BÜ BH 2020/358
BÜ BH 2020/358
2020.12.01.
Nem alkalmas új tény megállapítására az olyan elmeorvos szakértői vélemény, ami ugyanazon diagnózis alapján eltérő szakmai álláspontjuk nyomán jut arra a következtetésre, hogy a terheltnek a jogerős ítéletben is megállapított elmeállapota a beszámítási képességét befolyásolta [Be. 637. § (1) bek. a) pont].
[1] Az ítélőtábla a 2020. január 14-én kelt végzésével elutasította a terhelt védőjének a törvényszék 2013. szeptember 5-én kihirdetett, illetve az ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2014. április 18-án kelt határozatai ellen előterjesztett perújítási indítványát.
[2] Az alapügyben a bíróság jogerős ítéletével a terheltet emberölés bűntette [2012. évi C. tv. (a továbbiakban: Btk.) 160. § (1) bek., (2) bek. a) pont], robbanóanyaggal visszaélés bűntette [Btk. 324. § (1) bek. a) pont], lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette [Btk. 325. § (1) bek. a) pont], valamint rongálás vétsége [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. a) pont] miatt – halmazati büntetésül – 18 év szabadságvesztésre és 10 év kiutasításra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és abból a terhelt legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[3] A végzés ellen a terhelt védője jelentett be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatását és a perújítás elrendelését kérte.
[4] Indokai szerint a perújítás alapjaként hivatkozott szakértői vélemény új bizonyíték, ami részben ellentétes a korábbiakkal, részben pedig az alapeljárás során fel sem merült tényekre vonatkozik. Kifogásolta, hogy az általa csatolt bizonyítékot a bíróság nem tekintette teljes értékű szakértői véleménynek, arra csupán „magánszakvéleményként” hivatkozott.
[5] A védő nem osztotta az ítélőtábla azon álláspontját, miszerint a korábbi, illetve a perújításban hivatkozott szakvélemény között nincs ellentét. Mindkét szakvélemény kóros személyiségzavart állapított meg, az ellentét pedig az, hogy az az új szakvélemény szerint enyhe fokban korlátozta a terhelt beszámítási képességét, míg a korábbi szakvélemény szerint nem érintette azt. Az utóbbi szakvélemény új tényeket tartalmaz a terhelt személyisége és a cselekmény indulati jellegével összefüggésben is. Utalt arra, hogy már az alapeljárásban beszerzett szakvélemény is megállapította, miszerint a terhelt a cselekmény elkövetésekor átmenet nélkül került a helyzet által nem indokolt mértékű indulatos állapotba.
[6] Álláspontja szerint az indulati állapot hatására való cselekvés az előre kiterveltséget önmagában kizárja.
[8] A védő ismét utalt arra, hogy az indulati állapotban való elkövetés már az alapeljárásban beszerzett szakvéleményben is felmerült, ezért a bíróság kötelessége lett volna ennek egyértelmű tisztázása. A terhelt az igazságügyi szakértői vizsgálat során is indokolatlan dührohamot kapott, ami megegyezett az elkövetéskori állapotával; ez pedig kizárja az előre kiterveltként való elkövetést.
[9] Az új bizonyíték tehát olyan új tényállás megállapítására lehet alkalmas, ami alapján a terhelt bűnössége csak emberölés bűntettének alapesetében állapítható meg; ez pedig maga után vonja a büntetés enyhítésének kötelezettségét.
[10] A fellebbezés indokait összefoglalva a védő kifejtette, hogy önmagában az a tény, miszerint a terheltnél mindkét szakvélemény pszichopátiás személyiségi adottságokon alapuló disszociális személyiségzavart állapított meg, még nem jelent azonosságot. A perújítás elrendelését indokolja az is, hogy az alapeljárásban a korábbi szakvélemény alapvető fontosságú – a terhelt indokolatlanul indulatos állapotára vonatkozó – megállapítását sem vették figyelembe, és a szakvélemény kiegészítésére vagy új szakvélemény beszerzésére irányuló igény sem merült fel. A szakértőknek kérdést kellett volna feltenni a terhelt személyiségére, illetve a cselekmény megtervezett vagy indulati jellegére vonatkozóan is.
[12] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta, és – a jogi indokolás kisebb helyesbítése mellett – az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.
[13] Indokai szerint az alapeljárásban beszerzett szakvélemény a terhelt kóros elmeállapotát egyértelműen kizárta, és a terhelt állapotát a perújításhoz csatolt magánszakvéleményhez hasonlóan disszociális személyiségzavarként jellemezte. Utóbbi – amely egyébként a terhelt jelenlegi élethelyzetében, évekkel a cselekményt követően elvégzett vizsgálaton alapul – e tekintetben nóvumot nem tartalmaz. Az egyetlen különbség az, hogy a védő által csatolt szakvélemény szerint a disszociatív személyiségzavar – anélkül, hogy azt a kóros övezetbe sorolta volna – a terhelt beszámítási képességét enyhe fokban korlátozta. A felajánlott bizonyíték tehát a terhelt beszámítási képességét illetően nem hordoz érdemi ellentmondást.
[15] A fellebbezés nem alapos.
[16] A perújítási indítvány és a fellebbezés kapcsán elöljáróban rámutat a Kúria arra, hogy a perújításnak a Be. 637. § (1) bekezdés a) pontja szerinti oka a jogerős ítélettel szembeni ténybeli kifogás lehetőségét biztosítja, azonban nem feltétlenül, hanem három – egymásra épülő – feltétel fennállása esetén. Ez okból ugyanis akkor rendelhető el a perújítás, ha
– a bejelentett bizonyíték újnak tekinthető; az alapügyben nem merült fel, vagy felmerült, de azt az eljárt bíróság nem értékelte; és
– az (ekként) újnak tekintendő bizonyíték alkalmas arra, hogy valamely ténynek – a jogerős határozatban foglaltaktól – eltérő, vagy önmagában új tény megállapítását eredményezze; s végül
– az újnak tekintendő bizonyíték az eltérő, illetve új tény megállapítására való alkalmassága folytán perdöntő jellegű, azaz egyben azt is valószínűsíti, hogy lényegesen meg kell változtatni a jogerős határozat bűnösségre vagy büntetéskiszabásra vonatkozó rendelkezését, illetve az eljárást meg kell szüntetni.
[17] A Be. értelmében tehát ebben a sorrendben kell – egyenként és minden új bizonyítékként felmerült körülmény kapcsán – az egyes feltételek meglétét vizsgálni. Ha valamelyik feltétel esetében nemleges az eredmény, akkor a továbbiak vizsgálata már közömbös.
[18] Így kétségkívül helytálló az a védői álláspont, miszerint akár a Btk. 17. § (2) bekezdését megalapozó kóros elmeállapot, akár az emberölés alapeseteként minősülő tényállás megállapításának valószínűsítése alkalmas lenne a lényegesen enyhébb büntetés kiszabásának a valószínűsítésére is. Ezt megelőzően kell azonban vizsgálni, hogy a perújítás alapjaként megjelölt bizonyíték újnak tekintendő-e, és ha igen, alkalmas-e eltérő tény megállapítására.
[19] Az ítélőtábla lényegében a fent írt feltételrendszer második elemének hiányát állapította meg, azaz – álláspontja szerint – a bizonyíték új, de nem alkalmas eltérő tényállás megállapítására, mert annak tartalma megegyezik az alapeljárásban beszerzett szakvélemény tartalmával.
[20] A Kúria is osztotta, hogy a szakvélemény nem alkalmas eltérő tényállás megállapításának valószínűsítésére, azonban más indok alapján. Azzal ugyanis már nem értett egyet, hogy a két szakvélemény egybehangzóan a terhelt kóros elmeállapotának a hiányát állapította meg, és az újabb szakvélemény csak abban tér el a korábbitól, hogy a terhelt személyiségzavarát korlátozó tényezőnek tekinti, ami nem azonos a törvényben meghatározott korlátozott beszámítási képesség fogalmával.
[21] Valójában a perújítási indítványhoz csatolt szakvélemény az 1. pontjában – ami kifejezetten a terhelt kóros elmeállapotára vonatkozik – nem ad egyértelműen sem igenlő, sem tagadó választ; csupán rögzíti (valóban a korábbi szakvéleménnyel egyezően), hogy a terheltnél disszociatív személyiségzavar áll fenn, azonban nem foglalt állást abban, hogy ezt kóros elmeállapotnak tekinti-e vagy sem. Ugyanakkor a szakvélemény 2. pontja már kifejezetten azt tartalmazza, hogy a terheltnél fennálló mentális zavar a terheltet enyhe fokban korlátozta cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében, illetve abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen. E megállapítás – szövegezése szerint is – pontosan megfelel a kóros elmeállapot Btk. 17. § (2) bekezdése szerinti fogalmának. Ennyiben tehát a csatolt szakvélemény – a végzés indokolásában írtakkal szemben – kétségkívül kóros elmeállapotot állapít meg, és kétségkívül eltér a korábbi szakvéleménytől, illetve az annak alapján az elsőfokú ítéletben rögzített megállapítástól.
[22] Az új bizonyítéknak azonban a Be. 637. § (1) bekezdés a) pontja szerint tényre kell vonatkoznia; ez szükségszerű feltétele annak, hogy alkalmas legyen eltérő tényállás megállapításának valószínűsítésére. Jelen esetben a perújítás alapjaként megjelölt szakvéleményt készítő szakértők eltérő véleményének alapja nem új, vagy a korábbiaktól eltérő tény, hanem ugyanazt, az alapeljárásban eljárt szakértők által is megállapított állapotot értékelték – szakkérdésben – részben másként. Ez azonban nem új tényre vonatkozó bizonyíték, hanem csupán eltérő szakértői álláspont.
[23] A perújítás alapjaként megjelölt szakvélemény ugyanabban a körben, a korábban eljárt szakértők által is ismert orvosi adatok, valamint a cselekmény elkövetése után több mint nyolc évvel elvégzett személyes vizsgálat alapján helyezkedett arra az eltérő álláspontra, miszerint a terhelt disszociatív személyiségzavara a beszámítási képességét az elkövetés idején enyhe fokban korlátozta. Ez pedig ténybeli alap nélküli, csupán a bírói ténymegállapítás, az arra vonatkozó mérlegelés újraperesítését célozza. Ez azonban a perújítást nem teszi lehetővé.
[24] A védő fellebbezésében helyesen hivatkozott arra, hogy az előre kiterveltség megállapítása jogkérdés. Éppen ezért azonban vitatása – a jogerős ítéletben megállapított tények alapján – nem perújítás, hanem csak felülvizsgálat tárgya lehet; az alapjául szolgáló tények vitatása viszont új bizonyítékot igényelt volna.
[25] Az ítélőtábla helyesen hivatkozott arra, hogy az előre kiterveltség kapcsán a szakértők a szakvélemény 5. pontjában a jogerős ítéleti tényállástól eltérő, a terhelt elvetett védekezésére alapított tényekből, a bizonyítékok eltérő mérlegelésével vontak le a szakértői kompetencia körét messze meghaladó ténybeli és jogi következtetéseket. Ekként az e részében nem vehető figyelembe, következésképp az nem új bizonyíték, és perújítás alapja sem lehet.
[28] A fent írtak alapján az ítélőtábla a részben helyesbített indokolás mellett törvényesen állapította meg, hogy a terhelt védőjének indítványa alapján a perújítás törvényes oka nem áll fenn; s ekként az alapján perújítás elrendelésére nem kerülhet sor.
[29] Ekként a Kúria a támadott határozatot a Be. 645. § (4) bekezdés második fordulata szerinti tanácsülésen, a Be. 614. § (1) bekezdésére való utalással, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján – indokolásának részbeni helyesbítése mellett – helybenhagyta.
(Kúria Bpkf. II. 373/2020.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás