet, hogy az iratbetekintés során – az iratjegyzék szerinti 6 db DVD-ből mindössze – 1 db DVD-t kaptak meg. Az alperes megalapozottan mutatott rá, hogy a Kp. 28. § (3) bekezdése és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: a Pp.) 114. § (2) bekezdése alapján – mivel a beadványt a per bíróságánál eggyel több példányban kell benyújtani, mint ahány fél a perben érdekelt; ha több félnek közös képviselője van, részükre együttesen egy példányt kell számításba venni – a betekinthető iratokat a perben 6 példányban kellett benyújtani. Ennek megfelelően 6 db egyforma tartalmú DVD formájában nyújtotta be az iratokat. A felperesek által hivatkozott jogsérelem csak akkor merülhet fel, ha a fél olyan iratot nem ismerhetett meg az eljárás során, amelynek hiánya akadályozta az érdemi védekezésben. Az azonos tartalmú DVD-kből 1 darab rendelkezésre bocsátása a felperesek érdemi védekezését nem akadályozta, iratbetekintési joguk gyakorlását nem sértette, így az e körben tett felperesi előadás nem támasztja alá a fellebbezés megalapozottságát.
[59] A Kúria a fellebbezésben előadottak vizsgálata alapján úgy értékelte, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi, a felperesek által hivatkozott jogszabálysértést és azok tekintetében kifejtett releváns érveket részletesen, a kereseti kérelmeket kimerítően, érdemben vizsgálta az ítéletében, álláspontjának okszerű és jogszerű indokát adta.
[60] A fentiekre figyelemmel a II. rendű és a IV. rendű felperesek fellebbezése nem alapos, ezért a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Kúria Kf.V.39.062/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás